2011. május 31., kedd

Negyvenéves nyugger VI. A nyugger a Kossuth térre megy!

Hello kedves olvasó!
A hétfői nap (ha később olvasnád, úgy 2011. május 30.) egy sorsfordító nap lehet számomra -és szinte biztos vagyok benne, hogy- sokunk számára. Ezen a napon tartotta a TMRSZ, vagyis a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete, Szima Judit vezetésével azt a tüntetést, amelyen (mint utóbb megállapítást nyert) nagyjából ötezer ember vett részt.
Nem célom az eseményekről, percről-percre tudósítani, mert ezt -szerencsére- a kereskedelmi rádióadók, párhuzamosan az eseménnyel, valamint az internetes hírportálok megtették helyettem, ám mégis összefoglalnám a történéseket dióhéjban, hogy azok is értesüljenek róla, akik nem lehettek jelen.
Teszem ezt azért is, mert -az egyébként a hírekre oly éhes, ám ezen eseménysorozatot egyoldalúan, és a lakosságot többnyire negatívan befolyásoló módon bemutató- kereskedelmi televíziók, köztük az RTL Klub, a TV2, és nem utolsósorban a HÍR Tv erről, mint észleltem, erőteljesen megfeledkezett.
Bár a Hír Televízió közvetítőkocsija a közelben volt, ám annak műholdas antennája egyszer sem nyílt fel. Sőt: - az említett gépkocsi a tüntetés idején először az utcán, ám később már a Parlament zárt parkolójában! várakozott. Azért ez beszédes.
Szóval a helyszínre viszonylag korán érkezve én magam először igencsak lelombozódtam, mert a Parlament előtti parkban, a Kossuth szobor környékén található logisztikai központ környékén jó, ha néhány százan lézengtek. Ez a helyzet bizonyos szempontból jó is volt, mert a tájékozódás, a regisztráció könnyen és gyorsan ment.
Az adminisztrációt követően (miután ekkor nagyjából 12:30 lehetett) várakozó álláspontot vettünk fel, figyeltük a környezetünket. A környező utcákban ekkor már szinte mindenütt megtiltották a várakozást, és igen jelentős, -bár burkolt- rendőri készültséget lehetett megfigyelni.
Úgy egy, másfél óra telhetett el, amikor ismét számba vettem a jelenlevőket és örömmel konstatáltam, hogy a lelkes mag után megérkezett az a komoly tömeg (és innentől folyamatosan nőtt a létszám) akikre a szervezők és jómagam is számítottunk. A tér pillanatok alatt telt meg, a TMRSZ pólóját, tűzoltóegyenruhát, a vám-és pénzügyőrség egyenpólóját, a rendőrséghez való tartozást jelző ruhát viselő, vagy éppen határőrség, vagy büntetés végrehajtás felirattal ellátott kék felsőt viselő férfiakkal és nőkkel.
Az ekkor már csoportosulásnak kevésbé, ám tömegnek annál inkább nevezhető emberáradat ekkor (szervezetten és nagyon fegyelmezetten) a Parlament Kossuth tér felőli oldalához vonult, hogy a lánckorlát vonalánál megállva tiltakozásának adjon hangot.
Vuvuzelák, rendőrsípok, kereplők, hangorkánján át a "Pintér takarodj!" felszólítást skandálta ordítva az egyre duzzadó és végig folyamatosan növekvő létszámú tüntetők tömege. Volt, aki méretes narancsokat dobált a Kossuth szobor előtti füves területre, majd néhány narancs (persze messze elkerülve az ott posztoló néhány egyenruhást) a Parlament parkolójában landolt: "Itt van a magyar narancs a kurva anyátokat!" szavak kíséretében. (Itt jegyezném meg, hogy a fenti cselekményt "elkövető" konkrét személyt én határozottan nem láttam.)
A tömeg hangulatát kialakító  lánckorlát melletti spontán tüntetés eredményeképpen a főrendező felszólítása alapján indult aztán ez rendkívül dühös tömeg a Nádor utca irányába. A Belügyminisztérium felé fordulva, a Parlament nyugati oldalán, az utca túloldalán is szerveződött egy csoport, "LÁZÁR JÁNOS SZAR ALAK!" feliratú és egy emberi fekáliáról készült képet is mutató transzparenssel. A tömeg a feliratot felfedezve, ha lehet még hangosabban adott hangot a véleményének, megtapsolva a transzparenst tartó embereket. A belügy előtt aztán megállt az ötezer fő és a "Pintér takarodj!", valamint a jól ismert "Gyertek ki!" szavakat bömbölte. (Nincs rá jobb szó, mert a mindent elsöprő hangerő kezdte megmutatni az erőt, és elszántságot, ami az odavonuló emberekben lakozott!)
A menet, dobszó kíséretében ezután végigvonult a Parlament környéki utcákon, majd a Kossuth térre visszaérve, Woodstock-jellegű fiestába kezdett, hogy meghallgassa Szima Judit Asszony és többek beszédeit, lelkesen helyeselve az elhangzottakhoz. A beszédeket követően hasonló hangulatú fáklyás menetre került sor, a Parlament körül.
Ahhoz, hogy átérezd azt, ami akkor és ott történt, ahhoz ott kellett volna, hogy legyél, de megpróbálom átadni azokat a vegyes érzéseket, melyek belőlem törtek ki e tüntetés kapcsán.
Ami a legelőször eszembe jutott (és sokan, nagyon sokan osztották e véleményemet) az az, hogy soha az életben nem gondoltam volna, hogy én bármikor, bármilyen tüntetésen is részt veszek. A hangulat -nagyon erőteljes- fokozódásával pedig az, hogy bárhogyan alakuljon is az este (mert bármi benne lehetett volna a pakliban), olyan Isten nincs, hogy egyenruhás rendőrökkel forduljak szembe! 
A tömeg hangulatára egyébként a düh, az elkeseredettség volt általánosan a jellemző, azonban az erőt érezve ez hamar eufóriába csapott át, szinte minden tüntető mosolygott!, mert okos, jól szervezett, a provokációt azonnal felismerő és kiszűrő, a feladatát itt is jól végrehajtó erőről volt szó. Olyan erőről, amelyet nem lett volna szabad a kormánynak önmaga ellen fordítania. El kellene például azon gondolkodni, hogy amikor a főrendező a hangosításhoz szólította a számára teljesen idegen rendezőket, azok a felszólításra azonnal megjelentek a jelölt helyen, majd kétsoros vonalban négy csoportra osztódtak és három mondatból megértették (és később jól végrehajtották) a rájuk eső feladatot. Pedig ez "csak" egy tüntetés és nem pedig egy katonai feladat, de nyilván (ugyanilyen fegyelmezetten) menne az is.
El kellene például azon is gondolkodni, hogy hétfőn egyetlen szakszervezet, a kormány szándékos halasztása, a más szakszervezetek határozott kérése ellenére megtartotta a demonstrációt, amelyre ötezer embert volt képes odahívni. EGYETLEN, bár talán a legnagyobb szakszervezetként, senkivel le nem paktálva!
El kellene gondolkodni azon az erőn, amit a hívó szó, amit az emberek hozzáállása, fegyelmezettsége, a szervezettség jelent, mert a belváros és a BRFK összes fix és mobilkamerája is kevés lehet, és a forgatómechanikájukat csapágyasra verethetik az operátorok anélkül, hogy tüntetésen részvevő emberek közül bárkit is megijesztenének vele.
És mindenkinek, az ország összes polgárának el kell gondolkodnia azon, és ez a hétfői tüntetés üzenete is egyben, hogy a totális hatalomra törők nem véletlenül fordultak szembe a saját rendvédelmükkel!
Aktív rendvédelmisekkel, valamint az összes nyugdíjas egyetlen egy százalékával! Itt nem megtakarításokról, vagy nagy összegű nyugdíjkifizetésekről van szó! Nem kell matematikusnak lenni azon, hogy a rendvédelmi dolgozókkal szemben meghozni szándékozott intézkedések egyetlen fillér megtakarítást sem eredményeznek, eredményezhetnek!

Itt egész egyszerűen a Magyarországon 1222. óta deklarált, és minden írott törvényben újra megjelenő szerzett jogok korlátozásáról, majd későbbi esetleges megszüntetéséről van szó!

Hiszen, ha a rendőr, a tűzoltó, a pénzügyőr, a katona, a bv-s torkán le tudja nyomni a kormány ezt a gombócot, akkor ezzel mindenkit megfélemlíthet, és ezután mindent megtehet, legyen szó adózóról, nyugdíjasról, tanárról, orvosról, munkásról!  Bárkitől bármit elvehet és el is vesz, ha nem teszünk, ha nem teszel ellene!
A határozott kérés ellenére megtartott TMRSZ tüntetés (mert a demonstráció szó erre már régen nem jó) elsöprő ereje megmutatta, hogy a hívó szóra ötezer ember egyként lép fel -csakúgy mint amikor még szolgált- a törvénytelenség, az alapvető jogok sárba tiprása ellen.
A TMRSZ tüntetése megmutatta, hogy ez a szervezett erő nem egyszerű csőcselék! A tüntetésen résztvevőkkel az utca embere -szemben a kormánytól függő, a fentiekben említett, részrehajló, a teljes körű tájékoztatást nem teljesítő, megosztó média híreszteléseivel- az elhaladó tüntetőket megtapsolva szimpatizált a rendvédelmi dolgozók tiltakozásával! A környező üzletek dolgozó, a közeli lakások lakói mosolyogva integettek a tüntetőknek! És milyen érdekes: -itt egyetlen autó sem gyulladt ki, egyetlen kirakat sem tört be! Ugye hihetetlen?
A szolgálatot teljesítő rendőrökkel beszélgetve, mindenki, akit megszólítottam, teljes mellszélességgel kiállt a tüntetők véleménye, érdekei mellett. "Ha nem rendeltek volna be, szerinted most hol lennék?" -kérdezte az egyik egyenruhás kolléga!
Hát az már biztos, hogy érdekes helyzetet szülne, ha a kormány mégis szembe akarná fordítani a rendőrséget azokkal, akik felismerve a kétharmad alattomos elképzelései mögött húzódó valódi szándékot, mostanra minden magyar állampolgárért, és minden magyar jogaiért álltak ki hétfőn és állnak ki csütörtökön is!
Szerintem ne tegye, ne akarja a rendőrséget a saját kollégáival szembe fordítani, mert ezzel -talán- önmagát söpörné el! A hétfői, a "határozott kérések ellenére" -ugyanis hétfőn tele volt a Parlament külföldi delegációkkal és hát itt nincs baj ugye- mégis megrendezett tüntetéssel szerintem a TMRSZ csatát nyert a kormánnyal szemben. Csütörtökön -ha szükséges- egy olyan tüntetésre kerül sor, amely létszámában minden eddigit felül kell, hogy múljon! Szervezett, vezetőkkel rendelkező, a parancsot végrehajtó tömegről van szó! Nagyon nehéz lesz szétverni! Remélem segíthettem.

78. NAPIJÓ

2011. május 31. Kedd
Amikor odateszed magad és végül nagyon elfáradsz.
De ez a fáradtság jó is lehet.
(A régi időkre emlékeztet, amikor még igazán volt értelme.)

2011. május 30., hétfő

77. NAPIJÓ

2011. május 30. Hétfő
Csak ma mindent feladva, kőkeményen harcolni: 
-a kitűzött céljaidért, a jelenedért, a jövődért.

2011. május 29., vasárnap

76. NAPIJÓ

2011. május 28. Vasárnap
Jogod van az élethez, éppen úgy, mint a pillangónak. (...)
Jogod van szabadon gondolkodni a világ dolgai fölött,
szép és csúnya, jó és rossz között választani.
Jogod van bátornak lenni és őszintének.
Becsületesnek, igaznak.

/Wass Albert/
(A holnapra, 2011. május 30-ra készülve.)

75. NAPIJÓ

2011. május 28. Szombat
Csavarogni egész nap,
jó közösségi programokon részt venni, majd
-persze ésszel és mértékkel fogyasztva-
finom pálinkákkal lezárni a napot. 

74. NAPIJÓ

2011. május 27. Péntek
Egy nap, amelyik csak rólad szól!
(Gratulálok az eredményeidhez Barbara!)

2011. május 26., csütörtök

73. NAPIJÓ

2011. május 26. Csütörtök
A lehető legrosszabbra felkészülve is
-MIDIG-
keresni a jót!

2011. május 25., szerda

Negyvenéves nyugger V. Senkivel le ne paktáljatok!

Hello kedves olvasó!
El kellett néhány dolgon gondolkodnom, mielőtt elhatároztam, hogy a sorozat újabb cikkét megírom. Ennek szellemében szedtem össze a gondolataimat és a bennem felmerülő kérdésekre -nyilván először önmagamnak- majd neked is megadtam, megadom a válaszokat. Nem kell ezekkel sem feltétlenül egyetérteni, hiszen -ha minden igaz- mi mindannyian egy demokráciában élünk, de azért érdemes elgondolkodni néhány dolgon.
Ami először eszembe jutott, az az volt, hogy kinek szól e sorozat, kiknek szólnak a témában íródott cikkeim? Erre viszonylag hamar megvolt a válasz, hiszen mindenkinek. Mindenkinek, függetlenül attól, hogy melyik szín a kedvence. Mindenkinek, függetlenül attól, hogy milyen állásponton van e kérdéskörben és ezért -ha nem is árnyaltabban, mert erre egyre kevésbé vagyok hajlandó- de legalább is, közérthetőbben kell fogalmaznom, ha tényleg meg akarom értetni MINDENKIVEL, hogy tulajdonképpen miről van szó akkor, amikor a rendvédelmi dolgozók nyugdíjrendszerének átalakításáról (bár ez a szó a jelen kormány értelmezésében leginkább a megsemmisítést jelenti), van szó.
Ha a sorozat írásait olvastad, ha a gondolati fonalat követted, akkor tudod, hogy azok az emberek, akik e terület bármely szakágában, szakszolgálatánál dolgoznak, nos ők igen komoly terhelésnek vannak kitéve. Nem is akarom ezt (újra) bizonygatni neked, inkább arra kérlek, hogy a sorozat korábbi gondolatit tedd magadévá azzal, hogy elolvasod őket, hogy lásd, mit kell tennie egy átlagos munkanapján a tűzoltónak, a mentősnek, a rendőrnek, a börtönőrnek, vagy éppen a (mondjuk külszolgálatot teljesítő) katonának.
A korábbi esszék azon véleményemet is tartalmazzák, miszerint a területen dolgozók végrehajtó állományai (a hierarchia alján állók, a szarban, sárban, fagyban, tűzben, vérben járók) igenis változtatások nélkül rendelkezzenek a korai nyugdíjba vonulás jogával. Ugyanezen a helyen kifejtettem azt is, hogy érdekes helyzetet teremtett a kormány (egészen pontosan a Fidesz frakcióvezetője), amikor szerzett jogok megnyirbálására készül, hiszen nincs olyan magyarországi, vagy uniós jogszabály, amely harmonizálna az elképzeléseikkel sőt, minden a kérdésben megalkotott norma pontosan ellentétes azzal, amiről ma a vita folyik. Ahogy leírtam azt is, hogy a szerzett jogok csorbításának megengedése az ország jogbiztonságának teljes megsemmisülését okozná, ám a frusztrált, irigy emberekben e gondolat semmilyen módon nem rögzülhet, hiszen a dühük elvakítja őket. Az a düh, melyet éppen a kormány váltott ki belőlük azzal, hogy létező, valódi problémákról terelte el a figyelmet és irányította a rendvédelmi nyugdíjasokra. De álljon itt néhány szám, ha már a kétharmados barátaink is folyamatosan ezzel példálóznak.
Ma, Magyarországon nagyjából kétmillió-nyolcszázezer nyugdíjas él. A vita e tömeg igen kis hányadát, hellyel-közzel harmincezer embert érint. Nem nehéz kiszámolni, hogy nyugdíjasainknak valamivel több, mint EGY SZÁZALÉKA érintett a kérdésben, vagyis a kifizetett nyugdíjak egyetlen százalékáról folyik a vita. Ezzel szemben az állam csak januártól mostanáig külsős szerződésekre, beszerzésre nyolcmilliárd forintot költött, vagyis folyik, ömlik az adóforint rendesen. Ma például a MOL orosz kézben lévő részvényeit vásárolták vissza abból az IMF tartalékból, amelyet állítólag kimerített, elköltött az előző kormány.
Rodolfó, vagy Uri Geller biztosan sírva könyörögne egy ilyen bűvészkalapért, amelyből csak úgy mégis elő lehet rángatni úgy körül-belül ötszázmilliárd -mint mondottam, nem létező-forintot. A vásár súlyosan ár fölött történt. 
De mindez nem annyira érdekes. Az ügylet arra mindenképpen jó volt, hogy a MOL magyar kézben legyen, ezzel nincs semmi baj. Az árkülönbözettel sem, hiszen mondhatjuk: -annak idején a szocialisták elherdálták a vagyon egy részét és ez így igaz. Az igazi érdekesség az, hogy a kassza ezek szerint talán még sem annyira üres, mint ahogy azt a választásokkor hazudták nekünk. Ahogy hazugság az is, hogy nincs pénz a rendvédelem nyugdíjasainak eltartására.
Miért? Nyolcszázezer cigány eltartására van, lesz pénz? Havonta kétmillió feletti nettó állami bérek kifizetésére, bemondásra történő tizennyolcmilliós költségtérítésre (Lázár János előző ciklusában, az általa felvett pénzről beszélek) van pénz? Audi S8-ra van pénz?És még sorolhatnám.
Én és még harmincezer ember kötött egy szerződést! Az állammal, amely garantálta a szerződését betartását. Ennek fejében elvárta tőlem, hogy -mert súlyosan alulfinanszírozott területről beszélek- éhbérért tegyem kockára az életemet minden munkanapomon és ha kell, dögöljek meg vadidegen emberekért, mert ezt a pályát választottam. Én betartottam a szerződést és odatettem magam, ahogy kell. Nem íróasztalt támasztottam, nem papírokat tologattam, nem karrierrendőr voltam, hanem végrehajtó.
Olyan rendőr, aki karácsony éjjelén, aki húsvét hétfőn, aki szerda éjszaka (vagyis bármikor), aki az összes állami ünnepen, az összes hétvégén és a munkaidejének felében, vagyis tizenhárom éven keresztül kizárólag éjszaka dolgozott. Míg mindenki más az igazak álmát aludta, pihent, ünnepelt. 
Olyan rendőr, akit gyűlöltek, rettegtek, utáltak a bűnözők. Olyan rendőr, aki az égő házból hozta ki az azt felgyújtó zavarodott nénikét, aki a türelemmel a leghülyébbtől is fel tudta venni a feljelentést, aki tanította a fiatalabb állományt, aki a szabadidejében, térítés nélkül végzett szakszervezeti, vagy drog-felvilágosító munkát éveken át, miközben állandóan másodállásokba jártam, hogy a családomat eltarthassam és kétszer váltam. Nagy valószínűséggel pontosan a fentiek miatt.
Hát kérdem én: -a fanyalgók, a "mocskosrendőrözők", frusztrált és irigy emberek ezt az életvitelt vajon ugyanúgy sajnálják tőlem, ahogy a nyugellátásomat? És kérdem: - csinálta volna bárki (aki most a holdat is megugatja) helyettem? És kérdem: -merte volna csinálni? Szinte biztosan nem, mert nem ment el sem rendőrnek, sem tűzoltónak, se mentősnek. Mi olyan emberek vagyunk, akik abba az irányba mennek, ahonnan mindenki más elszalad, elmenekül. És teljesen mindegy, hogy ott mi vár, mert erre esküdtünk, ezt vállaltuk. De valamit valamiért! (És ez a mondás több ezer éves. Nyilván nem véletlenül.)
Dühös vagyok! Dühös a politikára, amely lovat ad a "mocskosrendőrözők" alá. Dühös a szakszervezetek egy részének -az állam által igen jól megfizetett- részére, akik ma szinte megegyeztek a belügyminiszterrel a jogok súlyos csorbításáról. Hát kik ők, hogy helyettem, a nevemben nyilatkozzanak az én jogaimról. Nem tudom, hogy mi lesz ennek a vége, mert beláthatatlan következményekkel is járhat, ha a kormány (önös politikai érdekből, forintban ki nem fejezhető gazdasági előnyökért) továbbra is ragaszkodik a a szakmaiságot, logikát, jogszerűséget teljesen nélkülöző álláspontjához.
A tárgyalások kudarca még nagyon nagy bajokat hozhat. Olyan események láncolatát indíthatja el, amelyeket már nem fog tudni megállítani Lázár János mosolya, Pintér hazugságai, Orbán közvetlen stílusa, vagy a korrupt szakszervezeti vezetők tárgyalásnak nevezett kínlódása. Ma hallottam olyan véleményt, mely szerint lesz olyan nyugállományú rendőrtiszt, aki a a Parlament lépcsőin fogja tiltakozása jeléül felgyújtani saját magát! És olvastam olyan újságcikket melynek írója összefüggést vizionált a miniszterek és a lámpavasak között.
Nyomatékosan kérek hát minden szereplőt, hogy gondolja meg jól, hogy most mit ajánl és főleg, hogy mit fogad el. Remélem, nagyon remélem, mindenkinek az érdekében remélem, hogy segíthettem!


72. NAPIJÓ

2011. május 25. Szerda
Az utad keresése során, néha meglátni
-még, ha csak egy-egy pillanatra is-
a helyes irányt.

2011. május 23., hétfő

Olvasd végig, a tanulság miatt!

Hello kedves olvasó!
Kérlek olvasd végig ezt az idézetet is, a tanulság miatt. Köszönöm!


"Istennel beszélget egy ember.
- Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol?

Isten odavezeti két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi az embernek, hogy betekintsen. A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval. Az embernek elkezdett csorogni a nyála. Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett. Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal. De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni.
A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva. Isten ekkor azt mondta:
- Amit most láttál, az a Pokol volt.
Majd mindketten a második ajtóhoz léptek. Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában. Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála. Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben.
De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással. A szent ember ekkor azt mondja Istennek:
- Én ezt nem értem!
- Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten - ez igazából csak "képesség" kérdése, ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak.
- És amikor csak magunkra gondolunk... a Pokol van itt a Földön."
Eddig ez a másik idézet. Remélem -ezzel is- segíthettem.

Valahogy így kellene! Valahogy így illene ma magyarnak lenni!

Hello kedves olvasó! És mélyen tisztelt politikus urak!
Egy ma érkezett e-mailt osztok most meg veled, önökkel:



Egy motoros küldte ezt a levelet:

"Túrázásaink során a székelyderzsi Erődtemplom falánál induláshoz készülődtünk, amikor megállt mellettünk egy fekete ruhás, fejkendős, hajlott hátú néni. Egészséget kívánt, majd megkérdezte honnan jöttünk. Amikor válaszoltunk, ezt kérdezte:
-És Magyarország tényleg olyan szép, amilyennek mondják?
Nem várta meg a választ, hanem hiba nélkül elmondott egy hosszas Petőfi idézetet..
Azután elmondta, hogy 88 éves az idén. És hogy fogadjunk el tőle valamit. A szatyrában volt pár tojás és négy, azaz négy szelet kalács. Ebből kettőt nekünk adott, hogy osszuk el. Egészséget kívánt, és elcsoszogott.
Egy büdös kukkot nem tudtunk szólni. Én pedig leültem a székelyderzsi Erődtemplom falához, és olyat tettem, ami rohadtul nem illik bele egy 40 körüli, erősen borostás túramotoros imidzsébe.
És arra gondoltam, hogy az itthoni, magukat bal és jobboldali politikusnak nevező, gátlástalan gazemberek, akik fröcsögő nyállal próbálják fekete-fehérre mosni az agyunkat, akik megosztanak, nem összekötnek, akik személyes érdekharcukkal több kárt okoznak ennek az országnak, mint eddig bárki. Csak egyetlen egyszer jönnének el ide, és hallgatnák meg, ahogy egy 88 éves, görbe hátú öregasszony ŐSZINTÉN Petőfit szaval a boltból hazafelé, és négy szelet kalácsból kettőt odaad vadidegen embereknek. Talán elszégyellnék magukat, pont úgy, ahogy akkor, ott, én. Talán elgondolkoznának azon, hogy vajon ki és miért tette őket oda, ahol vannak, és hogy mi dolguk a világban." 
Eddig az idézet. Remélem segíthettem.

2011. május 21., szombat

VONALKÓDOK ÉS KAMERÁK! Szomorú és szigorú jövőkép.

Hello kedves olvasó!
E blog nem csak azért jött létre, hogy kizárólag a saját gondolataimat írjam le itt. Ez a fő ok volt, ám nem baj, ha ugyanitt elolvashatod mások véleményét is. A cím egyértelmű utalás, így nem sok magyarázatra szorul. Ma kaptam egy e-mailt, melyben Bartus László újságíró egyik cikke volt.
Elolvastam, a gondolatokat befogadtam és arra a következtetésre jutottam, hogy azt teljes terjedelmében közlöm, megosztom veled is kedves olvasó, hogy az említett cikkel e fórumon is találkozhass. Íme:

Bartus László: Málenkij robot
Ha nem vette volna észre valaki, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének új társadalmi modellje körvonalazódik a szemeink előtt. Amikor Orbán Viktor azt mondta, hogy egymillió új munkahelyet teremt, nem beszélt a levegőbe. Nem igazak azok a vádak, amelyek szerint úgy vette át a hatalmat, hogy fogalma 
sem volt arról, mit akar csinálni. Nagyon is pontos elképzelései vannak, csupán a mi fantáziánk volt túlságosan szegényes, földhözragadt, hogy ezt megértsük. Azt gondoltuk, hogy az egymillió új munkahely úgy jön létre, hogy beindul a gazdasági növekedés, fellendül a fogyasztás és a termelés, az újságok tele lesznek álláshirdetésekkel. Állásinterjúkra járunk, mindenki a képességének megfelelő munkák között válogat, és elhelyezkedik a neki legjobban tetsző állásban.

Álmunkban sem gondoltunk arra, hogy a munkahelyek nem szaporodnak, hanem megszűnnek, az egymillió új munkahely pedig úgy jön létre, hogy összefogdossák a munkanélkülieket, és kényszermunkára terelik őket.

