2011. június 26., vasárnap

ZSÉDENYI ADRIENN, majd a HOLDVIOLA GYÖNGYÖSÖN!


Hello kedves olvasó!

Ahogy azt te is észleled, már ha ott laksz (vagy bárhol, ha csak a hónapot veszed figyelembe): - hogy ahogy mindenütt, úgy Gyöngyös városában is elkezdődött a nyár. Az év legrövidebb éjszakájával egy időben indult a Gyöngyös Fő terén zajló Szevasz Nyár című programsorozat, ami most mintha egy kicsit másként működne, ahogy tette azt eddig. Függetlenül a jól bejáratott, megszokott programoktól, az ismert tematikától, nekem most valahogy szervezettebbnek -és főleg- lényegesen színvonalasabbnak tűnik, mint a korábbi években.
Kicsit olyan, mintha a normál parasztvakításba, a műfesztiválozásba, a színvonaltalan, de legalább tematikus lerészegedésbe manapság valahogy foltokban belopta volna magát egy magasabb igényszintnek is megfelelő kultúra. Ha bárki vette a fáradtságot, hogy a város nyárindító bulijának programfüzetét átlapozza, szinte biztosan talált olyan programlehetőséget, amely megfelelt neki, akár tizenöt éves tinilány, akár többgyermekes családanya, akár tiszteletben álló idős úr (és még sorolhatnám) az illető.
Így azok, akik igazán vágytak már néhány jó programra ebben a városban, nos ők jól tették, ha kilátogattak a város Fő terére pénteken, szombaton, és akár vasárnap is.
Pénteken este Varga Viktor könnyen felejthető előadása, majd némi, a rendezvény szponzorait  ismertető rövid kvíz után megtelt a színpad! Megtelt, méghozzá olyan muzsikusokkal, akikhez foghatót elég régen láthatott már a város közönsége.
Az ingyenes koncertek egyik varázsa sokszor maga az ingyenesség, mert elmegyünk egy olyan könnyűzenei programra, amelyért nagy valószínűséggel pénzt egyébként nem nagyon áldoznánk. Az ilyen helyzetben, az adott település által finanszírozott előadások és előadók -gondolhatnánk- nyilván egy kategória. Olyan kategória, amelyben a popmunkások megérkeznek, fél- vagy teljes playback-ben letesznek négy-öt számot az asztalra, felmarkolják a lét és huss, egy óra múlva (a következő haknin) már arra sem emlékeznek, hogy melyik városban nyomták az előbb.
Ám nem így történ pénteken este. A színpad -a szó fizikai és minden egyéb értelmében- megtelt. Kitöltötte az ott hangoló zenészek és az önmagát beéneklő vokál kakofóniája, ami azonban lassan elhalkult, letisztult és szinte észre sem lehetett venni , hogy mikor vált a hangzavar zenévé.  Zenévé, melyből azonban még ekkor is hiányzott egy szólam: -a meghirdetett énekesnő hangja. A "munka" végeztével, a hangolás vége felé azonban az említett hiányt -annak ellenére, hogy személyesen a színpadon ekkor még nem volt jelen- kitöltötte egy hang: -Zsédenyi Adrienn hangja!
Én és a barátaim a back stage környékén élveztük a zenészek munkáját ekkor. Mondtam is magamnak: -na szép, még egy Zséda koncerten is találkoznom kell majd a playback-el, ám ekkor az egyik barátom a színpad másik vége felé mutatott, ahol maga az énekesnő állt és vezeték nélküli mikrofonjával -és nem utolsó sorban- énekhangjával vett részt a stáb, a technikusok, a zenészek munkájában. Nem egészen egy perc múlva ezután megkezdődött a koncert. Örömmel láttam (és főleg hallottam), hogy a zenekar iszonyatos profizmusról tanúbizonyságot téve halál pontosan és gyönyörű tisztán játszott, megfelelően támogatva ezzel a fellépő, azaz Zsédenyi Adrienn hangját. Egy olyan hangot, amit hangszerekkel valóban csak támogatni kísérni lehet, mert önálló életet élt  színpadon és minden más másodlagossá vált, minden csak háttér és aláfestés volt azután, hogy ő dalolni kezdett.
A jól ismert dalok ezután sorra hangzottak el, nagy örömet nyújtva a Zsédával együtt éneklő közönségnek! Az a nőies kisugárzás, az művészet, az a profizmus, az a mosoly, ahogy és amellyel Adrienn a dalokat átadta, közvetítette az őt egyébként igen szerető közönsége felé, egyszerűen lenyűgözött minden jelenlévőt. Elsöprő siker!
Aztán (sok érdekes program után) eljött a szombat esti főkoncert, a Holdviola koncertjének ideje is. A magyar zenei alapokon nyugvó elektronikus zene (elektro folk) számomra eddig alig ismert hangzásvilággal jelenítette meg a hallgatók előtt a csodálatos magyar dalokat. Az Erdő erdő erdő, a Bánatutca és még sok-sok Farkas Péter által újraálmodott, újra felfedezett és e fenti módon tolmácsolt dal Barta Zsófia és Gál Lajos hangján kelt szárnyra a gyöngyösi éjszakában. A dalok nem autentikusak, azok új, saját életet élnek a Holdviola zenei köntösében, Zsófia hangján. Mindezzel együtt mégis jól felismerhetően, énekelhetően azoknak, aki ismeri e dalokat.
És itt jegyezném meg: -eredetileg a Holdviola és e cikk jellege miatt először nem akartam politikát keverni a mondanivalómba, de nem bírtam ki, hogy ne említsem: -nem nagyon láttam sem mentés, sem árpádsávos, sem más egyéb nemzeti jelképet viselő nacionalistát, ilyen-olyan oldali nagyon magyart. Pedig akkor és ott bárki igazán magyarnak érezhette magát, és bárki büszke is lehetett arra, hogy magyar nemzetiségű ember. Ismét hatalmas siker!
Mindkét koncert hatalmas sikere a városnak és a szervezőknek, hatalmas sikere a rendszert működtető stábnak, de leginkább a hol érzelmes, hol kemény és vad dalokkal közölt mondanivalót átadó, és a családon belüli erőszak ellen e színpadon is markánsan kiálló, küzdő énekesnőnek: Zsédának, valamint a másnap este ugyanezen a színpadon fellépő és a színpadra csodát varázsló Holdviola zenekarnak. Köszönjük Gyöngyös, köszönjük Zsédenyi Adrienn, köszönjük Holdviola! Felejthetetlen volt! Remélem segíthettem.
Megjegyzés küldése