2011. október 26., szerda

THE SLIDER (Egy újabb megérkezés)

Hello kedves olvasó!
Dél körül érkeztem meg újra. Szerencsére olyan tűző napsütésbe öltözött a tér, hogy nagyon nem tűnt fel senkinek az "érkezésem". Mint bármikor korábban, most is sikerült az V. kerületbe landolnom, most azonban kissé távolabb a Parlament épületétől, valahol a Nádor utca környékén, egy kis parkban került erre sor.
Miután a park fás, bokros része jótékonyan takarta el az ilyenkor törvényszerűen bekövetkező fényjelenséget, az egész nem volt feltűnőbb egy normál fényképezőgép vakujának felvillanásánál. Ezért aztán teljes nyugalommal léptem ki a déli forgalomba. Semmilyen elsőre feltűnő dolgot nem észleltem. Nem volt polgárháború, nem voltak cigány rendőrök, sem médiahatalom, mint a korábbi világokban, bár a köztévé volt székháza fölé épített MTV Torony tetszetős látvány nyújtott az egyik korábbi utazásom során. (Lásd: THE SLIDER sorozat)
De itt ebben a világban nem volt semmi feltűnő. Legalább is elsőre semmiképp. Az utcák (még itt, a belváros szívében is) kellően koszosak voltak, a forgalom nagyon erős és az autókat (többnyire) belsőégésű motorok hajtották. Persze ennek megállapításához semmilyen tudományos igényességre nem volt szükség. Elég volt beleszagolni a levegőbe. Az emberek sokasága, a sietős léptekkel haladó pesti polgárok látványa olyan ismerős volt. A park egy-két padján csak néhány hajléktalan ücsörgött, fejüket a napfény felé fordítva próbáltak némi energiához jutni. Egyikük egy ötliteres kannából bort ivott.
Talán végre hazaértem? Igen. Ez a Budapest nagyon erősen hasonlított arra, ahonnan eljöttem. Persze oly sok verziót láttam már, hogy a gyanakvás -miszerint ez megint egy új világ- már a lényem részévé vált, így kellő óvatossággal kezeltem ezt a gondolatot. A Nádor utca felől elindultam hát a Kossuth tér felé, hogy kicsit körbenézzek és ekkor ért az első negatív hatás.
A volt Földművelésügyi Minisztérium épületének bejáratától kígyózó sorokban álltak az emberek. Ebben a világban a forgalom úgy volt megszervezve, hogy a villamoson kívül a Kossuth téren más nem járt, így az emberkígyó farka egészen a Parlament hatalmas parkolóját övező (vagyis a Kossuth teret szabályosan kettészelő) drótkerítésig ért és onnan tovább, talán még a rakpartig is, de ezt már nem láttam. Ez a látvány viszont kellően kíváncsivá tett ahhoz, hogy jobban utánanézzek a jelenségnek.
Mielőtt azonban kérdezősködni kezdtem volna (nem akartam magamra felhívni a figyelmet), úgy gondoltam, hogy, ha előbb csak figyelek. E gondolat menetét követve az épület homlokzatára tekintve állapítottam meg, hogy bizony az adóhivatal előtt állok, miután ott a "NAV Központi Elszámoltató Igazgatóság" volt látható. Keresgéltem az emlékeimben, hogy az én világomban volt-e ilyen igazgatósága a volt APEH-nek, de nem élt bennem ilyen emlék, így inkább közelebb lépdeltem (mint aki csak arra sétál), hátha a sorban csendesen álldogálók egy-egy beszélgetésébe bele tudok hallgatni.
Ez a terv jónak bizonyult, bár őszinte döbbenet lett rajtam úrrá, amikor egy fiatal pár néhány szavát sikerült elkapnom. A beszélgetésből kiderült, hogy az említett hatóság a legújabb adózásról szóló törvény hatályba lépését követően (mint megtudtam, ez az érkezésem előtti évben történt) fel kellett hogy mérje -mintegy népszámlálás jelleggel- az összes polgár vagyoni helyzetét. Ehhez hatalmas költségvetést, újabb, szélesebb körű nyomozati jogköröket, és óriási apparátust kapott. Így egy háromnegyed év alatt végre is hajtotta ezt a feladatát.
A nyomozás végén tett megállapítások alapján ugyanez a gépezet megkezdte az elmaradt adók beszedését. Az összeghatár határozta meg az egyes adózók sorsát. A hatalmas adócsalások elkövetőire, bírósági tárgyalás nélkül azonnal teljes vagyonelkobzás és előzetes letartóztatás várt. (Mondjuk a terv eddig tetszett is.) Az idézőjelben kisebb kihágások elkövetői "csupán" a vagyonukat (cégüket, házukat, autójukat) veszítették el, és nyolc napos eljárásokban felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték őket azzal, hogy amennyiben a családtagok vagyonvizsgálata újabb szabálytalanságot tár fel, a büntetést letöltendőre váltják át. (Drákói szigor az már biztos.) Ám a vizsgálatok alól egyetlen magyar állampolgár sem bújhatott ki, így szinte kivétel nélkül mindenütt talált a hatóság kisebb-nagyobb hibát.
Például számba vették a törvény hatályba lépése előtt öt évet, majd a legjobb évet alapul véve pótlólagos adó megfizetésére köteleztek mindenkit, természetesen visszamenőleg, a kamatokkal és a büntetés! összegével együtt. Miután minden családhoz tartozott egy olyan közelebbi (vagy távolabbi) rokon, aki felfüggesztettet kapott, hát persze, hogy hanyatt-homlok rohantak a "zemberek" befizetni a büntetést, nehogy becsukják családtagjaikat.
A beszélgető fiatal pár például a két évvel korábban megtartott lakodalmuk menyasszony-táncának és a kapott ajándékok értékének összege után kellett, hogy fizessen. Persze az eltelt idő igencsak felduzzasztotta a "tartozást". Az adó, a bírsággal és a kamatokkal együtt jócskán meghaladta a menyasszonytánc bevételét. Úgy két és félszer. Ahogy hallottam, az első  gyermek vállalását tolták ki ez miatt további egy évvel. Ráadásul az "adótartozás" befizetését egy személyi hitel felvétele előzte meg. Mert ugye mégis miből?!
Elgondolkodtam a hallottakon. Sok párhuzamos világ Budapestjein jártam már, és az épületeket, meg a magyar nyelvet leszámítva egyik sem hasonlított nagyon a saját dimenzióm Budapestjéhez, de elég régen keresem a saját világomat és amikor eljöttem, a hangulat, a bevezetett új és még újabb ún.: "kis adók", a visszamenőleges jogszabályalkotás, a nyugdíjak államosítása, majd megnyirbálása miatt közel hasonló volt. Minden esetre elég sok idő telt el ahhoz, hogy azt gondoljam: -talán hazaértem!? Az ugrást időzítő berendezés kijelzője szerint volt még pár órám a következő "csúszásig, így az jutott az eszembe -e gondolati fonalon megindulva- ennek most utánajárok.
Otthagytam hát a hatalmas sort, és a lépteimet megszaporázva átszaladtam a tér túloldalára, hogy kicsit közelebbről megnézhessem azt az "ideiglenes" fotókiállítást, amelyhez hasonló az én világomban is elfoglalta a fél Kossuth teret. A kiállítás plakátszerűen agitáló hatalmas színes képei, a legnagyobb megdöbbenésemre I. Viktor király két hónappal korábbi koronázásának pillanatait örökítették meg. A képek tanulsága szerint a magyar keresztény értékrendet valló királyt XVI. Benedek pápa koronázta meg a Mátyás templomban. A templom  környékén álldogáló hatalmas tömegben viszont egyetlen mosolyt nem láttam az emberek arcán. Egyedül a király mosolygott a kiállítás egyik utolsó nagy csoportképén, ahol holdudvara közepén feszített, a koronázási ékszerekkel. Jobbján fényes operett egyenruhában Navracsics miniszterelnök, balján pedig (a képaláírás szerint I. Udvari tanácsadóként) a volt köztársasági elnök állt.
Mindezt látva úgy döntöttem, hogy a következő ugrásig hátralévő időben valahol meghúzom magam, mert ez biztosan nem lehet az én világom. Ott ugyanis a legutóbbi időben már úgy állt a helyzet, hogy Orbán Viktor nemhogy király, vagy önkormányzati képviselő de még egy egyszerű közös képviselő se nagyon lehetett volna. Remélem segíthettem!
Megjegyzés küldése