A világ legjobb panaszlevele! (Olvasd el, beszarsz. Te is.)

Hello kedves olvasó!

Ismét szörföltem és ismét sikerült szert tennem valami igazán ütős gyöngyszemre. Már meglehetősen régen utaztam vonaton, ami viszont csak erősíti az alant olvasható sorokat, hiszen eszerint huszonéve sem volt másképp, így nyilván huszonéve semmi sem változott. Íme maga a mű. Egy gyöngyszem:            (forrás: petra blogja)

"....Mélyen tisztelt Magyar Államvasutak Zrt!

A mai nap tapasztalatai után úgy érzem elérkezett az ideje, hogy egy hosszabb terjedelmű panaszlevél megírására szánjam rá magam. Higgyék el, nem a kötözködő fotelproli és nem is a napi rutinját végző nyugdíjas szól belőlem, hanem a teljesen felháborodott utas, aki nem mellesleg több éve a MÁV szolgáltatásait veszi igénybe(lévén, hogy nem nagyon van más lehetőségem).

Abba a bizonyos pohárba pedig a mai napon hullt bele az utolsó csepp, ugyanis egy részeg illúziónak lettem az áldozata, azt reméltem, hogy a Budapest Nyugati pályaudvarról, az első vágányról 18:20-kor induló, Budapest- Esztergom vonalon közlekedő vonattal a menetrend által közölt időpontban, tehát 19:16-kor érkezem meg a piliscsabai állomásra.

De nem, ehelyett nagyjából 20:00-kor sikerült elérni az említett települést. Sebaj, a késést megszoktam, afféle szabadedzés jellege van már ezeknek a dolgoknak, nyilván a MÁV is készül a téli szezonra, amikor a kijelzőn felbukkanó “180 perces késésen” az emberek többsége már fel sem mérgeli magát. Bizony, szépen lassan hozzászokunk, az életünk részévé válik, akárcsak a kövérkés húgyfoltok egy 00-sban eltöltött túra után. Az viszont már az önök számára a mindennapokból is jól ismert pornóoldalakon feltűnő “anal black monster cock attack” kategóriával volt egyenértékű, amikor az amúgy még 18:25-kor is az induló vonatra a peronon várakozó tömeg elé csupán egy szerelvényt toltak be. Ugyanis az említett utastömeg legalább akkora volt, hogy minimum 3 Desiro tipusú (http://www.logsped.hu/desiro.jpg) vagonra lett volna szükség.

Ehelyett egy darab vagon vánszorgott be, ami még ennek tetejébe 15 perces késéssel indult. A tömeg mondhatni teljes joggal anyázott, hiszen nem elég, hogy egész nap a bitang melegben lapátolta a GDP-t, késett is a vonat, és egy ilyen fárasztó nap után még le sem tud ülni a garantáltan bónuszperceket tartogató menetidő alatt.

Apropó menetidő. A Budapest-Esztergom vonal azért nem egy Salakszentmotors-Nógrádbél szakasz, tehát jó pár ember számára fontos, hogy viszonylag rövid idő alatt tegye meg azt az 53(!) kilométert(nem mintha kevésbé lennének fontosak a kisebb forgalmat jelentő települések). A gyakorinak mondható vonatforgalmat a “kiváló” logisztikai teljesítménynek köszönhetően beárnyékolja az a tény, hogy ezt a távot “mindössze” másfél óra alatt lehet abszolválni. Csak összehasonlításképpen: a 130 km-es távolságot jelentő Budapest-Győr vonal jobb esetben másfél óra, rosszabb esetben pedig 2 óra 20 perc alatt megtehető.

Tudom, tudom, a Budapest-Esztergom vonalon sajnos egysávos és amúgy is rosszabb minőségű pályarendszer van telepítve, nincs is villamosítva, meg amúgy is a kurva anyját a Pilisnek, hogy oda tudott nőni.Pénz meg nincsen, hogy felújítsuk. Nos, erre a meglehetősen gyenge lábakon álló mentegetőzésre a következőket tudom válaszolni: Az, hogy nincsen rá pénz, az a legkevésbé sem tud érdekelni. Oldjátok meg, mert a MÁV szolgálatában álló Cic Imre kalauz sem viccel, kíméletlenül leficcent a szerelvényről, ha nincs elég kabala a zsebembe, hogy megvegyem a jegyet!

Persze, lehetnék szolidáris a MÁV szorongatott helyzetével, de Önök sem szarják tele a villanyszerelő bakancsot, ha leég a házam, no meg én már leadóztam és még jegyet is vettem. Miről beszélünk?! A mostoha földrajzi viszonyok leküzdhetőségéről pedig  Ausztria, vagy Svájc nyújtanak példát. Fúrjatok alagutat, csináljatok töltéseket, stb (legalább munkahelyek teremtődnek, ahol dolgozhatnának az országunkban népes táborral rendelkező ingyenélők is [kivételesen nem a címzettekre gondolok]), mint az említett országokban! Persze, keletről is vehetnék példákat, Grúziához, Bulgáriához és Örményországhoz képest a MÁV valóban egy sikersztori, no meg a Magyar Államvasutak vezetősége tökéletesen otthon érezné magát a felsorolt országok irányításában, hiszen a korrumpálhatóság, a “baszok bele, mert a hó végén úgyis több millió pörög a számlámra” öntudat és a felelősségre vonhatóság teljes hiánya mind-mind ismerősen csengő szavak. Túl keletre persze ne menjünk, mert Japánban pár perc késés miatt már mondott le miniszter.

