132. NAPIJÓ

2011. július 27. Szerda

Mikor úgy érzed: -végre sikerült utolérned magad.

(Mint most nekem a NAPIJÓ bejegyzésekkel.)

131. NAPIJÓ

2011. július 26. Kedd.

Amikor a sima hétköznapodba becsap a bomba.

(Mondjuk egy új, teljesen ismeretlen hiba formájában.

S hogy mi ebben a jó? Az, ha megoldod!)

130. NAPIJÓ

2011. július 25. Hétfő

Nos, lépjünk tovább!

(Mert mindig, minden helyzetből tudni kell továbblépni.

Az élet már csak ilyen.)

129. NAPIJÓ

2011. július 24. Vasárnap

Lásd a 2011. július 23-i bejegyzést.

(Mert ma sajnos tök ugyanaz a helyzet.)

128. NAPIJÓ

2011. július 23. Szombat.

Munka? Á dehogy. Legfeljebb úgy tűnik.

(Ám ha a mai napon mégis dolgoznod kell, abban meg az lehet a jó,

hogy a munka mennyisége meg sem közelíti a hétköznapi mennyiséget.) 

Lássuk, hogy Öszöd óta ki hazudik még?!

Hello kedves olvasó!

Kérlek engedd meg, hogy két idézettel kezdjek ezúttal ismét kedves olvasóm. Mindkét mondatot egy fontos személytől hallhattuk, lásd hát:

"A nyugdíj előtt állók számára szeretném bevezetni a védett kor intézményét, mert nem emberséges, hogy nyugdíj előtt álló embereket utcára tegyenek, nem törődve azzal, mi lesz velük."

Nos ehhez képest a Munka Törvénykönyvének módosítása alapján, azokat, akik öt évvel állnak a nyugdíj előtt, a jövőben (már, ha hatályba lép az új törvény) bármikor el lehet majd bocsátani, szemben azzal, hogy ezt korábban csak különösen indokolt esetben tehette meg a munkáltató. De, hogy ne szaladjak mindjárt e post elején olyan nagyon el az eredeti ígéretemtől, itt egy újabb idézet:

".. hálásak vagyunk a nőknek, és ezt a családpolitikai intézkedésekkel honoráljuk..."

A Munka Törvénykönyvének érvényben lévő változata szerint a táppénzen lévők, a várandósak, a lombikbébi programban résztvevők, GYES-en, GYED-en lévők, illetve azok a dolgozó nők, akiknek a legkisebb gyermekük nincs három éves, csak rendkívüli felmondással távolíthatóak el a munkahelyükről. Ez egy ún.: -védelmi időszak, melyben ma elég kicsi az esély arra, hogy a fentiek közül bárki kirúgjanak, kirúghassanak. A módosítás szerint a jövőben az minden probléma nélkül megtehető lesz majd.

Na kérem mi ez, ha nem parasztvakítás, csúsztatás, ferdítés, de mondhatnám úgy is (és ez fog a legközelebb állni az igazsághoz), hogy hazudozás. Nemcsak a választási ígéretekkel megy szembe a kormány jelenlegi intézkedésinek zöme, hanem az azóta elhangzott nyilatkozatokkal (a fentiek június elejiek), a nagy nemzeti konzultációban (vagy miben) kapott válaszokkal (egyszerűen nem tudom nagybetűkkel írni a kormány "egyeztetésnek" hívott valamijét) és még sorolhatnám.

Megosztotta az embereket a politika. De jobban a politikai szereplők. Amikor a rendvédelmi dolgozók, a jogaik elvételekor az utcára vonultak, a fanyalgók, az ős Fidesz fun-ok, és különösen a Lázár-féle demagógok mindezt arra használták, hogy az addigra már jócskán lejáratott tűzoltók, rendőrök, katonák becsületét végleg a sárba tiporják, azt hazudva az embereknek, hogy akik eddig sem szerettek dolgozni, azok ezután még az utcán is "rendetlenkednek". (Megjegyzem: -lakástüzeket eloltani, gyilkosokat, rablókat kézre keríteni, vagy éppen a politika kedvéért Afganisztánban harcolni és meghalni a Fidesz szerint nem munka.)

Akkor a tüntetéseket szervezők azt állították: - a rendvédelmisek után majd jönni fog a mindenki mást (értsd. -munkavállalót) nagyon súlyosan érintő további intézkedések tömkelege, de nem hittek a kormány által egyszerűen csak "bohócoknak" titulált tüntetők ezreinek. De láss csodát: -a munkavállalók a kormány szemében úgy tűnik ugyanolyan alja nép, mint a rendvédelem dolgozója. A kormány tagjai és annak vezetője olyan manapság, mint az elefánt a porcelánboltban. Igazán nem tesz különbséget, nincs előtte sem Herendi, sem Zsolnai, csak a vezér által kijelölt út. És a kormány most aztán tapos, de rendesen.

Bár itt jegyezném meg: -akárhogy is áll az ország, egyesekre ez az elefánt sem lépett rá, sőt ez is a hátára veszi őket, ahogy tette azt az előző összes elefánt eddig. Szerintem mindenki tudja mire gondolok. Az a baj, hogy úgy nem nehéz ígérgetni, hogy az ígéretet halló fülek minden egyébre süketek. Nem nehéz úgy ígérgetni és "gazdaságot építeni", hogy a kisember hátán lépdelünk a saját meggazdagodásunk felé, elvéve tőle lassan mindenét.
Lázár János szerint ezzel nincs semmi baj, mert a hibázó Fidesz politikus szavait majd a Fidesz kijavítja, ahogy teszi (vagy tenné, ha mindenki teljesen hülye lenne ebben az országban) a fenyegetőző Balázs úr esetében is. De már olyan sok a demagógia, a fenyegetőzés, a megtorlás és a hazugság, hogy ki sem látszanak belőle. És én nem szeretem így ezt a "demokráciát". Remélem segíthettem.

Hát tényleg elment!

Hello kedves olvasó!

