Való Világ 4: A FINÁLÉ

Hello kedves olvasóm!

Ha átfutod a napi sajtót, sok érdekeset láthatsz, olvashatsz. Ma például sikerült (régóta először) olvasnom -még egy- jó riportot, ha úgy tetszik portrét Szervét Tiborral, Szervét Tiborról, Magyarország egyik legkarizmatikusabb színházi színészéről, akit egyébként mindezek mellett nem csak az Apacsokban, a Valami Amerikában, vagy a Magyar Vándorban, de több amerikai filmben is láthattál (ha ismered és követed valamelyest a pályafutását).

Ebben a cikkben megfogott egy mondata, idézem: ".....fölöslegesen nem gyártok jövővariánsokat csak azért, mert a jelen valamilyen. .....", és milyen igaz! Nem kell minden pillanatban azon izgulnunk, hogy mi lesz! Nem kell felesleges rémképeket festeni, hiszen a jelen (a változó, kiszámíthatatlan világunkban) egyre kevésbé határozza meg, egyre kevésbé tudja meghatározni a jövőnket. Micsoda kifinomult intelligencia, micsoda szellemi eledel egy-egy ilyen mondat!

Aztán olvashatsz cikket Szőcs Gézáról, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Kulturális Államtitkárának ingatag helyzetéről a Fidesz frakció előtt, vagy akár a kormányban. Ha elolvasod, akkor megtudhatod, hogy a meg nem értett zsenit -a cikk szerint- mindösszesen Orbán Viktor szimpátiája, személyes barátsága tartja már csak a kormányon belül.

Vagy éppenséggel olvashatsz Mihalik Ábelről a Kispál és a Borz zenekar volt dobosáról, aki rövidesen új formációban debütál. Szóval van lehetőség bőségesen, ha a napi robot után szükségét érzed annak, hogy kikapcsolódj, vagy valódi kultúrát, hírt, információt végy magadhoz, és biztosan tudod, hogy ezzel még nincs vége, hiszen sem politikai információról, sem a világ híreiről nem szóltam. (Pedig történtek dolgok gazdagon. Igaz ugye Mr. Oszama Bin Laden?)

Ha valaki igazán éhes minderre, ha valakit kicsit is érdekel bármi, ami ma, vagy a napokban történt, amiről lehet gondolkodni, ami csillapítja az ember szellemi szomját, hát csillapíthatja bőségesen azzal a rengeteg olvasnivalóval, ami naponta jelenik meg nyomtatva, vagy elektronikusan.

Egyenesen Gyálról

Ám, ha csak pihennél és arra érzel ingert, hogy limonádét tömj magadba akkor is kiváló ajánlatom van a számodra. Kapcsold be a televíziódat (Televízió: -micsoda jó szó a semmire, még csak most gondoltam először erre így. Egy doboz, telis tele vízióval. Óriási ez a magyar nyelv!), és bocs, ha nagyon elkanyarodtam: -szóval kapcsold be a televíziódat, ahol ott van mindjárt a Való Világ 4 című reality-show. 

Ha nem nézed (és szinte biztos vagyok benne, hogy nem nézed sic!) elmondom, hogy a műsor a fináléba érkezett. Ez azt jelenti, hogy megtörtént az utolsó párbaj, ahol -nevezzük így, mert a rendes nevét sajnos nem jegyeztem meg- VV Anikó minimális hátránnyal szenvedett vereséget a gyáli piacról szalajtott kofával, vagyis VV Évával szemben. Éva, aki ezidáig négyszer párbajozott, természetesen most is előadta a stúdióban fetrengés világrekordját. (Tudod ő az a pszichopata picsa, aki képes kisestélyiben, élőadásban fetrengeni és a padlón hosszasan forgolódni egy-egy győztes párbaj után. Ilyenkor nagyon természetes és nagyon emberi.) Persze ez nyilvánvaló irónia volt, hiszen kevés ember reagál ilyenformán, bármi is éri.

Aztán még üzengettek egymásnak a kiesett Anikóval, mindketten biztosítva a másikat arról a mérhetetlen szeretetről, párbaj ide, vagy oda, amit egymás iránt éreznek, majd Éva, amint visszatért a villába, azonnal fikázni kezdte -az általa néhány másodperce még oly hőn szeretett- vetélytársát. Hát ilyen ember ez az Éva.

Egy furcsa helyzet alakult ki, így a fináléban. Bennmaradt ugye a szájkarate világbajnoka, a legtöbb értelmetlen mondatot egymás után kimondók világcsúcstartója, a műokosság hőse, a szánalmas nőcsábász: Alekosz. Bennmaradt a papírból olvasás trénere, az órákig tartó hajzselézés királya, a beszédkészség ikonja: Jerzy. És bennmaradt ugye a valóban elmebeteg Évike is, aki több szót nagyon nem érdemel. 

Három olyan emberről beszélek, akik a viselkedésükkel, agyatlanságukkal, alul-műveltségükkel, ostobaságukkal párosuló rosszindulatukkal együtt, és/vagy külön-külön is képesek kihozni a sodromból percek alatt. Három olyan ember került a nézők szavazatai alapján a fináléba, akikből önállóan soha semmi, de semmi nem lett volna. (Sőt! Valószínűsítem, hogy a műsor nélkül, néhány év alatt nagyon csúnyán lepattantak volna, maguktól is.) Három olyan emberről beszélek, akiknél lényegesen értelmesebb értékesebb emberek sokkal korábban kihullottak a műsorból.

Miután mindenből, így ebből is levonható a  tanulság. Először -tévesen- azt gondoltam, hogy az ország felnőtt lakosságának nagy hányada, merthogy képes azonosulni ezekkel az idiótákkal, hasonló szellemi színvonalon lehet, de rájöttem, balgaság lenne ezt gondolni, mert egész egyszerűen nem így van. A megoldás kulcsa nem a felnőtt (19 és 49 év közötti, vásárolni képes, tehát reklám-fogyasztó) lakosság. 

A Kossuth díj
új várományosa

A megoldás kulcsa a felsorolt kitételekbe (is) beleférő, azon személyek összessége, akik a kedvenceikre szavazni is képes, a szereplőkkel valóban azonosuló tudó emberkék. Lakásuk magányának egyetlen fényét, vidámságát, a szomszédaikkal való kommunikáció egyetlen értelmét jelentő reality igazi fogyasztói ők (akik mellékesen sörért mennek a reklám alatt) és nem nagyon érdekli őket az sem, hogy Szőcs Géza államtitkár annak ellenére nem pottyant ki a pikszisből, hogy megtartotta Alföldi Róbertet a Nemzeti Színház igazgatói székében.

Aztán ezen is elgondolkodtam, majd arra a következtetésre jutottam, hogy lehet, hogy én vagyok a barom, amikor ilyeneken töröm a fejem, -ahelyett, hogy akkor bulizzak, ha úgy van, mert általában úgy van- hogy miközben mindezektől teljesen függetlenül a bulvárral, Alföldi Róberttel, Lady GaGa-val, Gáspár Győzővel, SP-vel, vagy éppen F.L.U.O.R. - MIZU-val már amúgy is rendesen dübörög a kultúra kicsiny hazánkban. Hát ez a szitu. Remélem segíthettem.