2011. június 30., csütörtök

És hát támadt még néhány gondolatom.

Hello kedves olvasó!
Délutáni merengésemben támadt néhány gondolatom. A legtöbbször egyébként a reggeli ébredés után szokott ez előfordulni velem, de nem ritka az sem, hogy ebéd után, miközben a lakás ablakából bámulom a felhőket (csak hogy merenghessek egy kicsit mint gyermekkoromban az iskola padjában, ugye hol máshol), és támadt néhány gondolatom. Egy régi ideám jutott az eszembe, és ezen elképzelés fonalát gombolyítottam tovább ma délután, miszerint miért is jó az államnak, ha a polgára nem túl okos? 
Minden korban akadtak sokan (akik néha túlzásba is vitték a gondolkodást), akik az állam szervezkedéséről, nagy titkok tudójaként gyártottak összeesküvés-elméleteket, majd terjesztették azokat boldog, boldogtalannak. Ám az összeesküvés-elméletek ideje e modern korban lejárt, hiszen az információs szupersztrádán olyan sebességgel cserélnek ma gazdát a hírek, a gondolatok és olyan mennyiségben, hogy annak, aki valóban gondolkodik is néha és (ha többnyire minden oldal) írásait forgatja, nos akkor nem olyan nehéz kiszűrni a hazugságot, a csúsztatást, a félremagyarázást.
De! És sajnos itt is itt van az az átkozott de, de azt kell hogy gondoljam, hogy az emberek nagyobbik többsége (legalább is szűk hazánkban) már nem akarja, vagy nem is engedheti meg magának azt a luxust, hogy el is gondolkodjon azon, amit lát, vagy hall. Manapság egyszerűbb, ha csak úgy befogadja az információt (jöjjön az bárhonnan), ráadásul úgy, hogy a polgár már eleve önmagát is csupán egyoldalúan tájékoztatja. Így (valamint a felsőoktatás leépítésével, az iskolák összevonásával, a közoktatás kereteinek és lehetőségeinek folyamatos szűkítésével, a kulturálódás lehetőségeinek csökkentésével), vagyis az igényszint folyamatos leépítésével elérhető, hogy az amúgy is a birkaságáról híres magyar valóban birkává váljon.
De miért jó ez az államnak? Merült fel ismét a kérdés bennem ma délután és lassan a válasz is körvonalazódni látszott. Hát azon egyszerű oknál fogva, mert az alacsony tudásszintű  egyén irányítása sokkal egyszerűbb, mint a gondolkodó emberé. És az alacsony tudásszintű tömegek manipulációja csupán jó logisztikai készséget kíván, semmi mást. Az állami hatalom gyakorlása a választott képviselőkön keresztül ugyan nem volna szabad, hogy így működjön, de a forgatókönyveket mostanra megismerve könnyedén belátható, hogy van egy ilyen célja manapság a hatalmat gyakorlóknak. Ez nyilván hosszútávú cél, hiszen egyik napról a másikra nem fog elbutulni az egész ország, de valahogy most úgy érzem, hogy jó úton haladunk ebbe az irányba.
Ha történelmünket röviden áttekintjük, akkor megállapítható, hogy Magyarország volt úgy nagyjából a tízmillió koldus országa a II. Világháború utáni években, majd a kommunizmus legsötétebb időszakában a tízmillió feljelentő országává vált. Meglehet, hogy most meg az a cél, hogy Magyarország a tízmillió egymást feljelentgető koldus országává váljon? Nem tudom.
De azt látom én, -vagy legalább is itt benn érzem- hogy ez a mostani irány komolyan a történelmi tanulmányaim során megismert időket idézi. De erősen.
Amikor egy országban az a legfontosabb, hogy a Miniszterelnökség a budai várban dolgozzék, amikor azzal hülyítik a népet, hogy a plebejus kormány, a nép iránti tiszteletből (meg hát amúgy is válság van) Audik helyett Skodákat vásárol (bár nem tudom, hogy kit néznek hülyének, mert a beszerzett -vagy beszerezni kívánt- gépkocsik sem felszereltségben, sem pedig árban nem maradnak el a korábbi márkától, csak éppen nem Audinak hívják őket), amikor a miniszterelnök a leghűségesebb embereiből rendőrtábornokokat csinál és kiemelt hivatalokat tol alájuk, amikor egy országban a miniszterelnök tudta és beleegyezése nélkül lassan már fingani sem lehet, nos ott baj van.
Ám, ha a hon nagyszámú polgára kellően hülye, vagy az idők folyamán azzá válik, mert nem jár színházba, nem olvas könyveket, az iskolát, ahová általánosba járt, talán már le is bontották, nos akkor mindaz amit az imént fent, ha úgy tetszik kritikaként (ismét) megfogalmaztam,  nos mindaz mehet nagyban, mert úgy sem veszi észre senki. 
És a hon nagyszámú polgára pedig a kis paneljében (jó esetben, ha megmaradt neki) boldogan bámulja majd kimeredt szemekkel a televízió képernyőjét, ahol egyaránt nézhet Kiszel Tündét, bulvármagazinokat, "zsíratomfullromantikusnyál" szappanoperákat, kétharmados parlamenti közvetítést, vagy akár miniszterelnöki beszédeket naphosszat. Másra nem is lesz nagyon szüksége, mert a szellemi igényeit bőven kielégíti mindaz, amit a tévében lát, meg mert tavaly télen már a gyerek kötelező olvasmányaival fűtött be, olyan hideg volt és olyan sok pénz elment az adóra. Remélem segíthettem.

Negyvenéves nyugger X. KELL-E FORGALOMLASSÍTÓ DEMONSTRÁCIÓ?

Hello kedves olvasó!

Mint ahogy az te is tudod, 2011. június 29-én, azaz szerdán, egész napos forgalomlassító demonstráció részesei lehettünk itt Gyöngyösön (is). A Független Rendőr Szakszervezet, valamint a LIGA Szakszervezetek szervezésében az ország negyvennégy pontján egy időben kezdték meg a szakszervezetek tagjai és szimpatizánsaik a demonstrációt.
Nyilván e postnak nem lehet az az igazi célja az, hogy részletes beszámolót adjon az eseményről, azért én dióhéjban mégis összefoglalnám, bár az esemény kiváltotta gondolatoknak -engedelmeddel- itt egy kicsit nagyobb teret adok, hogy mindenki megérthesse az igazi okokat és az igazi célokat, de ne rohanjunk ennyire előre.
Az eseménynek természetesen előzményei is vannak (bőven), így, ha lehet azokkal kezdeném. Korábban a LIGA Szakszervezetek több közszolgáltatás területén hirdettek sztrájkot, valamint ezekkel egy időben országos forgalomlassító demonstrációkat, tüntetéseket. A módosított sztrájktörvény értelmében azonban a munkavállalóknak a jogszerűen végrehajtható sztrájkok érdekében (milyen nevetséges és önmagának ellentmondó feltétel), a munkáltatóikkal egyezséget kellett volna kötniük, az úgynevezett elégséges szolgáltatás szintjéről. Miután olyan nincs, hogy mindenki beszünteti a munkát.
Sajnos azonban ezen egyezségek a szükséges időpontokig nem jöttek létre, így a sztrájkok végrehajtásától a különböző szakmákban dolgozók érdekvédői visszaléptek. Már ez is elgondolkodtató. A szükséges és elégséges szolgáltatások mértékéről való egyezkedés bármikor elhúzódhat a végtelenségig, ezért az adott időre bejelentett sztrájkok sorra meghiúsulhatnak a jövőben, azok végrehajtása nem lesz jogszerű és szinte biztos vagyok benne, hogy így a sztrájk fogalma ma Magyarországon felejtős, mert -mint oly sok dologban, úgy itt sem- azonos a mérce.
Értem én, hogy az élet nem állhat meg, de azt nem, hogy valaki, aki az érdekvédelem területén dolgozik, az a jövőben nem élhet az érdekvédelem drasztikusabb eszközeivel, mert bizonyos feltételek hiánya mellett azt számára nemhogy nem engedélyezi, hanem egyenes tiltja a törvény, így az érdekvédő nem csak erkölcsi, hanem anyagi és a jövőben (ne adj Isten) büntetőjogi felelősséggel is tartozik majd. (Na így legyen ma bárki Magyarországon szakszervezeti vezető.)
Marad hát a figyelemfelkeltés egyéb, mondjuk így: -kevésbé drasztikus módszere, a tüntetés, a demonstráció. A cikk címében fel is tettem a kérdést (a szkepticizmus talán kicsit érződött is belőle): Kell-e a forgalomlassító demonstráció? 
Meg is adnám -ha lehet minél gyorsabban- a választ: -ilyen feltétel-rendszerben nemhogy kell, hanem kötelező! És egyáltalán nem vagyok szkeptikus!
A szerdai demonstrációt megelőző időszak (bő másfél-két hónap) egyre markánsabb és egyre nagyobb létszámú budapesti tüntetései, melyek később a vidéki nagyvárosokra is átterjedtek megmutatták, hogy a figyelemfelkeltés lassan eléri a célját! A június 6-án kezdődő folyamat ma is tart, azonban míg akkor "csupán" a rendvédelem szereplői vonultak követeléseikkel az utcára, addigra ma, az ország szakszervezeteinek jelentős része hallatta már a hangját! 
A szemek, ha lassan is, de végre felnyílnak! Az országos médiákban egyre inkább a főbb hírek közt szereplő szakszervezeti nyilatkozatok, megmozdulások, sztrájkfelhívások, folyamatosan növekvő száma mutatja: -ébredezik az ország.
A választásokból hajrájából győztesen kikerülők győzelmi eufóriája lassan elillanni látszik. Már tort ültek a vesztesek felett és miután mostanra -ezért, vagy azért- de ül a fél volt kormány, már ez sem annyira érdekes. (Bár Gyurcsány Ferencet nagyon be akarják még csukni, ezzel is bebetonozva néhány újabb szavazatot a röpke három év múlva tartandó választásokra.)
A várt gazdasági növekedés elmaradni látszik, ahogy az egymillió új munkahely megteremtése sem jött még össze, valamint eltelt az a két hét is (réges-régen) amelynek a végére Pintér úr érezhető változásokat jövendölt a közbiztonság területén. És tetszik, vagy sem, de az biztos, hogy lassan elapadnak a "zemberek" zsebéből (is) kivett nyugdíj-megtakarítások milliárdjai.
Megjegyzem. -mondjuk erről kevesen fogunk tudni, mert az új médiatörvény hatálya alatt a két, vagy több oldalú tájékoztatás sem annyira  divat manapság. Mi maradt hát? 
Maradt -mint eszköz- a demagógia, bár Sztálin, vagy Adolf Hitler óta tudjuk, hogy ezzel ugyan lehet operálni, de csak ideig-óráig működik. Szóval hathatunk az előítéletes szavazóink (és úgy általában a nép) érzelmeire, kreálhatunk, majd nekiugraszthatjuk a kreált népharagot bármely csoportra, idővel mindenki rájön, MERT MINDENKINEK RÁ KELL JÖNNIE, hogy mindez csak máz, csak átverés!
Mert a politika így működik. És mert nem tudom, hogy ki fogja eloltani a tüzet, ki véd meg bennünket a bűnözőktől, vagy ki fog egyéb veszélyes szakmákat választani a jövőben? Talán a rendszeres Fidesz szavazó? A maga hatvanegy-néhány évével? Ki lesz tűzoltó, vegyész vagy bányász? Ki megy el rendőrnek, hogy majd pótolja azt a rengeteg kilátás nélküli fiatalt, akik a leszerelésen törik a fejüket? Ki lesz bányász, ha hatvankét évesen is le kell majd menni a tárnába? Ki akar buszvezető, vagy vasutas lenni? Hóban fagyban jeges utakon buszozni a semmibe hatvanévesen? Ki lesz mentős? Vajon hányan cipelnek majd egy hordágyat? Négyen, öten? Vagy leüli bármelyik most "mocskosrendőröző" annak a hatvanegy éves járőrnek a büntetését, aki a bankrabló helyett véletlenül a pénztáros kisasszonyt lőtte le?
Az a nagy helyzet, szóval az van, hogy a szakszervezetek sem tudják erre a választ. De meglehet, hogy talán azért nem, mert nincs adható értelmes válasz e kérdésekre. Mert egynémely szakmában egyszerűen nem lehet bizonyos kor után felelősséggel munkát vállalni. Vannak helyek, ahol nem azt kell eldönteni, hogy enyhén rózsaszínű, vagy mondjuk pasztell sárga legyen a nappali fala, hanem azt, hogy a döntésemmel életben hagyom-e a velem szemben álló (esetleg fekvő) ügyfelet, vagy sem.  És lehet, hogy ilyen döntést nehezebb már meghozni a másodperc tört része alatt hatvanévesen.
Egy komolytalan ország nevetséges kormánya hozhatja csak ilyen kínos helyzetbe önmagát és ilyen hihetetlenül rossz helyzetbe a belső biztonság zálogát: -a saját rendvédelmét. Hát ez ellen küzd ma Magyarország szinte összes szakszervezete egyre markánsabban. Azért, hogy Bohócországban újra lehessen nevetni! Remélem segíthettem.

105. NAPIJÓ

2011. június 30. Csütörtök
Alkotni valami újat!
(Lehet az szép, vagy jó, esetleg hasznos.
Vagy olyan dolog, ami esetleg csak neked tetszik.
Tulajdonképpen tökmindegy, csak örömet okozzon.)

104. NAPIJÓ

2011. június 29. Szerda
Az együttlét öröme.
(A szerelmeddel, a gyermekeiddel,  a szüleiddel,
a barátaiddal, vagy bárkivel, aki szeret, s akit viszontszeretsz.)

103. NAPIJÓ

2011. június 28. Kedd
A szüleidre gondolni.
(Azokra az emberekre, akik azzá tettek, aki most vagy.)

2011. június 27., hétfő

102. NAPIJÓ

2011. június 27. Hétfő
Napok, amikor nem akarod a válladra venni a világ összes gondját.
(Hidd el, kihasználnak, ha így teszed.)

2011. június 26., vasárnap

101. NAPIJÓ

2011. június 26. Vasárnap
Több nagyon színvonalas könnyűzenei koncerten részt venni,
egyetlen hétvégén!
(Mert ahogy a hasadnak, úgy a lelkednek is kell a táplálék!)

100. NAIJÓ

2011. június 25. Szombat
Gondold át, hogy mi végre vagy e Földön.
(És rájössz: -azért, hogy jól érezd magad, 
mert ahogy mindenki, úgy te is
csak igen rövid ideig lehetsz majd itt.)

99. NAPIJÓ

2011. június 24. Péntek
Azon edzeni, hogy ember maradj minden körülmények között.
(És így jól kijönni ebből a hétből is.)

98. NAPIJÓ

2011. június 23. Csütörtök
Önzetlen segítséget adni. Bármikor.

ZSÉDENYI ADRIENN, majd a HOLDVIOLA GYÖNGYÖSÖN!


Hello kedves olvasó!

Ahogy azt te is észleled, már ha ott laksz (vagy bárhol, ha csak a hónapot veszed figyelembe): - hogy ahogy mindenütt, úgy Gyöngyös városában is elkezdődött a nyár. Az év legrövidebb éjszakájával egy időben indult a Gyöngyös Fő terén zajló Szevasz Nyár című programsorozat, ami most mintha egy kicsit másként működne, ahogy tette azt eddig. Függetlenül a jól bejáratott, megszokott programoktól, az ismert tematikától, nekem most valahogy szervezettebbnek -és főleg- lényegesen színvonalasabbnak tűnik, mint a korábbi években.
Kicsit olyan, mintha a normál parasztvakításba, a műfesztiválozásba, a színvonaltalan, de legalább tematikus lerészegedésbe manapság valahogy foltokban belopta volna magát egy magasabb igényszintnek is megfelelő kultúra. Ha bárki vette a fáradtságot, hogy a város nyárindító bulijának programfüzetét átlapozza, szinte biztosan talált olyan programlehetőséget, amely megfelelt neki, akár tizenöt éves tinilány, akár többgyermekes családanya, akár tiszteletben álló idős úr (és még sorolhatnám) az illető.
Így azok, akik igazán vágytak már néhány jó programra ebben a városban, nos ők jól tették, ha kilátogattak a város Fő terére pénteken, szombaton, és akár vasárnap is.
Pénteken este Varga Viktor könnyen felejthető előadása, majd némi, a rendezvény szponzorait  ismertető rövid kvíz után megtelt a színpad! Megtelt, méghozzá olyan muzsikusokkal, akikhez foghatót elég régen láthatott már a város közönsége.
Az ingyenes koncertek egyik varázsa sokszor maga az ingyenesség, mert elmegyünk egy olyan könnyűzenei programra, amelyért nagy valószínűséggel pénzt egyébként nem nagyon áldoznánk. Az ilyen helyzetben, az adott település által finanszírozott előadások és előadók -gondolhatnánk- nyilván egy kategória. Olyan kategória, amelyben a popmunkások megérkeznek, fél- vagy teljes playback-ben letesznek négy-öt számot az asztalra, felmarkolják a lét és huss, egy óra múlva (a következő haknin) már arra sem emlékeznek, hogy melyik városban nyomták az előbb.
Ám nem így történ pénteken este. A színpad -a szó fizikai és minden egyéb értelmében- megtelt. Kitöltötte az ott hangoló zenészek és az önmagát beéneklő vokál kakofóniája, ami azonban lassan elhalkult, letisztult és szinte észre sem lehetett venni , hogy mikor vált a hangzavar zenévé.  Zenévé, melyből azonban még ekkor is hiányzott egy szólam: -a meghirdetett énekesnő hangja. A "munka" végeztével, a hangolás vége felé azonban az említett hiányt -annak ellenére, hogy személyesen a színpadon ekkor még nem volt jelen- kitöltötte egy hang: -Zsédenyi Adrienn hangja!
Én és a barátaim a back stage környékén élveztük a zenészek munkáját ekkor. Mondtam is magamnak: -na szép, még egy Zséda koncerten is találkoznom kell majd a playback-el, ám ekkor az egyik barátom a színpad másik vége felé mutatott, ahol maga az énekesnő állt és vezeték nélküli mikrofonjával -és nem utolsó sorban- énekhangjával vett részt a stáb, a technikusok, a zenészek munkájában. Nem egészen egy perc múlva ezután megkezdődött a koncert. Örömmel láttam (és főleg hallottam), hogy a zenekar iszonyatos profizmusról tanúbizonyságot téve halál pontosan és gyönyörű tisztán játszott, megfelelően támogatva ezzel a fellépő, azaz Zsédenyi Adrienn hangját. Egy olyan hangot, amit hangszerekkel valóban csak támogatni kísérni lehet, mert önálló életet élt  színpadon és minden más másodlagossá vált, minden csak háttér és aláfestés volt azután, hogy ő dalolni kezdett.
A jól ismert dalok ezután sorra hangzottak el, nagy örömet nyújtva a Zsédával együtt éneklő közönségnek! Az a nőies kisugárzás, az művészet, az a profizmus, az a mosoly, ahogy és amellyel Adrienn a dalokat átadta, közvetítette az őt egyébként igen szerető közönsége felé, egyszerűen lenyűgözött minden jelenlévőt. Elsöprő siker!
Aztán (sok érdekes program után) eljött a szombat esti főkoncert, a Holdviola koncertjének ideje is. A magyar zenei alapokon nyugvó elektronikus zene (elektro folk) számomra eddig alig ismert hangzásvilággal jelenítette meg a hallgatók előtt a csodálatos magyar dalokat. Az Erdő erdő erdő, a Bánatutca és még sok-sok Farkas Péter által újraálmodott, újra felfedezett és e fenti módon tolmácsolt dal Barta Zsófia és Gál Lajos hangján kelt szárnyra a gyöngyösi éjszakában. A dalok nem autentikusak, azok új, saját életet élnek a Holdviola zenei köntösében, Zsófia hangján. Mindezzel együtt mégis jól felismerhetően, énekelhetően azoknak, aki ismeri e dalokat.
És itt jegyezném meg: -eredetileg a Holdviola és e cikk jellege miatt először nem akartam politikát keverni a mondanivalómba, de nem bírtam ki, hogy ne említsem: -nem nagyon láttam sem mentés, sem árpádsávos, sem más egyéb nemzeti jelképet viselő nacionalistát, ilyen-olyan oldali nagyon magyart. Pedig akkor és ott bárki igazán magyarnak érezhette magát, és bárki büszke is lehetett arra, hogy magyar nemzetiségű ember. Ismét hatalmas siker!
Mindkét koncert hatalmas sikere a városnak és a szervezőknek, hatalmas sikere a rendszert működtető stábnak, de leginkább a hol érzelmes, hol kemény és vad dalokkal közölt mondanivalót átadó, és a családon belüli erőszak ellen e színpadon is markánsan kiálló, küzdő énekesnőnek: Zsédának, valamint a másnap este ugyanezen a színpadon fellépő és a színpadra csodát varázsló Holdviola zenekarnak. Köszönjük Gyöngyös, köszönjük Zsédenyi Adrienn, köszönjük Holdviola! Felejthetetlen volt! Remélem segíthettem.

2011. június 22., szerda

STOHL

Hello kedves olvasó!
A publicisztika néha ironikus is.
Egy közéleti publicisztikától elvárható, hogy legyen pontos, lényegre törő és erélyes, de Stohl András esetében ez nekem most valahogy nem megy. A pontosság vonatkozásában csupán annyit mondhatok, hogy a színész hivatalos honlapja (most) nem volt megnyitható, ráadásul a google-ban való keresést meg fel kellett adjam, mert az első nagyjából tízezer találat a bulvárban megjelent cikkekre, meg a facebook-on látható mocskolódásokra korlátozódott. 
Miután ezen információk alapján semmiképpen sem várható el tőlem az objektivitás, ezért úgy döntöttem, hogy csak úgy maradhatok objektív, ha a saját véleményemet felvállalva írok az eseményekről.
Az előzmények mindenki számára ismertek. Stohl András színész, műsorvezető, a Nemzeti Színház tagja, az RTL Klub nevű kereskedelmi televízió arca, frontembere, az akkor a köztévén futó Tűzvonalban című (mellékesen szakmai szemmel és krimirajongóként is értékelhető) sikersorozat egyik főszereplője, szakmai karrierje csúcsáról, és harmonikusnak nevezhető magánéletéből, egyetlen pillanat alatt iszonyatos mélyre zuhant.
Egy színházi buli után a színész, az általa vezetett terepjáróval súlyos balesetet okozott, miután áttért a menetiránnyal ellentétes forgalmi sávba és ott több gépkocsival összeütközött. Ez még nem is lehet akkora baj, hiszen mindez bárkivel, bármikor előfordulhat. Baleset! Nem egy szándékos cselekedet, hanem -bár súlyos- mégis gondatlan magatartási forma, elkövetési magatartás. Lehetett volna! Ha!
Ha a rendőrség nem állapítja meg, hogy a balesetet a színész erős alkoholos és kábítószeres befolyásoltság alatt okozta. Az igazi probléma tulajdonképpen ez, valamint az, hogy a balesetben többen megsérültek, közülük egy fő súlyosan sérült és még az is lehet, hogy sérülése maradandó károsodást okozott.
Az elsőfokú tárgyaláson rendhagyó, amolyan példát statuáló ítélet született, hiszen a műsorvezető, az általa ittasan okozott balesetért két év négy hónap, letöltendő börtönbüntetést kapott. Az ügy most a Pest megyei Bíróság előtt, mint másodfokon eljáró bíróság előtt zajlik. Nem ért véget, mert (bár ez viszonylag szokatlan a másodfokú eljárásokban) újabb szakértők bevonására, Stohl balesetben szerzett sérülésére -és enyhe fokú amnéziájára- való hivatkozásra került sor, így az ügy ugyanezen bíróság előtt, szeptemberben folytatódik.
Ám, mint ahogy az várható is, dől a vélemény rendesen. Dől az utca emberéből, dől a bulvárból (legyen az újság, televízió vagy egyéb média), dől celeb-jogászokból, sztárügyvédekből, Kovács Pista nyugállományú esztergályos bácsiból egyaránt. Ki-ki a maga módján, hozzáértésével, rálátásával és intelligenciájával alkotja meg a saját véleményét. Valaki mérsékeltebben, valaki durván fejezi ki a dühét, míg mások -mint például a Nemzeti színészei és igazgatója, vagy az utca másik oldalán járkáló emberek- teljes mellszélességgel állnak ki Stohl András mellett.
Az általános vélekedés az, hogy amit tett, az nem megbocsátható, és a pokolba vele, dögöljön meg. Legalább is többnyire ezt sugallja a bulvár (főleg az ellenlábas nagy csatorna), de hát a bulvárnak pont az a dolga, hogy szétszaggasson egy ilyen helyzetben egy ilyen embert. Nekem ezzel csak az a gondom, hogy így már tényleg nehéz elvárni bárkitől, hogy objektív maradjon. A TV2 egy a legfőbb Ügyészségtől bekért statisztikára hivatkozva egyetlen mondatban jelentette ki, hogy ilyen esetben mindenkit börtönbe csuknak. Ám azt nem közölte, hogy milyen esetben, hiszen az ügy nem egy lezárt történet, abból túl sokat nem lehet tudni, főleg azt nem, hogy a bíróság milyen végleges minősítést állapít meg mielőtt ítéletet hoz, ugyanis még az is vitatéma, hogy maradandó-e a Palibácsi sérülése. Vagyis: -nincs olyan statisztika, melyre hivatkozni lehetne e pillanatban.
Ehhez képest a kereskedelmi csatornák a híradójukban gyártanak hírt. Nem átadnak, gyártanak, ami azért nagy különbség. Necces, de megteheti ezt egy Blikk, vagy egy Bors, de nem a TV2 Híradója, aminek a tényeken alapuló tájékoztatás volna a feladata. Ez azért zavar, mert senkit nem késztet gondolkodásra, hanem telibe megvezeti a népet, vakítja  a parasztot, aki egyébként sem veszi a fáradtságot, hogy elemezzen értékeljen, -roppant jól tájékozott ember benyomását keltve- csak ismétli (ebben az esetben is), amit a tv-ben hallott. sajnos ma így készül a közvélemény Magyarországon.
Eközben Stohl vezekel. Milliós (sőt hét nullás) nagyságrendű kártérítéseket fizet, drogprevenciós előadásokat tart, visszalép a televíziós szereplésektől és minden este játszik az anyaszínházában ugyanúgy, mint a POSZT-on, vagyis teszi a dolgát. (Megjegyzem, nem minden esetben vagyok elragadtatva Alföldi Róberttől, a Nemzeti igazgatójától, de az azért dicséretes, hogy külön tudta választani az eseményeket Stohl személyétől és hagyta, hagyja, hogy játsszon, hogy Stohl azt tehesse, amiben valóban, igazán jó.)
Bennem is megfogalmazódott a kérdés, hogy ezek után kinek, minek jó az, ha Stohl letöltendő büntetést kap. A büntetések és intézkedések rendszere szerteágazó, így van bőven törvényes lehetőség arra, hogy a színész enyhébb, ám mégis kemény büntetést kapjon. A színházban, a drogprevenciós előadásokon, de még akár abban a nyomorult televízióban is többet tehet az ittas vezetés és a kábítószer fogyasztás ellen, mint a börtönben. Vezekeljen úgy, hogy meg is teszi azt, amit ezek után elvár tőle a társadalom. Ne azért ne üljön, mert híres ember, hanem azért hogy az ismertségét használva, a saját módszereivel tehessen az ilyen jellegű esetek megelőzése érdekében. Mondjuk ingyen, vagy a saját pénzét is felhasználva. (Például létrehozhatna egy alapítványt, az ilyen úton megsérült, megnyomorodott emberek, vagy a balesetben elhunytak családjainak megsegítésére.)
Az ügyben másodfokon eljáró bírónő azt mondta: -látja, hogy Stohl retteg a börtöntől, mire  színész visszakérdezett: -ki ne félne tőle? A bírónő ekkor kifejtette, hogy sokan nem és, hogy Stohl ugyan még nem járt ott, de most dörömböl az ajtaján, hogy bejuthasson. Sommás megfogalmazás. Objektív, összegző, kritikus, de legalább őszinte.
Szóval hajoljon bármerre Justitia mérlegének nyelve, az biztos, hogy Stohl András már sohasem lesz ugyanaz az ember, mint aki a baleset bekövetkezését megelőző másodpercekig volt. És hogy ez jó, vagy rossz, az szeptemberben kiderül. Remélem segíthettem.

97. NAPIJÓ

2011. június 22. Szerda
Élvezni az alkotás örömét!
(388 olvasó egyetlen napon)

2011. június 21., kedd

96. NAPIJÓ

2011. június 21. Kedd.
(Utalva a 95. NAPIJÓ-ra:)
És, ha már felülemelkedtél, majd megtanulsz átnézni rajtuk úgy,
hogy azt ők már észre sem veszik.
(A lehető legjobb módszer, hogy megőrizd a saját lelki békédet,
azt az egyensúlyt, amely nélkül nem maradhatsz egészséges ebben a világban.)

2011. június 20., hétfő

95. NAPIJÓ

2011. június 20. Hétfő
Felülemelkedni olyan embereken,
akik egyébként meg van győződve arról,
hogy a világ csak róluk és csak nekik szól.
(Tovább látni az ő világuknál. Hidd el, ez annyira azért nem nehéz.)

2011. június 19., vasárnap

CLOWN REVOLUTION! (Bohóc forradalom!)

Hello kedves olvasó!
Mint ahogy a sajtóból már te is értesülhettél, 2011. június 16-án, csütörtökön, Budapesten lezajlott az Árok Kornél és Kónya Péter urak által kitalált, szervezett, életre hívott és lebonyolított demonstráció, a BOHÓCFORRADALOM! A felhívást a fenti urak, mint magánemberek tették közzé, és ennek megfelelően cselekedtek mindvégig, így nem érhette őket az a vád a kormány részéről, hogy esetleg pártpolitikai síkon (síkokon) szerveződő megmozdulást vezettek. 
No persze ennek ellenére kevés olyan negatív kritika volt, amely mondjuk ne ezt szajkózta volna. Aki pedig nem ezen érvekkel operált, amikor kritizálta a megmozdulást (mert ebben az országban szinte mindent lehetséges), nos az meg személyeskedettDe ne szaladjunk ennyire előre, sora van mindennek, mint a borsónak.
Nyilván neked is feltűnt kedves olvasó, hogy a csütörtöki eseményről én csak ma írok. Ám, ha ez feltűnt, akkor bizonyára megfigyelhetted már azt is, hogy nálam ez szinte minden jelentős esemény esetén így zajlik, hiszen, ha csak egy egyszerű tudósítást szeretnék közölni a demonstrációról, akkor azt (kettő és fél mondatban) megírhattam volna már jóval korábban is (vagy mondjuk előre, mint egyes kormánypárti újságírók), de én általában megvárom, míg leülepszik bennem minden gondolat, amely a téma köré csoportosul és igyekszem a cikkem megírásáig a lehető legtöbb információt is beszerezni.
Írásaim nagyobbik többségében nem is vagyok jelen az adott eseményen, pusztán a véleményemet mondom el (nagyjából ezt hívják publicisztikának), de jelen esetben ez nem így történt, hiszen többed-magammal részt is vettem a Bohócforradalomnak elnevezett (a sajtó által általában rendvédelminek titulált), tömegdemonstráción. Azért írtam, hogy rendvédelminek titulált, mert én kapásból másképpen gondolom.
Véleményem szerint ugyanis e megmozdulás ezúttal már sokkal szélesebb tömegeket mozgatott meg, mint az eddig lezajlott bármely rendvédelmi tüntetés, beleértve a kormány(fő) fő renitensének tartott -kis szójáték- (és éppen ezért ellenségeként kezelt) TMRSZ korábbi demonstrációit is. Árok és Kónya Urak (a főszervezők) egyetlen hívó szavára, nagyjából harmincöt-ezer ember jelent meg az Alkotmány úton felállított színpad előtt, vagy vonta vissza (jelképesen) a voksát a kormány tagjaitól. A "szavazáson" -és ez konkrét, mérhető szám- tizenkilencezer-hatszáz ember gondolta úgy, hogy a kormánynak mennie kéne már.
Az ott lévő rendvédelmi dolgozók (és most újfent megpróbálom sulykolni: -nem csak a jobb oldali, bocsánat kormánypárti szavazó által -számomra most már végképp érthetetlen okból- oly nagyon utált rendőrök, hanem az ország összes pontjáról tűzoltók, katonák, a NAV pénzügyőrei, BV-sek,) között megjelent a LIGA, rengeteg az üggyel szimpatizáló civil és/vagy civil szervezet, és ami még ennél is fontosabb: -a lengyel Szolidaritás (Solidarnost) aktivistái is!
Fontos mindenkinek tudnia azt is, hogy ennyi embert, a még oly szimpatikus kezdeményezők sem tudtak volna, pusztán a rendvédelem területéről ily rövid idő alatt kiállítani, különösen, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a rendőrség országos vezetése a rendezvény napjára, valamilyen "rendkívül fontos indokkal" berendelte -szinte kivétel nélkül- a rendőrség teljes hivatásos állományát. No volt is közbiztonság gondolom rendesen. Ráadásul még túl sok pénzébe sem kerülhetett az országnak, hiszen a túlóra manapság nem egy kifizethető bérkategória a rendőrségen.
De beszéljünk a kritikákról! A korábbi kormánynyilatkozatokban többször ismétlődött az a szólam, mely szerint a kormányfő elvárja a rendvédelmi dolgozóktól a fegyelmet, és nem fogja eltűrni, hogy azok a rendbontás, a rendetlenség oldalára álljanak. Ezek a megnyilvánulások egyrészt fenyegető hangneműek, ha azt vesszük, hogy legitim és nagy szakszervezetek által bejelentett, engedélyezett, néhol ugyan enyhén radikalizálódó, de a törvényes kereteket mindig betartó tüntetés váltja ki.
Másfelől ugyanezek a szavak már-már sugallták a kormányban kibontakozó félelmet is, ami azért nem jó, mert mindezt a szavazóik felé is közvetítették e szavakkal. Eszerint ma már nemcsak gyűlölni kell a rendvédelmieket, hanem ideje lesz félni is a fegyveres tömegtől. Ilyen gondolatokat -szerintem- ostobaság elültetni, az amúgy sem mindig elég bölcs "zemberek" fejében. Nem jó üzenet, mert akár polgárháborúhoz is vezethet, de úgy látom ezeknek lassan semmi sem drága, ami a hatalmuk érdekeit szolgálhatja.
Harmadrészt pedig lekicsinylő. Hiszen akár Orbán Viktor, akár a miniszterelnök szócsöve (akinek manapság abban merül ki a korához képest igencsak magas fizetésért betöltött munkaköre, hogy leginkább szó szerint idézi a főnökét, ami önmagában is nevetséges, vagyis) Szíjjártó Péter szájából hallatszik, úgy hangzik, mintha buta gyerekeket dorgálnának. Ezzel meg az a baj, hogy ideje lenne már végre komolyan venni azokat, akik más véleményen vannak, mint a kormány tagjai és felnőtt emberekként, partnerekként kezelni a szakszervezeteket.
Mindehhez képest, a hatalom centralizálása, és bebetonozása legújabban azt követelte e kormánytól, hogy -a következő lépésként- megszüntesse az Érdekegyeztető Tanácsot. Nehogymá' beleugassanak, no!
Azonban ez a hang ma már a múlt. A kormány a Bohócforradalmat követően egy magasabb sebességi fokozatba kapcsolt. Még folyt a tüntetés, amikor már Szógyártó úr  reagált. Egyébként még jó, hiszen ennyi pénzért illene felkészült szakembernek lennie, nagyjából harminckét évesen. (1978. 10. 30. De most komolyan!? De most tényleg?! Bizony.) Azt találta mondani, hogy a fent említett szakszervezeti vezetők, a megmozdulás szervezésével, egyéni politikai karrierjüket építették és ez etikátlan magatartás. Vagy erkölcstelent mondott? Már nem emlékeszem. Itt az a probléma, hogy két olyan szakszervezeti vezetőt vádol ezzel (és mondja ezt harminckét évesen), akik személyenként már egyszer ültek magasabb polcokon a szakszervezeti hierarchiában, hiszen a több szakszervezet által létrehívott demonstrációs, majd sztrájkbizottság fejei voltak korábban, ám, most civil megmozdulást sürgettek. Hozzáteszem: -elsöprő sikerrel!
Aztán ott van mindjárt a honvédelmi miniszter, Hende Csaba úr nyilatkozata, aki a demonstráció politikamentességét kérdőjelezte meg, azzal vádolva a szakszervezeteket, hogy mutatványukkal az MSZP oldalára álltak és mindenféle vizsgálatokkal kezdett fenyegetőzni. Ezzel meg az lehet a baj, hogy a kormány ismét -ráadásul egy nap kétszer- rosszul üzent. Mert ilyen-olyan alkotmány ide, vagy oda, egy gondolkodó ember szemében az nem jó, ha hadsereg adminisztratív vezetője üzenget civileknek. Ez még egy látszatdemokráciában is súlyos melléfogás! Különösen ahhoz képest, hogy a demonstráció az ennek ellenkezőjét sulykolni próbálók itt-ott megjelent állításaival ellentétesen abszolút rendben, fegyelmezetten zajlott le!
Eddig mindösszesen "csupán" cinikusnak tartottam a kormányzati kommunikációt, de mostanra szilárd meggyőződésem, hogy a kormányzati szándékok, és/vagy a miniszterelnök közléseinek retorikájában és egyúttal a mai Magyarországon előforduló legsúlyosabb demagógia! A politika történetében (Magyarországon különösen előbb a fasizmus, majd a kommunizmus ideje alatt) mindig a lehető legegyszerűbb módszer volt az előítéleteken alapuló érzelmekre hatást gyakorolni! Most is ez történik a recept egyszerű:
Jól előkészített  beszédek sorozatával átmosni a "zemberek" agyát, majd az így kialakított ellenségképet még erősebben sulykolni! Az így megbélyegzett társadalmi csoporttal ezután pedig nagyjából azt tehetsz, amit akarsz. Ismerős ugye?
Hát ez ellen harcol egyre markánsabban az érdekvédelem zászlói alatt az a néhány idealista (természetesen ide értve saját magamat is), akik időben felismerték a napról napra nagyobb hatalomra törekvő demagóg kormány szándékait. 
Gondolkodj végre! Számomra teljesen érthetetlen, ám mégis így van, mert ezt sugallják minden órában: -ma a rendvédelmi a dolgozó a bajok oka! (Lassan az ország összes bajáért ők a felelősek!) Nézz magadba! Nézz a gondolataid közé! Te ugyanolyan jól tudod mint én, hogy ez nem igaz, hiszen sokkal komolyabb létszámot is el kell tartanod, és ő még meg is lop, ám az valahogy nem baj ugye? Ma a rendvédelmi dolgozó a bajok oka! Holnap te leszel? Remélem segíthettem!

94. NAPIJÓ

2011. június 19. Vasárnap
Írni egy újabb NAPIJÓ-t! 
(Vagyis, hogy akad minden napra valami jó!)
És ez jó!

93. NAPIJÓ

2011. június 18. Szombat
Csak simán élvezni a gyermekeid társaságát.
Hogy megérintheted őket,
hogy beszélgethetsz velük,
hogy fontos nekik a véleményed, hogy együtt tölthetitek az időt.

92. NAPIJÓ

2011. június 17. Péntek
Egy kifejezetten zúzós napon, a munkaidőd végén, a munkahelyedről kihajtva érezni azt a pillanatot,
amikor kocsiddal rákanyarodsz a hazafelé vezető útra!
(Ha megfigyeled, ezek igazán felemelő másodpercek tudnak lenni!)

91. NAPIJÓ

2011. június 16. Csütörtök
Na az például még nagyon jó, amikor látod:
néhány embernek még hasonló a véleménye, mint neked.
(A Bohócforradalomban ma este HARMINCÖT-EZREN vettek részt!)

2011. június 15., szerda

Az isteni KISZEL!

Hello kedves olvasó!
Ma, a BOHÓCFORRADALOM előestéjén úgy döntöttem, hogy most elvonatkoztatok a napi problémáktól, hiszen nem lehet, nem kell folyton azzal törődni, ami nem jó.
Pont ezen megfontolásból vezetem egyébként napi szinten e blog NAPIJÓ rovatát is, hogy megmutathassam mindenkinek aki olvas: -"kedvenc szerzőjük" nem egy megkeseredett ember, sorai rosszról és ugyanakkor jóról is szólnak egyaránt.  Apropó jó!
Nos, ha valami jó, akkor Kiszel Tünde egészen biztosan az. (Bocsánat: -valaki. Uhhhhh, majdnem rosszul írtam, még a végén engem is beperel, ahogy a fél világot és F.L.U.O.R. Tomit egyszerre.)
Amikor abból a célból, hogy kicsit megismerjem mielőtt a "tollam hegyére tűzöm" a hölgyet (értsd ahogy akarod, bár én leginkább az -írjak róla- fordításban értelmezném a fent idézőjelbe tett szókapcsolatot), megpróbáltam komolyabban utánanézni az isteni Kiszelnek!
Ám, amikor az egyébként is viharvert számítógépem elkezdett rákeresni a díva nevére, láss csodát: -a képernyő elsötétült (de írhatnám úgy is, hogy teljesen SÖTÉT lett), és hosszú perceken keresztül nem volt hajlandó kommunikálni velem. Lehet, hogy ez már neki is sok volt, azonban mielőtt végképp kilehelte volna a lelkét az öreg szekér, felfüggesztettem a keresést. Így sajnos nem sikerült túl sokat megtudnom a Tüncike-ként is elhíresült nőről, de annyi bizonyos, hogy amíg Bonaparte Napoleonnak, Bill Clintonnak, vagy Kádár Jánosnak a Wikipédia oldalakat szentel, addig Kiszel munkássága elfért egy A5-ös lapon, így azt legalább olyan gyorsan és könnyedén futottam végig, mint egy, a szlovák állam történelméről szóló könyvet. 
Eszerint az említett hölgy a német RTL Tutti-Frutti című műsorában debütált, majd a Magyar Televízióban folytatta pályafutását. Rengeteg női magazin újságírója, szerkesztője, tagja a Magyar Újságírók Országos Szövetségének, hosszú ideig a Budapest Tv csábos műsorvezetője, rövid ideig háziasszonya az RTL Klub reggeli műsorának. Több önálló műsor vezetője, szerkesztője. Televíziós megnyilvánulásait önmaga írja, szerkeszti, finanszírozza, így produceri minőségében is ismerhető. VOLT!
Mindezt hivatalosan lehet tudni róla. Igaz, forrásként a Wikipédia leginkább Kiszel Tünde hivatalos oldalát jelöli, így nem feltétlenül elfogulatlan a beszámoló, hiszen egy elektronikus "önéletrajzra" hivatkozva nehéz objektívnek maradni. Így vagyok ezzel én, az egyszerű televíziónéző is. Nehezen tudok objektív maradni, amikor Tüncikéről van szó.
Ugyanis az isteni Kiszel pályafutását nemcsak a hivatalos oldalakról lehet nyomon követni, de a televízió képernyőjén is, ami már valamivel nagyobb baj. Amíg a Budapest Tv-n -Isten nyugosztalja szegény csatornát- lehetett látni őt, addig nem izgultam, ugyanis a mai napig sem tudom, hogy azért nem láttam egyetlen adást sem, mert nem lakom az adás vételi körzetében, vagy azért nem, mert a kábelszolgáltatók nemigen szolgáltatták azt nekem. Szóval azt sem tudom, hogy hol lehetett rákeresni erre a műsorra, de nyilván azért nem, mert nem nagyon érdekelt a dolog. A múlt, az a múlt. Azonban a jelen az valami más.
Az elvitathatatlanul csodálatos szépségű akármiről (Bocsánat. Már megint. Ajjajaj! Elnézést: -akárkiről és itt konkrétan a foglalkozására gondoltam) -nevezzük az egyszerűség kedvéért műsorvezetőnek- manapság leginkább a körülötte forró lávaként fortyogó botrányok okán hallani. 
A napokban ugyanis felröppent a hír: -F.L.U.O.R. beszólt a csodának. A neten keringő (több éves) videót aztán persze átvette az összes csatorna és bemutatta, ahogy Tomink -kissé ittasan- Kiszel testszőrzetének mennyiségét és milyenségét taglalja. Testének (mármint Kiszel testének) bizonyos helyein. Nem semmi, az már biztos, bár az említett hölgy korabeli aktjait elnézve van némi igazság abban, amit Tomika mondott. (Hát igen. Az internet csodákra képes manapság még az archiválás terén is.)
De mindez semmi ahhoz, ami éppen tegnap történt. Tünci a veterán operabálozó, aki még akkor is megjelenik az operabálon, ha azt meg sem tartják, aki nemzetközi sztárokkal, ha kell, még erőszak árán is közös fotókat készít, hogy aztán képekhez különböző legendákat gyártson, aki Donatella nevű -nem kevésbé szépséges- gyermekét úgy szülte, hogy szegény kölyöknek egyáltalán nem volt apja, akiről így tudható, hogy soha nem adja fel, nos ő tegnap (vesztére) már megint megjelent egy olyan helyen, ahol (bár talán meghívták, valljuk be őszintén), nagyon semmi keresnivalója nem volt.
Ott azután, saját pótolhatatlanságát fennhangon hirdetve, éppen bőszen nyilatkozgatott, (a fene tudja, hogy konkrétan miről egy zenei gálán, de hát kit is érdekel) amikor INTI (akinek biztosan van neve is), azaz a TNT "sztárja", véletlenül arra járva dicstelenül rákötött -ha élhetek ezzel a ma divatos kifejezéssel- a csodacsajra.
A videón jól látható és persze hallható, amikor a zenész bekérdezi (újabb trendi szó) az isteni Tüncit arról, hogy tulajdonképpen mit is keres ott?! Aztán még megkérdezte, hogy Kiszel milyen hangszeren játszik, ám e finom polémia sajnos nem folytatódhatott tovább, mert Károly (a Kiszelt mindenhová hűen elkísérő gáláns lovag), aki történetesen nagyjából kétszer akkora mint az INTI, a muzsikust zsebre tett kézzel, testtel hanyag eleganciával vékonyan kilökdöste a kamera látószögéből.
Bombasztikus volt. Majdnem beszartam, úgy röhögtem az imént vázolt jeleneten! Annyira tetszett, hogy DVR-re rögzítettem! Itt egy ember, aki abból él, hogy átlag kétnaponta leég, ez maga a csoda! Aztán mindenkit beperel, aki ki meri jelenteni, hogy a díva személyisége mondjuk irritálja őt. Úgy hírlik, az egyik főiskolán már tantárgy néhány éve a manager-képzésben. De vajon mi lehet a tantárgy neve? Hogyan ne csinálj hosszú éveken keresztül semmit? Esetleg pénz a semmiből? Vagy hogyan add el a buta arcodat?
Szinte nincs olyan televízió műsor, ahol már ne kérdezték volna be, hogy mit is csinál tulajdonképpen. Szinte nincs olyan médiaforma, amely ne akarta volna már kideríteni, hogy ez a kimondhatatlan szépségű, monroe-i bájjal és Madonna-szerű arcéllel megáldott csodálatos asszony, akinek ívelt szemöldökéhez sincs fogható, vajon miből tesz minden nap kenyeret Donatellácska elé. Mindezek ellenére Kiszel nyomul, mint mindig. Bár szerintem ez nem is érdekes. Engem jobban az érdekel, hogy konkrétan miért nyomul, hogy tulajdonképpen konkrétan, és úgy általában mit keres ő egy tv-képernyőjén? Te tudod a választ? Mert én még ennyi év után sem. 
Felteszem: -Tünci azért időnként rákeres saját magára. Még az is lehet, hogy felfedezi majd ezt a cikket. Úgy innen üzenem: -nem sok színész perli a kritikust, ha az negatívan szól a darabról, vagy a benne játszó színészekről. Pedig amióta a világ világ, vannak színdarabok és van a kritika. Pedig ők valódi művészek, akik minden este letesznek valamit -igen sokat- az asztalra. Ők azok akik igazán tudják, hogy aki kimegy a napra, az le is éghet. Perelhet, attól még ez a véleményem. Remélem segíthettem.


2011. június 14., kedd

90. NAPIJÓ

2011. június 14. Kedd
Amikor valaki nemcsak tudja, de el is ismeri, ha hibázott.
(Ettől kicsit mindig kerekebb a világ.)

MINDEN FELHŐNEK EZÜST A SZÉLE! (Van kiút, még a diktatúrából is!)


Hello kedves olvasó!
Manapság nem egyszerű az élet, az már biztos. A nagypolitika, amely -már nem most- kettészakította ezt az országot, gyakorlatilag minden nap tesz arról, hogy nagyon ne érezze jól magát az ember fia. A választópolgárok egy jelentős része manapság örömmámorban úszik, mert úgy érzi, hogy a kormánypárt rendre betartotta az ígéreteit. Az ellenzék másik három pártja így, vagy úgy, de ennek az ellenkezőjét állítja. Nehéz eligazodni, ezért én inkább elkezdtem a számoknak hinni és így halászok ebben a nagy zűrzavarban.
A minap olvastam néhány számadatot. Az is igaz, hogy Curchill óta, aki azt mondta egykor, hogy ő csak annak a statisztikának hisz, melyet ő hazudott és Hofi Géza óta, aki az egyik emlékezetes jelenetében a pártállam statisztikai rendszerét kifilézve adott össze úgy öt malacot, hogy mire az adat a budapesti elvtársakhoz került, addigra tizenöt malac lett belőle, nem nagyon hihetünk a statisztikai adatoknak sem, ám a számok világa talán az egyetlen olyan világ, ahol (még) nincs nagyon jobb és bal oldal. 
Nos Orbán Viktor miniszterelnök úr a nemzetközi turnéi során, minden fellépésekor azt állítja, hogy a magyar gazdaság erős, hogy kilábalt a válságból, hogy négyszázezer új munkahelyet teremtettek rövid idő alatt. De hát a világot jelentő deszkák (értsd: -a politikai színpadának deszkái) elég sokat elbírnak, már ha az állítások valóságtartalmát és ennek fényében azok súlyát vizsgálgatjuk.
Ezzel szemben a KSH (Központi Statisztikai Hivatal) adatai szerint a gazdasági növekedés olyan minimális, hogy az számokban alig kifejezhető. Az adósságállomány csökkenésén nagyot dobott a magánnyugdíj pénztárak visszaállamosítása, és nagyjából úgy kilencven ezerrel kevesebben dolgoznak most, mint az elmúlt év hasonló időszakában. 
A fentiekből kitűnik: -nehéz olyan világban élni, ahol naponta hazugságokkal etetnek bennünket. A tanári fizetések sehol sincsenek, a tanári állások biztonsága, az oktatásban tervezett elvonásoktól erősen remeg. A rendőrség költségvetésének legújabb kurtítása nagyjából újabb huszonöt milliárdot jelent (pluszban) az államkasszának, melyre persze azt mondja a megrögzött Fidesz-szavazó, hogy nagyon helyes, vegyék csak el azoktól a rohadt rendőröktől.
Ezt mondja, hiszen a kormány, amelynek e terület tevékenységét az előtérbe kellene helyeznie, azt jól kommunikálnia és teletömni pénzzel, ehelyett elvon innen is, de teheti, hiszen az átlag Fidesz-szavazó mostanra jobban utálja rendőrséget, mint magát a bűnt, melyet egyébként üldözni hivatott.
Persze szívesen ott lennék, amikor egy önmagát bűncselekmények elkövetéséből fenntartó, kisgyermek kora óta bűnözői életvitelre berendezkedő,  a sitten magát disznó méretűre kigyúró, hülyére tetovált barna fiú majd beveri az arcát, hogy elvegyen tőle szaros néhány ezer forintot, vagy a kocsija kulcsát. Meghallgatnám, hogy az arcának betörése utáni néhány másodpercben mégis mit mond az egyébként minden nap "mocskosrendőröző", a televízió előtt mostanra teljesen lebutult, a gondolkodásra már alig képes, keményvonalas Fidesz-szavazó.
Valószínűleg a helyszín aszfaltján, a saját vérében és egyéb testnedveiben üldögélve segítségért sikoltozna azon a véres habon át, amit felköhögött, miután az ütéstől elesett. És nyilván eszébe sem jutna "mocskosrendőrözni". A rendőr pedig, a sértett politikai hovatartozásától abszolút függetlenül a rabló után vetné magát, mert a rendőrök azok olyan emberfélék, akik -a többiekkel ellentétben- abba az irányba futnak, amely irányból minden más épelméjű ember menekül. Azért írtam így, mert ez sokkal inkább életszerű, mint az, hogy a korengedményes nyugdíjasok (egyébként abszolút törvényes) juttatásainak kifizetése sodorná bajba azt az országot, ahonnan bármikor elő lehet varázsolni (a kormány korábbi állításaival ellentétben, mely eszerint üres a kassza) ötszáz egynéhány milliárdot, ha MOL részvények megvásárlásáról, egy-két milliárdot, ha fociutánpótlásról van szó, vagy húszmilliárdokat, ha épp stadiont kell építeni Debrecenben, meghálálva ezzel Kósa úr lojalitását.
Mert ott, ahol (az egyébként a béka segge alatt tartózkodó) focira ennyi pénz van, (nyilván telik a magyar politikatörténet eddigi legnagyobb megszorítási csomagjából), ott kell, hogy legyen egészségügyre, nyugdíjra, közbiztonságra, rendvédelemre is. És ehhez még csak közgazdasági professzornak sem kell senkinek lennie, elég, ha nem hisz el minden hazugságot (hogy egy buta tömeg részeként szajkózza maga is egy betelefonálós tv műsorban) és elég, ha néha gondolkodik.
Én régi jó szokásomhoz híven, pont ezen utolsó, az ország pénzügyi helyzetét a GONDOLKODÓ átlagpolgár módján elemző mondatok tükrében vagyok ezért hát pesszimistán optimista. Olyan ember, aki pont azért készül fel a legrosszabbra, hogy nagy csalódásban ne legyen része.
Ugyanakkor azt is látom, hogy a társadalom lassan ébredezik és napról napra nagyobb tömegek részvételével megtartott, az előzőnél egy kicsit mindig radikálisabb  tüntetésein egyre markánsabban hangoztatja ellenvéleményét. Épp ezért állítom most, hogy bár igen sok sötét felhő van most felettünk, azért (és pont ez egyáltalán nem a kormány érdeme) minden felhőnek ezüst a széle. Van, lehet kiút a diktatúrából! Remélem segíthettem.