Ha azt hinnék, hogy a történet itt véget ért, akkor tévednek. Ugyanis a késéssel induló vonat Óbuda állomáson újra kijött a box utcába, mivel a MÁV 15 perces büntetést szabott ki a Desiro istállóra. Az ok nem volt más, hogy az Esztergom felől érkező, szinte teljesen üresen begördülő ellenvonatot mindenképpen be kellett várni. Tehát nem az elégedetlen tömeggel megpakolt szerelvény kapott elsőbbséget, hanem egy szellemjárat, ami végig, szinte csodával határos módon tartani tudta az előírt menetidőt. A MÁV úgy tűnik észre sem veszi, hogy a saját dolgozóit szopatja be, hiszen az érthetően felpaprikázott tömeg azonnal kiegyenesíti a kaszákat és “Éljen a haza!” felkiáltásokkal megrohamoz mindent, amin MÁV emblémát lát. Nos a kalauz is ilyen, rajta csattan az ostor, egy olyan emberen, aki a legkevésbé sem tehet, arról, hogy egyesek munkavégzés címszó alatt vidám maszturbálásra kapják az órabérüket. Ezek után persze nem csodálkozhatunk azon, hogy a jegyellenőrzés modora a “Füzesabony és környéke, ÁFÉSZ, 502-es Italbolt” hangulatát idézi. Ezek után én se lennék kedves, a csalán az én faszomat is csípné. 

Heves harcok árán, végül elértünk Pilisvörösvár állomásra. Minden tovább utazó boldog volt, mert aki ismeri a helyi viszonyokat az tudja, hogy ezen az állomáson elég sokan szoktak leszállni, ha Budapest felől érkezik az ember. Most is így volt, az utasok 60%-a vidáman hagyta el szerelvényt, szétbaszott ideggel gyújtottak rá a jól megérdemelt cigarettájukra. Így már ülőhely is akadt bőven, kezdett oldódni a feszültség. De nem! A MÁV tanúbizonyságot téve rendkívüli nagylelkűségéről még 2 vagont csatolt a vonathoz. Mint mondtam ez szinte semennyire sem volt indokolt, annyit viszont pont lehetett vele baszakodni, hogy újabb percekkel növeljük a késést, valamint 15 percet kellett várni a szemből érkező vonatra. Végül este 8 órakor be is szivárogtunk Piliscsabára. Azt nem tudom utána, hogy alakult az expressz sorsa, de gyanítom, hogy nem mentek gördülékenyen a dolgok. Itt szeretném kifejezni együttérzésemet azokkal az utasokkal, akik még ekkor sem lőtték fel magukat a Holdra.

Azzal is tisztában vagyok, hogy nem ez az egyetlen ilyen eset Magyarországon, a pannon puma földjén, ahol mindig van lehetőség egy plusz pár órás kupébulira. Elgondolkodtató, hogy a MÁV logisztikusai és a komplett vezetőség, honnan veszi a bátorságot arra, hogy az utasai idejével ilyen módon szórakozzon. Pénzt, egyebet lehet lopni, majd lesz valahogy, de az idő az más, azt nem adja vissza senki. Nem vagyok egy szociálisan érzékeny ember (nektek kéne annak lenni, baszd meg), de azért azok a munkások is szeretnének időben hazaérni, hogy beszúrhassák a jól megérdemelt esti sört, aláverjenek az asszonynak, és kialhassák magukat, akik többek között arra kapják a fizetésüket, hogy megvegyék a vonat bérletüket. Pénzt fizetnek a MÁV-nak, bár jó kérdés mit kapnak ezért cserébe. Ugyanis az emberek nem gépek, akiket be lehet nyomni egy konzervdobozba (mit számít a kényelem, és a körülmény?!) és még ezért fizessenek is.
Így hát feljelentést nem teszek, mert teljesen tisztában vagyok azzal, hogy a MÁV bármikor felbérel valami sztárügyvédet, aki pár milla ellenében jogi úton úgy belerejszol a számba, hogy öröm lesz nézni. Ezért csupán egy apró kérésem van, amivel azt hiszem a ma és máskor is nyomorgó utazókat is ki lehetne elégíteni, nem csak engem: A MÁV logisztikusai és a felső vezetés minden tagja lássa el aláírásával az általam megírt nyilatkozatot, azt legyenek szívesek scanneljék be, hogy a lehető legtöbb internetes oldal számára eljuttathatóvá váljon, így szerezve nagyobb megbecsülést a magyar nép szemében.
A nyilatkozat szövege a következő:
Én, …………… felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy egy ócska kis szarjancsi vagyok, mert a rám bízott feladatokat nem látom el a meghatározott hatékonysággal. Egyetemi éveim alatt, már ha voltak ilyenek, üvöltve vertem a narkós kis faszomat, így hát szerény képességeim nem jogosítanak fel arra, hogy a magyar és külföldi utasok minden igényének megfeleljek. Szégyentelenül lopom a pénzt és mások idejét, mert semmilyen állami, vagy civil szerv nem vonhat tetteimért felelősségre. Valamint nagyon sajnálom, hogy az édesanyám picsája alatt nem volt szecskavágó, amikor a világra szart.
Dátum, hely, aláírás.
Szíves segítségüket előre is köszönöm.

Maradok végtelen tisztelettel:                                                * Nándor....."

Még most is sírok. Remélem segíthettem.

A kimondott szó! Gáza. Egy kicsit másképp....vagy mégsem?

Hello kedves olvasó!

Egy-egy nap folyamán sokszor, sok helyről értesülsz arról, hogy mit tesz Izrael a gázaiakkal, vagy, hogy Gázából, gázai-palesztin területről (meg még innen-onnan-amonnan) hány rakétát lőttek ki ma izraeli városokra. Alant egy cikket idézek, változtatások nélkül, a végén forrás-megjelöléssel. A cikk elején egy tanmese olvasható. Megítélésem szerint már ezért (is) érdemes végigolvasni a cikket. A szerző vonatkozásában aztán majd fanyaloghatsz is akár. De ettől még lehet igazság abban, amit ő mond. Íme a cikk:

".....Kimondott szó – kilőtt nyíl!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, aki egy mesés városkában élt, ahol mindenki szeretett mindenkit, és teljes volt a béke. Aztán egy napon a kisfiú megpillantotta, hogy a városka egyik köztiszteletben álló tanára az iskola fele menet se szó se beszéd felkapott egy almát a zöldséges pultjáról, és fizetés nélkül távozott – ezt pedig el is mesélte mindenkinek, akivel csak találkozott. Napok sem teltek el, de a tanárt már az egész város megvetette és lenézte. Ezek után a tanár, kinyomozva a pletyka forrását a kisfiúhoz lépett. “Emlékezz rá, hogy sosem látod a teljes képet.” – mondta. “Egy hónapban egyszer fizetem ki az almákat, és minden nap elveszek egyet, amiért már törlesztettem a hónap elején.” A kisfiú megszeppenve kért bocsánatot, a tanár úr pedig így szólt: “Megbocsátok neked, de van egy kérésem. Menj fel a város óratornyának tetejére, vágj ketté egy tollpárnát, majd ereszd szélnek, végül pedig szedd össze az összes pihét.” A fiúcska sírvafakadt. “De hiszen ez lehetetlen!”, a férfi pedig így válaszolt: “Épp így lehetetlen meg nem történtté tenni mindazt a pletykát, amit most a városban terjesztenek rólam. Mert a kimondott szó kilőtt nyíl.”

Ezt a történetet azért meséltem el, hogy megértsük, mennyire kártékony, és milyen igazságtalan, mikor alaptalanul, információ hiányában vádaskodunk. A konfliktusoknak mindig (legalább) két oldala van. Az elmúlt napok során Európa számos országában szerveztek óriás tüntetéseket Palesztina védelmében, és a felvonulók közül sokan egyenesen gyilkosnak nevezték Izraelt. 

Ám a békeaktivisták közül sokan nem tudják, hogy a helyzet jóval komplikáltabb annál, mint hogy “ki volt itt előbb”, vagy “ki kezdte” az időtlen idők óta tartó viszálykodást. Egy azonban bizonyos: Gáza lakói nem Izrael, hanem a Hamasz nevű terrorszervezet elnyomásában élnek, amelynek nem titkolt fő célja és küldetése a zsidó állam, és általában véve a zsidók felszámolása. Sokan úgy védelmezik “Gázát”, hogy fogalmuk sincs róla: a gázai sérülteket izraeli kórházban látják el zsidó orvosok, hogy Izrael a mai napig – a háború során is – vizet, áramot, és segélyszállítmányokat biztosít a palesztinoknak. 

Előszeretettel linkelnek gyűlöletbeszédek mellé képeket a “régi Palesztina” és a mostani Palesztina méretéről, ám nem néznek utána, hogy a zsidó állam megalakulásakor Palesztina, mint ország valójában nem is létezett – egy terület neve volt, ahol sokféle ember élt együtt a muzulmánokkal - köztük zsidók és keresztények is. Nem hangoztatják azt sem, hogy az arabok lápos-sivatagos földjeit a zsidók megvásárolták tőlük, és kemény munkával termőfölddé változtatták, az itt élő muzulmánok pedig sosem lettek volna elküldve az otthonaikból, ha a környező országok nem fordultak agresszívan Izrael ellen. És bár Izrael politikusainak egy-egy mondatát sokan véres kardként hordozzák körbe, Gáza vezetőitől valahogy nem szokás idézni – persze ki akarna olyasmit mondani, hogy “bosszúból bátorítsuk a palesztin férfiakat zsidó nők megerőszakolására”, vagy hogy “emberi pajzsként használni a gyerekeket és nőket nagyon hatékony módszernek bizonyul” – pedig mindkét mondat Hamasz-vezető szájából hangzott el, élő televízió műsorokban.

Olyan sokan vetik fel, mi joga van Izraelnek panaszkodni, ha náluk a háború nem követelt halálos áldozatokat – de nem tudják, hogy Izrael óriási összegeket fordít a polgárok védelmére, míg Gáza terrorista vezetői sem óvóhelyekre, sem védelmi rendszerre nem fordítanak pénzt. Végezetül pedig szintén százezer és százezer ember oszt meg “Gáza támadás alatt” fotókat, amelyeken súlyosan sérült gyerekek, és zokogó szülők vannak – ám annak már nem néznek utána, hogy a kép tucatnyi alkalommal került “felhasználásra” a különféle közel-keleti konfliktusok kapcsán, a helyszínt pedig egyszerűen csak átnevezik – a közösségi médiumokon pedig vírusként terjednek a félinformációk, tévedések, hazugságok. Mindeközben a közel-keleten többmillióan térnek nyugovóra óvóhelyeken, családok szakadnak szét a háború miatt, és akkor még a nehezen gyógyuló lelki sebekről amelyeket egy háború borzalmai okoznak még nem is szóltam.

Ha a Gáza-Izrael konfliktusról akarsz beszélgetni, legjobb ha azt mondod: “Tisztában vagyok vele, hogy zsarnokok és agresszorok döntései nem minősítenek egy egész nemzetet. Mindkét oldalon rengetegen szenvednek, és a közös ellenségük a terror. Mindkét oldal gyermekei megérdemlik, hogy egy békés jövőben nőhessenek fel.” A hibáztatás, a bosszú, és a makacsság csupán még több sötétséget szül, a cél pedig nem az, hogy igazságot tegyünk arabok és zsidók közt, hanem hogy békét teremtsünk, megtanuljunk együtt élni szeretetben. A cél az, hogy sikerüljön megértetni a világgal: nem az tesz jó,vagy rossz emberré valakit, hogy muzulmán, zsidó, keresztény, vagy buddhista, hanem az, hogy hogyan bánik az emberekkel. Hogy elfogadja –e a világ, és a benne élő emberek sokszínűségét. És bár extrémisták és radikálisak mindkét oldalon vannak, ne velük,azonosítsuk az évezredes, szeretetre és igaz értékrendre tanító spirituális ösvényeket. 

