2011. június 30., csütörtök

És hát támadt még néhány gondolatom.

Hello kedves olvasó!
Délutáni merengésemben támadt néhány gondolatom. A legtöbbször egyébként a reggeli ébredés után szokott ez előfordulni velem, de nem ritka az sem, hogy ebéd után, miközben a lakás ablakából bámulom a felhőket (csak hogy merenghessek egy kicsit mint gyermekkoromban az iskola padjában, ugye hol máshol), és támadt néhány gondolatom. Egy régi ideám jutott az eszembe, és ezen elképzelés fonalát gombolyítottam tovább ma délután, miszerint miért is jó az államnak, ha a polgára nem túl okos? 
Minden korban akadtak sokan (akik néha túlzásba is vitték a gondolkodást), akik az állam szervezkedéséről, nagy titkok tudójaként gyártottak összeesküvés-elméleteket, majd terjesztették azokat boldog, boldogtalannak. Ám az összeesküvés-elméletek ideje e modern korban lejárt, hiszen az információs szupersztrádán olyan sebességgel cserélnek ma gazdát a hírek, a gondolatok és olyan mennyiségben, hogy annak, aki valóban gondolkodik is néha és (ha többnyire minden oldal) írásait forgatja, nos akkor nem olyan nehéz kiszűrni a hazugságot, a csúsztatást, a félremagyarázást.
De! És sajnos itt is itt van az az átkozott de, de azt kell hogy gondoljam, hogy az emberek nagyobbik többsége (legalább is szűk hazánkban) már nem akarja, vagy nem is engedheti meg magának azt a luxust, hogy el is gondolkodjon azon, amit lát, vagy hall. Manapság egyszerűbb, ha csak úgy befogadja az információt (jöjjön az bárhonnan), ráadásul úgy, hogy a polgár már eleve önmagát is csupán egyoldalúan tájékoztatja. Így (valamint a felsőoktatás leépítésével, az iskolák összevonásával, a közoktatás kereteinek és lehetőségeinek folyamatos szűkítésével, a kulturálódás lehetőségeinek csökkentésével), vagyis az igényszint folyamatos leépítésével elérhető, hogy az amúgy is a birkaságáról híres magyar valóban birkává váljon.
De miért jó ez az államnak? Merült fel ismét a kérdés bennem ma délután és lassan a válasz is körvonalazódni látszott. Hát azon egyszerű oknál fogva, mert az alacsony tudásszintű  egyén irányítása sokkal egyszerűbb, mint a gondolkodó emberé. És az alacsony tudásszintű tömegek manipulációja csupán jó logisztikai készséget kíván, semmi mást. Az állami hatalom gyakorlása a választott képviselőkön keresztül ugyan nem volna szabad, hogy így működjön, de a forgatókönyveket mostanra megismerve könnyedén belátható, hogy van egy ilyen célja manapság a hatalmat gyakorlóknak. Ez nyilván hosszútávú cél, hiszen egyik napról a másikra nem fog elbutulni az egész ország, de valahogy most úgy érzem, hogy jó úton haladunk ebbe az irányba.
Ha történelmünket röviden áttekintjük, akkor megállapítható, hogy Magyarország volt úgy nagyjából a tízmillió koldus országa a II. Világháború utáni években, majd a kommunizmus legsötétebb időszakában a tízmillió feljelentő országává vált. Meglehet, hogy most meg az a cél, hogy Magyarország a tízmillió egymást feljelentgető koldus országává váljon? Nem tudom.
De azt látom én, -vagy legalább is itt benn érzem- hogy ez a mostani irány komolyan a történelmi tanulmányaim során megismert időket idézi. De erősen.
Amikor egy országban az a legfontosabb, hogy a Miniszterelnökség a budai várban dolgozzék, amikor azzal hülyítik a népet, hogy a plebejus kormány, a nép iránti tiszteletből (meg hát amúgy is válság van) Audik helyett Skodákat vásárol (bár nem tudom, hogy kit néznek hülyének, mert a beszerzett -vagy beszerezni kívánt- gépkocsik sem felszereltségben, sem pedig árban nem maradnak el a korábbi márkától, csak éppen nem Audinak hívják őket), amikor a miniszterelnök a leghűségesebb embereiből rendőrtábornokokat csinál és kiemelt hivatalokat tol alájuk, amikor egy országban a miniszterelnök tudta és beleegyezése nélkül lassan már fingani sem lehet, nos ott baj van.
Ám, ha a hon nagyszámú polgára kellően hülye, vagy az idők folyamán azzá válik, mert nem jár színházba, nem olvas könyveket, az iskolát, ahová általánosba járt, talán már le is bontották, nos akkor mindaz amit az imént fent, ha úgy tetszik kritikaként (ismét) megfogalmaztam,  nos mindaz mehet nagyban, mert úgy sem veszi észre senki. 
És a hon nagyszámú polgára pedig a kis paneljében (jó esetben, ha megmaradt neki) boldogan bámulja majd kimeredt szemekkel a televízió képernyőjét, ahol egyaránt nézhet Kiszel Tündét, bulvármagazinokat, "zsíratomfullromantikusnyál" szappanoperákat, kétharmados parlamenti közvetítést, vagy akár miniszterelnöki beszédeket naphosszat. Másra nem is lesz nagyon szüksége, mert a szellemi igényeit bőven kielégíti mindaz, amit a tévében lát, meg mert tavaly télen már a gyerek kötelező olvasmányaival fűtött be, olyan hideg volt és olyan sok pénz elment az adóra. Remélem segíthettem.
Megjegyzés küldése