2011. június 7., kedd

Negyvenéves nyugger IX. Time to Eat the Dog? Ideje megenni a kutyát?

Hello kedves olvasó!

Hát lehet, hogy eljött az idő. Mindenki csodálkozik, hogy a kormány így, meg a kormány úgy, pedig nincs is min nagyon csodálkozni és azt is megmondom, hogy miért. Nekem konkrétan nagyjából nyolc (lassan kilenc) évvel ezelőtt úgy tűnt, 
hogy az első Orbán kormány nem elbukott, hanem épp csak szüneteltei a tevékenységét. 
A pártelnök minden januárban évértékelőt tartott, pontosan úgy, mint amikor még miniszterelnök volt. Évértékelőjében 
persze folyamatosan érvelt, hogy a kormányt markolászó MSZP itt is, ott hibázott, amikor ezt, meg azt csinálta. A Fidesz 
vezetője tulajdonképpen már akkor megkezdte a 2010-es választások kampányát.  Azért a 2010-es évét, mert időközben 
elvesztett még egy választást és ezt már nagyon nehezen viselte Orbán Viktor úr. Úgyhogy belehúzott rendesen ezután, 
például azzal, hogy a parlamenti munkában sem ő, sem pedig a frakció nem vett részt az utolsó években, bár a fizetésüket 
no meg a költségtérítést nyilván akkor is felvették. 
Az MSZP-re leadott utolsó lövés végül halálosnak bizonyult. Gyurcsány Ferenc öszödi beszéde a legnagyobb elégedetlenség 
kellős közepén pattant ki és elszabadult a pokol. Lángolt a köztévé székháza, lángoltak az autók, a kukák. Az Erzsébet téren 
barikád állt és muzeális, valamiért mégis működő harckocsi tarolt le minden útjába kerülő buszmegállót. 
Ezt nem nézhette a regnáló kormány és bedobott mindent a tűz eloltására. És persze Orbán úrnak sem kellett több, a helyzet 
végre megérett a totális támadásra, az MSZP pedig ha lassan is, de kivérzett. Szorult helyzetére még azért rádobott az időközben a mi kis országunkba is bekopogtató gazdasági világválság.
Így érkezett el azután a 2010-es esztendő, ahol a Fidesz-KDNP 2/3-os többséggel vette át a hatalmat, kispadra ültetve mindenkit, aki még labdába rúghatott volna. Rendszerváltó pártok tűntek el a politika süllyesztőjében. Az új helyzetben új pártok jelentek meg, és a Parlamentbe került a Jobbik is, amely párt hamarabb juttatott képviselőket az Európa Parlament
be,  mint a magyarba.
A Fidesz-KDNP pedig elkezdte ízlelgetni a hatalmát. Komoly rendszereket nem alakított még át, csupán megvárta az önkormányzati választások eredményét és csak ekkor indult be igazán. 
A bankadó, a kiemelkedően teljesítő nagyvállalatok extra adója még jó lépésnek is tűnhetett volna, ha nem számolunk azzal, hogy a cégek által nyújtott szolgáltatások ára -a kenyértől, a gépkocsin és az üzemanyagon át, egészen a hitelekig-  az egekbe szaladt.
Nem baj, nekünk ez is jó. Ahogy az is jó, hogy a magánszemélyek egyéni számláján gyűjtögetett magánnyugdíj-pénztári befizetések (Tetszik, nem tetszik ki a fenét érdekel?) végül mégiscsak átvándoroltak az állami nagy kalapba. Ebből aztán (bár a pénz még szinte ott sincs) máris jutott sok mindenre, annak ellenére, hogy a kormány megígérte: -e pénzből (mely pénzt szó szerint kivett az emberek zsebéből) csak nyugdíjra költ majd. Képzeljék, még BKV-s konszolidációt is szabad volt finanszírozni belőle. 
Persze szükség volt erre a pénzre, mondhatják most a párt elvakult hívei, hiszen milyen jó nekünk, hogy csökkent az államadósság. Jó! Persze, hogy jó! De azon az áron, hogy tőlem, tőled elveszik és úgy rendelkeznek vele, mintha az mindig is az övék lett volna, nos ez már a bűncselekmény kategóriáját is súrolja.
De nem baj! Tulajdonképpen mindegy is, hogy mire költi a kormány, mert úgy is visszafizeti. Majd elveszi a tanártól, az orvostól, az egészségügyből, a rendvédelmi nyugdíjastól (mert ám az tarthatatlan, hogy munkaképes fiatal emberek ennyit pénzt kapjanak) és el is vette.
Az nem baj, hogy egyes népcsoportok az etnikai hovatartozásuk pajzsa mögé bújva követelnek maguknak plusz jogokat, miközben az ország lakóinak jelentős rész lassan éhen döglik! Az nem baj, hogy ugyanezek harmadik generáció óta (és ez visszamenőleg az összes kormány bűne) segélyen, és úgy általában másokból élnek! Az nem baj, hogy csecsemő koruktól halálukig az állam gondoskodik róluk. 
Mindez nem baj.
Ahogy az sem, hogy a nem is oly régen történt választások idején a mostani cselekedeteikkel szögesen ellentétes dolgokat ígértek, magyarán hazudtak! Reggel, délben, este, de ez nem baj, mert ők a Fidesz-KDNP, nekik lehet. A valódi, a fenti helyen leírt problémát a szőnyeg alá söpörve a kormány a saját rendvédelmének ugrasztotta saját választóit, még nagyobb szakadékokat képezve ezáltal a már amúgy is súlyosan megosztott társadalomban.
Ezért van az, hogy a politikai hatalommal járó felelősséget én, az egyszerű választópolgár nem nagyon látom, de annál inkább érzem a gőgöt, a cinizmust, az emelkedő árakat, az egyre nagyobb hazugságok súlyát. És most, amikor ma este (2011. június 06-án) a szakszervezetek tiltakozása, az összes ellenzéki párt ellenszavazata, a rendvédelemben dolgozók tüntetéssorozata ellenére megszavazták a jelen (ideiglenes Alkotmány) módosításáról szóló lázári javaslatot, már nem is nagyon tudok mást vizionálni, mint egy nagyon rövid időn belül bekövetkező totális diktatúrát, ami azonban már a tősgyökeres fidesz-szavazónak sem lesz jó.
Az egésszel csak az a baj, hogy a kutya még kellhet, de amikor tényleg arra lesz szükség, hogy megvédje a házat, akkor jönnek majd rá, hogy már nagyon régen megették, és a kutyaól előtt szétdobált csontok nemhogy harapni, de ugatni sem tudnak. Remélem segíthettem.



Megjegyzés küldése