Hello kedves olvasó!
Ma reggeli szemlémen akadt fenn Lengyel László, 2015. február 28-án megjelent publicisztikája, melyet most mindenféle változtatás nélkül szeretnék közölni. Vagyis ezzel azt szeretném közölni, hogy nagyon jó lenne, ha elolvasnád, ha minél többen elolvasnátok. Továbbá ezen (a szokásoson) túl, semmilyen kommentárt most nem fűznék hozzá. Mert nem kell. (forrás: nol.hu/Lengyel László)
"..És a falon megjelenik az írás
A Fidesznek 1988-as alapításakor volt ügye. Egy
liberalizmussal leöntött, szovjet rendszerbe zárt, szürke, öreg
diktatúrából akart szabad, független, színes, nyitott és fiatal
demokráciát teremteni. Az alapító fiatalok nem hatalomra, pénzre,
karrierre vágytak, nem saját magukra gondoltak, hanem egy országra, sőt
talán az egész világra. Lázadók voltak. Hívők: a szabadság vallásában
hittek.
Az ügy vége
Liberális Saulusból konzervatív Paulusszá lettek. A többségük, Orbán Viktor vezetésével megtért a keresztény és nemzeti ideológiára, és bezárkózott a Nemzeti Magyarország szekértáborába. Kicsit modern, nagyon hátranyilazó, kicsit európai, nagyon Európa-ellenes, kicsit polgári, nagyon antikapitalista, kicsit demokrata, nagyon vezérhívő, kicsit elégedett, nagyon sértett magyar táborba. A kisebbségük alighanem őszintén hitt a Polgári Magyarországban, különböző polgárok, különböző Magyarországában: Áder Jánostól Szájer Józsefig, Pokorni Zoltántól Stumpf Istvánig, Tölgyessy Pétertől Navracsics Tiborig.
Több európaiság, kevesebb magyarkodás, több
polgárosodás, kevesebb provincializmus, több liberális demokrácia,
kevesebb többségi demokrácia, több jogbiztonság, kevesebb állami önkény,
több konszenzus, kevesebb konfliktus, több párbeszéd, kevesebb hatalmi
monológ. A Janus-arcú Fideszt csak a csoda és az ellenfél tartotta össze
1998-tól 2002-ig. Az ezredforduló utáni Fidesz már megrágta és kiköpte a
Polgári Magyarország híveit, és a Nemzeti Magyarország szerelmi
kapcsolatra lépett a kádári kisember populizmusával. Az ellenzékben, a
baloldallal párhuzamosan fogyott az ügy.
Ahogy 2006-ban
a baloldal elvesztette az ügyét, és fokról fokra a hatalom megszerzése
és mindenáron való megtartása vált egyetlen céljává, úgy csörtetett az
Orbán vezette Fidesz a hatalom meghódítása felé. Beérve a hatalomba a
Fidesz, az orbáni vezérelvű rendszer nyers hatalomgépezetévé vált. Nincs
már ügy, eszme, ideológiai cél. Sőt a rendszer kiépítésével egy időben,
a rendszer ura és kommunikátorai nyíltan meghirdetik az értékelvű
politika végét, az érdekelvű politikát. Ami jó a vezetőnek, jó a
kiszolgáló pretoriánus gárdának; ami jó e hatalmi csapatnak, az a
kétharmados többség akarata; a kétharmad akarata a nemzet érdeke; ami a
nemzet érdeke, az az állam érdeke; az állam érdeke a központ érdeke.
Lojálisnak,
hűségesnek nem ügyhöz vagy értékhez, eszméhez vagy ideológiához kell
lenned, hanem a vezetőhöz. Ő felismerte az érdekedet, reggel Nyugat,
este Kelet, reggel Európa, este Oroszország, reggel polgár, este
ihaj-csuhaj mangalica, reggel vele vagy, délben érte vagy, este övé
vagy. Pillanatok alatt eltávolítottak bárkit a hatalom közeléből, aki
naivan huszonöt, húsz, tizenöt éven át hűségesen hitt a Fidesz ügyében,
aki azt hitte, hogy itt népben és nemzetben és nem hatalomban és pénzben
kell gondolkodni.
