A hétfői nap (ha később olvasnád, úgy 2011. május 30.) egy sorsfordító nap lehet számomra -és szinte biztos vagyok benne, hogy- sokunk számára. Ezen a napon tartotta a TMRSZ, vagyis a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete, Szima Judit vezetésével azt a tüntetést, amelyen (mint utóbb megállapítást nyert) nagyjából ötezer ember vett részt.
Nem célom az eseményekről, percről-percre tudósítani, mert ezt -szerencsére- a kereskedelmi rádióadók, párhuzamosan az eseménnyel, valamint az internetes hírportálok megtették helyettem, ám mégis összefoglalnám a történéseket dióhéjban, hogy azok is értesüljenek róla, akik nem lehettek jelen.
Teszem ezt azért is, mert -az egyébként a hírekre oly éhes, ám ezen eseménysorozatot egyoldalúan, és a lakosságot többnyire negatívan befolyásoló módon bemutató- kereskedelmi televíziók, köztük az RTL Klub, a TV2, és nem utolsósorban a HÍR Tv erről, mint észleltem, erőteljesen megfeledkezett.
Bár a Hír Televízió közvetítőkocsija a közelben volt, ám annak műholdas antennája egyszer sem nyílt fel. Sőt: - az említett gépkocsi a tüntetés idején először az utcán, ám később már a Parlament zárt parkolójában! várakozott. Azért ez beszédes.
Szóval a helyszínre viszonylag korán érkezve én magam először igencsak lelombozódtam, mert a Parlament előtti parkban, a Kossuth szobor környékén található logisztikai központ környékén jó, ha néhány százan lézengtek. Ez a helyzet bizonyos szempontból jó is volt, mert a tájékozódás, a regisztráció könnyen és gyorsan ment.
Az adminisztrációt követően (miután ekkor nagyjából 12:30 lehetett) várakozó álláspontot vettünk fel, figyeltük a környezetünket. A környező utcákban ekkor már szinte mindenütt megtiltották a várakozást, és igen jelentős, -bár burkolt- rendőri készültséget lehetett megfigyelni.
Úgy egy, másfél óra telhetett el, amikor ismét számba vettem a jelenlevőket és örömmel konstatáltam, hogy a lelkes mag után megérkezett az a komoly tömeg (és innentől folyamatosan nőtt a létszám) akikre a szervezők és jómagam is számítottunk. A tér pillanatok alatt telt meg, a TMRSZ pólóját, tűzoltóegyenruhát, a vám-és pénzügyőrség egyenpólóját, a rendőrséghez való tartozást jelző ruhát viselő, vagy éppen határőrség, vagy büntetés végrehajtás felirattal ellátott kék felsőt viselő férfiakkal és nőkkel.
Az ekkor már csoportosulásnak kevésbé, ám tömegnek annál inkább nevezhető emberáradat ekkor (szervezetten és nagyon fegyelmezetten) a Parlament Kossuth tér felőli oldalához vonult, hogy a lánckorlát vonalánál megállva tiltakozásának adjon hangot.
Vuvuzelák, rendőrsípok, kereplők, hangorkánján át a "Pintér takarodj!" felszólítást skandálta ordítva az egyre duzzadó és végig folyamatosan növekvő létszámú tüntetők tömege. Volt, aki méretes narancsokat dobált a Kossuth szobor előtti füves területre, majd néhány narancs (persze messze elkerülve az ott posztoló néhány egyenruhást) a Parlament parkolójában landolt: "Itt van a magyar narancs a kurva anyátokat!" szavak kíséretében. (Itt jegyezném meg, hogy a fenti cselekményt "elkövető" konkrét személyt én határozottan nem láttam.)
A tömeg hangulatát kialakító lánckorlát melletti spontán tüntetés eredményeképpen a főrendező felszólítása alapján indult aztán ez rendkívül dühös tömeg a Nádor utca irányába. A Belügyminisztérium felé fordulva, a Parlament nyugati oldalán, az utca túloldalán is szerveződött egy csoport, "LÁZÁR JÁNOS SZAR ALAK!" feliratú és egy emberi fekáliáról készült képet is mutató transzparenssel. A tömeg a feliratot felfedezve, ha lehet még hangosabban adott hangot a véleményének, megtapsolva a transzparenst tartó embereket. A belügy előtt aztán megállt az ötezer fő és a "Pintér takarodj!", valamint a jól ismert "Gyertek ki!" szavakat bömbölte. (Nincs rá jobb szó, mert a mindent elsöprő hangerő kezdte megmutatni az erőt, és elszántságot, ami az odavonuló emberekben lakozott!)
A menet, dobszó kíséretében ezután végigvonult a Parlament környéki utcákon, majd a Kossuth térre visszaérve, Woodstock-jellegű fiestába kezdett, hogy meghallgassa Szima Judit Asszony és többek beszédeit, lelkesen helyeselve az elhangzottakhoz. A beszédeket követően hasonló hangulatú fáklyás menetre került sor, a Parlament körül.
Ahhoz, hogy átérezd azt, ami akkor és ott történt, ahhoz ott kellett volna, hogy legyél, de megpróbálom átadni azokat a vegyes érzéseket, melyek belőlem törtek ki e tüntetés kapcsán.
Ami a legelőször eszembe jutott (és sokan, nagyon sokan osztották e véleményemet) az az, hogy soha az életben nem gondoltam volna, hogy én bármikor, bármilyen tüntetésen is részt veszek. A hangulat -nagyon erőteljes- fokozódásával pedig az, hogy bárhogyan alakuljon is az este (mert bármi benne lehetett volna a pakliban), olyan Isten nincs, hogy egyenruhás rendőrökkel forduljak szembe!
A tömeg hangulatára egyébként a düh, az elkeseredettség volt általánosan a jellemző, azonban az erőt érezve ez hamar eufóriába csapott át, szinte minden tüntető mosolygott!, mert okos, jól szervezett, a provokációt azonnal felismerő és kiszűrő, a feladatát itt is jól végrehajtó erőről volt szó. Olyan erőről, amelyet nem lett volna szabad a kormánynak önmaga ellen fordítania. El kellene például azon gondolkodni, hogy amikor a főrendező a hangosításhoz szólította a számára teljesen idegen rendezőket, azok a felszólításra azonnal megjelentek a jelölt helyen, majd kétsoros vonalban négy csoportra osztódtak és három mondatból megértették (és később jól végrehajtották) a rájuk eső feladatot. Pedig ez "csak" egy tüntetés és nem pedig egy katonai feladat, de nyilván (ugyanilyen fegyelmezetten) menne az is.
El kellene például azon is gondolkodni, hogy hétfőn egyetlen szakszervezet, a kormány szándékos halasztása, a más szakszervezetek határozott kérése ellenére megtartotta a demonstrációt, amelyre ötezer embert volt képes odahívni. EGYETLEN, bár talán a legnagyobb szakszervezetként, senkivel le nem paktálva!
El kellene gondolkodni azon az erőn, amit a hívó szó, amit az emberek hozzáállása, fegyelmezettsége, a szervezettség jelent, mert a belváros és a BRFK összes fix és mobilkamerája is kevés lehet, és a forgatómechanikájukat csapágyasra verethetik az operátorok anélkül, hogy tüntetésen részvevő emberek közül bárkit is megijesztenének vele.
És mindenkinek, az ország összes polgárának el kell gondolkodnia azon, és ez a hétfői tüntetés üzenete is egyben, hogy a totális hatalomra törők nem véletlenül fordultak szembe a saját rendvédelmükkel!
Aktív rendvédelmisekkel, valamint az összes nyugdíjas egyetlen egy százalékával! Itt nem megtakarításokról, vagy nagy összegű nyugdíjkifizetésekről van szó! Nem kell matematikusnak lenni azon, hogy a rendvédelmi dolgozókkal szemben meghozni szándékozott intézkedések egyetlen fillér megtakarítást sem eredményeznek, eredményezhetnek!
Itt egész egyszerűen a Magyarországon 1222. óta deklarált, és minden írott törvényben újra megjelenő szerzett jogok korlátozásáról, majd későbbi esetleges megszüntetéséről van szó!
Hiszen, ha a rendőr, a tűzoltó, a pénzügyőr, a katona, a bv-s torkán le tudja nyomni a kormány ezt a gombócot, akkor ezzel mindenkit megfélemlíthet, és ezután mindent megtehet, legyen szó adózóról, nyugdíjasról, tanárról, orvosról, munkásról! Bárkitől bármit elvehet és el is vesz, ha nem teszünk, ha nem teszel ellene!
A határozott kérés ellenére megtartott TMRSZ tüntetés (mert a demonstráció szó erre már régen nem jó) elsöprő ereje megmutatta, hogy a hívó szóra ötezer ember egyként lép fel -csakúgy mint amikor még szolgált- a törvénytelenség, az alapvető jogok sárba tiprása ellen.
A TMRSZ tüntetése megmutatta, hogy ez a szervezett erő nem egyszerű csőcselék! A tüntetésen résztvevőkkel az utca embere -szemben a kormánytól függő, a fentiekben említett, részrehajló, a teljes körű tájékoztatást nem teljesítő, megosztó média híreszteléseivel- az elhaladó tüntetőket megtapsolva szimpatizált a rendvédelmi dolgozók tiltakozásával! A környező üzletek dolgozó, a közeli lakások lakói mosolyogva integettek a tüntetőknek! És milyen érdekes: -itt egyetlen autó sem gyulladt ki, egyetlen kirakat sem tört be! Ugye hihetetlen?
A szolgálatot teljesítő rendőrökkel beszélgetve, mindenki, akit megszólítottam, teljes mellszélességgel kiállt a tüntetők véleménye, érdekei mellett. "Ha nem rendeltek volna be, szerinted most hol lennék?" -kérdezte az egyik egyenruhás kolléga!
Hát az már biztos, hogy érdekes helyzetet szülne, ha a kormány mégis szembe akarná fordítani a rendőrséget azokkal, akik felismerve a kétharmad alattomos elképzelései mögött húzódó valódi szándékot, mostanra minden magyar állampolgárért, és minden magyar jogaiért álltak ki hétfőn és állnak ki csütörtökön is!
Szerintem ne tegye, ne akarja a rendőrséget a saját kollégáival szembe fordítani, mert ezzel -talán- önmagát söpörné el! A hétfői, a "határozott kérések ellenére" -ugyanis hétfőn tele volt a Parlament külföldi delegációkkal és hát itt nincs baj ugye- mégis megrendezett tüntetéssel szerintem a TMRSZ csatát nyert a kormánnyal szemben. Csütörtökön -ha szükséges- egy olyan tüntetésre kerül sor, amely létszámában minden eddigit felül kell, hogy múljon! Szervezett, vezetőkkel rendelkező, a parancsot végrehajtó tömegről van szó! Nagyon nehéz lesz szétverni! Remélem segíthettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése