2011. május 16., hétfő

NEGYVENÉVES NYUGGER IV. Nem gondoltam volna, hogy ismét írnom kell!

Hello kedves olvasó!
Állj bármely oldalán -vagy manapság a inkább a szélén- e csodálatos ország politikai palettájának, és légy te magad akár maga a miniszterelnök, vagy mondjuk egy egyszerű kétkezi munkás, szinte teljesen mindegy. Egy demokratikus jogállamban a kötelességeid azonosak, és valószínűleg az életét is mindenki egyformán szereti.
Egyébként nem véletlenül kezdtem a kötelesség szóval. Aki ismer, az tudja, hogy egész eddigi életem során megpróbáltam úgy élni, hogy a törvények, rendeletek, önkormányzati rendeletek és egyéb írott, vagy íratlan szabályok által előírt -és éppen ezért követendő- normák szerint éljek. (Némely barátom szerint -korábban- talán néha túlzásba is vittem.) De-hát ilyennek nevelt az édesapám, ez van.
Ma már kissé lazább vagyok, ám az élet megtanított arra, hogy így tegyem, hiszen beleőrül az ember abba, ha nagyon sarkosan él és én nem szeretnék így járni. Ám, bár manapság kevésbé feszesen élem az életem, de a rám vonatkozó szabályoknak, a mai napig abszolút megfelelve, vagyis jogkövető állampolgárként.
És itt szeretném -és kell- megjegyeznem, hogy ez azért nem jellemző sokakra. Azokra pedig különösen nem, akiknek ebben az országban csak jogaik, sőt: -plusz jogaik vannak, de erről majd később.
Így elérkeztünk azokhoz a bizonyos jogokhoz is! Bár nincs benne (sem a régi, sem pedig az új) Alkotmányban, ennek ellenére én úgy vélem, hogy jogai csak annak kellene, hogy legyenek, aki a kötelességeit ismeri, mindig teljesítette, teljesíti. Az alaptörvény persze nyilván a jogokat is szabályozza. Egészen az emberi élethez, a testi épséghez, egészséghez, munkához való jogtól, a pihenésig, a szórakozásig való jogokig.  A törvények szabályozzák például a szerzett jog fogalmát is. (Róma óta.)
Anélkül, hogy azt gondolnád, jogi diskurzusba akarok merülni, röviden összefoglalnám ennek a lényegét: 
- SZERZETT JOG! Latinul jus quaesitum, mely szerint meghatározott személyt valamely jogalapon tényleg immár megillető, vagy valamely dologgal kapcsolatos, tehát össz-szerűen létező jog, ellentétben a jog megszerzésének elvont lehetőségétől egyrészt, s másrészt az úgynevezett várandóságtól jus virtuale. 
Az, hogy valamely jog feltételtől vagy időhatározástól függ, a szerzett jognak e minőségét meg nem szünteti. A szerzett jog fogalma kiváló fontossággal bír a törvény időrendben való hatálya, vagyis annak a kérdésnek tekintetében, hogy a törvény mely időtől fogva alkalmazható, amit másként röviden a törvény visszaható erejének neveznek.
De lefordítom, mert ez így -még nekem- is túl száraz. 
Itt tehát arról van szó, hogy ha valakit (például az adott időben fennálló jogi szabályozás alapján) megilletett valami, attól azt senki és semmilyen körülmények között, MÉG A JOGSZABÁLY MÓDOSÍTÁSÁVAL SEM veheti el. Ha példákat akarnék helyezni e rövid ismertető mellé, akkor megemlíteném a név  viseléséhez fűződő jogunkat (mert ugye a nevedet senki nem veheti el tőled), vagy mondjuk a nyugdíjat.
A törvény pedig mindenkire egyaránt vonatkozik. Lehet az miniszterelnök,  Balsai István, egy kétkezi munkás, vagy éppen a Fidesz parlamenti csoportjának frakcióvezetője, maga a nagy Lázár János.
Lázár és Balsai urak pedig rendesen beletenyereltek a közepébe akkor, amikor az ideiglenes Alkotmány módosítását indítványozták. Elképzelésük szerint egyes személyek nyugdíját a jövőben (ezen új jogszabály alapján) csökkenthetik, megszüntethetik, vagy szociális járadékká alakíthatják át.
Ha ezidáig nyomon követted a fenti címen megalkotott sorozatomat, akkor láthattad, hogy nem kis kihívás most a rendvédelemben dolgozni.
Ma, amikor naponta arról kaphatsz hírt, hogy megtámadják a mentőst, vagy a tűzoltót (évi több száz! esetben), amikor egyes országrészekben lévő településekre a tűzoltók már csak rendőri kísérettel vonulnak, amikor a rendőrök autós üldözésbe, vagy tűzharcba keverednek a bűnözőkkel, amikor az évtizedek óta zajló harc ilyen furcsa formákat öltve keveredik a felszínre, amikor Kalasnyikovval nyitnak tüzet a pénzszállítót megtámadók úgy a páncélautóra, mint a segítségül érkező egyenruhásokra, amikor találomra lőnek agyon igazoltató rendőrt, autóval utazó egyetemistát, nos akkor mindent elmondhatsz az erről országról, csak azt nem, hogy biztonságos.
Mindez elmondható annak ellenére, hogy a magyar rendvédelem tagjai -egymással összefogva- folyamatosan, a nap huszonnégy órájában azon fáradnak, hogy megfeleljenek az új kihívásoknak, és ugyanolyan erővel és hatékonysággal dolgozzanak ebben az új és igen veszélyes környezetben, mint rég.
Aki nem ismeri ezt a belső világot, az nem tudhatja, hogy a mentős név szerint ismeri a területén dolgozó tűzoltót, rendőrt, mert oly sok alkalommal találkoznak a  szolgálataik során, hogy megjegyzik egymás nevét. Szabadidejükben -még ha évente csak egy-két alkalommal is- de összejönnek, hogy megismerhessék egymás családját, hogy megismerhessék mélyebben egymást. (Pedig senki nem teszi ezt kötelezővé számukra, ha csak nem az a belső késztetés, hogy: -dolgozz bárhol, a másik "cég" másik beosztottja megvéd a támadástól, a lángoktól, az életveszélytől.)
Miközben mások életét mentik meg, miközben súlyos károktól mentik meg a települést, a várost az országot, és miközben minden egyes napon bűnözőkkel kell "érintkezniük", még egymásra is vigyáznak. Aki nem dolgozott a felsorolt területek bármelyikén, aki a munka után -minden nap percre pontosan- hazamehetett, az szerintem fel sem fogja, hogy azért tudott hazamenni, mert nem ütötték el, nem lőtték le, nem rabolták ki, nem verték agyon, vagy, ha bármilyen szélsőség történt mégis vele, a nagyobb bajt a mentők, a rendőrség, a tűzoltók akadályozták meg és ezért él, egészséges, és ezért tudott elmenni például szavazni. 
A kétharmados parlamenti többséggel rendelkező kormány pedig nem tesz mást, mint csúnyán szembefordul a szavazóival. Ígéretei naponta dőlnek meg, s az égbekiáltó hazugságok úgy borzolják a kedélyeket, hogy az -kulturáltan- már el nem mondható!
A Balsai és Lázár urak által napokban beadott indítvány megszavazása esetén összeomolhat, bocsánat összeomlik a magyar demokrácia utolsó tartópillére: -a jogbiztonság, a jogbiztonságba vetett hit! Márpedig a Parlament kétharmados többsége -a fejükben nagyon kusza gondolatokkal bíró- szélsőséges szavazóinak megtartása érdekében, vagyis politikai érdekből, meg is fogja szavazni a javaslatot.
A Tisztelt? Ház az illetékes bizottság számára tíz órát hagyott az előkészítésre, ahonnan nemcsak a legnagyobb ellenzéki párt, az MSZP képviselői, de a Fidesz koalíciós partnerének, szinte részének számító KDNP tagjai és néhány Fideszes képviselő is kivonult, látva azt a görcsös akarást, azt a mindenek feletti pártfegyelmet a bizottság Fideszes vezetőiben, amely még csak megszólalni sem engedett másokat a bizottsági ülésen.
Engem felháborít az, ahogyan ma a Fidesz (egy jelentős része) politizál! Engem mélyen megrendít a rendvédelemben dolgozók -még mindig fennálló- lojalitása, hősiessége, családjaik áldozatvállalása! És engem feldühít az, ahogy Orbán Viktor miniszterelnök úr, megmaratja ezeket az embereket a leghűségesebb kutyáival, folytatva a 2006-ban elkezdett rendészet-, rendvédelem ellenes politikát.
Balsai pincsi István jól kijogászkodta ezt a javaslatot. De kíváncsi vagyok, mi gondolna, vagy tenne élete utolsó néhány percében, ha a Parlament vörös szőnyeggel borított lépcsőin kapott infarktusába bele kellene döglenie, mert senki nem kapcsolná be a kiérkező mentősök közül a defibrillátort. Ott feküdne beszarva, behugyozva és a fölötte állók pl.: -legfeljebb leköpnék. Az szar lenne.
Lázár doberman János frakcióvezető úr a csodálatos öltönyében valószínűleg köpni, nyelni nem tudna, ha valaki felrugdosná az utcán az Audi kulcsaiért.
Szíjártó pitbull Péter, a miniszterelnök szóvivője, akin annyira elhatalmasodott mára a Fidesz-gőg, hogy beszélni is csak úgy tud (olyan szavakkal, olyan kifejezésekkel, úgy gesztikulálva), mint a gazdája, minden pökhendiségét néhány pillanat alatt levetkőzve, bizonyosan sikoltozva könyörögne a szaros életéért, ha néhány "született nyugdíjas" késsel akarná megszabadítani az értékeitől a Kossuth téren, a kettes villamos megállójában, egy csendes nyáreste. 
Harrach keresztény-magyar-vizsla Péter a templomból hazafelé menet esetleg már nem tudna bemenekülni egy üzletbe a támadói elől, mert rég bezáratta azokat az üzleteket vasárnap, így lehet, hogy egy csukott plaza-ajtóban verik majd agyon, miközben őt is kirabolják.
Én "csak" dühös vagyok. De olvass el néhány elkeseredett véleményt a facebookon kedves olvasó és megállapíthatod, hogy mások -sokan, nagyon sokan- őrjöngő dühvel gondolnak (már most) ellenségként munkaadójukra, a Magyar Köztársaság Kormányára!
Túl szép épület a magyar Parlament épülete és túl sok történelmi-érzelmi szál fűz hozzá minden magyart ahhoz, hogy lássa lángolni, mert tudom: -lassan nem lesz, aki eloltsa majd azt a tüzet! Túl közel kerültünk ahhoz, hogy nem lesz egy olyan ember sem, aki a kordont majd megvédi a lerombolástól! Már lesz olyan, aki kordont épít. 
Amikor egy kormány a saját rendvédelmének megy neki, amikor az igazi problémát fel nem ismerve még mindig támogat egy olyan csoportot, amelynek nyolcszázezer életerős tagja -és itt most nagyon mély tisztelet a kivételnek- a teljes történelme során az elmúlt hétszáz évben, soha semmit nem tett ezért az országért, amikor folyamatosan eltart olyanokat, akik -nem mellékesen- sem a NAV, sem pedig a társadalombiztosítás előtt nem ismertek, ott már nagyon nagy a baj. 
Ugyanez a kormány mindezzel szemben viszont, hamis ellenségképeket gyárt, félrevezetve ezzel még a saját szavazóit is és erőből politizálva nekimegy olyan becsületes, tisztességes hatszázezer magyar embernek, több tízezer családnak, akik naponta  lemondással és áldozatvállalással élnek! Nekimegy olyan férfiaknak és nőknek, akik önfeláldozó munkavégzésükkel, sokszor az életük árán is megvédenek mindannyiunkat.  "....Még tűr a nép....", de szerintem már nem sokáig és ez nagyon nem jó! 
És álljon itt még egy idézet a Magyar Helsinki Bizottság állásfoglalásából:


