2010. december 6., hétfő

Ho ho ho ho ho.....


Ho ho ho ho ho! Nos, (persze rendkívül aktuálisan) ez van most a már-már hagyományos hello helyett, ma este ugyebár.
Töltsd le pl.: háttérnek az asztalodra
Úgy vélem, hogy mindannyian voltunk gyermekek, akik persze majd' mindannyian elhittük, hogy ma este el jön hozzánk a Mikulás (vagy a Télapó, ahogy az előző negyven évben megszokhattuk), aki az egész éves teljesítményünket figyelembe véve jutalmazott bennünket, vagy virgáccsal törölhettük ki az apró seggünket. (Mondjuk én sokszor kaptam virgácsot is, de a szüleim sohasem voltak olyan szívtelenek, ha mégoly rossz is voltam időnként, hogy ne kerüljön a cipőbe némi édesség - na és persze a jó szocialista társadalmi berendezkedés kitörölhetetlen vívmányaként, ha nem is magyar, de legalább narancs - a cipőbe.
Boldog karácsonyt!
Volt aztán reggel nagy örömködés és én igyekeztem minél később tudatosítani magamban, hogy bizony a Mikulás nem is létező személy, és az édesség az ABC-ből jön, anyám kosarában. Ez olyan jól sikerült, hogy a lassan huszonöt éves feleségemnek - furcsa mód - a téli hótaposójába került némi Ferrero Rocher, mert hát a Mikulás nyilvánvalóan nagyon jól tudja, hogy mit szeret az én feleségem. (És  persze el kellett ugranom a kisebbik fiamhoz is nyilván, aki -szerintem- nagyjából még hisz a jó öreg fehér szakállúban, úgyhogy jutott a kis cipőkbe ott is. Szerencsére a gyermek -nem viccelek- ottjártamkor éppen a Fővárosi Nagycirkuszban és a Parlamentben volt -sok különbség nincs-, így akár a Mikulás is vihette a cipőbe a cuccot.) 
És hát boldog karácsonyt mééég!
Lényeg a lényeg, hogy akibe szorult egy ici-pici jó érzés, az talán éppen most készít meglepit a szeretteinek. Mindegy, hogy édesség, apró, kézzel (vagy apró kézzel) készült ajándék, esetleg egy kedves SMS, vagy MMS, netán egy e-mail, vagy csak egy értekezés az ünnepek közeledtéről egy jelentéktelen, amolyan egy az egymilliárdból blogban. Fontos, hogy gondolj azokra, akiket szeretsz, akik eljuttattak oda, ahol most tartasz és akik szeretnek téged. És, ha már gondolsz rájuk -ma este- tudasd is velük. Szerintem jól fog esni nekik. Ma, vagy legalább is a közeli napokban jutni fog mindenhová a szeretetből: most ott is lesz egy kis  pénz, édesség, néhány ruha, egy tál forró leves és néhány jó szó, ahol eddig hiányzott. Sokan mondják, hogy a karácsony nem a szeretet ünnepe, pusztán képmutatás. Az emberek ilyenkor eljátsszák, hogy minden rendben, hogy mindenki szeret mindenkit bla, bla, bla.......
Kiindulhatunk ebből a gondolatmenetből (biztos, hogy te is sokszor hallottad  már ezt), de szerintem nem erről van szó. Mindenki rohan. Az élet még soha nem volt olyan gyors, mint manapság. Hajtasz a családodért, magadért, igyekszel sokat kihozni az életből. De az év végén, így karácsony tájékán meg kell állni, és valóban élvezni néhány napig az életet, a szeretteink szeretetét. És nekem elhiheted (aki ismert, az tudja miért írtam ezt le) tényleg jó adni.
Végül pedig -akár hiszel a jó öreg fehér szakállúban, akár nem, próbáld meg. Ha van cipőd, készítsd ki neki, szerintem lesz értelme.






Megjegyzés küldése