2011. május 18., szerda

TISZTELT KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK ÚR!

Tekintve, hogy ez egy blog, kérem engedje meg, hogy először is elnézést kérjek minden olvasómtól, hogy nem a megszokott formában (őket köszöntve) kezdem a mai napi bejegyzésemet, ami nem más, mint egy nyílt levél, Önnek. 


A mostani politikai helyzetben talán furcsa -és sokak szemében ijesztő- lehet, hogy ilyenformán szólítom meg Önt, ám baj lenne, ha ezt nem tehetné meg egy szabad országban, egy szabad választópolgár.
Az írástudás, a gondolat szabadsága, valamint az előző, az ideiglenes és az új Alkotmányban (is) deklarált gondolati-és szólásszabadság az, amely -úgy érzem- feljogosít erre. Mindjárt e levél legelején meg kell, hogy jegyezzem: -távol áll tőlem, hogy az Ön tevékenysége kapcsán bármilyen kritikával éljek, hiszen az Ön hivatali ideje szinte még el sem kezdődött, így nincs és éppen ezért nem is lehet teljes rálátásom az Ön elnöki tevékenységére.
Inkább kérdések merültek fel bennem, a mai magyarországi demokrácia, a mai magyarországi parlamentarizmus, a magyarországi jogalkotás menete kapcsán, melyeket e nyílt levél formájában szeretnék megvitatni Önnel.
Látva a napi politikai eseményeket nekem, az egyszerű polgárnak sajnos azt a következtetést kell levonnom, hogy a legnagyobb ellenzéki párt -számszerű és ezért kénytelen- tehetetlensége, a legkisebb ellenzéki párt szürkesége, a középső (méretű, ám beállítottságát tekintve a jobb oldal szélén elhelyezkedő) ellenzéki párt térnyerése mellett, a kormányzó pártok valamit nagyon rosszul csinálnak.
Mert vagy olyan volumenű dolgokba fognak bele, amelyek végrehajtását szerintem egy igazi demokráciában, egy ciklusban nem volna szabad megengedni (ilyen az alkotmányozás folyamata), vagy olyan intézkedések meghozatalát tervezik, amelyek sorozatosan az ország lakosságának jelentős hányadát alkotó kisembereket sodorják majd végleg az erkölcsi,  gazdasági, végül lelki tűrőképességük határára.
Az Ön pályafutását vizsgálva állapítottam meg, hogy Ön az egész élete során folyamatosan azon igyekezett, hogy példamutató magatartásával, kiemelkedő teljesítményeivel mindig az élen járjon. Az Ön kora és életvitele (mert engem otthon a szintén kisember, ízig-vérig magyar édesapám erre tanított) mély tiszteletet vált ki belőlem Ön iránt. Ön kiváló sportember, aki a sportdiplomáciában is jelentős karriert futott be. A politikai szerepvállalása során (ugyan narancs színekben, de hát ez az Ön szuverén döntése) Önben az elegáns, visszafogott, ám határozott demokratát láttam. Méltán Ön jelenleg e hon köztársasági elnöke, amely feladat nyilván egy igazi kihívás, egy emberi pályafutás csúcsa. Lehet.

Az Ön köztársasága, az Ön országa, az Ön lakossága azonban szenved. Ön a Fidesz egyik korábbi vezetőjeként most persze mondhatná azt, hogy az MSZP kormányzás előző nyolc évének sorozatos hibás döntései révén jutottunk oda, ahol most vagyunk. 
Ám, ha ezt tenné, akkor az én szememben nem volna többé Ön a köztársasági elnök, hiszen feladatköréből adódóan Önnek elfogulatlan, a politikai irányzatokat, pártokat, (kormányzót és ellenzékit) hibája esetén egyformán bíráló pártatlan személynek kell lennie, olyan köztársasági elnöknek, aki egyensúlyt teremt, aki -mondjuk így- időnként rendet vág az önös politikai hatalmát és érdekeit féltő és sokszor csak és kizárólag azért dolgozó pártok között.
Ma a haza szenved, mert az előző nyolc év hibás döntéseit az előző nyolc évben egyfolytában bíráló és ma kormányon lévő pártok nem tanultak a közeli múlt hibáiból.
Ma a haza szenved, mert a kormány (oldalvizén egy tehetetlen ellenzékkel) olyan centrális hatalomra tör, amely hatalommal a múltban Szálasi, vagy az őt követő kommunista időszak vezetői bírtak csak, s a jelen vezető politikusainak viselkedése ezen időszakok rémképét vetíti elő.
Ma a haza szenved, mert gazdaságának gyenge lábait a közeli múltban kirúgta a gazdasági világválság (mely világválságot nyilván -valljuk be őszintén- nem a szocialisták  okozták).
Ma a haza szenved, mert benne majd nyolcszázezer ember felzárkóztatását a rendszerváltás óta semelyik kormány nem volt képes megvalósítani, így az említett tömeg az életét, harmadik generáció óta az alig fizetőképes országunk -számukra mégis oly bőséges- szociális hálója alatt tengeti, nem kis sikerrel.
Ma a haza szenved, mert egyes politikai erők (de mondhatnám úgy is, hogy az összes politikai erő), ezt a húszéves patthelyzetet kihasználva akcióival és reakcióival lassan valóban polgárháborúba sodorja az országot.
Ma a haza szenved, mert amennyiben bekövetkezne az amitől a legjobban félek és csakugyan kitörne e polgárháború, az gyors, nagyon véres és nagyon fájdalmas lenne, mindenki számára.
Ma a haza szenved, mert kormánya, a kormány és a kormányzó pártok pökhendi politikusai a mindent elhinni képes lakosság kedélyeit -elterelvén a figyelmet a fent említett valódi problémákról- olyan kijelentésekkel borzolják, amely kijelentések az ország rendvédelmi szervei ellen hangolják és a korábbiaknál is jobban megosztják a lakosságot. Azok ellen az emberek ellen, akik közül kettő pont a tegnapi nap reggelén vesztette az életét, miközben valóban a hazáját szolgálta!
Ma a haza szenved, mert -az ígéretek ellenére növekvő- munkanélküliséget azzal kívánja tovább növelni, hogy az állam által korábban alkotott törvények és egyéb jogszabályok egybehangzó szabályzórendszerében és alapján, szerezett jogként kiszabott járandóságokat akarnak: -ez azért már mégsem tartható, meg ezt nem engedheti meg magának az ország gyengélkedő gazdasága- felkiáltással, egyetlen tollvonással, és ezáltal a jogbiztonságba vetett hitet végleg felrúgva eltörölni!
Ma a haza nagyon szenved, mert a kormány rendvédelemben az országnak valódi SZOLGÁLATOT tevő, minimális anyagi juttatásért az életüket nap nap után kockáztató, önfeláldozó módon viselkedő emberek tízezreit kívánja teljesen ellehetetleníteni. Igaz, a kétmilliós nettó politikusi fizetések mellett nem lehet könnyű a tűzoltó főtörzsőrmester, a mentő szakápoló, vagy a rendőr főtörzszászlós fejével és anyagi lehetőségeivel gondolkodni.

Tisztelt Köztársasági Elnök Úr!


Ön, e pozíciójában sokkal többet tehet most ezért az országért, mint bármely nagyra becsült elődje! Ma Magyarországon a demokrácia leplébe burkolózva, mit egy halálos daganat, egy diktatúra fejlődik éppen s Ön lehet az orvosa hazánk beteg szervezetének. Ön lehet az orvosa azzal, hogy a korábbi gyakorlattal felhagyva végre mélyen magába néz majd, amikor a kormány legújabb alkotmánymódosításánál bábáskodik, vagy amikor a kormány sok tíz, vagy százezer ember megnyomorítását, ellehetetlenülését célzó törvényeit tető alá akarja majd hozni.
Kérem Önt, hogy ne hagyja tovább azt, ami ma e kicsinyke országgal történik. Kérem Önt, hogy a hazai demokrácia legutolsó bástyájaként, tartópilléreként dobja vissza a Parlament elé azok azon javaslatait, melyek a szerzett jogok megnyirbálását, melyek a rendvédelmi dolgozók jogainak csorbítását szolgálnák. A kormány tagjai magabiztosak, bíznak kétharmados parlamenti többségükben. Ám, ha Ön e sorba beáll, azzal csak felgyorsítja az események sodrát, azzal csak ront e helyzeten, de semmiképpen nem javít.
Ahogy én, úgy Ön is tudja, hogy Fideszes múltja, a médiatörvény, vagy az új  alaptörvény aláírása miatt, egyes politikai körök már most a kormányzó pártok bábjának tekintik Önt, de én nem. Még nem, mert -ahogy már a levelem elején is említettem- Önnek ezidáig még nem volt ideje arra, hogy mint valódi köztársasági elnök, bizonyítson. Hát most eljött ez az idő.
Én -hírolvasó és elemző átlag emberként- nem csak a különböző politikai oldalak Önről alkotott véleményét ismerem, de ismerem a kisemberekéit is, hiszen közéjük tartozom.
Ha a közeli jövőben Ön megteszi azokat lépéseket, melyek szükségesek a hazai demokrácia megmentéséhez, újrateremtéséhez, akkor én az ország egyik öntudatos és gondolkodó polgára továbbra is a legmélyebben tisztelem majd Önt a munkásságáért!
Ám ha nem lesz képes az országra a jó gazda szemével nézve hosszútávon gondolkodni és meghajol a jelenben vezető politikai erők akaratának, akkor a jövőben én sem tudok majd Önre másképpen gondolni, mint ahogy teszi azt már most oly sok ismerősöm, akik, amikor Önről van szó -a méltán? "sikeres" és "híres" "zenész" után- nemes egyszerűséggel (és némi nyelvi furfanggal) nem nevezik Önt, a Magyar Köztársaság Elnökét másképp, mint: SP.
(És ismerve az említett fiatalember zenei tehetségét és munkásságát, azt hiszem ez igencsak megalázó Önre nézve uram.) Remélem -ezúttal Önnek is- segíthettem.

Gyöngyös, 2011. május 18-án                                     Mély tisztelettel:
                                                                                                Jászai Csaba
Megjegyzés küldése