2011. június 13., hétfő

89. NAPIJÓ

2011. június 13. Hétfő
Piknik a munkahelyen. 
(Bár dolgoznom kell, azért ez nem is olyan rossz az ünnepnapon.)

2011. június 12., vasárnap

88. NAPIJÓ

2011. június 12. Vasárnap
Egy nap, amikor nagyon nem törődsz semmivel.
(Kell -néha- ilyen is.)

2011. június 11., szombat

87. NAPIJÓ

2011. Június 11. Szombat
Részt venni egy ünnepségen,
ahol valaki olyat ünnepelsz, aki most
az életének egy újabb szakaszába lépett.

2011. június 9., csütörtök

Apró jelek

Hello kedves olvasó!
Aki már élt meg nagyobb vihart, az bizonyosan tudja, hogy a legkomolyabb pusztítást sokszor megelőzi néhány apró jel, amiből bizony következtetni lehet arra, hogy nagy lesz a baj. A viharok bekövetkezése előtt többnyire fülledt, párás lesz a levegő és olyan forró, hogy az szinte elviselhetetlen.
Ilyenkor nem is érzi jól magát az ember fia. Néhányan bágyadtsággal reagálnak, ám a legtöbben idegesek, feszültek lesznek sokszor tudattalanul, mert az emberi ösztönt már rég elnyomta a civilizáció rengeteg új és még újabb vívmánya, de legbelül azért még most is igyekszik felülkerekedni a bennünk lakozó állat, általában -szerencsére- sikertelenül.
Nem tudjuk, hogy mitől vagyunk másképp, mint egyébként, de azért érzünk valamit, még ha nem is tudnánk megfogalmazni a rossz közérzetünk okát. Persze nem válunk vérfarkasokká, ha a vihar előjeleit észlejük, de azért valami van.
Aztán hirtelen megváltozik az időjárás, és sokszor pillanatok alatt lecsap a vihar. Az addig forró, poros utcákon lézengők futva keresnek menedéket, mert tudják: - az a  legkevesebb, hogy bőrig ázhatnak a zivatarban és ami még ennél is rosszabb, az az, hogy ilyenkor nemcsak az időjárás kiszámíthatatlan, de az emberek reakciói is nem várt fordulatokat hozhatnak. Balesetek következhetnek be, a futva menekülő még el is eshet és összetörheti magát, nem is beszélve a villámcsapásról, amely képes és -válogatás nélkül-megöl bárkit, aki az útjába kerül.
Azonban, ha valaki elég okos és figyeli az apró jeleket, akkor talán módosítja az aznapi terveit és nem tesz olyat, amivel árthat önmagának, nem megy olyan helyre ahol bajba kerülhet. Ehhez azonban az kell, hogy folyamatosan figyeljünk és észleljük a pici változásokat, mielőtt még összecsapnak a fejünk felett a hullámok.
Nos kedves olvasóm, én biztosan tudom, hogy te, aki rendszeresen olvasod ezt a blogot, te most pontosan tisztában vagy azzal, hogy amit eddig leírtam, az nem egy orvos-meteorológiai értekezés, hiszen ahhoz én nem nagyon értek, azt meghagyom a szakma művelőinek. 
Ez az írás is csak egy apró jel, egy apró figyelmeztetés. A politika mai nagyjai számára ugyanúgy, mint a ma kisemberének, álljon bármely oldalon. Mert attól, hogy valaki ma esetleg bohócügyi államtitkár, miniszterelnök, vagy mondjuk kubikos, attól még gondolkodhat. Az egyiknek azért van erre szüksége, mert lépései, tettei a haza sorsát határozhatják meg, míg a másiknak azért, mert nem biztos, hogy szokott ilyet tenni és éppen itt az ideje, hogy ne csak a fotelből fújja, szajkózza azt, amit a tv-ben hall.
Ők azok, akiknek még akkor is erősen el kell(ene) gondolkodniuk, mielőtt egyáltalán szólásra nyitnák a szájukat, ám ez manapság sajnos nincs így. Ahogy nincs így Lázár, Répássy, a milliárdos Pintér vagy Orbán esetében sem.
Pedig a vihar most már biztosan eljön. Apró, mégis határozott jelek utalnak erre. Először a "szabad" "magyar" sajtó reagált. A rendvédelmiek tüntetéseinek túl sok helyet nem adó köz-vagy kereskedelmi televíziók híradásaiban manapság egyre több időt szentelnek a szakszervezeti vezetők felszólalásainak. 
Aztán ott van egy másik apró jel is. A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete irodáinak feltúrásáról, a főtitkár őrizetbevételéről még a legvisszafogottabb elemzők is negatívan szóltak, pártállami jelzővel illetve a kormány módszereit. (Hát igen: -egy demokráciában már nem olyan könnyű elhallgattatni valakit.) Sőt! Nagyon úgy tűnik, hogy ezzel mellényúltak, felbőszítve az eddig óvatosabban fogalmazó szakszervezeti vezetőket is, akik eddig ugyan hajlottak a pintéri "jó szóra", de mostanra teljesen szembefordultak a kormány akaratával. Civil szervezetek és szakszervezetek ébredtek fel! Már a TMRSZ május 30-i demonstrációján is nagy számban voltak jelen olyan emberek, olyan szervezetek, akik nem tagjai az említett szakszervezetnek!
A rezidens orvosok nyílt levele, a pedagógusok tüntetése, a korengedményes nyugdíj megvonása kapcsán ma szintén az utcára vonuló vasúti-és vegyipari dolgozók és a velük szimpatizáló  BKV és volán dolgozók tüntetése és sztrájkbejelentése egy-egy olyan újabb apró jel, hogy azt észre kell hogy vegye az is, aki az állóvizet felkavarta, aki vihart akar. Mert a közéletben a vihart akarni is lehet. Csak tudnám, hogy miért? (Bár tudom: -a cél még mindig a figyelem elterelése a valódi problémákról, melyekről a Negyvenéves nyugger című sorozatomban bővebben is írtam.) Az Árok Kornél és Kónya Péter urak által június 16-ra meghirdetett békés demonstráció, az én megítélésem szerint vélhetőleg a forróság után rögtön érkező első nagyobb szelek egyike lesz.
A facebook-on és más közösségi oldalakon olvasható nagyon sokak véleménye egyre inkább azt a gondolatot ébreszti bennem, hogy az egyoldalú szerződések, a be nem tartott ígéretek, az ellentétek, a kettészakadt ország és a hazugságok földjén az Andrássy útra kiömlött víz nem folyt el hiába, mert megöntözte az összetartás, a demokrácia, a jogállam, a jogbiztonság fáját, melynek az ágai most végre termőre fordultak. Csak az a baj, hogy a e fa termése a harag lehet, melyből azután már pillanatok alatt egy olyan vihar alakulhat ki, amilyen itt még nem volt. Még 2006-ban sem. 
Azonban, ha valaki elég okos és figyeli az apró jeleket, akkor talán módosítja az aznapi terveit és nem tesz olyat, amivel árthat önmagának. Remélem segíthettem.