LAPSZEMLE Vasárnapi zárva tartás: A KDNP elkúrta. Nem kicsit, nagyon.

Hello kedves olvasó!

Ma reggeli "lapszemlémben" a HACSAKNEM hacsaknem.blog.hu-n találtam egy aktuális és egyben csodálatosan megírt gyöngyszemet. Oszd meg, ha te is egyetértesz. Íme: 

"....Elég durva, de kelletlenül tudomásul vettem, hogy a kereszténydemokrata többség pár évnyi bizonytalanság után jóváhagyta a boltok-plázák-hanyatló Nyugatot majmoló szórakoztatóipari egységek – templomba járást állítólag fellendítő – vasárnapi zárva tartását szabályozó, egyéni képviselői indítványként (!) benyújtott javaslatot. Nagyon durva, de – mit tehetnék alapon – beletörődtem, hogy az egyébként mindenről konzultáló nemzethy kormány mindenféle fárasztó hatástanulmányok elkészítése nélkül, a még mindig létező, de egyre bizonytalanabb ellenvetést megfogalmazó hangok ellenére hajtott fejet Harrach Péterék erkölcsi alapvetésű, nemzetmentő fixa ideája előtt.

Ez persze kellően durva, de tulajdonképpen szóra sem érdemes ahhoz képest, hogy mint kiderült: a (horribile) Matolcsy-féle Nemzetgazdasági Minisztérium 2011-ben készített háttéranyaga, azaz egy nagyon is létező hatástanulmány szerint (ami nem is hatástanulmány volt állítólag, hanem közvélemény-kutatás, sőt, egyáltalán nem is volt, és ha esetleg mégis volt, nem találják) a KDNP javaslata nyomán több mint tízezer ember veszítené el a munkáját, és közel 50 milliárdot bukna a költségvetés. Eddig tartott a feltételes mód.

A kormány tudatosan, előre megfontoltan, leendő gazdasági-társadalmi károk várható bekövetkezésének pontos ismeretében döntött úgy, hogy beleáll a sztoriba csak azért, hogy úgy tűnjön: a Semjén-Harrach-Rétvári-Soltész-Hoffmann-Simicskó-stb. gittegylet is keményen dolgozik a szintén keményen dolgozó kisemberekért. Állítólag már heti öt nap munkából is meg lehet élni, nem úgy, mint 2011-ben, amikor a balliberális, nemzetáruló „elmúltnyócév” után még hétből sem lehetett. Na ugye. A józan ész oldaláról szemlélve érthetetlen, abszurd, égbekiáltó.

 

Hát ez az... (fotó: 168 óra)

Ennek ellenére, elégedett „kádéempés” olvasatban, a vasárnapi zárva tartás az unortodox magyar gazdaságpolitika érett gyümölcsének jelképe. Mert amit akkor – amikor bezzeg Gyurcsány-Bajnait nyögtük – nem lehetett, most, a magyar tündérmese valóra válásának gazdaságot dübörögtető kontextusában, lazán, félkézből meg lehet. Ülhetünk végre a hátsónkon, emberek, nem kell bejárni dolgozni az Úr napján, minden percünket a családunkkal tölthetjük az anyaszentegyház kebelén, nem kell megalázkodni a vérünket a hét minden egyes napján egyébként is szívó, idegenszívű főnök tollasodásának oltárán.

Úgy voltak vele az urak, mint mindennel, amit 2010 óta végig szabadságharcoltak: háborúban mindig voltak és lesznek járulékos áldozatok, ennyit simán megér a dolog. Hozunk egy intézkedést, ami káros az egész országra, amelyet még a kizárólag a rezsicsökkentés nyelvén beszélő népek is fel tudnak fogni, amelynek beláthatóan negatív következményei lesznek, amelyet mi magunk is helytelenítettünk nem olyan régen, és amit példátlan módon a lakosság kétharmada helytelenít-ellenez, de csak azért is megcsináljuk. Minél értelmetlenebb, annál durcásabban, annál megátalkodottabban akarjuk.

Úgy értem, 10 ezer keményen dolgozó kisember porba hullik, de milyen jó, hogy a többi millió kisember pihenhet a családjával. Feltételezzük, hogy ennek fele Fidesz-hívő, az még mindig csak legfeljebb 4-5 ezer szavazó, hol van ez a nem CBA boltok kiszorításából keletkező, tisztán lefölözhető piaci fölényhez képest? Ahol évi 80 milliárd jut a közszolgálati, Sas kabarét is megszégyenítő, megújult nemzeti hírtelevízióra, ez az 50 milliárdos költségvetési ózonlyuk nevetséges aprópénz.

Viszont. Igazság szerint nem gondolom, hogy Harrach Erkölcscsősz Péterék ilyen pragmatikus gazdasági alapvetésekkel a mellényzsebükben csapták le az asztalra a Nyugatot szelektíven majmoló rögeszméjüket. Mivel nem gondolom komolyan vehetőnek azt a felvetést, hogy a Fidesz hátán a parlamentbe bejutó, a parlamenti jelenléttel járó előnyöket immár ötödik éve élvező parazita-alakulat bármivel is zsarolhatná Orbán Viktort, egyetlen magyarázatom maradt arra, hogy miért kellett ez most nekünk mégis.

Tekintettel arra, hogy eleve kizárhatjuk azt a gyanút, hogy a hasznos, megalapozott, életbevágóan fontos, előremutató, építő, a dolgozó kisemberek érdekeivel egybeeső, azokat szem előtt tartó intézkedések mozgatják a kormányzást-törvényhozást, elképzelhetőnek tartom: a vasárnapi zárva tartás lesz a KDNP Őszöde. Járulékos haszonként addig is tompul a reflektorfény a brókerbotrányok, újabb eltűnt milliárdok okozta, hangsúlyosan a Fideszhez (is) köthető nyomorúságról. Hogy Vida Ildikóról és az ügynökmúltról ne is beszéljünk.

Az egyre csökkenő népszerűség, az egyre törékenyebbé váló kétharmad szorításában, és a Jobbik fenyegető leheletével a tarkóján, szerintem Orbán Viktor elérkezettnek látja az időt a KDNP kicsinálására. A vasárnapi zárva tartás nem „kádéempés” olvasatban – Semjén és Harrach ugyan még nem tud róla – egy olyan hasznos gumicsont, amellyel fáradhatatlan vezérünk újra bebizonyítja, mekkora túlélő ő. A futball koronázatlan királya és értelmetlen stadionokban mérhető mániával felvértezett rajongója mesteri húzással éppen most futtatja lesre csapattársait, szövetségeseit. Még nem láttam ugyanis egyetlen olyan szövetségest sem a Fidesz körül (szegény Torgyándoktor), akit Orbán ne csinált volna ki. Előbb-utóbb mindenkinek üt az órája.

Pár hónap múlva, fél év múlva pedig, amikor már valóban látszanak a károk, jön Orbán, és megmenti a nemzetet: visszacsinálja, amit amazok elrontottak. Mert amit a nép kétharmada ellenez most, annak a „visszacsinálását” ugyanannyian üdvözölni fogják akkor. Közöttük lesznek az átmenetileg megfáradt hívek is, akik majd újra visszanyerik bizodalmukat a pártban és vezérben. Ennek az ostoba intézkedésnek az áterőltetésével a KDNP rádöbbentette Orbánt – ha még szükség volt rá egyáltalán -, hogy semmiféle hozzáadott értékkel nem bír számára, hogy a mérhetetlen, nem tényező kereszténydemokrata szellempártot cipeli a hátán. Ellenkezőleg. Semjén Álszent Zsolt, és Harrach Álszent Péter megkapták a területet, amihez „értenek” (Szili Katalin leigazolását most hagyjuk, mert ez már átlagon felül fáj), kellő hozzáértéssel a tarsolyukban ők kellően mellényúltak, mehetnek hát a süllyesztőbe. (Semjén, lóra!) Majd megtudják, hogy akarnak menni.

Egy olyan országban, ahol Orbán Viktort nem buktatták meg jóval sarkalatosabb és húsba vágóbb kérdések (igen, a jogállam lebontásának távoli és megfoghatatlan aspektusaira gondolok: igen kevés ember ingerküszöbét éri el például az Alkotmánybíróság leigázása, az Alkotmány általában vett fércelgetése, a közmédia einstandolása, vagy különböző társadalmi csoportok vegzálásának eltökélt szándéka), és ahol a rezsicsökkentéssel simán kiválthatóak voltak a közpénzek nyilvánvaló elmutyizásának minden napra jutó elrettentő példái, ott nem Orbán Viktor fog eltaknyolni azon sem, hogy Mari néni a vasárnapi mise után zárva találja a boltot.

Ami engem illet, díjazom Orbán legújabb mesteri húzását, akkor is, ha émelyeg tőle a gyomrom. A Harrach-féle, ellentmondást nem tűrő ájtatoskodásra kiábrándító válaszul pedig: mivel eddig sem a Tescóban bolyongtam vasárnaponként, ezután sem fogom érezni a hiányát. A rosszabb: ahogy eddig sem vezetett az első utam a templomba, ezután sem fog, valahogy elbánok a rengeteg vasárnapi szabadidőmmel, igyekszem lehetőleg jó keresztény módjára tenni. Félő, hogy egyáltalán nem vagyok egyedül ezzel.

Másfelől meg az a helyzet, hogy nem mindenkinek áll jól, ha elrugaszkodik a valóságtól, és dacol azzal. Ami Orbánnak jól áll, abba Semjénnek vagy Harrachnak bizony beletörhet a bicskája. Szerintem most tört bele. Ám ha mégis van tanulság, akkor az az, hogy a szabad magyar ember nem szereti, ha más mondja meg, mi a jó neki. Szereti ő maga eldönteni. Anélkül is tudta volna, hogy a vasárnap a családé, hogy a KDNP ilyen álságos módon ráerőltette volna. Arrogáns hozzá nem értésüket még jó ideig elnézte volna a nép, de a mindenáron tenni akarásukkal most elkúrták. Nem kicsit. Nagyon....." (forrás: hacsaknem.blog.hu)

Hát asszem' ehhez nem lehet mit hozzáfűzni. Hacsaknem azt, hogy remélem ismét segíthettem.