Ha akarnék mondjuk egy hivatalos sajtóközleményt írni (de nem akarok) arról, ahogy ma eltemettük a Lacit, akkor az nagyjából így szólna:

Ma délután, 15:00-kor, a visontai Köztemetőben kísérték végső útjára a Beyond zenekar dobosát, Zavarkó Lászlót. A negyvennégy éves zenész július 10-én, egy tragikus motorbaleset következtében vesztette életét, a heves megyei Mátrafüred külterületén. (Mintha egy halálos kimenetelű motorbaleset másmilyen is lehetne, mint tragikus.)

Amikor ilyet olvas az ember, akkor nem is gondol bele, hogy egy ilyen röpke újságcikk tulajdonképpen mennyire személytelen, rideg (sok esetben példányszám-növelő), ahogy abba se nagyon gondolunk bele, hogy hány, meg hány ilyen hírrel találkoztunk ezidáig naponta. Átfutottunk a hír felett, majd lapozva már egy újabb, izgalmas témát feszegető cikket olvastunk, elfelejtve a korábbi néhány másodpercben szerzett ismereteket.

Amikor ma délután a temetésen megjelentem, azért, hogy valóban végső búcsút vegyek egy kortársamtól, életem egy bizonyos szakaszát én vele temettem, mert (még mindig hihetetlen leírni), de rossz lesz úgy beszélni Laciról, mint a múlt egy szeletéről, mint olyan valakiről, aki meghalt. Pedig meghalt és ez tény és így, hogy ma eltemettük, már fel is fogom lassan, hogy valóban meghalt.

Amikor e cikk mondanivalója körvonalazódott bennem, először azt gondoltam: -furcsa, hogy engem, aki a halált, a halál közelségét oly sokszor és az elképzelhető  legváltozatosabb formákban, módokban megtapasztaltam már, ennyire megérint a dolog. Aztán rájöttem, hogy ebben mégsincs semmi különös. Mert most nem egy vadidegenről gondolkodom, nem egy távoli személy halálát szemlélem a híradóban, vagy nem egy idióta öngyilkost helyszínelek, hanem egy barátomat temetem. Még jó, hogy megérint. Az igazi baj az lenne, ha nem érintene meg.

Közben azért (megpróbálva elfogadni a tényt) sulykolom magamba a gondolatot, hogy Laci tényleg meghalt, és valóban elment innen. Egy temetés nem a legjobb apropó arra, hogy régen látott barátokat, haverokat, ismerősöket lásson újra az ember. Most (nyilvánvalóan) mégis ez történt, és az arcokat látva felidézhettem a tíz-húsz évvel ezelőtti emlékeket. Ha nem is pontosan, de az érzést, ahogy akkor éltem, éltünk ezekkel az arcokkal -s köztünk Lacival- azt mindenképpen. Hát ettől olyan furcsa és hihetetlen ez az egész. 

Az arcok nem sokat változtak csak épp ma nem mosolygott senki. Pedig én így emlékszem rájuk. Amikor Lacit, -motoros szokás szerint- a sír mellett álló, beindított motorkerékpárok üveghangig húzott gázzal, talán az egész községet megrengető,  lélekbemarkoló dübörgése mellett végső nyugalomra helyezték, akkor ezek az ismerős  arcok -velem együtt-  megrendülten álltak a nyitott sír felett. A motorok mindent elsöprő hangorkánja és a sír előtt, Laci elmaradhatatlan, krémszínű baseball-sapkáját szorongató fiának látványa bizony az én szemembe is könnyeket csalt. Ez már nekem is sok volt, pedig láttam már ezt-azt, de -ismét, immáron sokadszor- meg kellett állapítanom, hogy a halál (ahogy az élet maga), nagyon sokszínű és nem lehet egyformán viszonyulni mindenhez.

A temetés után néhány nagyon régen látott emberrel sikerült pár szót váltanom, de mindenkivel csak olyan dolgokról esett szó, amely témák köszönőviszonyban sincsenek egy temetéssel. Tündivel a Balatonon száz éve készült (akkor már) színes fotókról, Mariannal a közte és Laci között száz éve változatlanul fennállt barátságukról, Babu állapotáról.

Az autóban hazafelé menet persze tovább beszélgettünk, és ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy egy ilyen eset újra és újra rávilágít a szeretet és a barátságok fontosságára. Felértékelődött bennem mindaz, amit a szeretteim, a feleségem, a fiaim, a barátaim iránt éreztem és érzek. Az ember társaslény, egyszerűen kellünk egymásnak és ezért fáj olyan nagyon a visszafordíthatatlan! Éppen ezért, amikor elbúcsúztam a többiektől, akkor a lehető legkomolyabban gondoltam a mondatot: -vigyázzatok magatokra a hazafelé vezető úton.

És hát szia Laci! Most már tényleg értem, hogy miért érintett meg ennyire a halálod! Mert nem egy idegen vagy, akiről a híradóban hallok, vagy akiről olvasok egy nyúlfarknyi cikket akárhol. Éppen ezért az emlékedre írt korábbi írásomnak biztosítottam egy állandó oldalt a lapon belül, mert nehezen viselném, ha csak egy -az interneten egyre távolodó- cikk lenne, lennél az archívumban. És bár nem vagyok motoros, mégis így köszönök el: -Legyen széles az utad! Remélem -mindenkinek- segíthettem.

127. NAPIJÓ

2011. július 22. Péntek

Az, hogy nem esett a temetésen az eső?

(Ahogy vesszük. Még akár ez is lehet jó.)

126. NAPIJÓ

2011. július 21. Csütörtök

Kulturáltan, de határozottan elhajtani egy

(téged ismeretlen számon hívó) 

-magát bizonyára a legjobb üzletembernek tartó-

elsőre levakarhatatlannak tűnő idiótát.

(Mondom neki, hogy nem kérem, erre folytatja a mondókáját. Agyatlan.)

125. NAPIJÓ

2011. július 20. Szerda

Jutalomjáték!

(A civil életben egy olyan munkanap,

amelynek nehézsége

meg sem közelíti az azt megelőző napét.)

Ezt mos valóban megérdemeltem!

(És rám is fért.)

