2012. január 13., péntek

Hát persze, hogy van véleményem tisztelt doktor úr!

Hello kedves olvasó!
A szavazás lezárva?
No. Az van, hogy ki kell elemeznem ezt az esetet, így nem árt, ha a részletek nem sikkadnak el. Ugye felteheted a kérdést: -minek a Köztársasági Elnök, ha nincs köztársaság? Azóta rájöttem magam is, hogy ez egy hülye kérdés és kérlek engedd meg, hogy megmagyarázzam miért az.
A Magyar Köztársaság megszűnt 2012. január elsején, helyette az új, hivatalos elnevezés Magyarország. Ugyan pontosan nem értem, hogy például erre mi szükség volt, de legyen: -egyáltalán nem hiszem, hogy majd ezen bármi is múlhat később, egy esetleges elszámoltatásnál. (Már, ha lesz ilyen, de az sem baj, ha nem lesz, csak egyszer végre jussunk már el oda, hogy valóban tanulunk a múlt hibáiból.) A Magyar Köztársaság, a harmadik köztársaság jogilag ugyanis tovább él, hiszen az ország államformája változatlanul köztársaság, így a legfőbb közjogi méltóság elnevezésén nincs mit változtatni.
Hangsúlyozom: -jogilag! Ugyanis a csendben, majd később -mondjuk napjainkban- egyre hangosabban épülő hazai diktatúrát hívhatjuk bárminek, a lényegen, nevezetesen azon, hogy a hely ahol élünk az minden, csak nem egy demokratikus köztársaság, nos e tényen az elnevezés nem változtat. Ennél már csak az lett volna szebb, csak az lett volna nagyobb cinizmus, ha nem változtatják meg az ország nevét és marad a Magyar Köztársaság, miközben a hatalom birtokosai az elmúlt másfél évben nem tesznek mást, mint előkészítik a Duna jegét. A koronázásra.
Magyarország tehát továbbra is egy köztársaság, élén a Köztársasági Elnök úrral: Dr. Schmitt Pállal. (Remélem én jól írtam le a nevét. Ennyi azért neki is jár.) Miután én nem vagyok sem alkotmányjogász, sem politológus, hát engedtessék meg nekem, hogy a gondolkodó átlagember szemével szemlélve a rendszert mondjam el a véleményem. A fékek és ellensúlyok rendszerében egy demokratikus köztársaság elnöke -a kifejezés jó értelmében- mindenki felett áll. Felette áll a pártok civódásainak (és hát láttunk már ilyet: -azért, ha kell ki is osztja őket időnként.) Felette áll a jobboldaliságnak ugyanúgy, mint a baloldali beállítottságnak. Ugyan a mindenkor hatalmat birtokló demokratikusan megválasztott többség juttatja e hatalomhoz, és ez tény, ám e hatalommal ezután élnie és nem visszaélnie kell. Különösen nem úgy, hogy mindezt az őt a történelemkönyvekbe juttató pártot kiszolgálva, annak elkötelezett híveként teszi.
A köztársaság elnöke tehát -szerintem legalább is- a demokrácia, a demokratikus eszmék legfőbb, pártsemleges, kikezdhetetlen, támadhatatlan őre kell hogy legyen. Olyan ember, akire hazánk lakóinak igen nagy többsége  (saját politikai beállítottságától abszolút függetlenül) felnéz. Olyan ember, akit mindenki tisztel. Olyan ember, akire ha ránézek a fentiek jutnak az eszembe, mert megtestesíti mindazt, amit én a demokráciáról gondolok érzek és tudok.
Magyarország Köztársasági Elnöke azonban nem ilyen. A hivatalba lépése után rövid idővel a Nemzet Tolla, a Nyelv Elkötelezett Híve, a Helyesírás Felkent Papja saját rövid bejegyzésével, idézem: "Első álamfői látogatásom első álomásán. Köszönettel: Schmitt Pál" picit odabaszott ennek az imidzsnek. Aztán a rövid idő múlva megszellőztetett ügynöki múlt sem vetett rá túl jó fényt és sajnos nem emlékszem rá, hogy hogyan is lett megmagyarázva mindez akkor. Írom: -sajnos, miután egy megnyugtató válaszra biztosan emlékeznék. Nem sokkal ezek után azonban "végre" megkezdte a "valódi" elnöki munkát is.
Ám nemhogy fék, vagy ellensúly nem volt, hanem valóságos aláírógéppé változott, aláírva minden egyes, a Fidesz által megalkotott, benyújtott és megszavazott olyan törvényt, amelyek meg a demokratikus folyamatoknak basztak oda. (Nem sorolom fel, mert majd minden írásomban megteszem.) Csak egy icipici normakontroll, vagy alkotmányossági felülvizsgálat! Vagy valami! Legalább egyszer! Az alkotmányosság látszatát keltve mondjuk. Azt nem bántam volna. De ilyen nem történt, mióta Schmitt úr regnál.
Valahogy így!
És akkor jött a plágium vádja. Elgondolkodtam rajta és arra a következtetésre jutottam, hogy a mát övező médiaszabályozás mellett alaposan meg kellett ezt a csontot a hvg.hu újságíróinak rágni, mielőtt kiköpték. Így valószínűleg ezt meg is tették a nyilvánosságra-hozatal előtt. Nagy fába vágták a fejszéjüket az biztos! Akkor most doktor, vagy nem doktor? Köztársasági elnök, vagy nem? Ő írt 180 oldalt, vagy a bolgár tudós? Erről meg egy korábbi, talán belga eset jutott az eszembe, amikor egy hírhedt pedofil bűnöző, átszállítás közben megszökött a hatóság őrizetéből. Másfél óra múlva a rendőrség újra elfogta ezt a férfit, ám a bel-és igazságügy miniszterek, valamint az országos rendőr-főkapitány mégis azonnal lemondott, (elfogás ide, vagy oda) mert ez egy demokráciában (az egyszemélyi felelősség elvű hierarchiákban) így dukál. 
A különböző összeesküvés-elméleteket gyártók kitalálták már rég, hogy a Fidesz számára -miután végre rájön, hogy a gazdasági szabadságharc nevű ámokfutást tényleg fel kell adnia- a legkisebb presztízsveszteséggel az járna, ha (a valamilyen okból lemondó) államfő helyét a kormányfő venné át. Így nem kell távoznia a politikából és pártja számára is időt nyerne. (A Parlament biztosan megszavazná ezt a zsíros orosz példát.) Magyarán: -nem kell sok időt várnunk és hipp-hopp, csodák csodájára Orbán Viktor úr máris köztársasági elnök lehet. (Na meg a hadsereg főparancsnoka, ami azért nem olyan jó hír, főleg ha a rendőrség nem állna mellé, mert szerintem nem.)
Eddig az elmélet, amit én még azzal toldanék meg, hogy e plágium talán már akkor is ismert volt a miniszterelnök (és pártja) előtt, amikor Pali bácsiból elnök lett. Most viszont eljött az idő, hogy kiszivárogtassa azt amit Schmittről tud. Az elnök lemond és szabad az út a mi kis magyar Putyinunk számára. Lehet, hogy így volt? Lehet, hogy már korábban is ezek miatt volt olyan szolgalelkű a köztársaság elnöke? Ki tudja? De azért te, kedves olvasóm, gondolkodj el ezen. Remélem segíthettem.
Megjegyzés küldése