2011. július 3., vasárnap

ADDICTOLOGIA CULINARIA (Magyar módra.)

Hello kedves olvasó!
Találtam (vagyis hát olvastam) a napokban egy meggyőző írást arról, hogy hogyan is eszünk mi magyarok időnként. Muszáj megosztanom veletek még azon az úton is, hogy a szerzőt idézve, szóról-szóra begépelem ide nektek. Íme az említett írás, az eredeti címmel:


ADDICTOLOGIA CULINARIA


Szalonnás Coke? Ok!
"VANNAK RITKA PILLANATOK, AMIKOR ÚGY ÉRZEM, MENTEN MEGVADULOK, HA NEM KAPOK EGY HAMBURGERT (DUPLÁT, NANÁ, A SÁRGA-PIROS GYORSÉTTEREMBŐL).
Lehet, hogy ezekben a pillanatokban a vas utolsó kis nyoma is elfogy a szervezetemből, de inkább valamiféle addiktív dolog állhat a háttérben. Ez van, a hamburger az én heroinom.
Nyolc évvel ezelőtt költözött be hozzánk a Nagy Vörös Dög, akinek a táplálkozásával kapcsolatban sok mindennel riogattak sokat tapasztalt macskatartók: "Olyan kaját ne vegyél, mert valami kábszer van benne, hozzászokik, és mát nem eszik majd meg." Felelős állattartó módjára jól meg is ijedtem, és megvettem a méregdrága, jó minőségű(?) macskatápot, úgyhogy azóta az állat nem hajlandó mást (olcsóbbat) megenni. Nem vicc, hiába keverek a kajájába másfajtát, kiválogatja. Úgyhogy a tápok addiktív tulajdonságairól kialakult és határozott elképzelésem van. Az ennél is rosszabb hír, hogy ez nem csupán állatoknál, de az embereknél is hasonlóan működik. A magyarázatot a nem megfelelő minőségű, zsíros, cukros junk foodban kell keresni. Ez pedig, sajnos, nemcsak a laikus gyanúja, hanem orvosi kutatásokkal alátámasztott, bizonyított tény.
HAMBURGER ÉS HEROIN
De szép gyerek!
A Nature Neuroscience című magazin a tavalyi évben közölte egy kutatás eredményeit, amely során azt vizsgálták, milyen hatással van a junk food az emberi viselkedésre. (A magyarul talán gyorskajának fordítható junk food a magas cukor-,  zsír-, és szénhidráttartalmú ételeket, készételeket, a túlságosan feldolgozott, tartósított táplálékokat takarja.) A megdöbbentőt tény az, hogy a gyorskajafüggők pontosan ugyanolyan sóvárgást, elfojthatatlan vágyat éreznek az ilyen ételek után, mint a drogélvezők a napi adagjuk után. Igényeiket csak az egyre nagyobb mennyiségek elégítik  ki, és elvonási tüneteket tapasztalnak,  ha nem jutnak a megszokott dózishoz, vagy ha le akarnak szokni. A kísérlet segítői természetesen patkányok voltak, akik cukorkákat, szalonnát és az angolszász gasztronómiában oly kedvelt sajttortát, azaz gyorskaját kaptak huzamosabb ideig, ami miatt több dopamint termelt a szervezetük. Ettől jól érezték magukat, és hogy ez az állapot nem múljon el, még többet ettek. Dagadtak lettek, kényszeres zabálók, akik akkor sem voltak képesek lemondani a további habzsolásról, ha büntetésképpen kisebb áramütés érte őket. Némelyikük még a fogát is csikorgatta és remegett, ha nem kapta meg a napi adagját. A leszokás különösen nehéznek bizonyult, mert míg a kokainfüggőség után két nap alatt áll vissza a normális dopaminszint, ez az időszak az ételfüggőség esetén két hétre nyúlik.
KÓLA, KOKAIN, KOFFEIN
Vannak bizonyos ételek, italok, amelyek függőséget okozó hatásáról városi legendák keringenek. Egyeseket természetes vegyületeik miatt kívánunk újra  és újra, mások, például a kóla, a hozzáadott anyagok miatt (voltak) addiktívak. A világ kedvenc szénsavas üdítőitalába az 1900-as évek elején még kokaint kevertek, de ma már (egyesek határozott sajnálkozására) csak a kokalevelekből kivont aroma kerül bele. Azt, hogy mégis okoz bizonyos mértékű függőséget, a cukor és a koffein kombinációjának köszönheti -napi egy liter fölött számolnunk kell az addiktív hatással. Koffeinfüggőség természetesen nem csupán a kólától alakulhat ki, ezt tudja mindenki, aki egyszer valaha nem kapta meg a reggeli kávéját. A koffein stimuláló hatású, energizál, sőt a fejfájást is megakadályozza. Az elvonási tünetek 12 óra elteltével jelentkeznek, fáradtság, tompaság, koncentrációzavar, rosszkedv, émelygés, hányás formájában. Ez a magyarázata annak, hogy olyan nehezek a reggelek, hiszen olyankor a szervezet már hosszú ideje nem jutott a szerhez. A kólától és kávétól tartózkodók sem kerülhetik el a koffein áldásos hatásait, az számos egyéb táplálékban megtalálható, így például a teában, a kakaóban, a csokoládéban, bizonyos üdítőitalokban és természetesen az energiaitalokban is.
 A LEGVESZÉLYESEBBEK: CSOKI, CUKOR, SAJT ÉS HÚS
Egyes táplálékok pusztán természetes tulajdonságaikkal is okozhatnak fizikai függést, agyunkban ugyanis hasonló folyamatokat indítanak el, mint a narkotikumok. Az édességek, így a csokoládé is, szerotonint szabadítanak fel az agyban, ez pedig befolyásolja a hangulatunkat, a viselkedésünket, de még a szexuális étvágyunkat is. Nagyon leegyszerűsítve: ha csokit eszünk, boldogok vagyunk, ha pedig nem eszünk, vágyjuk ezt a boldogságot, ezért még többet veszünk magunkhoz belőle. A cukor más úton szerez kellemes perceket. Amint a véráramba kerül, megemeli a vércukor szintet, minek hatására a hasnyálmirigy inzulint bocsát ki, ez energiává változtatja a cukrot, és zsírraktározásra ösztönzi a szervezetet. A mértéktelen cukorfogyasztás tehát boldogságot és hízást idéz elő. Ráadásul nem csupán kémiai reakcióknak köszönhetjük a cukor okozta boldogságot, lelki okai is vannak, amiért édes ételekkel próbáljuk jókedvre deríteni magunkat. A boldogság és az édes íz összefüggését csecsemőként tanuljuk meg, akkor, amikor még semmi mást nem veszünk magunkhoz, csakis anyatejet. Az anyatej ugyanis édes, ettől leszünk jobban, ha gyötör az éhség, és ezt kapjuk akkor is, ha bármi másért sírni kezdünk. Miért is ne szeretnénk? A sajtot általában, mint egészséges ételt szokás emlegetni, pedig van egy tulajdonsága, amivel állítólag érdemes lenne vigyázni. A tehenek tejében nyomokban morfint mutattak ki, a kutatók szerint az állat így alakítja ki a megfelelő kötődést a borjával. (Mellékesen jegyezzük meg, hogy az emberi szervezet is képes morfint termelni.) És ha nem lenne elég a morfin, itt van még a kazein nevezetű fehérje is, ami lebomolva hasonló hatást fejt ki, mint az ópiátok. Sajtot ráadásul rengeteg junk foodban találunk, gondoljunk csak a pizzára, a sajtburgerekre, vagy a sajtos rágcsákra. A hús szintén az agy "örömközpontját" stimulálja, ezért olyan nehéz lemondani róla. Sok vegetáriánus beszámolt róla, hogy bár az elhatározás megvolt a húsmentes életre, többször neki kellett futnia, mert egy hétnél tovább egyszerűen nem bírta hús nélkül. Pedig egyes kutatások szerint a hús okozta megbetegedések évente kétszer annyi halálos áldozatot szednek, mint a dohányzás. 
IDE NEKEM EGY HAMBURGERT! 
A kóla szép is lehet. Mikroszkóp alatt.
Az egészséges táplálkozás fanatikus hívei szerint a hamburgeradó (az egészségre káros ételek megadóztatása) igenis jó ötlet, hiszen az addiktív élelmiszerek csak akkor nem tudják kifejteni hatásukat, ha nem, vagy csak keveset eszünk belőlük. Márpedig, ha már kialakult a függőség, egyre többet és többet kívánunk, ami végső soron az egészség romlásához, elhízáshoz, komoly betegségek kialakulásához és drága kórházi kezelésekhez vezethet. A politikai csatározásokat hagyjuk meg a politikusoknak, és ezúttal csupán annyiban maradnánk, hogy a mértékletesség a lényeg. Kéthetente egy hamburger, hetente egy pohár kóla nem árthat többet, mint egy húszperces séta a fővárosban.  A hús biztosította fehérjét néha pótolhatjuk babbal, a sajtnak pedig sokkal több áldásos hatása van annál, hogy ezentúl ne együk. A tej összetételében pedig nyugodtan bízzunk meg, a természet nem olyan hülye, mint a civilizált ember, tudja, mit csinál." (Forrás: Dani Ella)

És hát nagyon nem is kommentálnám mindezt, ha csak azzal nem, hogy az ételek fölött manapság kialakult politikai (és egyéb) viták kicsit mintha hisztérikusabbak lennének a kelleténél. Remélem segíthettem.

Megjegyzés küldése