Brutálisan jobbak lehetnek a lakáshitelek

Hello kedves olvasó!

Ha valakit érdekel, -engem igen- itt egy friss elemzés arról,  hogy miért emelkedik meredeken a lakáscélú hitelek felvétele a 2015-ös évben. Válság ide, válság oda a verseny újra elkezdődött. (forrás: bank.reblog.hu)

Míg az átlagember sokszor még mindig a pénzügyi válság után kialakult benyomások által vezérelve abban is bizonytalan, hogy kapna-e hitelt ingatlan vásárlásra a bankjától, a valóság ma már teljesen más képet fest: brutális verseny alakult ki a bankok között a hitelnyújtásban, melynek elsődleges nyertesei a hitelfelvevők. Az átlagos hitelhez tartozó teher egy millió forinttal csökkent egy év alatt!

Nem minden jel mutatott arra, hogy pozitív változások lesznek az elérhető lakáshitelekben: 2015-től ugyanis új szabályozás lépett életbe, miszerint a banknak vizsgálni kell a jövedelemből hiteltörlesztésre fordított részt. Ma már a magánszemélyek csak az igazolt nettó jövedelmük 50%-át költhetik hiteltörlesztésre (leszámítva a 400 ezer Ft felett keresőket, ahol ez az arány 60%). A lakosság azonban eleve önkorlátozó magatartást folytat a hitelek terén. Nem jellemző az irreális hitelfelvételi szándék, a válság komoly tanulságokat hozott… A hitelfelvevők túlnyomó része ma nem szeretne erőn felül eladósodni, így a szabályozói korlátnál erősebb a belső fék.

A Bankmonitor.hu az egy évvel ezelőtt és ma elérhető lakáshiteleket vetette össze, melynek meglepő eredménye, hogy egy átlagos 7 millió Ft-os, 20 évre felvett hitelhez kapcsolódó teljes visszafizetés 1 millió Ft-tal (12 millió Ft-ról 11 millió Ft-ra) csökkent, mely az adós kiadásaiban 8%-os megtakarítást jelent!

Az elérhető kamatszint természetesen mindenki számára elsősorban az igazolt jövedelmétől és a hitel ingatlanértékhez viszonyított arányától függ. A fenti ábrán az átlag alatti, átlagos és prémium jövedelemhez tartozó teljes hitelterhet is bemutatjuk. 

Az elmúlt egy évben bekövetkezett jelentős pozitív változás két tényezőre vezethető vissza: egyrészt a kamatszint általános csökkenésére, másrészt a bankok részéről adott addicionális kamatmérséklésre. A jegybanki alapkamat 0,6%ponttal mérséklődőtt, de a hitelezésben ennél meghatározóbb a bankközi kamatláb (BUBOR), mely 0,74%ponttal csökkent. Ezen felül a bankok további 0,34%ponttal mérsékelték a lakáshitelkamatokat, melynek eredményeként az átlagos háztartás által elérhető lakáshitel kamatterhe 6,30%-ról 5,21%-ra mérséklődőtt. A bankok között meglévő verseny az ügyfelekért tehát a teljes kamatcsökkenés egyharmadát teszi ki.  

Lakáshitelt ma gyakorlatilag csak forintban tudunk felvenni. Ebből adódóan az adós pénzügyi kockázata ma már a jövőbeni kamatemelés. Ugyan jelenleg Európában érdemi kamatemelésre a következő egy évben nem igazán számítanak a gazdasági szakértők, egy 15-20 évre felvett hitel esetén nem feltételezhető racionálisan, hogy a teljes futamidő alatt fennmarad a jelenleg történelmi mélyponton tanyázó kamat. Egy százalékpontnyi kamatemelés – a futamidő és az induló kamatszint függvényében – 5-8% emelkedést okoz az adós havi törlesztőrészletében.

Ma már a kamatemelkedés ellen is lehet védekezni: elérhetők 10-15-20 évre fix kamattal rendelkező lakáshitelek, melyek átlagosan 2%ponttal magasabb kamattal rendelkeznek, mint az akár 3-6 havonta változó kamattal bíró hitelek. Mindez törlesztő részletben havi szinten megközelítően 15%-kal nagyobb törlesztőt jelent.

