Nos kedves olvasóm, igazából nem akartam olyan hagyományos, összegzős írást készíteni az év utolsó napjainak egyikén, mert az olyan snassz, de nagyon nehéz elkerülni, és esetleg jól is eshet az ember lelkének, ha egy kicsit rendet rak. Egy korábbi bejegyzésemben (vagy talán néhányban még) azt hiszem, hogy már amúgy is említettem, hogy összegzés kell ide. Nem kicsit, nagyon! Hát megmondom én úgy, ahogy van: - nem volt ez egy egyszerű év. Sok szempontból nem volt az, de vegyük csak sorjában.
 |
| Az Ország sorsa itt dől el |
Ha az Ország sorsát akarnám elemezni, akkor nem hagyhatnám ki a tavaszi árvizeket, a kormányváltást, az önkormányzati választásokat, az iszapkatasztrófát, a súlyos belvízhelyzetet, azt a sok fagyhalált és most a végeérhetetlen havazást, hogy csak néhány katasztrófát említsek. Aztán ott van az Alkotmánybíróság jogosítványait nyirbáló törvény, a nyugdíjtörvény, a médiatörvény (az Amerikai Egyesült Államok, Európa és Hazánk írástudóinak ellenállása), az üzemanyagár-emelések, az energiaár-emelések, és rövidesen érkezik az EU elnökség fél éve. A svájci frank és az euro szárnyalása (hát persze, hogy a jó öreg Forinttal szemben) és egyebek. Ez így együtt és ebben a sorrendben -valljuk be- nem semmi!
De ott az egyén sorsa is, jelen esetben persze nyilván az enyém. Idén júniusban befejeztem a pályafutásomat egy olyan munkahelyen, ahol -szerencsére- komoly sikereket értem el, ahol a közösség hasznos tagja lehettem egyéb módokon is, és ahol élvezhettem a vezetőim és közvetlen munkatársaim bizalmát és beosztottaim tiszteletét. Egy olyan pályát hagyva el, melyben a mindennapi létezés -a maga összes nyűgjével, nehézségével és felelősségével együtt is- gyermekkori álom volt. (És az eltelt hat hónap még nem volt elég ahhoz, hogy kiheverjem e munka hiányát!)
 |
| Hajókémény a "tűző nyári napon" |
 |
| Vendégvárás |
Mindazon által a pálya végére kitűzött legújabb cél, hogy az eltelt idő minden percére, így múltamra büszkén, magam mögött csak mosolygó embereket hagyva jöjjek el: - jelentem sikerült és ez megnyugtat (bár csak egy kicsit). Aztán ott van a balatoni nyaralás, melynek teljes időtartama alatt többször megfagytunk a nyár kellős közepén. Súlyosan meg is fáztam és ez nem esett túl jól, ennél akkor csak az eső esett jobban. És ott van a céges búcsúbuli is, mely rendkívül jól sikerült és sokan megtiszteltek a jelenlétükkel. Még a munkahely első számú vezetője is, illendően búcsúztatva kollégájukat (vagyis engem). Ez viszont nagyon jól esett. Időközben befejeztem az első regényemet és a második is félig kész (mer' valahogy mostanában borzasztó kreatív lettem). E könyvek a kiadást várják. (Mert minek is írtam, ha nem szeretném kiadatni őket.) A karácsonyunk pedig -válság ide, válság oda- köszönhetően a család minden tagjának, a lehető legjobban sikerült. A két ünnep között dolgozom, és némi írói szabadsággal: "gőzerővel" készülök a szilveszterre, hogy ahogy engem barátaim és kollégáim, úgy én is illendően búcsúztathassam az óévet.
Így, ha összegezni szeretném azt a háromszázhatvanöt napot, amit mi mind 2010-nek hívtunk, azt kellene mondanom, hogy nem volt ez egy könnyű, vagy egyszerű év, de -nekem és szűkebb környezetemnek- túlságosan rossz sem. Persze jó magyar szokás szerint nyilván sopánkodhatnék én is reggelig, de nem teszem. Közelítsd hát te is kedves olvasó, a dolgokat, melyek veled történtek idén, a jobbik oldalukról, vagy csak vedd el, e megmaradt néhány napban a rossz dolgok élét amennyire tudod, hogy a következő év első napjai ne csak mindig másoknak legyenek euforikusak. Érezd egy kicsit jól magad te is. Ezen értekezést mivel is lehetne befejezni, minthogy -feledve a régit- kívánjak mindnyájatoknak egy sikeresebb és boldogabb új esztendőt! (Harmincegyedikén bulizz te is, mert megérdemled.)
1 megjegyzés:
BUÉK!
Én melózom elsején,így óvatosan szilveszterezek!:)
Megjegyzés küldése