A beérkező új undokok, harmincöt és negyvenöt között, egy
pillanatra se vettek komolyan semmilyen elvet, csak a felfelé üllő,
lefelé kalapács elvét, a magamnak, családomnak, városomnak, régiómnak
szerzek elvét. Aki ügyben hisz, balek, rosszabb, öreg, akit félresodor
Orbán Viktor és az általa irányított történelem. Büszkék vagyunk rá,
hogy nem hiszünk semmiben. Elvenni a másét, jogunk. Miénk itt minden. Az
ügyben hívő kérdi: – Azért csináltuk a Fideszt, hogy ezek a senkiháziak
lopjanak, Viktor? – Jár nekik, ők harcolnak a fronton! – Mellettünk
vagy mellettük állsz? – Nektek kellene melléjük állnotok, mert ők a
jövő! – Megértettem. Tudod, eddig nekem, huszonöt éven át a Fidesz ügy
volt, mától, hivatal. Eddig melletted álltam, most elálltam mellőled.
Vajon
hányan hiszik még a Fidesz választói közül, hogy van hit, az Orbánba
vetett személyes hiten kívül? Ő tudja. De vajon valóban tudja-e? Nem
azért maradt-e otthon a Fidesz-szavazó Veszprémben, mert a Fidesznek
elfogyott az ügye, mert nem tudja elhitetni magával, hogy igaz célért
megy szavazni? Milyen hatással lesz a magyar társadalomra, hogy a
baloldal után a jobboldal is elveszti az ügyét? Egy hit, eszme, ügy
nélküli társadalom, ahol már csak a nyers önérdek, az erősebb ököljoga
igazgat, és ahol csak szélsőséges téveszmék keringenek.
Betyárbecsület vége
A
Fidesz gazdasági érdekközösség volt. Szövetkezünk arra, hogy
elfoglaljuk először az utcát, majd a városrészt, később a várost, a
régiót, az országot. A munkamegosztás világos: te a legális térben
dolgozol a politikai hatalom megszerzésén, te pedig az illegális térben a
gazdasági hatalomén. Te látszol, te pedig nem. Mind a politikai, mind a
gazdasági térfoglalásban bármilyen eszköz megengedett. Aki akarja a
célt, akarnia kell az eszközöket is. Egyetlen szabályt kell betartani:
nem lophatjuk meg egymást, nem tehetünk keresztbe egymásnak.
Egymást
becsapni több, mint bűn, hiba. Én megbízom benned, te megbízol bennem:
megteremted számomra a politikai feltételeket, én hozom a gazdasági
hasznot. Ha kikerülsz a hatalomból, biztosítom a te és a pártod
gazdasági feltételeit. A Fidesz-uralmat ez az Orbán–Simicska szent
szövetség biztosította. Fintoroghattak a kényesek, a valódi vagy
áltiszták: nagy pártot, logisztikát, hatalmi gépezetet csak nagy pénzzel
lehet működtetni. A Fidesz már régen eltűnt volna Simicska nélkül,
igaz, Simicska se lenne milliárdos Orbán és a Fidesz nélkül. Ez
egyenrangú szövetség volt.
Több: barátság. Kipróbált
frontbarátság. Csodálták egymás trükkjeit, technikáit, zsenialitását.
Látták egymást magasban és mélyben. Voltak együtt válságban. Egymásnak
vetett háttal küzdöttek. Többet tettek egymásért, mint bárki másért.
Joggal mondja ki ma egyik is, másik is: én tettelek azzá, aki vagy.
Nélkülem nem lennél miniszterelnök. Nélkülem nem lennél milliárdos. Most
megszegték a legfőbb törvényt: egymás ellen fordultak. Vége a
betyárbecsületnek. Nemcsak ők ketten, hanem a szélesebb
Fidesz-közösségben is mindenki tudja, hogy a felek holtig harcolnak.
Két narcisztikus megszállott: hatalom és pénzmániások,
mániás-depressziósok. És ezzel felborul a Fideszen belüli szabály:
egymástól nem lopunk, egymást nem támadjuk, egymás utcasarkán nem
kezdünk üzletet, a főnök engedelme nélkül semmit se teszünk. A
Fidesz-rendszer, az Orbán–Simicska-gépezet egyetlen szabályt sem tartott
be, egyetlen ígéretet, alkut, megállapodást sem érzett magára nézve
kötelezőnek, csak ezt az egyet. Mostantól bárki lophat bárkitől, bárki
erőszakoskodhat bárkivel – nincs egységes Fidesz-erő, nincs egységes
központ.
Barátságok vége
Orbán
Viktor fél év alatt elveszítette két legjobb barátját: Kövér Lászlót és
Simicska Lajost. Ne mondjátok, hogy Orbánnak nem számít a barátság!
Évtizedes barátságok ezek, a gimnáziumból, az egyetemről, a Bibó
kollégiumból. Fiatal férfiak véd- és dacszövetségei. Őszinte, elfogult
szeretet. Mély bizalom. Három fanatikus. Kövér és Simicska elvileg és
gyakorlatilag kizárták egymást. Megvetően, szükséges rosszként
tekintettek mindig egymásra. De Orbán Viktor kettős életéhez, a
sámánvarázslósághoz és a cinikus zsákmányolóhoz mindkettejükre szükség
volt.
Orbánnak immár nem kell a barátság korlátja,
ellensúlya, dörmögő bírálata, őszinte szava. És különböző okokból se
Kövér, se Simicska, nem bírták, bírják elviselni Orbán változását. Nem
az fáj nekik, hogy megcsalja őket fiatal pőcsikekkel, Lázárokkal és
Rogánokkal, Rosencrantzokkal és Guildensternekkel, Berijákkal és
Malenkovokkal, hanem, hogy nem hallgat rájuk, nem figyel a
figyelmeztetéseikre, hogy egyszerre hunyt ki benne az eszme lángja és
veszítette el a realista tisztánlátását.
 |
| .....vagy nem. |
Kövér és
Simicska volt az a két ember, aki még őszintén beszélhetett Orbánnal.
Szomorú, de így van. Egy pokolian rossz, megkeseredett és meggonoszodott
politikus, és egy zseniális maffiózó. Ők voltak Orbán hűséges társai.
Csak ők szakíthatták meg végtelen monológjait. Csak ők gondolták, hogy
egyenrangúak vele. De Orbán Viktorral senki nem lehet egyenrangú. Senki
nem lehet őszinte. Nem jó, ha az emberrel szakítanak a legjobb barátai.
Nem jó, ha az ember szakít a legjobb barátaival. Ennél csak egy a
rosszabb, ha korábbi barátai halálos ellenségeivé lesznek.
Láthatjuk,
hallhatjuk, hogy micsoda szenvedélyek, gyilkos dühök szabadulnak fel.
Simicska ordít: a legjobb barátom csapott be, ne bízzatok ebben a… Kövér
egyszer majd a parlament pulpitusáról fogja kiáltani: ki a kufárokkal a
pártomból, nem azért tettelek miniszterelnökké, hogy gazemberek kezére
add a pártot és az országot! Akinek a hatalma sok, annak először nincs
önmaga, majd nincs barátja, nincs családja, nincs ügye, nincs igazsága.
Innen már csak egy lépés, hogy ne csak magát, hanem hatalmát is
veszítse. ...."
Remélem, hogy ma is segíthettem. (Például tisztábban látni.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése