2011. szeptember 14., szerda

9/11

Hello kedves olvasó!
A címet nem magyarázom, minek?! Inkább az eset hatásairól gondolkodtam el és ennek a végeredményét tárnám eléd. 
Sok-sok tévhit, érdekes gondolat, összeesküvés-elmélet, és sok egyéb elmélet is kering a történtekről. Sok nézőpontból közelíthető a téma és lehet gyűlölni az iszlámot ugyanúgy, mint az USA-t (meg szeretni is mindkettőt.) Van, aki manapság terrorizmust kiált már akkor is, ha meglát kijönni valakit egy szoláriumból, és bizony nem is oly rég Norvégiában a rendőr egyenruhába öltözött terrorista bármikor szembe jöhetett volna veled az utcán, ha már tőled tíz centiméterre lett volna, akkor sem ismerted volna fel, hogy nagy a baj.
A terrorizmus így egy olyan sokoldalú és sokarcú szörnyeteg, amely jelenség ellen nincs túl sok lehetőségünk. Bárhol, bármikor lecsaphat ránk, légy éppen az Amerikai Egyesült Államok területén, vagy mondjuk Nyíregyházán kedves olvasóm. A biztonsági szakértők legalább is ezt állítják (és meglehet: -igazuk is van).
2001. szeptember 11-én a new yorki Manhattan (ami, mondjuk a hetvenes, nyolcvanas évekhez képest napjainkban egy biztonságos város) egyik legbiztonságosabb környékének volt akkoriban mondható, a szokásos reggeli tempójában lüktetett, amikor becsapódott az első gép. Ez, a korabeli felvételeket látva óriási hatással volt az utca embereire, ám az igazi rémület nem ekkor lett úrrá a new yorkiakon, hiszen ekkor még a legtöbben balesetet sejtettek a történtek mögött és bár nagy sérülés keletkezett az épület homlokzatán, látszólag nem volt olyan nagy a baj.
Mikor azonban, nem sokkal később a második utasszállító is összeütközött a WTC ikertornyaival, szerintem már senki nem gondolta, hogy mindez a véletlen műve. Az információ pedig a fény sebességével jutott el a világ legeldugottabb zugaiba. A Pentagonba csapódó harmadik gép és a Capitolium-tól csupán néhány száz kilométerre, pennsylvaniai Shanksville mellett, lezuhanó United 93-as járat megsemmisülésének ténye már egyértelművé tette, hogy egy olyan rendkívüli eseménysorozat tanúi vagyunk, amely események azelőtt soha nem történhettek meg békeidőben és az USA területén egyáltalán nem történt még ilyen.
Amerika ezután természetesen háborút hirdetett és több országban is éveken át küzdött a láthatatlan ellenséggel. Rezsimek dőltek meg, a hadi-és a (civil) biztonságtechnikai ipar fejlődésének határa még ma is a csillagos ég.
Az egypólusú világrend viszont azonnal megdőlt, hiszen az Egyesült Államok sebezhetetlenségébe vetett hit a WTC ikertornyainak leomlásával egy időben foszlott szét. 2001. szeptember 11. óta már senki sem gondolhatja komolyan, hogy egyetlen ország (lettlégyen az bármilyen hatalmas is) eldöntheti a világ dolgait. Osama bin Laden persze a világgazdaság összeomlását, totális káoszt, a nyugati világrend felbomlását várta tettétől, ám ez nem következett be, mert a vérprofin végrehajtott összehangolt támadássorozat nem kényszerítette térdre sem Amerika, sem pedig a nyugati világ gazdaságát.
Az eseménysorozatot és az azóta eltelt tíz év történéseit elemző biztonságpolitikai, katonai, gazdasági szakértők világszerte különböző elméleteket állítottak fel. Akkor dühösen, ma, tíz év távlatából elemző, sokszor számító módon. Új fogalmak jelentek meg. Olyanok, mint a terrorizmus "beárazása", hiszen korábban csak a természeti katasztrófák, üzemi, közlekedési balesetek anyagi, gazdasági hatásait lehetett tudományos, matematikai módszerekkel kiszámítani, egy ilyen esetre nem voltak képletek. 
Nekem, így tíz év elteltével azonban kicsit furcsa, hogy a legnagyobb figyelmet manapság a gazdasági hatások kapják. Hogy elemzők szerint a 2008-as válságnak, az ingatlan boom-nak valójában 2001. szeptember 11-e ágyazott meg. Így, bár Laden halott, tettével valahogy mégiscsak célt ért. De bármilyen is a gazdasági hatás, bármi ellen és/vagy -ért küzd az egyik, vagy a másik oldal, az ártatlanokról kevés szó esik.
Mert bárhogy kerestem a napi sajtóban, gazdasági magazinokban, elektronikus oldalakon, nagyon kevés anyagot találtam az egyénekről. Pedig lehet, hogy szívesebben olvastam volna a több száz méter magasból leugró John Smith-ről (értsd: -magyarul Kovács Jánosról, így bárkiről, aki akkor ott volt), aki a biztos halált választotta a lángok helyett (és 206 fő választotta ezt a "lehetőséget"), vagy a járatokon utazó gyermek érzéseiről, gondolatairól. Szívesebben vettem volna, ha nem a pénzről találok rengeteg anyagot, hanem azokról a hősökről, akik a lehetetlen is megpróbálták, csakhogy megmentsenek néhány életet. Engem jobban érdekelt volna a túlélőkkel, özvegyekkel, árvákkal forgatott riport, mint az, hogy a new yorki tőzsde cápái, spekulánsai a tőzsde ismételt nyitása utáni napokban önmérsékletet tanúsítottak, és nem kezdtek (még néhány napig) a helyzet adta lehetőségként szabad rablásba. Azt sem bántam volna, ha több cikk jelenik meg a "másik oldal" áldozatairól, Bagdad vagy Kabul árváiról, a gyermekekről, akiknek semmi közük ehhez az egészhez, hiszen az ő -gyermeki- világukban még nincs helye az ilyen mérvű erőszaknak, mégis -akarva, akaratlanul- mindennap belekeverednek.
Szóval bizony akkor és ott (és azóta folyamatosan) emberek ezrei haltak meg, emberek ezrei halnak, vagy nyomorodnak meg: -A semmiért! A semmiért mondom, mert nekem senki sem fogja tudni soha megmagyarázni, hogy egyesek miért ölnek meg a tévesen értelmezett vallásuk, vagy a társadalmi berendezkedésük -számomra láthatatlan- pajzsa mögé bújva és arra hivatkozással másokat. Más embereket! Fiatal életeket, nőket gyermekeket, civileket vagy éppen olyan katonákat, akik a hazájuktól több ezer kilométerre harcolnak a "hazájukért". Remélem gondolatot ébresztettem! Remélem segíthettem!
Megjegyzés küldése