2016. július 8., péntek

Lószar ez, nem Kormány!

Hello kedves olvasóm!

Manapság -csak mert tudatosan figyelek arra, hogy ez ritkán történjen meg velem- nem, vagy szinte alig veri ki a biztosítékot a hatalom ténykedése és ennek megfelelően ritkán is írok e tárgyban. Azonban nem tudtam elmenni a napokban felröppent hír mellett, miszerint egy nyolcvanhárom éves hölgy, közel egy éve minden egyes nap vidékről Budapestre utazva, transzparenseit magára öltve, egyfajta ellenzéki szendvicsemberként tüntet a Parlament, a minisztériumok, a Magyar Nemzeti Bank, az Unicredit Bankok előtt, miután fia hatmilliós, felújításra, bővítésre szánt ingatlan alapú devizahitele (a hatalom összes látszatintézkedése ellenére) tizenkilenc-millió forintra nőtt.
 A gyermeke meghalt, azonban az unokái valószínűleg egy életen át tartozni fognak ezzel az egyébként szerintem nem létező tartozással és a hölgy ez ellen emeli fel a szavát minden egyes nap. Ha nincs meg a nol.hu videója nem gond, a bejegyzésben az említett NOL cikket itt érheted el és nem is baj ha elolvasod, mielőtt továbblépsz.........................az én véleményemre.
 Mert az én véleményem meg az, hogy ebben az egészben meg az a szép, hogy a kormány SEMMIT SEM TETT. A forintosítás semmit nem változtatott a helyzeten, hiszen nem a hitelfelvételkor érvényes árfolyamon történt a váltás, illetve a törvényi szabályozás is túl későn jött, választási fogásnak viszont kiváló volt azt ígérni, hogy senkit sem hagynak az út szélén. (Valóban nem hagytak senkit az út szélén: - berugdostak mindenkit az árokba.) 
 Merthogy értem én, hogy apró betűs rész, meg minden, de nem várható el senki ember fiától, az átlag polgártól, hogy kiváló közgazdászként, minden eshetőséggel számolva vegyen fel hitelt. Az eshetőségek ecsetelése konkrétan a hitelek közvetítőinek, valamint a bankok alkalmazottaink a feladata lett volna, azonban ez MINDEN ESETBEN elmaradt! 
 Sőt! Kifejezetten ajánlották a devizahiteles termékeiket. Emlékezzünk csak vissza! Az összes hiteltermék (legyen az autó, lakás, vagy más tartós, nagyobb értékű fogyasztási cikk) reklámja ömlött a médiákból! Hitelfelvételkor pedig egyszerű kézlegyintéssel intézték el az esetleg aggodalmaskodókat, tönkretéve ezzel -ma már tudjuk- családok ezreit. Nemcsak a korrektség miatt lett volna ez elvárható viselkedés a bankoktól, hanem azért is mert a teljes körű tájékoztatás kvázi kötelességük is! Csakhogy: - az nem éri meg. 
 Egy barátom, a devizahitelt-dömping kellős közepén hitelfelvételre kényszerült. Ki is választotta magának a bankot, a bankon belül pedig egy forint alapú terméket. Az ügyintéző megpróbálta őt kézzel lábbal lebeszélni a döntéséről, alig kapta meg a hitelt, mindenféle akadályokat gördítettek az útjába, csak nagyon nehezen sikerült átvinnie az akaratát a döntnökökön, ám a feltételeknek megfelelt, végül megkapta amit akart, anno. 
 Szóval (bár erősen összeesküvés-elmélet-szagú, amit most leírok), utólag nagyon úgy tűnik: - a pénzintézetek, hónapokkal évekkel a krach előtt szinte tudatosan készültek a nagy bedőlésre, a svájci frank, a japán jen elszabadulására. Kiszórtak irgalmatlan mennyiségű hitelt és hátradőlve csendesen várakoztak, mint hajnali egykor a róka a tyúkól bejárata előtt. A különbség csak annyi, hogy a róka nem tudta a kezét dörzsölni. 
 De a bankárok igen és meg is tették. Mindehhez viszont kellett egyfajta politikai együttműködés, politikai akarat is. Ha belegondolunk tisztán látszik, ahogy a jelenleg regnáló kormány (igen, az a kormány, amelyik anno törvényben engedélyezte a deviza alapú hiteleket) a tett ígéretei mentén, lépésről lépésre úgy haladva, hogy közben csak a nagy lózungok hangzottak el, nem tett semmit. A végén aztán -valamit csak kell tenni- amikor már tisztán látszott a bankok, vissza már nem vehető gigahaszna- hangzatos intézkedésekkel forintosított, és kivezette a devizaalapú nagyhiteleket. Kérdem én: - mindenkit hülyének néztek akkor, vagy csak a nagyját?
 Csakhogy, ahogy az idős hölgy fiának, unokáinak példája kiválóan mutatja, a korábbi események (például extrára feldagadt, szinte uzsora jellegű 'tartozásukkal') mai is hatnak. Emberek halnak bele! Eberek adósodnak el kicsi gyermekkorukban! És ez így -most- teljesen törvényes, pedig ez egy egyszerű bűncselekmény! És a sértett az ország lakosságának pont a keményen dolgozó, az adóit, járulékait pontosan befizető, gyermekeket nevelő nagyobbik része! Lószar ez, nem Országgyűlés, lószar ez nem Kormány! Remélem segíthettem.

Nincsenek megjegyzések: