2011. október 14., péntek

SIKER vs KUDARC

Hello kedves olvasó!
Bennem is felmerült a kérdés: -miszerint sikerként, vagy kudarcként kell értékelnünk az a forgalomlassító-demonstrációt, melyet 2011. október 12-én szerdán, 14:30 és 20:00 között hajtottunk végre Gyöngyösön, a Mérges úton. Lássuk hát a szempontokat és az értékelést.
Ami nem nagyon tetszett: -mert bizony volt néhány ilyen! Nem tetszett, hogy egy majd' negyvenezres városban a hívószó oly kevesekhez jutott el, bár ez így nem egészen pontos, mert az értesítések és a résztvevők száma közt különös összefüggés érezhető, ezért külön foglalkoztam ezzel. Szóval én magam (és még néhányan, akik a szervezésben részt vettek) terjesztettük az igét az ismert közösségi oldalakon. Megjelentettem a hírt a blogomban -azaz itt-, eseményeket hoztam létre több közösségi oldalon, melyre személyesen hívtam meg nagyjából két, háromszáz embert azon túl, hogy az eseményeket újra és újra megosztottam, illetve mások is megosztották.
Aztán: -a Facebook több országos csoportjában elhelyeztem a hírt, így aki nem is az ismerősöm, még az is láthatta. Több nagy szakszervezetet külön értesítettem. Telefonálgattam, SMS-eket küldözgettem, meg effélék. Ennek ellenére nagyjából, egy időben olyan 15-20 gépkocsi tulajdonosa volt jelen, állt a sorba, állta a sarat az októberi hidegben. (Ért is olyan kritika, hogy sokan vagy nem tudtak az eseményről, vagy nem hitték el, hogy ez Gyöngyösön megvalósítható, lehetséges és ezért nem jöttek el.) Nos, ez érdekes és kifogásnak sem rossz, ám az, hogy sokan olyanok is távol maradtak, akik egyébként korábban jelezték érdeklődésüket, az már jelent valamit. Valami mást, mint az információ hiányát.
Kaptam sok telefont, melyekben barátok ismerősök kimentették magukat amiért nem lehetnek ott. Az ezen beszélgetésekben elhangzó kifogások (súlyos beteg rokon, hirtelen közbejött munka, szolgálati feladat stb...) alapvetően értékelhetőek voltak. Értékelhetőek, mert nyilván nem egy forgalomlassító-demonstráció az első a család, a munkahely előtt. Értékelhetőek, mert azok akik hívtak egyáltalán vették a fáradságot, hogy telefonáljanak, tisztelet nekik ezért.
Ám sokan, nagyon sokan nem találkozhattak a hírrel, mert egyszer régen felreggeltek egy-egy közösségi oldalra (biztosan amikor még új volt a számukra a net), de manapság nem igen használják, így az értesítéssel, a személyes meghívással nem találkoztak, arra nem reagáltak ezért. Elgondolkodtató.
Két szó jutott az eszembe, amikor elgondolkodtam ezen. Az egyik a KÖZÖNY és a másik a FÉLELEM. Érdekes kapcsolat. Akik közönyösek, ...."úgyse' értek el vele semmit"....., ....."nincs semmi értelme"....., azoknak azt üzenem: -ilyen hozzáállással soha, sehová nem lehet eljutni. Az égvilágon sehová! Sok embert hallok napi szinten panaszkodni! Súlyos panaszok, súlyos szavak! Súlyos pénzek hiányáról, döntésképtelenségről (például a végtörlesztés kapcsán megemelt forinthitel-kamatok vonatkozásában) és így tovább. Amikor viszont felvetem: -gyere el, hallasd a hangod, mutasd magad! Akkor vagy hitetlen, vagy kitérő és ezért hiteltelen válaszokat kapok. Ez maga a közöny. "Nem tudom még." "Majd meglátom." "Sok a gondom." Badarság! Badarság, mert nekem is sok -sőt, egyre több- a gondom, és ezen gondok jelentős részéért közvetve, vagy közvetlenül a jelen kormány (is) okolható.
De én  éppen ezért vonulok utcára! Mert sok a gondom! Éppen ezért hallatom a hangom! Mert a közönyös hozzáállás azt eredményezi, hogy a kormány SOK MINDENBEN MÁR MOST azt csinál, amit akar és ha hagyjuk a jövő örök FIDESZ kormánya(!) bármit megtehet! Ha nem beszélsz róla, ha homokba dugod a fejed, ha nem vállalod nyilvánosan is a véleményedet, akkor a hatalom bedarál, leigáz! Mert érezhetően ez most az igazi cél!
Ismerek olyat, aki a nagy budapesti tüntetéseken sok alkalommal (velem együtt) jelen volt, ám amikor arra került a sor, hogy szűkebb környezetében -ahol nyilvánvalóan sokan ismerik- kellett volna, hogy az adja az arcát, már nem jelent meg.
Ez viszont maga a színtiszta félelem! Méghozzá a hatalomtól való félelem, amely manapság lassan minden apró résbe bebújva megpróbál bejutni e szűkebb környezetekbe, lassan egészen a barátságok, a családok szintjéig. Ezt a félelmet (mondjuk a közszférában a munkahely elvesztésétől való félelemet), a börtönbejutástól való félelmet, a megélhetés forrásának elvesztésétől való félelmet, a megbélyegzéstől való félelmet, a még csendesen, de szócsövén keresztül igen kitartóan fenyegetőző paranoiás miniszterelnök viselkedése, az említett párt helyi országgyűlési képviselője által visszatérően tanúsított fenyegető magatartás, a párt -hatalomtól, 2/3-os többségtől megrészegült szimpatizánsai által mutatott viselkedési normák generálják. Az emberek bizony félnek! Ezt a következtetést vontam le a csendes mezőváros csendes demonstrációján elhangzott csendes beszélgetésekben való részvételem során.
Na ezt a közönyt és ezt a félelmet kell nagyon sürgősen kiölni a lelkekből, mielőtt úgy az emberek, ahogy a "zemberek" is, végleg megnyomorodnak. És -drága szkeptikusok, édes pártszimpatizánsok, álljatok bármely oldalon- bizony erre való egy ilyen demonstráció! Erre való a civil kezdeményezés! Erre való a pártokon túlmutató összefogás!
Ezen elgondolkodva -szerencsére- eljutottam a szerdai tüntetés pozitívumaihoz is. Ugyanis a népek valóban rácsodálkoztak arra: "...hogy ilyet itt lehet?!.." Bizony lehet hölgyeim és uraim, drága barátaim (már csak hogy a legnagyobbtól idézzek)! Bizony nemcsak lehet, de kell is! Ezt értette meg a Tatáról, az Egerből, a Pest megyéből ideérkező. Ezt értette meg a gyöngyösi Tűzoltósághoz tartozást nyíltan vállaló, ahogy ezt értette meg a Gyöngyösről, a Gyöngyös környékéről ideautózó civil is.
A tüntetés másik pozitívuma, hogy az üzenetünk e módszerrel el tudott jutni nagyon sok emberhez, hiszen a várost átszelő egyik főközlekedési úton (a jól megválasztott helynek és időpontnak köszönhetően) a csúcsforgalomban kialakult negatív közlekedési helyzethez igazodva, sokszor egy sávon, súlyos dugóban araszolva volt idejük az embereknek kérdezni tőlünk, beszólni nekünk, vagy beszélni velünk. Szerencsére egy beszólóra száz szimpatizáns jutott, így (ha nem is reprezentatívan), de módunk volt felmérni a hangulaltot. Ami nem jó. Volt aki kitartást és erőt kívánt, volt aki a jövő évi adótábláját lobogtatva tájékoztatott bennünket, hogy nettó nyolcezer forinttal fog kevesebbet keresni jövőre. Megjegyzem, buszt vezetett nem BMW-t.
És azon túl, hogy beszélgethettünk, hogy tájékoztathattunk sokakat, szerencsére megyei szinten nagyon komoly sajtót kapott az esemény. (GYTV Aktuális 2011. 10. 12., HEOL.hu 2011. 10. 12., Heves megyei Hírlap vezércikk 2011. 10. 13.) Cikkek, képgalériák, videók jelentek meg az interneten már aznap a közösségi oldalakon, a nagy videómegosztókon. Ez már hallható, látható eredmény, siker!
Egy régi dakota közmondás szerint, ha egy szurdokban, vagy kanyonon átvezető út fél pályáján egy nagy halom döglött lovat látsz, a te lovaid viszont már nincsenek meg, akkor az azt jelenti, hogy nem mindenkinek tetszik a narancssárga wigwam. Remélem segíthettem.
Megjegyzés küldése