Hello kedves olvasó!
Manapság nem egyszerű az élet, az már biztos. A nagypolitika, amely -már nem most- kettészakította ezt az országot, gyakorlatilag minden nap tesz arról, hogy nagyon ne érezze jól magát az ember fia. A választópolgárok egy jelentős része manapság örömmámorban úszik, mert úgy érzi, hogy a kormánypárt rendre betartotta az ígéreteit. Az ellenzék másik három pártja így, vagy úgy, de ennek az ellenkezőjét állítja. Nehéz eligazodni, ezért én inkább elkezdtem a számoknak hinni és így halászok ebben a nagy zűrzavarban.
A minap olvastam néhány számadatot. Az is igaz, hogy Curchill óta, aki azt mondta egykor, hogy ő csak annak a statisztikának hisz, melyet ő hazudott és Hofi Géza óta, aki az egyik emlékezetes jelenetében a pártállam statisztikai rendszerét kifilézve adott össze úgy öt malacot, hogy mire az adat a budapesti elvtársakhoz került, addigra tizenöt malac lett belőle, nem nagyon hihetünk a statisztikai adatoknak sem, ám a számok világa talán az egyetlen olyan világ, ahol (még) nincs nagyon jobb és bal oldal.
Nos Orbán Viktor miniszterelnök úr a nemzetközi turnéi során, minden fellépésekor azt állítja, hogy a magyar gazdaság erős, hogy kilábalt a válságból, hogy négyszázezer új munkahelyet teremtettek rövid idő alatt. De hát a világot jelentő deszkák (értsd: -a politikai színpadának deszkái) elég sokat elbírnak, már ha az állítások valóságtartalmát és ennek fényében azok súlyát vizsgálgatjuk.
Ezzel szemben a KSH (Központi Statisztikai Hivatal) adatai szerint a gazdasági növekedés olyan minimális, hogy az számokban alig kifejezhető. Az adósságállomány csökkenésén nagyot dobott a magánnyugdíj pénztárak visszaállamosítása, és nagyjából úgy kilencven ezerrel kevesebben dolgoznak most, mint az elmúlt év hasonló időszakában.
A fentiekből kitűnik: -nehéz olyan világban élni, ahol naponta hazugságokkal etetnek bennünket. A tanári fizetések sehol sincsenek, a tanári állások biztonsága, az oktatásban tervezett elvonásoktól erősen remeg. A rendőrség költségvetésének legújabb kurtítása nagyjából újabb huszonöt milliárdot jelent (pluszban) az államkasszának, melyre persze azt mondja a megrögzött Fidesz-szavazó, hogy nagyon helyes, vegyék csak el azoktól a rohadt rendőröktől.
Ezt mondja, hiszen a kormány, amelynek e terület tevékenységét az előtérbe kellene helyeznie, azt jól kommunikálnia és teletömni pénzzel, ehelyett elvon innen is, de teheti, hiszen az átlag Fidesz-szavazó mostanra jobban utálja rendőrséget, mint magát a bűnt, melyet egyébként üldözni hivatott.
Persze szívesen ott lennék, amikor egy önmagát bűncselekmények elkövetéséből fenntartó, kisgyermek kora óta bűnözői életvitelre berendezkedő, a sitten magát disznó méretűre kigyúró, hülyére tetovált barna fiú majd beveri az arcát, hogy elvegyen tőle szaros néhány ezer forintot, vagy a kocsija kulcsát. Meghallgatnám, hogy az arcának betörése utáni néhány másodpercben mégis mit mond az egyébként minden nap "mocskosrendőröző", a televízió előtt mostanra teljesen lebutult, a gondolkodásra már alig képes, keményvonalas Fidesz-szavazó.
Valószínűleg a helyszín aszfaltján, a saját vérében és egyéb testnedveiben üldögélve segítségért sikoltozna azon a véres habon át, amit felköhögött, miután az ütéstől elesett. És nyilván eszébe sem jutna "mocskosrendőrözni". A rendőr pedig, a sértett politikai hovatartozásától abszolút függetlenül a rabló után vetné magát, mert a rendőrök azok olyan emberfélék, akik -a többiekkel ellentétben- abba az irányba futnak, amely irányból minden más épelméjű ember menekül. Azért írtam így, mert ez sokkal inkább életszerű, mint az, hogy a korengedményes nyugdíjasok (egyébként abszolút törvényes) juttatásainak kifizetése sodorná bajba azt az országot, ahonnan bármikor elő lehet varázsolni (a kormány korábbi állításaival ellentétben, mely eszerint üres a kassza) ötszáz egynéhány milliárdot, ha MOL részvények megvásárlásáról, egy-két milliárdot, ha fociutánpótlásról van szó, vagy húszmilliárdokat, ha épp stadiont kell építeni Debrecenben, meghálálva ezzel Kósa úr lojalitását.
Mert ott, ahol (az egyébként a béka segge alatt tartózkodó) focira ennyi pénz van, (nyilván telik a magyar politikatörténet eddigi legnagyobb megszorítási csomagjából), ott kell, hogy legyen egészségügyre, nyugdíjra, közbiztonságra, rendvédelemre is. És ehhez még csak közgazdasági professzornak sem kell senkinek lennie, elég, ha nem hisz el minden hazugságot (hogy egy buta tömeg részeként szajkózza maga is egy betelefonálós tv műsorban) és elég, ha néha gondolkodik.
Én régi jó szokásomhoz híven, pont ezen utolsó, az ország pénzügyi helyzetét a GONDOLKODÓ átlagpolgár módján elemző mondatok tükrében vagyok ezért hát pesszimistán optimista. Olyan ember, aki pont azért készül fel a legrosszabbra, hogy nagy csalódásban ne legyen része.
Ugyanakkor azt is látom, hogy a társadalom lassan ébredezik és napról napra nagyobb tömegek részvételével megtartott, az előzőnél egy kicsit mindig radikálisabb tüntetésein egyre markánsabban hangoztatja ellenvéleményét. Épp ezért állítom most, hogy bár igen sok sötét felhő van most felettünk, azért (és pont ez egyáltalán nem a kormány érdeme) minden felhőnek ezüst a széle. Van, lehet kiút a diktatúrából! Remélem segíthettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése