2011. október 26., szerda
THE SLIDER (Egy újabb megérkezés)
Hello kedves olvasó!
Dél körül érkeztem meg újra. Szerencsére olyan tűző napsütésbe öltözött a tér, hogy nagyon nem tűnt fel senkinek az "érkezésem". Mint bármikor korábban, most is sikerült az V. kerületbe landolnom, most azonban kissé távolabb a Parlament épületétől, valahol a Nádor utca környékén, egy kis parkban került erre sor.
De itt ebben a világban nem volt semmi feltűnő. Legalább is elsőre semmiképp. Az utcák (még itt, a belváros szívében is) kellően koszosak voltak, a forgalom nagyon erős és az autókat (többnyire) belsőégésű motorok hajtották. Persze ennek megállapításához semmilyen tudományos igényességre nem volt szükség. Elég volt beleszagolni a levegőbe. Az emberek sokasága, a sietős léptekkel haladó pesti polgárok látványa olyan ismerős volt. A park egy-két padján csak néhány hajléktalan ücsörgött, fejüket a napfény felé fordítva próbáltak némi energiához jutni. Egyikük egy ötliteres kannából bort ivott.
Talán végre hazaértem? Igen. Ez a Budapest nagyon erősen hasonlított arra, ahonnan eljöttem. Persze oly sok verziót láttam már, hogy a gyanakvás -miszerint ez megint egy új világ- már a lényem részévé vált, így kellő óvatossággal kezeltem ezt a gondolatot. A Nádor utca felől elindultam hát a Kossuth tér felé, hogy kicsit körbenézzek és ekkor ért az első negatív hatás.
Mielőtt azonban kérdezősködni kezdtem volna (nem akartam magamra felhívni a figyelmet), úgy gondoltam, hogy, ha előbb csak figyelek. E gondolat menetét követve az épület homlokzatára tekintve állapítottam meg, hogy bizony az adóhivatal előtt állok, miután ott a "NAV Központi Elszámoltató Igazgatóság" volt látható. Keresgéltem az emlékeimben, hogy az én világomban volt-e ilyen igazgatósága a volt APEH-nek, de nem élt bennem ilyen emlék, így inkább közelebb lépdeltem (mint aki csak arra sétál), hátha a sorban csendesen álldogálók egy-egy beszélgetésébe bele tudok hallgatni.
Ez a terv jónak bizonyult, bár őszinte döbbenet lett rajtam úrrá, amikor egy fiatal pár néhány szavát sikerült elkapnom. A beszélgetésből kiderült, hogy az említett hatóság a legújabb adózásról szóló törvény hatályba lépését követően (mint megtudtam, ez az érkezésem előtti évben történt) fel kellett hogy mérje -mintegy népszámlálás jelleggel- az összes polgár vagyoni helyzetét. Ehhez hatalmas költségvetést, újabb, szélesebb körű nyomozati jogköröket, és óriási apparátust kapott. Így egy háromnegyed év alatt végre is hajtotta ezt a feladatát.
A nyomozás végén tett megállapítások alapján ugyanez a gépezet megkezdte az elmaradt adók beszedését. Az összeghatár határozta meg az egyes adózók sorsát. A hatalmas adócsalások elkövetőire, bírósági tárgyalás nélkül azonnal teljes vagyonelkobzás és előzetes letartóztatás várt. (Mondjuk a terv eddig tetszett is.) Az idézőjelben kisebb kihágások elkövetői "csupán" a vagyonukat (cégüket, házukat, autójukat) veszítették el, és nyolc napos eljárásokban felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték őket azzal, hogy amennyiben a családtagok vagyonvizsgálata újabb szabálytalanságot tár fel, a büntetést letöltendőre váltják át. (Drákói szigor az már biztos.) Ám a vizsgálatok alól egyetlen magyar állampolgár sem bújhatott ki, így szinte kivétel nélkül mindenütt talált a hatóság kisebb-nagyobb hibát.
Például számba vették a törvény hatályba lépése előtt öt évet, majd a legjobb évet alapul véve pótlólagos adó megfizetésére köteleztek mindenkit, természetesen visszamenőleg, a kamatokkal és a büntetés! összegével együtt. Miután minden családhoz tartozott egy olyan közelebbi (vagy távolabbi) rokon, aki felfüggesztettet kapott, hát persze, hogy hanyatt-homlok rohantak a "zemberek" befizetni a büntetést, nehogy becsukják családtagjaikat.
A beszélgető fiatal pár például a két évvel korábban megtartott lakodalmuk menyasszony-táncának és a kapott ajándékok értékének összege után kellett, hogy fizessen. Persze az eltelt idő igencsak felduzzasztotta a "tartozást". Az adó, a bírsággal és a kamatokkal együtt jócskán meghaladta a menyasszonytánc bevételét. Úgy két és félszer. Ahogy hallottam, az első gyermek vállalását tolták ki ez miatt további egy évvel. Ráadásul az "adótartozás" befizetését egy személyi hitel felvétele előzte meg. Mert ugye mégis miből?!
Elgondolkodtam a hallottakon. Sok párhuzamos világ Budapestjein jártam már, és az épületeket, meg a magyar nyelvet leszámítva egyik sem hasonlított nagyon a saját dimenzióm Budapestjéhez, de elég régen keresem a saját világomat és amikor eljöttem, a hangulat, a bevezetett új és még újabb ún.: "kis adók", a visszamenőleges jogszabályalkotás, a nyugdíjak államosítása, majd megnyirbálása miatt közel hasonló volt. Minden esetre elég sok idő telt el ahhoz, hogy azt gondoljam: -talán hazaértem!? Az ugrást időzítő berendezés kijelzője szerint volt még pár órám a következő "csúszásig, így az jutott az eszembe -e gondolati fonalon megindulva- ennek most utánajárok.
Otthagytam hát a hatalmas sort, és a lépteimet megszaporázva átszaladtam a tér túloldalára, hogy kicsit közelebbről megnézhessem azt az "ideiglenes" fotókiállítást, amelyhez hasonló az én világomban is elfoglalta a fél Kossuth teret. A kiállítás plakátszerűen agitáló hatalmas színes képei, a legnagyobb megdöbbenésemre I. Viktor király két hónappal korábbi koronázásának pillanatait örökítették meg. A képek tanulsága szerint a magyar keresztény értékrendet valló királyt XVI. Benedek pápa koronázta meg a Mátyás templomban. A templom környékén álldogáló hatalmas tömegben viszont egyetlen mosolyt nem láttam az emberek arcán. Egyedül a király mosolygott a kiállítás egyik utolsó nagy csoportképén, ahol holdudvara közepén feszített, a koronázási ékszerekkel. Jobbján fényes operett egyenruhában Navracsics miniszterelnök, balján pedig (a képaláírás szerint I. Udvari tanácsadóként) a volt köztársasági elnök állt.
Mindezt látva úgy döntöttem, hogy a következő ugrásig hátralévő időben valahol meghúzom magam, mert ez biztosan nem lehet az én világom. Ott ugyanis a legutóbbi időben már úgy állt a helyzet, hogy Orbán Viktor nemhogy király, vagy önkormányzati képviselő de még egy egyszerű közös képviselő se nagyon lehetett volna. Remélem segíthettem!
Miután a park fás, bokros része jótékonyan takarta el az ilyenkor törvényszerűen bekövetkező fényjelenséget, az egész nem volt feltűnőbb egy normál fényképezőgép vakujának felvillanásánál. Ezért aztán teljes nyugalommal léptem ki a déli forgalomba. Semmilyen elsőre feltűnő dolgot nem észleltem. Nem volt polgárháború, nem voltak cigány rendőrök, sem médiahatalom, mint a korábbi világokban, bár a köztévé volt székháza fölé épített MTV Torony tetszetős látvány nyújtott az egyik korábbi utazásom során. (Lásd: THE SLIDER sorozat)
A volt Földművelésügyi Minisztérium épületének bejáratától kígyózó sorokban álltak az emberek. Ebben a világban a forgalom úgy volt megszervezve, hogy a villamoson kívül a Kossuth téren más nem járt, így az emberkígyó farka egészen a Parlament hatalmas parkolóját övező (vagyis a Kossuth teret szabályosan kettészelő) drótkerítésig ért és onnan tovább, talán még a rakpartig is, de ezt már nem láttam. Ez a látvány viszont kellően kíváncsivá tett ahhoz, hogy jobban utánanézzek a jelenségnek.
A beszélgető fiatal pár például a két évvel korábban megtartott lakodalmuk menyasszony-táncának és a kapott ajándékok értékének összege után kellett, hogy fizessen. Persze az eltelt idő igencsak felduzzasztotta a "tartozást". Az adó, a bírsággal és a kamatokkal együtt jócskán meghaladta a menyasszonytánc bevételét. Úgy két és félszer. Ahogy hallottam, az első gyermek vállalását tolták ki ez miatt további egy évvel. Ráadásul az "adótartozás" befizetését egy személyi hitel felvétele előzte meg. Mert ugye mégis miből?!Elgondolkodtam a hallottakon. Sok párhuzamos világ Budapestjein jártam már, és az épületeket, meg a magyar nyelvet leszámítva egyik sem hasonlított nagyon a saját dimenzióm Budapestjéhez, de elég régen keresem a saját világomat és amikor eljöttem, a hangulat, a bevezetett új és még újabb ún.: "kis adók", a visszamenőleges jogszabályalkotás, a nyugdíjak államosítása, majd megnyirbálása miatt közel hasonló volt. Minden esetre elég sok idő telt el ahhoz, hogy azt gondoljam: -talán hazaértem!? Az ugrást időzítő berendezés kijelzője szerint volt még pár órám a következő "csúszásig, így az jutott az eszembe -e gondolati fonalon megindulva- ennek most utánajárok.
Otthagytam hát a hatalmas sort, és a lépteimet megszaporázva átszaladtam a tér túloldalára, hogy kicsit közelebbről megnézhessem azt az "ideiglenes" fotókiállítást, amelyhez hasonló az én világomban is elfoglalta a fél Kossuth teret. A kiállítás plakátszerűen agitáló hatalmas színes képei, a legnagyobb megdöbbenésemre I. Viktor király két hónappal korábbi koronázásának pillanatait örökítették meg. A képek tanulsága szerint a magyar keresztény értékrendet valló királyt XVI. Benedek pápa koronázta meg a Mátyás templomban. A templom környékén álldogáló hatalmas tömegben viszont egyetlen mosolyt nem láttam az emberek arcán. Egyedül a király mosolygott a kiállítás egyik utolsó nagy csoportképén, ahol holdudvara közepén feszített, a koronázási ékszerekkel. Jobbján fényes operett egyenruhában Navracsics miniszterelnök, balján pedig (a képaláírás szerint I. Udvari tanácsadóként) a volt köztársasági elnök állt.Mindezt látva úgy döntöttem, hogy a következő ugrásig hátralévő időben valahol meghúzom magam, mert ez biztosan nem lehet az én világom. Ott ugyanis a legutóbbi időben már úgy állt a helyzet, hogy Orbán Viktor nemhogy király, vagy önkormányzati képviselő de még egy egyszerű közös képviselő se nagyon lehetett volna. Remélem segíthettem!
2011. október 25., kedd
217. NAPIJÓ
2011. október 25. Kedd
Csak ráteszem időnként a kezemet a hasára.
(Olyan jó érzés. Főleg, ha tudod, hogy valaki fejlődik odabenn.)
2011. október 24., hétfő
216. NAPIJÓ
2011. október 24. Hétfő
Humorral zárni a napot.
(Jókat nevetni. Egymás viccein,
egy vidám tv műsor poénjain,
bármin, ami nevettet.
De ennél egyszerűbben: -szerényen élve is élvezni az életet.)
215. NAPIJÓ
2011. október 23. Vasárnap
Hogy ma? Ez nem lehet kérdés!
Bizonyítékot látni arra, hogy a nemzet ünnepén
végre a demokráciába, a szabadságba vetett igaz
hit és vágy újra felébredt az emberekben.
(Több mint száz-ezer ember biztosan nem hülye,
mondjon, írjon, hazudjon ma bármit a jobbon író sajtó.)
214. NAPIJÓ
2011. október 22. Szombat
Egy új íráson törni a fejed!
(Vagyis vágyat érezni arra, hogy létrehozz valamit.
Valami újat! Olyat, ami azelőtt még sohasem volt.)
212. NAPIJÓ
2011. október 20. Csütörtök
Egy apró vicc, amit a feleséged
minden előzmény nélkül, "csak úgy"
elnyom neked.
(Te meg legalább fél óráig ezen nevetsz.)
2011. október 19., szerda
1956: -AZ EGYRE TÖBB SZEMPONTBÓL ÉRDEKES OKTÓBER 23.
Hello kedves olvasó!
No, szedjük össze, hogy mink van! Október 23. nagyon sok szempontból fontos, mondhatni az egyik legjelentősebb állami ünnepe hazánknak. Ezen a napon emlékszünk meg az 1956-os Forradalom hőseiről, áldozatairól. Arról a rengeteg fiatal, középkorú és idős idealistáról, férfiakról, nőkről, gyermekekről, munkásokról, értelmiségiekről, parasztokról és diákokról akik hitték: -lerázhatják magukról a kommunista igát. Azokról az egyszerű emberekről, akik a főváros utcáin leltek hősi halált, miközben molotov koktélokkal, puskákkal harcoltak a szovjet harckocsik, ágyúk, vadászgépek ellen. Azokról a politikusokról, képviselőkről, miniszterekről, miniszterelnökről, akik a történelmi eseményekben vállalt szerepük miatt kerültek a bitó, a kivégző osztag elé.
1956-ban ez az icipici ország, történelmében talán utoljára képes volt megmutatni az egész világnak, hogy milyen az, amikor maroknyi elhivatott, a szabadságot hozó esetleges szebb jövő reményében meghalni is képes ember sokszor az egyértelmű és biztos halálba rohanva harcolt a szovjetek -a világot egyszer már végigtaposó- hadigépezete ellen, elévülhetetlen érdemeket szerezve önmaguk és egész hazánk számára!
Harcolni egy sohasem volt, nemlétező demokráciáért, a kommunista önkény iszonyatos hatalmával szembefordulva, esélyt gondolni a szabadságot vágyó emberi szív és emberi akarat céljai mögé! Ilyen -ma már- történelmi eseménysorozat teszi a tragédiára visszaemlékező magyar embert emberré ma, Magyarországon! Az 1956-os forradalom során véghezvitt egyéni tettek sokasága lehet (és kell hogy legyen) intő példa minden ma élő magyar ember számára! Mindenki számára, aki ma e félelemtől vezérelt áldemokráciában él és gondolkodik.
Én -idealistaként- azt gondolom, hogy soha többé nem lesz szükség az 56-os hősök példájának követésére! Azt gondolom, hogy nem kell semmilyen erőszaknak történnie, nem kell vérnek folynia semmi esetre sem!
Hiszem, hogy azok az emberek, akik most leginkább (az összes fontos államhatalmi szerv, hatóság, állami cég élére a saját embereik helyezésével, hamis alkotmányozással, visszamenőleges jogalkotással, az egyszerű ember vérének szívásával, de leginkább) a hatalmuk bebetonozásával vannak elfoglalva, végre felébrednek és meghallják a "zemberek" hangját! Hiszek benne, hogy az ős szavazók végre rádöbbennek: -nem ilyen lovat akartak! Hiszek benne, hogy lehet heti tíz-tizenöt új adónem kiagyalása nélkül is úgy is gazdaságot építeni, hogy abba nem rokkan bele az, akiért ez az egész, a hatalom szerint folyik! Hiszek abban, hogy azok, akik a vezér szavát isszák, végre nemcsak nyelnek majd, hanem köpnek is!
És, hogy miért gondolom így? Nos, a válasz egyszerű: -semmiképp nem idealista, mondhatni, már-már naiv észjárásom mondatja ezt velem. A közelgő 56-os megemlékezések furcsa alakulása hagyott nyomot bennem, nem kicsit, nagyot! (Hogy kissé kicsavarva egy korábban volt másik "legnagyobbtól" idézzek.) Ugyanis manapság már nincs nap, hogy az ország különböző pontjain, egyszerre több helyen ne lenne (immáron hetek óta) félpályás forgalomlassító demonstráció. Ugyanis az Egymillióan a Sajtószabadságért október 23-ra, az Erzsébet hídhoz tervezett és engedélyezett tüntetése (ami, mint tudjuk igen közel van az Astoriához), a Magyar Szolidaritás Mozgalom által szervezett budapesti tüntetések vélhetőleg óriási tömegeket mozgatnak meg majd. Sokkal nagyobbakat, mint bárki gondolná és bizonyosan sokkal több embert vonz majd egy-egy, a pártokon és a Parlamenten kívüli ellenzék által szervezett tüntetés, mint ahány embert a FIDESZ az Astoriához tud hívni.
Talán valóban Brüsszel az igazi oka annak, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr nem jelenik meg hazánk e jeles ünnepén sem az Astoriánál, sem máshol az országban. Talán valóban hónapokkal ezelőtt leszervezték a helyettes dél amerikai útját. És lehet, hogy Semjén fővadász úrnak is valóban halaszthatatlan lőnivalója akadt 23-ra Ausztráliába. (Szinte látom, ahogy a hírt hallva szarik be egyszerre az összes kenguru.) És hát az egyetlen, a pótolhatatlan vezér nélkül tényleg nehéz lehet nagyszámú hívet összeverbuválni a hagyományos FIDESZ nagygyűlésre. Talán Kósa, Szíjjártó, Lázár tényleg nem elég nagyvolumenű személyiségek ahhoz, hogy a vezért egy ilyen nagygyűlésen pótolhatnák.
Minden esetre ez a nagygyűlés, érdekes módon már nem lesz megtartva. Ahogy sok egyéb, a Miniszterelnökség által korábban leszervezett ünnepi megemlékezés is elmarad. Még emlékszem, amikor Demszki Gábor urat, a korábbi főpolgármestert rendre tojászápor várta, amikor csak megszólalt. A "demokratikus" ellenzék (fizetett emberein keresztül) már akkor is így működött. Vagy alattomosan, a háttérből támadt az ellenségnek gondolt másként gondolkodókra, vagy ahogyan most is, egyszerűen legyalulta azokat.
Most valahogy mégis mintha inába szállt volna a bátorsága a "hatalmasoknak". Bár úgylehet: -igazuk is van. Én sem blamálnám magam ilyen hangulatban. Ám meglehet nem a blama, a leégés lenne a mostani közhangulatot ismerve a legnagyobb gondja hős vezetőinknek. És én pont ezt nem akarom, ahogy ők sem, így nem is baj, hogy még (ha csak egy napra is, de) eltakarodtak. És ezt ráadásul még jó előre be is jelentették! Többen, több helyen nem lesznek ott. Szerintem ezek éreznek valamit, és az nem a győzelmi mámor! Remélem segíthettem.
No, szedjük össze, hogy mink van! Október 23. nagyon sok szempontból fontos, mondhatni az egyik legjelentősebb állami ünnepe hazánknak. Ezen a napon emlékszünk meg az 1956-os Forradalom hőseiről, áldozatairól. Arról a rengeteg fiatal, középkorú és idős idealistáról, férfiakról, nőkről, gyermekekről, munkásokról, értelmiségiekről, parasztokról és diákokról akik hitték: -lerázhatják magukról a kommunista igát. Azokról az egyszerű emberekről, akik a főváros utcáin leltek hősi halált, miközben molotov koktélokkal, puskákkal harcoltak a szovjet harckocsik, ágyúk, vadászgépek ellen. Azokról a politikusokról, képviselőkről, miniszterekről, miniszterelnökről, akik a történelmi eseményekben vállalt szerepük miatt kerültek a bitó, a kivégző osztag elé.
Mondom ezt azért, mert ahogy a SIKER vs KUDARC című írásomban nemrégiben említettem, a választások óta eltelt röpke másfél évben a közöny és a félelem országává vált szeretett hazánk. Azt most még nem tudom eldöntetni, hogy a közönyt a félelem táplálja "csupán", vagy tényleg ennyire "agymosott" a sok lakó, de egy biztos, az 1956-os események során, vagy azok okán erőszakos halált halt sok száz magyar ember halála nem lehet értelmetlen halál! Mert értelmetlenné válik abban a pillanatban, ha mi, kisemberek tovább tűrjük a főbohóc, a paranoiás uralkodó és holdudvara ámokfutását.
