Radio Frequency Identification = Fasizmus

Hello kedves olvasó!

Már megint felháborodtam. Olvasd és gondolkodj el a saját sorsodon:

"... Kedden adták át a Nemzeti Egységes Kártyarendszer első darabjait. A jelenleg érvényes diákigazolványok helyett mostantól aki újabb diákigazolványt igényel, már csippel ellátott igazolványt kap, és a jövőben már csak RFID-csippel ellátott igazolványokat fognak előállítani. Első körben a diákigazolványok esetében lép életbe az új rendszer, és bevezetik az oktatói, illetve kormánytisztviselő igazolványt.
A kormány tervei szerint a későbbiekben valamennyi személyazonossági okmányt RFID-csippel látnak el, majd az összes okmányt fel fogja váltani egyetlen kártya. Aki eddig homokba dugta a fejét és azt hangoztatta, hogy a társadalom feletti teljes ellenőrzés nem lehetséges - mi több, összeesküvés-elmélet - annak ideje elgondolkozni egy-két dolgon.

Az RFID a "Radio Frequency Identification" rövidítése, vagyis rádióhullámok segítségével drót nélküli adatátvitelt lehetővé tevő technológia. A lényege egy elektronikus kóddal beprogramozott mikrocsip, az ún. transzponder, amely egy miniáramkört és egy antennát tartalmaz, hogy egy azonosító jelet sugározzon ki. A kibocsátott kódot számítógéphez csatlakoztatott speciális olvasó berendezések, szkennerek segítségével lehet fogni.
Az RFID-csip feladatából adódóan kis mennyiségű adat tárolására alkalmas, egy újabb változata pedig lehetővé teszi a tárolt adatok felülírását. Mint azt az új diákigazolvány példája is mutatja, így a csip alkalmassá válik arra, hogy az iskolákban átvegye az ellenőrzők és a napló helyét. Az RFID-csipet régóta használják (leginkább nyugaton) az áruforgalomban, illetve beléptető rendszerekhez is, és a kormány tervei szerint az iskolákban, valamint a BKV járatain kötelezővé teszik majd az ilyen beléptető rendszerek bevezetését. A kormány szerint a közeljövőben a BKV rendszereit úgy alakítják át, hogy az RFID csip átvehesse a jegyek és bérletek helyét is.
Amit ez a hétköznapokban jelent: Első körben - valamennyi, iskolába járó diák ilyen diákigazolvánnyal fog rendelkezni. Mivel a BKV-t és az iskolákat bevonják az átalakításokba, ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a diáknak magával kell hordania az RFID csipet. Mindig magánál kell majd tartania, mert a BKV ellenőrnek ezt nyújtja majd oda jegy/bérlet helyett, iskolába érkezéskor ezzel tud bemenni a kapun, a tanórák után ezzel tud kimenni, majd hazafelé a BKV járatain megintcsak nála kell legyen. Az eszköz hatékonyságához nem fér kétség, így várhatóan a tömegközlekedés ennek megfelelően alakul majd minden városban. A tanároknak maguknál kell hordaniuk az RFID-csippel ellátott oktatói igazolványt, mert ezzel tudnak bemenni az iskola épületébe, és ezzel tudnak kimenni.
A köztisztviselőknek, a kormányhivatalok alkalmazottainak már nem idegen ez a fajta beléptető rendszer, mert évtizedek óta ezt használják. Minisztériumokban általánosan használt eszköz a beléptető kártya, az új intézkedés csak egy újabb kártyát jelent, aminek már többféle felhasználása lehetséges. Olyan intézményekben, mint például az ország szétrablását lebonyolító vállalat utódszervezete, az MNV ZRt., az alkalmazottak minden egyes folyosó ajtaján csak úgy haladhatnak tovább, ha odatartják a beléptető kártyát, így a személyek mozgása ellenőrizhető. Ha valaki túl sokat tartózkodik a büfében, túl sokat van az épületen kívül, az mind regisztrált távollét, de bizalmas adatok kiszivárogtatásakor is egyszerűen visszavezethető a tárolás helye alapján, hogy melyik az a pár alkalmazott, akinek hozzáférése lehetett.
Első körben az intézmények alkalmazottai, tanulói - második körben a teljes társadalom. A Fidesz nyilatkozatai szerint ugyanis a későbbiekben a személyigazolványok és a vezetői engedélyek is RFID-csippel lesznek ellátva. Ha az első sorozat elkészül, már csak hónapok kérdése az új típusú személyigazolvány.
Mivel az RFID-csip egy adott kódot sugároz és minden állampolgár egyedi azonosító kóddal bír, ezért a magunknál hordott diákigazolvánnyal, személyigazolvánnyal és vezetői engedéllyel egyben visszakövethető a tartózkodási helyünk is. Ezek olyan dokumentumok, amit minden állampolgár köteles magánál tartani, így minden állampolgár köteles magánál tartani az RFID-csipet.
Az RFID-csip érzékelése a hétköznapokban nem lehetséges egy adott távolságon kívül, köszönhetően a beléptető rendszerekben használt alacsony érzékenységű készülékeknek. Ez lehetővé teszi, hogy a csipet csak egy adott helységben, ajtó előtt, stb. használjuk. Ha ezeknek a készülékeknek nem lenne gyengére állítva az érzékelése, abban az esetben pl. egyetlen BKV-jegy nyitva tartaná a közeljövőben Budapestre telepített összes BKV-s beléptetőt, vagy egyetlen diák beléptetője az összes diáknak nyitva tartaná az iskola kapuját. Vagyis az RFID-technológia rövidtávú volta nem azt jelenti, hogy csak egy adott távon belül érzékelhető csipet tesznek az igazolványokba, hanem logikus oknál fogva vannak/lesznek gyenge érzékenységű készülékek használatban.
Mivel az RFID-csip gyenge jelet bocsát ki, csak a vevő készülék érzékenysége fokozásának kérdése, hogy a jel távolabbról is érzékelhető legyen. Akár az összes egyszerre. Egy telefonközpont technikai háttere elegendő ahhoz, hogy kis átalakításokkal monitorozható és regisztrálható legyen a tízmillió állampolgár mozgása a nap 24 órájában. Nyilván nem véletlen egybeesés, hogy a kormány az új RFID-csipek bevezetésével párhuzamosan új állami telefonszolgáltatót hoz létre...

Nem nehéz mindebből észrevenni, hogy a Fidesznek köze nincsen a magyar érdekképviselethez (döbbenetes, de rengeteg embert még mindig megtéveszt), helyette szolgalelkűen a csak "New World Order" néven elterjedt szabadkőműves terror-rendszer lokális végrehajtója. Akinek még ez az intézkedés sem árulkodó, az várja csak meg, ameddig a gyerekének nem a diákigazolványába, hanem kötelezően a bőre alá ültetik az RFID-csipet, akár egy állatnak. Mi nem kérünk belőle. ...." ( Forrás: Molnár István - Jövőnk.info)
A Nagy Testvér nemsokára figyelni fog ránk. Fasza mi? Azért az nem biztos, hogy ez jó nekünk. Remélem segíthettem.

Az őrült Kerényi

Hello kedves olvasó!

Úgy tűnik, lassan rá fogok szokni az azonnali reakcióra (ami, mondjuk a blog naprakészségén emel), de teszem ezt azért is, mert manapság tényleg nincs olyan nap, hogy valami felháborító, de minimum érdekes ne történne.

Így van ez egy általam, ma olvasott rövid cikkel is, amely elgondolkodtatott. Íme egy rövid részlet:

"......A Parlamentből a budai várnegyedbe költöztetné a kormányt Kerényi Imre. A magyar kulturális értékek megőrzéséért és fejlesztéséért felelős miniszterelnöki megbízott elképzelései szerint a Parlamentben felszabaduló helyeket bárki kibérelhetné, így söröző, kápolna vagy házasságkötő terem is lehet majd az épületben. ....." (forrás: origo)

Hát hol a jó büdös francban élünk, de tényleg? Kerényi Imre a magyar kulturális értékek megőrzéséért és fejlesztéséért felelős miniszterelnöki megbízott úgy tűnik valóban feltétel nélküli bizalmat élvez, mert ilyet ötletelni egyetlen józan gondolkodású, hasonló feladatok elvégzésért felelős szakember sem merne. Na nem azért mert Kerényi szakembernek mondható, vagy nem azért, mert egy diktatúrában nem ötletelünk, hanem azért mert a kulturális értékek megőrzése mentén gondolkodóknak nyilván eszükbe sem jutna sörözőt álmodni az ország házába.

Mondjuk Kerényitől nem szokatlan ez a megoldás, mert láthattuk és élvezhetjük is korábbi elképzeléseit. Az Alaptörvény díszpéldányaihoz rendelt festményektől (melyekből anno kiállítás is készült), az Alaptörvény asztalán át (melyeket ma minden önkormányzatnál megtalálhatunk), a budapesti Kossuth tér -Kerényi által megálmodott módon- történő rekonstrukcióján kersztül, a Nemzeti Könyvtár néven 300 millió forintért indított könyvsorozatig, Kerényi minden nagyobb elképzelését ezidáig rendre, mindenféle szakmai ellenállás nélkül valósíthatta meg.

Ezen a legújabb őrültségen mondjuk annyira már talán nem is csodálkozom. Nem csodálkozom, mert ebben a stadionépítgetős, a kulturát bekebelezős, a Nemzeti Színházat a kormányzat uralma alá terelős időkben, ahol csak az lesz az elfogadható, érdekes és értékes művészet, ami jobboldali, polgári és "nagyonnemzeti" (vagyis a Fidesznek tetsző), az ilyen elképzelésen már nem is illik csodálkozni.

Különösen akkor nem, ha a Kerényi által a nagy nyilvánosság számára jóként eladott festményekre gondolok.  Az egyik interjúban Imrénk még azt is elmondta, hogy képekért fizetett pénz (húsz-millió forint, már a pontos összegre nem emlékszem) semmi, aprópénz (szó szerint) ahhoz képest amilyen kulturális értékkel e festmények bírnak. (Ja. A csikkzsebből, a bűvész cilinderéből, a semmiből előrángatott noname "művészek" meg megfestették Kerényi álmait.)

"..... Ez az épület olyan nagyszerű, hogy bármit teszünk be, garantált a siker - idézte a Blikk Kerényi Imre Demokratának adott interjúját. ....." (forrás: origo) 

Igen! Az épület valóban nagyszerű, bár úgy tűnik Kerényi Imrének mást nagyon nem is jelent, puszta sikerként éli meg a saját, über-fantasztikus ötletét. Az épület nagyszerű, de e tény huszadrangú lehet ahhoz képest, amelyet az épület építészei, az épület neve, története és történelme, az épület fontossága mesél, jelent számomra, számunkra, minden magyar ember számára! Mert ez kérem az ország háza! Mert ez kérem egy olyan épület, melyet, szinte a világon mindenhol Budapesttel, Magyarországgal azonosítanak, ha meglátják. 

Kerényi úr! Ennyi erővel pénzváltót minden zsinagógába! Szabadtéri retro-diszkót az Erzsébet térre! Állatvásárt a Kossuth Lajos térre (disznószarral meg mindennel)! Kaszinót a Mátyás templomba! (Szegény Jézus. Biztosan sok a dolga, de majd jöhet megint felrugdosni a játékasztalokat, meg kiűzni a krupiékat.) Cirkuszt a Parlamentbe! (Ja. Bocs. Az már van.)

Ahogy a húsz-milliótól a háromszáz-millión át eljutottunk a mába (a kulturális csávó javaslatára költözik a kormány Budára, ami biztosan nem kettő ötvenbe kerül majd), úgy kezd hasonlatossá válni a Kerényi-feeling Paul Joseph Goebbels, a náci Németország propaganda-miniszterének sokszor megalomán (ezért Hitlernek igen tetsző) munkásságára. Tulajdonképpen a kormánynak tökéletesen mindegy, hogy Kerényi mit csinál, csak az valahol mindig fényezze a jelen hatalom nagyságát. Szokták mondani, hogy a divat ismétli önmagát. Úgy tűnik, hogy az agyak átmosására, a náci háborús retorikával ötvözött demagógiánál még nem talált ki jobbat a történelem. (Némely írásom után, úgy ahogy most is, lassan csakugyan azt gondolom, hogy na ezért most már tényleg lelőnek, de azért remélem segíthettem.)

Bándy Kata - A tárgyalás II.

Hello kedves olvasó!

"....„Egy az 50 és fél milliárdhoz” - válaszolta az igazságügyi genetikus szakértő a bíró kérdésére a Bándy-per szerdai tárgyalásán. A bíró azt kérdezte tőle, mekkora az esélye annak, hogy a Bándy Kata táskáján talált ondó nem a vádlottól, P. Lászlótól, hanem valaki mástól származik. ...." (Index.hu)

A harmadik tárgyalási nap utolsó szakértői meghallgatásán hangzottak el e szavak az igazságügyi genetikus szakértő szájából. Azért ez elég nagy valószínűséget feltételez nem? És, hogy miért kérdezem? Csupán azért, mert P. László még ma is ott tart, ahová (a korábban tett, össze-vissza hazudozásból álló nyolc vallomása útján) eljutott. Vagyis az emberölést -amolyan: én nem akartam mami- módon elismeri, de semmi mást nem hajlandó "vinni".  Ő nem erőszakoskodott Bándy Katával, ő nem fenyegette, nem bántotta és megölni is csak véletlenül ölte meg. 

Lehet, hogy az ügyvéd kusza gondolatai közt már felmerült a jóval enyhébb büntetés lehetőségét magában hordozó, halált okozó súlyos testi sértés gondolata? Nem kizárt. A P. László által előadott védekezés lassan affelé halad, hogy P. -aki saját bevallása szerint- kapcsolatban állt Bándy Katával, "csupán" egy szerelmi vita hevében, véletlenül ölte meg a lányt. Tulajdonképpen nem akart semmi rosszat, mert ő csak a körülmények áldozata, amúgy jó fiú.

Ez így nem kerek. Mert ötven és félmilliárd másik ember pedig nem járt a helyszínen. Mert másik ötven és félmilliárd ember nem hagyott nyomokat az áldozat használati tárgyain, az elsődleges helyszíntől több tíz méterre kukába dobott bugyin, továbbá a sértett testén. Mert másik negyven és félmilliárd ember nem is lakik ezen a bolygón! 

Ez így nem kerek, mert -bár csakugyan fordult már elő a világtörténelemben olyan, hogy valaki szerelemféltésből, vagy hirtelen felindulásból ölt, pedig nem is akart- de itt nem ez történt. És újra egy idézet:

".....számos sérülést....."(összesen tizenkilencet) ".....pedig a szakértő szerint egyértelműen szexuális jellegű erőszakoskodás okozott. Ezt megerősítette azután is, hogy a bíró kérdésére P. László újra tagadta, hogy erőszakkal közeledett volna szexuálisan az áldozathoz. ..." 

Tehát, P. László olvasatában a létező összes bizonyíték ellenére (melyek kizárólag ellene szólnak), ez úgy hangzik, hogy: -juj, megöltem! Na húzzunk innen. Akkor viszont azt nem értem, hogy összeveszek a csajommal, véletlenül megfojtom, majd elmegyek cigit venni a benzinkúthoz? Halál nyugodtan? De akkor mit keres tizenkilenc, jobbára szexuális erőszakra utaló sérülés a sértetten? De akkor mit keres cigarettaparázs okozta sérülés a sértetten? De akkor mit keres ondó a sértetten? 

Én megmondom: Péntek László kiszemelte magának a szórakozóhelyről egyedül hazafelé sétáló Bándy Katát, majd megszólította. Bándy Kata ettől megijedt és menekülni kezdett. Péntek utolérte, majd kényszerrel, fenyegetéssel őt megfélemlítve kényszerítette a játszótérre, ahol megkínozta, megerőszakolta, megfojtotta, majd, mindezek tetejébe még ki is  fosztotta az akkor már halott, tehát védekezésre képtelen lányt, hogy később a pénzéből cigarettát vásároljon a közeli benzinkúton, és, hogy ötezer forintért eladja Kata rózsaszínű mobilját! Péntek László kéjjel ölt! Péntek László élvezte, hogy Bándy Katát megalázhatta, hogy Bándy Katát szenvedni láthatta.

Most meg KEGYELETSÉRTŐ MÓDON, önmagát védve, még ahhoz is van mersze, képe, pofája, hogy azt állítsa ez a koszos, büdös rohadék, hogy kapcsolatban állt Bándy Katával! Fájdalmasan primitív védekezés egy olyan embertől, akinek -annak ellenére, hogy ezt állította- soha a büdös életben nem lett volna lehetősége kapcsolatba kerülni egy olyan intelligens, okos, szép lánnyal, mint Bándy Kata volt.

És persze van végkövetkeztetés is. (Baj lenne, ha nem lenne.) Vagyis, hogy Péntek László szerintem egy olyan "ember" lehet, aki, ha nem kap meg valamit, akkor elveszi. Legyen az pénz, mobiltelefon, szex, vagy egy ember élete! Védekezés, hazudozás ide, vagy oda, a bizonyítékok beszélnek Péntek László helyett is. A különbség csak annyi, hogy a bizonyíték nem hazudik. Remélem segíthettem.

Bándy Kata - A tárgyalás I.

Hello kedves olvasó!

P. László most is jogerős büntetését tölti

Ha egy kicsit is felháborított az, ami 2012. július 08-án Bándy Kata pécsi rendőrségi pszichológussal történt, (márpedig bízom benne, hogy igen) akkor kérlek, hogy most nagyon figyelj, mert ilyen és így működik a magyar igazságszolgáltatás. És most nem elsősorban az eljáró bíróságról, vagy az eljáró bíróról beszélek, mert úgy vettem észre, hogy kellő objektivitással szemléli, kérdezi az előtte megjelenteket, hanem a védelem taktikájáról.

A per első tárgyalási napjáról, amely tegnap, azaz 2013. február 19-én történt, itt olvashatsz: (http://index.hu/belfold/2013/02/18/betemetik_p._laszlot_a_hazugsagai/) és gyanítom: -el is kell majd olvasnod ahhoz, hogy megértsd a dühömet.

Ugyanis azt fel nem foghatom, hogy a nyolc kihallgatása alkalmával vallomást a lenti módon tevő, idézem:
".......A férfi rengeteg hazudott a rendőröknek, ez derült ki abból, ahogy a bíró egymás után ismertette a korábbi vallomásait. P. Lászlót összesen nyolcszor hallgatták ki. Az egyes alkalmakkor nemcsak az olyan alapvető dolgokban állított gyökeresen különböző dolgokat, mint hogy ismerte-e az áldozatot, vagy sem, hanem gyakorlatilag nem volt olyan részletkérdés, amiben ne hazudott volna valamelyik vallomásában. ....." 

P. Lászlónak, és különösen az őt rendkívüli részletességgel felkészítő, de mondhatnám úgy is, hogy a szavakat a vádlott szájába adó, azt számára betanító ügyvédnek hogyan volt lelki ereje, erkölcsi alapja arra, hogy az első tárgyalási napon P. azt merje állítani, hogy kapcsolatban állt a későbbi sértettel, a P. által kegyetlenül meggyilkolt, megbecstelenített és kirabolt Bándy Katával!

Szégyentelen, szemérmetlen, aljas, mocskos hazugság ez kérem! Hazugság egy olyan ember szájából, akinek korábban (ahogy az a cikkből is kiderül), három értelmes szava nem volt soha. Csókolóztak! Micsoda! Ki, kivel? Az elkövető a sértettel? Kapcsolata volt sértettel, a cselekményt megelőző két hétben? Ez már akkora nonszensz, hogy szavaim nincsenek rá! Volt mersze azt állítani, hogy Bándy Kata kacér, könnyen ismerkedő, vele kvázi flörtölő nő volt! Nem elég, hogy P. László tett, amit tett, még most is árt (folyamatosan árt, az ilyen "ember" mindig árt) a sértettnek, (és mindenkinek) hiszen van mersze bemocskolni egy halott ember emlékét!

Ismert, hogy Bándy Kata a halálát megelőző egy hétben Hollandiában tartózkodott. Ismert, hogy nem sokkal a halála előtt szakított korábbi vőlegényével, és barátai elmondása szerint egyáltalán nem állt készen egy újabb kapcsolatra, ahogy az is ismert, hogy kifejezetten konzervatív gondolkodású, kissé zárkózott személyiség volt. Mindez szöges ellentétben áll a vádlotti "védekezéssel". (Már, ha nevezhetjük annak egy eltorzult, a legkomolyabb mélységekig primitív "ember" által, ügyvédi beavatkozásra előadott szavakat, mondatokat.)

Most ne a két személy különböző társadalmi helyzetéből, korából, neméből, képzettségéből, baráti köréből, foglalkozásából (vagy annak hiányából), érzelmi intelligenciájából (vagy annak teljes hiányából), esetleg előéletéből induljunk ki. Induljunk ki abból, hogy két, egymás számára teljesen idegen, ám értelmes ember a lehető legritkábban jut el a megszólítástól a szexuális kapcsoltig, néhány perc alatt. Hacsak, az egyik nem válik ezáltal egyúttal bűncselekmény áldozatává is. Különösen úgy nem, hogy az egyik menekül!

Nekem úgy tűnik, hogy a védelem (amely már az első tárgyalási napon összeomlani látszik) pusztán egyetlen dologra összpontosít és az nem más, mint a tényleges életfogytiglani fegyház kiszabásának elkerülése. A védelem "taktikája" azon alapszik, hogy tényként ismerteti el az emberölés elkövetését a vádlottal, egyúttal őszinte megbánásra készteti P. Lászlót. Minderre nem azért kerül sor, mert P. valóban megbánta a tettét, hanem, mert az enyhítő körülmény lehet. Ugyanakkor a cselkményhez kapcsolódó egyéb minősítő körülmények élét csorbítani kívánja. (Különös kegyetlenség, aljas indok, nyereségvágy, stb....) Ennek érdekében aztán mindeféle égbekiáltó hazugságokkal traktálja már az első napon a vádlott és védője a bíróságot. 

Csak az a baj, hogy nem vagyok jogász, csupán joggyakorló ember. Hogy ez miért baj? Azért, mert ezt az idióta taktikát ennek ellenére már az első perctől átlátom! Azért baj, mert a "védelem taktikája", annak alkalmazása nemcsak a sebeket tépi fel, de újakat is okoz. Új, mély fájdalmas sebeket a családon, a rokonokon, a barátokon, a munkatársakon, de még az olyan embereken is, mint én, aki csak nyomon követi az eseményeket! És különösen az a baj, hogy a magyar jogrend ezt hagyja.

Hagyja, hogy a gyanúsítotti, vádlotti védekezés alapulhasson az első szótól hazugságokon, hagyja, hogy a védelem ezen az elven bármilyen újabb hazugságokat felvonultató taktikát dolgozzon ki, hagyja, hogy védőügyvédek bizonyos keretek közt azt tegyenek, amit akarnak. Meg is teszik. Hajmeresztő hazugságok, indítványok tömegével elárasztva a bíróságokat, az eljáró bírókat, húzva ezzel akár évekig egy-egy büntető ügyet (és a vádlott pénztárcáját), hogy az ítélet megszületése után mondhassák: -én megtettem mindent. Kíváncsian várom tehát a folytatást, P. László (és védője) legújabb verzióit, melyekről itt majd ismételten véleményt fogok alkotni. Még szerencse (ez esetben a lehető legnagyobb szerencse), hogy a bíróság a bizonyítékokat (így a terhelt vallomásait is) szabadon értékelheti. Magyarán P. hazugságaiból azt fogad el vallomásként, amit akar. Ha úgy akarja, egyiket sem. Remélem segíthettem.

Orbán titkosrendőrségéről írt a New York Times

A TEK egyszerre rendőrség és titkosszolgálat.

Budapest, New York – Nagyobb módosító csomagokba rejtett kisebb törvénymódosítások révén a magyar kormány az eredetileg a terrorizmus ellen létrehozott Terrorelhárítási Központot két év alatt titokban félelmetes, szinte ellenőrzés nélkül működő rendőri-titkosszolgálati szervvé tette.

Nagy hiba lenne komolytalan szervezetnek elkönyvelni a Brad Pitt zombiellenes kamufegyvereinek lefoglalása miatt az egész világon kiröhögött Terrorelhárítási Központot – írja a New York Times élményrovatában a Magyarország-szakértő Kim Lane Scheppele.

A professzor szerint a TEK egyre inkább a miniszterelnök magántitkosszolgálatává válik, ami máris Orwell-i hatalmat birtokol, mivel gyakorlatilag ellenőrzés nélkül hajthat végre titkos megfigyelést és folytathat titkos adatgyűjtést bárki ellen.

A szerző megjegyzi, hogy nem Orbáné az egyetlen magyar magánhadsereg, hiszen a Parlament Kövér László házelnök magánmilíciájának, a Házőrségnek a felállítása 2013 január 1-jén kezdte munkáját. Kim Lane Scheppele kiemeli, hogy egész Európában nincs még egy olyan Parlament, amelyik őrségének joga lenne magánszemélyek lakásába behatolni és azt kikutatni.

A cikk további részében a TEK létrehozásának történetével ismerkedhetnek meg az olvasók.

A szöveg végigköveti, hogy Orbán az EU soros elnökségével járó biztonsági feladatokra hivatkozva hogyan alapította meg a szervezetet 2010 szeptemberében, hogyan nevezte ki az élére személyi testőrét, majd nagy törvénymódosító csomagokba rejtett, szinte észrevétlen módosításokkal hogyan szabták át az eredetileg tisztán terrorelhárítás jelszavával létrehozott szervezetet kontroll nélkül működő komplett titkosszolgálattá.

A TEK-et Orbán a neki alárendelt belügyminiszteren keresztül személyesen irányíthatja. A cikk ezen részei olyan információkat közölnek, amelyeket a tájékozottabb magyar közönség sem igen ismer, mert a vonatkozó törvénymódosításokat – szándékosan – vastag törvénymódosító csomagokban rejtették el.

Scheppele felidézi, hogy lényegében a rendőrségi törvény két módosításával hozták létre a kontroll nélkül működő, félelmetes jogosítványokkal bíró magán kémhadsereget.

Az első kör 2010 decemberében volt, ekkor a rendőrségi törvény módosításával a TEK jogot kapott titkos megfigyelések és adatgyűjtések folytatására. Titokban behatolhatnak a lakásunkba és kikutathatják azt, lehallgathatják az ingatlant és a telefonokat, hang- és képfelvételt készíthetnek rólunk, kinyithatják a postánkat és behatolhatnak a számítógépünkbe. Erről utólag sem kötelesek tájékoztatni, a megszerzett adatokat pedig bármeddig szabadon kezelhetik.

Scheppele kiemeli, hogy a rendőrség Magyarországon ugyanezeket megteheti, de csakis bírói engedéllyel. A TEK-nek viszont nincs szüksége ilyesmire, nekik csak az igazságügy-miniszter engedélye kell az adatgyűjtéshez. Mivel a TEK vezetője az igazságügy-miniszterrel egy kormányban ülő belügyminiszter, nincs semmiféle független kontroll az Orbán-titkosszolgálat akciói fölött.

Második körben a 2011. december 30-ai extrém törvénygyártási dömpingben szavaztatott meg a kormány néhány újabb módosítást a rendőrségi törvényhez. Az egyik értelmében a TEK a látókörébe került állampolgár bármilyen személyes adatát kikérheti pénzügyi cégektől, biztosítóktól, mobilcégektől és internetszolgáltatóktól, illetve állami szervektől.

Igaz ugyan, írja Scheppele, hogy a TEK ezeket az adatokat 2011. december 30-a előtt is elkérhette, de csakis akkor, ha az ügyben nyomozás folyt és az adatkérést a nyomozást felügyelő ügyész engedélyezte. De december 30-a óta akkor is megszerezhetik az adatokat, ha nem folyik semmiféle eljárás és ügyészi bólintás sem kell már. Gyakorlatilag bármilyen adatot megszerezhetnek rólunk, mindenfajta engedély nélkül, ráadásul úgy, hogy az adatszolgáltatásra kényszerített magáncég vagy állami szerv el sem árulhatja nekünk, hogy kiadta a titkainkat.

Restaurálták a pártállami helyzetet. A cikk emlékeztet arra, hogy a rendszerváltás után az Alkotmánybíróság a személyi szám megszüntetésekor kimondta, hogy a kommunista diktatúra egyik alapja volt, hogy az állampolgárokról a tudtuk nélkül gyűjthették össze egy helyre a rájuk vonatkozó személyes adataikat. A Fidesz-kormány pontosan ugyanazt a rendszert teremtette újra, amit az Alkotmánybíróság annak idején szétzúzott: létrehoztak egy olyan ügynökséget, ami egy helyre gyűjtheti össze az állampolgárokra vonatkozó összes titkos információt.

A szerző szerint a zavart csak fokozza, hogy a törvény szerint a TEK egyszerre rendőrség és titkosszolgálat. Rendőri szerepében azokkal szemben léphet fel, akik terrorfenyegetést jelentenek, de joga van a közrend megzavarására alkalmas bűncselekmények, illetve veszélyt jelentő személyek ügyében is nyomozni.

Szó sincs terrorról Scheppele emlékeztet arra, hogy a TEK emberei kapták el a kulcsi macsetés gyilkost, de április 13-én ők csaptak le 23 drogterjesztőre is. Utóbbi eset arra utalhat, hogy teljesen általános rendőri feladatokat is el akarnak látni.

A TEK egyszerre rendőrség és titkosszolgálat: csak akkor köti bírói engedély, ha éppen rendőri szervként cselekszik. Ha viszont éppen titkosszolgálati minőségében akar megfigyelni valakit, már csak a miniszteri bólintásra van szüksége. Scheppele arra is rámutat, hogy a kormány azért szüntette meg az adatvédelmi ombudsman posztját, hogy ne legyen, aki tiltakozik a TEK adathalmozása ellen. A helyette létrehozott hatóság feje politikai kormánykinevezett. Pont ezért indított kötelességszegési eljárást az EU Magyarország ellen az adatvédelem területén is – véli Scheppele.

(Forrás: Amerikai Népszava 2013-02-19)

Egy picit összefoglalnám

Hello kedves olvasó!

Egy picit összefoglalnám, hátha kedvet kapsz az olvasáshoz: 

A 2001. szeptember 11-én lerombolt WTC tornyainak helyén, az azonos nevű emlékhely közelében lassan befejeződik a Szabadság Torony felépítése.

Luigi Scarfalone, New York egyik hatalmas és igen ambiciózus maffiafőnöke - minden hazafias érzelme ellenére - egy egyszerű, mégis zseniális tervvel, e tragédiát kihasználva, a világkereskedelem feletti totális ellenőrzés átvételére készül. A gépezet beindul. 

Scarfalone kiválóan képzett és rendkívül kreatív „katonái” kegyetlenül félreállítanak bárkit, aki - akár véletlenül is, de - a megvalósítás útjába áll.

A terv végrehajtása megzsarolt, megvesztegetett hivatalnokok, rendőrök, orvosok és egy mérhetetlenül kapzsi ingatlanügynök segítségével, kiválóan halad, mindenütt hullákat hagyva, a hiba legapróbb lehetőségének kizárásával.

Azonban a fogaskerekek közé mégis beszorul egy apró homokszem, amikor egy Scarfalone számára teljesen jelentéktelen ember nem várt akadályokat gördít elé, s a gép csikorogni kezd.

Ez a valaki pedig nem más, mint Dr. John Stuart, a fiatal feleségét autóbalesetben elvesztő sürgősségi orvos, aki egy fatális véletlennek köszönhetően keveredik az ügy kellős közepébe azzal, hogy egynémely összefüggésre rájön.

Az aggodalmát két sokat látott, dörzsölt nyomozóval megosztó doki előtt lassan összeáll a kép. A kérdés az, hogy ennyi elég lehet-e, a kegyetlen összeesküvés leleplezésére?