2015. július 28., kedd

MOSOLYMANÓ A Dominik könyve

Hello kedves olvasó!


Meggyőződésem, hogy ha az ember egyszer úgy dönt, hogy 'beleáll' egy 'ügybe', hogy ad, ha nem is kérik rá, akkor egy idő után ettől elkezdi magát -ha először csak egy kicsit is, de- jobban érezni. Mert igencsak javítja a közérzetet az, ha valaki akar és tud is segíteni.

Amikor, valamivel több, mint egy évvel ezelőtt elolvastam az egyik internetes napilap cikkét, melyben az újságíró Dominikről, a betegségéről, a győztes csatákról, illetve a végül kiújult agydaganatról és a 'bakancslistáról' írt, valami megmozdult bennem.
Érdekes, hogy pont ott és pont akkor. Utólag azt gondolom erről, hogy mégiscsak lehet valamilyen felsőbb intelligencia, aki időnként irányítja a gondolatainkat, és/vagy az érzéseinket, hiszen sok ilyen estről hall az ember, mégis, akkor úgy gondoltam: - lépnem kell, valamit tennem kell, valahogy segítenem kell!! Ott dolgozott bennem ez a kényszer, oly erővel, amit magam sem hittem.

Aztán minden akarat, minden jó gondolat és a Domi által megélt rengeteg pozitív élmény ellenére Ő 2014. augusztus 19-én, kicsivel több mint három évesen végül elment. Bárhogy akarták ezt másképp a Szülei, az őket körbevevő (akkorra sok ezer) kedves, Jó emberek, és maga Dominik is, a Mosolymanónak mennie kellett. Eleve elrendelés? Nem hiszem, és bár közhelyes, de a sors útjai valóban kifürkészhetetlenek. 

De Dominik senkit sem hagyott itt 'üres kézzel' és soha sem fog elmenni teljesen, hiszen egy három éves apró emberke hősiességével megvívott háborújának története, melyben a legfélelmetesebb betegséggel, a rákkal vette fel a harcot, illetve a Szülők önfeláldozó emberi tartással, csak szuperlatívuszokban jellemezhető magatartásának ismerete mindenki számára üzenetet és egyben értéket közvetít!

Azt üzeni, hogy a harcot soha sem szabad feladni! Azt üzeni, hogy egy életünk van és jobban kell azt élnünk, mint ahogy eddig tettük! Azt üzeni, hogy a szeretteinkre kell figyelnünk legelőször, mert ők a legfontosabbak! 

Értékként pedig a szeretet hatalmát, az önzetlenség erejét nyújtja e fájdalmas, mégis oly csodálatos történet, melyet ahhoz, hogy jobb emberré válhass te magad is meg kell, hogy ismerj. 

Erről szól a blogbejegyzéssel azonos címen megalkotott, és Dominik rövid kis életét feldolgozó könyv, mely e pillanatban a kiadóját keresi, hogy végül sok-sok emberhez juthasson el.  És erről szól az itt megosztott hír  is, melyre kérlek most kattints rá, köszönöm. 

Remélem segíthettem és kérlek segíts, ha tudsz, hogy mihamarabb napvilágot láthasson e könyv.
 

2015. július 19., vasárnap

PUMPED AKÁRKI

Hello kedves olvasó!


A napokban 'rengette meg' (amúgy nem, ez csak egy amolyan hatásvadász, bulváros szófordulat), az internet világát a magát Pumped Gabónak nevező akárki, aki enyhén kidolgozott testével, valamint fura táncával, illetve a teljes Balaton Sound ideje alatt végig viselt, ugyanazon piros gatyójával kereste a feltűnést.

Mi tagadás meg is találta, hiszen végül youtube tele lett vele, rádióműsorok és a televíziók bulvárműsorai próbálták megszólaltatni őt. Cikkek is jelentek meg róla, (de nem vele, mert a megnyerő külső, nem egy IQ bajnokot takart) többnyire olyan stílusban, melyek olvastán egyedül Gabó nem jött rá, hogy az adott írásművek tulajdonképpen nem dicsérik őt. Sőt, ellenkezőleg...... 

Mindegy is. A tiszavirág életű sztársága (celebsége) mára véget ért. Sőt, úgy tűnik, hogy a kérészéletű Pumped Népszerűség máris a visszájára fordult és ma sírva röhög Gabón az internet népe, pedig még haknizik itt-ott. Bennem csak egyetlen kérdés merült föl: - mi lesz Pumpedlivel, ha beköszönt az ősz és hideg lesz a Pumped Gatyóhoz? Merthogy akkor már nagyon hideg lesz.

A Sound idején még érte versengő 'kertévék' többször megszólították őt, ám attól a 3 bittől, ami nem mellékesen az agyában tombolt, csak nagy nehézségek árán sikerült kicsikarni tőle a hőn áhított nyilatkozatot. Valljuk be őszintén, a kizárólag tőszavakat tartalmazó egy-két szavas mondatok ereje, még így a nyári uborkaszezonban sem vette le a lábáról az értő közönséget. De meglehet még csak nem is ez tette be Pumped sikerének ajtaját, (bár volt egy-két hozzászólás, amely istenítette őt), hanem az, amikor nem egészen huszonnégy óra figyelmet követően Pumped már nem adott ingyen interjút.

A Balaton Soundon saját színpaddal és stúdióval kint lévő 89.5 Music Fm rádióadó a saját facebook oldalán osztotta meg a srácot e szavakkal hozzátéve, hogy "...és ez nem vicc..." 

Na több sem kellett az internet népének, (micsoda mesebeli fordulat) a megosztást követő percekben gyakorlatilag virtuálisan széttépték a fiút, majd a következő nap első másodperceiben keletkezett százezer új hír lavinaként temette maga alá a Pumped srácot.

De, hogy végül miért szenteltem neki e néhány sort mégis? A válasz egyszerű. Amikor a rádió elkezdte Gabó beleit kihúzni, én posztjuk alatt megosztottam az itt látható fotót, melyen a TESCO áruház leértékelt fürdőnadrágjai láthatóak hűvös halomban.

Nem vagyok egy nagy like vadász. Ha valami tetszik tőlem az interneten (épp velem egy időben) lógóknak, nos ők nagy valószínűséggel likeolni fogják, vagy épp még hozzá is szólnak, ami általában vicces csevejjé válik végül és elérheti az akár 30-100 likeot is. (Száz körül már csak a kisfiamról készült nagybecsű fotók likeolódnak amúgy.) 

Ám amikor megosztottam a Pumped Gatyókat ábrázoló képet, hirtelen nagyon sok like és hsz érkezett hozzá. Olyan sok, hogy meglepődtem. El is határoztam, hogy figyelemmel kísérem a saját hozzászólásomat huszonnégy órán keresztül, mert kíváncsi lettem, hogy ebből mi lesz.

A rádió megosztása végül 824 embert mozgatott meg, míg a roham végére is legfelül maradt posztom a 'sorozatgatyófotóval' a legtöbb, 317 likeot és 15 hozzászólást eredményezte, sőt, valamelyik internetezőtől megkapta a "nap kommentje" kitüntető címet is.

Egy kicsit elgondolkodtam, gondolj bele egy kicsit te is. Egy ilyen kibaszott fos hír (melyet azért a rádió végül nem véletlenül osztott meg, ideje volt eltemetni Gabót és ez sikerült is) közel ezer embert bírt véleményalkotásra, és egyetlen hozzákapcsolt, semmit sem jelentő fotó másik bő háromszázat. Nincs közöny, nincs nyavajgás, senki nem támad senkit, happy life. 

Ám amikor mondjuk ugyanitt segítséget kérsz, komoly, fontos, sokszor életveszélyes ügyekben, sokan a fülük botját sem mozdítják, mások meg egyenesen arra ragadtatják magukat, hogy a virtuális tollukat megragadva trollkodni kezdjenek, támadva a segítség kérőjét, annak családját beteg, vagy eltűnt hozzátartozóját, ellopott kocsiját.

 Jómagam olykor elbohóckodok a facebookon és van, hogy nagyon komoly témákban értekezem másokkal, de ha kell odateszem magam bárki érdekében, aki igazán segítségre szorul. (Itt jegyzem meg, hogy a 89.5 Music Fm rádió ugyanebben -mármint a segítségnyújtásban- élen jár, felkarolva még a lehetetlent is. Tudom........) 
Meglehet, én nem értem az embereket, vagy éppen világot, de kérdem én: - ez már mindennek a legalja, vagy fajulhat még tovább, egy olyan -most még ismeretlen irányba-, ahol a Pumped Gabók fontosabbak lesznek majd, mint egy bajba jutott család, vagy egy beteg gyermek? Az említett rádió nem így látja, én sem és gondolom, hogy te sem kedves olvasóm. 

Szóval remélem, hogy nem így van, és remélem ma is segíthettem.