Egyszer (nem is oly rég) egyik hétvégi mélázásom eredményeképpen született meg a fejemben egy írás -már nagyon nem emlékszem, hogy melyik- de, amikor jöttek a "kritikák" (szerencsére többnyire pozitívak), akkor az egyik olvasó azt írta: -többször is belebámulhatnék a világba, mert úgy látszik, hogy ilyenkor támadnak jó gondolataim. Nos, ma is így jártam.
Egy olyan társasház tetőterében lakom, ahol, ha kinézel az ablakon, egyenesen egy patak "gondozott" medrét láthatod. Mondom: -gondozott, mert a mederfelújítás, jobbára uniós pénzből, nemrégen fejeződött be. Ennek ellenére a víz zavaros, algás, amit be lehet nyilván tudni a mai napot megelőző nagyjából két hónap szárazságának és magas átlaghőmérsékletének is, de én tudom: -a mederben folyó víz nem tiszta, sohasem volt az és ennek más oka van, nem a szárazság.
Az említett patak egyébként átszeli az egész várost, és a város északi részén lép be a város területére. Az említett részen viszont egy koránt sem gondozott "kerület", a gyöngyösiek által csak Durándaként ismert cigány telep található. Bántó vagy sem, sértő vagy nem, én kimondom: -az ott lakók nagyobbik többsége (megjegyzem: -tisztelet a kivételnek), nem éppen a tisztaságáról híres.
Ugyanakkor itt kell megjegyeznem: -nem hiszek abban, hogy rasszizmus lenne, ha kritikával illetek valakiket a lelakott lakókörnyezetükért, omladozó házaikért, a piszkos közterekért, melyeken élnek. Nem hiszem, hogy fajgyűlölő lennék, ha nem tetszik, ha egy ember koszos, büdös, ahogy abban sem hiszek, hogy ezt nem lehet megemlíteni csak azért, mert ebben az országban egyébként így mennek a dolgok. Erről bizony beszélni kell!
De miért említettem meg a patakot? A dolog pofon egyszerű. A Durándán (is) átfolyó patak (különösen amikor árad), sokféle dolgot hord a hátán. Az a rengeteg szemét a medertisztítás előtt már apró -és nagyobb- szigeteket épített a mederben, amely szigeteken a fű, a gyom évtizedek óta megtermett, valóságos szemétflórát-és faunát kialakítva a saját lakókörnyezetemben, amit nem szerettem, nem szeretek. Nagyobb esőzésekkor a víz nemcsak a szokott holmikat szállította (mint a kommunális hulladékkal telt nylon zacskók, ruhadarabok, műanyag palackok, döglött állatok -főleg csirkék), hanem nagy mennyiségű kábel-nyuzadékot (a lopott rézkábel szigetelését), komplett (bár a belsejétől már megszabadított) hűtőgépeket és még sorolhatnám. Sok olyan tárgyat, dolgot, amelyek csak egyetlen helyen kerülhettek a vízbe: -és ez a Duránda.
Egyszerű a képlet. Fent bedobom és a víz leviszi. Nálam nincs (és soha nem is vóót árányos főnök, há' mondom mágának drááága ézrédés úr). Nekem viszont látnom és néznem kellett, ahogy az a -szó szerint- több tonna szemét megérkezett hozzánk. Hozzánk, akik a szemetet a hulladéktárolóban helyezzük el és fizetünk az elszállításáért. (Ha jól tudom, akkor a társasház éves szinten több millió forintot.)
Szerencsére nemcsak én láttam (látom) neuralgikusnak a kérdést, hanem a város előző vezetése is bedobta magát, (gondolom, jól a választások környékére időzítve), majd végre (talán már a jelen vezetés regnálása alatt) hatalmas pénzekből elkészült a nagy mederfelújítás!
Szemlélhettem, ahogy a csapatok buldózerekkel eltüntették a "szemétszigeteket", betoldozták foldozták a medret, pótolták a hiányzó köveket. Nem tudom, hogy hány tíz, vagy százmilliót emésztett fel a projekt, de Isten lássa a lelkem, néhány pillanatig talán még el is hittem, hogy értelme van a dolgoknak. Ugyanis pár napig valóban szép látványt nyújtott a patakmeder. A friss betonozás kiszáradt, a gátak faláról eltakarították az aljnövényzetet és a gazt, a víz pedig békésen csordogált.
Mondom: -csordogált, mert igen nagy szárazság volt (van) felénk is, így az őszi esőzésekkor öt-tíz méter mélységet is elérő, magának zúgva utat törő áradat mostanában legfeljebb csak egy erecske. Nyilván ez az oka, hogy kellett néhány nap, amíg az első ötliteres kannák, kommunális hulladékkal telt szatyrok, döglött csirkék, üdítős flakonok megérkeztek, hogy aztán békésen ringjanak tovább a hűs hullámokon.
A vízen úszó szemét így ismét mindennapos látvány, és a meder szélein időnként már megakad egy-két darab, hogy aztán évtizedekkel később, immáron ismét szigetté dagadva vágja ketté a patak vizének folyását.
Mert így mennek itt (ebben az országban) a dolgok! Ahol nem a probléma forrását keressük, ahol nem a felzárkóztatásra, hanem az évek hosszú során kialakult negatív eredmények eltüntetésére összpontosítunk, ahol nincs ok (mert nem beszélhetünk róla) csak okozat, amely okozatért mindannyian fizetünk egy életen át. Mert nem elég, hogy mindenkinek el kell tartania (a családján, és a korábban dolgozó, bennünket felnevelő, de ma már idős nyugdíjas éveit megérdemelten töltőkön kívül) legalább még egy embert, akihez -bocsásson meg a világ, de meg kell jegyezzem- az égvilágon semmi közünk, hanem még a medret is felújítjuk! Azt a medret, amit nem mi szennyeztünk be és amelyet most sem mi koszolunk szeméttel, lopott holmival.
Szóval ez így azért már egy kicsit sok! Főleg úgy, hogy manapság már duplán, triplán fizetünk mindenért, hogy másoknak egyáltalán ne is kelljen. Soha, semmiért! Na ez itt a probléma kérem, hogy így mennek itt a dolgok, nem a rendvédelmi nyugdíjas! Remélem -ismét- segíthettem!
1 megjegyzés:
És az utóbbi időben felerősödött esténként a szennyvízszag is sajna.
Valahol a közelben ereszthetik a patakba, egészen penetráns szagot áraszt!:S
Valószínűleg felveszem a jegyzővel a kapcsolatot,mert ez mármár tűrhetetlen.
Megjegyzés küldése