194. NAPIJÓ

2011. október 2. Vasárnap

Az, ha nem adod fel!

(Én már majdnem befejeztem a NAPIJÓ-k írását.

De nem tettem és ez az egyik jó dolog, ami ma velem történt!

Ne add fel te sem!)

193. NAPIJÓ

2011. október 1. Szombat

Még egy ilyen kibaszott hosszú vénasszonyok nyarát?!

(De jó mert még életemben egyszer sem

sétáltam papucsban október elsején.

Nekem tetszik.)

192. NAPIJÓ

2011. szeptember 30. Péntek

Átadni a tudást.

(Még a legkonokabb fejbe is beleverhető valami.)

191. NAPIJÓ

2011. szeptember 29. Csütörtök

Bonyolult(nak tűnő) ügyekben sikerrel eljárni.

(Még akkor is, ha éppen először csinálsz újat.)

190. NAPIJÓ

2011. szeptember 28. Szerda

A reggeli kávém.

(Ma valahogy nagy szükségem volt rá.)

189. NAPIJÓ

2011. szeptember 27. Kedd

Bízni egy rövidesen bekövetkező jobb jövőben.

(Olyan mint az enyhe szellő  a forróságban:

-megcsillantja a reményt, hogy lesz még hűvösebb is.)

188. NAPIJÓ

2011. szeptember 26. Hétfő

A kapcsolatok!

(Azok az emberi kapcsolatok, amelyektől jól vagy,

amelyeket ápolsz, mert jól érzed magad

a kapcsolat másik végén élő, létező emberekkel.)

KETTÉSZAKADT ORSZÁGUNK SZOMBATON TOVÁBB HASADT!

Hello kedves olvasó!

Biodíszlet. Nagyon komoly!

Számolok, osztok szorzok. Folyamatosan azon töröm a fejem, hogy hogyan lehetne egy kicsivel jobb, kényelmesebb. Hogyan lehetne kevesebb a tartozás, a napi rezsi. A szolgáltatókkal rendszeresen új szerződéseket kötök, amennyiben alacsonyabb árért kínálják portékájukat, legyen az internet szolgáltatás, digitális tv, akármi.

Persze nem vagyok ezzel egyedül nyilván. Sok százezer ember, sok ezer család él ugyanígy, próbál talpon maradni, megpróbálja a feje fölött összecsapni készülő hullámok erejét megtörni. Praktikákkal, okos döntésekkel, takarékoskodással, túlórával, állásváltoztatással, bármivel, ami a családjának kedvez és ami a törvényesség, a jogszerűség határain belül helyezkedik el. 

Mondjuk én valahogy nem gondolkodom azon, hogy a nagy magyar szociális háló Forintjai, segélyek formájában rám hulljanak és gondolom a bérből élők nagyobbik többsége -hozzám hasonlóan- szintén nem. Ez persze nem valami magyar konok paraszt hozzáállás, én egyszerűen szégyellném magamat másokkal eltartatni, mert ilyennek neveltek. (És persze vannak "mások", akik a -semmittevésből sportot csinálva- ebből élnek. De az majd egy másik cikk lesz. Szerintem.)

Mielőtt azonban bárki lerasszistázna elmondom, ezidáig közel hatvanmillió forintot fizettem be a nagy kalapba adó és járulék formájában. Szép házam is lehetne ebből a pénzből, vagy sok minden másom, de nincs. Nem is sajnálom, hiszen az ország működéséhez, egészségügyéhez, oktatásához, kulturális életéhez, vagy éppen a közbiztonságához nekem is hozzá kellett, hozzá kell járulnom.

És nem is lenne ezzel semmi baj, ha nem látnám nap, mint nap, hogy ezek a Forintok bizony nem éppen oda vándorolnak, ahová szántam őket. A néhány mondattal korábban említett "sportolók" ugyanis fényesen élnek, még a NAV "sem látja" őket, míg én a cikk elején vázolt módon osztok, szorzok abból a kevésből, ami a kötelezettségeim megfizetése után nekem, a családomnak marad. Az egészségügy ma nem a béka segge, hanem a Mariana árok alatt van. A családunkban élő idős emberek, nagymamák, nagypapák beszámolói alapján legalább is ez feltételezhető, mert milyen járóbeteg-ellátás az, ahol reggel nyolctól este hétig váratják a beteget? Megmondom: -semmilyen!! Aztán ott van a közbiztonság esetleg.

Az a közbiztonság, amely sem a választási ígéretben szereplő két hét alatt sem (Két hét? Ez vicc volt már akkor is!), sem pedig azóta nem javult, sőt: -a statisztikák szerint jelentősen romlott. A rendvédelemben dolgozók munkakörülményei elavultak, informatikai rendszerük olyannyira fejletlen, hogy bármelyik piti bűnöző magasabb szintű otthoni számítógéppel rendelkezik, felszereléseik életveszélyesek. Füstben eltévedt és megfulladt tűzoltók, kopott gumikkal halálba száguldó motoros rendőrök, rossz fékekkel felboruló mentőautók. Hogy csak a közeli múlt néhány eseményét említsem.

És így el is értem Orbán Viktor legújabb -egyébként erősen gondolatébresztő- mondataihoz, melyek éppen tegnap a rendőrség 1327 új tiszthelyettesének avatásán hangzottak el. Az origó munkatársának cikke szerint, idézem: -Orbán Viktor azt mondta, hogy a munkaképes, de nem dolgozó rendőröktől beszedendő adó teljes összegét a dolgozó rendőrök béremelésére fogják fordítani a jövőben. "Nem támogatjuk azt, hogy egészséges, életerős emberek hátat fordítsanak a munkának, és ne dolgozzanak."

Ez jó! Nagyon jó! Végre eljött az ideje, hogy kormány választ adjon a rendvédelem, a vegyipari dolgozók, a bányászati ágazat dolgozói, a mentősök és még sok-sok szakma korengedményes nyugdíjasainak ellenkezésére.

A gonoszsághoz mérhetetlen intelligenciával és persze kellő cinizmussal hozzá is fogott szeretett kormányunk ahhoz, hogy végre megossza a társadalom ezen ágát is. Hiszen, ha valóban így jár majd el a rendőrök esetében, akkor (ahogy a korábbi példák ezt már jól mutatják) így fog eljárni az összes többi területen is. Az új ellenséget ezúttal már nem csak a "zemberek", hanem a jövő rendőrei számára is kijelölte. Demagóg mondatai így végre eljutottak az ő fejeikbe is. E mondat azt sugallja, hogy a jövő -természetesen ezután is- elmaradó béremeléseiről, azok elmaradásáról majd nem a kormány, hanem a rendvédelmi (és egyéb ágazatok) nyugdíjasai tehetnek. Így, ezen az alapon majd jól lehet rájuk (is) haragudni. És, ha már majd mindenki mindenkire haragszik, akkor végleg ezzel lesz elfoglalva és nem azzal, amit a kormány tesz. Óriási! Tényleg nagyon nagy ötlet!

És bár kétségkívül okos, de sehová sem vezet, mert e szabályosan kettéosztott országban -rajtam kívül is- él még néhány ember, akik gondolkodnak is nemcsak hallgatják a hülyeséget. Egy mai cikkben olvastam: "Amit most látunk, azt egy Orwell nevű angol író már évtizedekkel ezelőtt megírta 1984 című könyvében és az Állatfarmban. Tessék kikeresni, elolvasni." (Pallagi Ferenc: Tízezer perc)

És csakugyan. Aki az említett műveket ismeri, az tudja miről is van szó.  A jövőre ismét sokkulcsossá (és igazán nyomon-követhetetlenné) váló adórendszer névleg ugyan egykulcsos és tizenhat százalékos marad, ám lesz, aki majd egy forintot míg mások két forintot fognak adózni azonos összegek után. (De a név marad, mert annak ellenére, hogy nem vált be, azért ez a rendszer a jó!? Ugye? )

A kormány általi: -"Az egykulcsos jó, a többkulcsos rossz." mondat ismételgetése csakugyan alkalmas arra, hogy sokszori ismételgetésével a "zemberek" el is higgyék ezt, de azok, akik gondolkodnak már régen tudják: -ez csak a kormány egyik elhibázott lépése a sok közül. (Ugyanis a minimálbér ugyanúgy 16%-ot adózik, mint havi kétmilliós nettó ÁLLAMI fizetés ugye.) A dízel jövedéki adójának emelése, a 27%-os ÁFA még csak most jönnek. Ez aztán az egyenlő teherviselés! Ezt nevezem!

De mindegy. A szeptember végére és október elejére tervezett, egyszer már betiltott, ám a (valóban független magyar) bíróság által mégis engedélyezett tüntetéssorozat végre talán majd hatást gyakorol a kormány eddigi ámokfutására. Ha máshogy nem, úgy a nemzetközi közvélemény útján. Mert ha ez így megy tovább, akkor ősszel nagyon nagy baj lesz. De szinte az is biztos, hogy a kormánynak nem csak néhány elégedetlen ember ülősztrájkjával kell majd szembesülnie! Ám ezt már nem én mondom, hanem bárki, akivel eddig beszéltem. A lassan mindenüktől megfosztott, meghasonult, csalódott "zemberek". Vigyázz magadra az őszön kedves olvasóm. Remélem segíthettem. 

187. NAPIJÓ

2011. szeptember 25. Vasárnap

A MEGOSZTÁS!

(A gondolatok, egy falat kenyér, a szeretet,

egy kis hely, vagy bármi jó megosztása másokkal.

Mert adni -nagyon is- jó.

Szóval így a megosztás

-persze nem mindig facebook-os értelemben-

maga a gondoskodás.)

186. NAPIJÓ

2011. szeptember 24. Szombat

Néhány teljesen zavartalan és ezért kellemes óra

a gyermekeiddel!

(A mosolyuk maga a köszönet és ez mindent megér.)

185. NAPIJÓ

2011. szeptember 23. Péntek

Egy -éppen bárhol- üzemelő WIFI hot spot.

(Nem mondom, hogy a nyolcadik csoda,

vagy, hogy nem lehet élni nélküle, 

de sok mindent leegyszerűsít.)

184. NAPIJÓ

2011. szeptember 22. Csütörtök

Az Android 2.2-es operációs rendszer.

(Jó hülyén hangzik mi?

De megmagyarázom.

Az új mobilomban van ilyen cucc.

Amit ma kaptam.

Hát ez a mai NAPIJÓ.)

183. NAPIJÓ

2011. szeptember 21. Szerda

Az, amikor

-mégha csak apró lépésekkel is, de-

továbblépsz egy-egy problémán.

(De nem csak úgy,

hanem minden alkalommal

egy újabb megoldással a tarsolyodban.)

182. NAPIJÓ

2011. szeptember 20. Kedd

Az, ha képes vagy néha önmagadban is rendet tenni.

(Főleg, ha akarod is, hogy időnként ez megtörténjen veled.)

VÉGTÖRLESZTÉS

Hello kedves olvasó!

Szinte hallom a fejemben, amikor azt mondod: -na csodálkoztam volna, ha erről nem lett volna véleménye. És bizony nem tévedsz sokat, amikor ezt gondolod. Az ötletet tekintve egy jó barátom szavaival élve mondom: "-Hát gratulálok!"

Ő ezt persze olyan helyzetben használja (néha komolyan, néha félig viccesen), amikor a látott, vagy hallott dologról, eseményről megvan a maga véleménye. Hát gratulálok! A végtörlesztés lehetősége még szinte fel sem merült, máris jelentős kritika érte, ám az a baj, hogy nem csak itthonról.

Mert ugye, jelenleg a FIDESZ-KDNP szerint az MSZP, az elmúlt nyolc évvel a háta mögött (a FIDESZ bármely jelen intézkedésére) azt mond, amit akar. Az csak pusztába kiáltott szó -mondanám finoman-, de nem akarom, mert az a helyzet, hogy jobb ha azt mondom: -a FIDESZ nagyjából leszarja, hogy kinek, mi a véleménye arról, amit a kormány ma mond, vagy tesz.

Nem mondom, hogy osztom a kormánypárt véleményét, de az MSZP vonatkozásában talán még van is benne valami. A többi parlamenti párt is kardoskodhat, élen az LMP-vel, melynek tagjai akár ordíthatnák is televíziós nyilatkozataikat, annyira nem érdekel senkit hogy mit nyomnak. Mondom ezt azért, mert egyre inkább azt érzem, azt gondolom: -a FIDESZ-KDNP intézkedései (értsd: -összes eddigi tettei) ezidáig annak ellenére végrehajtásra kerültek, hogy sokszor ütköztek ellenállásba.

De idáig különösebben nem jöttek zavarba nemes kormányunk még nemesebb tagjai. Tették, teszik a dolgukat a legjobb tudásuk szerint. Csak az a baj (mondom én a nép hangja, aki nem politikus, nem jobb oldali közgazdász, vagy politikai elemző, csak egy gondolkodó ember), szóval az a baj, hogy ez a tudás, ez a legjobb tudás, ez most nem túl sok.

A rendszerváltást követő évek nehezek voltak. Ezt mindenki megértette és elfogadta. Igaz ugyan annyira nem, hogy a kormányzó MDF-et ez megmentse, de a taxisblokádot leszámítva nagyobb hőzöngés nem volt a türelemre intett nép körében. Aztán a kormányok egymást követve sem jobbítottak a helyzeten. A szocialista kormányzat pedig már odáig ment, hogy izomból kezdte lehúzogatni rólunk a bőrt.  

Ebből persze már tényleg elege lett a népnek, így 2006-ban csúnyán kiszaladt az utcára, hogy aztán bő nyolc hónapig ott is maradjon. Ezek az események, illetve az eseményeket követő gigakampány (a nyolc éve tartó kampány hajrája) ezután elsöpörte, szinte elfújta az MSZP hatalmát, és rendszerváltó pártokat tüntetett el a politikai fajanszban örökre. Követte mindezt aztán a kétharmados győzelem, amit -most már jól látom- a jövőben egyetlen egy pártnak sem volna szabad elérnie, egyetlen pártnak sem szabad megengedni. Mert ma nem elég, hogy egy történelmi viszonylatban is jelentősnek számító gazdasági válságot élünk meg, de mindezt a kormányzó párt leöntötte egy demokratikus mázzal is, hogy a napjainkban -egyébként a szemünk láttára- kibontakozó totális diktatúrát fedje valamivel, amíg bírja. Manapság alkotmányoznak kedvük szerint, mondvacsinált okokkal szakszervezeti vezetőket tartóztatnak le, nevetséges indokokkal (várhatóan hatalmas) tüntetések megtartását akadályozzák meg, súlyosan csorbítják a munkavállalói jogokat, képükre formázzák az (általuk) megtépázott jogosítványokkal bíró AB-t, és úgy általában mindenütt keresztbe tesznek nekem, nekünk kis embereknek.

Mindeközben a hatalmat támogató háttéremberek tovább gazdagodnak, a magas jövedelműek (például a 16%-os, egykulcsos adórendszerrel) még magasabb jövedelmekre tesznek úgy szert, hogy a minimálbér, vagy éppen a nyugdíj a jövőben adózni fog. A gázolaj jövedéki adója november elsejével lesz magasabb és ugye nem is kell említést tennem a 27%-os ÁFA-ról. Demagógiának tűnhet ahogy az eseményeket csokorba szedem és demagóg lehet a tálalás is, ám magam az érzelmekre ez esetben nem feltételezésekkel, féligazságokkal akarok hatni (ahogy kormányunk tette és teszi ma is), hanem a puszta tényeket közlöm, ha úgy tetszik az IGAZSÁGOT tálalom szinte időrendi sorrendben.

A kormány már korábban belecsípett az EU seggébe (egy demokráciában elképzelhetetlen) médiatörvénnyel, a nyugdíjbiztosítók államosításával, a visszamenőleges jogszabályalkotással, hogy csak néhány dolgot említsek. Ám a napokban bejelentett rögzített árfolyamon történő végtörlesztés lehetőségével a bankrendszer egészét forgatta fel. "Megérdemlik" mondhatnád, ám a pénzügyi befektető tegnaptól menekül Magyarországról. Ma olyan kockázatos Magyarországon befektetni, mint mondjuk Szomáliában. Ez nem túl jó hír, főleg, ha a mai svájci Frank, vagy Euro árfolyamokat nézem. Húsba-vágó híreket ont a televízió és a rádió, amikor erről beszél, mert a Forint ma akkorát zuhant, mint egy bezsírozott turistabusz szakadékban, hátszéllel. És ez -bevallom őszintén- fájt.

És akkor ebben a helyzetben jön elő nemes kormányunk a végtörlesztéssel. A rendezett anyagi helyzetben élők (milliókat nyerve az ügyleten) nyilván kifizetik devizahiteleiket, ám ez nem segít azokon, akik igazán bajban vannak. Azokon a bérből, fizetésből élők százezrein, akik rövidesen bukják az otthonukat, és családjukkal együtt lesznek kénytelenek a szociális lakótelepre, vagy az utcára költözni. Hihetetlen cinizmussal nyúlt a problémához a kormány és ezúttal is a vagyonosabbakon segít. Na meg azokon, akik sokadik generáció óta egyetlen legális jövedelemforrásként tekintenek a segélyre, amit a kormány még mindig bőszen oszt, a te adódból olvasóm.

A saját helyzetemet még ugyan nem látom kilátástalannak, hiszen -egyenlőre még- a saját lakásomban a saját számítógépemen firkálgatok és a saját internetes előfizetésem révén küldöm majd e cikket is el neked (és mindenki másnak is) kedves olvasó, de kezdek megijedni. Gondolkodj el te is ezen. Remélem segíthettem.