A bejelentett tervek szerint közmunka-hadosztályokat állítanak fel, ezekbe zsuppolják a munkanélkülieket, és az ország különböző részeibe szállítják őket dolgozni. Nem egészen úgy képzeltük a rendet, hogy a Belügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium irányítása alatt terelik a munkahelyüket elvesztő kényszermunkások hadosztályait dolgozni.
Ez a két minisztérium gyűjti majd össze a munkanélkülieket, a híradások szerint ez a két tárca tudja megszervezni a munkások mozgatásának bonyolult logisztikai hátterét. A BM-ben külön államtitkárság foglalkozik a közmunkás hadosztályokkal. Hende Csaba honvédelmi miniszter és Böjte Csaba erdélyi ferences szerzetes tart közös munkaértekezletet azoknak, akik ebben részt vesznek. Hogy papra mi szükség van, azt nem tudjuk, hacsak nem az, hogy feladja az utolsó kenetet a hadosztályoknak, vagy a mennyei jutalommal vigasztalja őket. Ezek az emberek ugyanis kizsákmányolt rabszolgák lesznek. Kapnak szenteltvizet, és boldogok lesznek, mert övék a mennyek országa.

A "munkások mozgatásának bonyolult logisztikai háttere" akkora lesz, hogy csak a hadügy- és a belügy képes koordinálni. Ez érzékelteti, mekkora méretű csapatmozgásokról van szó. Utoljára ilyen méretű logisztikai munkát a zsidók deportálásánál végzett el a magyar közigazgatás, tegyük hozzá, kiváló eredménnyel. A gázkamrák nem bírták a tempót, ahogyan a magyar csendőrök küldték a transzportokat. Tapasztalat és gyakorlat tehát van.

A terv a hadosztályok megtervezésénél, a közmunkások felügyelőinek csatasorba állításánál tart.
Ehhez kellenek a nyugdíjas rendvédelmiek, ennek érdekében folyik az alkotmánymódosítás. Az egymillió munkahelyet elfoglaló közmunkássereget a korkedvezményes nyugdíjból visszahívandó 30 ezer egykori rendvédelmi dolgozó felügyeli majd.
Orbán Viktor Nemzeti Együttműködésre épített rendszere több legyet üt egy csapásra. Munkára kényszeríti azokat, akik jogszerű nyugdíjukat eddig otthon élvezték. Ezeknek csak kisebb hányada csaló.
Ezzel a társadalom nagyobb részét kitevő frusztrált és irigy rétegnek örömöt szerez. A nyugdíjasok visszahívásával 30 ezer szakképzett, ingyen hajcsárt kap. Ezek majd kiélik a mérgüket, és bosszút állnak azokon, akiket felügyelnek. Ez is haszon.
hadosztályokban sínylődő, közmunkára kényszerített munkanélküliek fékentartása lesz a feladatuk. A munkanélküli hadtestek révén pedig több százezres ingyen munkaerőhöz jut, mert ha jól sejtjük, ezek az emberek az eddig ingyen kapott járandóságukért dolgoznak meg. Zseniális terv, kipróbált. Kiválóan működött már Mussolini Olaszországában és a hitleri Németországban is. Kis magyar Gulág. A bűnbakok és politikai ellenfelek kényszermunkája a gazdasági válság megoldásának jól bevált receptje, valódi gazdasági csoda nőhet ki belőle.

A Fidesz csicskásai

Most már csak azt kell kitalálni, hogy a mozgatásra berendezett hadosztályokat hol vessék be. A tervek szerint először az önkormányzatok igényelhetik a közmunkások századait. Ezek többsége fideszes vezetésű.
Magyarra fordítva ez azt jelenti, hogy a fideszes önkormányzati lobbi megrendeli magának a fideszes központtól a közmunkára kényszerített munkanélküliek rongyos csapatát, hogy nekik ingyenmunkát végezzen. A rendszer tökélyre fejleszthető: a logisztikai vezetők megrendelhetik, tervezhetik a munkahelyi elbocsátásokat, annak függvényében, milyen szerkezetű, mekkora nagyságrendű ingyen munkaerőre van szükség. Az önkormányzati megrendelések mellett fontos szerepet kaphatnak a nagy állami beruházások. Ezeket az ókori Egyiptom piramisépítéséhez hasonló rabszolgamunkával lehet kivitelezni. A Nílus partján ostorral, a Duna mentén gumibottal felügyelik majd a munkát.
Ha kevés az ember, akkor "nem katonai feladatra" behívhatók lesznek a most nyilvántartásba veendő sorkötelezettek. Nincs olyan fasiszta diktátor, aki ne kezdett volna látványos építkezésekbe. Orbán Viktor már épített egy, a saját személyiségét híven tükröző Nemzeti Színházat, de az semmi azokhoz az építkezésekhez képest, amelyek beindulnak, ha összeáll a rendszer.

Nem véletlen, hogy a szervezést és a mozgatást a két, fegyveres testületeket irányító minisztérium koordinálja. Az erőszakszervezetek bevetésére szükség van. A hadosztályok felügyelői egyenruhások lesznek, gumibottal felszerelve. Ők felügyelik a közmunkásokat, hogy ne lazsáljanak, ne lázadjanak. Ez utóbbiak pedig pontosan úgy néznek majd ki, mint a börtönökből külső munkára kiterelt rabok. Idővel kaphatnak esetleg csíkos ruhát is.
Addig megteszi az egységes sárga láthatósági mellény, amit kötelező lesz viselni, mint a sárga csillagot. Terelik majd őket alakzatban a buszokra, vagy még inkább a vonatokra, ami már sokaknak ismerős lesz. A MÁV csak előveszi az 1944-ben készített logisztikai terveket, és már lehet is összegyűjteni a munkanélkülieket.
Tóth János számítógépes programozó elveszíti az állását, majd kap egy rövid határidőt, hogy újat találjon magának. Ha nem sikerül, akkor kiselejtezte őt a munkaerőpiac és a Nemzeti Együttműködés rendszere.
Ha meg akarja kapni a munkanélküli segélyt, akkor hamarosan valamelyik közmunkahadosztályban találja magát. Arról majd az audis Lázár János és parlamenti nyomogatócsapata gondoskodik, hogy a munka világából kihullók ne süttessék túl sokáig otthon a hasukat a zemberek pénzén, hanem rövid időn belül közmunkavégzésre ítéljék őket. A törvény kényszeríti majd a munkanélkülieket a közmunkára.
Ne felejtsük el, egy évük volt arra, hogy indoklás nélkül felmondjanak a politikailag megbízhatatlanoknak. Ők jelentik majd a fő bázisát a munkásszázadoknak. Itt majd találkozhatnak a cigányokkal, akiket védtek a nagy liberalizmusukkal. A kettéosztott ország e vonal mentén különül el, és a centrális erőtérhez nem tartozók a munkásbrigádokban hordják majd a vasat, hogy így szolgálják a fideszeseket.
Mozgalmat indítanak magánszemélyek számára is, hogy kezdeményezzenek, fogjanak össze az önkormányzatokkal. A fantázia szabadon szárnyalhat, majd a közmunkások elvégzik a piszkos melót. Mehetünk gályázni, a polgári körösök príma ötleteihez hordani a homokot.

A kód mindent tud

A közmunkahadosztályokat úgy is felfoghatjuk, mint internáló- és átnevelőtáborokat. Akik jó magaviseletűek, és hajlandóságot mutatnak arra, hogy együttműködjenek a Nemzeti Együttműködés rendszerével, könnyebb munkára mehetnek, és nem helyezik át őket az ország másik felébe a BM logisztikai központja utasítására.
Ebből a szempontból különleges hangsúlyt kaphat, hogy az illető visszaküldte-e Orbán Viktor neki küldött levelét, és a vonalkódok alapján nem tartozik-e valamelyik renitens csoportba. Lehet, hogy először csak a pártadatbázis bővítésére szánták a vonalkódokat. Aztán rájön az apparátus, hogy ezek még sok minden másra is alkalmasak. A brigádok beosztását, a közmunka elosztását megbízhatóan lehet a vonalkódok alapján kialakított adatbázisra építeni.
Aki például a nyilvántartás szerint nem feltétlen híve a Nemzeti Ügyek Kormányának, és ezt meggondolatlan módon még kifejezésre is juttatja, annak esetében elő lehet segíteni, hogy a - rendes fideszes munkaerő elől elfoglalt - munkáját elveszítse, és valamelyik büntető (köz)munkaszázadban találja magát. A kérdésnek álcázott vonalkódos levéllel megkezdődött a totális kontrollhoz szükséges adatbázisok kiépítése. Ezt követi majd a besúgóhálózat megszervezése.

Megoldást kell majd találni a dezertőrök problémájára, akik inkább lemondanak az állami segélyről, de nem akarnak ingyen dolgozni. Ezek az emberek nem hallották Orbán Viktor legutóbbi beszédeit, amelyekben világosan kifejtette, hogy a munkába való visszatérés a legfontosabb, aki tud dolgozni, annak dolgoznia is kell. Közveszélyes lehet a munkakerülés, mert aki nem dolgozik, annak nem lesz mit enni.
A nyugdíjból reaktivált volt rendvédelmiekből majd nyilván megszervezik azt a különítményt, amely összefogdossa azokat, akik megpróbálnak elszökni. Ezért fontos visszahívni a rendvédelmi dolgozókat a nyugdíjból, hogy kordában lehessen tartani a kényszermunkás hadosztályok lázadásra és lustaságra hajlamos tagjait. Azokat, akik még Böjte Csaba és más paptársai lelki segélye és gyónásnak álcázott kihallgatásai, vallatásai után sem térnek jobb belátásra. Velük szemben több mint indokolt az erélyes fellépés.

Börtönőrök és cigányok

A Jobbik szalonképtelen javaslata, mely szerint táborokba terelnék a cigányokat, és munkára kényszerítenék őket, a közmunkaprogram keretében civilizált formában valósulhat meg. A férfiakat elszállítják egy, a lakóhelyüktől távolabbi helyre dolgozni, ahol majd valamiféle táborban lakhatnak. Úgyis megszerették Csillebércet.
Ez lenne hát az EU soros elnökének Európa számára szánt romaprogramja. Összefogdosni és elhurcolni dolgozni a naplopó és tolvaj cigányokat. A cigányokat majd a politikailag megbízhatatlan munkanélküliek és hajléktalanok egészítik ki.
Az értelmiség ne háborogjon, ez még mindig jobb, mint a kitelepítés vagy Recsk. Az orbáni világban minden illeszkedik mindennel. Eddig nem lehetett tudni, hová tűnnek el, hová mehetnek a hajléktalanok, ha a köztereken nem lakhatnak, csak napi 50 ezer forintért. Ennyiért két éjszakát héderelhetnének a Hiltonban.
Most már világos. A közmunkahadosztályokba lesznek összefogdosva és besorozva. Ott majd fertőtlenítik őket, kapnak egyenruhát és ennivalót, viszont dolgozniuk kell. A depresszió nem kifogás.
A társadalom különféle rétegeit lehet majd a közmunkás századokban elosztani. Rétegződnek a hadosztályok is. Nemcsak lapátosok lesznek, hanem elitalakulatok is, elit munkával. A filozófusok és a költők persze a lapátos századba kerülnek, oda szoktak.
A rendvédelmi szakszervezet vezetője úgy nyilatkozott, hogy nyugdíjból visszahívandó munkatársaik nagy része mentális problémákkal küzd. Hát akikre vigyázni fognak, azok is. A mentális problémákkal küzdő volt rendőrök és börtönőrök érdekes elegyet alkotnak majd a munkára kényszerített cigányokkal, akiknek szintén mentális problémáik vannak. Egy idő után kutyákra is szükség lehet, de azokat szívesen kölcsönadja majd a Szebb Jövőért Polgárőrség. Szívesen jelentkeznek is -kizárólag magánemberként -munkafelügyelőnek. Balesetek persze előfordulhatnak.
Ezek az emberek ugyanis halálraítéltek. A rabok is, az őrzőik is. Akik nem férnek be az Erős Magyarország derékhadába, azok munkatáborokba mennek. Ennyit érnek. Ingyen munkájuk hasznát élvezik majd az erősek, az új Audik tulajdonosai.
Akit mindez a munkaszolgálatra emlékeztet, téved. Ebben az esetben nem lőnek le senkit a menetoszlopban, mint Radnótit. Bár ez is megsemmisítő tábor, de nem fizikailag semmisítik meg az embereket, hanem lelkileg és morálisan. Pisztolyok nélkül viszik a néma munkásszázadokat az ország különböző részeibe, mint a csontbrigádot, füstölgő vasretikülöket lóbáló papok és nyugdíjas börtönőrök felügyelete mellett. Ez a modern Magyarország képe.
Amíg nem támadnak meg közülük egyet sem, addig nem kapnak fegyvert. Papok lelkigondozzák majd a rabokat és az őröket. Az lesz a feladatuk, hogy elfojtsák az elégedetlenséget, engedelmességre szorítsák a népet. A legfrissebb hír: az egyházak kezére adják az állami és az önkormányzati iskolákat, de a költségeket ugyanúgy az állam fizeti, mint eddig. Megszűnik a világnézeti semlegesség, az adófizetők saját pénzükön erőszakoltathatják meg saját magukat és gyerekeiket a papok ideológiája által. A gyereket az iskolákban gyötrik, a szülőket a közmunkán.