Maradt benned kérdés? Véleményed van? Szívesen látjuk! Szólj hozzá írásunkhoz lentebb! Mindenkinek válaszolunk.

LAPSZEMLE Vasárnapi zárva tartás: A KDNP elkúrta. Nem kicsit, nagyon.

Hello kedves olvasó!

Ma reggeli "lapszemlémben" a HACSAKNEM hacsaknem.blog.hu-n találtam egy aktuális és egyben csodálatosan megírt gyöngyszemet. Oszd meg, ha te is egyetértesz. Íme: 

"....Elég durva, de kelletlenül tudomásul vettem, hogy a kereszténydemokrata többség pár évnyi bizonytalanság után jóváhagyta a boltok-plázák-hanyatló Nyugatot majmoló szórakoztatóipari egységek – templomba járást állítólag fellendítő – vasárnapi zárva tartását szabályozó, egyéni képviselői indítványként (!) benyújtott javaslatot. Nagyon durva, de – mit tehetnék alapon – beletörődtem, hogy az egyébként mindenről konzultáló nemzethy kormány mindenféle fárasztó hatástanulmányok elkészítése nélkül, a még mindig létező, de egyre bizonytalanabb ellenvetést megfogalmazó hangok ellenére hajtott fejet Harrach Péterék erkölcsi alapvetésű, nemzetmentő fixa ideája előtt.

Ez persze kellően durva, de tulajdonképpen szóra sem érdemes ahhoz képest, hogy mint kiderült: a (horribile) Matolcsy-féle Nemzetgazdasági Minisztérium 2011-ben készített háttéranyaga, azaz egy nagyon is létező hatástanulmány szerint (ami nem is hatástanulmány volt állítólag, hanem közvélemény-kutatás, sőt, egyáltalán nem is volt, és ha esetleg mégis volt, nem találják) a KDNP javaslata nyomán több mint tízezer ember veszítené el a munkáját, és közel 50 milliárdot bukna a költségvetés. Eddig tartott a feltételes mód.

A kormány tudatosan, előre megfontoltan, leendő gazdasági-társadalmi károk várható bekövetkezésének pontos ismeretében döntött úgy, hogy beleáll a sztoriba csak azért, hogy úgy tűnjön: a Semjén-Harrach-Rétvári-Soltész-Hoffmann-Simicskó-stb. gittegylet is keményen dolgozik a szintén keményen dolgozó kisemberekért. Állítólag már heti öt nap munkából is meg lehet élni, nem úgy, mint 2011-ben, amikor a balliberális, nemzetáruló „elmúltnyócév” után még hétből sem lehetett. Na ugye. A józan ész oldaláról szemlélve érthetetlen, abszurd, égbekiáltó.

 

Hát ez az... (fotó: 168 óra)

Ennek ellenére, elégedett „kádéempés” olvasatban, a vasárnapi zárva tartás az unortodox magyar gazdaságpolitika érett gyümölcsének jelképe. Mert amit akkor – amikor bezzeg Gyurcsány-Bajnait nyögtük – nem lehetett, most, a magyar tündérmese valóra válásának gazdaságot dübörögtető kontextusában, lazán, félkézből meg lehet. Ülhetünk végre a hátsónkon, emberek, nem kell bejárni dolgozni az Úr napján, minden percünket a családunkkal tölthetjük az anyaszentegyház kebelén, nem kell megalázkodni a vérünket a hét minden egyes napján egyébként is szívó, idegenszívű főnök tollasodásának oltárán.

Úgy voltak vele az urak, mint mindennel, amit 2010 óta végig szabadságharcoltak: háborúban mindig voltak és lesznek járulékos áldozatok, ennyit simán megér a dolog. Hozunk egy intézkedést, ami káros az egész országra, amelyet még a kizárólag a rezsicsökkentés nyelvén beszélő népek is fel tudnak fogni, amelynek beláthatóan negatív következményei lesznek, amelyet mi magunk is helytelenítettünk nem olyan régen, és amit példátlan módon a lakosság kétharmada helytelenít-ellenez, de csak azért is megcsináljuk. Minél értelmetlenebb, annál durcásabban, annál megátalkodottabban akarjuk.

Úgy értem, 10 ezer keményen dolgozó kisember porba hullik, de milyen jó, hogy a többi millió kisember pihenhet a családjával. Feltételezzük, hogy ennek fele Fidesz-hívő, az még mindig csak legfeljebb 4-5 ezer szavazó, hol van ez a nem CBA boltok kiszorításából keletkező, tisztán lefölözhető piaci fölényhez képest? Ahol évi 80 milliárd jut a közszolgálati, Sas kabarét is megszégyenítő, megújult nemzeti hírtelevízióra, ez az 50 milliárdos költségvetési ózonlyuk nevetséges aprópénz.

Viszont. Igazság szerint nem gondolom, hogy Harrach Erkölcscsősz Péterék ilyen pragmatikus gazdasági alapvetésekkel a mellényzsebükben csapták le az asztalra a Nyugatot szelektíven majmoló rögeszméjüket. Mivel nem gondolom komolyan vehetőnek azt a felvetést, hogy a Fidesz hátán a parlamentbe bejutó, a parlamenti jelenléttel járó előnyöket immár ötödik éve élvező parazita-alakulat bármivel is zsarolhatná Orbán Viktort, egyetlen magyarázatom maradt arra, hogy miért kellett ez most nekünk mégis.

Tekintettel arra, hogy eleve kizárhatjuk azt a gyanút, hogy a hasznos, megalapozott, életbevágóan fontos, előremutató, építő, a dolgozó kisemberek érdekeivel egybeeső, azokat szem előtt tartó intézkedések mozgatják a kormányzást-törvényhozást, elképzelhetőnek tartom: a vasárnapi zárva tartás lesz a KDNP Őszöde. Járulékos haszonként addig is tompul a reflektorfény a brókerbotrányok, újabb eltűnt milliárdok okozta, hangsúlyosan a Fideszhez (is) köthető nyomorúságról. Hogy Vida Ildikóról és az ügynökmúltról ne is beszéljünk.

Az egyre csökkenő népszerűség, az egyre törékenyebbé váló kétharmad szorításában, és a Jobbik fenyegető leheletével a tarkóján, szerintem Orbán Viktor elérkezettnek látja az időt a KDNP kicsinálására. A vasárnapi zárva tartás nem „kádéempés” olvasatban – Semjén és Harrach ugyan még nem tud róla – egy olyan hasznos gumicsont, amellyel fáradhatatlan vezérünk újra bebizonyítja, mekkora túlélő ő. A futball koronázatlan királya és értelmetlen stadionokban mérhető mániával felvértezett rajongója mesteri húzással éppen most futtatja lesre csapattársait, szövetségeseit. Még nem láttam ugyanis egyetlen olyan szövetségest sem a Fidesz körül (szegény Torgyándoktor), akit Orbán ne csinált volna ki. Előbb-utóbb mindenkinek üt az órája.

Pár hónap múlva, fél év múlva pedig, amikor már valóban látszanak a károk, jön Orbán, és megmenti a nemzetet: visszacsinálja, amit amazok elrontottak. Mert amit a nép kétharmada ellenez most, annak a „visszacsinálását” ugyanannyian üdvözölni fogják akkor. Közöttük lesznek az átmenetileg megfáradt hívek is, akik majd újra visszanyerik bizodalmukat a pártban és vezérben. Ennek az ostoba intézkedésnek az áterőltetésével a KDNP rádöbbentette Orbánt – ha még szükség volt rá egyáltalán -, hogy semmiféle hozzáadott értékkel nem bír számára, hogy a mérhetetlen, nem tényező kereszténydemokrata szellempártot cipeli a hátán. Ellenkezőleg. Semjén Álszent Zsolt, és Harrach Álszent Péter megkapták a területet, amihez „értenek” (Szili Katalin leigazolását most hagyjuk, mert ez már átlagon felül fáj), kellő hozzáértéssel a tarsolyukban ők kellően mellényúltak, mehetnek hát a süllyesztőbe. (Semjén, lóra!) Majd megtudják, hogy akarnak menni.

Egy olyan országban, ahol Orbán Viktort nem buktatták meg jóval sarkalatosabb és húsba vágóbb kérdések (igen, a jogállam lebontásának távoli és megfoghatatlan aspektusaira gondolok: igen kevés ember ingerküszöbét éri el például az Alkotmánybíróság leigázása, az Alkotmány általában vett fércelgetése, a közmédia einstandolása, vagy különböző társadalmi csoportok vegzálásának eltökélt szándéka), és ahol a rezsicsökkentéssel simán kiválthatóak voltak a közpénzek nyilvánvaló elmutyizásának minden napra jutó elrettentő példái, ott nem Orbán Viktor fog eltaknyolni azon sem, hogy Mari néni a vasárnapi mise után zárva találja a boltot.

