2013. március 15., péntek

A fiaimhoz

Ha a fiam egy híres költő lenne,
nagy fájdalmát megtudná a világ.
Még csak tizenkilenc éves a lelke,
így bimbó ő még és nem kész virág.

Ha a fiam egy híres költő volna,
versbe fonná szerelmét, s baját.
A napba üvöltené dalba oltva,
hogy mitől szép s rút is e világ.

Ha a fiam egy híres költő lenne,
tizenkét éve minden tapasztalatát.
Rögzítené modern dalszövegbe,
mobillal osztaná a Facebookon át.

Ha a fiam egy híres költő volna,
s álma távirányítós kék terepjáró.
Megírná mily nagyon száguldozna,
az erdőben, a patakban utat vágó.
 
Ha a fiam egy híres költő lenne,
verse arról szólna hogy hogy áll ő!
Mert pár napja tudatosult benne,
hogy négykézláb már nem menő!

Ha a fiam egy híres költő volna,
mabübá-gugá-bügábú mondaná,
s még nem is köszönne jó napot!
Mert nem élt ő e szép világon még,
csupán csak tizenegy hónapot.



(2013. március 15-én.)

Megjegyzés küldése