2011. október 29., szombat

ValóVilág-2012 (Társadalomkritika. Első rész.)

Hello kedves olvasó!
Délután folyamán ismét kipattant egy újabb ötlet a fejemből és nem bírtam neki ellenállni, le kellett írnom. A THE SLIDER című sorozatom nyomán engedtem szabad folyást a gondolataimnak. Figyelem, az írásban szereplő személyek, helyek, szervek stb... kitaláltak. Bárminemű hasonlóság a valósággal, a véletlen műve. Íme:

Szinte még véget sem ért az RTL Klub hatalmas sikerrel vetített reality-jének legutolsó folyama, máris új évaddal borzolta fel a kedélyeket a szerkesztők hada. A gondolat, miszerint a sikert meg kell lovagolni, vagyis a meleg vasat ütni kell, jónak bizonyult, mert ismét komoly nézettségi adatokat produkáltak a valóságshow legújabb részei.
 A "villa" udvara
Persze a kereskedelmi televíziózás "nagyágyúi" semmit nem bíztak a véletlenre. Miután az eladott reklámidő a televízió legfőbb bevételi forrása, figyelemmel kellett lenniük az ár/érték arányokra is, így az egyik legmagasabb gyártási költséggel készülő műsor kiadásait durván lefaragták és ismét átalakították a műsor struktúráját. 
Bár az ötlet kiagyalói akkor még nem tudták, mégis ez az átalakítás ültette a legtöbb új nézőt a tv készülékek elé. Az ötlet alapja az volt, hogy ha reality, akkor legyen tényleg reality. A szerkesztők -szakítva az eddigi hagyományokkal- úgy döntöttek: -félredobják a jó öreg luxust. Először a villa épületét alakították át. A nagy külső kapun belépve az ember fia ugyanúgy a belső udvarra ért, ám ott már nyoma sem volt a szobabiciklis, jakuzzis, medencés látványnak.
A  medence helyén disznóól, műfüvet a kitaposott puszta föld váltotta fel. A "nyugiszoba" helyén nyári konyha (vagy kis konyha) állt -kinek hogy tetszik-, a raktárban spájz kialakítására került sor. (A spájzban pedig az évadra szűken elegendő mennyiségű tartós élelmiszert helyeztek el, némi borral, pálinkával.) Az épület falai pedig egy nagygazda tornácos, fehérre meszelt parasztházára emlékeztettek a leginkább.
A "villa" belső kialakítása is megváltozott. A fürdőszoba a vízöblítéses mellékhelyiséggel együtt eltűnt és az alapterület is nagyjából a felére csökkent. A fűtést búbos kemence, a főzés lehetőségét egy sparhelt szolgáltatta. Televíziós kapcsolat lehetőségét -a már megszokott szuper házimozirendszer helyett- egy kb.: húsz éves, színes Videoton Colorstar televízió szolgáltatta, míg a bútorok lelakott több tíz éves, foltos, szakadt, (és, bár ez a nézők szempontjából érdektelen, mégis leírom: -büdös), lomtalanításokból szerzett szocreál darabok voltak.
Nem volt ételrendelés (így étel kidobás sem), ezáltal megszűnt a pazarlás. Nemcsak az előre megállapított fejadagokat kellett beosztani, hanem a vizet, az energiát (áramot, tüzelőt) is. Pont úgy, mint a való világban. Némi "segély" járt a szereplőknek, és a többiek ellátása során végzett "munkájukkal" egy kis pénzt is kereshettek, de ennél több kedvezmény nem járt. Az így keresett pénzt a közösbe kellett bedobni és elosztani a játék teljes időtartama alatt. Hogy nem legyen mégsem olyan könnyű a megélhetés, a szerkesztők időnként teljesen kiürítették (vagy csak lezárták) a "spájzot", így volt, hogy napokig nem ettek, vagy éppen fűtöttek, világítottak a szereplők. A pénzen, horror árakon, kizárólag élelmiszert és szeszes italt vásárolhattak. Ismétlem: -pontosan úgy, mint a való világban. Lett is ebből sok-sok feszültség (mint, ahogy idekint is szokott lenni), de nem akarok úgy előre rohanni.
A szabályok is merőben másokká váltak. Most is csupán egyetlen ember nyerhetett és bizony ugyanabba a szuper luxusba csöppenhetett a műsor végén, csak most talán még meg is érdemelte a nyertes a nyereményét.  Ezúttal összesen nyolc szereplő juthatott be, így nagyjából felére csökkent az évad vetítése, így a játékidő is. De, -és most jön a lényeg- a legnagyobb változást a szabályosan megtartott casting-on bejutott szereplők okozták.
A beszavazó show-k a 2012-ben a még nagyjából várható eredmény hozták. Viktor, Tibor, János és Péter, akik az első három bejutó voltak, elsöprő (több mint kétharmados) többséggel jutottak a villába. Ám a szerkesztők -a korábbi szériákból szerzett tapasztalatok alapján, miszerint már a műsor kezdetekor klikkek alakulhatnak ki- kiegyenlítették a mezőnyt, így a második négy bejutó név szerint Gábor, Ferenc, Attila és Gordon voltak. A jó pszichológiával összeválogatott szereplőgárda persze nem okozott nagy meglepetést a kezdetektől tanúsított viselkedésével, bár voltak furcsa fordulatok.