Észre sem vesszük

Ne tévesszen meg senkit, hogy a rendszer lassan fog kiépülni. Abban az ütemben, ahogyan a lakosság lépésről lépésre elfogadja. Úgy, mint eddig. Orbán azt ígérte, tíz év alatt teremt egymillió munkahelyet.
Egymillió új munkahelyet ígért, egymillió új munkást ad helyette. Ez azt jelentheti, hogy tíz év alatt kerül egymillió ember a közmunkás-hadosztályoknak nevezett büntetőszázadokba. Ez azonban pesszimista terv volt. Az ország elfoglalása a vártnál kisebb ellenállásba ütközik. A Honvédelmi Minisztérium és a Belügyminisztérium hamarosan kijelöli mindenki helyét a Nemzeti Együttműködés Rendszerében. Köszönjük meg, legyünk érte hálásak, hogy megtisztelt bennünket a Nemzeti Együttműködés Rendszere, a Nemzeti Ügyek Kormánya, a centrális erőtér, a fasiszta magyar állam Vezetője. a Nemzet Miniszterelnöke.

A hazugság intézményesült. Néhány év múlva már azt sem tudják az emberek, hogy egyszer már volt Magyarországon munkaszolgálat. Gál András Levente államtitkár hatalmi szóval kirúgatta a Holokauszt Emlékközpont igazgatóját, hogy az új alaptörvény történelemszemléletéhez igazítsák a történelmet.
Ehhez hasonlóan durva beavatkozást csak totális rendszerekben, fasiszta és kommunista diktatúrákban hajtottak végre. Megmásítják hatszázezer magyar állampolgár meggyilkolásának történetét, miközben a tettesek és a túlélők közül néhányan, az áldozatok hozzátartozói közül rengetegen még élnek. Mindezt azért, hogy tisztára mossák szellemi elődeik bűneit. Ez önmagában olyan mértékű aljasság, hogy rájuk kellene gyújtani a pártházukat. Ha így folytatják, és mindazt megteszik, aminek csírái már látszanak, igazuk lehet azoknak, akik azt mondják, hogy tényleg a lámpavasakon fognak lógni, amit mindenki érdekében jó lenne elkerülni.

Nos, talán érthető
volt. Egyszerre ostorozza a liberális zsidót, a jobboldali kormányt és a bal oldalt egyaránt. Ha először olvasod el, azt fogod érezni, hogy van benne valami. Amikor másodszor is nekiveselkedsz, akkor fogsz rájönni, hogy cikk szigorú és brutálisan orvelli jövőképet fest, egy olyan diktatúrát jövőképként leírva, amely azonban már most, a valóságban is körvonalazódik.
Egy olyan diktatúrát, amelyben sem én, -és gondolom- te sem szeretnél élni. Kemény hangú cikk, de azért van benne valami. Remélem segíthettem.

68. NAPIJÓ

2011. május 21. Szombat
És, ha végül mégis korábban eljöttél tőlük, akkor ismét felkeresni őket, hogy meghallgasd mindazt, ami még az éjszaka folyamán megtörtént velük.
(Vicce sztorik voltak, az már szentigaz.)

67. NAPIJÓ

2011. május 20. Péntek
Felkeresni a barátaidat!
(Ez akár egy felszólítás is lehetne, de itt, mint napijó szerepel.
Felkeresni, hogy borozgass, beszélgess velük.)

2011. május 19., csütörtök

66. NAPIJÓ

2011. május 19. Csütörtök
Az ajándék kiválasztásának és beszerzésének öröme. 
(Ugye ismerős? Mert adni jó!)

2011. május 18., szerda

TISZTELT KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK ÚR!

Tekintve, hogy ez egy blog, kérem engedje meg, hogy először is elnézést kérjek minden olvasómtól, hogy nem a megszokott formában (őket köszöntve) kezdem a mai napi bejegyzésemet, ami nem más, mint egy nyílt levél, Önnek. 


A mostani politikai helyzetben talán furcsa -és sokak szemében ijesztő- lehet, hogy ilyenformán szólítom meg Önt, ám baj lenne, ha ezt nem tehetné meg egy szabad országban, egy szabad választópolgár.
Az írástudás, a gondolat szabadsága, valamint az előző, az ideiglenes és az új Alkotmányban (is) deklarált gondolati-és szólásszabadság az, amely -úgy érzem- feljogosít erre. Mindjárt e levél legelején meg kell, hogy jegyezzem: -távol áll tőlem, hogy az Ön tevékenysége kapcsán bármilyen kritikával éljek, hiszen az Ön hivatali ideje szinte még el sem kezdődött, így nincs és éppen ezért nem is lehet teljes rálátásom az Ön elnöki tevékenységére.
Inkább kérdések merültek fel bennem, a mai magyarországi demokrácia, a mai magyarországi parlamentarizmus, a magyarországi jogalkotás menete kapcsán, melyeket e nyílt levél formájában szeretnék megvitatni Önnel.
Látva a napi politikai eseményeket nekem, az egyszerű polgárnak sajnos azt a következtetést kell levonnom, hogy a legnagyobb ellenzéki párt -számszerű és ezért kénytelen- tehetetlensége, a legkisebb ellenzéki párt szürkesége, a középső (méretű, ám beállítottságát tekintve a jobb oldal szélén elhelyezkedő) ellenzéki párt térnyerése mellett, a kormányzó pártok valamit nagyon rosszul csinálnak.
Mert vagy olyan volumenű dolgokba fognak bele, amelyek végrehajtását szerintem egy igazi demokráciában, egy ciklusban nem volna szabad megengedni (ilyen az alkotmányozás folyamata), vagy olyan intézkedések meghozatalát tervezik, amelyek sorozatosan az ország lakosságának jelentős hányadát alkotó kisembereket sodorják majd végleg az erkölcsi,  gazdasági, végül lelki tűrőképességük határára.
Az Ön pályafutását vizsgálva állapítottam meg, hogy Ön az egész élete során folyamatosan azon igyekezett, hogy példamutató magatartásával, kiemelkedő teljesítményeivel mindig az élen járjon. Az Ön kora és életvitele (mert engem otthon a szintén kisember, ízig-vérig magyar édesapám erre tanított) mély tiszteletet vált ki belőlem Ön iránt. Ön kiváló sportember, aki a sportdiplomáciában is jelentős karriert futott be. A politikai szerepvállalása során (ugyan narancs színekben, de hát ez az Ön szuverén döntése) Önben az elegáns, visszafogott, ám határozott demokratát láttam. Méltán Ön jelenleg e hon köztársasági elnöke, amely feladat nyilván egy igazi kihívás, egy emberi pályafutás csúcsa. Lehet.

Az Ön köztársasága, az Ön országa, az Ön lakossága azonban szenved. Ön a Fidesz egyik korábbi vezetőjeként most persze mondhatná azt, hogy az MSZP kormányzás előző nyolc évének sorozatos hibás döntései révén jutottunk oda, ahol most vagyunk. 
Ám, ha ezt tenné, akkor az én szememben nem volna többé Ön a köztársasági elnök, hiszen feladatköréből adódóan Önnek elfogulatlan, a politikai irányzatokat, pártokat, (kormányzót és ellenzékit) hibája esetén egyformán bíráló pártatlan személynek kell lennie, olyan köztársasági elnöknek, aki egyensúlyt teremt, aki -mondjuk így- időnként rendet vág az önös politikai hatalmát és érdekeit féltő és sokszor csak és kizárólag azért dolgozó pártok között.
Ma a haza szenved, mert az előző nyolc év hibás döntéseit az előző nyolc évben egyfolytában bíráló és ma kormányon lévő pártok nem tanultak a közeli múlt hibáiból.
Ma a haza szenved, mert a kormány (oldalvizén egy tehetetlen ellenzékkel) olyan centrális hatalomra tör, amely hatalommal a múltban Szálasi, vagy az őt követő kommunista időszak vezetői bírtak csak, s a jelen vezető politikusainak viselkedése ezen időszakok rémképét vetíti elő.
Ma a haza szenved, mert gazdaságának gyenge lábait a közeli múltban kirúgta a gazdasági világválság (mely világválságot nyilván -valljuk be őszintén- nem a szocialisták  okozták).
Ma a haza szenved, mert benne majd nyolcszázezer ember felzárkóztatását a rendszerváltás óta semelyik kormány nem volt képes megvalósítani, így az említett tömeg az életét, harmadik generáció óta az alig fizetőképes országunk -számukra mégis oly bőséges- szociális hálója alatt tengeti, nem kis sikerrel.
Ma a haza szenved, mert egyes politikai erők (de mondhatnám úgy is, hogy az összes politikai erő), ezt a húszéves patthelyzetet kihasználva akcióival és reakcióival lassan valóban polgárháborúba sodorja az országot.
Ma a haza szenved, mert amennyiben bekövetkezne az amitől a legjobban félek és csakugyan kitörne e polgárháború, az gyors, nagyon véres és nagyon fájdalmas lenne, mindenki számára.
Ma a haza szenved, mert kormánya, a kormány és a kormányzó pártok pökhendi politikusai a mindent elhinni képes lakosság kedélyeit -elterelvén a figyelmet a fent említett valódi problémákról- olyan kijelentésekkel borzolják, amely kijelentések az ország rendvédelmi szervei ellen hangolják és a korábbiaknál is jobban megosztják a lakosságot. Azok ellen az emberek ellen, akik közül kettő pont a tegnapi nap reggelén vesztette az életét, miközben valóban a hazáját szolgálta!
Ma a haza szenved, mert -az ígéretek ellenére növekvő- munkanélküliséget azzal kívánja tovább növelni, hogy az állam által korábban alkotott törvények és egyéb jogszabályok egybehangzó szabályzórendszerében és alapján, szerezett jogként kiszabott járandóságokat akarnak: -ez azért már mégsem tartható, meg ezt nem engedheti meg magának az ország gyengélkedő gazdasága- felkiáltással, egyetlen tollvonással, és ezáltal a jogbiztonságba vetett hitet végleg felrúgva eltörölni!
Ma a haza nagyon szenved, mert a kormány rendvédelemben az országnak valódi SZOLGÁLATOT tevő, minimális anyagi juttatásért az életüket nap nap után kockáztató, önfeláldozó módon viselkedő emberek tízezreit kívánja teljesen ellehetetleníteni. Igaz, a kétmilliós nettó politikusi fizetések mellett nem lehet könnyű a tűzoltó főtörzsőrmester, a mentő szakápoló, vagy a rendőr főtörzszászlós fejével és anyagi lehetőségeivel gondolkodni.

Tisztelt Köztársasági Elnök Úr!


Ön, e pozíciójában sokkal többet tehet most ezért az országért, mint bármely nagyra becsült elődje! Ma Magyarországon a demokrácia leplébe burkolózva, mit egy halálos daganat, egy diktatúra fejlődik éppen s Ön lehet az orvosa hazánk beteg szervezetének. Ön lehet az orvosa azzal, hogy a korábbi gyakorlattal felhagyva végre mélyen magába néz majd, amikor a kormány legújabb alkotmánymódosításánál bábáskodik, vagy amikor a kormány sok tíz, vagy százezer ember megnyomorítását, ellehetetlenülését célzó törvényeit tető alá akarja majd hozni.
Kérem Önt, hogy ne hagyja tovább azt, ami ma e kicsinyke országgal történik. Kérem Önt, hogy a hazai demokrácia legutolsó bástyájaként, tartópilléreként dobja vissza a Parlament elé azok azon javaslatait, melyek a szerzett jogok megnyirbálását, melyek a rendvédelmi dolgozók jogainak csorbítását szolgálnák. A kormány tagjai magabiztosak, bíznak kétharmados parlamenti többségükben. Ám, ha Ön e sorba beáll, azzal csak felgyorsítja az események sodrát, azzal csak ront e helyzeten, de semmiképpen nem javít.
Ahogy én, úgy Ön is tudja, hogy Fideszes múltja, a médiatörvény, vagy az új  alaptörvény aláírása miatt, egyes politikai körök már most a kormányzó pártok bábjának tekintik Önt, de én nem. Még nem, mert -ahogy már a levelem elején is említettem- Önnek ezidáig még nem volt ideje arra, hogy mint valódi köztársasági elnök, bizonyítson. Hát most eljött ez az idő.
Én -hírolvasó és elemző átlag emberként- nem csak a különböző politikai oldalak Önről alkotott véleményét ismerem, de ismerem a kisemberekéit is, hiszen közéjük tartozom.
Ha a közeli jövőben Ön megteszi azokat lépéseket, melyek szükségesek a hazai demokrácia megmentéséhez, újrateremtéséhez, akkor én az ország egyik öntudatos és gondolkodó polgára továbbra is a legmélyebben tisztelem majd Önt a munkásságáért!
Ám ha nem lesz képes az országra a jó gazda szemével nézve hosszútávon gondolkodni és meghajol a jelenben vezető politikai erők akaratának, akkor a jövőben én sem tudok majd Önre másképpen gondolni, mint ahogy teszi azt már most oly sok ismerősöm, akik, amikor Önről van szó -a méltán? "sikeres" és "híres" "zenész" után- nemes egyszerűséggel (és némi nyelvi furfanggal) nem nevezik Önt, a Magyar Köztársaság Elnökét másképp, mint: SP.
(És ismerve az említett fiatalember zenei tehetségét és munkásságát, azt hiszem ez igencsak megalázó Önre nézve uram.) Remélem -ezúttal Önnek is- segíthettem.

Gyöngyös, 2011. május 18-án                                     Mély tisztelettel:
                                                                                                Jászai Csaba