2011. május 10., kedd

Negyvenéves nyugger III. Széll Kálmánnal karöltve!

Hello kedves olvasó!
Ismerős a cím: -A hatalom hálójában. Már nem emlékszem pontosan a film konkrét tartalmára, de az dereng, hogy az Amerikai Egyesült Államokban játszódó, politikai cselszövésektől sem mentes olyan film volt, amely (az adott) kormány, az elnök mindenhatóságát tűzte a céltáblájára. Olyan film volt, melyben az állam nem mint közszolgáltató, hanem mint erőszakszervezet lépett fel minden, a saját hatalmát veszélyeztető tényező ellen.
Szomorú látvány ez kérem.
Valahogy mostanában nálunk is megfordultak a szerepek. Ne érts félre, nem a Fideszt kívánom ostorozni, a politika szereplői (kétharmados többségüktől függetlenül, vagy épen azért) valahogy elszálltak mostanában maguktól. Persze nyilván a gazdaságot meg kell állítani a lejtőn és komoly tanulmányok százai jelennek meg a közlönyökben (na meg a jobboldali beállítottságú napilapokban) arról, hogy a kormány nagyon is jól teszi a dolgát. Biztos így van, nem az én tisztem megítélni ezt, hiszen közgazdászok és politológusok hada elemzi nap nap után a kormány lépéseit, döntéseit.
Engem jobban a stílus zavar. Olvasom (és persze hallom mindenhonnan), hogy a rendvédelem szereplői (egyre erőteljesebben) hallatják a hangjukat csorbítani kívánt jogaikért. A minap már egészen arra vetemedtek (a szerencsétlenek), hogy a Parlamentet körülvevő lánckorlát által megrajzolt (egyébként jelképes és láthatatlan) vonalat átlépve az épület Kossuth tér felőli oldalának lépcsőiig mentek, majd onnan rövid időn belül (most még békésen) távoztak. Nem történt rendbontás.
Leszámítva azt az egy -szándékai szerint nem egészen érthető-, egyébként egyenruhában lévő, immáron nyugdíjas tűzoltót, aki az izraeli zászlóhoz hasonlatos rongyot égetett el a Parlament láncain.
Nem semmi, bár nem látom át, hogy a cselekmény zsidózás volt, vagy így zsidózta le a kormányt az öreg. Szerintem (attól függetlenül, hogy ismereteim szerint az esetet az V. kerületi Rendőrség garázdaságként értékelte) ez inkább egy olyan kétségbeesett ember kétségbeesett lépése volt, aki elkeseredett dühében, és nem antiszemita beállítottsága okán próbálta még inkább felhívni a figyelmet a tűzoltóságon (és általában a rendvédelem területén) dolgozók általános kétségbeesésére, elkeseredettségére.
Ugye kinek mit jelent a hír, vagy az, amit a televízióban élő eseményekről közvetítenek. Én sem antiszemitizmust, sem pedig garázdaságot nem látok az eset mögött, csak éppen a hatalomnak már lépnie kellett valamit. (Teljesen biztos vagyok benne, hogy a tűzoltó kollégák össze fogják dobni a bírság összegét és ily módon is a hatalom képébe röhögnek.)
Nem tréfadolog ez kérem.
Mert a tűzoltó olyan közegben dolgozik, hogy az összetart. A tűzoltó az olyan állatfajta, amelyik csoportosan vonul, de nem csak a Kossuth téren, hanem a tűzhöz is, ahol adott esetben vadidegen emberekért meghal, ha kell, csak mert ilyen fajta. Kötelezi rá az eskü szövege és az a legbelülről fakadó elhivatottság, ami egyáltalán a pályára irányította, és ott tartotta.
Ilyen állatfajta még a rendőr és a mentő is, bár ez utóbbi nem részesül a klasszikus értelemben vett nyugdíj kegyében. Igaz is nyugdíj. ugye most megy a fight a kormány és az ő saját rendvédelme között ez ügyben. Ez szólította az utcára a rendvédelemben dolgozókat és ez tartja ott őket immáron harmadik, vagy negyedik hete. Ez az az utolsó olyan kedvezmény, amely jár, az áldozatos munkáért, amely jár az emberi természettel teljesen ellentétes: -önfeláldozó magatartásért, amit ezek az emberek azzal, hogy az éjszakáikon járőröznek, tüzet oltanak, rabokra vigyáznak, kábítószer csempészeket fognak el, életeket mentenek, JÁR!
Azt hittem: -ilyet
soha az életben nem látok
JÁR! Egészen egyszerűen jár! S a nép, az isten adta nép pedig élvezi a rendvédelem fenntartásának hasznát azzal, hogy (általában) nem hal meg egy rablótámadásban, nem vész oda egy lakástűzben, vagy egy autóbalesetben (ellentétben a motorosrendőrrel, aki meg már harminckét évesen hullik mint a légy, csak, hogy vigyázzon ránk), a gyereke nem adagolja túl magát, mert a rendőr, vagy a pénzügyőr megelőzi esetleg ezt, vagy, ha infarktust kap az utcán, akkor van, aki megmentse a szaros kis életét.
Mindez csak úgy lehetséges, hogy néhányan (nyomorultul jelképes összegekért) megmentik, eloltják, elfogják, megelőzik azt, vagy amit kell. Ugye ez még érthető.
Amikor a Parlamentet oly nagyon megközelítették a békés rendvédelmi dolgozók, akkor derék belügyminiszterünk végre vette a fáradtságot (nem kis dolog lehet e vészterhes időkben belügyminiszternek lenni) és percek alatt előkerült, majd lement a saját emberei közé, ahol azt mondta, hogy hétfőn megkezdődhetnek az egyeztetések. Hétfőn aztán semmi nem történt azon kívül, hogy mindkét fél közölte: -az álláspontok nem közeledtek egymáshoz. 
És hogy miért jutott eszembe az írásom elején idézett filmcím? Hát azért, mert a Széll Kálmán Terv kiagyalói, azaz nemes egyszerűséggel a kormányunk ma reggel ismét megpöckölte az elégedetlenkedők orrát. (És ez baszott fel.) Az említett terv ugyanis nem csak a korai nyugdíjazást vette fel a listájára, mint megszüntetendő folyamatot, hanem említette a már nyugdíjban lévők állapotának felülvizsgálatát, és kb.: harmincezer rendvédelmi dolgozó visszaállítását. 
Sajnos (és hát leginkább szerencsére) még nincsenek olyan törvényeink, melyek a polgári jog szerinti öregségi nyugdíjat el tudják törölni, vagy el tudják venni bárkitől, de nyugodj meg kedves olvasóm, ha a dolgok így haladnak lesz ilyen törvény nem is egy.  Mondjuk, erre rájöhettek a terv készítői is (néhány másodpercre átlátva saját ködös elképzeléseiken) és gyorsan levetették a napirendről ezt a témát úgy, hogy megmaradtak ez eredeti -vegyük mától el ezeknek a nyugdíját- elképzelésnél.
De! Bemászik a  tűzoltó a Kossuth térre? Engedetlen? Tűzcsapot nyitogat? A tiltás ellenére egyenruhát visel? (Ártalmatlan) Füstbombát gyújtogat? Bekiabál, amikor a nagy miniszter szól? Sebaj! Nem egyezkedünk az alja söpredékkel! Sőt! Újabb feltételeket állítunk! Felröppentünk még egy hírt, -miszerint még a nyugdíjast is visszahívjuk- hadd csámcsogjon rajta a sajtó! Hadd forduljon még inkább szembe saját rendvédelmével az Isten adta nép!
Olyan őszinte a mosolya, mint
a nénié a szélvédőn.
Oszd meg és uralkodj! Kissé elavult ez az ókori (szó szerint ókori) vezetési elv, de úgy látszik 2011-ben ugyanúgy működik, mint sok ezer évvel ezelőtt!

A rendvédelmi dolgozók megmozdulásait koordináló bizottság elnöke pedig nem tudja, hogy meddig maradhat ilyen békés jellegű a tüntetéssorozat. Ez is egy üzenet. Méghozzá a maga burkolt formájában is igen kemény és érthető. Szerintem nem kellene odáig eljutni. Szerintem le kellene már dobni a -mindenki felett állunk okozta- gőg maszkját (nem először kérem erre a kormány tagjait) mert ez nincs így és értelmes, felnőtt emberként kezelni az ország polgárait.
Különösen a tűzoltót, a rendőrt, a büntetés-végrehajtásban dolgozót, a katonát, a mentőst, a pénzügyőrt mert higgyék el uraim és hidd el kedves olvasó: -értelmes emberek azok, hiszen te sem bíznád rájuk az életedet, ha nem volnának azok és feltétel nélkül bízod rájuk mindennap!
A hatalomnak most az egyszer  be kellene látnia: -hibázott, amikor nekiugrott a saját embereinek. Mert nem nagyon vagyok abban biztos, hogy -ha ne adja az Isten- elfajulna a helyzet, hogy akkor Orbán úr most is leszaladna a Kossuth térre egy csendes kordonbontogatás erejéig, mint tette azt 2006 tájékán. Szerintem nem, de ez nyilván csak az én véleményem. Remélem segíthettem!

Megjegyzés küldése