VV Viktoron látszott: -nehezen viseli el, hogy csárdában több dudás is van. Az első részben azonnal maga köré gyűjtötte a neki szimpatikus személyeket, majd lehengerlő, már-már pszichotikus stílusával azonnal maga alá gyűrte őket. Kijelentette: -csapata az engedélye nélkül még egy ablakot sem nyithat ki a villában és elvárta, hogy döntéseit senki se kérdőjelezze meg. A "pártfegyelem" meg is hozta a kívánt eredményt.
VV Tibor folyamatos gyűjtögetésbe kezdett. Nehezen, de keresztül vitte az ún.: -közösségi adó tervét, mely szerint minden villalakó köteles a napi fejadagjának tartós részéből (lásd: -liszt, kolbász, tojás, bor, pálinka, cukor, só, fűszerek) egy azonos mennyiséget beadni egy úgynevezett tartalék alapba, melynek felhasználásáról később döntenek. (Nem sokkal később komoly gond is lett ebből, mert kiderült: -VV Viktor csúnyán felélte ezt a készletet. Igaz, ebből mások is részesültek.)
 A beszavazó show-ban
VV Péter a vezérnek lefeküdve egy érdekes magánszámba kezdett. Egy idő után ugyanis nemigen voltak önálló gondolatai, viszont VV Viktor mondatait képes volt bármikor, (még éjjel, álmából felverve is) szó szerint elismételni. A másik ilyen szokása az lett, hogy naponta többször (olykor még tíz-húsz alkalommal is) idézte a csapat vezérét, ha megkérték rá, ha nem.
VV János, -Péterrel ellentétben- bár maga is szerette és istenítette a vezért, azért (részben, vagy egészben) időnkét tudott önálló entitás is maradni. Ennek tanúbizonyságát is adta időnként a villában. (Nagyon keményen felidegesítve az idióta kérdésekre válaszoló, on-line szavazókat.) Ő például az első időktől folyamatosan azzal volt elfoglalva, hogy az ellenérdekelt csapat tagjait fikázza. (Ez nyilván nagyon jól ment VV Viktornak és VV Péternek is, de VV János főszerepet játszott e kérdésben.) Az első nagy húzásával még a nézettséget is erősen lehúzta, amikor egy egész szál lángolt kolbásszal a kezében, a hóna alatt pedig egy kiló friss kenyérrel -amelyekről nem lehetett tudni, hogy azokat honnan is szerezte- azt a kijelentést tette, hogy akinek nincs semmilyen, az annyit is ér. Később, a szerkesztők által meghatározott különböző feladatokban egymással versengők csapatok eredményeit akarta állandóan újraszámoltatni, majd a műsor előrehaladtával (nyilván a vezér sugallatára) odáig merészkedett, hogy kétségbe vonta a villában korábban készült felvételek valódiságát és állandó elszámoltatási lázban égett, ha az ellenérdekelt csapat bármely tagjának akár csak egyetlen többféleképpen is értelmezhető mondat elhagyta a száját.
VV Jani a bemutatkozó film felvételén
Persze az állandó (mondhatni szinte folyamatos) éhezés, az, hogy szinte mindig vakoskodtak, (hiszen nem volt mindig villanyáram), valamint az, hogy többnyire fáztak a villalakók (hiszen tüzelő sem jutott minden napra) elég hamar kikezdte a játékosok idegeit. Parázs viták alakultak ki akár egy fél kiló kenyér birtoklása felett is, és némelyek arra vetemedtek (ez a csapatok összetételétől eléggé független módon történt), hogy ezt-azt ellopjanak lakótársaiktól. Még azon is összevesztek, hogy ki takarítsa ki az udvari pottyantós mellékhelyiség derítőjét. Furcsa módon nem azon, hogy ki ne, hanem azon, hogy ki a soros, mivel a derítőből sok értékes dolog előkerült a játék folyamán.
Egyszer például egy, a VV János által a WC deszka alá felkötözött két kiló abárolt szalonna úgy került elő, hogy azt VV Attila találta meg, majd a játékosokat összehívva, ott mindenki előtt kérdezte be VV Jánost. Ehhez persze azt is tudni kell, hogy a szalonna egy héttel korábban tűnt el a spájzból és senki nem tudta, hogy ki vihette el. Sokáig a szerkesztőket vádolták, míg VV János jókat vigyorgott magában. Jani először persze tagadott, ám a szerkesztők -saját védelmük érdekében- beadták a "villa" Videoton tévéjén keresztül azt a felvételt, amin jól látható a lopás ténye. Ami igazán furcsa volt az az, hogy VV János ezután is tagadta tettét sőt, a másik csapatra fogta azt azzal, hogy valaki VV Jánosnak öltözve követte el a lopást, hogy őt beszennyezze, majd a villa tartalékának, az ólban a verseny elején elhelyezett négy disznónak az eltűnését kezdte firtatni. (Nyilván arról fogalma sem volt, hogy a vágósúlyban lévő állatok levágásával, vagyis munkával került hurka, kolbász a közös asztalra. Persze nyilván nem annyi, amennyinek az állatok méreteit és súlyát tekintve azokból ki kellett volna jönni.)
Ám minderről majd a következő részben fogok beszélni, ahol "az ellenérdekelt" csapat viselt dolgait és a VV Viktorékhoz való viszonyát is feltárom. Hidd el: -sok érdekes dolog történt a legújabb évad adásai során. Sok olyan dolog, amit el sem hinnél, de én megírom neked kedves olvasó. Remélem segíthettem. 

221. NAPIJÓ

2011. október 29. Szombat
Jó ebéd, majd írás olvasás így szombat délután!
(Mert nekem ez a pihenés, a kikapcsolódás.
De bármit teszel te éppen, csak olyan dologgal
foglalkozz, ami jó neked és a környezetednek.)

220. NAPIJÓ

2011. október 28. Péntek
Az, ha a nagyszülő egyszerre bölcs és szeretetre méltó.
(Ma, amikor rendbe tettem a nagymamám sírját,
akkor jutott eszembe.)

2011. október 27., csütörtök

219. NAPIJÓ

2011. október 27. Csütörtök
Összefogni a dolgokat úgy,
hogy azok csak tőled működjenek!
(És ezen túl összefogásra buzdítani az embereket.
Az egyik munka, a másik kötelesség.)

2011. október 26., szerda

218. NAPIJÓ

2011. október 26. Szerda



THE SLIDER (Egy újabb megérkezés)

Hello kedves olvasó!
Dél körül érkeztem meg újra. Szerencsére olyan tűző napsütésbe öltözött a tér, hogy nagyon nem tűnt fel senkinek az "érkezésem". Mint bármikor korábban, most is sikerült az V. kerületbe landolnom, most azonban kissé távolabb a Parlament épületétől, valahol a Nádor utca környékén, egy kis parkban került erre sor.
Miután a park fás, bokros része jótékonyan takarta el az ilyenkor törvényszerűen bekövetkező fényjelenséget, az egész nem volt feltűnőbb egy normál fényképezőgép vakujának felvillanásánál. Ezért aztán teljes nyugalommal léptem ki a déli forgalomba. Semmilyen elsőre feltűnő dolgot nem észleltem. Nem volt polgárháború, nem voltak cigány rendőrök, sem médiahatalom, mint a korábbi világokban, bár a köztévé volt székháza fölé épített MTV Torony tetszetős látvány nyújtott az egyik korábbi utazásom során. (Lásd: THE SLIDER sorozat)
De itt ebben a világban nem volt semmi feltűnő. Legalább is elsőre semmiképp. Az utcák (még itt, a belváros szívében is) kellően koszosak voltak, a forgalom nagyon erős és az autókat (többnyire) belsőégésű motorok hajtották. Persze ennek megállapításához semmilyen tudományos igényességre nem volt szükség. Elég volt beleszagolni a levegőbe. Az emberek sokasága, a sietős léptekkel haladó pesti polgárok látványa olyan ismerős volt. A park egy-két padján csak néhány hajléktalan ücsörgött, fejüket a napfény felé fordítva próbáltak némi energiához jutni. Egyikük egy ötliteres kannából bort ivott.
Talán végre hazaértem? Igen. Ez a Budapest nagyon erősen hasonlított arra, ahonnan eljöttem. Persze oly sok verziót láttam már, hogy a gyanakvás -miszerint ez megint egy új világ- már a lényem részévé vált, így kellő óvatossággal kezeltem ezt a gondolatot. A Nádor utca felől elindultam hát a Kossuth tér felé, hogy kicsit körbenézzek és ekkor ért az első negatív hatás.
A volt Földművelésügyi Minisztérium épületének bejáratától kígyózó sorokban álltak az emberek. Ebben a világban a forgalom úgy volt megszervezve, hogy a villamoson kívül a Kossuth téren más nem járt, így az emberkígyó farka egészen a Parlament hatalmas parkolóját övező (vagyis a Kossuth teret szabályosan kettészelő) drótkerítésig ért és onnan tovább, talán még a rakpartig is, de ezt már nem láttam. Ez a látvány viszont kellően kíváncsivá tett ahhoz, hogy jobban utánanézzek a jelenségnek.
Mielőtt azonban kérdezősködni kezdtem volna (nem akartam magamra felhívni a figyelmet), úgy gondoltam, hogy, ha előbb csak figyelek. E gondolat menetét követve az épület homlokzatára tekintve állapítottam meg, hogy bizony az adóhivatal előtt állok, miután ott a "NAV Központi Elszámoltató Igazgatóság" volt látható. Keresgéltem az emlékeimben, hogy az én világomban volt-e ilyen igazgatósága a volt APEH-nek, de nem élt bennem ilyen emlék, így inkább közelebb lépdeltem (mint aki csak arra sétál), hátha a sorban csendesen álldogálók egy-egy beszélgetésébe bele tudok hallgatni.
Ez a terv jónak bizonyult, bár őszinte döbbenet lett rajtam úrrá, amikor egy fiatal pár néhány szavát sikerült elkapnom. A beszélgetésből kiderült, hogy az említett hatóság a legújabb adózásról szóló törvény hatályba lépését követően (mint megtudtam, ez az érkezésem előtti évben történt) fel kellett hogy mérje -mintegy népszámlálás jelleggel- az összes polgár vagyoni helyzetét. Ehhez hatalmas költségvetést, újabb, szélesebb körű nyomozati jogköröket, és óriási apparátust kapott. Így egy háromnegyed év alatt végre is hajtotta ezt a feladatát.
A nyomozás végén tett megállapítások alapján ugyanez a gépezet megkezdte az elmaradt adók beszedését. Az összeghatár határozta meg az egyes adózók sorsát. A hatalmas adócsalások elkövetőire, bírósági tárgyalás nélkül azonnal teljes vagyonelkobzás és előzetes letartóztatás várt. (Mondjuk a terv eddig tetszett is.) Az idézőjelben kisebb kihágások elkövetői "csupán" a vagyonukat (cégüket, házukat, autójukat) veszítették el, és nyolc napos eljárásokban felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték őket azzal, hogy amennyiben a családtagok vagyonvizsgálata újabb szabálytalanságot tár fel, a büntetést letöltendőre váltják át. (Drákói szigor az már biztos.) Ám a vizsgálatok alól egyetlen magyar állampolgár sem bújhatott ki, így szinte kivétel nélkül mindenütt talált a hatóság kisebb-nagyobb hibát.
Például számba vették a törvény hatályba lépése előtt öt évet, majd a legjobb évet alapul véve pótlólagos adó megfizetésére köteleztek mindenkit, természetesen visszamenőleg, a kamatokkal és a büntetés! összegével együtt. Miután minden családhoz tartozott egy olyan közelebbi (vagy távolabbi) rokon, aki felfüggesztettet kapott, hát persze, hogy hanyatt-homlok rohantak a "zemberek" befizetni a büntetést, nehogy becsukják családtagjaikat.
A beszélgető fiatal pár például a két évvel korábban megtartott lakodalmuk menyasszony-táncának és a kapott ajándékok értékének összege után kellett, hogy fizessen. Persze az eltelt idő igencsak felduzzasztotta a "tartozást". Az adó, a bírsággal és a kamatokkal együtt jócskán meghaladta a menyasszonytánc bevételét. Úgy két és félszer. Ahogy hallottam, az első  gyermek vállalását tolták ki ez miatt további egy évvel. Ráadásul az "adótartozás" befizetését egy személyi hitel felvétele előzte meg. Mert ugye mégis miből?!
Elgondolkodtam a hallottakon. Sok párhuzamos világ Budapestjein jártam már, és az épületeket, meg a magyar nyelvet leszámítva egyik sem hasonlított nagyon a saját dimenzióm Budapestjéhez, de elég régen keresem a saját világomat és amikor eljöttem, a hangulat, a bevezetett új és még újabb ún.: "kis adók", a visszamenőleges jogszabályalkotás, a nyugdíjak államosítása, majd megnyirbálása miatt közel hasonló volt. Minden esetre elég sok idő telt el ahhoz, hogy azt gondoljam: -talán hazaértem!? Az ugrást időzítő berendezés kijelzője szerint volt még pár órám a következő "csúszásig, így az jutott az eszembe -e gondolati fonalon megindulva- ennek most utánajárok.
Otthagytam hát a hatalmas sort, és a lépteimet megszaporázva átszaladtam a tér túloldalára, hogy kicsit közelebbről megnézhessem azt az "ideiglenes" fotókiállítást, amelyhez hasonló az én világomban is elfoglalta a fél Kossuth teret. A kiállítás plakátszerűen agitáló hatalmas színes képei, a legnagyobb megdöbbenésemre I. Viktor király két hónappal korábbi koronázásának pillanatait örökítették meg. A képek tanulsága szerint a magyar keresztény értékrendet valló királyt XVI. Benedek pápa koronázta meg a Mátyás templomban. A templom  környékén álldogáló hatalmas tömegben viszont egyetlen mosolyt nem láttam az emberek arcán. Egyedül a király mosolygott a kiállítás egyik utolsó nagy csoportképén, ahol holdudvara közepén feszített, a koronázási ékszerekkel. Jobbján fényes operett egyenruhában Navracsics miniszterelnök, balján pedig (a képaláírás szerint I. Udvari tanácsadóként) a volt köztársasági elnök állt.
Mindezt látva úgy döntöttem, hogy a következő ugrásig hátralévő időben valahol meghúzom magam, mert ez biztosan nem lehet az én világom. Ott ugyanis a legutóbbi időben már úgy állt a helyzet, hogy Orbán Viktor nemhogy király, vagy önkormányzati képviselő de még egy egyszerű közös képviselő se nagyon lehetett volna. Remélem segíthettem!

2011. október 25., kedd

217. NAPIJÓ

2011. október 25. Kedd
Csak ráteszem időnként a kezemet a hasára.
(Olyan jó érzés. Főleg, ha tudod, hogy valaki fejlődik odabenn.)

2011. október 24., hétfő

216. NAPIJÓ

2011. október 24. Hétfő
Humorral zárni a napot.
(Jókat nevetni. Egymás viccein,
egy vidám tv műsor poénjain,
bármin, ami nevettet.
De ennél egyszerűbben: -szerényen élve is élvezni az életet.)

215. NAPIJÓ

2011. október 23. Vasárnap
Hogy ma? Ez nem lehet kérdés!
Bizonyítékot látni arra, hogy a nemzet ünnepén
végre a demokráciába, a szabadságba vetett igaz
hit és vágy újra felébredt az emberekben.
(Több mint száz-ezer ember biztosan nem hülye,
mondjon, írjon, hazudjon ma bármit a jobbon író sajtó.)

214. NAPIJÓ

2011. október 22. Szombat
Egy új íráson törni a fejed!
(Vagyis vágyat érezni arra, hogy létrehozz valamit. 
Valami újat! Olyat, ami azelőtt még sohasem volt.)

213. NAPIJÓ

2011. október 21. Péntek
Sikerrel édesség után kutatni.
(Mondom sikerrel! Érted?)

212. NAPIJÓ

2011. október 20. Csütörtök
Egy apró vicc, amit a feleséged
minden előzmény nélkül, "csak úgy"
elnyom neked.
(Te meg legalább fél óráig ezen nevetsz.)

2011. október 19., szerda

1956: -AZ EGYRE TÖBB SZEMPONTBÓL ÉRDEKES OKTÓBER 23.

Hello kedves olvasó!
No, szedjük össze, hogy mink van! Október 23. nagyon sok szempontból fontos, mondhatni az egyik legjelentősebb állami ünnepe hazánknak. Ezen a napon emlékszünk meg az 1956-os Forradalom hőseiről, áldozatairól. Arról a rengeteg fiatal, középkorú és idős idealistáról, férfiakról, nőkről, gyermekekről, munkásokról, értelmiségiekről, parasztokról és diákokról akik hitték: -lerázhatják magukról a kommunista igát. Azokról az egyszerű emberekről, akik a főváros utcáin leltek hősi halált, miközben molotov koktélokkal, puskákkal harcoltak a szovjet harckocsik, ágyúk, vadászgépek ellen. Azokról a politikusokról, képviselőkről, miniszterekről, miniszterelnökről, akik a történelmi eseményekben vállalt szerepük miatt kerültek a bitó, a kivégző osztag elé.
1956-ban ez az icipici ország, történelmében talán utoljára képes volt megmutatni az egész világnak, hogy milyen az, amikor maroknyi elhivatott, a szabadságot hozó esetleges szebb jövő reményében meghalni is képes ember sokszor az egyértelmű és biztos halálba rohanva harcolt a szovjetek -a világot egyszer már végigtaposó- hadigépezete ellen, elévülhetetlen érdemeket szerezve önmaguk és egész hazánk számára!
Harcolni egy sohasem volt, nemlétező demokráciáért, a kommunista önkény iszonyatos hatalmával szembefordulva, esélyt gondolni a szabadságot vágyó emberi szív és emberi akarat céljai mögé! Ilyen -ma már- történelmi eseménysorozat teszi a tragédiára visszaemlékező magyar embert emberré ma, Magyarországon! Az 1956-os forradalom során véghezvitt egyéni tettek sokasága lehet (és kell hogy legyen) intő példa minden ma élő magyar ember számára! Mindenki számára, aki ma e félelemtől vezérelt áldemokráciában él és gondolkodik.
Mondom ezt azért, mert ahogy a SIKER vs KUDARC című írásomban nemrégiben említettem, a választások óta eltelt röpke másfél évben a közöny és a félelem országává vált szeretett hazánk. Azt most még nem tudom eldöntetni, hogy a közönyt a félelem táplálja "csupán", vagy tényleg ennyire "agymosott" a sok lakó, de egy biztos, az 1956-os események során, vagy azok okán erőszakos halált halt sok száz magyar ember halála nem lehet értelmetlen halál! Mert értelmetlenné válik abban a pillanatban, ha mi, kisemberek tovább tűrjük a főbohóc, a paranoiás uralkodó és holdudvara ámokfutását.
Én -idealistaként- azt gondolom, hogy soha többé nem lesz szükség az 56-os hősök példájának követésére! Azt gondolom, hogy nem kell semmilyen erőszaknak történnie, nem kell vérnek folynia semmi esetre sem!
Hiszem, hogy azok az emberek, akik  most leginkább (az összes fontos államhatalmi szerv, hatóság, állami cég élére a saját embereik helyezésével, hamis alkotmányozással, visszamenőleges jogalkotással, az egyszerű ember vérének szívásával, de leginkább) a hatalmuk bebetonozásával vannak elfoglalva, végre felébrednek és meghallják a "zemberek" hangját! Hiszek benne, hogy az ős szavazók végre rádöbbennek: -nem ilyen lovat akartak! Hiszek benne, hogy lehet heti tíz-tizenöt új adónem kiagyalása nélkül is úgy is gazdaságot építeni, hogy abba nem rokkan bele az, akiért ez az egész, a hatalom szerint folyik! Hiszek abban, hogy azok, akik a vezér szavát isszák, végre nemcsak nyelnek majd, hanem köpnek is!
És, hogy miért gondolom így? Nos, a válasz egyszerű: -semmiképp nem idealista, mondhatni, már-már naiv észjárásom mondatja ezt velem.  A közelgő 56-os megemlékezések furcsa alakulása hagyott nyomot bennem, nem kicsit, nagyot! (Hogy kissé kicsavarva egy korábban volt másik "legnagyobbtól" idézzek.) Ugyanis manapság már nincs nap, hogy az ország különböző pontjain, egyszerre több helyen ne lenne (immáron hetek óta) félpályás forgalomlassító demonstráció. Ugyanis az Egymillióan a Sajtószabadságért október 23-ra, az Erzsébet hídhoz tervezett és engedélyezett tüntetése (ami, mint tudjuk igen közel van az Astoriához), a Magyar Szolidaritás Mozgalom által szervezett budapesti tüntetések vélhetőleg óriási tömegeket mozgatnak meg majd. Sokkal nagyobbakat, mint bárki gondolná és bizonyosan sokkal több embert vonz majd egy-egy, a pártokon és a Parlamenten kívüli ellenzék által szervezett tüntetés, mint ahány embert a FIDESZ az Astoriához tud hívni. 
Biztosan nem így kellene "ünnepelni"
Talán valóban Brüsszel az igazi oka annak, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr nem jelenik meg hazánk e jeles ünnepén sem az Astoriánál, sem máshol az országban. Talán valóban hónapokkal ezelőtt leszervezték a helyettes dél amerikai útját. És lehet, hogy Semjén fővadász úrnak is valóban halaszthatatlan lőnivalója akadt 23-ra Ausztráliába. (Szinte látom, ahogy a hírt hallva szarik be egyszerre az összes kenguru.) És hát az egyetlen, a pótolhatatlan vezér nélkül tényleg nehéz lehet nagyszámú hívet összeverbuválni a hagyományos FIDESZ nagygyűlésre. Talán Kósa, Szíjjártó, Lázár tényleg nem elég nagyvolumenű személyiségek ahhoz, hogy a vezért egy ilyen nagygyűlésen pótolhatnák.
És így sem
Minden esetre ez a nagygyűlés, érdekes módon már nem lesz megtartva. Ahogy sok egyéb, a Miniszterelnökség által korábban leszervezett ünnepi megemlékezés is elmarad. Még emlékszem, amikor Demszki Gábor urat, a korábbi főpolgármestert rendre tojászápor várta, amikor csak megszólalt. A "demokratikus" ellenzék (fizetett emberein keresztül) már akkor is így működött. Vagy alattomosan, a háttérből támadt az ellenségnek gondolt másként gondolkodókra, vagy ahogyan most is, egyszerűen legyalulta azokat. 
Most valahogy mégis mintha inába szállt volna a bátorsága a "hatalmasoknak". Bár úgylehet: -igazuk is van. Én sem blamálnám magam ilyen hangulatban. Ám meglehet nem a blama, a  leégés lenne a mostani közhangulatot ismerve a legnagyobb gondja hős vezetőinknek. És én pont ezt nem akarom, ahogy ők sem, így nem is baj, hogy még (ha csak egy napra is, de) eltakarodtak. És ezt ráadásul még jó előre be is jelentették! Többen, több helyen nem lesznek ott. Szerintem ezek éreznek valamit, és az nem a győzelmi mámor! Remélem segíthettem.

211. NAPIJÓ

2011. október 19. Szerda
F.L.U.O.R. TOMI
(Épp most megy vele egy riport a televízióban.
Nélküle nem tudnád értékelni, hogy milyen nélküle.)

210. NAPIJÓ

2011. október 18. Kedd
A szó hatalma!
(Éppen lehet jó is. Sőt, bizonyos értelemben jó,
de
"nem mindig és nem minden körülmények között".)

209. NAPIJÓ

2011. október 17. Hétfő
Nem vagyok megfázva!
(Sokakkal ellentétben.)

2011. október 16., vasárnap

208. NAPIJÓ

2011. október 16. Vasárnap
Élvezni, hogy ismét adásban van a VV5!
(Ugye meglepődtél? Meg hát!
Pedig egyszerű, mert ilyenkor olvasok, írok, megosztok.
Ilyenformán élvezem, hogy adásban van a VV5.)

2011. október 15., szombat

2011. október 14., péntek

SIKER vs KUDARC

Hello kedves olvasó!
Bennem is felmerült a kérdés: -miszerint sikerként, vagy kudarcként kell értékelnünk az a forgalomlassító-demonstrációt, melyet 2011. október 12-én szerdán, 14:30 és 20:00 között hajtottunk végre Gyöngyösön, a Mérges úton. Lássuk hát a szempontokat és az értékelést.
Ami nem nagyon tetszett: -mert bizony volt néhány ilyen! Nem tetszett, hogy egy majd' negyvenezres városban a hívószó oly kevesekhez jutott el, bár ez így nem egészen pontos, mert az értesítések és a résztvevők száma közt különös összefüggés érezhető, ezért külön foglalkoztam ezzel. Szóval én magam (és még néhányan, akik a szervezésben részt vettek) terjesztettük az igét az ismert közösségi oldalakon. Megjelentettem a hírt a blogomban -azaz itt-, eseményeket hoztam létre több közösségi oldalon, melyre személyesen hívtam meg nagyjából két, háromszáz embert azon túl, hogy az eseményeket újra és újra megosztottam, illetve mások is megosztották.
Aztán: -a Facebook több országos csoportjában elhelyeztem a hírt, így aki nem is az ismerősöm, még az is láthatta. Több nagy szakszervezetet külön értesítettem. Telefonálgattam, SMS-eket küldözgettem, meg effélék. Ennek ellenére nagyjából, egy időben olyan 15-20 gépkocsi tulajdonosa volt jelen, állt a sorba, állta a sarat az októberi hidegben. (Ért is olyan kritika, hogy sokan vagy nem tudtak az eseményről, vagy nem hitték el, hogy ez Gyöngyösön megvalósítható, lehetséges és ezért nem jöttek el.) Nos, ez érdekes és kifogásnak sem rossz, ám az, hogy sokan olyanok is távol maradtak, akik egyébként korábban jelezték érdeklődésüket, az már jelent valamit. Valami mást, mint az információ hiányát.
Kaptam sok telefont, melyekben barátok ismerősök kimentették magukat amiért nem lehetnek ott. Az ezen beszélgetésekben elhangzó kifogások (súlyos beteg rokon, hirtelen közbejött munka, szolgálati feladat stb...) alapvetően értékelhetőek voltak. Értékelhetőek, mert nyilván nem egy forgalomlassító-demonstráció az első a család, a munkahely előtt. Értékelhetőek, mert azok akik hívtak egyáltalán vették a fáradságot, hogy telefonáljanak, tisztelet nekik ezért.
Ám sokan, nagyon sokan nem találkozhattak a hírrel, mert egyszer régen felreggeltek egy-egy közösségi oldalra (biztosan amikor még új volt a számukra a net), de manapság nem igen használják, így az értesítéssel, a személyes meghívással nem találkoztak, arra nem reagáltak ezért. Elgondolkodtató.
Két szó jutott az eszembe, amikor elgondolkodtam ezen. Az egyik a KÖZÖNY és a másik a FÉLELEM. Érdekes kapcsolat. Akik közönyösek, ...."úgyse' értek el vele semmit"....., ....."nincs semmi értelme"....., azoknak azt üzenem: -ilyen hozzáállással soha, sehová nem lehet eljutni. Az égvilágon sehová! Sok embert hallok napi szinten panaszkodni! Súlyos panaszok, súlyos szavak! Súlyos pénzek hiányáról, döntésképtelenségről (például a végtörlesztés kapcsán megemelt forinthitel-kamatok vonatkozásában) és így tovább. Amikor viszont felvetem: -gyere el, hallasd a hangod, mutasd magad! Akkor vagy hitetlen, vagy kitérő és ezért hiteltelen válaszokat kapok. Ez maga a közöny. "Nem tudom még." "Majd meglátom." "Sok a gondom." Badarság! Badarság, mert nekem is sok -sőt, egyre több- a gondom, és ezen gondok jelentős részéért közvetve, vagy közvetlenül a jelen kormány (is) okolható.
De én  éppen ezért vonulok utcára! Mert sok a gondom! Éppen ezért hallatom a hangom! Mert a közönyös hozzáállás azt eredményezi, hogy a kormány SOK MINDENBEN MÁR MOST azt csinál, amit akar és ha hagyjuk a jövő örök FIDESZ kormánya(!) bármit megtehet! Ha nem beszélsz róla, ha homokba dugod a fejed, ha nem vállalod nyilvánosan is a véleményedet, akkor a hatalom bedarál, leigáz! Mert érezhetően ez most az igazi cél!
Ismerek olyat, aki a nagy budapesti tüntetéseken sok alkalommal (velem együtt) jelen volt, ám amikor arra került a sor, hogy szűkebb környezetében -ahol nyilvánvalóan sokan ismerik- kellett volna, hogy az adja az arcát, már nem jelent meg.
Ez viszont maga a színtiszta félelem! Méghozzá a hatalomtól való félelem, amely manapság lassan minden apró résbe bebújva megpróbál bejutni e szűkebb környezetekbe, lassan egészen a barátságok, a családok szintjéig. Ezt a félelmet (mondjuk a közszférában a munkahely elvesztésétől való félelemet), a börtönbejutástól való félelmet, a megélhetés forrásának elvesztésétől való félelmet, a megbélyegzéstől való félelmet, a még csendesen, de szócsövén keresztül igen kitartóan fenyegetőző paranoiás miniszterelnök viselkedése, az említett párt helyi országgyűlési képviselője által visszatérően tanúsított fenyegető magatartás, a párt -hatalomtól, 2/3-os többségtől megrészegült szimpatizánsai által mutatott viselkedési normák generálják. Az emberek bizony félnek! Ezt a következtetést vontam le a csendes mezőváros csendes demonstrációján elhangzott csendes beszélgetésekben való részvételem során.
Na ezt a közönyt és ezt a félelmet kell nagyon sürgősen kiölni a lelkekből, mielőtt úgy az emberek, ahogy a "zemberek" is, végleg megnyomorodnak. És -drága szkeptikusok, édes pártszimpatizánsok, álljatok bármely oldalon- bizony erre való egy ilyen demonstráció! Erre való a civil kezdeményezés! Erre való a pártokon túlmutató összefogás!
Ezen elgondolkodva -szerencsére- eljutottam a szerdai tüntetés pozitívumaihoz is. Ugyanis a népek valóban rácsodálkoztak arra: "...hogy ilyet itt lehet?!.." Bizony lehet hölgyeim és uraim, drága barátaim (már csak hogy a legnagyobbtól idézzek)! Bizony nemcsak lehet, de kell is! Ezt értette meg a Tatáról, az Egerből, a Pest megyéből ideérkező. Ezt értette meg a gyöngyösi Tűzoltósághoz tartozást nyíltan vállaló, ahogy ezt értette meg a Gyöngyösről, a Gyöngyös környékéről ideautózó civil is.
A tüntetés másik pozitívuma, hogy az üzenetünk e módszerrel el tudott jutni nagyon sok emberhez, hiszen a várost átszelő egyik főközlekedési úton (a jól megválasztott helynek és időpontnak köszönhetően) a csúcsforgalomban kialakult negatív közlekedési helyzethez igazodva, sokszor egy sávon, súlyos dugóban araszolva volt idejük az embereknek kérdezni tőlünk, beszólni nekünk, vagy beszélni velünk. Szerencsére egy beszólóra száz szimpatizáns jutott, így (ha nem is reprezentatívan), de módunk volt felmérni a hangulaltot. Ami nem jó. Volt aki kitartást és erőt kívánt, volt aki a jövő évi adótábláját lobogtatva tájékoztatott bennünket, hogy nettó nyolcezer forinttal fog kevesebbet keresni jövőre. Megjegyzem, buszt vezetett nem BMW-t.
És azon túl, hogy beszélgethettünk, hogy tájékoztathattunk sokakat, szerencsére megyei szinten nagyon komoly sajtót kapott az esemény. (GYTV Aktuális 2011. 10. 12., HEOL.hu 2011. 10. 12., Heves megyei Hírlap vezércikk 2011. 10. 13.) Cikkek, képgalériák, videók jelentek meg az interneten már aznap a közösségi oldalakon, a nagy videómegosztókon. Ez már hallható, látható eredmény, siker!
Egy régi dakota közmondás szerint, ha egy szurdokban, vagy kanyonon átvezető út fél pályáján egy nagy halom döglött lovat látsz, a te lovaid viszont már nincsenek meg, akkor az azt jelenti, hogy nem mindenkinek tetszik a narancssárga wigwam. Remélem segíthettem.

206. NAPIJÓ

2011. október 14. Péntek
A feleségem telefonhívása délelőtt!
(Miszerint a még meg nem született gyermekünk,
kényelmesen hátradőlve, keresztbe rakott lábakkal pihenget a pocakban
és a kicsi kezeit az arcán nyugtatja.
RÁADÁSUL MINDEN RENDBEN VELÜK!)

205. NAPIJÓ

2011. október 13. Csütörtök
Összeraktam magamban és megállapítottam,
hogy hosszú ideje például a tegnapi nap volt a NAPIJÓ!
(Egy sikerrel zárult forgalomlassító-demonstráció
megszervezése és lebonyolítása.)

2011. október 12., szerda

204. NAPIJÓ

2011. október 12. Szerda
A mai NAPIJÓ:
(Most olvastam, talán nem is kommentálnám.)

Orbán Viktor ellátogat egy általános iskolába, hogy válaszoljon a gyerekek kérdéseire. Egy kis srác felteszi a kezét, mire Viktor megszólítja:

- Mi a neved, kisfiam?
- Móricka.
- Mondd a kérdésedet!
- Nekem három kérdésem van:
1. Miért vette el a kormány a magánynyugdíjpénztár tagok pénzét?
2. Miért akarja elvenni a kormány a szolgálati nyugdíjakat?
3. Mikor fogja végre a kormány ténylegesen az emberek érdekeit szolgálni?

Ebben a pillanatban kicsöngetnek, de Viktor megígéri, hogy a szünet után folytatják. Szünet után Viktor visszatér, és megkérdezi, hol is tartottak.

- Ja igen, a kérdések. Kinek van kérdése?

Egy másik kis srác felteszi a kezét.

- Hogy hívnak, kisfiam?
- Pistike.
- Nos, Pistike, mik a kérdéseid?
- Nekem öt kérdésem van:
1. Miért vette el a kormány a magánynyugdíjpénztár tagok pénzét?
2. Miért akarja elvenni a kormány szolgálati nyugdíjakat?
3. Mikor fogja végre a kormány ténylegesen az emberek érdekeit szolgálni?
4. Miért csöngettek ki 20 perccel a szünet előtt?
5. Hová tűnt Móricka?

2011. október 11., kedd

203. NAPIJÓ

2011. október 11. Kedd
Az, hangot adhatsz a véleményednek!
(Holnap meg is tesszük! 

202. NAPIJÓ

2011. október 10. Hétfő
Ma pénzért dolgozunk!
(Szokták volt mondani fizetésnapon.
Nem vagyok túl anyagias, de azért ez sem rossz dolog.)

201. NAPIJÓ

2011. október 9. Vasárnap
Egy cipő! Egy kis segítség!
(Ma kaptam, ma adtam. Jó volt.)

200. NAPIJÓ

2011. október 8. Szombat
A mai NAPIJÓ egyértelműen a tegnapi nap!
(Sokan voltunk, sokáig voltunk,
szólt a zene, mint a fene,
ének, tánc, ilyenek.
Ma kaptam pár telefont, amiben mások is a tegnapi napot méltatták.
Jól esett.)

199. NAPIJÓ

2011. október 7. Péntek
Ma fergetegparti!
(Már megvan hozzá minden.
Tulajdonképpen sütünk, főzünk, eszünk, iszunk.
Holnap megmondom, hogy milyen volt.)

198. NAPIJÓ

2011. október 6. Csütörtök
Már megint szervezek!
(Ezúttal egy nyárzáró partit. Remélem jól sikerül majd.)

197. NAPIJÓ

2011. október 5. Szerda
Sziszifuszi egy munka az biztos! 
De vannak munkák, amelyek kifejezetten
jól esnek az embernek.
(Ha a tegnapit olvastad tudod: -épp tüntetést szervezek.
A hatóságok roppant rugalmasak, ami sokkal nehezebb,
az a társadalmi bázis szervezése.)

196. NAPIJÓ

2011. október 4. Kedd
Amikor fontosnak tartják a véleményedet, személyedet.
(Ma felkértek, hogy szervezzek egy tüntetést. Megoldom.)

195. NAPIJÓ

2011. október 3. Hétfő
És csakugyan folytatom!
(Az írást. Mert akkor is jó, ha elmondhatod a véleményedet,
ha közvetlen -pl.: anyagi- haszna nincs is.)

2011. október 9., vasárnap

Hát így mennek itt a dolgok. (Amúgy!)

Hello kedves olvasó!
Egyszer (nem is oly rég) egyik hétvégi mélázásom eredményeképpen született meg a fejemben egy írás -már nagyon nem emlékszem, hogy melyik- de, amikor jöttek a "kritikák" (szerencsére többnyire pozitívak), akkor az egyik olvasó azt írta: -többször is belebámulhatnék a világba, mert úgy látszik, hogy ilyenkor támadnak jó gondolataim. Nos, ma is így jártam.
Egy olyan társasház tetőterében lakom, ahol, ha kinézel az ablakon, egyenesen egy patak "gondozott" medrét láthatod. Mondom: -gondozott, mert a mederfelújítás, jobbára uniós pénzből, nemrégen fejeződött be. Ennek ellenére a víz zavaros, algás, amit be lehet nyilván tudni a mai napot megelőző nagyjából két hónap szárazságának és magas átlaghőmérsékletének is, de én tudom: -a mederben folyó víz nem tiszta, sohasem volt az és ennek más oka van, nem a szárazság.
Az említett patak egyébként átszeli az egész várost, és a város északi részén lép be a város területére. Az említett részen viszont egy koránt sem gondozott "kerület", a gyöngyösiek által csak Durándaként ismert cigány telep található. Bántó vagy sem, sértő vagy nem, én kimondom: -az ott lakók nagyobbik többsége (megjegyzem: -tisztelet a kivételnek), nem éppen a tisztaságáról híres.
Ugyanakkor itt kell megjegyeznem: -nem hiszek abban, hogy rasszizmus lenne, ha kritikával illetek valakiket a lelakott lakókörnyezetükért, omladozó házaikért, a piszkos közterekért, melyeken élnek. Nem hiszem, hogy fajgyűlölő lennék, ha nem tetszik, ha egy ember koszos, büdös, ahogy abban sem hiszek, hogy ezt nem lehet megemlíteni csak azért, mert ebben az országban egyébként így mennek a dolgok. Erről bizony beszélni kell!
De miért említettem meg a patakot? A dolog pofon egyszerű. A Durándán (is) átfolyó patak (különösen amikor árad), sokféle dolgot hord a hátán. Az a rengeteg szemét a medertisztítás előtt már apró -és nagyobb- szigeteket épített a mederben, amely szigeteken a fű, a gyom évtizedek óta megtermett, valóságos szemétflórát-és faunát kialakítva a saját lakókörnyezetemben, amit nem szerettem, nem szeretek. Nagyobb esőzésekkor a víz nemcsak a szokott holmikat szállította (mint a kommunális hulladékkal telt nylon zacskók, ruhadarabok, műanyag palackok, döglött állatok -főleg csirkék), hanem nagy mennyiségű kábel-nyuzadékot (a lopott rézkábel szigetelését), komplett (bár a belsejétől már megszabadított) hűtőgépeket és még sorolhatnám. Sok olyan tárgyat, dolgot, amelyek csak egyetlen helyen kerülhettek a vízbe: -és ez a Duránda.
Egyszerű a képlet. Fent bedobom és a víz leviszi. Nálam nincs (és soha nem is vóót árányos főnök, há' mondom mágának drááága ézrédés úr). Nekem viszont látnom és néznem kellett, ahogy az a -szó szerint- több tonna szemét megérkezett hozzánk. Hozzánk, akik a szemetet a hulladéktárolóban helyezzük el és fizetünk az elszállításáért. (Ha jól tudom, akkor a társasház éves szinten több millió forintot.)
Szerencsére nemcsak én láttam (látom) neuralgikusnak a kérdést, hanem a város előző vezetése is bedobta magát, (gondolom, jól a választások környékére időzítve), majd végre (talán már a jelen vezetés regnálása alatt) hatalmas pénzekből elkészült a nagy mederfelújítás!
Szemlélhettem, ahogy a csapatok buldózerekkel eltüntették a "szemétszigeteket", betoldozták foldozták a medret, pótolták a hiányzó köveket. Nem tudom, hogy hány tíz, vagy százmilliót emésztett fel a projekt, de Isten lássa a lelkem, néhány pillanatig talán még el is hittem, hogy értelme van a dolgoknak. Ugyanis pár napig valóban szép látványt nyújtott a patakmeder. A friss betonozás kiszáradt, a gátak faláról eltakarították az aljnövényzetet és a gazt, a víz pedig békésen csordogált.
Mondom: -csordogált, mert igen nagy szárazság volt (van) felénk is, így az őszi esőzésekkor öt-tíz méter mélységet is elérő, magának zúgva utat törő áradat mostanában legfeljebb csak egy erecske. Nyilván ez az oka, hogy kellett néhány nap, amíg az első ötliteres kannák, kommunális hulladékkal telt szatyrok, döglött csirkék, üdítős flakonok megérkeztek, hogy aztán békésen ringjanak tovább a hűs hullámokon. 
A vízen úszó szemét így ismét mindennapos látvány, és a meder szélein időnként már megakad egy-két darab, hogy aztán évtizedekkel később, immáron ismét szigetté dagadva vágja ketté a patak vizének folyását.
Mert így mennek itt (ebben az országban) a dolgok! Ahol nem a probléma forrását keressük, ahol nem a felzárkóztatásra, hanem az évek hosszú során kialakult negatív eredmények eltüntetésére összpontosítunk, ahol nincs ok (mert nem beszélhetünk róla) csak okozat, amely okozatért mindannyian fizetünk egy életen át. Mert nem elég, hogy mindenkinek el kell tartania (a családján, és a korábban dolgozó, bennünket felnevelő, de ma már idős nyugdíjas éveit megérdemelten töltőkön kívül) legalább még egy embert, akihez -bocsásson meg a világ, de meg kell jegyezzem- az égvilágon semmi közünk, hanem még a medret is felújítjuk! Azt a medret, amit nem mi szennyeztünk be és amelyet most sem mi koszolunk szeméttel, lopott holmival.
Szóval ez így azért már egy kicsit sok! Főleg úgy, hogy manapság már duplán, triplán fizetünk mindenért, hogy másoknak egyáltalán ne is kelljen. Soha, semmiért! Na ez itt a probléma kérem, hogy így mennek itt a dolgok, nem a rendvédelmi nyugdíjas! Remélem -ismét- segíthettem!

2011. október 2., vasárnap

D-DAY - ÚJ, TISZTA ERŐ! "..Máma már nem hasad tovább.."

Hello kedves olvasó!
Ha az ember fia rászánja magát, hogy elolvassa mindkét oldal vasárnapi újságjait, akkor komoly konzekvenciákat nem vonhat le. Hiszen e lapok pontosan azt teszik, amelyre hivatottak: -véleményt próbálnak formálni. (Ha ehhez még hozzáveszed a bulvár vasárnapi újságait is, no akkor már komoly káosz alakulhat ki délutánra fejedben.)
Éppen ezért fontos, hogy a tisztánlátás érdekében beleolvass mindenbe egy kicsit. Fontos, mert:
1., -olvasol. És csak az olvasás  juttathat oda, hogy pallérozottabb elmével gondolhasd át mindennapjaink történéseit.
2., -nem válik egyoldalúvá, egysíkúvá a gondolkodásod, a véleményed. Mert ebben rejlik az igazi veszély. 
No comment.
Az Orbánt szapulók -hozzáteszem egyre nagyobb- tábora nyilván csak és kizárólag bal oldali sajtótermékeket vesz magához, míg a miniszterelnök -egyre csökkenő- tábora viszont legfeljebb Magyar Nemzetet olvas és ez nem jó. Nem jó, mert a "zemberek" még csak nem is hajlandók meghallgatni mások véleményét. A másmilyen, a jelenleg zajló demagóg nemzetbutításában a rossz szinonimája, legalább is ezt sulykolja minden egyes hívébe a jobb oldal. És -szerintem- ez az, ami valóban kettészakíthatja az országot. 
És még néhányan ott voltak.
És nem mondjuk cigányokra, meg magyarokra, kínaira, meg tibetire -és még sorolhatnám-, hanem bal-és jobboldali emberekre. A kormányzati kommunikáció persze elvan a maga "igazságaival". Szoktam is mondani, ha valaki megpróbál egy korábban történt eseményt másképp beállítani, hogy: -addig hazudozott róla, míg maga is elhitte, hogy az úgy történt, ahogy ő meséli. Így a kormány a dolgokról a saját véleményét terjeszti széles körökben, (megteheti, hiszen az adóforintokból telik népámításra) kihasználva az összes média nyújtotta lehetőséget. A bulvár, így az általam odasorolt kereskedelmi tv-k pedig visszafogottan tájékoztatnak az ország belpolitikai eseményeiről, mert az új médiatörvény szűk teret ad a kritikának, és mit lehet tudni, senki sem szeretné a tulajdonosok közül, hogy lapját (televízióját) agyonbüntessék, vagy éppen betiltsák. (Egy demokráciában ez nyilván nem fordulhat elő, de hol itt a demokrácia.)
Ezért szükséges egyre inkább, hogy széleskörű tájékoztatásban legyen részed kedves olvasóm. Hogy ne ess a szűklátókörűség csapdájába.
De, hogy e röpke, a tájékoztatás mikéntjéről szóló bevezetőből végre tényleg rátérhessek az eredeti mondandómra: -én úgy látom, hogy ezt ismerték fel a szombat D-DAY szervezői és leginkább, ezt ismerték fel a D-DAY-re kilátogató, a véleményüket ilyenformán hangoztató tüntetők (kulturált, európai módon viselkedő) tízezrei is.
Itt már a szakszervezeti vezetők esetleges jövőbeni politikai karrierjének lehetőségéről beszélni szükségtelen. Említem ezt azért, mert Szíjjártó úr még ezzel magyarázta a júliusi ún.: Bohócforradalmat szervező Árok és Kónya urak munkáját, egyéni ambíciók megvalósulásának lefestve az akkori -hozzáteszem már meglehetősen jelentős- tüntetést. Hiszen tegnap annyiféle szakszervezet (egyes becslések szerint 70-100), civil szervezet, Facebook kör (és azok vezetői) jelentek meg a budapesti Kossuth Lajos téren, hogy értelmetlen lenne a miniszterelnök szócsövének ismét ezzel példálóznia.
Orbánosi Viktor
Mellékesen itt jegyezném meg, hogy Szíjjártót a Bohócforradalom kezdetével szinte azonos időben, olyan 16:00 körül kérdezték akkor a riporterek és ő már elő is tudott állni ezzel a remek ötlettel, kész, -később még sokszor jól elismételhető-  egymondatos válaszokat adva. (És ismételgette is lelkesen még napokig.)
A D-DAY arra mindenképpen nagyon jó volt, hogy -a bármelyik oldalon- irkálgatók többsége felismerje, az idén tavasszal, a kormányzat által szinte még csürheként jellemzett "a rendetlenség oldalán állók", mára (ha kicsit lassan is, de) egységbe tömörültek. Ráadásul abban -szerintem- mindenképpen elévülhetetlen érdemeket szerzett az a két-három rendvédelmi szakszervezeti vezető (Árok Kornél, Kónya Péter és a még mindig házi őrizetben lévő Szima Judit), aki nemcsak ki tudták, hanem ki is merték vinni az embereket az utcára. Így a korábban történtek jó tapasztalatot jelenthettek azoknak is, akik még nem szerveztek hasonló megmozdulást.
Egy ország ellen ez lassan kevés
lesz. És nem hiszem, hogy bárki
szembefordulna a saját apjával.
Ma még nem lehet tudni, hogy az idáig békés demonstrációkkal milyen eredmények születhetnek. De az már most is jól látszik (és ezt mutatja a kormányzati kommunikáció eseményekkel kapcsolatos hétvégi hiánya is), hogy a kormány nem készült fel ekkora elégedetlenségre, és Szíjjártó úr ezúttal nem vértezte fel magát időben egy-két jó kis dogmával. (Meglehet ezért, mert a demagógia érzelmi alapokon akar hatni, de egyre kevesebb az azt befogadó agy, így Péterünk kénytelen, kelletlen csendben maradt.)
A csütörtök óta tartó D-DAY akcióban összefogó, a Magyar Szolidaritás Mozgalmat megalakító társadalmi szervezetek tagjai (és ezt tényleg el kell hinned kedves olvasó, hiszen ezek puszta tények), nem mások, mint emberek! Olyan emberek -pártállástól függetlenül- mint én, vagy te kedves olvasóm. Több tízezer elégedetlen, családos, dolgozó és főleg gondolkodó ember, akik hangot adtak az előző héten a véleményüknek! Nincs érdekegyeztető tanács? (Nincs mert Orbán megszüntette.) Sebaj, a nép életre hív egy újat.
A sajtó előszeretettel alkalmazta a "parlamenten kívüli ellenzék" kifejezést, bár szerintem jobb igazabb és politikamentesebb ha azt mondjuk, az utcán ezúttal a lakosságot, magát népet, "az Isten adta" népet láthattuk. Lassan pártállástól valóban függetlenül. A Magyar Szolidaritás Mozgalom azonban valóban a parlamenten kívüli ellenzék egy formája lehet és Orbán Viktor úr -bízva pártja jelenkori támogatottságában- meglehet, nem járna jól, ha előrehozott választásokkal próbálkozna.
A statisztikákat elemezve ugyanis a Fidesz támogatottsága még mindig meglehetősen magas (bár nagyjából a 2005-ös időket idézően alacsony). Viszont az MSZP nem igen szerzett -érthető módon- újabb szavazókat. Az LMP erősödése alig érezhető, viszont a JOBBIK felzárkózott az MSZP-hez, ami magért beszél. 
Ezért mondom sietve: -új, tiszta erő kell ide! A parlament nem fasizálódhat tovább! A bal oldal konstruktív ellenzék lehet, ahogy a jövőben -elfogadva a vereségét- végre valódi polgári, kereszténydemokrata értékekkel juthat a Parlamentbe a Fidesz is, ahol majd szintén ellenzékből politizál, hogy az MSZM (Magyar Szolidaritás Mozgalom) kormányt alakítson és rendet vágjon végre ebben a kutya világban! Remélem segíthettem!