A fiaimhoz

Ha a fiam egy híres költő lenne,

nagy fájdalmát megtudná a világ.

Még csak tizenkilenc éves a lelke,

így bimbó ő még és nem kész virág.

Ha a fiam egy híres költő volna,

versbe fonná szerelmét, s baját.

A napba üvöltené dalba oltva,

hogy mitől szép s rút is e világ.

Ha a fiam egy híres költő lenne,

tizenkét éve minden tapasztalatát.

Rögzítené modern dalszövegbe,

mobillal osztaná a Facebookon át.

Ha a fiam egy híres költő volna,

s álma távirányítós kék terepjáró.
Megírná mily nagyon száguldozna,
az erdőben, a patakban utat vágó.
 

Ha a fiam egy híres költő lenne,
verse arról szólna hogy hogy áll ő!
Mert pár napja tudatosult benne,
hogy négykézláb már nem menő!

Ha a fiam egy híres költő volna,

mabübá-gugá-bügábú mondaná,

s még nem is köszönne jó napot!

Mert nem élt ő e szép világon még,

csupán csak tizenegy hónapot.



(2013. március 15-én.)