2011. április 19., kedd

Való Világ 4: Return of the Jerzy

Hello kedves olvasó!
Szombaton ugye megszületett az a huszonnégy (kis)csillag, akik az elkövetkezendőkben már majd élőben bizonyíthatják a rátermettségüket, tehetségüket a nagyérdeműnek. Apropó nagyérdemű.
Még szerencse, hogy a nagy tehetségkutatóban az első köröket a szakavatott zsűri és nem a nézők döntik el, mert akkor igencsak érdekes eredmények születtek volna. Bár, ami azt illeti, több olyan arc is továbbjutott, akiket akkor sem engedtem volna át, ha öten, pisztollyal kényszerítenek, de ez az én egyéni véleményem. Nem érdekes. (Nyilván -hasonlóan a Való Világ 4 játékosaihoz- a tehetségkutató zsűrije is taktikázott egy kicsit, megkönnyítendő ezzel a saját dolgát, amikor már az élő adásokból kell kiszórni az önjelölt tehetségek közül néhányat.)
De ezen rövid bevezető után (nem túl okosan átkötve), ám mégis vissza kell, hogy kanyarodjak egy kicsit a nagyérdeműhöz. Ugye, a valóságshow egy automata játék. A játékosok kiválasztják azt az embert, akinek szerintük már mennie kellene haza, ám ezzel jogot adnak e személy kezébe, hogy kiválassza: -kit szeretne magával rántani a mélybe. Amikor ezek megtörténtek, már jöhet is a (műsor szerkesztői által nemes egyszerűséggel csak párbajnak nevezett) nagyszabású (manapság vasárnap tartott) élő show, amelyben a nézők (a nagyérdemű közönség) hazaküldheti az egyik versenyzőt, míg végül csak egy marad, akik mindent visz.
Hát megvolt a szuper-párbaj! Egész héten mindenki (az összes háttérműsorban és még az RTL Klub bulvármagazinjában a Fókuszban is) az esélyeket latolgatta. A Jedi-t (ahogy én hívom -méltatlanul az elődök emlékéhez-), azaz Jerzy professzort nemcsak a játékosok, a műsor készítői, a kihívója, vagyis Rácz Béla úr, hanem még saját maga is csúnyán leírta. (Megmondom őszintén, magam sem fektettem túl nagy bizalmat a fiatalemberbe.)
Az egész játék során csetlett-botlott (főleg szellemileg), belezúgott a Rácz úr húgába (vagy nem, ő sem tudja), azaz Rácz Ildikó kisasszonyba, aki nem is oly rég kiesett, és folyamatosan bakizott.
Leginkább akkor, amikor a beszéd, vagy az olvasás rejtelmeibe kellett  belebonyolódnia, szóval nem volt valami nagy forma, az egyszer bizonyos. Rácz úr eközben beerősített jófiú-image téren, miközben halálba taktikázta magát és sokszor csak nagyon nehezen bírta elrejteni az igazi énjét, vagyis a benne rejlő kemény rapper és a bandázós, befenyítős, lehúzós, lakótelepi vagány egyvelegét. Szóval színjáték az volt bőven. Minden oldalon.
Aztán közeledett a párbaj! Már az is furcsa volt, ahogy a Jerzy-gyerek napról-napra a megvilágosodás talajára lépett. Persze a pszichopata piacos kurvának, vagyis Évikének ebben azért volt némi szerepe, kihasználva azt, hogy a Jerzy-gyerek nője már nincs a közelben, na meg azt, hogy a Jerzy-gyerek csak a saját bevallása szerint lett okosabb, egyébként nem. Szerintem sem. Szerintem sem, mert olyan embertől nem igen fogadnék el túl sok tanácsot, aki alig egy hete még úgy kurva anyázott nekem, hogy azért a villán kívül, mondjuk egy darab bottal vertem volna agyon, vagy olyantól, aki ugyanekkor (feltéve az "I"-re a pontot) le is köpött. Dehát a Jerzy-gyerek, aki a "Negyvenmilliós játszmából" úgy jönne el, hogy ő tartozna a stábnak, nos ő már csak ilyen. Persze mindezzel nem igazán azt akartam mondani, hogy a Rácz úr az akkor nagy csávó lenne, de -szerintem- klasszisokkal jobban játszotta eddig ezt a játékot.
De nem csigázlak tovább kedves olvasóm, eljött az ideje, hogy megosszam veled e csodálatos műsor által vasárnap generált legnagyobb tanulságot!  Ez pedig nem más, mint az, hogy van új a nap alatt! Ugye az nem titok (hiszen ma kedd van), hogy Jedi ment vissza a villába. Egy valóságos paradoxon történt, de meglehetősen egyszerű okból és ettől érdekes. A tisztelt nagyérdemű közönség (akinek az úgynevezett kiválasztást követően lehetősége volt szavazni mindkét félre) létrehozott egy igen-igen szoros versenyt. Na itt tűnt el először Rácz úr arcáról a mosoly, ugyanis mindenki 90-10 %-os arányt jósolt a Jedi terhére, de ennek a közelében sincs a 46-54 %-os arány. Aztán Béci úgy pottyant ki a villából mint az újszülött oroszlánfóka az anyukájából: -gyorsan, síkosan és fájdalommentesen. 
Látszólag fájdalommentesen neki, mert -dicséretére legyen mondva- úri emberként vette az akadályt és fájdalommentesen nekem, mert nem tartoztam a rajongói közé (ahogy nem rajongok egyetlen versenyzőért sem), az azonban -mindezek ellenére- még engem is megdöbbentett, ahogy a diszlexiás olvasóbajnok, a szabad fogalmazás császára, a pörgőnyelvű beszédgenerátor, a "Legyen Ön is milliomos" című kvízjáték ötezer Forintos kérdésének ismerője és a válasz tudója: -visszakerült a játékba!
Félelmetes és egyben kemény tanulság, mi szerint most vasárnap mindenki megtudhatta, ha csak egy kicsit is figyelt (és közben még gondolkodott is néhány másodpercig), hogy milyen ember is az, akivel a televíziónézők több mint ötven százaléka szeretne, képes, és/vagy akar azonosulni! Ugyanis bárhogyan törtem a fejem, nem nagyon jöttem rá, hogy a Jerzy-csávó mitől olyan full, hogy játékban maradjon. (Mondjuk már azt sem nagyon  értem, ahogy eddig eljutott ebben a műsorban.) Talán az általa sokszor hangsúlyozottan közölt csórógyerek image? Vagy a chip and dale múlt? Vagy a chip and dale test? Vagy az, hogy amikor nem lövi be a sérót, akkor olyan igazi buta arc? Esetleg az, ahogyan olvas? Vagy az amikor megpróbálja kifejezni magát egy-egy bonyolultabb esetben, mint amilyen mondjuk a reggeli ébredést követő első néhány mondat?
Hát nem tudom, de az tényleg nagy baj, hogy ez bárkinek is szimpatikus lehet. Hogy ezzel lehet azonosulni. Igyekszem belelátni a szavazók agyába. Igyekszem megérteni a szavazás célját, okát. Igyekszem, hogy értelmet lássak ebben a döntésben, de nem megy. Ha tetszik, ha nem, a Jerzy-gyereket visszaküldték, hogy esélyt adjanak neki a fődíj megszerzésére. Micsoda ország! Micsoda gondolkodásmód! Sokadszor csinálunk (Fábry Sándor után szabadon) ismeretlen (idióta) senkikből, ismert senkiket, amivel csak az a baj, hogy nemcsak egy valóságshow szavazásakor, hanem más szavazások esetén is így járunk el. Immár több, mint húsz éve. Remélem segíthettem!
Megjegyzés küldése