Negyvenéves nyugger 2. A nyugger szolgálatba áll! (Nagyon mély társadalomkritika!)

Hello kedves olvasóm!

Ahhoz, hogy értsd ezen írást, nos ahhoz javaslom , hogy előbb fusd át a "Negyvenéves nyugger" című írásomat, (amit vagy a Legnépszerűbb bejegyzések cím alatt -a bal oldalon-, vagy pedig az Archívumban -a jobb oldalon- egészen biztosan megtalálsz) és csak ezután fuss neki ennek a post-nak.

Megvolt? Átjött? Ki lehetett belőle érezni, hogy tulajdonképpen milyen is lehet rendőrnek (és ezen belül -mondjuk- bűnügyi helyszínelőnek), tűzoltónak, vagy akár mentősnek lenni?

Átjött, hogy mit is csinál az egyszeri ember fia, amikor egyenruhába bújik? Megvan, hogy amikor te alszol, akkor ezek az emberek VALÓBAN vigyáznak rád? És az, amikor baj van ismeretlenül, és önfeláldozó módon ők az elsők, akik segítenek rajtad? Az megvan? És, hogy elvégzik (a hivatásukkal járó) összes mocskos munkát, az is átjött?

Nos, ha igen, akkor jó. Akkor arra kérlek, hogy most folytasd az olvasást. Ha pedig nem, akkor -úgy gondolom- feleslegesen koptatod a szemed a betűkön, ám én ebben az esetben is arra kérlek, hogy olvass tovább, hátha segíthetek megérteni: - mitől nyugger a negyvenéves.

néhai Tóth Tibor r.fhdgy. úr (alias Csupati)
Kántor valódi gazdája

Jelen írásom apropóját az adja, hogy mostanában nagyon sokan kerestek meg azzal, ugyan magyarázzam már meg nekik a kormány azon törekvését, miszerint a fiatal nyugdíjas rendvédelmi dolgozók ismételt szolgálatba állítása csak a ebben a helyzetben lévő személyek riogatását szolgálja, vagy valós alapja van az elképzelésnek?

Hát akkor mindjárt az elején kezdeném, ahogy illik. Miután megtapasztaltad, egy kis bepillantást nyertél, és átérezhetted, (a Negyvenéves nyugger című írás elolvasását követően), hogy milyen is ez a rendvédelmi terület (rendőrség, tűzoltóság), vagy ennek esetleg az egészségügyi vonzata (mentők, sürgősségi betegellátók, baleseti sebészetek, pszichiátriák ahol hasonlóan aggasztó élettapasztalatokat szerezhet szinte másodpercek alatt bárki, aki odamegy dolgozni és így többet lát napok alatt, mint bármely békés állampolgár az egész élete során), nos így már talán kicsit átérzed az élet kevésbé napos oldalát.

A rendvédelem területén ilyen körülmények között lehúzni mondjuk huszonöt évet, szerintem több mint elég! Ezt támasztja alá egy kollégám és barátom egyik, -a blogban is látható- megjegyzése, miszerint kevés, még élő ötven év körüli nyugdíjas ismerőse van.

Nemrég a királyi televízió meghívott egy neves nyugdíjszakértőt és pontosan e témában nyilatkoztatták. A szakember elmondta, hogy a nyugdíjrendszer a legkevésbé sem olyan egyszerű működésű valami, mint azt egyesek (a békés, ám a témához nem sokat értő átlagpolgár, valamint szakértő kormányunk) gondolják. 

Speciális körülmények szerint szerkesztett jogszabály az, ahol sok mindent figyelembe kell venni. Figyelembe kell venni például azt, hogy a -nyers és rideg számok-, tehát a statisztikák szerint a rendvédelemben dolgozók nagyjából hatvan százaléka, csupán pár évvel éli túl a saját (korkedvezményes) nyugdíjba vonulását, vagyis az itt korábban szolgálatot teljesítők élettartama lényegesen! rövidebb a mindenkori átlagnál! A szakember szerint, többek között ezért kell rájuk eltérő szabályokat alkalmazni.

Ám az is nyilvánvaló, hogy pénzről, a nyugdíjbiztosítók (és hát manapság főleg az állam), kockázatáról van elsősorban szó. E kockázat pedig nem más, mint a nyugdíjas túlélése, vagyis, hogy tulajdonképpen még hány évet élhet a volt munkavállaló, a nyugdíjba vonulása után. Természetesen az állam igyekszik minél kisebb kockázatot vállalni, így -mint azt mindannyian láthattuk- nyugdíjkorhatárt emelt (és fog emelni folyamatosan), majd második lépésben majd mindannyiunk nyugdíját, egyetlen tollvonással (és némi fenyegetéssel) benyelte.

Itt jegyezném meg, hogy (ígérete ellenére) költi is mindenre derekasan, mert bár azt ígérte, e pénzt csak nyugellátásra költi majd, ám ennek ellenére egy mostani hír szerint már a BKV konszolidálására is elvett a könnyen jött milliárdokból. Közben aztán sikerült nekik előállnia az ún.: SZÉLL KÁLMÁN TERV -el, (melyet itt pdf formátumban el is olvashatsz), és amely további, nyilvánvalóan a nadrágszíj összerántást szolgáló elképzeléseket tartalmaz. A terv egyik ilyen elképzelése, a rendvédelemben dolgozók kedvezményes nyugdíjának teljes eltörlése, illetve az elmúlt időszakban (ködös fogalmazás) nyugállományba vonult hivatásosok ismételt szolgálatba állítása.

Ahogy általában, úgy most is igyekeztem utánanézni a dolgoknak és tettem ebben az esetben is, ezért aztán a rendőrség Rendőrség - Magyar oldalak  valamint néhány rendvédelmi szakszervezet oldalát felkerestem, ahol igyekeztem információkat gyűjteni nemes kormányunk legújabb őrült ötletéről. Az oldalakat olvasva (és tulajdonképpen mélyen magamba nézve) jöttem rá, hogy bárhogy töröm a fejem, egyszerűen nem értem Orbán Viktor úr logikáját.

Persze nyilván fontos dolog (főleg az új és még újabb megszorítások idején, melyeket a kormány ugyan nemes egyszerűséggel csak "szerkezeti átalakításnak" nevez, de ezzel nem sok embert verhet át), hogy fenntartsuk a párt népszerűségét. És fontos lehet úgy tálalni az intézkedéseket, hogy közben jóllakassuk a békés polgárokat, vagy másképp a gyűlölködőket, a "mocskosrendőrözőket" is, hiszen ezek az emberek, szűk három év múlva ismét az urnákhoz járulnak és jól fog jönni akkor minden szavazat, amit a kormány meg is kap, ha jó nagy csontot dob a választók e rétegének.

Ám ennek ellenére sem fér a fejembe, hogy miért kell kiszolgáltatni, és a folyton ingatag közhangulat elé vetni azokat az embereket, akik a biztonságunkért, az életünkért, testi épségünkért, vagyoni javainkért felelnek?! Néha (és egyre többször) az életükkel! 

Miféle életpálya-modell lehet az, amelyben 20-30.000.-Ft béremelést ajánlanak a nyugdíjért cserébe?

Miféle életpálya-modell lehet az, ahol 65 éves járőrök kergetik majd a huszonéves bűnözőket, vagy ahol a tűzoltóság kiszolgált hivatásosai egy emeletes ház második emeletének lépcsőfordulójában kapnak futás közben szívinfarktust?

Miféle életpálya-modell az, ahol a dolgozónak szinte semmiféle esélye nincs arra, hogy legalább egy-két évet eltölthessen nyugdíjban? (Csak néhány éve volt, hogy az egyik nyugállományú tűzoltó ismerősöm meghalt negyvenkét évesen. És ez csak itt, a lakókörnyezetemben az egyik ismert eset. Mert rengeteg ilyen eset van!)

Értelmetlen, összefüggéstelen, a politika önös érdekeit maximálisan kiszolgáló és ezért roppant dühítő kapkodásnak tűnik számomra mindez, egy nagy adag gyűlöletkeltéssel úgy, hogy olyanok ellen fordul a kormány, akiket inkább védelmeznie kellene! Hát ezt a logikát nem értem én.

Lezárásként arra kérlek kedves olvasó, hogy ne értsd félre a szándékaimat! Én egyáltalán nem vagyok beszarva attól, ha pártunk és kormányunk úgy dönt: - vissza kell mennem, hogy további gyermekhullákat fotózzak, vizsgálgassak. Nem vagyok beszarva ettől, mert imádtam rendőrnek lenni! (És lélekben én már soha nem is leszek semmi más, ez biztos és erre büszke is vagyok!) 
Amit nem szerettem, az az értelmetlen, összefüggéstelen és ezért roppant dühítő kapkodás és fejetlenség, ami (miután kormányszerv, seggnyalásból)  ugyanúgy jellemző volt a rendőrség munkájának szervezésére, mint a mindenkori! kormányok működésére az elmúlt húsz évben. Amit nem szerettem az az, hogy sohasem szakmai, hanem politikai döntések születtek egy olyan helyen, ahol semmi keresnivalója a politikának!

És, hogy mitől vagyok mégis beszarva? Hát attól, hogy rendőrként jó eséllyel újra az éhendöglés ellen kell majd harcolnom, mint az egész rendőri pályafutásom során végig, egészen majd a korai halálomig. Hát ettől vagyok beszarva! Remélem segíthettem.