Ami engem illet, díjazom Orbán legújabb mesteri húzását, akkor is, ha émelyeg tőle a gyomrom. A Harrach-féle, ellentmondást nem tűrő ájtatoskodásra kiábrándító válaszul pedig: mivel eddig sem a Tescóban bolyongtam vasárnaponként, ezután sem fogom érezni a hiányát. A rosszabb: ahogy eddig sem vezetett az első utam a templomba, ezután sem fog, valahogy elbánok a rengeteg vasárnapi szabadidőmmel, igyekszem lehetőleg jó keresztény módjára tenni. Félő, hogy egyáltalán nem vagyok egyedül ezzel.

Másfelől meg az a helyzet, hogy nem mindenkinek áll jól, ha elrugaszkodik a valóságtól, és dacol azzal. Ami Orbánnak jól áll, abba Semjénnek vagy Harrachnak bizony beletörhet a bicskája. Szerintem most tört bele. Ám ha mégis van tanulság, akkor az az, hogy a szabad magyar ember nem szereti, ha más mondja meg, mi a jó neki. Szereti ő maga eldönteni. Anélkül is tudta volna, hogy a vasárnap a családé, hogy a KDNP ilyen álságos módon ráerőltette volna. Arrogáns hozzá nem értésüket még jó ideig elnézte volna a nép, de a mindenáron tenni akarásukkal most elkúrták. Nem kicsit. Nagyon....." (forrás: hacsaknem.blog.hu)

Hát asszem' ehhez nem lehet mit hozzáfűzni. Hacsaknem azt, hogy remélem ismét segíthettem.                                                       

DOMINIK! (Könnyeimmel küzdve......)

Hello kedves olvasó!

Értsd Meg! Ez a címe a most megosztott videónak. Nem véletlenül. A szövegre (is) jó alaposan figyelve tekintsd meg, hallgasd meg kérlek az alábbi videót. Néztem és már megint a könnyeimmel küzdöttem. Ennek ellenére (vagy talán éppen ezért) szeretném, ha minél több ember láthatná, miről is beszélek. Ezért a megosztás! Respect Gotti Feat MRW & Luz. Íme:

Remélem (ezzel is) segíthettem.

Jó királyunk lesz Orbán Viktor?

Hello kedves olvasó!

Ma reggeli szemlémen akadt fenn Lengyel László, 2015. február 28-án megjelent publicisztikája, melyet most mindenféle változtatás nélkül szeretnék közölni. Vagyis ezzel azt szeretném közölni, hogy nagyon jó lenne, ha elolvasnád, ha minél többen elolvasnátok. Továbbá ezen (a szokásoson) túl, semmilyen kommentárt most nem fűznék hozzá. Mert nem kell. (forrás: nol.hu/Lengyel László) 

 

"..És a falon megjelenik az írás

A Fidesznek 1988-as alapításakor volt ügye. Egy liberalizmussal leöntött, szovjet rendszerbe zárt, szürke, öreg diktatúrából akart szabad, független, színes, nyitott és fiatal demokráciát teremteni. Az alapító fiatalok nem hatalomra, pénzre, karrierre vágytak, nem saját magukra gondoltak, hanem egy országra, sőt talán az egész világra. Lázadók voltak. Hívők: a szabadság vallásában hittek.

hirdetés

Nem lesz fölöttünk se Isten, se király, se párttitkár, se apánk. Jöhet rendőr és ügyész, jöhet megtorlás és büntetés: ez a világ a miénk lesz, nem a tiétek. 1989-ben Orbán Viktor őszintén beszélt a téren. Lehet, hogy meggondolatlanul, lehet, hogy pimaszul, de bizonyosan hittel: oroszok, menjetek haza! És tetszik, nem tetszik, ez volt a magyar társadalom döntő többségének is a vágya: menjenek, és jöjjön egy fiatalember, aki kimondja! Volt ügye a Fidesz-fiúknak az Ellenzéki Kerekasztal vitáiban, majd a négyigenes népszavazáskor! Volt sorsfordító célja az 1990-es választásokon. Őszinte és tisztességes volt Kövér László, amikor nekiment Csurkának és dolgozatának 1992-ben a parlamentben.

Az ügy vége

Liberális Saulusból konzervatív Paulusszá lettek. A többségük, Orbán Viktor vezetésével megtért a keresztény és nemzeti ideológiára, és bezárkózott a Nemzeti Magyarország szekértáborába. Kicsit modern, nagyon hátranyilazó, kicsit európai, nagyon Európa-ellenes, kicsit polgári, nagyon antikapitalista, kicsit demokrata, nagyon vezérhívő, kicsit elégedett, nagyon sértett magyar táborba. A kisebbségük alighanem őszintén hitt a Polgári Magyarországban, különböző polgárok, különböző Magyarországában: Áder Jánostól Szájer Józsefig, Pokorni Zoltántól Stumpf Istvánig, Tölgyessy Pétertől Navracsics Tiborig.

 

Több európaiság, kevesebb magyarkodás, több polgárosodás, kevesebb provincializmus, több liberális demokrácia, kevesebb többségi demokrácia, több jogbiztonság, kevesebb állami önkény, több konszenzus, kevesebb konfliktus, több párbeszéd, kevesebb hatalmi monológ. A Janus-arcú Fideszt csak a csoda és az ellenfél tartotta össze 1998-tól 2002-ig. Az ezredforduló utáni Fidesz már megrágta és kiköpte a Polgári Magyarország híveit, és a Nemzeti Magyarország szerelmi kapcsolatra lépett a kádári kisember populizmusával. Az ellenzékben, a baloldallal párhuzamosan fogyott az ügy.

Ahogy 2006-ban a baloldal elvesztette az ügyét, és fokról fokra a hatalom megszerzése és mindenáron való megtartása vált egyetlen céljává, úgy csörtetett az Orbán vezette Fidesz a hatalom meghódítása felé. Beérve a hatalomba a Fidesz, az orbáni vezérelvű rendszer nyers hatalomgépezetévé vált. Nincs már ügy, eszme, ideológiai cél. Sőt a rendszer kiépítésével egy időben, a rendszer ura és kommunikátorai nyíltan meghirdetik az értékelvű politika végét, az érdekelvű politikát. Ami jó a vezetőnek, jó a kiszolgáló pretoriánus gárdának; ami jó e hatalmi csapatnak, az a kétharmados többség akarata; a kétharmad akarata a nemzet érdeke; ami a nemzet érdeke, az az állam érdeke; az állam érdeke a központ érdeke.

Lojálisnak, hűségesnek nem ügyhöz vagy értékhez, eszméhez vagy ideológiához kell lenned, hanem a vezetőhöz. Ő felismerte az érdekedet, reggel Nyugat, este Kelet, reggel Európa, este Oroszország, reggel polgár, este ihaj-csuhaj mangalica, reggel vele vagy, délben érte vagy, este övé vagy. Pillanatok alatt eltávolítottak bárkit a hatalom közeléből, aki naivan huszonöt, húsz, tizenöt éven át hűségesen hitt a Fidesz ügyében, aki azt hitte, hogy itt népben és nemzetben és nem hatalomban és pénzben kell gondolkodni.

hirdetés

A beérkező új undokok, harmincöt és negyvenöt között, egy pillanatra se vettek komolyan semmilyen elvet, csak a felfelé üllő, lefelé kalapács elvét, a magamnak, családomnak, városomnak, régiómnak szerzek elvét. Aki ügyben hisz, balek, rosszabb, öreg, akit félresodor Orbán Viktor és az általa irányított történelem. Büszkék vagyunk rá, hogy nem hiszünk semmiben. Elvenni a másét, jogunk. Miénk itt minden. Az ügyben hívő kérdi: – Azért csináltuk a Fideszt, hogy ezek a senkiháziak lopjanak, Viktor? – Jár nekik, ők harcolnak a fronton! – Mellettünk vagy mellettük állsz? – Nektek kellene melléjük állnotok, mert ők a jövő! – Megértettem. Tudod, eddig nekem, huszonöt éven át a Fidesz ügy volt, mától, hivatal. Eddig melletted álltam, most elálltam mellőled.

Vajon hányan hiszik még a Fidesz választói közül, hogy van hit, az Orbánba vetett személyes hiten kívül? Ő tudja. De vajon valóban tudja-e? Nem azért maradt-e otthon a Fidesz-szavazó Veszprémben, mert a Fidesznek elfogyott az ügye, mert nem tudja elhitetni magával, hogy igaz célért megy szavazni? Milyen hatással lesz a magyar társadalomra, hogy a baloldal után a jobboldal is elveszti az ügyét? Egy hit, eszme, ügy nélküli társadalom, ahol már csak a nyers önérdek, az erősebb ököljoga igazgat, és ahol csak szélsőséges téveszmék keringenek.

Betyárbecsület vége

A Fidesz gazdasági érdekközösség volt. Szövetkezünk arra, hogy elfoglaljuk először az utcát, majd a városrészt, később a várost, a régiót, az országot. A munkamegosztás világos: te a legális térben dolgozol a politikai hatalom megszerzésén, te pedig az illegális térben a gazdasági hatalomén. Te látszol, te pedig nem. Mind a politikai, mind a gazdasági térfoglalásban bármilyen eszköz megengedett. Aki akarja a célt, akarnia kell az eszközöket is. Egyetlen szabályt kell betartani: nem lophatjuk meg egymást, nem tehetünk keresztbe egymásnak.

Egymást becsapni több, mint bűn, hiba. Én megbízom benned, te megbízol bennem: megteremted számomra a politikai feltételeket, én hozom a gazdasági hasznot. Ha kikerülsz a hatalomból, biztosítom a te és a pártod gazdasági feltételeit. A Fidesz-uralmat ez az Orbán–Simicska szent szövetség biztosította. Fintoroghattak a kényesek, a valódi vagy áltiszták: nagy pártot, logisztikát, hatalmi gépezetet csak nagy pénzzel lehet működtetni. A Fidesz már régen eltűnt volna Simicska nélkül, igaz, Simicska se lenne milliárdos Orbán és a Fidesz nélkül. Ez egyenrangú szövetség volt.

Több: barátság. Kipróbált frontbarátság. Csodálták egymás trükkjeit, technikáit, zsenialitását. Látták egymást magasban és mélyben. Voltak együtt válságban. Egymásnak vetett háttal küzdöttek. Többet tettek egymásért, mint bárki másért. Joggal mondja ki ma egyik is, másik is: én tettelek azzá, aki vagy. Nélkülem nem lennél miniszterelnök. Nélkülem nem lennél milliárdos. Most megszegték a legfőbb törvényt: egymás ellen fordultak. Vége a betyárbecsületnek. Nemcsak ők ketten, hanem a szélesebb Fidesz-közösségben is mindenki tudja, hogy a felek holtig harcolnak.

hirdetés

Két narcisztikus megszállott: hatalom és pénzmániások, mániás-depressziósok. És ezzel felborul a Fideszen belüli szabály: egymástól nem lopunk, egymást nem támadjuk, egymás utcasarkán nem kezdünk üzletet, a főnök engedelme nélkül semmit se teszünk. A Fidesz-rendszer, az Orbán–Simicska-gépezet egyetlen szabályt sem tartott be, egyetlen ígéretet, alkut, megállapodást sem érzett magára nézve kötelezőnek, csak ezt az egyet. Mostantól bárki lophat bárkitől, bárki erőszakoskodhat bárkivel – nincs egységes Fidesz-erő, nincs egységes központ.

Barátságok vége

Orbán Viktor fél év alatt elveszítette két legjobb barátját: Kövér Lászlót és Simicska Lajost. Ne mondjátok, hogy Orbánnak nem számít a barátság! Évtizedes barátságok ezek, a gimnáziumból, az egyetemről, a Bibó kollégiumból. Fiatal férfiak véd- és dacszövetségei. Őszinte, elfogult szeretet. Mély bizalom. Három fanatikus. Kövér és Simicska elvileg és gyakorlatilag kizárták egymást. Megvetően, szükséges rosszként tekintettek mindig egymásra. De Orbán Viktor kettős életéhez, a sámánvarázslósághoz és a cinikus zsákmányolóhoz mindkettejükre szükség volt.

Orbánnak immár nem kell a barátság korlátja, ellensúlya, dörmögő bírálata, őszinte szava. És különböző okokból se Kövér, se Simicska, nem bírták, bírják elviselni Orbán változását. Nem az fáj nekik, hogy megcsalja őket fiatal pőcsikekkel, Lázárokkal és Rogánokkal, Rosencrantzokkal és Guildensternekkel, Berijákkal és Malenkovokkal, hanem, hogy nem hallgat rájuk, nem figyel a figyelmeztetéseikre, hogy egyszerre hunyt ki benne az eszme lángja és veszítette el a realista tisztánlátását.

.....vagy nem.

Kövér és Simicska volt az a két ember, aki még őszintén beszélhetett Orbánnal. Szomorú, de így van. Egy pokolian rossz, megkeseredett és meggonoszodott politikus, és egy zseniális maffiózó. Ők voltak Orbán hűséges társai. Csak ők szakíthatták meg végtelen monológjait. Csak ők gondolták, hogy egyenrangúak vele. De Orbán Viktorral senki nem lehet egyenrangú. Senki nem lehet őszinte. Nem jó, ha az emberrel szakítanak a legjobb barátai. Nem jó, ha az ember szakít a legjobb barátaival. Ennél csak egy a rosszabb, ha korábbi barátai halálos ellenségeivé lesznek.

Láthatjuk, hallhatjuk, hogy micsoda szenvedélyek, gyilkos dühök szabadulnak fel. Simicska ordít: a legjobb barátom csapott be, ne bízzatok ebben a… Kövér egyszer majd a parlament pulpitusáról fogja kiáltani: ki a kufárokkal a pártomból, nem azért tettelek miniszterelnökké, hogy gazemberek kezére add a pártot és az országot! Akinek a hatalma sok, annak először nincs önmaga, majd nincs barátja, nincs családja, nincs ügye, nincs igazsága. Innen már csak egy lépés, hogy ne csak magát, hanem hatalmát is veszítse. ...."

Remélem, hogy ma is segíthettem. (Például tisztábban látni.)

A közmunka tényleg gyermekkori álom?

Hello kedves olvasó!

A ma reggeli "lapszemlémet" végezvén szúrt szemet ez az igencsak szókimondó és még annál is inkább aktuális, hovatovább vérlázítóan igaz cikk, a gepnarancs.hu oldalról. Egyenlőre itt fent, nem is fűznék többet hozzá. Íme, egy kicsit szerkesztve:

"......Ki a búbánatos szent jóakaró ültette a nyakunkba Rétvári Bence Mátét? Ki a búbánat ez a megélhetési politikus, aki sorozatban alázza meg a szegényeket. Ki a búbánat tűri már sokáig, hogy havonta egymillió forintnál is több fizetést kapjon államtitkárként és országgyűlési képviselőként a mi pénztárcánkból? Ez az ember tisztes szegénységet kínál népe nagy részének. Közmunkából. Mi másból? 

Nem a munka hőse Rétvári Bence sem, elpolitizálgat a papíron párt tagjaként, Fidesz szelet fújva: EMMI-s államtitkárként 997 000, parlamenti képviselőként 224 363 forint közpénzből. Osztja az észt – sokat nem tud – a páholyából. 

Az ilyen embernek, aki soha nem fogta meg a munka nemesebbik felét, hogyan van pofája tisztes szegénységről beszélni? Az időben megritkított hétfői parlamenti ülésen a napirend előtti felszólalásban a kereszténydemokraták lózungjait Szászfalvi László alapozta meg, mert szerinte a baloldalnak nincs joga arra, hogy szegény-ellenességgel vádolja a kormányt. Rétvári Bence neki felelve arról beszélt, hogy a közmunka nyomor helyett tisztes szegénységet kínál. 

Gúnyolódik a kereszténydemokrata államtitkár. Ja, és biztosan nem kapta meg főnöke, Balog miniszter levelét, azért mer így lazán szegényezni. 

Az a helyzet, hogy Magyarországon százezrek már kisgyermek koruk óta közmunkások akarnak lenni. E nagy álom beteljesülésében segíti őket az Orbán-kormány. Munka helyett kitalált, semmire sem elég és semmire sem jó bütyköléssel kábítanak embereket: ha közmunkás leszel, tisztes szegénységben döglesz meg! 

Ki a franc az a tisztes szegény? Az iskolázatlan vagy a diplomás; a kisebbségi csoport tagja vagy a létminimum alatt beágyazódott család; a nyugdíjas vagy a tartósan munkanélküli; a beteg, a hajléktalan vagy nagy- és csonka családok? Az új szegények vagy a lecsúszó középosztálybeliek? Kiken segít a közmunka, Rétvári Bence? 

Ne sértegessen senkit! Ha van tisztes, akkor van lumpen szegény is. Ezt már jól kitalálta Balog Zoltán, akkor még államtitkárként. Az előbbiben élő családok szerinte nagyon kis összegekből – tudjuk, akár 47 ezer forintból – is fenn tudják tartani magukat, bezzeg a lumpenek még ezt a lehetőséget sem használják ki. 

Hát akkor tisztázzuk! Nem minden szegény lumpen – közmunka ide vagy oda. És nem minden lumpen szegény. Becsület és jellem, uraim! A rohadt életbe! 

Arról hallott, olvasott már, nem tisztes szegénység kell, hanem tisztes munka. Biztonságos munkakörülmények, tisztes(séges) jövedelemmel – annyi jó lesz, mint Rétvárié. Az olyan magabiztosságot ad, amitől embernek érzi magát az amúgy ember. Ebben az állapotban minden további gond könnyebben megoldható. 

Tényleg vérlázító ez a Rétvári, már nem először, az ő klasszikus szövege az is, hogy csökkent a szegénység, az emberek jobban élnek Magyarországon; nő a kereskedelmi forgalom és csökken a szegénység. 

Csökken a nagy túrót! Hiába ez mérhetetlen cinizmus, az életben nagyon is mérhetően jelen van a kilátástalanság, a reménytelenség, hiszen csak Rétvári és a kormány adatai szerint élünk sokkal jobban, mint évekkel ezelőtt. Még mindig próbálkozik eladni a nagy dumát az előző nyolc év szegénységi retteneteiről, de ma már ez ócska és olcsó hivatkozás. 

Mondok valamit: ennek a kormánynak nem kellett öt év ahhoz, hogy kitermelje saját gazdag holdudvarát, gyorsan tömték meg saját zsebüket, a haverokét, a csókosokét. Igaz, lopni sokkal egyszerűbb, mint európai módon, demokratikusan, az emberi szabadságot és méltóságot tisztelve olyan gazdasági és szociális intézkedéseket hozni, amellyel nem nő rohamosan a különbség köztük és a melós között. 

Rétvári ezt nem nagyon fogja fel, soha nem futkározott – akár évekig reménytelenül – munka után. Beleült a párthajóba, az meg ringatja rendesen.

És az ilyen kaliberű lumpen szellem az Orbán-kormány oszlopos tagja. Fölösleges napestig példákat sorolni az ilyen embernek arról, mi a szegénység. Egyszer elmesélem, úgyis mond még baromságokat. Akkor megismerheti, mi is az a kifli projekt. ............." (forrás: gepnarancs.hu)

Csak annyit még, és ezt már én tenném hozzá, hogy a plebejus kormány, a kis létszámú  országgyűlés is elég rég óta csak egy mese. Vagy, ha érthetőbben akarnék fogalmazni: - hazugság. 

Az ezt a hazugsághalmazt körbeölelő kormánymegbízottak és külsős szakértők hada, az álcivil, de a regnáló hatalom seggét, az oda (is) ömlő adóforintok milliárdjaiért fényesre nyaló szervezetek, alapítványok, a stadionépítő "kozbeszerzők", a (például) kikötőt vásárló vejek, és a teljesen felesleges posztokon páváskodó "rétváribencék" sokasága, soha nem látott sebességgel és mennyiségben szippantja fel a pénzt. A közpénzt. 

A te pénzedet! Azt a pénzt, amit oktatásra, gazdaságélénkítésre, közbiztonságra, egészségügyre, és a létező, többek közt e kormány hibájából létező és dinamikusan növekvő valódi szegénység felszámolására adtál!
Nem pedig arra, hogy e forintok milliárdjai tűnjenek el végül olyan zsebekben, mely zsebek tulajdonosainak csak egyetlen -számukra- jó tulajdonsága van: - az, hogy mostanában kurva közel üldögélnek perkeltes fazékhoz. Remélem, ma is segíthettem.