PUMPED AKÁRKI

Hello kedves olvasó!

A napokban 'rengette meg' (amúgy nem, ez csak egy amolyan hatásvadász, bulváros szófordulat), az internet világát a magát Pumped Gabónak nevező akárki, aki enyhén kidolgozott testével, valamint fura táncával, illetve a teljes Balaton Sound ideje alatt végig viselt, ugyanazon piros gatyójával kereste a feltűnést.

Mi tagadás meg is találta, hiszen végül youtube tele lett vele, rádióműsorok és a televíziók bulvárműsorai próbálták megszólaltatni őt. Cikkek is jelentek meg róla, (de nem vele, mert a megnyerő külső, nem egy IQ bajnokot takart) többnyire olyan stílusban, melyek olvastán egyedül Gabó nem jött rá, hogy az adott írásművek tulajdonképpen nem dicsérik őt. Sőt, ellenkezőleg...... 

Mindegy is. A tiszavirág életű sztársága (celebsége) mára véget ért. Sőt, úgy tűnik, hogy a kérészéletű Pumped Népszerűség máris a visszájára fordult és ma sírva röhög Gabón az internet népe, pedig még haknizik itt-ott. Bennem csak egyetlen kérdés merült föl: - mi lesz Pumpedlivel, ha beköszönt az ősz és hideg lesz a Pumped Gatyóhoz? Merthogy akkor már nagyon hideg lesz.

A Sound idején még érte versengő 'kertévék' többször megszólították őt, ám attól a 3 bittől, ami nem mellékesen az agyában tombolt, csak nagy nehézségek árán sikerült kicsikarni tőle a hőn áhított nyilatkozatot. Valljuk be őszintén, a kizárólag tőszavakat tartalmazó egy-két szavas mondatok ereje, még így a nyári uborkaszezonban sem vette le a lábáról az értő közönséget. De meglehet még csak nem is ez tette be Pumped sikerének ajtaját, (bár volt egy-két hozzászólás, amely istenítette őt), hanem az, amikor nem egészen huszonnégy óra figyelmet követően Pumped már nem adott ingyen interjút.

A Balaton Soundon saját színpaddal és stúdióval kint lévő 89.5 Music Fm rádióadó a saját facebook oldalán osztotta meg a srácot e szavakkal hozzátéve, hogy "...és ez nem vicc..." 

Na több sem kellett az internet népének, (micsoda mesebeli fordulat) a megosztást követő percekben gyakorlatilag virtuálisan széttépték a fiút, majd a következő nap első másodperceiben keletkezett százezer új hír lavinaként temette maga alá a Pumped srácot.

De, hogy végül miért szenteltem neki e néhány sort mégis? A válasz egyszerű. Amikor a rádió elkezdte Gabó beleit kihúzni, én posztjuk alatt megosztottam az itt látható fotót, melyen a TESCO áruház leértékelt fürdőnadrágjai láthatóak hűvös halomban.

Nem vagyok egy nagy like vadász. Ha valami tetszik tőlem az interneten (épp velem egy időben) lógóknak, nos ők nagy valószínűséggel likeolni fogják, vagy épp még hozzá is szólnak, ami általában vicces csevejjé válik végül és elérheti az akár 30-100 likeot is. (Száz körül már csak a kisfiamról készült nagybecsű fotók likeolódnak amúgy.) 

Ám amikor megosztottam a Pumped Gatyókat ábrázoló képet, hirtelen nagyon sok like és hsz érkezett hozzá. Olyan sok, hogy meglepődtem. El is határoztam, hogy figyelemmel kísérem a saját hozzászólásomat huszonnégy órán keresztül, mert kíváncsi lettem, hogy ebből mi lesz.

A rádió megosztása végül 824 embert mozgatott meg, míg a roham végére is legfelül maradt posztom a 'sorozatgatyófotóval' a legtöbb, 317 likeot és 15 hozzászólást eredményezte, sőt, valamelyik internetezőtől megkapta a "nap kommentje" kitüntető címet is.

Egy kicsit elgondolkodtam, gondolj bele egy kicsit te is. Egy ilyen kibaszott fos hír (melyet azért a rádió végül nem véletlenül osztott meg, ideje volt eltemetni Gabót és ez sikerült is) közel ezer embert bírt véleményalkotásra, és egyetlen hozzákapcsolt, semmit sem jelentő fotó másik bő háromszázat. Nincs közöny, nincs nyavajgás, senki nem támad senkit, happy life. 

Ám amikor mondjuk ugyanitt segítséget kérsz, komoly, fontos, sokszor életveszélyes ügyekben, sokan a fülük botját sem mozdítják, mások meg egyenesen arra ragadtatják magukat, hogy a virtuális tollukat megragadva trollkodni kezdjenek, támadva a segítség kérőjét, annak családját beteg, vagy eltűnt hozzátartozóját, ellopott kocsiját.

 Jómagam olykor elbohóckodok a facebookon és van, hogy nagyon komoly témákban értekezem másokkal, de ha kell odateszem magam bárki érdekében, aki igazán segítségre szorul. (Itt jegyzem meg, hogy a 89.5 Music Fm rádió ugyanebben -mármint a segítségnyújtásban- élen jár, felkarolva még a lehetetlent is. Tudom........) 

Meglehet, én nem értem az embereket, vagy éppen világot, de kérdem én: - ez már mindennek a legalja, vagy fajulhat még tovább, egy olyan -most még ismeretlen irányba-, ahol a Pumped Gabók fontosabbak lesznek majd, mint egy bajba jutott család, vagy egy beteg gyermek? Az említett rádió nem így látja, én sem és gondolom, hogy te sem kedves olvasóm. 

Szóval remélem, hogy nem így van, és remélem ma is segíthettem. 

MINŐSÉGI IDŐ!

Hello kedves olvasó!

És hello kedves anyukák, apukák, itt az interneten! Ajánlanám ezt az írást mindenkinek, aki közülünk gyermeket nevel és különösen ajánlanám egy digitális barátomnak, Éva Laczkónak, aki még csak most fogja megtudni, hogy lent mit is akarok kifejteni és egy hús vér barátomnak, Tóth Gacsal Etelkának aki meg már valamivel több mint egy éve tudja!
Szóval. Miről is szeretnék 'beszélni'? Van egy tegnapi tapasztalásom, bár nyugodtan állíthatom, hogy sok-sok éves, de tegnap nagyon erősen éreztem. Történt -ebben a nagy melegben immár harmadszor, vagy negyedszer pár nap alatt-, hogy felkerekedtünk az Öcsikével, némi fagylaltozást végrehajtani.
A feladat megoldása (függően attól, hogy tölcsérből faltuk a jeges áldást, vagy üvegkehelyből kanállal) több-kevesebb sikerrel végződött. Ám tegnap, nem a fagyizás volt a lényeg.

 
Ugyanis tegnap a cukrászda asztalánál, majd később a sétánk során, illetve az autóban ülve és látva az Öcsikét, ahogy előbb, az arcán széles mosollyal kanalazza a hideg finomságot, hallgatva a csacsogását, ahogy beszél kutyákról (például megkérdezte, hogy a kutya ehető-e?), macskákról, zeneiskoláról (ott van a cukrászda mellett), utóbb figyelve az értetlen, szemöldökfelhúzós arckifejezését, miközben a Fő téri Nagytemplom harangjai zúgtak ("hangoláznak", ahogy ő mondaná), élvezve ahogy a szintén a város főterén felállított ideiglenes színpad világot jelentő deszkáin, kezében egy működésképtelen, ócska, számára mégis kincset érő elemlámpát, mint egy mikrofont tartva énekel (bármit, csak éneknek tűnjön), meg műsort vezet, több alkalommal valami földöntúli boldogság fogott el!

Mert nem lehet nem észrevenni a kisfiam apró mozdulatain, gesztusain, szavain egy három éves ártatlan -és ezért imádni való- esetlenségét, és azt a boldogságot amelyben él.
Az ő életében nincsenek likviditási gondok, nincs politika, nincs olyan (no persze kizárólag az észszerűség határain belül), hogy nincs. Nincsenek gondok és nem fáj semmi és apával fagyizok, aki hagyja, hogy felmenjek a színpadra, aki mindig válaszol ha kérdezek, akivel sétálgatunk délutánonként és játszunk estig. És anyával, aki megpuszil ha beütöm, akihez oda lehet bújni ébredés után, aki egész délelőtt velem van és segít, ha lefagy a számítógépem, meg ebédet ad, meg megengedi, hogy egy, de csak egy "cukolkát" bekapjak, meg mindig jó illatúvá teszi a pizsamám.
Egyszóval döbbenet, hogy az én legkisebb fiacskám, az Öcsike, a Keve mennyire élvezi az életet. Van mit tanulnunk tőlük, a kicsinyeinktől, és én imádom, hogy én is tanulhatok. És döbbenet, hogy mennyire élvezetes az életben ez a minőségi idő! Remélem -ma is- segíthettem!

Hadd büszkélkedjek itt is!

Hello kedves olvasó!

Hát hadd büszkélkedjek itt is! Szeretném, ha megtekintenéd a legnagyobb fiacskámnak, az egri Eventus végzős hallgatójának, Jászai Martinnak az (egyik) vizsgafilmjét. 

Én -persze nyilvánvalóan- erősen elfogult vagyok, de szerintem (is, ahogy kapom az eddig visszajelzéseket) a videó jó lett. Sőt, nagyon jó. Íme: 

Most nem írom, hogy remélem segíthettem, hacsak nem Martinnak azzal, hogy ahol csak tudom, közzéteszem a filmjét. 

Szolgálunk és védünk. De kit?

Hello kedves olvasó!

Baj, ha elkeseredik az ember. És nem baj, ha hangot ad az elkeseredésének. Azt meg különösen jól teszi, ha akkor ad hangot (egy gépkocsi eltulajdonítása kapcsán), ha maga történetesen újságíró. A mai "lapszemlém" ékes gyöngyszeme, a Totalcar szerzőjének tollából, azonos címmel. Szavai nagy igazságok hordozói. Érdemes elolvasni:

".....A Büntető Törvénykönyvről szóló...nagyobb értékre elkövetett lopás bűntettének megalapozott gyanúja miatt ismeretlen tettessel...a Be.188.§ (1) bekezdésének...nem volt megállapítható...felfüggesztem...INDOKLÁS...

Galéria: Egy ellopott Prius sztorija

 A Bűnügyi Osztály levele pontosan érkezett, amikorra az előadóm mondta. Harminc nap múlva megkapja a határozatot, az kell majd a biztosítónak. Így is lett. Megkaptam, fel voltam rá készülve, legalábbis azt hittem még pár nappal korábban.

De azért csak összegyűlt némi keserű epe a torkomban, és valószínűleg összegyűlt már mindenkiében, aki kapott valaha levelet, melyben tudatják, hogy amiért megdolgozott, amiben benne vannak a véreres szemmel átvirrasztott éjszakák, az ideggörcsben összekuporgatott forintok és a boldog pillanat, amikor hitel nélkül ül be a család az „új” autóba – na az nincs, és nem is lesz többé. Mert valaki, akinek sem erkölcse, sem lelkiismerete, egyszerűen elvette.

Ne lopj!

– mondja a tízparancsolat, miként azt is, hogy „Szemet szemért és fogat fogért. Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem a ki arczul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orczádat is.”

Ez mind nagyon bölcs és szép, de sajnos én csak gyarló ember vagyok, aki tudja, hogy az van megcsinálva, amit magának elvégez, úgyhogy nem az orczámat fordítottam oda, hanem szóltam az minden barátnak, ismerősnek, felhívtam az összes súlyos arcot, akit csak ismerek, és kerestük az autót. Ezúton is köszönet nekik. Valahogy nem jutott eszembe, hogy jogkövető magatartást tanúsítsak, miközben valami szarrágó épp a fiam kopott, kedvenc kis piros Matchboxát dobja ki a szemétbe, vagy a retkes kezével húzza ki a lányom vadiúj Recaro-gyerekülését a MI autónkból. Nyugodtan ítéljenek el ezért és bízzanak az isteni igazságszolgáltatásban. Mert másban nem lehet. Én pl. megpróbáltam a rendőrökkel is, nem volt az igazi.

Hétköznapi történet, van ilyenből ezer. Ebben csak annyi az érdekes, hogy az autó megvolt, és a rendőrség tudott is róla.

Csak nagy ívben tettek rá.

Nézem az ORFK Kommunikációs Szolgálatának tavaly októberi levelét, a második táblázat első sora így néz ki:

Galéria: Egy ellopott Prius sztorija

Nincs nagyon mit hozzáfűzni, valójában annyira nevetséges arány, hogy magától adódik a kérdés: az a 2,6 százalék nem úgy jött ki, hogy egyik lopós parti felnyomta a másikat? Vagy valójában ez az a BMW, amit a Winkler cimborájától loptak el, és csak azért lett meg, mert a tolvaj tilosban parkolt? Ez egy vicc, nyilván. Pedig mennyire jól mutatna, ha a police.hu-n a visszaszolgáltatott hintaló és motoros fűrész mellett lenne mondjuk egy slusszkulcs és egy autó is, nem? A közvélemény se lenne azon az állásponton, hogy a rendőrhöz csak azért van hozzánőve a farka, hogy megtalálja.

Ácsi, ha ön rendőr, és most akarja megmagyarázni ezt a számot, és a BRFK-n belüli viszonyokat, ne fáradjon, saját forrásokból dolgozom. Nem érdekel a magyarázkodás, a jogi halandzsa és az egész bürokratikus, papírtologatós labirintus, amibe az a pár becsületesen dolgozó rendőr is beledöglik, akik 2015-ben több papírt gyártanak a fióknak, mint a hatvanas években. Betűzöm: L-E-S-Z-A-R-O-M a magyarázatot, mert megmagyarázni mindent meg lehet, ezt a történetet is, annak ellenére, hogy nem bonyolult. Mielőtt azonban mégis belekezdene (mert tudom, hogy akin sapka van, az ilyenkor nem bírja ki) próbálja beleélni magát a helyzetbe, és képzelje el azt, hogy öntől, mint rendőrtől ellopják az autóját. Úgy keresi majd, és úgy nyomoz, mint a mi autónk után? Vagy mint bármelyik másik után?

 

Galéria: Egy ellopott Prius sztorija

Persze, hogy nem, mert emberből van, és a sajátját keresi, nem a másét. Ne dugjuk homokba a fejünket: a pénz és a csábítás nagy úr, és a rendőrök között is van mindenféle. És ha a nagyfőnökök is összejátszanak a Vizovicki-félékkel, ne essünk hasra, ha alkalomadtán beosztottjaik dőlnek meg, mert nyakig sárosak egy-egy autós brigádban. Volt már példa erre is.

Alig két héttel a lopás után éjszaka fél kettő körül csorogtunk befelé a Szentendrei úton Rézmányi kollégával a jobb egyben. Azon kivételes esték egyike volt, amikor a hegyeken megmaradt a hó, és az ember nem titkoltan azért jár az isten háta mögé, hogy autózzon egy jót. Aztán amikor levonul az adrenalinhullám, gyök kettővel, hullafáradtan hazacsorog, és hálát ad a jóistennek a sperrdifiért és a benzinmotorért.