Ezen a héten Karen Berg, a Kabbala Központ igazgatója a következő üzenetet osztotta meg: “A politikai konfliktusok szinte mindig a vallási különbségeken alapulnak. Mindenki ‘Isten nevében’ cselekszik, pedig ha végig is gondolnánk, mi mindent tettünk már mi emberek Isten nevében, biztosan nem lennénk büszkék magunkra. A kabbalisták azt tanítják, hogy az emberiség egyetlen dolga az, hogy visszatérjünk az egység állapotába, ahonnan az emberiség történelme egykor indult. Nem látjuk, hogy tulajdonképpen saját kezünkkel vágjuk le a saját lábunkat?”

Karen szerint mindannyian különbözünk egymástól, de éppen azért, hogy saját erőfeszítéseink árán fedezhessük fel mindazt, ami közös mindnyájunkban. Nem könnyű munka, de nincs más választásunk - nem gondolhatjuk, hogy ami nem a közvetlen közegünkben, hanem Izraelben, Nigériában vagy Ukrajnában történik az “nem érint” minket. Az ember nagyon érzékeny lélek, a lelkiállapotunkat pedig nagyban meghatározza a kritikus tömeg energiája – így az is hatással van az életünkre, ha a szomszéd a szemközti házból épp depressziós. Ebben a helyzetben tehát – amikor egy-egy rosszul megválasztott szóval egy egész népet, egy egész országot, egy egész vallást bélyegezhetünk meg - nagyon fontos észben tartani: az, hogy nem engedjük, hogy a külvilág iránti közönyösség úrrá legyen rajtunk, nem azt jelenti, hogy intoleránsak, vagy bosszúállók leszünk azokkal szemben, akikről jóformán semmit sem tudunk.

Fényes hetet mindenkinek! ......" (forrás: Steiner Kristóf)

Eddig az idézett cikk. Remélem -így, hogy az információ első kézből származik- ma is segíthettem. Csak mintegy mellékesen jegyzem meg: -a bejegyzésben szereplő fotók az én -kissé másabb, kissé árnyaltabban Kristófnak igazat adó- véleményemet tükrözik. Fényesebb hetet mindenkinek.

Kötve, fűzve, egy példányban.....

Hello kedves olvasó!

Tegnap a Narancsköd című blogon "Itt a kultúra, vazze!" címmel jelent meg, egy (nagyon-nagyon aktuális) írás. Mielőtt a cikkel kapcsolatos párbeszédet megosztanám veled, először hadd idézem, teljes terjedelmében magát a bejegyzést. Íme: (Hozzá kell hogy tegyem, már maga az írás is megéri, hogy elolvasd.)

"Bagoly mondja verébnek, hogy kitartott.
Pert vesztett a Fidesz. Még Hoppál Péter nevezte amerikai pénzen kitartott „álcivil” szervezetnek a Magyar Helsinki Bizottságot, amely megrendelésre járatja le az országot.
A szöveg persze ismerős, mindig ezt mondják. Állami pénzt nem adnak, azok a szervezetek, amelyek túlélnek, nyilvánvalóan nemzetközi segítségnek köszönhetően élnek túl, legyen az Norvég Alap vagy Soros György. Akkor viszont idegen érdeket szolgálnak, ugye.
Itt inkább a megfogalmazás otromba frivolsága volt érdekes. Kitartott, megrendelésre, országot lejárat. Nem finomkodott sokat a volt szóvivő, de facto lekurvázta és lehazaárulózta Magyarország egyik legelismertebb jogvédő szervezetét.
Csak úgy. Dolgozol 20 éven át, börtönökbe jársz, cellákat látogatsz, képviseled azokat, akiket senki más nem képvisel, küzdesz azokért a jogokért, amelyek mindenkinek járnak, ha kell, a kormánnyal szemben is, az összes kormánnyal szemben, mindezt nem nagy pénzért, hanem nagyon kis pénzért, aztán jön egy nímand, aki még soha semmi hasznosat nem csinált az életében, ahova eljutott, nem a saját jogán jutott el, csak kitartják a pártjában, ahová belépett, és azóta szépen felszopta magát, közben háromszor annyit keres, mint te a nyomorultak jogait védve, vagy négyszer annyit, és akkor a mellékesekről még nem is beszéltünk, hogy aztán egy napon, ha a legfőbb futtató úgy kívánja, akkor megrendelésre lehazaárulókurvázzon téged.
Ki is fizették érte rendesen. 

Maga lett a tánc és illemtanár? Nem, én a KULTURÁLIS államtitkár lettem, bazmeg. Érted, a kulturális. Mi más. Akkor be is kaphatjuk. ...." 

Eddig a cikk. Ám ezzel nem ér véget a móka, mert "állandó szerzőtársammal", Kozival ismét egy "csodálatos" párbeszédet folytattunk. Az alaptémát kicsit megfűszereztük némi savanyú jövőképpel és egy csipetnyi humorral. (Hogy mennyire vicces, azt ítéld majd te meg, kedves olvasóm.) Kötve, fűzve, egy példányban. Csapjunk hát bele:

- Azért jó, hogy ilyeneken felfortyanunk, mert tudunk önvizsgálatot tenni, mennyire messze is vagyunk még az áhított céltól, amikor az agyfelületünk és annak térfogata megközelíti a leginkább egyenes arányosságot. Amíg ilyeneken rágódunk, sajnos a kelleténél és kívántnál több tekervényünk van. Mást talán nem is zavar ez rajtunk kívül. Egyelőre. -jegyezte meg Kozi.

- Nagy igazság Kozi. Nagyon nagy. Bár, a múlt héten voltam egy: "Hogyan áldozzuk be gondolkodási készségünket a FIDESZ demagóg propagandájának oltárán?" című kétnapos kurzuson, így, első olvasatra nem is értettem, hogy mit akarsz mondani. Bár az is igaz, hogy a kurzusról kifelé jövet már a demagóg propaganda szavakat sem értettem, meg alig találtam haza, pedig a kurzus csak két háztömbbel volt a odébb lakhelyemtől de azóta javultam egy kicsit.

- Semmi baj Csabi, én most sem értem mit írtál, és a posztomat is csak a CTRL+C -> CTRL+V segítségével küldtem, nem is emlékszem honnan másoltam, de nem értettem, csak egy csomó ismeretlen szóösszetétel volt. Jééé, így boldogabbnak is érzem magam. Nálad is egyfajta könnyedség lépett fel? Húúú, ezt gyakorolni kellene.

- Igen, bár meg kell jegyezzem, néhány szóösszetételt, illetve új szót azért sulykoltak. Ilyeneket mint rezsicsökkentés, Paks II, Kósa Lajos, Lázár János, Magyarország miniszterelnöke, két hét alatt rend lesz, vagy jelentem az ország területén rend van, életpálya modell, Alaptörvény... Kerényi Imre, meg még egy csomó ilyen első hallásra korábban teljesen értelmetlen szavakat. - hangoztattam én.

- Én örülök, hogy adtak új fogalmakat. Az utóbbi években már csak a nagy űrt éreztem (nem tévesztendő össze az úgynevezett szellemi igényesség okán fellépő információ utáni vággyal), és ez a feszítő vákuum kezdett végre megtelni, jóféle gondolatokkal, ideológiákkal, gyűlöletekkel, vágyakkal, célokkal, IRÁNNYAL, CÉLLAL. Hála! HÁLA!

- Hát ez nagyon tetszik. Főleg az a rész, hogy: -"... Hála! HÁLA!..." El is képzeltem, ahogy a házi Orbán-oltár előtt térdelve, először csak rebegve, majd a végén (a kettőszáz-ötvenharmadik "hála" szónál), már nyáladzva, önkívületben fetrengve, ordítva, az előszobában. Valahogy így képzeltem el. Mindezt természetesen egy haladó, vagy felsőfokú, tizenöt, illetve ötven napos: Hogyan áldozzuk be gondolkodási készségünket a FIDESZ demagóg propagandájának oltárán? kurzus után.

- Nekem már nem csak Orbán oltárom van, rajta van az összes eddigi kedves vezető aki szintén nem okozott csalódást. Így amikor könnyes szemem az imám végén végül kinyitom, a mécsesek fényében szinte angyali fátyolba burkoltan látom az összes jótevőnket. Már nem válogatok. Csak SZERETEK.

- Ó ne már Kozi! Az a rész a legjobb, hogy: "Már nem válogatok. csak SZERETEK." -én meg sírva röhögök, az ügyfél meg hülyének néz. De nem baj. Mellékesen ez is átlibbent képlékeny fantáziámon. A nagymamámnak voltak a vitrinben ilyen, a történelemből ottragadt apró relikviái. Mint például kézzel festett, mozgatható jobb karú, Adolf Hitler ólomkatona-figura. Na így képzeltem el, a házi oltárodon sorakozó kedves vezetőket.

- Nyugodtan fantáziáld mellé azt a giccses aranyozott szélű porcelán ovál hátteret, amibe tűzzománccal tették örökkévalóvá ezen gyönyörű emberek képmását, okulásul minden magamfajta nyamvadéknak. Bár igazán hasonlít a sírköveken használatos ovál képbefogadó részre, távol álljon tőlem bármiféle további analógia vonása... A térdem helye pedig zúzott kővel van felszórva, hogy minden másodpercben emlékezzek, ők sokkal többet áldoznak értem.

- Én inkább egy-egy aranyozott szélű, mély-tányérban látnám őket szívesen és így is képzeltem el. Gondolj bele: -az imáid végén, de már a leves elfogyasztásakor ismét szembesülhetsz imádatod tárgyaival. Frenetikus, katartikus ebéd-élményként. 

- Vállalnád azt a kockázatot, hogy a frissen lopott ételjegyen rabolt farhát késsel cincálása közben megszaladó kés a nemes arcéleken csikorduljon? Feltennéd magadnak a kérdést, "Vajon miért vágtam olyan erősen, kárt akartam tenni a szent megtestesülésben?". Neeeem, én nem vállalnám. A terítő hímzése az más. Ha lecsöpögtettem levessel, anyám akkor is megszidott. Így már egy önálló gátlás is lenne, ami hasznos is, és idillikus is egyben.  

- A farhát az jó, nagyon jó. Főleg ha van rajta püspökfalat (más néven: csirkesegg) is. Viszont tisztelem annyira (mind a farhátat, mind pedig kedves vezetőimet), hogy nem megyek nekik késsel. (Isten ments, hogy arcélen karcoljam valamelyiket is, soha nem bocsátanám meg magamnak.) Hanem a farhát szopogatása közben (miután azt ugye a leves elfogyasztása után kell kiélvezni), még bőven marad időm révetegen bámulni az arcot, amely a tányérban van. Kár, hogy közben a csirkeseggre asszociálok. (Mondjuk -ha már idegen szavak- még mindig jobb, mintha maszturbálnék a csirkeseggre.) 

- Idefigyelj Csabi! Csak több, mint 10 éves ismeretségünk miatt veszek erőt magamon, és nem jelentelek a legközelebbi gondolatrendőrnél, amiért egy SEGGEL illetted csak fantáziában is a KEDVES arcokat. Szopogatni azt lehet, ők is arra ösztönöznek.

- Masztizni ér? - merült fel bennem a kérdés, szinte azonnal, mire Kozi:

- Na azt nem csak hogy ér, de kötelező is. Rá is rántok valami parlamenti közvetítésre. Vagy kormányszóvivői bravúrra.

Hát azt gondolom, hogy ezt rendesen megbeszéltük. Remélem segíthettünk.

Eddig volt az "öregezés". Most meg már lesz "gyerekezés" is?

Hello kedves olvasó!

Ma egy rövid, de annál felháborítóbb cikket olvastam itt: Három kisgyerekre törték rá az ajtót a betörők A cím ugyan magért beszél, de azért olvasd el, mielőtt engem olvasol, hogy összefüggéseiben is lásd felháborodásom okát.

Ugye sajnos túl sok részletet a cikk nem árul el, de azt el tudom képzelni, hogy szülők épp gyermekeik és önmaguk eltartásán fáradoztak és nagyszülők vagy nincsenek, vagy maguk is dolgoznak még. (Mellékesen jegyzem meg, hogy valamilyen felügyelet ettől függetlenül elkelt volna, de -hangsúlyozom: -nem ismerjük az ügy hátterét és egyébként is maga az ügy fontosabb.) 

Szóval: -három sutyerák -mert semmi más dolga nincsen-.ügyesen megfigyeli, hogy bizony a gyerekekkel nincs senki. Megpróbálnak bekéredzkedni. (Ez egy -hadd nem mondjam milyen- tipikus elkövetői magatartás.) Miután a gyerekek annál okosabbak, hogy bárkit, csak úgy beengedjenek, mert a szüleik erre már jó időben kioktatták őket, marad az erőszak. 

A sutyerákok (de hívhatnám svéd halászhajó-matrózoknak is őket, ha így jobban érted) először csak bóklásznak a környéken. Zsebre tett kéz, felhajtott kapucni, nyegle testtartás, lapos, mondhatni sunyi pillantások. Ugye ismerős? Mindennap látsz ilyet. Elballagnak többször a ház előtt, látszólag nem az érdekli őket. Miután többször és alaposan megfigyelik, jöhet az "...adjál már egy pohár vizet, mert rosszul vagyok....", de nem jön be. 

Most már lehet fenyegetőzni, mire az addig az udvaron játszó gyerekek a házba menekülnek, bezárkóznak és.......................és persze rettegnek, hogy mi fog történni. RETTEGNEK bazdmeg! Kerítésen beugrál, ajtó befeszít, gyerekek felkutat, majd lepofoz, értékek el, sutyerákok el. 

Azt hinnéd, a többi a rendőrség dolga, (amely a cikk szerint -szerencsére- tette a dolgát és hamar összeszedte a rohadékokat), pedig nem. Ez a mi dolgunk is! A miénk többieké. 

Mert mindannyiunknak egyesével kell belegondolni abba ami történ, mindannyiunknak át kell -szülőként, gyermekként- érezni a sértett gyermekek félelmét, szüleik fájdalmát. Mert ez a primitív állatfajta csak azért nem ölte meg őket, mert nem állt arányban a szándékaival: Mert pontosan úgy viselkedtek, mint az állatvilág ragadozói. Kiszemelik a "húsból készült" kisebb, gyenge, beteg, öreg, vagy nagyon fiatal egyedeket, majd elkapják. Megölik és megeszik. Ilyen egyszerű. (És, ha nagyon belegondolsz nincs is semmilyen eltérés a két példa közt.) 

Ha csak az nem, hogy míg egy ragadozó ösztönből, a túlélésért öl, és tevékenységével egyfajta megtisztulást is hoz, addig az embernek ez a legalja, legmocskabb, legszarabb fajtája puszta kedvtelésből. Gondolkodjunk hát el ezen mindannyian mélyen. Remélem megteszitek és remélem segíthettem.

Parkolási gyorstalpaló

Hello kedves olvasó!

Ahogy azt (gondolom) te is tudod, 2014. július 01-től, azaz a mai naptól (néhány új törvény megalkotásával) felállt és elindult a maga útjára a Nemzeti Mobilfizetési Zrt.. Mint oly sok minden, úgy ez is nemzeti. Hát nem csodálatos? Gyönyörű elnevezése ez amúgy manapság annak, amit a történelemkönyvekből államosításként ismerhetsz, de ez egy másik poszt témája. 

Naszóval! Fontos tudnod, ha szoktál mobillal fizetni (különös tekintettel a büntetések nagyságára), hogy a Kedves vezető, mint oly sok mindent, ezt is megváltoztatta. Gyökerestül. Hívhatod infrastrukturális fejlesztésnek, parkolásmutyinak, vagy aminek akarod, de egy biztos: -mától másképp és másnak fizetsz. Valahogy így (forrás vs.hu):

Július elsejétől a Nemzeti Mobilfizetési (NM) Zrt. elvileg az ország összes fizetőparkolója felett átveszi az irányítást. Az állami cég vezényletével hétfőről keddre virradóan az önkormányzatok elvileg átmatricázzák az összes parkolóautomatát Budapesten és az ország további 69 városában. Azért hangsúlyozzuk, hogy elvileg, mert gyakorlatilag mintegy 70 órával az új rendszer indulása előtt még nincsenek meg maradéktalanul azok a szerződések, amelyek alapján az NM és partnerei szolgáltathatnak, nem lehet megtalálni az érvényes tarifákat, és senki nem adott garanciát arra, hogy nem bírságolják majd meg azokat az autósokat, akik esetleg elvesznek az információ-vákuumban.

Mit vehetünk készpénznek?

Vegyük azt a verziót, hogy kedd reggelre átmatricázzák az automatákat. Ebben az esetben az állam átnyomta akaratát az önkormányzatok parkolási cégein, a szerződő partnereken és a vele perben és haragban állókon. Mit látunk majd az oszlopokon? Új neveket, telefonszámokat és egy első blikkre nehezen felfogható mátrixot. Azt, hogy melyik verzióért mennyit kell fizetnünk, sehol sem tudjuk meg. De mi azért ebben is egy kicsit segítünk.

Anélkül, hogy le akarnánk lőni a poént, lehet fizetni helyben, készpénzzel. Infokommunikációs korszak ide vagy oda, ez most tényleg egy egyszerű megoldás: látjuk a tarifát, fizetünk, és kész. Igaz, hogy nincs percalapú számlázás, rohangálhatunk pótlólagos pénzdobálásra, de kétségtelenül ez a tuti megoldás.

Min vitatkoznak?

Ha mégis belépnénk az információtechnológia és a virtuális pénzek világába, akkor a következő lehetőségeink adódnak. Választhatjuk valamelyik mobilszolgáltató kínálatát. Ők eddig parkolásonként 75 forintot vertek rá az önkormányzatok által megszabott helyi parkolási tarifákra. A módszer ugyanaz, mint eddig, csak a telefonszámok változnak (810 helyett 763-at kell bepötyögni a zónaszám előtt). Gyorsan hozzátesszük: azért változnak a számok, mert az eddigi szolgáltatóval, egy magáncéggel, az Első Mobilfizetés Elszámoló (EME) Zrt.-vel az állam nem tudott megállapodni.

Az EME ugyanis szerette volna megőrizni piacát és azzal együtt évi 4-5 milliárd forintos bevételét, és nem tetszett neki, hogy az állam azt mondta: mától (2014. július 1-jétől) a köztéri fizetős parkolás közszolgáltatásnak számít, amelynek egyedüli integrátora a Nemzeti Mobilfizetési Zrt. Az EME tulajdonosai a tavalyi 5,2 milliárd forintos árbevételből 174 millió forint osztalékhoz jutottak. A cég offshore bejegyzésű, de a vezető tisztségviselők között ott van a volt szocialista terézvárosi alpolgármester, Fürst György, aki Rolls Royce-szal közlekedik, valamint a milliárdos Varga Zoltán, aki a közelmúltban megvette a finn Sanoma magyarországi médiabirodalmát.

Melyek az ismerős szolgáltatónevek?

Csakhogy úgy tűnik, mintha a Magyar Telekom, a Vodafone és a Telenor erről nem értesült volna. 70 órával az új rend előtt, honlapjaikon egy árva szó nincs arról, hogy változik a rendszer. A tarifákról a link az EME honlapjára visz, és az EME is azt állítja, hogy nekik egymással élő szerződéseik vannak. Az EME egyébként emiatt az Európai Bizottsághoz is fordult, döntés persze még nincs.

A nagy telekomcégekkel tehát egy kicsit ugrunk a sötétbe, mert nem tudjuk, mennyi pénz számlázására adunk lehetőséget nekik a parkolásunk kezdeményezésével, illetve hogy a majdani elszámolásuk alapján hová is kerül a pénzünk. Ez utóbbi persze a fogyasztót nem feltétlenül izgatja, az ár azonban már annál inkább. Erről annyit mondhatunk, hogy a mobilszolgáltatóknál valószínűleg valamivel drágább lesz, mint eddig. Legalábbis erre utal a Telenor válasza a VS.hu kérdésére: „Sikerült olyan megoldást találnunk, mely révén az ügyfelek számára csak minimálisan érződik majd a költségnövekedés.”

Mit kínál az állami szereplő?

Az állam ugyanis a pénzen való osztozkodásban is átszabta a piacot. Minden egyes elektronikus parkolási kezdeményezés esetén bezsebel 40 forintot, plusz az önkormányzatok által megszabott tarifa 10 százalékát. Természetesen eddig is volt integrátori sápszedő, az EME Zrt.

Mindazonáltal az NM nem elégszik meg a 40 forinttal, ha saját maga a fizetési rendszer szolgáltatója is. Ugyanis erre is lehetőség van. Tehát nemcsak a telekomcégek közül választhatunk, hanem kiegyenlíthetjük parkolási számlánkat a Nemzeti Mobilfizetési Zrt.-n keresztül is. Ebben az esetben a díj 50 forinttal lesz több az önkormányzati tarifánál (az EME-nél ez 45 forint volt), mert az NM plusz 10 forintot kér el úgynevezett kényelmi díjként a 40 forinton felül. Ezzel egyébként meglehetősen vonzó ajánlatot tesz, hiszen a telekomos cégeknél az 50 forinttal szemben várhatóan 75 forintnál is többet kell leperkálni.

Csakhogy az NM is előre kéri a pénzt. A telekomcégeken kívül ugyanis a többi szolgáltató, köztük az NM is alapvetően feltöltős rendszerben működik (a telekomosoknál a mobilos számlával együtt, utólag fizet az ügyfél.). Ehhez előre regisztrálni kell az NM honlapján, és pénzt kell átutalni a megadott számra. Ha ez megtörtént, akkor keddtől már mehet is a tarifa plusz 50 forintos fizetés.

Mit hoz a verseny?

Maradt a három másik szereplő. A debreceni székhelyű MPark már eddig is szolgáltatott, de csak az ország hét városában, valamint a budapesti Terézvárosban. Habár az NM fennen hirdeti, hogy ezentúl bármelyik szolgáltatóval bárhol lehet a parkolásért fizetni, az MPark erről még nem tud. Pontosabban tud, csak nincsenek még meg hozzá a szerződései. Az NM-mel is csak hat nappal az indulás előtt szerződtek, négy nappal az üzemkezdés előtt azonban az ügyfélszolgálaton még nem tudták megmondani, pontosan hol is lehet majd velük fizetni.

Az önkormányzatoknak tényleg élő szerződéseik vannak az EME Zrt.-vel, és a jogászoknak főhet a feje, mi lesz, ha például az Európai Bizottság az EME-nek ad igazat. Még akár kártérítést is fizethetnek. Terézváros önkormányzata négy nappal az indulás előtt még nem tudta, hogyan tovább. Csak annyit tudtak mondani, hogy folyamatosan tárgyalnak, és hétfőn, vagyis néhány órával az új üzemkezdet előtt várható tájékoztatás. Hasonló a helyzet Szegeden is.

Az MParknál annyi az előny, hogy ismert a díjszabás, legalábbis azt állítják, hogy maradnak az eddigi tarifák. Ezek azonban már nehezen összehasonlíthatók az eddigiekkel. Mint említettük, ez is feltöltős. A regisztráció magánembereknek ingyenes, üzleti ügyfeleknek viszont 1000 forint. Az egyenleg feltöltése csak 10 ezer forinttól ingyenes, addig 5 százalék a levonás. Ezen kívül fizettetnek a parkolás megkezdéséért és végéért (20 forint), a számlázásért (300 forint), az egyéb sms-ekért (30 forint). Ez így együttesen nem tűnik olcsónak.

Az Mparknál ráadásul nem is lehet sms-sel elintézni a fizetést, hanem csak előre letöltött applikációval (valamint telefonos bejelentkezéssel). Letölthető mobilalkalmazás egyébként mind a hét most induló szolgáltatónál létezik. Ezek az applikációk az sms-nél is gördülékenyebbé teszik a tranzakciót, például eleve érzékelik, melyik zónában vagyunk.

Miért éri meg a szolgáltatóknak?

Maradt még két szolgáltató, a Barion és az Evopay. A Barionnál csak applikációval lehet működtetni a rendszert, és ez is előre feltöltős. Viszont érdeke és logikája eltér a többiekétől. A Barion ugyanis alapvetően elektronikus pénztárcát kínál, amire Magyarországon egyelőre egyedül ő kapott engedélyt. A Barion abban érdekelt, hogy ügyfelei minél több helyen fizetni tudjanak a rendszerével, vagyis a mobilparkolással mint kiindulási alappal nagyon jól jár. Éppen ezért sem a regisztrációért, sem a pénzfeltöltésért, sem a vásárlásért nem kér pénzt. Sőt, indulási akcióként még az NM 40 forintos díját is átvállalja.

Az Evopay mögött is egy olyan cégcsoport, az Evopro áll, amely elektronikus fizetési rendszerben gondolkozik, így például az Evobank is hozzájuk tartozik. A milliárdosok klubját erősítő tulajdonos, Mészáros Csaba abban a mérnökcsoportban látja cégeinek legfőbb értékét, amely a fejlesztéseket végzi. Így valószínűleg nekik is legalább annyira reklámértéke van annak, hogy beléptek a mobilparkolás új rendszerébe, mint a konkrét bevételek.

Ennek ellenére az Evopay azért nem olyan nagyvonalú, mint a Barion. Bár az új tarifákkal csak július elsején szembesítik ügyfeleiket, eddigi szolgáltatási díjaik alapján nem tűnnek a legolcsóbbnak. A regisztrációért náluk is csak a cégeknek kell fizetniük (a felhasználók számától függően 1390–3000 forintot), de csak 3 munkatárs felett. Szerződött partnereiknek ugyanakkor lehetővé teszik azt is, hogy havonta utólag fizessenek. Az Evopaynél az sms 45 forintot kóstál, a telefonos hívás 35 forint, az applikációs megoldás ingyenes. Az egyéb értesítések tarifája 25 és 300 forint között mozog attól függően, hogy milyen csatornán küldik. És erre jön még az NM-nek járó 40 forint parkolásonként. Kérdés, hogy a versenyképességért hajlandók-e eddigi bevételeikből engedni.

Miért nem egységes a rendszer?

Akik persze „szabadságharcosként” azt mondják, hogy az állam ne rendezze át a piacot, elvileg maradhatnak az eddigi partnernél, az EME Zrt.-nél. Csakhogy az eddigi hívószámok valószínűleg már nem fognak működni, legalábbis az NM azt állítja, hogy a 810-esekre egy hibaüzenet fog érkezni. Hosszabb távon ugyanakkor nem kizárt, hogy az EME jogi úton be tudja bizonyítani igazát.

Addig azonban marad az NM rendszere, amelyet egységesnek, átláthatónak és az eddigieknél olcsóbbnak hirdetnek. Ez utóbbi két minősítés, mármint hogy átlátható és olcsóbb, megítélés kérdése. Az azonban biztonsággal kijelenthető, hogy nem egységes. A tarifák megállapítása ugyanis az önkormányzatok jogköre maradt, hiszen közterületeikkel ők sáfárkodhatnak. Ez eddig rendben is van. Csakhogy továbbra is az autósnak kell észnél lennie, melyik automatába dobja a pénzt. Azt ugyanis most sem sikerült megoldani, hogy ha Budapesten például egy mellékutcához a körúti automata esik legközelebb, és az autós abba a zónába fizeti a pénzt, akkor ne büntessék, mondván, a mellékutca másik kerülethez tartozik. Az illetékes helyettes államtitkár egyelőre annyit ígért, hogy igyekeznek közvetíteni az önkormányzatok között, de a büntetlenséget nem tudja garantálni.