1956: -AZ EGYRE TÖBB SZEMPONTBÓL ÉRDEKES OKTÓBER 23.

Hello kedves olvasó!

No, szedjük össze, hogy mink van! Október 23. nagyon sok szempontból fontos, mondhatni az egyik legjelentősebb állami ünnepe hazánknak. Ezen a napon emlékszünk meg az 1956-os Forradalom hőseiről, áldozatairól. Arról a rengeteg fiatal, középkorú és idős idealistáról, férfiakról, nőkről, gyermekekről, munkásokról, értelmiségiekről, parasztokról és diákokról akik hitték: -lerázhatják magukról a kommunista igát. Azokról az egyszerű emberekről, akik a főváros utcáin leltek hősi halált, miközben molotov koktélokkal, puskákkal harcoltak a szovjet harckocsik, ágyúk, vadászgépek ellen. Azokról a politikusokról, képviselőkről, miniszterekről, miniszterelnökről, akik a történelmi eseményekben vállalt szerepük miatt kerültek a bitó, a kivégző osztag elé.

1956-ban ez az icipici ország, történelmében talán utoljára képes volt megmutatni az egész világnak, hogy milyen az, amikor maroknyi elhivatott, a szabadságot hozó esetleges szebb jövő reményében meghalni is képes ember sokszor az egyértelmű és biztos halálba rohanva harcolt a szovjetek -a világot egyszer már végigtaposó- hadigépezete ellen, elévülhetetlen érdemeket szerezve önmaguk és egész hazánk számára!

Harcolni egy sohasem volt, nemlétező demokráciáért, a kommunista önkény iszonyatos hatalmával szembefordulva, esélyt gondolni a szabadságot vágyó emberi szív és emberi akarat céljai mögé! Ilyen -ma már- történelmi eseménysorozat teszi a tragédiára visszaemlékező magyar embert emberré ma, Magyarországon! Az 1956-os forradalom során véghezvitt egyéni tettek sokasága lehet (és kell hogy legyen) intő példa minden ma élő magyar ember számára! Mindenki számára, aki ma e félelemtől vezérelt áldemokráciában él és gondolkodik.

Mondom ezt azért, mert ahogy a SIKER vs KUDARC című írásomban nemrégiben említettem, a választások óta eltelt röpke másfél évben a közöny és a félelem országává vált szeretett hazánk. Azt most még nem tudom eldöntetni, hogy a közönyt a félelem táplálja "csupán", vagy tényleg ennyire "agymosott" a sok lakó, de egy biztos, az 1956-os események során, vagy azok okán erőszakos halált halt sok száz magyar ember halála nem lehet értelmetlen halál! Mert értelmetlenné válik abban a pillanatban, ha mi, kisemberek tovább tűrjük a főbohóc, a paranoiás uralkodó és holdudvara ámokfutását.

Én -idealistaként- azt gondolom, hogy soha többé nem lesz szükség az 56-os hősök példájának követésére! Azt gondolom, hogy nem kell semmilyen erőszaknak történnie, nem kell vérnek folynia semmi esetre sem!
Hiszem, hogy azok az emberek, akik  most leginkább (az összes fontos államhatalmi szerv, hatóság, állami cég élére a saját embereik helyezésével, hamis alkotmányozással, visszamenőleges jogalkotással, az egyszerű ember vérének szívásával, de leginkább) a hatalmuk bebetonozásával vannak elfoglalva, végre felébrednek és meghallják a "zemberek" hangját! Hiszek benne, hogy az ős szavazók végre rádöbbennek: -nem ilyen lovat akartak! Hiszek benne, hogy lehet heti tíz-tizenöt új adónem kiagyalása nélkül is úgy is gazdaságot építeni, hogy abba nem rokkan bele az, akiért ez az egész, a hatalom szerint folyik! Hiszek abban, hogy azok, akik a vezér szavát isszák, végre nemcsak nyelnek majd, hanem köpnek is!

És, hogy miért gondolom így? Nos, a válasz egyszerű: -semmiképp nem idealista, mondhatni, már-már naiv észjárásom mondatja ezt velem.  A közelgő 56-os megemlékezések furcsa alakulása hagyott nyomot bennem, nem kicsit, nagyot! (Hogy kissé kicsavarva egy korábban volt másik "legnagyobbtól" idézzek.) Ugyanis manapság már nincs nap, hogy az ország különböző pontjain, egyszerre több helyen ne lenne (immáron hetek óta) félpályás forgalomlassító demonstráció. Ugyanis az Egymillióan a Sajtószabadságért október 23-ra, az Erzsébet hídhoz tervezett és engedélyezett tüntetése (ami, mint tudjuk igen közel van az Astoriához), a Magyar Szolidaritás Mozgalom által szervezett budapesti tüntetések vélhetőleg óriási tömegeket mozgatnak meg majd. Sokkal nagyobbakat, mint bárki gondolná és bizonyosan sokkal több embert vonz majd egy-egy, a pártokon és a Parlamenten kívüli ellenzék által szervezett tüntetés, mint ahány embert a FIDESZ az Astoriához tud hívni. 

Biztosan nem így kellene "ünnepelni"

Talán valóban Brüsszel az igazi oka annak, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr nem jelenik meg hazánk e jeles ünnepén sem az Astoriánál, sem máshol az országban. Talán valóban hónapokkal ezelőtt leszervezték a helyettes dél amerikai útját. És lehet, hogy Semjén fővadász úrnak is valóban halaszthatatlan lőnivalója akadt 23-ra Ausztráliába. (Szinte látom, ahogy a hírt hallva szarik be egyszerre az összes kenguru.) És hát az egyetlen, a pótolhatatlan vezér nélkül tényleg nehéz lehet nagyszámú hívet összeverbuválni a hagyományos FIDESZ nagygyűlésre. Talán Kósa, Szíjjártó, Lázár tényleg nem elég nagyvolumenű személyiségek ahhoz, hogy a vezért egy ilyen nagygyűlésen pótolhatnák.

És így sem

Minden esetre ez a nagygyűlés, érdekes módon már nem lesz megtartva. Ahogy sok egyéb, a Miniszterelnökség által korábban leszervezett ünnepi megemlékezés is elmarad. Még emlékszem, amikor Demszki Gábor urat, a korábbi főpolgármestert rendre tojászápor várta, amikor csak megszólalt. A "demokratikus" ellenzék (fizetett emberein keresztül) már akkor is így működött. Vagy alattomosan, a háttérből támadt az ellenségnek gondolt másként gondolkodókra, vagy ahogyan most is, egyszerűen legyalulta azokat. 
Most valahogy mégis mintha inába szállt volna a bátorsága a "hatalmasoknak". Bár úgylehet: -igazuk is van. Én sem blamálnám magam ilyen hangulatban. Ám meglehet nem a blama, a  leégés lenne a mostani közhangulatot ismerve a legnagyobb gondja hős vezetőinknek. És én pont ezt nem akarom, ahogy ők sem, így nem is baj, hogy még (ha csak egy napra is, de) eltakarodtak. És ezt ráadásul még jó előre be is jelentették! Többen, több helyen nem lesznek ott. Szerintem ezek éreznek valamit, és az nem a győzelmi mámor! Remélem segíthettem.