A bevezető szakasz teljesen üres volt, egészen szürreális kontrasztot nyújtva a délutáni dugóhoz képest. Egyedül voltunk, a hetvenes tábla mellett nyolcvanat mutatott a sebmérő, ami a valóságban 70-72-es tempó lehet, ötödikben, a belső sávban gurulva beszélgettünk. A nagy ürességben a távolban látszott a sávunkban álló rendőrautó, előtte egy fehér Ignis. Meg is jegyeztük, hogy na, egy kis éjszakai szopatás, és lustán beljebb húzódtam egy sávval. Gurulunk tovább, alig másfél perccel később pedig már a nyakunkban villog az Astra, mi vagyunk soron. Az autó öreg, sáros, mi sem úgy nézünk ki, mint akik a bécsi Operabálból jönnek, hát kiszednek, mást nagyon nem is lehet, az Ignis szépen elhúz mellettünk.

Bár nincs nagy karbantartásigénye, de csak gyári alkatrésszel érdemes csinálni, az pedig drága. Ezért keresettek a feketepiacon a bontott Prius-cuccok. A mi ellopott autónkon alig tíznapos volt a nagyszerviz Galéria: Egy ellopott Prius sztorija

Volt ott minden.

– Nem világít elöl a fényszórója, uram – mondja ő.
– Nem létezik – mondom én és kiszállok az autóból, amíg a rendőr hátramegy a papírjaimmal bíbelődni a saját autójához. Persze, hogy világít, kutya baja. Majd megnéztük a csomagtartót is, két izzókészlet, EÜ-doboz meg egy pótkerék. Megvan minden.
– Hová siet, uram? – jött a következő.
– Nézze, hazafelé megyek, fáradt vagyok, óra szerint nyolcvannal mentem, ami tudjuk, hogy nem annyi, nulla okom van sietni és nem is érzem úgy, hogy siettem.

Tényleg nem volt kedvem beszélgetni.

– Nem használta az irányjelzőt, amikor kikerült minket az imént. – Jogos, vállalom a bűnöm és a büntetést, tényleg ne haragudjon, hogy éjszaka fél kettőkor a teljesen üres Szentendrei úton nem használtam az irányjelzőt. Kifizetem, elismerem.

Kicsit forgatta még a papírokat, majd elengedett úgy, hogy érezzem: ő most elenged.

Hogy miért jutott ez eszembe? Mert pontosan ennyi ráfordított energia kellett volna ahhoz, hogy meglegyen az autónk, és talán azóta nem tűnt volna el még hét Toyota Prius Budapestről és vonzáskörzetéből. Illetve több, ezek csak azok, melyeket az Autóvadásznak bejelentettek, és melyekről a Prius Klub tagjai is tudnak. A valós szám magasabb. 

És akkor a sztori

A priusos srácok már akkor jól tudták: lopják a típust, méghozzá nagyban. Az Autóvadász statisztikája is megerősíti ezt, hiszen míg 2012-ben csak négyet, addig tavaly már 14-et jelentettek be a fővárosból és környékéről. Az idei első két hónapban már nyolcat. Szeretik a taxisok, szeretik a vásárlók (idén januártól-márciusig 128 használtat helyeztek forgalomba a Datahouse adatai szerint), a pótalkatrész drága, van helye az e-bayen és a feketepiacon is, ellopni pedig könnyű. Nyilván az 1236 forgalomba helyezett használt hármas BMW-hez képest ez elenyésző szám (90 nap alatt 1236 autó, számolják ki), de ez pont nem vigasztalja egyik károsultat sem. Azt sem, akitől egy éjszaka kettőt is elvittek, a cégest és a sajátot is. Ezért a Prius Klub tagjainak autójában ott egy papír az ellopott rendszámokkal és figyelnek.

A kulcsnélküli autókat elvinni nagyon könnyű. A Priust még könnyebb, hiszen csak egy motor-váltó kombináció létezik. Mindennek a kulcsa ez az OBD-csatlakozó Galéria: Egy ellopott Prius sztorija

És jól figyelnek, hiszen alig két nappal a lopás utáni délelőtt már megkeresett egyikük, és elmondta, hogy látta az autónkat. Illetve egy ugyanolyat, a mi rendszámunkkal (MSN774). Mégpedig úgy, hogy teljesen véletlenül elékanyarodott ki abból az utcából, ahonnan alig pár perccel korábban egy másik, lopottként nyilvántartott rendszámos autó is. László – aki ezzel az infóval megkeresett – programozó, elég jól megjegyezte a rendszámunkat, és biztos volt benne, hogy azt követte csaknem fél órán keresztül Vecséstől a Soroksári útig, ahol a bőrkesztyűs, nagydarab akárki végül kiszúrta, és egy piros lámpán szabálytalanul elkanyarodva eltűnt a szeme elől.

László nem volt tétlen, természetesen még menet közben hívta a 112-t, és elmondta, hogy egy két napja a III. kerületből ellopott autó halad előtte, és egy másik – két hónapja ellopott (!) - is ugyanonnan jött ki (akkor még nem tudta, hogy csak a rendszám a miénk). Erre a diszpécser azt mondta, hogy pár perc múlva visszahívják. Ennyi, se bú, se bá, ki hívja vissza és egyáltalán miért vissza, az nem derült ki. De visszahívták, sajnos nem tudni, ki és honnan, mert nem mutatkozott be, de mivel a diszpécsernek elmondta, merre járnak, így feltételezhető, hogy az az illetékes kapitányságra szólt be, azaz a IX. kerületre.

László türelmesen elmesélte ismét a dolgot, megemlítette, hogy két lopott autót is látott, és még mindig az egyiket követi, mire a szolgálatvezető valaki biztosította, hogy nyugalom, 

küldjük a kollégákat.

És biztosan küldte is, csak hirtelen nem tudom, a Georgia állambeli Haralson megyébe-e vagy Missouriba, mert hogy a következő tíz percben (és utána sem) egy fia villogó nem tűnt fel a Soroksári út környékén.

Galéria: Egy ellopott Prius sztorija

A nap folyamán többször próbáltam elérni az előadómat, hogy tájékoztassam. Sikertelenül: a telefon csöngött-csöngött, nem vette fel senki. A központ is csak oda tudott kapcsolni, az sem volt megoldás. Megbeszéltük a srácokkal, hogy este kimegyünk oda, ahonnan reggel kijött az autó. Mikor odaértem, és elmondták, mi történt, már tényleg elborította az agyamat a köd. Ugyanis alig parkoltak le egy bevásárlóközpont parkolójában úgy, hogy rálássanak a kereszteződésre, ugyanabból az utcából ismét előjött a mi lopott rendszámunkkal közlekedő autó, ugyanaz az ember volt a sofőr (jól látták az utcalámpák fényében), és ugyanarra hajtott el, mint reggel. Felocsúdni sem volt idejük, éppen csak kiszálltak az autóból, de már nem volt értelme utána eredni. Hívták hát ismételten a rendőrséget.

Ugyanaz a helyszín, ugyanott, ugyanaz az autó reggel és este is, feltételezhetően ugyanazzal az emberrel. Nem kell hozzá Fuchénak lenni, hogy gyanítható legyen: valahol a Nimród utca környékén történnek a dolgok. 

Szólok a kollégáknak,

volt ezúttal a válasz este nyolc körül, aztán éjfélig ott ültünk az autóban és jártuk a környező utcákat, de rendőrnek nyoma sem volt. Két héttel később László Priusát is megpróbálták ellopni, sikertelenül. Aztán elvittek még hetet, amiről eddig tudok. Majd megkaptam a határozatot, és azóta csak röhögök a megtalált fűkaszákon, mert más nem maradt. 2,6 százalékos felderítési arány mellett nem is lehet mást. Önök hogyan hívják ezt a csaknem 3 százalékot? Legyen csőd vagy égés, netán pofon a szarnak?

Március 25-én, miután Csikós ismerősének két Priusát is ellopták, megjegyeztem saját Facebook-oldalamon, hogy ez talán elkerülhető lett volna ha... Akkor jelentkezett egy ismerősöm. Talán ő mentette meg a testületet attól, hogy egyként küldjem el melegebb helyre az új traffipaxaival együtt, mert van még közöttük legalább egy, akit érdekel, mi történt. Szavaiból kiderült, hogy tud a lopásokról, az ő körzetében is megugrott az ellopott Priusok száma, és látta a bejegyzést, most már tenne valamit. Elmondtam mindent, amit tudtam és a véleményem is, utóbbira inkább nem válaszolt, megértem: az állásával játszana.

Az egyes kapitányságok rivalizálása, és a lusta, nemtörődöm hozzáállás azt eredményezi, hogy szinte nulla a kommunikáció az egyes körzetek között (!), az állomány olyan-amilyen, azt is kizavarják inkább pénzt beszedni. Most el lehetne sütni megannyi bezzeg kezdetű közhelyet és még csak nem is ok nélkül. Hiszen mi kerestük, mi megtaláltuk, csak elé kellett volna állni egy rendőrautóval, és kész. És – tetszik vagy sem –, az állampolgár, akitől megkövetelik a jogkövető magatartást, és akit büntetnek az önbíráskodásért, az sajnos nem azt látja, hogy a rendőr kihúzza az autóból a szarházit, és bakancstalppal nyomja az arcát a földhöz, hanem hogy a rendőr nem csinál semmit, csak szopat, büntet, pénzt hajt be, és ha kell, akkor a belső sávban tartja fel a forgalmat a sztrádán.

Mert csak.

Száz indokot tudna nyilván mondani az ügyeletes, ha egyszer számon kérnék (de nem fogják) arra, miért nem jött ki egyszer sem a járőr. Száz mesét költene a BRFK arról, hogy nem igaz az állítás, hiszen az egyes körzeti parancsnokságok együttműködése kiváló, de sajnos én vagyok az, aki látta az alig harmincéves, kisportolt rendőrnyomozó asztalán álló félméteres irathalmot este tízkor, ami odaszögezi az íróasztalhoz hajnalig a 24 órás szolgálat végén. Pedig a srác tudja, hová kellene menni az utcán, és menne is.

Akár őt is küldhették volna. Ugyanott tartanánk. Galéria: Egy ellopott Prius sztorija

És én vagyok az, aki most joggal van felháborodva, és teszi fel a kérdést, hogy ez a testület kit szolgál és kit véd? Kiért és miért van? Ismernek minden sittes arcot, tudnak minden eldugott telepről, ismerik az orgazdákat, a csókos vizsgaállomásokat és a trükkös neppereket. Akkor miért nem tehetik a dolgukat? Nem védi őket az állam, amelyet eltartanak? Megfulladnak a papírban, vagy egyszerűen csak lusták? Ha rosszak a jogszabályok és eleve nem az ő kezükre játszanak, akkor mit is kéne tenni? Ja, semmit, az a biztos.

Nulla, ez így, ebben a formában egy nagy nulla és tudom, hogy sokan közülük érzik és értik ezt. Sajnos még többen azonban nem. Ahogy azt is, hogy ha én így végezném a munkámat, akkor már a Kisalföldnél rajzolgathatnék autós kifestőket. Persze ilyenkor jön az igazi troll-mondat, hogy ha nem tetszik a rendőr, akkor ha bajban vagy, hívd a bűnözőket!

Csak szólok, hogy ez bizony sokszor így is van már most is. Mert a lopós patkányok azok lopós patkányok, de az igazi nehézfiúk pár százezerért jelentősen jobb felderítési százalékkal dolgoznak, úgyhogy ideje lenne összeszednie magát főleg a BRFK-nak, mert ha ez így megy tovább, akkor már csak akkor lesz rájuk szükség, amikor könnygázzal kell oszlatni a saját vagyonuk védelmére szerveződött népi milíciákat. Mert a köznép beléjük vetett hite nem, hogy megrendült, hanem konkrétan elpárolgott. 1988-ban Moldova György írta:

„... az Államot képviselik kint az utcán, egy helytelen intézkedéssel, sőt már egy rossz mozdulattal is az ország tekintélyének ártanak.„

Ezt kéne észben tartani, és tenni, ami a dolguk, se többet, se kevesebbet. Mert nem a saját nevemben írtam mindezt, ó nem. Én már lélekben két nap után lemondtam a frissen szervizelt, szeretett autónkról, csak a tettesnek néztem volna az arcába szívesen. A feleségem még néha elsírja magát, mert szerette, a gyerekek emlegetik, de az élet megy tovább, és megy tovább annak a több ezer embernek is, akiktől szintén ellopták és sosem lett meg.

De csak én és ők tudják, hogy ez a lemondás valójában mivel jár, mit hoz magával az, hogy hirtelen eltűnik az egyik legértékesebb ingóság a rendszerből. Gondoljon csak bele ön is, majd abba a borzalmasan rossz szövegbe, amit pár száz új traffipax megvásárlásakor tolnak az arcunkba.

Csak sajnos traffipaxba meredve nehéz üldözni a bűnt. Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!..."

Eddig a cikk. Nagyon nem kívánom kiegészíteni semmivel, hacsak azzal nem, hogy a felháborodás (még az ilyen mérvű is) tökéletesen jogos. Remélem ma is segíthettem.

 

Brutálisan jobbak lehetnek a lakáshitelek

Hello kedves olvasó!

Ha valakit érdekel, -engem igen- itt egy friss elemzés arról,  hogy miért emelkedik meredeken a lakáscélú hitelek felvétele a 2015-ös évben. Válság ide, válság oda a verseny újra elkezdődött. (forrás: bank.reblog.hu)

Míg az átlagember sokszor még mindig a pénzügyi válság után kialakult benyomások által vezérelve abban is bizonytalan, hogy kapna-e hitelt ingatlan vásárlásra a bankjától, a valóság ma már teljesen más képet fest: brutális verseny alakult ki a bankok között a hitelnyújtásban, melynek elsődleges nyertesei a hitelfelvevők. Az átlagos hitelhez tartozó teher egy millió forinttal csökkent egy év alatt!

Nem minden jel mutatott arra, hogy pozitív változások lesznek az elérhető lakáshitelekben: 2015-től ugyanis új szabályozás lépett életbe, miszerint a banknak vizsgálni kell a jövedelemből hiteltörlesztésre fordított részt. Ma már a magánszemélyek csak az igazolt nettó jövedelmük 50%-át költhetik hiteltörlesztésre (leszámítva a 400 ezer Ft felett keresőket, ahol ez az arány 60%). A lakosság azonban eleve önkorlátozó magatartást folytat a hitelek terén. Nem jellemző az irreális hitelfelvételi szándék, a válság komoly tanulságokat hozott… A hitelfelvevők túlnyomó része ma nem szeretne erőn felül eladósodni, így a szabályozói korlátnál erősebb a belső fék.

A Bankmonitor.hu az egy évvel ezelőtt és ma elérhető lakáshiteleket vetette össze, melynek meglepő eredménye, hogy egy átlagos 7 millió Ft-os, 20 évre felvett hitelhez kapcsolódó teljes visszafizetés 1 millió Ft-tal (12 millió Ft-ról 11 millió Ft-ra) csökkent, mely az adós kiadásaiban 8%-os megtakarítást jelent!

Az elérhető kamatszint természetesen mindenki számára elsősorban az igazolt jövedelmétől és a hitel ingatlanértékhez viszonyított arányától függ. A fenti ábrán az átlag alatti, átlagos és prémium jövedelemhez tartozó teljes hitelterhet is bemutatjuk. 

Az elmúlt egy évben bekövetkezett jelentős pozitív változás két tényezőre vezethető vissza: egyrészt a kamatszint általános csökkenésére, másrészt a bankok részéről adott addicionális kamatmérséklésre. A jegybanki alapkamat 0,6%ponttal mérséklődőtt, de a hitelezésben ennél meghatározóbb a bankközi kamatláb (BUBOR), mely 0,74%ponttal csökkent. Ezen felül a bankok további 0,34%ponttal mérsékelték a lakáshitelkamatokat, melynek eredményeként az átlagos háztartás által elérhető lakáshitel kamatterhe 6,30%-ról 5,21%-ra mérséklődőtt. A bankok között meglévő verseny az ügyfelekért tehát a teljes kamatcsökkenés egyharmadát teszi ki.  

Lakáshitelt ma gyakorlatilag csak forintban tudunk felvenni. Ebből adódóan az adós pénzügyi kockázata ma már a jövőbeni kamatemelés. Ugyan jelenleg Európában érdemi kamatemelésre a következő egy évben nem igazán számítanak a gazdasági szakértők, egy 15-20 évre felvett hitel esetén nem feltételezhető racionálisan, hogy a teljes futamidő alatt fennmarad a jelenleg történelmi mélyponton tanyázó kamat. Egy százalékpontnyi kamatemelés – a futamidő és az induló kamatszint függvényében – 5-8% emelkedést okoz az adós havi törlesztőrészletében.

Ma már a kamatemelkedés ellen is lehet védekezni: elérhetők 10-15-20 évre fix kamattal rendelkező lakáshitelek, melyek átlagosan 2%ponttal magasabb kamattal rendelkeznek, mint az akár 3-6 havonta változó kamattal bíró hitelek. Mindez törlesztő részletben havi szinten megközelítően 15%-kal nagyobb törlesztőt jelent.

Maradt benned kérdés? Véleményed van? Szívesen látjuk! Szólj hozzá írásunkhoz lentebb! Mindenkinek válaszolunk.

LAPSZEMLE Vasárnapi zárva tartás: A KDNP elkúrta. Nem kicsit, nagyon.

Hello kedves olvasó!

Ma reggeli "lapszemlémben" a HACSAKNEM hacsaknem.blog.hu-n találtam egy aktuális és egyben csodálatosan megírt gyöngyszemet. Oszd meg, ha te is egyetértesz. Íme: 

"....Elég durva, de kelletlenül tudomásul vettem, hogy a kereszténydemokrata többség pár évnyi bizonytalanság után jóváhagyta a boltok-plázák-hanyatló Nyugatot majmoló szórakoztatóipari egységek – templomba járást állítólag fellendítő – vasárnapi zárva tartását szabályozó, egyéni képviselői indítványként (!) benyújtott javaslatot. Nagyon durva, de – mit tehetnék alapon – beletörődtem, hogy az egyébként mindenről konzultáló nemzethy kormány mindenféle fárasztó hatástanulmányok elkészítése nélkül, a még mindig létező, de egyre bizonytalanabb ellenvetést megfogalmazó hangok ellenére hajtott fejet Harrach Péterék erkölcsi alapvetésű, nemzetmentő fixa ideája előtt.

Ez persze kellően durva, de tulajdonképpen szóra sem érdemes ahhoz képest, hogy mint kiderült: a (horribile) Matolcsy-féle Nemzetgazdasági Minisztérium 2011-ben készített háttéranyaga, azaz egy nagyon is létező hatástanulmány szerint (ami nem is hatástanulmány volt állítólag, hanem közvélemény-kutatás, sőt, egyáltalán nem is volt, és ha esetleg mégis volt, nem találják) a KDNP javaslata nyomán több mint tízezer ember veszítené el a munkáját, és közel 50 milliárdot bukna a költségvetés. Eddig tartott a feltételes mód.

A kormány tudatosan, előre megfontoltan, leendő gazdasági-társadalmi károk várható bekövetkezésének pontos ismeretében döntött úgy, hogy beleáll a sztoriba csak azért, hogy úgy tűnjön: a Semjén-Harrach-Rétvári-Soltész-Hoffmann-Simicskó-stb. gittegylet is keményen dolgozik a szintén keményen dolgozó kisemberekért. Állítólag már heti öt nap munkából is meg lehet élni, nem úgy, mint 2011-ben, amikor a balliberális, nemzetáruló „elmúltnyócév” után még hétből sem lehetett. Na ugye. A józan ész oldaláról szemlélve érthetetlen, abszurd, égbekiáltó.

 

Hát ez az... (fotó: 168 óra)

Ennek ellenére, elégedett „kádéempés” olvasatban, a vasárnapi zárva tartás az unortodox magyar gazdaságpolitika érett gyümölcsének jelképe. Mert amit akkor – amikor bezzeg Gyurcsány-Bajnait nyögtük – nem lehetett, most, a magyar tündérmese valóra válásának gazdaságot dübörögtető kontextusában, lazán, félkézből meg lehet. Ülhetünk végre a hátsónkon, emberek, nem kell bejárni dolgozni az Úr napján, minden percünket a családunkkal tölthetjük az anyaszentegyház kebelén, nem kell megalázkodni a vérünket a hét minden egyes napján egyébként is szívó, idegenszívű főnök tollasodásának oltárán.

Úgy voltak vele az urak, mint mindennel, amit 2010 óta végig szabadságharcoltak: háborúban mindig voltak és lesznek járulékos áldozatok, ennyit simán megér a dolog. Hozunk egy intézkedést, ami káros az egész országra, amelyet még a kizárólag a rezsicsökkentés nyelvén beszélő népek is fel tudnak fogni, amelynek beláthatóan negatív következményei lesznek, amelyet mi magunk is helytelenítettünk nem olyan régen, és amit példátlan módon a lakosság kétharmada helytelenít-ellenez, de csak azért is megcsináljuk. Minél értelmetlenebb, annál durcásabban, annál megátalkodottabban akarjuk.

Úgy értem, 10 ezer keményen dolgozó kisember porba hullik, de milyen jó, hogy a többi millió kisember pihenhet a családjával. Feltételezzük, hogy ennek fele Fidesz-hívő, az még mindig csak legfeljebb 4-5 ezer szavazó, hol van ez a nem CBA boltok kiszorításából keletkező, tisztán lefölözhető piaci fölényhez képest? Ahol évi 80 milliárd jut a közszolgálati, Sas kabarét is megszégyenítő, megújult nemzeti hírtelevízióra, ez az 50 milliárdos költségvetési ózonlyuk nevetséges aprópénz.

Viszont. Igazság szerint nem gondolom, hogy Harrach Erkölcscsősz Péterék ilyen pragmatikus gazdasági alapvetésekkel a mellényzsebükben csapták le az asztalra a Nyugatot szelektíven majmoló rögeszméjüket. Mivel nem gondolom komolyan vehetőnek azt a felvetést, hogy a Fidesz hátán a parlamentbe bejutó, a parlamenti jelenléttel járó előnyöket immár ötödik éve élvező parazita-alakulat bármivel is zsarolhatná Orbán Viktort, egyetlen magyarázatom maradt arra, hogy miért kellett ez most nekünk mégis.

Tekintettel arra, hogy eleve kizárhatjuk azt a gyanút, hogy a hasznos, megalapozott, életbevágóan fontos, előremutató, építő, a dolgozó kisemberek érdekeivel egybeeső, azokat szem előtt tartó intézkedések mozgatják a kormányzást-törvényhozást, elképzelhetőnek tartom: a vasárnapi zárva tartás lesz a KDNP Őszöde. Járulékos haszonként addig is tompul a reflektorfény a brókerbotrányok, újabb eltűnt milliárdok okozta, hangsúlyosan a Fideszhez (is) köthető nyomorúságról. Hogy Vida Ildikóról és az ügynökmúltról ne is beszéljünk.

Az egyre csökkenő népszerűség, az egyre törékenyebbé váló kétharmad szorításában, és a Jobbik fenyegető leheletével a tarkóján, szerintem Orbán Viktor elérkezettnek látja az időt a KDNP kicsinálására. A vasárnapi zárva tartás nem „kádéempés” olvasatban – Semjén és Harrach ugyan még nem tud róla – egy olyan hasznos gumicsont, amellyel fáradhatatlan vezérünk újra bebizonyítja, mekkora túlélő ő. A futball koronázatlan királya és értelmetlen stadionokban mérhető mániával felvértezett rajongója mesteri húzással éppen most futtatja lesre csapattársait, szövetségeseit. Még nem láttam ugyanis egyetlen olyan szövetségest sem a Fidesz körül (szegény Torgyándoktor), akit Orbán ne csinált volna ki. Előbb-utóbb mindenkinek üt az órája.

Pár hónap múlva, fél év múlva pedig, amikor már valóban látszanak a károk, jön Orbán, és megmenti a nemzetet: visszacsinálja, amit amazok elrontottak. Mert amit a nép kétharmada ellenez most, annak a „visszacsinálását” ugyanannyian üdvözölni fogják akkor. Közöttük lesznek az átmenetileg megfáradt hívek is, akik majd újra visszanyerik bizodalmukat a pártban és vezérben. Ennek az ostoba intézkedésnek az áterőltetésével a KDNP rádöbbentette Orbánt – ha még szükség volt rá egyáltalán -, hogy semmiféle hozzáadott értékkel nem bír számára, hogy a mérhetetlen, nem tényező kereszténydemokrata szellempártot cipeli a hátán. Ellenkezőleg. Semjén Álszent Zsolt, és Harrach Álszent Péter megkapták a területet, amihez „értenek” (Szili Katalin leigazolását most hagyjuk, mert ez már átlagon felül fáj), kellő hozzáértéssel a tarsolyukban ők kellően mellényúltak, mehetnek hát a süllyesztőbe. (Semjén, lóra!) Majd megtudják, hogy akarnak menni.

Egy olyan országban, ahol Orbán Viktort nem buktatták meg jóval sarkalatosabb és húsba vágóbb kérdések (igen, a jogállam lebontásának távoli és megfoghatatlan aspektusaira gondolok: igen kevés ember ingerküszöbét éri el például az Alkotmánybíróság leigázása, az Alkotmány általában vett fércelgetése, a közmédia einstandolása, vagy különböző társadalmi csoportok vegzálásának eltökélt szándéka), és ahol a rezsicsökkentéssel simán kiválthatóak voltak a közpénzek nyilvánvaló elmutyizásának minden napra jutó elrettentő példái, ott nem Orbán Viktor fog eltaknyolni azon sem, hogy Mari néni a vasárnapi mise után zárva találja a boltot.

Ami engem illet, díjazom Orbán legújabb mesteri húzását, akkor is, ha émelyeg tőle a gyomrom. A Harrach-féle, ellentmondást nem tűrő ájtatoskodásra kiábrándító válaszul pedig: mivel eddig sem a Tescóban bolyongtam vasárnaponként, ezután sem fogom érezni a hiányát. A rosszabb: ahogy eddig sem vezetett az első utam a templomba, ezután sem fog, valahogy elbánok a rengeteg vasárnapi szabadidőmmel, igyekszem lehetőleg jó keresztény módjára tenni. Félő, hogy egyáltalán nem vagyok egyedül ezzel.

Másfelől meg az a helyzet, hogy nem mindenkinek áll jól, ha elrugaszkodik a valóságtól, és dacol azzal. Ami Orbánnak jól áll, abba Semjénnek vagy Harrachnak bizony beletörhet a bicskája. Szerintem most tört bele. Ám ha mégis van tanulság, akkor az az, hogy a szabad magyar ember nem szereti, ha más mondja meg, mi a jó neki. Szereti ő maga eldönteni. Anélkül is tudta volna, hogy a vasárnap a családé, hogy a KDNP ilyen álságos módon ráerőltette volna. Arrogáns hozzá nem értésüket még jó ideig elnézte volna a nép, de a mindenáron tenni akarásukkal most elkúrták. Nem kicsit. Nagyon....." (forrás: hacsaknem.blog.hu)

Hát asszem' ehhez nem lehet mit hozzáfűzni. Hacsaknem azt, hogy remélem ismét segíthettem.                                                       

DOMINIK! (Könnyeimmel küzdve......)

Hello kedves olvasó!

Értsd Meg! Ez a címe a most megosztott videónak. Nem véletlenül. A szövegre (is) jó alaposan figyelve tekintsd meg, hallgasd meg kérlek az alábbi videót. Néztem és már megint a könnyeimmel küzdöttem. Ennek ellenére (vagy talán éppen ezért) szeretném, ha minél több ember láthatná, miről is beszélek. Ezért a megosztás! Respect Gotti Feat MRW & Luz. Íme:

Remélem (ezzel is) segíthettem.

Jó királyunk lesz Orbán Viktor?

Hello kedves olvasó!

Ma reggeli szemlémen akadt fenn Lengyel László, 2015. február 28-án megjelent publicisztikája, melyet most mindenféle változtatás nélkül szeretnék közölni. Vagyis ezzel azt szeretném közölni, hogy nagyon jó lenne, ha elolvasnád, ha minél többen elolvasnátok. Továbbá ezen (a szokásoson) túl, semmilyen kommentárt most nem fűznék hozzá. Mert nem kell. (forrás: nol.hu/Lengyel László) 

 

"..És a falon megjelenik az írás

A Fidesznek 1988-as alapításakor volt ügye. Egy liberalizmussal leöntött, szovjet rendszerbe zárt, szürke, öreg diktatúrából akart szabad, független, színes, nyitott és fiatal demokráciát teremteni. Az alapító fiatalok nem hatalomra, pénzre, karrierre vágytak, nem saját magukra gondoltak, hanem egy országra, sőt talán az egész világra. Lázadók voltak. Hívők: a szabadság vallásában hittek.

hirdetés

Nem lesz fölöttünk se Isten, se király, se párttitkár, se apánk. Jöhet rendőr és ügyész, jöhet megtorlás és büntetés: ez a világ a miénk lesz, nem a tiétek. 1989-ben Orbán Viktor őszintén beszélt a téren. Lehet, hogy meggondolatlanul, lehet, hogy pimaszul, de bizonyosan hittel: oroszok, menjetek haza! És tetszik, nem tetszik, ez volt a magyar társadalom döntő többségének is a vágya: menjenek, és jöjjön egy fiatalember, aki kimondja! Volt ügye a Fidesz-fiúknak az Ellenzéki Kerekasztal vitáiban, majd a négyigenes népszavazáskor! Volt sorsfordító célja az 1990-es választásokon. Őszinte és tisztességes volt Kövér László, amikor nekiment Csurkának és dolgozatának 1992-ben a parlamentben.

Az ügy vége

Liberális Saulusból konzervatív Paulusszá lettek. A többségük, Orbán Viktor vezetésével megtért a keresztény és nemzeti ideológiára, és bezárkózott a Nemzeti Magyarország szekértáborába. Kicsit modern, nagyon hátranyilazó, kicsit európai, nagyon Európa-ellenes, kicsit polgári, nagyon antikapitalista, kicsit demokrata, nagyon vezérhívő, kicsit elégedett, nagyon sértett magyar táborba. A kisebbségük alighanem őszintén hitt a Polgári Magyarországban, különböző polgárok, különböző Magyarországában: Áder Jánostól Szájer Józsefig, Pokorni Zoltántól Stumpf Istvánig, Tölgyessy Pétertől Navracsics Tiborig.

