Apró jelek

Hello kedves olvasó!

Aki már élt meg nagyobb vihart, az bizonyosan tudja, hogy a legkomolyabb pusztítást sokszor megelőzi néhány apró jel, amiből bizony következtetni lehet arra, hogy nagy lesz a baj. A viharok bekövetkezése előtt többnyire fülledt, párás lesz a levegő és olyan forró, hogy az szinte elviselhetetlen.

Ilyenkor nem is érzi jól magát az ember fia. Néhányan bágyadtsággal reagálnak, ám a legtöbben idegesek, feszültek lesznek sokszor tudattalanul, mert az emberi ösztönt már rég elnyomta a civilizáció rengeteg új és még újabb vívmánya, de legbelül azért még most is igyekszik felülkerekedni a bennünk lakozó állat, általában -szerencsére- sikertelenül.

Nem tudjuk, hogy mitől vagyunk másképp, mint egyébként, de azért érzünk valamit, még ha nem is tudnánk megfogalmazni a rossz közérzetünk okát. Persze nem válunk vérfarkasokká, ha a vihar előjeleit észlejük, de azért valami van.

Aztán hirtelen megváltozik az időjárás, és sokszor pillanatok alatt lecsap a vihar. Az addig forró, poros utcákon lézengők futva keresnek menedéket, mert tudják: - az a  legkevesebb, hogy bőrig ázhatnak a zivatarban és ami még ennél is rosszabb, az az, hogy ilyenkor nemcsak az időjárás kiszámíthatatlan, de az emberek reakciói is nem várt fordulatokat hozhatnak. Balesetek következhetnek be, a futva menekülő még el is eshet és összetörheti magát, nem is beszélve a villámcsapásról, amely képes és -válogatás nélkül-megöl bárkit, aki az útjába kerül.

Azonban, ha valaki elég okos és figyeli az apró jeleket, akkor talán módosítja az aznapi terveit és nem tesz olyat, amivel árthat önmagának, nem megy olyan helyre ahol bajba kerülhet. Ehhez azonban az kell, hogy folyamatosan figyeljünk és észleljük a pici változásokat, mielőtt még összecsapnak a fejünk felett a hullámok.

Nos kedves olvasóm, én biztosan tudom, hogy te, aki rendszeresen olvasod ezt a blogot, te most pontosan tisztában vagy azzal, hogy amit eddig leírtam, az nem egy orvos-meteorológiai értekezés, hiszen ahhoz én nem nagyon értek, azt meghagyom a szakma művelőinek. 

Ez az írás is csak egy apró jel, egy apró figyelmeztetés. A politika mai nagyjai számára ugyanúgy, mint a ma kisemberének, álljon bármely oldalon. Mert attól, hogy valaki ma esetleg bohócügyi államtitkár, miniszterelnök, vagy mondjuk kubikos, attól még gondolkodhat. Az egyiknek azért van erre szüksége, mert lépései, tettei a haza sorsát határozhatják meg, míg a másiknak azért, mert nem biztos, hogy szokott ilyet tenni és éppen itt az ideje, hogy ne csak a fotelből fújja, szajkózza azt, amit a tv-ben hall.

Ők azok, akiknek még akkor is erősen el kell(ene) gondolkodniuk, mielőtt egyáltalán szólásra nyitnák a szájukat, ám ez manapság sajnos nincs így. Ahogy nincs így Lázár, Répássy, a milliárdos Pintér vagy Orbán esetében sem.

Pedig a vihar most már biztosan eljön. Apró, mégis határozott jelek utalnak erre. Először a "szabad" "magyar" sajtó reagált. A rendvédelmiek tüntetéseinek túl sok helyet nem adó köz-vagy kereskedelmi televíziók híradásaiban manapság egyre több időt szentelnek a szakszervezeti vezetők felszólalásainak. 

Aztán ott van egy másik apró jel is. A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete irodáinak feltúrásáról, a főtitkár őrizetbevételéről még a legvisszafogottabb elemzők is negatívan szóltak, pártállami jelzővel illetve a kormány módszereit. (Hát igen: -egy demokráciában már nem olyan könnyű elhallgattatni valakit.) Sőt! Nagyon úgy tűnik, hogy ezzel mellényúltak, felbőszítve az eddig óvatosabban fogalmazó szakszervezeti vezetőket is, akik eddig ugyan hajlottak a pintéri "jó szóra", de mostanra teljesen szembefordultak a kormány akaratával. Civil szervezetek és szakszervezetek ébredtek fel! Már a TMRSZ május 30-i demonstrációján is nagy számban voltak jelen olyan emberek, olyan szervezetek, akik nem tagjai az említett szakszervezetnek!

A rezidens orvosok nyílt levele, a pedagógusok tüntetése, a korengedményes nyugdíj megvonása kapcsán ma szintén az utcára vonuló vasúti-és vegyipari dolgozók és a velük szimpatizáló  BKV és volán dolgozók tüntetése és sztrájkbejelentése egy-egy olyan újabb apró jel, hogy azt észre kell hogy vegye az is, aki az állóvizet felkavarta, aki vihart akar. Mert a közéletben a vihart akarni is lehet. Csak tudnám, hogy miért? (Bár tudom: -a cél még mindig a figyelem elterelése a valódi problémákról, melyekről a Negyvenéves nyugger című sorozatomban bővebben is írtam.) Az Árok Kornél és Kónya Péter urak által június 16-ra meghirdetett békés demonstráció, az én megítélésem szerint vélhetőleg a forróság után rögtön érkező első nagyobb szelek egyike lesz.

A facebook-on és más közösségi oldalakon olvasható nagyon sokak véleménye egyre inkább azt a gondolatot ébreszti bennem, hogy az egyoldalú szerződések, a be nem tartott ígéretek, az ellentétek, a kettészakadt ország és a hazugságok földjén az Andrássy útra kiömlött víz nem folyt el hiába, mert megöntözte az összetartás, a demokrácia, a jogállam, a jogbiztonság fáját, melynek az ágai most végre termőre fordultak. Csak az a baj, hogy a e fa termése a harag lehet, melyből azután már pillanatok alatt egy olyan vihar alakulhat ki, amilyen itt még nem volt. Még 2006-ban sem. 

Azonban, ha valaki elég okos és figyeli az apró jeleket, akkor talán módosítja az aznapi terveit és nem tesz olyat, amivel árthat önmagának. Remélem segíthettem.