2017. május 26., péntek

A szopóág (Apaságom 8140. napján)

Nem, nem kedves barátom ezt most rosszul tudod. Ugyanis a szopóág az nem valami szexuális segédeszköz, esetleg az előjáték egy formája, nem. Sőt! A szexualitáshoz nincs egyáltalán semmi köze ebben a formájában, legfeljebb csak nagyon átvitt értelemben.

Na! Ez például szopóág! :)
 
Hajós András zenész, dalszerző, humorista szövegeiben is gyakran előforduló kifejezés, a szopóág valami egészen mást jelent. Használjuk még szopóágon ültem, szopóágon vagyok, taposom a szopórollert szófordulatokként is. De nem csigázlak tovább, inkább egy saját példával szemléltetném a kifejezés valódi jelentését.

Amikor tegnap délután azzal a céllal indultam sétálni a tizenhét hónapos kislányommal, hogy ő séta közben a babakocsiban majd alszik egy kiadósat én meg elmélkedhetem a világ dolgain, nos az nem úgy lett. Ugyanis ehelyett -miután ő ezt teljesen másképp gondolta- végül három perc babakocsikázás után együtt sétáltunk úgy, hogy a kiscsaj minden méteren talált ötezer-kettőszáz-huszonöt csodát (ágak-bogak, falevelek, csikkek és effélék), melyeket egyesével szemlélt meg, vett fel a földről és (ha hagytad) mindezt meg is ette volna. Ezáltal három és fél méter / óra sebességgel haladtunk a célunk felé. De nem ez a szopóág, ez legfeljebb érdekes! Hogy mi is a szopóág, azt most mesélem el:

Történt, hogy a gyermekem -no nem az imént említett lányka nyilván, hanem az előző házasságomból származó huszonkét éves, vagyis 8140 napos fiacskám- elhatározta, hogy Budapestországba' költözik. Nyomós okkal, egy nagyon jónak tűnő állásajánlat kapcsán indult neki a világnak.
Tőle szokatlan módon kért a költözéshez segítséget, ugyanis jó előre szólt, és Pesten, egészen pontosan Budán is leszervezett szállás várta. Úgy látszik érik a gyermek. Vagyis, a megvalósítás innen már csak tőlem függött. Nosza, elkezdtem én is felkészülni. A történet tegnapi, így tegnapelőtt vásároltam az autó rendszámához passzoló autópálya használati jogosultságot. Mondjuk lehet, hogy pont ezt nem kellett volna, ugyanis itt kezdődtek a bajok.

Először az utazás előestéjén történt egy apró gikszer. Autóztunk úgy családilag, amikor a lakásunktól néhány száz méterre -hát persze, hogy majdnem hazaértünk már- egyik pillanatról a másikra az egyik kerék felől erős, doboló hang érkezett az utastérbe. "....No problemo...." - gondoltam mindjárt otthon vagyunk. A ház előtt aztán megtaláltam az okot is, egy bazinagy' lemezdarab rögzült egy még nagyobb csavar segítségével a gumiba. Fasza......

Nem is volt gond amíg benne volt. (Mármint a csavar a kerékben.) Csakhogy 17:00 után mifelénk már egy árva gumis sincs nyitva, abban meg én nem bíztam, hogy a korábban soha le nem szerelt pótkerék olyan makulátlan lenne, hogy az egyből felszerelhető. Így esett, hogy a kisfiam, az ötéves Keve társaságában elindultunk, hogy a munkahelyem mögött található műhelyben cseréljünk kereket. 
És bizony kitaláltad: - mire kiértünk, a lemez a csavarral együtt az enyészeté lett, mi meg teljesen leeresztett kerékkel, 'felnin' érkeztünk a szervizbe. Na. Valahol itt már kezdődik a szopóág. Szerencsére a frissen felfújt pótkerék, a rajta lévő háromszázhúsz kiló rozsda ellenére is tartotta a nyomást, így ki is pipálhattuk a problémát egy kis időre. Elérkezett a reggel.

Egészen pontosan a hajnal, amikor köztudottan nincs észen az emberek nagyobb többsége, ennek ellenére azért nekifognak a dolgaiknak. Így tettem én is. Először a pótkerék nyomástartását ellenőriztem egy, a házunk közelében lévő még bezárt benzinkúton, majd tankolási céllal felkerestem egy másik kutat, ahol annak rendje-módja szerint szórtam a kocsiba olyan harminc liter benzint. 
Fizettem, kiballagtam az autóhoz, be is indítottam, amikor villámcsapásként hasított belém a felismerés -nem tudom miért-, hogy nem volt valami jó színe annak a pisztolynak. A kocsit néhány másodperc üzem után állítottam le és a kútoszlopra sandítva megállapítottam, hogy bizony a 'hangok' jól mondták, csakugyan benzint tankoltam! Csakhogy a kocsim meg dízel! Ugye te is kezded már kapizsgálni, hogy milyen is az, amikor valaki felpattan a szopórollerre? Nos, az valahogy így néz ki.

Innentől kezdve persze már szó  sem lehetett arról, hogy az autót, akár egyetlen másodpercre ismét beindítsam. (Ha megteszem, úgy a motor kuka, én meg tényleg járhattam volna a következő egy évben a szopórollerrel.) Ígyhát' én és egy nagyon kedves, negyven kilós kutas toltuk tologattuk a kicsivel több, mint két tonnás verdát a  parkolóba. Enyhe emelkedőn. Most persze biztosan felmerült benned is a kérdés, hogy hogy lett ebből Pest? De megoldottam.
Olyan öt óra múlhatott néhány perccel, amikor a fenti apró málőr után felhívtam a fiamat, aki a korai időpont ellenére már ébren volt -pedig egyébként filmes egyetemista, vagyis az is csoda, ha délután fel tud kelni időben- hogy.............................. szopóroller. Ő persze rémülten kérdezte, hogy akkor most mifasz', de megnyugtattam, hogy álljon ott, ahol most van, mindjárt ott vagyok érte taxi-gépkocsival. 

De mineeeeeek? - gondolhatnád ezek után, hisz a kocsinak egy időre tényleg 'annyi' lett, ám szerencse a szerencsétlenségben, hogy -bár banális okból, majd egyszer elmesélem azt is- de van egy másik autónk, ami kifogástalan állapotban állt a ház előtt, így a taxi ehhez a járműhöz vitt bennünket. Kocsiba be, újabb tankolás -ezúttal jól-, újabb pályamatrica -Na! Ez is szopóág!- és irány a világ.

A feladatot természetesen végül hibátlanul végrehajtottuk (mert -enyhe túlzással- ha egy apa valamit megígér, akkor annak akkor is meg kell történnie, ha aput fejbe lövik, vagy súlyosabb okból lesz akadályoztatva), így mindenhol ott voltunk időben, ráadásul a kölök budapesti bérleménye klasszisokkal volt jobb az előzőnél, aminek külön örültem. Ahogy annak is, hogy ezzel a vadiúj filmes munkával a céljaihoz is közelebb került.

A fiam szeretett volna meghívni kajálni valahová (rám is fért volna), de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem nyomasztott a fenti problémák sora, így végül elbúcsúztunk és én -kihagyva a reggelit- elindultam hazafelé, Gyöngyösre. Már útközben intézkedtem, így a pórul járt autót autómentő szállította a benzinkútról szervizbe, ahol szakszerű kezelést kapott a bajára sőt, hazaérve a lyukas kereket is beadtam a gumisnak, hogy a megjavított autóra már csak fel kelljen szerelni a megjavított kereket. (Szerencsére a gumiabroncs menthető volt.) Szerintem inkább nem számolom most ki, hogy mindez mennyibe került. Amúgy.............

Szóval: - szopóágon lenni, az nem más, mint megélni az életed egy rosszabb szakaszát. Mondta is a fiam, hogy engem most biztosan valami nagy szerencse fog érni. Legyen úgy. Egyelőre beérem annyival, hogy az én szopóágam ezúttal csak nagyon rövid ideig tartott. 
Megjegyzés küldése