124. NAPIJÓ

2011. július 19. Kedd

Egy igazán jó -magyaros, tejfölös, hagymás, tarjás, paprikás- pizza!

(Néha a kis öröm is öröm.)

123. NAPIJÓ

2011. július 18. Hétfő

14:00

(Ma az egész napból ez volt a legjobb. 

Ugyanis ez a munkaidőm vége.)

122. NAPIJÓ

2011. július 17. Vasárnap

Strand, strand és strand!!! Egy egész napon át!

(Jól leégtem -mármint a vállaim, nem én- de

ki francot érdekel, amikor egész nap pancsolhattam.)

121. NAPIJÓ

2011. július 16. Szombat

Mások lelkét is gyógyuló félben látni!

120. NAPIJÓ

2011. július 15. Péntek

Figyelni, hogyan fejlődik, gyógyul a lélek.

(Sona, nagyon sokan -sajnos most túl sokan- tudják, hogy mire gondolok.)

119. NAPIJÓ

2011. július 14. Csütörtök

Egy klímás lakásban, lezárt rolókkal pihenni.

Csak pihenni!

(Nem nyaralhatsz mindig, de azért lehet a szabadságot másképp is élvezni,

főleg, ha odakinn harmincöt fok van.)

118. NAPIJÓ

2011. július 13. Szerda

És bárhogy is van, azért harmadik napja szabadságon vagyok!

(És ez -nekem- mindenképpen jó.)

117. NAPIJÓ

2011. július 12. Kedd

Ma az, hogy azért az élet az megy tovább.

(Azért, mert mennie kell!)

116. NAPIJÓ

2011. július 11. Hétfő

Kell, hogy legyen ma is valami, ami jó!

(ha más nem is, akkor a mai bejegyzésből áradó akarat.)

ZAVARKÓ LACI EMLÉKÉRE!

Hello kedves olvasó!

BEYOND! Ha valaki nem tudná, segítek. Ez egy angol kifejezés, ami egyben egy hazai trash metál zenekar neve is. Jelentése (az én szigorú angolommal): -valamin túl. Kicsit sorsszerű elnevezés. Különösen a tegnap esti események és a hozzá kapcsolódó hírek tükrében.

A zenekar dobosa Zavarkó Laci. Sokan a városban Zacsiként ismerik, mások (nagyon sokan) meg onnan, hogy ő üzemeltette a gyöngyösi Török Ignác utcában található Csillagkapu nevű üzletet, ahol játékszoftverek tömkelegét vehetted, cserélhetted, akármi. Olyan nem nagyon volt, amit Laci ne tudott volna beszerezni.

A mi ismeretségünk nagyjából úgy húsz évre tehető, melyben ugyan nem találkoztunk minden nap, de ő és az öccse a fiatalságom szerves részei voltak, ahogy én is az övéknek. Annyira, hogy a mind a mai napig ha összefutunk, órákig tudunk sztorizni és beszélgetni a régmúlt dolgairól, vagy napjaink eseményeiről. Lacival manapság többnyire vagy a boltnál találkozom, ahová általában az öccse tetováló üzletébe megyek, vagy Mátrafüreden futunk össze, ahol egy jó kávé vagy üdítő mellett -a motorozás szünetében- dumálunk filmről, zenéről, politikáról, motorokról.

Vagyis csak dumáltunk, mert Laci tegnap meghalt. Ma (2011. július 11.) reggel nyolc körül hívott egy közös ismerősünk, hogy tájékoztasson a történtekről. Röviden csak annyit mondott, hogy Laci és két másik motoros, Mátrafüred és Sástó között haladtak felfelé a motorjaikkal, amikor az egyik kanyarban, velük szemben VAGYIS KONKRÉTAN AZ Ő SÁVJUKBAN- feltűnt egy idős férfi a kocsijával. Az első motoros még valahogy elkerülte az ütközést, a másodikat elütötte és Lacival frontálisan ütközött. Ha jól tudom, ezután Lacit mentőhelikopter szállította a miskolci kórházba, ahol tegnap, azaz 2011. július 10-én, 23:00 után elhunyt.

Engem (és gondolom nem vagyok egyedül ezzel) nem nagyon hagy nyugodni a gondolat, hogy ez történt és hogy talán nem is igaz a hír. Most délután egy van, és több más helyről is megerősítették már, mégis csak nehezen fogom fel, hogy ez történt, hogy ez megtörténhetett. Laci nem volt az az idegbeteg motoros, akiről simán feltetted, hogy bármikor elpusztulhat az úton. A legutóbbi (egy hete zajló) beszélgetésünkkor éppen erről a típusról is szó esett köztünk és Laci megvetően nyilatkozott róluk, azzal, hogy a motorosok rossz hírét az ilyen emberek keltik. Ő maga nemrég vett egy ugyan nagyobb, de modernebb és éppen ezért biztonságosabb motort. Amikor beszéltünk róla, (az új járgányról) külön kiemelte a gumik tapadásának fontosságát. Szó esett ún.: bukógombáról (bármi is az), jó minőségű gumikról, ésszel motorozásról.

Sok idiótával szemben Laci nemcsak szeretett, de tudott is motorozni, hiszen még szinte gyerek volt, amikor már egy Jawa Mustangot hajtott. (Épp erről is beszéltünk akkor.) Az MZ ETZ korszaknak pedig magam is részese voltam, igaz csupán utasként. Engem ugyanis -sok barátommal ellentétben-  valahogy nem érintett meg a szabadság-érzés e formája. Bevallom férfiasan, a két lábamon, gyalog egyenesen menni is nehézséget jelent. Így születtem. Nem vagyok motorkerékpárra való.

Amikor aztán felrobbantotta a reggelemet ez a hír, akkor annyi gondolatom támadt, hogy összegyűjtögetni is értelmetlen lett volna. Délután aztán (vagyis most), mivel még mindig nem cáfolta senki a hírt, mégis tollat ragadtam, mert annyira bánt a dolog, hogy ki kell írnom magamból. Az írás témája lehetne a veszteséget szenvedett szülők fájdalma, vagy Laci gyermekének, testvérének, barátnőjének, barátainak, vagy a zenekar tagjainak a fájdalma, de minek!? Ezt te (aki most e cikket olvasod) ugyanúgy érzed mint én, és mindenki a szerette Lacit.

Azt a Lacit, aki a véleményét mindig határozottan képviselte, sokszor talán megosztó személyiségként, de akik ezért haragudtak rá, azok valószínűleg nem ismerték eléggé őt. Ő ilyen (volt), így kellett elfogadni. Nem ismerték a legapróbb szófordulatra is rácsapó és abból viccet faragó Lacit, aki egy-egy ilyen gyorsan jött poénon is úgy tudott szívből, sokáig (és rendkívül hangosan) röhögni, ahogy csak kevesen. Nem ismerték a húsz éve foggal-körömmel ugyanabban a bandában muzsikáló zenészt, akit hitt a Beyond jövőjében és sikerében. Hitt, mert -őt ismerve- már rég nem csinálta volna.

Annyira mások vagyunk, voltunk. Ha meg akartál nézni egy filmet, muszáj volt előtte beszélni Lacival, aki ha már látta és még az orrát is felhúzva, két aprót kiköpve azt mondta -mert szavajárása volt-, hogy szar (ahogy csak ő tudta mondani, azt hogy szar, ha szerinte valami szar volt és ha valami szar volt, akkor két aprót is mindig kiköpött mellé), akkor azt a filmet feltétlenül meg kellett néznem. Ennek ellenére nagyon bírtam őt. Tetszett, ahogy így negyvenen túl élte az életét. Amit -ugyanúgy mint én- nagyon szeretett. Állítom ezt annak ellenére, hogy sokat zsörtölődött a dolgokon, hogy sokszor morgott ezért, vagy azért. De ő ilyen volt, így kellett elfogadni.

Laci! Most aztán jól elmotoroztál innen bazd meg! Ez tényleg szar! Úgy meg aztán nagyon szar (ezt is mindig így mondtad, jól kihangsúlyozva még a "nagyon" szót is), hogy nem is tehetsz róla. Mátrafüreden sokszor futottak össze az útjaink, szinte heti rendszerességgel, immár évek óta. De a te utad, ugyanott tegnap véget ért. Nyugodj békében barátom! Szerintem most nem nagyon segíthettem.

EGY HAZUGSÁG MARGÓJÁRA!

Hello kedves olvasó!

Bár a cikk címe a nyári időszakra jellemző hír nélküliségre utal (ha szabad ezzel a ronda szófordulattal élnem), de nem ma és nem ezen a blogon. Mert elég csak egy kicsit figyelni, és máris kitűnik a gyémánt a disznószarból. Én például pont ma olvastam arról, hogy a hamburgeradót hitelrontásnak veszik a nagy élelmiszergyártók, hogy az angyalföldi gyilkos előzetes letartóztatásba került, hogy meleg rekordok dőltek meg, hogy teltházas a Balaton Sound, hogy a mesterképzést választók diplomáival nem nagyon tudnak mit kezdeni a fejvadászok. 

Szóval van miről írni gazdagon, engem mégis egy kisebb hír fogott meg. Megszűnik, egész pontosan átalakul az ombudsmani hivatali rendszer. Míg korábban a különböző területeket (önálló hivatalként) egy-egy ombudsman felügyelte, addig ez a jövőben nagyjából úgy fog kinézni, hogy egyetlen ombudsman áll majd szemben a hatalommal, és a különböző területeket helyettes ombudsmanok felügyelik majd, valamint a személyes és közérdekű adatok védelmét, illetve nyilvánosságra hozatalát egy teljes új hatóság felügyeli majd.

Jóri András adatvédelmi biztos hivatala jogutód nélkül szűnik majd meg a kormány jelenlegi elképzelései szerint. És történik mindez úgy, hogy a posztot megszüntető és a helyére új hatóságot felállító kormány a biztos mandátumának nagyjából a felénél teszi meg mindezt. De nyilván mint minden korábbi, a demokráciát, a demokratikus alapelveket -véleményem szerint- súlyosan sértő kormányintézkedésnek, ennek is voltak érdekes előzményei. Jóri ezidáig három kormány regnálása alatt védte a pórnépet a hatalommal szemben. Kivizsgált minden egyes, a személyes adatok védelmével kapcsolatos bejelentést, továbbá eljárt minden olyan esetben, amikor közérdekű adatok valahogy nem akartak nyilvánosságra kerülni. Az egyik utolsó ilyen esete volt, amikor a kormány az ún.: Szociális Konzultációja során kibocsátott kérdőívein szereplő (és a személyes adatok kezelésére a mai informatikai hátteret tekintve egyértelműen alkalmas) vonalkódok meglétét, valamint a kérdőíveken szereplő adatkezelési nyilatkozatok jogszerűtlenségét firtatta. 

Hát? Egy picit elgondolkodtató ez is. Különösen annak fényében, hogy Jóri András mandátuma nem mellékesen túlnyúlt volna e kormány mandátumán. (Ami nyilván kellően demokratikusnak tekinthető alapelv volt.) Érdekes azért is mert az elképzelések szerint az új adatvédelmi hivatalt már nem a Parlament, hanem a miniszterelnök javaslata alapján a köztársasági elnök nevezi majd ki és ez az új hatóság függetlenségét erősen megkérdőjelezi! (Ráadásul nemcsak demokratikus alapelvek, hanem -és ismét- európai uniós irányelvek is sérülnek az új, hazai adatvédelmi szabályozás megszületésekor.

Azt meg ugye tudjuk mindannyian, hogy a magyar nyelv védőbástyájaként elhíresült SP ha nem is tud helyesen írni, azért a nevét készséggel odabiggyeszti manapság bármilyen iratra, amit OV mostanában elé tol. És ugye nyilván nem a zenészcsávóról beszélek, amikor SP-t kiáltok, hiszen neki mi dolga akad a miniszterelnökkel. Hát mi ez, ha nem aggasztó hír. 

Jóri Andrásról mindezeken felül két dolgot kell még tudni. Az egyik az, hogy személyiségjogi perben áll Navracsics miniszterelnök-helyettessel, Szíjjártó Péter miniszterelnöki szóvivővel, a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Hivatalával, valamint  a Közigazgatási Minisztériummal. Ezen személyek és szervek ugyanis megsértették az adatvédelmi ombudsman jó hírét azzal, hogy vele ellentétben azt állították: -egyeztettek vele, mielőtt a Szociális Konzultáció kérdőíveit kibocsátották volna. Ami nem igaz, tehát köznyelven és a lehető legegyszerűbben leírva: -HAZUGSÁG! És az nem jó, ha egy ilyen dologban VAGY BÁRMELY DOLOGBAN hazugságon érjük, hazugságon érhető a kormány tagja, alkalmazottja. Dolgozzon az a postázóban, legyen szóvivő, vagy mondjuk maga a miniszterelnök helyettese! (Bár azt lassan kezdem -sajnos- megszokni, hogy OV másokkal végezteti el a piszkos munkát és kezdem érteni a miniszterelnöki szóvivő posztjának értelmét is.) És azért az példátlan, hogy az adatvédelmi ombudsman a kormány tagjait perli be! Amelyik országban ilyen előfordulhat, ott elég nagy már a baj!

A másik ilyen esemény, ami manapság Jóri Andrást -az újságírók számára is- fontossá teszi az az, hogy Jóri szerint, a szociális konzultációval kapcsolatos vizsgálat sem fog tudni kifutni az év végégig, azaz a hivatal megszűntéig. Ilyenformán a biztosnak közigazgatási határozatot kell kibocsátania a KEK KH-val szemben.

Amennyiben a KEK KH nem ért egyet a határozatban foglaltakkal, vagyis nem semmisíti meg a konzultáció során összegyűjtött személyes adatokat úgy bírósági perre kerül majd sor és az a furcsa anomália alakulhat ki, hogy az az új adatvédelmi hatóság pereskedik majd egy kormányhivatallal, amelynek a vezetőjét viszont a miniszterelnök jelölte ki.

Lázár János a párt tisztújító küldöttgyűlésén azt mondta, hogy nem kérnek bocsánatot a tempóért, amellyel dolgoznak. Van benne valami, ugyanis jól látható, hogy a kormány olyan ütemben akarja bebetonozni jelenlegi vezető szerepét, hogy már olyan apróságokra sem ad, mint a látszat. Aki ellentmond (és nem eltávolítható), annak egyszerűen megszünteti a hivatalát, így állítva félre a hatalom útjából, hogy egy, a saját embereivel megtöltött hatóságot hozzon létre.

Micsoda kifinomult módszer! Micsoda stílus! Ez aztán igen kérem! Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, versenyhivatal, médiahatóság. Még szerencse, hogy a jegybankot nem tudja megszüntetni, (vagy ahogy ők mondják: -átszervezni) különben már Simor András is elmehetett volna a levesbe. Kicsit nehezen hiszem el, hogy mindezt nem látják sem a "zemberek" (gondolok itt arra az egyezer-ötszáz tisztújító elvakult "B" közepes Fidesz küldöttre) , sem pedig az átlagos (és nem feltétlenül jobb oldali érzelmű) választók! Pedig csak egy kicsit kellene gondolkodni. Csak egy ici-picit! 

Mert, ha valóban belegondolunk, akkor -hogy az ismert szóhasználatot idézzem- egyértelműen világossá válhat az emberek számára az a félelmetes tempó, ahogy valódi Bohócországgá válunk. Egy olyan országgá, amelyben majd mindenki hófehér maszkot visel és ahol -az ország neve ellenére- csak akkor szabad majd nevetni, ha a királynak is jó kedve van. Remélem segíthettem.

115. NAPIJÓ

2011. július 10. Vasárnap

Mondjuk szabadságra menni.

(Bár gondolom mindenkinek jó volt a vasárnap,

de nekem a legjobb, mert hétfőtől szabadság.)

114. NAPIJÓ

2011. július 9. Szombat

Nos, ha a mérték nem is mindig sikerül, azért a buli ott volt.

(Az egészből legjobban a ma délelőttöt sajnálom,

mert az meglehetősen haszontalanul telt. Ugye.

A sebek nyalogatásának egy ízletes -éttermi- ebéd vetett véget.)

113. NAPIJÓ

2011. július 8. Péntek

Irány a II. Gyöngyösi Sörfesztivál!

(No de csak mértékkel.)

112. NAPIJÓ

2011. július 7. Csütörtök

Amikor már biztosan tudod, hogy kis idő múlva

egy picit (vagy éppen sokkal) jobb lesz.

111. NAPIJÓ

2011. július 6. Szerda

Ma van a névnapom.

Nekem ma ez a "NAPIJÓ"!

110. NAPIJÓ

2011. július 5. Kedd

Az, ha az egyik napon a szokottnál kisebb terhelés ér.

(Észreveszed a nap végén,

amikor nem vagy annyira fáradt.)

109. NAPIJÓ

2011. július 4. Hétfő

Elmélkedni egy borús napon.

(Sok értékes gondolatod teremhet így.)

108. NAPIJÓ

2011. július 3. Vasárnap

De néha a szakadó eső is tud jó lenni!

(Az illata mindenképp!)

107. NAPIJÓ

2011. július 2. Szombat

Egy vízparti nap.

(Na az tényleg jó lenne már.)

106. NAPIJÓ

2011. július 1. Péntek

A késő esti órákban, letekert ablakokkal autózva

kicsit érezni a szabadság szelét.

Tisztújítás, no meg letartóztatások.

Hello kedves olvasó!

A Magyar Távirati Iroda szűkszavú közleményével kezdeném mai gondolatébresztő cikkemet:

A kora estig tartó tárgyalás után Sebes Péter, az egykori tárcavezető ügyvédje azt közölte, hogy védencét kémkedéssel gyanúsítja az ügyészség. A védő a helyszínen várakozó újságíróknak elmondta, hogy az ügyész fellebbezett a döntés ellen, így az még nem jogerős. A volt miniszter ügyvédje azt mondta, hogy a részletekről nem beszélhet, mert azok államtitkot képeznek. 

Szilvásy Györgyöt – akit bilincsben vezettek a tárgyalóterembe – péntek éjszaka vették őrizetbe; az MTI információi szerint a Gyorskocsi utcai börtönben tartották fogva. Szilvásy a rá várakozó újságíróknak nem kívánt nyilatkozni. Szilvásy Györggyel együtt a délutáni órákban egy másik férfit is bilincsben vezettek be a tárgyalásra. Sebes Péter róla annyit mondott, hogy a férfi nem közszereplő.

Galambos Lajost, a polgári elhárítás volt vezetőjét kedd este gyanúsítottként hallgatta ki a Budapesti Katonai Ügyészség. A kémkedéssel gyanúsított volt vezetőt pénteken házi őrizetbe helyezte a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa. Szombaton gyanúsítottként hallgatták ki, majd szintén őrizetbe vették Laborc Sándort, a Nemzetbiztonsági Hivatal egykori főigazgatóját. Hétfőn több napilap is azt írta, hogy a katonai ügyészség bűnpártolással gyanúsítja Laborc Sándort a kémkedéssel meggyanúsított Galambos Lajos ügyében. (MTI)

Ő megmondja, mit kell
kinyomozni.

Hát az a minimum, hogy érdekes. Ilyen súlyos hibákat még a szocialisták sem vétettek, pedig ők aztán tudták, mi az az elkúrás. De vegyük sorjába az elmúlt néhány nap eseményeit.

Először is szükséges szólnom arról, hogy a Volt fesztivál végével, amely az Európai Uniós  Elnökség egyik hivatalos záróünnepsége volt (ahol -szerencsére- Orbán Ráhel kisasszony főszervezőként dolgozhatott Szájer úr leánygyermekével karöltve), hivatalosan is véget ért az elnökség fél éve.

Az persze nyilván nem véletlen, hogy a Fidesz tisztújító küldöttgyűlése közvetlenül ezután történt. A szavazás természetesen a papírformát hozta, Orbán Viktor pártelnök, miniszterelnököt a jelen lévő lelkes ezerötszáz szavazó állva tapsolta és ünnepelte, miután elsöprő többséggel erősítette meg a pártelnöki székében. Engem a látvány kicsit félig a Hit Gyülekezetének Vidám Vasárnapjára, félig meg egy híradó részletre emlékeztetett az ötvenes évek derekáról. Ugyanis itt is, meg ott is állva tapsoltak. Ám a tisztújító küldöttgyűlésen  pluszban még érdemes volt megfigyelni az ütemesen tapsoló öregasszonyok önkívületbe révedő arcát is. Hozzáteszem, ha ilyenek a küldöttek, akkor milyen lehet az egyszeri párttag, vagy nem adj Isten a pártra szavazó.

Ő kinyomozza.

Ugyanitt ezután egy napok óta a sivatagban tévelygő szomjával kezdték inni a miniszterelnök szavait, aki rendkívül diplomatikusan nyilatkozott az elmúlt fél évben végzett munkáról, miszerint (a kormány és különösen a miniszterelnök) kiosztott egy két kokit meg sallert az izgága uniós képviselőknek. Hát ez aztán a diplomáciai hangnem! Nekimenni a szövetségeseinknek! Ez aztán a politikusi magatartás!

Megjegyzem, mindezt az az Orbán Viktor mondta, aki korábban (már vastagon miniszterelnökként) megpróbált ugyanennél az Európai Uniónál kilincselni a hat százalékos államháztartási hiány engedélyezéséért, ami (nyilván) nem vezetett eredményre, mert nem érdeke sem az országnak, sem pedig az EU-nak az engedélyezett hiánycél be nem tartása, így -kénytelen kelletlen- lefeküdt az EU-nak, betartva annak utasításait. Fekve pedig nem lehetett valami könnyű pofozkodni. Na mindegy.

Ő azt is megmondja, ki, mikor
mehet nyugdíjba, mert ő
mindent meg tud mondani.

Maradt pár érve még a miniszterelnök úrnak, melyeket a papagájkommandó (értsd: Lázár János, vagy Szíjjártó Péter) szajkóz is rendesen minden fórumon, minden percben. (Mert, ha valamit sokszor elmondanak, az egy idő után nem csak a hallgatóság számára, de a hír kiagyalója előtt is igaznak, hihetőnek tűnhet.)

Ilyen érv az elszámoltatás is. Az az elszámoltatás, amely mint választási ígéret, kötelezően betartandó a Fidesz háza táján. Tény, hogy követtek el hivatali és/vagy köztörvényes bűncselekményeket sokan az elmúlt nyolc évben dolgozó vezetők közül és tény, hogy ez nem megengedhető senki számára! Legyen az az MSZP, vagy a Fidesz tagja! De ami most megy, az a legfinomabban fogalmazva is minimum érdekes. Először azokat a szocialista , liberális képviselőket, polgármestereket és a hozzájuk közeli vállalkozókat, önkormányzati dolgozókat csukták be, akik -hatalmukkal visszaélve- súlyos gazdasági bűncselekményeket követtek el. Helyes!

Ám ezek után jöttek a különböző szintű állami vezetők, majd manapság a két nemzetbiztonsági főigazgató és maga a titokminiszter jött a soron. Nyilván sok mindent nem lehet ezekről az ügyekről tudni (és ahogy hallom, még további nyolcvan évig nem is lesz minderről túl sok hírünk ugye), de éppen ezért koncepciószagú nagyon ez az egész. Úgy vélem, hogy senki nem nyugszik, míg -ezen az úton, apró, majd egyre nagyobb lépésekkel, szinte futva- el nem jut a "pártatlan" ügyészség magához Gyurcsány Ferenchez! (Megjegyzem, valószínűleg a volt miniszterelnök sokat hibázott az ezt megelőző nyolc évben, de nyilván nem lehet felelősségre vonni az elmúlt húsz év összes hibájáért.) De Orbán Viktor ezt megígérte a választóinak és amit megígér azt be is tartja. (A Fidesz szerint.) Szóval kicsit idegesít, hogy embereket vesznek őrizetbe pusztán politikai megfontolásokból, már nem először ezen a nyáron.

Ők meg vezetnek. Vagy megvezetenek?

Bárki bármit gondolhat, mert szíve joga és nem is kell egyetértenie velem, mert az úgy demokratikus, és én amúgy is csak úgy hangosan elmélkedem, de nekem mégis az a véleményem erről az egészről, hogy nagyon veszélyes játékot játszik ma a kormány. Úgy lépdel a cérnavékony jégen, hogy közben folyamatosan az sugallja: -a jégpáncél vastag és erős, és a megoldások kulcsai kizárólag a Fidesz kezében vannak, melyeket nem fél használni sem. Eközben a Munka Törvénykönyvét a munkavállalókra rendkívül hátrányosan módosította, a lakosság magánnyugdíj-pénztári megtakarításait egyszerűen elvette az emberektől, szerzett jogokat kíván eltörölni,  rokkantnyugdíjasokat kíván a munka világába visszaterelni úgy, hogy semmilyen munkalehetőséget nem kínál, vagy úgy, hogy mehet a féllábú meg a szívbeteg árkot ásni. Mondjuk Győrbe, ha Nyíregyházán lakik. És vagy eltűri, hogy (minimálbér)rabszolgává teszik, vagy semmilyen ellátást nem kaphat a jövőben. Sem ő, sem mások.

De érdekes módon az elmúlt egy évben egyetlen érdemi szó nem esett a cigányok munkába állításáról, egyetlen szó nem esett arról, hogy nyolcszáz-ezer ember a születésétől a haláláig -évtizedek, vagy harmadik generáció óta- nyugdíjasként, eltartottként, plusz jogokat birtokolva él ebben a csóró országban, és, ha szólni mersz ezért, akkor mindjárt rasszista vagy. Ahogy nem esik szó a kormány külsős (szakértői) szerződéseiről, közbeszerzést elkerülő beszerzéseiről, új és még újabb gépkocsiparkjáról és még sorolhatnám.

Lázár János szerint, mondanivalóját most rendkívül leegyszerűsítve (mely szavaiért még a tisztújító küldöttgyűlésen sem kért bocsánatot), mindenki annyit ér, amennyi vagyona van. Hát úgy látszik tényleg birka a magyar nép, ha ezek miatt a szavak miatt nem ment az utcára és nem gyújtotta fel fél Pestet, vagy a köztévé vadonatúj központját, vagy akármit. Mert e felfogás szerint az ország lakosságának egy igen jelentős része nem ér semmit. A látszatdemokrácia lassan a múlté és tényleg belépünk a nyíltan vállalt diktatúra időszakába. Ha hagyjuk. Remélem segíthettem.

ADDICTOLOGIA CULINARIA (Magyar módra.)

Hello kedves olvasó!

Találtam (vagyis hát olvastam) a napokban egy meggyőző írást arról, hogy hogyan is eszünk mi magyarok időnként. Muszáj megosztanom veletek még azon az úton is, hogy a szerzőt idézve, szóról-szóra begépelem ide nektek. Íme az említett írás, az eredeti címmel:

ADDICTOLOGIA CULINARIA

Szalonnás Coke? Ok!

"VANNAK RITKA PILLANATOK, AMIKOR ÚGY ÉRZEM, MENTEN MEGVADULOK, HA NEM KAPOK EGY HAMBURGERT (DUPLÁT, NANÁ, A SÁRGA-PIROS GYORSÉTTEREMBŐL).

Lehet, hogy ezekben a pillanatokban a vas utolsó kis nyoma is elfogy a szervezetemből, de inkább valamiféle addiktív dolog állhat a háttérben. Ez van, a hamburger az én heroinom.

Nyolc évvel ezelőtt költözött be hozzánk a Nagy Vörös Dög, akinek a táplálkozásával kapcsolatban sok mindennel riogattak sokat tapasztalt macskatartók: "Olyan kaját ne vegyél, mert valami kábszer van benne, hozzászokik, és mát nem eszik majd meg." Felelős állattartó módjára jól meg is ijedtem, és megvettem a méregdrága, jó minőségű(?) macskatápot, úgyhogy azóta az állat nem hajlandó mást (olcsóbbat) megenni. Nem vicc, hiába keverek a kajájába másfajtát, kiválogatja. Úgyhogy a tápok addiktív tulajdonságairól kialakult és határozott elképzelésem van. Az ennél is rosszabb hír, hogy ez nem csupán állatoknál, de az embereknél is hasonlóan működik. A magyarázatot a nem megfelelő minőségű, zsíros, cukros junk foodban kell keresni. Ez pedig, sajnos, nemcsak a laikus gyanúja, hanem orvosi kutatásokkal alátámasztott, bizonyított tény.

HAMBURGER ÉS HEROIN

De szép gyerek!

A Nature Neuroscience című magazin a tavalyi évben közölte egy kutatás eredményeit, amely során azt vizsgálták, milyen hatással van a junk food az emberi viselkedésre. (A magyarul talán gyorskajának fordítható junk food a magas cukor-,  zsír-, és szénhidráttartalmú ételeket, készételeket, a túlságosan feldolgozott, tartósított táplálékokat takarja.) A megdöbbentőt tény az, hogy a gyorskajafüggők pontosan ugyanolyan sóvárgást, elfojthatatlan vágyat éreznek az ilyen ételek után, mint a drogélvezők a napi adagjuk után. Igényeiket csak az egyre nagyobb mennyiségek elégítik  ki, és elvonási tüneteket tapasztalnak,  ha nem jutnak a megszokott dózishoz, vagy ha le akarnak szokni. A kísérlet segítői természetesen patkányok voltak, akik cukorkákat, szalonnát és az angolszász gasztronómiában oly kedvelt sajttortát, azaz gyorskaját kaptak huzamosabb ideig, ami miatt több dopamint termelt a szervezetük. Ettől jól érezték magukat, és hogy ez az állapot nem múljon el, még többet ettek. Dagadtak lettek, kényszeres zabálók, akik akkor sem voltak képesek lemondani a további habzsolásról, ha büntetésképpen kisebb áramütés érte őket. Némelyikük még a fogát is csikorgatta és remegett, ha nem kapta meg a napi adagját. A leszokás különösen nehéznek bizonyult, mert míg a kokainfüggőség után két nap alatt áll vissza a normális dopaminszint, ez az időszak az ételfüggőség esetén két hétre nyúlik.

KÓLA, KOKAIN, KOFFEIN

Vannak bizonyos ételek, italok, amelyek függőséget okozó hatásáról városi legendák keringenek. Egyeseket természetes vegyületeik miatt kívánunk újra  és újra, mások, például a kóla, a hozzáadott anyagok miatt (voltak) addiktívak. A világ kedvenc szénsavas üdítőitalába az 1900-as évek elején még kokaint kevertek, de ma már (egyesek határozott sajnálkozására) csak a kokalevelekből kivont aroma kerül bele. Azt, hogy mégis okoz bizonyos mértékű függőséget, a cukor és a koffein kombinációjának köszönheti -napi egy liter fölött számolnunk kell az addiktív hatással. Koffeinfüggőség természetesen nem csupán a kólától alakulhat ki, ezt tudja mindenki, aki egyszer valaha nem kapta meg a reggeli kávéját. A koffein stimuláló hatású, energizál, sőt a fejfájást is megakadályozza. Az elvonási tünetek 12 óra elteltével jelentkeznek, fáradtság, tompaság, koncentrációzavar, rosszkedv, émelygés, hányás formájában. Ez a magyarázata annak, hogy olyan nehezek a reggelek, hiszen olyankor a szervezet már hosszú ideje nem jutott a szerhez. A kólától és kávétól tartózkodók sem kerülhetik el a koffein áldásos hatásait, az számos egyéb táplálékban megtalálható, így például a teában, a kakaóban, a csokoládéban, bizonyos üdítőitalokban és természetesen az energiaitalokban is.

 A LEGVESZÉLYESEBBEK: CSOKI, CUKOR, SAJT ÉS HÚS

Egyes táplálékok pusztán természetes tulajdonságaikkal is okozhatnak fizikai függést, agyunkban ugyanis hasonló folyamatokat indítanak el, mint a narkotikumok. Az édességek, így a csokoládé is, szerotonint szabadítanak fel az agyban, ez pedig befolyásolja a hangulatunkat, a viselkedésünket, de még a szexuális étvágyunkat is. Nagyon leegyszerűsítve: ha csokit eszünk, boldogok vagyunk, ha pedig nem eszünk, vágyjuk ezt a boldogságot, ezért még többet veszünk magunkhoz belőle. A cukor más úton szerez kellemes perceket. Amint a véráramba kerül, megemeli a vércukor szintet, minek hatására a hasnyálmirigy inzulint bocsát ki, ez energiává változtatja a cukrot, és zsírraktározásra ösztönzi a szervezetet. A mértéktelen cukorfogyasztás tehát boldogságot és hízást idéz elő. Ráadásul nem csupán kémiai reakcióknak köszönhetjük a cukor okozta boldogságot, lelki okai is vannak, amiért édes ételekkel próbáljuk jókedvre deríteni magunkat. A boldogság és az édes íz összefüggését csecsemőként tanuljuk meg, akkor, amikor még semmi mást nem veszünk magunkhoz, csakis anyatejet. Az anyatej ugyanis édes, ettől leszünk jobban, ha gyötör az éhség, és ezt kapjuk akkor is, ha bármi másért sírni kezdünk. Miért is ne szeretnénk? A sajtot általában, mint egészséges ételt szokás emlegetni, pedig van egy tulajdonsága, amivel állítólag érdemes lenne vigyázni. A tehenek tejében nyomokban morfint mutattak ki, a kutatók szerint az állat így alakítja ki a megfelelő kötődést a borjával. (Mellékesen jegyezzük meg, hogy az emberi szervezet is képes morfint termelni.) És ha nem lenne elég a morfin, itt van még a kazein nevezetű fehérje is, ami lebomolva hasonló hatást fejt ki, mint az ópiátok. Sajtot ráadásul rengeteg junk foodban találunk, gondoljunk csak a pizzára, a sajtburgerekre, vagy a sajtos rágcsákra. A hús szintén az agy "örömközpontját" stimulálja, ezért olyan nehéz lemondani róla. Sok vegetáriánus beszámolt róla, hogy bár az elhatározás megvolt a húsmentes életre, többször neki kellett futnia, mert egy hétnél tovább egyszerűen nem bírta hús nélkül. Pedig egyes kutatások szerint a hús okozta megbetegedések évente kétszer annyi halálos áldozatot szednek, mint a dohányzás. 

IDE NEKEM EGY HAMBURGERT! 

A kóla szép is lehet. Mikroszkóp alatt.

Az egészséges táplálkozás fanatikus hívei szerint a hamburgeradó (az egészségre káros ételek megadóztatása) igenis jó ötlet, hiszen az addiktív élelmiszerek csak akkor nem tudják kifejteni hatásukat, ha nem, vagy csak keveset eszünk belőlük. Márpedig, ha már kialakult a függőség, egyre többet és többet kívánunk, ami végső soron az egészség romlásához, elhízáshoz, komoly betegségek kialakulásához és drága kórházi kezelésekhez vezethet. A politikai csatározásokat hagyjuk meg a politikusoknak, és ezúttal csupán annyiban maradnánk, hogy a mértékletesség a lényeg. Kéthetente egy hamburger, hetente egy pohár kóla nem árthat többet, mint egy húszperces séta a fővárosban.  A hús biztosította fehérjét néha pótolhatjuk babbal, a sajtnak pedig sokkal több áldásos hatása van annál, hogy ezentúl ne együk. A tej összetételében pedig nyugodtan bízzunk meg, a természet nem olyan hülye, mint a civilizált ember, tudja, mit csinál." (Forrás: Dani Ella)

És hát nagyon nem is kommentálnám mindezt, ha csak azzal nem, hogy az ételek fölött manapság kialakult politikai (és egyéb) viták kicsit mintha hisztérikusabbak lennének a kelleténél. Remélem segíthettem.