 

Több európaiság, kevesebb magyarkodás, több polgárosodás, kevesebb provincializmus, több liberális demokrácia, kevesebb többségi demokrácia, több jogbiztonság, kevesebb állami önkény, több konszenzus, kevesebb konfliktus, több párbeszéd, kevesebb hatalmi monológ. A Janus-arcú Fideszt csak a csoda és az ellenfél tartotta össze 1998-tól 2002-ig. Az ezredforduló utáni Fidesz már megrágta és kiköpte a Polgári Magyarország híveit, és a Nemzeti Magyarország szerelmi kapcsolatra lépett a kádári kisember populizmusával. Az ellenzékben, a baloldallal párhuzamosan fogyott az ügy.

Ahogy 2006-ban a baloldal elvesztette az ügyét, és fokról fokra a hatalom megszerzése és mindenáron való megtartása vált egyetlen céljává, úgy csörtetett az Orbán vezette Fidesz a hatalom meghódítása felé. Beérve a hatalomba a Fidesz, az orbáni vezérelvű rendszer nyers hatalomgépezetévé vált. Nincs már ügy, eszme, ideológiai cél. Sőt a rendszer kiépítésével egy időben, a rendszer ura és kommunikátorai nyíltan meghirdetik az értékelvű politika végét, az érdekelvű politikát. Ami jó a vezetőnek, jó a kiszolgáló pretoriánus gárdának; ami jó e hatalmi csapatnak, az a kétharmados többség akarata; a kétharmad akarata a nemzet érdeke; ami a nemzet érdeke, az az állam érdeke; az állam érdeke a központ érdeke.

Lojálisnak, hűségesnek nem ügyhöz vagy értékhez, eszméhez vagy ideológiához kell lenned, hanem a vezetőhöz. Ő felismerte az érdekedet, reggel Nyugat, este Kelet, reggel Európa, este Oroszország, reggel polgár, este ihaj-csuhaj mangalica, reggel vele vagy, délben érte vagy, este övé vagy. Pillanatok alatt eltávolítottak bárkit a hatalom közeléből, aki naivan huszonöt, húsz, tizenöt éven át hűségesen hitt a Fidesz ügyében, aki azt hitte, hogy itt népben és nemzetben és nem hatalomban és pénzben kell gondolkodni.

hirdetés

A beérkező új undokok, harmincöt és negyvenöt között, egy pillanatra se vettek komolyan semmilyen elvet, csak a felfelé üllő, lefelé kalapács elvét, a magamnak, családomnak, városomnak, régiómnak szerzek elvét. Aki ügyben hisz, balek, rosszabb, öreg, akit félresodor Orbán Viktor és az általa irányított történelem. Büszkék vagyunk rá, hogy nem hiszünk semmiben. Elvenni a másét, jogunk. Miénk itt minden. Az ügyben hívő kérdi: – Azért csináltuk a Fideszt, hogy ezek a senkiháziak lopjanak, Viktor? – Jár nekik, ők harcolnak a fronton! – Mellettünk vagy mellettük állsz? – Nektek kellene melléjük állnotok, mert ők a jövő! – Megértettem. Tudod, eddig nekem, huszonöt éven át a Fidesz ügy volt, mától, hivatal. Eddig melletted álltam, most elálltam mellőled.

Vajon hányan hiszik még a Fidesz választói közül, hogy van hit, az Orbánba vetett személyes hiten kívül? Ő tudja. De vajon valóban tudja-e? Nem azért maradt-e otthon a Fidesz-szavazó Veszprémben, mert a Fidesznek elfogyott az ügye, mert nem tudja elhitetni magával, hogy igaz célért megy szavazni? Milyen hatással lesz a magyar társadalomra, hogy a baloldal után a jobboldal is elveszti az ügyét? Egy hit, eszme, ügy nélküli társadalom, ahol már csak a nyers önérdek, az erősebb ököljoga igazgat, és ahol csak szélsőséges téveszmék keringenek.

Betyárbecsület vége

A Fidesz gazdasági érdekközösség volt. Szövetkezünk arra, hogy elfoglaljuk először az utcát, majd a városrészt, később a várost, a régiót, az országot. A munkamegosztás világos: te a legális térben dolgozol a politikai hatalom megszerzésén, te pedig az illegális térben a gazdasági hatalomén. Te látszol, te pedig nem. Mind a politikai, mind a gazdasági térfoglalásban bármilyen eszköz megengedett. Aki akarja a célt, akarnia kell az eszközöket is. Egyetlen szabályt kell betartani: nem lophatjuk meg egymást, nem tehetünk keresztbe egymásnak.

Egymást becsapni több, mint bűn, hiba. Én megbízom benned, te megbízol bennem: megteremted számomra a politikai feltételeket, én hozom a gazdasági hasznot. Ha kikerülsz a hatalomból, biztosítom a te és a pártod gazdasági feltételeit. A Fidesz-uralmat ez az Orbán–Simicska szent szövetség biztosította. Fintoroghattak a kényesek, a valódi vagy áltiszták: nagy pártot, logisztikát, hatalmi gépezetet csak nagy pénzzel lehet működtetni. A Fidesz már régen eltűnt volna Simicska nélkül, igaz, Simicska se lenne milliárdos Orbán és a Fidesz nélkül. Ez egyenrangú szövetség volt.

Több: barátság. Kipróbált frontbarátság. Csodálták egymás trükkjeit, technikáit, zsenialitását. Látták egymást magasban és mélyben. Voltak együtt válságban. Egymásnak vetett háttal küzdöttek. Többet tettek egymásért, mint bárki másért. Joggal mondja ki ma egyik is, másik is: én tettelek azzá, aki vagy. Nélkülem nem lennél miniszterelnök. Nélkülem nem lennél milliárdos. Most megszegték a legfőbb törvényt: egymás ellen fordultak. Vége a betyárbecsületnek. Nemcsak ők ketten, hanem a szélesebb Fidesz-közösségben is mindenki tudja, hogy a felek holtig harcolnak.

hirdetés

Két narcisztikus megszállott: hatalom és pénzmániások, mániás-depressziósok. És ezzel felborul a Fideszen belüli szabály: egymástól nem lopunk, egymást nem támadjuk, egymás utcasarkán nem kezdünk üzletet, a főnök engedelme nélkül semmit se teszünk. A Fidesz-rendszer, az Orbán–Simicska-gépezet egyetlen szabályt sem tartott be, egyetlen ígéretet, alkut, megállapodást sem érzett magára nézve kötelezőnek, csak ezt az egyet. Mostantól bárki lophat bárkitől, bárki erőszakoskodhat bárkivel – nincs egységes Fidesz-erő, nincs egységes központ.

Barátságok vége

Orbán Viktor fél év alatt elveszítette két legjobb barátját: Kövér Lászlót és Simicska Lajost. Ne mondjátok, hogy Orbánnak nem számít a barátság! Évtizedes barátságok ezek, a gimnáziumból, az egyetemről, a Bibó kollégiumból. Fiatal férfiak véd- és dacszövetségei. Őszinte, elfogult szeretet. Mély bizalom. Három fanatikus. Kövér és Simicska elvileg és gyakorlatilag kizárták egymást. Megvetően, szükséges rosszként tekintettek mindig egymásra. De Orbán Viktor kettős életéhez, a sámánvarázslósághoz és a cinikus zsákmányolóhoz mindkettejükre szükség volt.

Orbánnak immár nem kell a barátság korlátja, ellensúlya, dörmögő bírálata, őszinte szava. És különböző okokból se Kövér, se Simicska, nem bírták, bírják elviselni Orbán változását. Nem az fáj nekik, hogy megcsalja őket fiatal pőcsikekkel, Lázárokkal és Rogánokkal, Rosencrantzokkal és Guildensternekkel, Berijákkal és Malenkovokkal, hanem, hogy nem hallgat rájuk, nem figyel a figyelmeztetéseikre, hogy egyszerre hunyt ki benne az eszme lángja és veszítette el a realista tisztánlátását.

.....vagy nem.

Kövér és Simicska volt az a két ember, aki még őszintén beszélhetett Orbánnal. Szomorú, de így van. Egy pokolian rossz, megkeseredett és meggonoszodott politikus, és egy zseniális maffiózó. Ők voltak Orbán hűséges társai. Csak ők szakíthatták meg végtelen monológjait. Csak ők gondolták, hogy egyenrangúak vele. De Orbán Viktorral senki nem lehet egyenrangú. Senki nem lehet őszinte. Nem jó, ha az emberrel szakítanak a legjobb barátai. Nem jó, ha az ember szakít a legjobb barátaival. Ennél csak egy a rosszabb, ha korábbi barátai halálos ellenségeivé lesznek.

Láthatjuk, hallhatjuk, hogy micsoda szenvedélyek, gyilkos dühök szabadulnak fel. Simicska ordít: a legjobb barátom csapott be, ne bízzatok ebben a… Kövér egyszer majd a parlament pulpitusáról fogja kiáltani: ki a kufárokkal a pártomból, nem azért tettelek miniszterelnökké, hogy gazemberek kezére add a pártot és az országot! Akinek a hatalma sok, annak először nincs önmaga, majd nincs barátja, nincs családja, nincs ügye, nincs igazsága. Innen már csak egy lépés, hogy ne csak magát, hanem hatalmát is veszítse. ...."

Remélem, hogy ma is segíthettem. (Például tisztábban látni.)

A közmunka tényleg gyermekkori álom?

Hello kedves olvasó!

A ma reggeli "lapszemlémet" végezvén szúrt szemet ez az igencsak szókimondó és még annál is inkább aktuális, hovatovább vérlázítóan igaz cikk, a gepnarancs.hu oldalról. Egyenlőre itt fent, nem is fűznék többet hozzá. Íme, egy kicsit szerkesztve:

"......Ki a búbánatos szent jóakaró ültette a nyakunkba Rétvári Bence Mátét? Ki a búbánat ez a megélhetési politikus, aki sorozatban alázza meg a szegényeket. Ki a búbánat tűri már sokáig, hogy havonta egymillió forintnál is több fizetést kapjon államtitkárként és országgyűlési képviselőként a mi pénztárcánkból? Ez az ember tisztes szegénységet kínál népe nagy részének. Közmunkából. Mi másból? 

Nem a munka hőse Rétvári Bence sem, elpolitizálgat a papíron párt tagjaként, Fidesz szelet fújva: EMMI-s államtitkárként 997 000, parlamenti képviselőként 224 363 forint közpénzből. Osztja az észt – sokat nem tud – a páholyából. 

Az ilyen embernek, aki soha nem fogta meg a munka nemesebbik felét, hogyan van pofája tisztes szegénységről beszélni? Az időben megritkított hétfői parlamenti ülésen a napirend előtti felszólalásban a kereszténydemokraták lózungjait Szászfalvi László alapozta meg, mert szerinte a baloldalnak nincs joga arra, hogy szegény-ellenességgel vádolja a kormányt. Rétvári Bence neki felelve arról beszélt, hogy a közmunka nyomor helyett tisztes szegénységet kínál. 

Gúnyolódik a kereszténydemokrata államtitkár. Ja, és biztosan nem kapta meg főnöke, Balog miniszter levelét, azért mer így lazán szegényezni. 

Az a helyzet, hogy Magyarországon százezrek már kisgyermek koruk óta közmunkások akarnak lenni. E nagy álom beteljesülésében segíti őket az Orbán-kormány. Munka helyett kitalált, semmire sem elég és semmire sem jó bütyköléssel kábítanak embereket: ha közmunkás leszel, tisztes szegénységben döglesz meg! 

Ki a franc az a tisztes szegény? Az iskolázatlan vagy a diplomás; a kisebbségi csoport tagja vagy a létminimum alatt beágyazódott család; a nyugdíjas vagy a tartósan munkanélküli; a beteg, a hajléktalan vagy nagy- és csonka családok? Az új szegények vagy a lecsúszó középosztálybeliek? Kiken segít a közmunka, Rétvári Bence? 

Ne sértegessen senkit! Ha van tisztes, akkor van lumpen szegény is. Ezt már jól kitalálta Balog Zoltán, akkor még államtitkárként. Az előbbiben élő családok szerinte nagyon kis összegekből – tudjuk, akár 47 ezer forintból – is fenn tudják tartani magukat, bezzeg a lumpenek még ezt a lehetőséget sem használják ki. 

Hát akkor tisztázzuk! Nem minden szegény lumpen – közmunka ide vagy oda. És nem minden lumpen szegény. Becsület és jellem, uraim! A rohadt életbe! 

Arról hallott, olvasott már, nem tisztes szegénység kell, hanem tisztes munka. Biztonságos munkakörülmények, tisztes(séges) jövedelemmel – annyi jó lesz, mint Rétvárié. Az olyan magabiztosságot ad, amitől embernek érzi magát az amúgy ember. Ebben az állapotban minden további gond könnyebben megoldható. 

Tényleg vérlázító ez a Rétvári, már nem először, az ő klasszikus szövege az is, hogy csökkent a szegénység, az emberek jobban élnek Magyarországon; nő a kereskedelmi forgalom és csökken a szegénység. 

Csökken a nagy túrót! Hiába ez mérhetetlen cinizmus, az életben nagyon is mérhetően jelen van a kilátástalanság, a reménytelenség, hiszen csak Rétvári és a kormány adatai szerint élünk sokkal jobban, mint évekkel ezelőtt. Még mindig próbálkozik eladni a nagy dumát az előző nyolc év szegénységi retteneteiről, de ma már ez ócska és olcsó hivatkozás. 

Mondok valamit: ennek a kormánynak nem kellett öt év ahhoz, hogy kitermelje saját gazdag holdudvarát, gyorsan tömték meg saját zsebüket, a haverokét, a csókosokét. Igaz, lopni sokkal egyszerűbb, mint európai módon, demokratikusan, az emberi szabadságot és méltóságot tisztelve olyan gazdasági és szociális intézkedéseket hozni, amellyel nem nő rohamosan a különbség köztük és a melós között. 

Rétvári ezt nem nagyon fogja fel, soha nem futkározott – akár évekig reménytelenül – munka után. Beleült a párthajóba, az meg ringatja rendesen.

És az ilyen kaliberű lumpen szellem az Orbán-kormány oszlopos tagja. Fölösleges napestig példákat sorolni az ilyen embernek arról, mi a szegénység. Egyszer elmesélem, úgyis mond még baromságokat. Akkor megismerheti, mi is az a kifli projekt. ............." (forrás: gepnarancs.hu)

Csak annyit még, és ezt már én tenném hozzá, hogy a plebejus kormány, a kis létszámú  országgyűlés is elég rég óta csak egy mese. Vagy, ha érthetőbben akarnék fogalmazni: - hazugság. 

Az ezt a hazugsághalmazt körbeölelő kormánymegbízottak és külsős szakértők hada, az álcivil, de a regnáló hatalom seggét, az oda (is) ömlő adóforintok milliárdjaiért fényesre nyaló szervezetek, alapítványok, a stadionépítő "kozbeszerzők", a (például) kikötőt vásárló vejek, és a teljesen felesleges posztokon páváskodó "rétváribencék" sokasága, soha nem látott sebességgel és mennyiségben szippantja fel a pénzt. A közpénzt. 

A te pénzedet! Azt a pénzt, amit oktatásra, gazdaságélénkítésre, közbiztonságra, egészségügyre, és a létező, többek közt e kormány hibájából létező és dinamikusan növekvő valódi szegénység felszámolására adtál!
Nem pedig arra, hogy e forintok milliárdjai tűnjenek el végül olyan zsebekben, mely zsebek tulajdonosainak csak egyetlen -számukra- jó tulajdonsága van: - az, hogy mostanában kurva közel üldögélnek perkeltes fazékhoz. Remélem, ma is segíthettem.