Kell, hogy legyen ma is valami, ami jó!
(ha más nem is, akkor a mai bejegyzésből áradó akarat.)
2011. július 19., kedd
2011. július 11., hétfő
ZAVARKÓ LACI EMLÉKÉRE!
Hello kedves olvasó!
Amikor aztán felrobbantotta a reggelemet ez a hír, akkor annyi gondolatom támadt, hogy összegyűjtögetni is értelmetlen lett volna. Délután aztán (vagyis most), mivel még mindig nem cáfolta senki a hírt, mégis tollat ragadtam, mert annyira bánt a dolog, hogy ki kell írnom magamból. Az írás témája lehetne a veszteséget szenvedett szülők fájdalma, vagy Laci gyermekének, testvérének, barátnőjének, barátainak, vagy a zenekar tagjainak a fájdalma, de minek!? Ezt te (aki most e cikket olvasod) ugyanúgy érzed mint én, és mindenki a szerette Lacit.
BEYOND! Ha valaki nem tudná, segítek. Ez egy angol kifejezés, ami egyben egy hazai trash metál zenekar neve is. Jelentése (az én szigorú angolommal): -valamin túl. Kicsit sorsszerű elnevezés. Különösen a tegnap esti események és a hozzá kapcsolódó hírek tükrében.
A zenekar dobosa Zavarkó Laci. Sokan a városban Zacsiként ismerik, mások (nagyon sokan) meg onnan, hogy ő üzemeltette a gyöngyösi Török Ignác utcában található Csillagkapu nevű üzletet, ahol játékszoftverek tömkelegét vehetted, cserélhetted, akármi. Olyan nem nagyon volt, amit Laci ne tudott volna beszerezni.
A mi ismeretségünk nagyjából úgy húsz évre tehető, melyben ugyan nem találkoztunk minden nap, de ő és az öccse a fiatalságom szerves részei voltak, ahogy én is az övéknek. Annyira, hogy a mind a mai napig ha összefutunk, órákig tudunk sztorizni és beszélgetni a régmúlt dolgairól, vagy napjaink eseményeiről. Lacival manapság többnyire vagy a boltnál találkozom, ahová általában az öccse tetováló üzletébe megyek, vagy Mátrafüreden futunk össze, ahol egy jó kávé vagy üdítő mellett -a motorozás szünetében- dumálunk filmről, zenéről, politikáról, motorokról.
Vagyis csak dumáltunk, mert Laci tegnap meghalt. Ma (2011. július 11.) reggel nyolc körül hívott egy közös ismerősünk, hogy tájékoztasson a történtekről. Röviden csak annyit mondott, hogy Laci és két másik motoros, Mátrafüred és Sástó között haladtak felfelé a motorjaikkal, amikor az egyik kanyarban, velük szemben VAGYIS KONKRÉTAN AZ Ő SÁVJUKBAN- feltűnt egy idős férfi a kocsijával. Az első motoros még valahogy elkerülte az ütközést, a másodikat elütötte és Lacival frontálisan ütközött. Ha jól tudom, ezután Lacit mentőhelikopter szállította a miskolci kórházba, ahol tegnap, azaz 2011. július 10-én, 23:00 után elhunyt.
Engem (és gondolom nem vagyok egyedül ezzel) nem nagyon hagy nyugodni a gondolat, hogy ez történt és hogy talán nem is igaz a hír. Most délután egy van, és több más helyről is megerősítették már, mégis csak nehezen fogom fel, hogy ez történt, hogy ez megtörténhetett. Laci nem volt az az idegbeteg motoros, akiről simán feltetted, hogy bármikor elpusztulhat az úton. A legutóbbi (egy hete zajló) beszélgetésünkkor éppen erről a típusról is szó esett köztünk és Laci megvetően nyilatkozott róluk, azzal, hogy a motorosok rossz hírét az ilyen emberek keltik. Ő maga nemrég vett egy ugyan nagyobb, de modernebb és éppen ezért biztonságosabb motort. Amikor beszéltünk róla, (az új járgányról) külön kiemelte a gumik tapadásának fontosságát. Szó esett ún.: bukógombáról (bármi is az), jó minőségű gumikról, ésszel motorozásról.
Sok idiótával szemben Laci nemcsak szeretett, de tudott is motorozni, hiszen még szinte gyerek volt, amikor már egy Jawa Mustangot hajtott. (Épp erről is beszéltünk akkor.) Az MZ ETZ korszaknak pedig magam is részese voltam, igaz csupán utasként. Engem ugyanis -sok barátommal ellentétben- valahogy nem érintett meg a szabadság-érzés e formája. Bevallom férfiasan, a két lábamon, gyalog egyenesen menni is nehézséget jelent. Így születtem. Nem vagyok motorkerékpárra való.
Amikor aztán felrobbantotta a reggelemet ez a hír, akkor annyi gondolatom támadt, hogy összegyűjtögetni is értelmetlen lett volna. Délután aztán (vagyis most), mivel még mindig nem cáfolta senki a hírt, mégis tollat ragadtam, mert annyira bánt a dolog, hogy ki kell írnom magamból. Az írás témája lehetne a veszteséget szenvedett szülők fájdalma, vagy Laci gyermekének, testvérének, barátnőjének, barátainak, vagy a zenekar tagjainak a fájdalma, de minek!? Ezt te (aki most e cikket olvasod) ugyanúgy érzed mint én, és mindenki a szerette Lacit.
Azt a Lacit, aki a véleményét mindig határozottan képviselte, sokszor talán megosztó személyiségként, de akik ezért haragudtak rá, azok valószínűleg nem ismerték eléggé őt. Ő ilyen (volt), így kellett elfogadni. Nem ismerték a legapróbb szófordulatra is rácsapó és abból viccet faragó Lacit, aki egy-egy ilyen gyorsan jött poénon is úgy tudott szívből, sokáig (és rendkívül hangosan) röhögni, ahogy csak kevesen. Nem ismerték a húsz éve foggal-körömmel ugyanabban a bandában muzsikáló zenészt, akit hitt a Beyond jövőjében és sikerében. Hitt, mert -őt ismerve- már rég nem csinálta volna.
Annyira mások vagyunk, voltunk. Ha meg akartál nézni egy filmet, muszáj volt előtte beszélni Lacival, aki ha már látta és még az orrát is felhúzva, két aprót kiköpve azt mondta -mert szavajárása volt-, hogy szar (ahogy csak ő tudta mondani, azt hogy szar, ha szerinte valami szar volt és ha valami szar volt, akkor két aprót is mindig kiköpött mellé), akkor azt a filmet feltétlenül meg kellett néznem. Ennek ellenére nagyon bírtam őt. Tetszett, ahogy így negyvenen túl élte az életét. Amit -ugyanúgy mint én- nagyon szeretett. Állítom ezt annak ellenére, hogy sokat zsörtölődött a dolgokon, hogy sokszor morgott ezért, vagy azért. De ő ilyen volt, így kellett elfogadni.
Laci! Most aztán jól elmotoroztál innen bazd meg! Ez tényleg szar! Úgy meg aztán nagyon szar (ezt is mindig így mondtad, jól kihangsúlyozva még a "nagyon" szót is), hogy nem is tehetsz róla. Mátrafüreden sokszor futottak össze az útjaink, szinte heti rendszerességgel, immár évek óta. De a te utad, ugyanott tegnap véget ért. Nyugodj békében barátom! Szerintem most nem nagyon segíthettem.
2011. július 10., vasárnap
EGY HAZUGSÁG MARGÓJÁRA!
Hello kedves olvasó!
Bár a cikk címe a nyári időszakra jellemző hír nélküliségre utal (ha szabad ezzel a ronda szófordulattal élnem), de nem ma és nem ezen a blogon. Mert elég csak egy kicsit figyelni, és máris kitűnik a gyémánt a disznószarból. Én például pont ma olvastam arról, hogy a hamburgeradót hitelrontásnak veszik a nagy élelmiszergyártók, hogy az angyalföldi gyilkos előzetes letartóztatásba került, hogy meleg rekordok dőltek meg, hogy teltházas a Balaton Sound, hogy a mesterképzést választók diplomáival nem nagyon tudnak mit kezdeni a fejvadászok.
A másik ilyen esemény, ami manapság Jóri Andrást -az újságírók számára is- fontossá teszi az az, hogy Jóri szerint, a szociális konzultációval kapcsolatos vizsgálat sem fog tudni kifutni az év végégig, azaz a hivatal megszűntéig. Ilyenformán a biztosnak közigazgatási határozatot kell kibocsátania a KEK KH-val szemben.
Micsoda kifinomult módszer! Micsoda stílus! Ez aztán igen kérem! Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, versenyhivatal, médiahatóság. Még szerencse, hogy a jegybankot nem tudja megszüntetni, (vagy ahogy ők mondják: -átszervezni) különben már Simor András is elmehetett volna a levesbe. Kicsit nehezen hiszem el, hogy mindezt nem látják sem a "zemberek" (gondolok itt arra az egyezer-ötszáz tisztújító elvakult "B" közepes Fidesz küldöttre) , sem pedig az átlagos (és nem feltétlenül jobb oldali érzelmű) választók! Pedig csak egy kicsit kellene gondolkodni. Csak egy ici-picit!
Bár a cikk címe a nyári időszakra jellemző hír nélküliségre utal (ha szabad ezzel a ronda szófordulattal élnem), de nem ma és nem ezen a blogon. Mert elég csak egy kicsit figyelni, és máris kitűnik a gyémánt a disznószarból. Én például pont ma olvastam arról, hogy a hamburgeradót hitelrontásnak veszik a nagy élelmiszergyártók, hogy az angyalföldi gyilkos előzetes letartóztatásba került, hogy meleg rekordok dőltek meg, hogy teltházas a Balaton Sound, hogy a mesterképzést választók diplomáival nem nagyon tudnak mit kezdeni a fejvadászok.
Szóval van miről írni gazdagon, engem mégis egy kisebb hír fogott meg. Megszűnik, egész pontosan átalakul az ombudsmani hivatali rendszer. Míg korábban a különböző területeket (önálló hivatalként) egy-egy ombudsman felügyelte, addig ez a jövőben nagyjából úgy fog kinézni, hogy egyetlen ombudsman áll majd szemben a hatalommal, és a különböző területeket helyettes ombudsmanok felügyelik majd, valamint a személyes és közérdekű adatok védelmét, illetve nyilvánosságra hozatalát egy teljes új hatóság felügyeli majd.
Jóri András adatvédelmi biztos hivatala jogutód nélkül szűnik majd meg a kormány jelenlegi elképzelései szerint. És történik mindez úgy, hogy a posztot megszüntető és a helyére új hatóságot felállító kormány a biztos mandátumának nagyjából a felénél teszi meg mindezt. De nyilván mint minden korábbi, a demokráciát, a demokratikus alapelveket -véleményem szerint- súlyosan sértő kormányintézkedésnek, ennek is voltak érdekes előzményei. Jóri ezidáig három kormány regnálása alatt védte a pórnépet a hatalommal szemben. Kivizsgált minden egyes, a személyes adatok védelmével kapcsolatos bejelentést, továbbá eljárt minden olyan esetben, amikor közérdekű adatok valahogy nem akartak nyilvánosságra kerülni. Az egyik utolsó ilyen esete volt, amikor a kormány az ún.: Szociális Konzultációja során kibocsátott kérdőívein szereplő (és a személyes adatok kezelésére a mai informatikai hátteret tekintve egyértelműen alkalmas) vonalkódok meglétét, valamint a kérdőíveken szereplő adatkezelési nyilatkozatok jogszerűtlenségét firtatta.
Hát? Egy picit elgondolkodtató ez is. Különösen annak fényében, hogy Jóri András mandátuma nem mellékesen túlnyúlt volna e kormány mandátumán. (Ami nyilván kellően demokratikusnak tekinthető alapelv volt.) Érdekes azért is mert az elképzelések szerint az új adatvédelmi hivatalt már nem a Parlament, hanem a miniszterelnök javaslata alapján a köztársasági elnök nevezi majd ki és ez az új hatóság függetlenségét erősen megkérdőjelezi! (Ráadásul nemcsak demokratikus alapelvek, hanem -és ismét- európai uniós irányelvek is sérülnek az új, hazai adatvédelmi szabályozás megszületésekor.
Azt meg ugye tudjuk mindannyian, hogy a magyar nyelv védőbástyájaként elhíresült SP ha nem is tud helyesen írni, azért a nevét készséggel odabiggyeszti manapság bármilyen iratra, amit OV mostanában elé tol. És ugye nyilván nem a zenészcsávóról beszélek, amikor SP-t kiáltok, hiszen neki mi dolga akad a miniszterelnökkel. Hát mi ez, ha nem aggasztó hír.
Jóri Andrásról mindezeken felül két dolgot kell még tudni. Az egyik az, hogy személyiségjogi perben áll Navracsics miniszterelnök-helyettessel, Szíjjártó Péter miniszterelnöki szóvivővel, a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Hivatalával, valamint a Közigazgatási Minisztériummal. Ezen személyek és szervek ugyanis megsértették az adatvédelmi ombudsman jó hírét azzal, hogy vele ellentétben azt állították: -egyeztettek vele, mielőtt a Szociális Konzultáció kérdőíveit kibocsátották volna. Ami nem igaz, tehát köznyelven és a lehető legegyszerűbben leírva: -HAZUGSÁG! És az nem jó, ha egy ilyen dologban VAGY BÁRMELY DOLOGBAN hazugságon érjük, hazugságon érhető a kormány tagja, alkalmazottja. Dolgozzon az a postázóban, legyen szóvivő, vagy mondjuk maga a miniszterelnök helyettese! (Bár azt lassan kezdem -sajnos- megszokni, hogy OV másokkal végezteti el a piszkos munkát és kezdem érteni a miniszterelnöki szóvivő posztjának értelmét is.) És azért az példátlan, hogy az adatvédelmi ombudsman a kormány tagjait perli be! Amelyik országban ilyen előfordulhat, ott elég nagy már a baj!
A másik ilyen esemény, ami manapság Jóri Andrást -az újságírók számára is- fontossá teszi az az, hogy Jóri szerint, a szociális konzultációval kapcsolatos vizsgálat sem fog tudni kifutni az év végégig, azaz a hivatal megszűntéig. Ilyenformán a biztosnak közigazgatási határozatot kell kibocsátania a KEK KH-val szemben.
Amennyiben a KEK KH nem ért egyet a határozatban foglaltakkal, vagyis nem semmisíti meg a konzultáció során összegyűjtött személyes adatokat úgy bírósági perre kerül majd sor és az a furcsa anomália alakulhat ki, hogy az az új adatvédelmi hatóság pereskedik majd egy kormányhivatallal, amelynek a vezetőjét viszont a miniszterelnök jelölte ki.
Lázár János a párt tisztújító küldöttgyűlésén azt mondta, hogy nem kérnek bocsánatot a tempóért, amellyel dolgoznak. Van benne valami, ugyanis jól látható, hogy a kormány olyan ütemben akarja bebetonozni jelenlegi vezető szerepét, hogy már olyan apróságokra sem ad, mint a látszat. Aki ellentmond (és nem eltávolítható), annak egyszerűen megszünteti a hivatalát, így állítva félre a hatalom útjából, hogy egy, a saját embereivel megtöltött hatóságot hozzon létre.
Micsoda kifinomult módszer! Micsoda stílus! Ez aztán igen kérem! Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, versenyhivatal, médiahatóság. Még szerencse, hogy a jegybankot nem tudja megszüntetni, (vagy ahogy ők mondják: -átszervezni) különben már Simor András is elmehetett volna a levesbe. Kicsit nehezen hiszem el, hogy mindezt nem látják sem a "zemberek" (gondolok itt arra az egyezer-ötszáz tisztújító elvakult "B" közepes Fidesz küldöttre) , sem pedig az átlagos (és nem feltétlenül jobb oldali érzelmű) választók! Pedig csak egy kicsit kellene gondolkodni. Csak egy ici-picit!
Mert, ha valóban belegondolunk, akkor -hogy az ismert szóhasználatot idézzem- egyértelműen világossá válhat az emberek számára az a félelmetes tempó, ahogy valódi Bohócországgá válunk. Egy olyan országgá, amelyben majd mindenki hófehér maszkot visel és ahol -az ország neve ellenére- csak akkor szabad majd nevetni, ha a királynak is jó kedve van. Remélem segíthettem.
115. NAPIJÓ
2011. július 10. Vasárnap
Mondjuk szabadságra menni.
(Bár gondolom mindenkinek jó volt a vasárnap,
de nekem a legjobb, mert hétfőtől szabadság.)
114. NAPIJÓ
2011. július 9. Szombat
Nos, ha a mérték nem is mindig sikerül, azért a buli ott volt.
(Az egészből legjobban a ma délelőttöt sajnálom,
mert az meglehetősen haszontalanul telt. Ugye.
A sebek nyalogatásának egy ízletes -éttermi- ebéd vetett véget.)
2011. július 7., csütörtök
112. NAPIJÓ
2011. július 7. Csütörtök
Amikor már biztosan tudod, hogy kis idő múlva
egy picit (vagy éppen sokkal) jobb lesz.
2011. július 6., szerda
110. NAPIJÓ
2011. július 5. Kedd
Az, ha az egyik napon a szokottnál kisebb terhelés ér.
(Észreveszed a nap végén,
amikor nem vagy annyira fáradt.)
109. NAPIJÓ
2011. július 4. Hétfő
Elmélkedni egy borús napon.
(Sok értékes gondolatod teremhet így.)
106. NAPIJÓ
2011. július 1. Péntek
A késő esti órákban, letekert ablakokkal autózva
kicsit érezni a szabadság szelét.
2011. július 4., hétfő
Tisztújítás, no meg letartóztatások.
Hello kedves olvasó!
A Magyar Távirati Iroda szűkszavú közleményével kezdeném mai gondolatébresztő cikkemet:
A kora estig tartó tárgyalás után Sebes Péter, az egykori tárcavezető ügyvédje azt közölte, hogy védencét kémkedéssel gyanúsítja az ügyészség. A védő a helyszínen várakozó újságíróknak elmondta, hogy az ügyész fellebbezett a döntés ellen, így az még nem jogerős. A volt miniszter ügyvédje azt mondta, hogy a részletekről nem beszélhet, mert azok államtitkot képeznek.
Szilvásy Györgyöt – akit bilincsben vezettek a tárgyalóterembe – péntek éjszaka vették őrizetbe; az MTI információi szerint a Gyorskocsi utcai börtönben tartották fogva. Szilvásy a rá várakozó újságíróknak nem kívánt nyilatkozni. Szilvásy Györggyel együtt a délutáni órákban egy másik férfit is bilincsben vezettek be a tárgyalásra. Sebes Péter róla annyit mondott, hogy a férfi nem közszereplő.
Galambos Lajost, a polgári elhárítás volt vezetőjét kedd este gyanúsítottként hallgatta ki a Budapesti Katonai Ügyészség. A kémkedéssel gyanúsított volt vezetőt pénteken házi őrizetbe helyezte a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa. Szombaton gyanúsítottként hallgatták ki, majd szintén őrizetbe vették Laborc Sándort, a Nemzetbiztonsági Hivatal egykori főigazgatóját. Hétfőn több napilap is azt írta, hogy a katonai ügyészség bűnpártolással gyanúsítja Laborc Sándort a kémkedéssel meggyanúsított Galambos Lajos ügyében. (MTI)
 |
| Ő megmondja, mit kell kinyomozni. |
Hát az a minimum, hogy érdekes. Ilyen súlyos hibákat még a szocialisták sem vétettek, pedig ők aztán tudták, mi az az elkúrás. De vegyük sorjába az elmúlt néhány nap eseményeit.
Először is szükséges szólnom arról, hogy a Volt fesztivál végével, amely az Európai Uniós Elnökség egyik hivatalos záróünnepsége volt (ahol -szerencsére- Orbán Ráhel kisasszony főszervezőként dolgozhatott Szájer úr leánygyermekével karöltve), hivatalosan is véget ért az elnökség fél éve.
Az persze nyilván nem véletlen, hogy a Fidesz tisztújító küldöttgyűlése közvetlenül ezután történt. A szavazás természetesen a papírformát hozta, Orbán Viktor pártelnök, miniszterelnököt a jelen lévő lelkes ezerötszáz szavazó állva tapsolta és ünnepelte, miután elsöprő többséggel erősítette meg a pártelnöki székében. Engem a látvány kicsit félig a Hit Gyülekezetének Vidám Vasárnapjára, félig meg egy híradó részletre emlékeztetett az ötvenes évek derekáról. Ugyanis itt is, meg ott is állva tapsoltak. Ám a tisztújító küldöttgyűlésen pluszban még érdemes volt megfigyelni az ütemesen tapsoló öregasszonyok önkívületbe révedő arcát is. Hozzáteszem, ha ilyenek a küldöttek, akkor milyen lehet az egyszeri párttag, vagy nem adj Isten a pártra szavazó.
 |
| Ő kinyomozza. |
Ugyanitt ezután egy napok óta a sivatagban tévelygő szomjával kezdték inni a miniszterelnök szavait, aki rendkívül diplomatikusan nyilatkozott az elmúlt fél évben végzett munkáról, miszerint (a kormány és különösen a miniszterelnök) kiosztott egy két kokit meg sallert az izgága uniós képviselőknek. Hát ez aztán a diplomáciai hangnem! Nekimenni a szövetségeseinknek! Ez aztán a politikusi magatartás!
Megjegyzem, mindezt az az Orbán Viktor mondta, aki korábban (már vastagon miniszterelnökként) megpróbált ugyanennél az Európai Uniónál kilincselni a hat százalékos államháztartási hiány engedélyezéséért, ami (nyilván) nem vezetett eredményre, mert nem érdeke sem az országnak, sem pedig az EU-nak az engedélyezett hiánycél be nem tartása, így -kénytelen kelletlen- lefeküdt az EU-nak, betartva annak utasításait. Fekve pedig nem lehetett valami könnyű pofozkodni. Na mindegy.
 |
| Ő azt is megmondja, ki, mikor mehet nyugdíjba, mert ő mindent meg tud mondani. |
Maradt pár érve még a miniszterelnök úrnak, melyeket a papagájkommandó (értsd: Lázár János, vagy Szíjjártó Péter) szajkóz is rendesen minden fórumon, minden percben. (Mert, ha valamit sokszor elmondanak, az egy idő után nem csak a hallgatóság számára, de a hír kiagyalója előtt is igaznak, hihetőnek tűnhet.)
Ilyen érv az elszámoltatás is. Az az elszámoltatás, amely mint választási ígéret, kötelezően betartandó a Fidesz háza táján. Tény, hogy követtek el hivatali és/vagy köztörvényes bűncselekményeket sokan az elmúlt nyolc évben dolgozó vezetők közül és tény, hogy ez nem megengedhető senki számára! Legyen az az MSZP, vagy a Fidesz tagja! De ami most megy, az a legfinomabban fogalmazva is minimum érdekes. Először azokat a szocialista , liberális képviselőket, polgármestereket és a hozzájuk közeli vállalkozókat, önkormányzati dolgozókat csukták be, akik -hatalmukkal visszaélve- súlyos gazdasági bűncselekményeket követtek el. Helyes!
Ám ezek után jöttek a különböző szintű állami vezetők, majd manapság a két nemzetbiztonsági főigazgató és maga a titokminiszter jött a soron. Nyilván sok mindent nem lehet ezekről az ügyekről tudni (és ahogy hallom, még további nyolcvan évig nem is lesz minderről túl sok hírünk ugye), de éppen ezért koncepciószagú nagyon ez az egész. Úgy vélem, hogy senki nem nyugszik, míg -ezen az úton, apró, majd egyre nagyobb lépésekkel, szinte futva- el nem jut a "pártatlan" ügyészség magához Gyurcsány Ferenchez! (Megjegyzem, valószínűleg a volt miniszterelnök sokat hibázott az ezt megelőző nyolc évben, de nyilván nem lehet felelősségre vonni az elmúlt húsz év összes hibájáért.) De Orbán Viktor ezt megígérte a választóinak és amit megígér azt be is tartja. (A Fidesz szerint.) Szóval kicsit idegesít, hogy embereket vesznek őrizetbe pusztán politikai megfontolásokból, már nem először ezen a nyáron.
 |
| Ők meg vezetnek. Vagy megvezetenek? |
Bárki bármit gondolhat, mert szíve joga és nem is kell egyetértenie velem, mert az úgy demokratikus, és én amúgy is csak úgy hangosan elmélkedem, de nekem mégis az a véleményem erről az egészről, hogy nagyon veszélyes játékot játszik ma a kormány. Úgy lépdel a cérnavékony jégen, hogy közben folyamatosan az sugallja: -a jégpáncél vastag és erős, és a megoldások kulcsai kizárólag a Fidesz kezében vannak, melyeket nem fél használni sem. Eközben a Munka Törvénykönyvét a munkavállalókra rendkívül hátrányosan módosította, a lakosság magánnyugdíj-pénztári megtakarításait egyszerűen elvette az emberektől, szerzett jogokat kíván eltörölni, rokkantnyugdíjasokat kíván a munka világába visszaterelni úgy, hogy semmilyen munkalehetőséget nem kínál, vagy úgy, hogy mehet a féllábú meg a szívbeteg árkot ásni. Mondjuk Győrbe, ha Nyíregyházán lakik. És vagy eltűri, hogy (minimálbér)rabszolgává teszik, vagy semmilyen ellátást nem kaphat a jövőben. Sem ő, sem mások.
De érdekes módon az elmúlt egy évben egyetlen érdemi szó nem esett a cigányok munkába állításáról, egyetlen szó nem esett arról, hogy nyolcszáz-ezer ember a születésétől a haláláig -évtizedek, vagy harmadik generáció óta- nyugdíjasként, eltartottként, plusz jogokat birtokolva él ebben a csóró országban, és, ha szólni mersz ezért, akkor mindjárt rasszista vagy. Ahogy nem esik szó a kormány külsős (szakértői) szerződéseiről, közbeszerzést elkerülő beszerzéseiről, új és még újabb gépkocsiparkjáról és még sorolhatnám.
Lázár János szerint, mondanivalóját most rendkívül leegyszerűsítve (mely szavaiért még a tisztújító küldöttgyűlésen sem kért bocsánatot), mindenki annyit ér, amennyi vagyona van. Hát úgy látszik tényleg birka a magyar nép, ha ezek miatt a szavak miatt nem ment az utcára és nem gyújtotta fel fél Pestet, vagy a köztévé vadonatúj központját, vagy akármit. Mert e felfogás szerint az ország lakosságának egy igen jelentős része nem ér semmit. A látszatdemokrácia lassan a múlté és tényleg belépünk a nyíltan vállalt diktatúra időszakába. Ha hagyjuk. Remélem segíthettem.
2011. július 3., vasárnap
ADDICTOLOGIA CULINARIA (Magyar módra.)
Hello kedves olvasó!
ADDICTOLOGIA CULINARIA
Találtam (vagyis hát olvastam) a napokban egy meggyőző írást arról, hogy hogyan is eszünk mi magyarok időnként. Muszáj megosztanom veletek még azon az úton is, hogy a szerzőt idézve, szóról-szóra begépelem ide nektek. Íme az említett írás, az eredeti címmel:
ADDICTOLOGIA CULINARIA
 |
| Szalonnás Coke? Ok! |
"VANNAK RITKA PILLANATOK, AMIKOR ÚGY ÉRZEM, MENTEN MEGVADULOK, HA NEM KAPOK EGY HAMBURGERT (DUPLÁT, NANÁ, A SÁRGA-PIROS GYORSÉTTEREMBŐL).
Lehet, hogy ezekben a pillanatokban a vas utolsó kis nyoma is elfogy a szervezetemből, de inkább valamiféle addiktív dolog állhat a háttérben. Ez van, a hamburger az én heroinom.
Nyolc évvel ezelőtt költözött be hozzánk a Nagy Vörös Dög, akinek a táplálkozásával kapcsolatban sok mindennel riogattak sokat tapasztalt macskatartók: "Olyan kaját ne vegyél, mert valami kábszer van benne, hozzászokik, és mát nem eszik majd meg." Felelős állattartó módjára jól meg is ijedtem, és megvettem a méregdrága, jó minőségű(?) macskatápot, úgyhogy azóta az állat nem hajlandó mást (olcsóbbat) megenni. Nem vicc, hiába keverek a kajájába másfajtát, kiválogatja. Úgyhogy a tápok addiktív tulajdonságairól kialakult és határozott elképzelésem van. Az ennél is rosszabb hír, hogy ez nem csupán állatoknál, de az embereknél is hasonlóan működik. A magyarázatot a nem megfelelő minőségű, zsíros, cukros junk foodban kell keresni. Ez pedig, sajnos, nemcsak a laikus gyanúja, hanem orvosi kutatásokkal alátámasztott, bizonyított tény.
HAMBURGER ÉS HEROIN
 |
| De szép gyerek! |
A Nature Neuroscience című magazin a tavalyi évben közölte egy kutatás eredményeit, amely során azt vizsgálták, milyen hatással van a junk food az emberi viselkedésre. (A magyarul talán gyorskajának fordítható junk food a magas cukor-, zsír-, és szénhidráttartalmú ételeket, készételeket, a túlságosan feldolgozott, tartósított táplálékokat takarja.) A megdöbbentőt tény az, hogy a gyorskajafüggők pontosan ugyanolyan sóvárgást, elfojthatatlan vágyat éreznek az ilyen ételek után, mint a drogélvezők a napi adagjuk után. Igényeiket csak az egyre nagyobb mennyiségek elégítik ki, és elvonási tüneteket tapasztalnak, ha nem jutnak a megszokott dózishoz, vagy ha le akarnak szokni. A kísérlet segítői természetesen patkányok voltak, akik cukorkákat, szalonnát és az angolszász gasztronómiában oly kedvelt sajttortát, azaz gyorskaját kaptak huzamosabb ideig, ami miatt több dopamint termelt a szervezetük. Ettől jól érezték magukat, és hogy ez az állapot nem múljon el, még többet ettek. Dagadtak lettek, kényszeres zabálók, akik akkor sem voltak képesek lemondani a további habzsolásról, ha büntetésképpen kisebb áramütés érte őket. Némelyikük még a fogát is csikorgatta és remegett, ha nem kapta meg a napi adagját. A leszokás különösen nehéznek bizonyult, mert míg a kokainfüggőség után két nap alatt áll vissza a normális dopaminszint, ez az időszak az ételfüggőség esetén két hétre nyúlik.
KÓLA, KOKAIN, KOFFEIN
Vannak bizonyos ételek, italok, amelyek függőséget okozó hatásáról városi legendák keringenek. Egyeseket természetes vegyületeik miatt kívánunk újra és újra, mások, például a kóla, a hozzáadott anyagok miatt (voltak) addiktívak. A világ kedvenc szénsavas üdítőitalába az 1900-as évek elején még kokaint kevertek, de ma már (egyesek határozott sajnálkozására) csak a kokalevelekből kivont aroma kerül bele. Azt, hogy mégis okoz bizonyos mértékű függőséget, a cukor és a koffein kombinációjának köszönheti -napi egy liter fölött számolnunk kell az addiktív hatással. Koffeinfüggőség természetesen nem csupán a kólától alakulhat ki, ezt tudja mindenki, aki egyszer valaha nem kapta meg a reggeli kávéját. A koffein stimuláló hatású, energizál, sőt a fejfájást is megakadályozza. Az elvonási tünetek 12 óra elteltével jelentkeznek, fáradtság, tompaság, koncentrációzavar, rosszkedv, émelygés, hányás formájában. Ez a magyarázata annak, hogy olyan nehezek a reggelek, hiszen olyankor a szervezet már hosszú ideje nem jutott a szerhez. A kólától és kávétól tartózkodók sem kerülhetik el a koffein áldásos hatásait, az számos egyéb táplálékban megtalálható, így például a teában, a kakaóban, a csokoládéban, bizonyos üdítőitalokban és természetesen az energiaitalokban is.
A LEGVESZÉLYESEBBEK: CSOKI, CUKOR, SAJT ÉS HÚS
Egyes táplálékok pusztán természetes tulajdonságaikkal is okozhatnak fizikai függést, agyunkban ugyanis hasonló folyamatokat indítanak el, mint a narkotikumok. Az édességek, így a csokoládé is, szerotonint szabadítanak fel az agyban, ez pedig befolyásolja a hangulatunkat, a viselkedésünket, de még a szexuális étvágyunkat is. Nagyon leegyszerűsítve: ha csokit eszünk, boldogok vagyunk, ha pedig nem eszünk, vágyjuk ezt a boldogságot, ezért még többet veszünk magunkhoz belőle. A cukor más úton szerez kellemes perceket. Amint a véráramba kerül, megemeli a vércukor szintet, minek hatására a hasnyálmirigy inzulint bocsát ki, ez energiává változtatja a cukrot, és zsírraktározásra ösztönzi a szervezetet. A mértéktelen cukorfogyasztás tehát boldogságot és hízást idéz elő. Ráadásul nem csupán kémiai reakcióknak köszönhetjük a cukor okozta boldogságot, lelki okai is vannak, amiért édes ételekkel próbáljuk jókedvre deríteni magunkat. A boldogság és az édes íz összefüggését csecsemőként tanuljuk meg, akkor, amikor még semmi mást nem veszünk magunkhoz, csakis anyatejet. Az anyatej ugyanis édes, ettől leszünk jobban, ha gyötör az éhség, és ezt kapjuk akkor is, ha bármi másért sírni kezdünk. Miért is ne szeretnénk? A sajtot általában, mint egészséges ételt szokás emlegetni, pedig van egy tulajdonsága, amivel állítólag érdemes lenne vigyázni. A tehenek tejében nyomokban morfint mutattak ki, a kutatók szerint az állat így alakítja ki a megfelelő kötődést a borjával. (Mellékesen jegyezzük meg, hogy az emberi szervezet is képes morfint termelni.) És ha nem lenne elég a morfin, itt van még a kazein nevezetű fehérje is, ami lebomolva hasonló hatást fejt ki, mint az ópiátok. Sajtot ráadásul rengeteg junk foodban találunk, gondoljunk csak a pizzára, a sajtburgerekre, vagy a sajtos rágcsákra. A hús szintén az agy "örömközpontját" stimulálja, ezért olyan nehéz lemondani róla. Sok vegetáriánus beszámolt róla, hogy bár az elhatározás megvolt a húsmentes életre, többször neki kellett futnia, mert egy hétnél tovább egyszerűen nem bírta hús nélkül. Pedig egyes kutatások szerint a hús okozta megbetegedések évente kétszer annyi halálos áldozatot szednek, mint a dohányzás.
IDE NEKEM EGY HAMBURGERT!
 |
| A kóla szép is lehet. Mikroszkóp alatt. |
Az egészséges táplálkozás fanatikus hívei szerint a hamburgeradó (az egészségre káros ételek megadóztatása) igenis jó ötlet, hiszen az addiktív élelmiszerek csak akkor nem tudják kifejteni hatásukat, ha nem, vagy csak keveset eszünk belőlük. Márpedig, ha már kialakult a függőség, egyre többet és többet kívánunk, ami végső soron az egészség romlásához, elhízáshoz, komoly betegségek kialakulásához és drága kórházi kezelésekhez vezethet. A politikai csatározásokat hagyjuk meg a politikusoknak, és ezúttal csupán annyiban maradnánk, hogy a mértékletesség a lényeg. Kéthetente egy hamburger, hetente egy pohár kóla nem árthat többet, mint egy húszperces séta a fővárosban. A hús biztosította fehérjét néha pótolhatjuk babbal, a sajtnak pedig sokkal több áldásos hatása van annál, hogy ezentúl ne együk. A tej összetételében pedig nyugodtan bízzunk meg, a természet nem olyan hülye, mint a civilizált ember, tudja, mit csinál." (Forrás: Dani Ella)
És hát nagyon nem is kommentálnám mindezt, ha csak azzal nem, hogy az ételek fölött manapság kialakult politikai (és egyéb) viták kicsit mintha hisztérikusabbak lennének a kelleténél. Remélem segíthettem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)