Amikor nincsenek szavak

(Charles Greewood: Amikor nincsenek szavak)

AMIKOR NINCSENEK SZAVAK....

Amikor nincsenek szavak, de te mégis keresed,
s szemeid homályos fátylon át látnak ezután.
Mert nézed a képet s bár tudod, de nem hiszed,
hogy minden mit látsz, csak emlék csupán.

Amikor ránézel a lélegzet akad ma, s holnap is,
mert oly valóságos mit szemed most lát.
Hisz nincs szebb az alvó Kisfiad nyugalmánál,
mintha perc múlva láthatnád élő mosolyát!

Amikor látod Őt megremegsz, kezed arcát simítaná,
mert bőrének, melegének érintése öröm! Édeni!
Ám te már semmit sem tehetsz, mi Őt visszahozná,
mert ezt nem adhatják vissza fényképek ezrei.

Amikor nincsenek szavak, de te mégis keresed,
valahogy mégis száz meg száz szó tolul elő.
A saját véreddel kaparnád nagy kőtáblába versedet,
ha tudnád, hogy ettől tán' visszafordul az idő.

Amikor nincsenek szavak, de te mégis keresed,
majd jusson eszedbe ez intelem mindenkor óh!
Ezreket segítő hős példaként élt, s halt Gyermeked,
a te Fiad, a kis Dominik, a gyönyörű Mosolymanó!

Gyöngyös, 2016. április 11-én, a Költészet Napján.