Hiszem, hogy azok az emberek, akik most leginkább (az összes fontos államhatalmi szerv, hatóság, állami cég élére a saját embereik helyezésével, hamis alkotmányozással, visszamenőleges jogalkotással, az egyszerű ember vérének szívásával, de leginkább) a hatalmuk bebetonozásával vannak elfoglalva, végre felébrednek és meghallják a "zemberek" hangját! Hiszek benne, hogy az ős szavazók végre rádöbbennek: -nem ilyen lovat akartak! Hiszek benne, hogy lehet heti tíz-tizenöt új adónem kiagyalása nélkül is úgy is gazdaságot építeni, hogy abba nem rokkan bele az, akiért ez az egész, a hatalom szerint folyik! Hiszek abban, hogy azok, akik a vezér szavát isszák, végre nemcsak nyelnek majd, hanem köpnek is!
 |
| Biztosan nem így kellene "ünnepelni" |
 |
| És így sem |
Most valahogy mégis mintha inába szállt volna a bátorsága a "hatalmasoknak". Bár úgylehet: -igazuk is van. Én sem blamálnám magam ilyen hangulatban. Ám meglehet nem a blama, a leégés lenne a mostani közhangulatot ismerve a legnagyobb gondja hős vezetőinknek. És én pont ezt nem akarom, ahogy ők sem, így nem is baj, hogy még (ha csak egy napra is, de) eltakarodtak. És ezt ráadásul még jó előre be is jelentették! Többen, több helyen nem lesznek ott. Szerintem ezek éreznek valamit, és az nem a győzelmi mámor! Remélem segíthettem.
211. NAPIJÓ
2011. október 19. Szerda
F.L.U.O.R. TOMI
(Épp most megy vele egy riport a televízióban.
Nélküle nem tudnád értékelni, hogy milyen nélküle.)
210. NAPIJÓ
2011. október 18. Kedd
A szó hatalma!
(Éppen lehet jó is. Sőt, bizonyos értelemben jó,
de
"nem mindig és nem minden körülmények között".)
2011. október 16., vasárnap
208. NAPIJÓ
2011. október 16. Vasárnap
Élvezni, hogy ismét adásban van a VV5!
(Ugye meglepődtél? Meg hát!
Pedig egyszerű, mert ilyenkor olvasok, írok, megosztok.
Ilyenformán élvezem, hogy adásban van a VV5.)
2011. október 15., szombat
2011. október 14., péntek
SIKER vs KUDARC
Hello kedves olvasó!
Bennem is felmerült a kérdés: -miszerint sikerként, vagy kudarcként kell értékelnünk az a forgalomlassító-demonstrációt, melyet 2011. október 12-én szerdán, 14:30 és 20:00 között hajtottunk végre Gyöngyösön, a Mérges úton. Lássuk hát a szempontokat és az értékelést.
Ám sokan, nagyon sokan nem találkozhattak a hírrel, mert egyszer régen felreggeltek egy-egy közösségi oldalra (biztosan amikor még új volt a számukra a net), de manapság nem igen használják, így az értesítéssel, a személyes meghívással nem találkoztak, arra nem reagáltak ezért. Elgondolkodtató.
Na ezt a közönyt és ezt a félelmet kell nagyon sürgősen kiölni a lelkekből, mielőtt úgy az emberek, ahogy a "zemberek" is, végleg megnyomorodnak. És -drága szkeptikusok, édes pártszimpatizánsok, álljatok bármely oldalon- bizony erre való egy ilyen demonstráció! Erre való a civil kezdeményezés! Erre való a pártokon túlmutató összefogás!
Ami nem nagyon tetszett: -mert bizony volt néhány ilyen! Nem tetszett, hogy egy majd' negyvenezres városban a hívószó oly kevesekhez jutott el, bár ez így nem egészen pontos, mert az értesítések és a résztvevők száma közt különös összefüggés érezhető, ezért külön foglalkoztam ezzel. Szóval én magam (és még néhányan, akik a szervezésben részt vettek) terjesztettük az igét az ismert közösségi oldalakon. Megjelentettem a hírt a blogomban -azaz itt-, eseményeket hoztam létre több közösségi oldalon, melyre személyesen hívtam meg nagyjából két, háromszáz embert azon túl, hogy az eseményeket újra és újra megosztottam, illetve mások is megosztották.
Aztán: -a Facebook több országos csoportjában elhelyeztem a hírt, így aki nem is az ismerősöm, még az is láthatta. Több nagy szakszervezetet külön értesítettem. Telefonálgattam, SMS-eket küldözgettem, meg effélék. Ennek ellenére nagyjából, egy időben olyan 15-20 gépkocsi tulajdonosa volt jelen, állt a sorba, állta a sarat az októberi hidegben. (Ért is olyan kritika, hogy sokan vagy nem tudtak az eseményről, vagy nem hitték el, hogy ez Gyöngyösön megvalósítható, lehetséges és ezért nem jöttek el.) Nos, ez érdekes és kifogásnak sem rossz, ám az, hogy sokan olyanok is távol maradtak, akik egyébként korábban jelezték érdeklődésüket, az már jelent valamit. Valami mást, mint az információ hiányát.
Kaptam sok telefont, melyekben barátok ismerősök kimentették magukat amiért nem lehetnek ott. Az ezen beszélgetésekben elhangzó kifogások (súlyos beteg rokon, hirtelen közbejött munka, szolgálati feladat stb...) alapvetően értékelhetőek voltak. Értékelhetőek, mert nyilván nem egy forgalomlassító-demonstráció az első a család, a munkahely előtt. Értékelhetőek, mert azok akik hívtak egyáltalán vették a fáradságot, hogy telefonáljanak, tisztelet nekik ezért.
Ám sokan, nagyon sokan nem találkozhattak a hírrel, mert egyszer régen felreggeltek egy-egy közösségi oldalra (biztosan amikor még új volt a számukra a net), de manapság nem igen használják, így az értesítéssel, a személyes meghívással nem találkoztak, arra nem reagáltak ezért. Elgondolkodtató.
Két szó jutott az eszembe, amikor elgondolkodtam ezen. Az egyik a KÖZÖNY és a másik a FÉLELEM. Érdekes kapcsolat. Akik közönyösek, ...."úgyse' értek el vele semmit"....., ....."nincs semmi értelme"....., azoknak azt üzenem: -ilyen hozzáállással soha, sehová nem lehet eljutni. Az égvilágon sehová! Sok embert hallok napi szinten panaszkodni! Súlyos panaszok, súlyos szavak! Súlyos pénzek hiányáról, döntésképtelenségről (például a végtörlesztés kapcsán megemelt forinthitel-kamatok vonatkozásában) és így tovább. Amikor viszont felvetem: -gyere el, hallasd a hangod, mutasd magad! Akkor vagy hitetlen, vagy kitérő és ezért hiteltelen válaszokat kapok. Ez maga a közöny. "Nem tudom még." "Majd meglátom." "Sok a gondom." Badarság! Badarság, mert nekem is sok -sőt, egyre több- a gondom, és ezen gondok jelentős részéért közvetve, vagy közvetlenül a jelen kormány (is) okolható.
De én éppen ezért vonulok utcára! Mert sok a gondom! Éppen ezért hallatom a hangom! Mert a közönyös hozzáállás azt eredményezi, hogy a kormány SOK MINDENBEN MÁR MOST azt csinál, amit akar és ha hagyjuk a jövő örök FIDESZ kormánya(!) bármit megtehet! Ha nem beszélsz róla, ha homokba dugod a fejed, ha nem vállalod nyilvánosan is a véleményedet, akkor a hatalom bedarál, leigáz! Mert érezhetően ez most az igazi cél!
Ismerek olyat, aki a nagy budapesti tüntetéseken sok alkalommal (velem együtt) jelen volt, ám amikor arra került a sor, hogy szűkebb környezetében -ahol nyilvánvalóan sokan ismerik- kellett volna, hogy az adja az arcát, már nem jelent meg.
Ez viszont maga a színtiszta félelem! Méghozzá a hatalomtól való félelem, amely manapság lassan minden apró résbe bebújva megpróbál bejutni e szűkebb környezetekbe, lassan egészen a barátságok, a családok szintjéig. Ezt a félelmet (mondjuk a közszférában a munkahely elvesztésétől való félelemet), a börtönbejutástól való félelmet, a megélhetés forrásának elvesztésétől való félelmet, a megbélyegzéstől való félelmet, a még csendesen, de szócsövén keresztül igen kitartóan fenyegetőző paranoiás miniszterelnök viselkedése, az említett párt helyi országgyűlési képviselője által visszatérően tanúsított fenyegető magatartás, a párt -hatalomtól, 2/3-os többségtől megrészegült szimpatizánsai által mutatott viselkedési normák generálják. Az emberek bizony félnek! Ezt a következtetést vontam le a csendes mezőváros csendes demonstrációján elhangzott csendes beszélgetésekben való részvételem során.
Na ezt a közönyt és ezt a félelmet kell nagyon sürgősen kiölni a lelkekből, mielőtt úgy az emberek, ahogy a "zemberek" is, végleg megnyomorodnak. És -drága szkeptikusok, édes pártszimpatizánsok, álljatok bármely oldalon- bizony erre való egy ilyen demonstráció! Erre való a civil kezdeményezés! Erre való a pártokon túlmutató összefogás!
Ezen elgondolkodva -szerencsére- eljutottam a szerdai tüntetés pozitívumaihoz is. Ugyanis a népek valóban rácsodálkoztak arra: "...hogy ilyet itt lehet?!.." Bizony lehet hölgyeim és uraim, drága barátaim (már csak hogy a legnagyobbtól idézzek)! Bizony nemcsak lehet, de kell is! Ezt értette meg a Tatáról, az Egerből, a Pest megyéből ideérkező. Ezt értette meg a gyöngyösi Tűzoltósághoz tartozást nyíltan vállaló, ahogy ezt értette meg a Gyöngyösről, a Gyöngyös környékéről ideautózó civil is.
A tüntetés másik pozitívuma, hogy az üzenetünk e módszerrel el tudott jutni nagyon sok emberhez, hiszen a várost átszelő egyik főközlekedési úton (a jól megválasztott helynek és időpontnak köszönhetően) a csúcsforgalomban kialakult negatív közlekedési helyzethez igazodva, sokszor egy sávon, súlyos dugóban araszolva volt idejük az embereknek kérdezni tőlünk, beszólni nekünk, vagy beszélni velünk. Szerencsére egy beszólóra száz szimpatizáns jutott, így (ha nem is reprezentatívan), de módunk volt felmérni a hangulaltot. Ami nem jó. Volt aki kitartást és erőt kívánt, volt aki a jövő évi adótábláját lobogtatva tájékoztatott bennünket, hogy nettó nyolcezer forinttal fog kevesebbet keresni jövőre. Megjegyzem, buszt vezetett nem BMW-t.
És azon túl, hogy beszélgethettünk, hogy tájékoztathattunk sokakat, szerencsére megyei szinten nagyon komoly sajtót kapott az esemény. (GYTV Aktuális 2011. 10. 12., HEOL.hu 2011. 10. 12., Heves megyei Hírlap vezércikk 2011. 10. 13.) Cikkek, képgalériák, videók jelentek meg az interneten már aznap a közösségi oldalakon, a nagy videómegosztókon. Ez már hallható, látható eredmény, siker!
Egy régi dakota közmondás szerint, ha egy szurdokban, vagy kanyonon átvezető út fél pályáján egy nagy halom döglött lovat látsz, a te lovaid viszont már nincsenek meg, akkor az azt jelenti, hogy nem mindenkinek tetszik a narancssárga wigwam. Remélem segíthettem.
A tüntetés másik pozitívuma, hogy az üzenetünk e módszerrel el tudott jutni nagyon sok emberhez, hiszen a várost átszelő egyik főközlekedési úton (a jól megválasztott helynek és időpontnak köszönhetően) a csúcsforgalomban kialakult negatív közlekedési helyzethez igazodva, sokszor egy sávon, súlyos dugóban araszolva volt idejük az embereknek kérdezni tőlünk, beszólni nekünk, vagy beszélni velünk. Szerencsére egy beszólóra száz szimpatizáns jutott, így (ha nem is reprezentatívan), de módunk volt felmérni a hangulaltot. Ami nem jó. Volt aki kitartást és erőt kívánt, volt aki a jövő évi adótábláját lobogtatva tájékoztatott bennünket, hogy nettó nyolcezer forinttal fog kevesebbet keresni jövőre. Megjegyzem, buszt vezetett nem BMW-t.
Egy régi dakota közmondás szerint, ha egy szurdokban, vagy kanyonon átvezető út fél pályáján egy nagy halom döglött lovat látsz, a te lovaid viszont már nincsenek meg, akkor az azt jelenti, hogy nem mindenkinek tetszik a narancssárga wigwam. Remélem segíthettem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)