"A nyugdíjjogosultság tulajdoni védelmet élvez.

Az Emberi Jogok Európai Egyezményének a tulajdonhoz való jogot biztosító rendelkezését sértené a már megszerzett kedvezményes nyugellátás csökkentése, megvonása, vagy az érintettek számára jelentős hátrányt okozó egyéb átalakítása - erre figyelmeztette az Országgyűlést a Magyar Helsinki Bizottság. "Minden természetes vagy jogi személynek joga van javai tiszteletben tartásához. Senkit sem lehet tulajdonától megfosztani, kivéve, ha ez közérdekből és a törvényben meghatározott feltételek (...) szerint történik" - ídézték az egyezmény ide vonatkozó passzusát.

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjoga egyértelmű abban a tekintetben, hogy a nyugdíjjogosultság tulajdoni védelmet élvez. Kádár András Kristóf, a bizottság társelnöke úgy fogalmazott: egy olyan rendelkezés, amely a már megszerzett nyugellátást az érintettre nézve jelentős hátrányt okozva átalakítja, érdemben csökkenti, vagy akár el is vonja, az előreláthatóság hiánya miatt nyilvánvalóan nem felel meg a "törvényesség" strasbourgi értelemben vett követelményének, így tömeges egyezménysértést okozhat. Ha olyan megoldás születik, amely Helsinki Bizottság szerint az egyezménybe ütközik, a szervezet jogi segítséget nyújt az érintetteknek alapjogaik érvényesítéséhez."  Idézet vége. 
Remélem -ma tényleg- segíthettem.



Nincsenek megjegyzések: