2014. április 7., hétfő

AZ OLIGARCHA

Hello kedves olvasó!

Ma, 2014. április 07-én, miről is kellene, hogy szóljon egy blogpost? Hát persze, hogy a választási eredményekről, de én, a tegnapi eseményeken magamat túltéve (egyszerűen muszáj) és "gratulálva" a kormányzó koalíció "elsöprő győzelméhez" (Ugye értjük az idézőjelek miértjét?), kicsit továbbgondoltam a fideszi térnyerést.
Sok helyütt hangzott el, hogy ehhez a győzelemhez nem csak a Fidesz szavazóinak lojalitása kellett, de szükséges volt, szükséges lett volna egy jó, nagyon jó kampányra is. Na ilyet én nem láttam. 
Láttam viszont sárdobálást, láttam jó időben végrehajtott "simongáborletartóztatást", de láttam "rogánvagyongyarapodást is", amit viszont nem igen fújt fel az újságíró társadalom nagyobbik többsége (lett légyen az a Magyar Nemzet, a közmédia, vagy akár -újabban- a TV2 alkalmazásában). Így hát láttam agyonhallgatást, ahogy korábban láttam új választási törvényt is. 
Hülye az, aki azt gondolja, hogy a kampány hiánya egy már-már dinasztiát építő pártelnök-miniszterelnök elbizakodottságát jelzi. Orbán Viktor annak ellenére sem volt elbizakodott, hogy most, 2014-ben akár lehetett is volna. Nyilvánvalóan tanult a 2002-es lavinaszerű vereségből, így kifelé folyton óvatosan becsült, pedig tudta, tudnia kellett, hogy győzni fog. A választási törvény sajátosságaiból (ami egyébként az egyszerű halandó számára, többségünk számára egy rendkívül bonyolult matek), és a választási körzetek határainak megváltoztatásából adódó fölény tegnap megmutatkozott. Mondjuk a fölény szó kicsit erős a választásra jogosultak kicsit több, mint felének az  alig 45 %-ra, de hagyjuk.
Mielőtt fő témámhoz kanyarodnék, engedj meg még néhány mondatot a tegnapi napról. Orbán Viktor a tegnapi, győzelmi beszédében hangsúlyozta, hogy soha ilyen egységes még nem volt Magyarország. Tényleg? Az már nem is olyan érdekes, hogy 55%, vagyis az ország másik, sőt nagyobbik fele mást akar? Az már nem is érdekes, hogy a 45%-os szavazati arány, majd 66.66666...%-ot, vagyis nagyjából 2/3-ot ad a parlamentben újra a kormányzó koalíciónak? Hát hülye itt mindenki? Úgy tűnik igen. De, hogy a címadó kifejezés is teret nyerhessen végre az írásomban, valahogy át kell kössek rá. Megpróbálom.
Tehát: -mi kell még a lojalitáson, az igazságtalanságon, a dogmákon, a külföldön élők (oda adózók) szavazatán, az agymosáson túl ahhoz, hogy valaki úgy legyen 45-ös, hogy a 45-ből 66-ot csináljon? Hát persze, hogy pénz! Méghozzá nem kevés pénz. Tekintve, hogy manapság őket már valóban nem nagyon kéri senki sem számon, valamint tekintve, hogy a közmédia megszerzése az éppen kormányzó politikai erőnek (saját) pénzbe nem kerül, tovább tekintve, hogy számos lapkiadótól kezdve a kisebbik kereskedelmi tévét sem a kormányzó pártok, hanem a hozzájuk közel álló pénzügyi csoportok vették meg és birtokolják (vagyis megmondják, hogy miről írhatunk, beszélhetünk ebben vagy abban a lapban és tv-ben és miről nem). Ehhez viszont ismételten csak pénz kell. Nem is kevés. 
Ám, az uniós forrásokból származó, nagy állami megrendelésekből (közbeszerzés ide, vagy oda) telik szépen

. Akár kereskedelmi tévére is, hogy a dolog agymosás része is működhessék rendesen. Hát igen, van aki nem nézi az M1-et és társait.
Úgy van ez, hogy a kicsi oligarcha visszaoszt (mint megannyi önkormányzati botrányban ezidáig), ám a nagy nem ilyen balga, ő lapkiadót, kereskedelmi tévét vesz a főnökének. Ajándékba. És, ha már oligarcha, beszéljünk róla is végre egy kicsit. 
1., AZ OLIGARCHA:
A Magyarországon viszonylag nemrég, alig húsz éve felfedezett állatfajta egyedeinek leírása nem könnyű feladat, mivel az oligarcha többnyire rejtőzködő és/vagy éjszakai (is) életet folytató emlős. Jellemzően két fajtáját különböztetjük meg, a kicsi oligarchát és a nagy oligarchát.
Itt kell megjegyeznünk -a félreértések elkerülése végett-, hogy a két alfajt nem elsősorban a testméretük, hanem a fészkeik nagysága és azok földrajzi elhelyezkedése, továbbá az ingóságaik számában, értékében és nagyságában rejlő, nem elhanyagolható, mondhatni nagyságrendi eltérések különböztetik meg. Az egyedfejlődés során a kicsi oligarchákból, nagyjából olyan 40%-os arányban később (esetenként néhány, átlagban tíz-tizenöt év alatt) nagy oligarchák válnak, ám ez nem minden egyedre jellemző, az alfajok részletes ismertetésénél térünk majd ki bővebben ennek okaira.
1/A., A KICSI OLIGARCHA:
A születésekor átlagosan 3500 gramm súllyal és 50-52 cm-es magassággal világra jövő emlős, olyan 12-14 éves koráig leginkább egy másik emlősre, az emberre hasonlít. Külsőségeiben a későbbiekben sem változik meg, felépítése életének további szakaszaiban is humanoid jellegzetességekkel bír. Ez teszi számára lehetővé, hogy az életterét jelentő városi környezetben jól elrejtőzzék. 
A születésekor nagyon rossz, rossz, vagy átlagos anyagi helyzetű, átlagos intelligenciájú és testalkatú kicsi oligarchában a serdülő kora környékén tudatosul, hogy a vasárnapi húsleves-rántotthús kombó számára nem pálya és többet, egyre többet akar. Tekintve, hogy helyzetében jelentős változást az átlagos jövőkép (tanulmányok, elhelyezkedés, tényleges munka) nem hozhat, ezért ügyeskedni kezd. A törvényesség határán egyensúlyozó kicsi oligarcha ekkor még nem tudja, hogy céljainak eléréséhez előbb vagy utóbb kénytelen bűncselekményeket (is) elkövetni. Az oligarchává válás rögös útján, (mindkét alfajra jellemezően) a fajtából először kivész az erkölcs, majd az empátia, később azonban (és ez már-már nagy oligarchás személyiség jegy) az elkövetett cselekmények súlyának felismerése is a múlt, a gyermekkor ködébe vész. 
A kicsi oligarcha kezdetben másolt jegyzetekkel, hamis CD lemezekkel, majd BKV bérletekkel esetleg hamis pénzzel (nem ritkán, adott esetben ezekkel egy időben party-drogokkal) házal, az ebből származó bevételeit (értelemszerűen) járulékok valamint adó nem terheli. Később ugyanezen bevételeket sűrűn helyezi ki, nálánál lényegesen rosszabb anyagi helyzetben lévőkhöz, heti 50%-os (más néven: -uzsora) kamatra. Miután hosszútávú elképzelése a nagy oligarchává válás, ezért, bár az erőszaktól nem riad vissza, azt kerüli, a piszkos munkát másokkal végezteti el. 
Az áldozatos munka, sok lemondással és éjszakázással (pl.: -éjszakai klubok üzemeltetése, áfacsalással, rendőrvásárlással) stb., végül meghozza a gyümölcsét, így, az ekkor nagyjából 30-35 éves kicsi oligarcha a hozzá megszólalásig hasonló többi városlakóval ellentétben már lényegesen nagyobb fészekben él, járművét évente cseréli, általában külföldön nyaral, háztartási alkalmazottat foglalkoztat, valamint némelyik egyed még dokureality-ben is szerepel. Innen már csak néhány lépés a nagy oligarchává válás, például más városlakók, olyanok mint önkormányzati, rendőri vezetők,  tisztviselők megvesztegetésével, túlszámlázásokkal, nagy állami beruházások alvállalkozóként történő megkörnyékezésével, összefonódásokban való részvétellel.
Itt ismét megjegyzést kell fűzni az egyedfejlődés leírásához. Mint említettem, a kicsi oligarcha nem minden esetben, sőt ritkán válik nagy oligarchává. Ennek néhány okát ismertetném. Sok kicsi oligarcha esik csapdába. Az alfaj néhány egyede ugyanis szeretne az ismeretlenségből a felszínre törni, szeretné megmutatni azt, amit fiatal kora ellenére elért, így egy-két emlős elkezd harsány, kicsapongó életmódot folytatni, elkezd feltűnően nagy lábon élni. Ezt más városlakók is megneszelhetik. Ennek folyamán más kicsi oligarchák, vagy néhány becsületes városlakók szemét szúrni kezdi a kicsapongó kicsi oligarcha életmódja. A kicsi oligarchák területért egymással vívott harcában többnyire az ilyen feltűnő módon élő kicsi oligarchák esnek el, ezeket a saját terepjárójukban lövik agyon, vagy valahol elássák, esetleg felkötik őket, néhány kicsi oligarcha pedig egyszerűen csak eltűnik örökre. A további fluktuációt a becsületes városlakó egyedek okozzák azzal, hogy a feltűnő kicsi oligarchákat a becsületes városlakók által üzemeltetett hatóságok (rendőrség, NAV, ügyészség, bíróság) tizedelik meg oly módon, hogy eljárásokat folytatnak le velük szemben, majd börtönbe zárják őket. Mindezzel mintegy 60%-os fogyás érhető el. Ezzel szemben, a csendesen élő kicsi oligarchák (a maradék 40%) jó eséllyel válhatnak nagy oligarchává.
1/B., A NAGY OLIGARCHA:
És el is jutottunk az úgynevezett nagy oligarcha alfajhoz. A nagy oligarcha egyedfejlődése merőben más, mint a kicsi oligarcháé. Mint ahogy a tanulmány fenti részéből kiderül, a kicsi oligarchák mintegy negyven százaléka válik, (és válhat) nagy oligarchává, azonban ez (tekintve a nagy oligarchák arányaiban kisebb egyedszámát) összesen legfeljebb a tíz százalékát teszi ki a nagy oligarchák számának.
Egyedfejlődésükben erős eltérések tapasztalhatóak. Szaporodási szokásaikat, humanoid külsejüket, fejlődésük első 15-21 évét tekintve, fiziológiailag erős hasonlóságok mutatkoznak. A nagy oligarcha szintén elevenszülő és szintén emlős, továbbá szintén az átlagos városlakók külsejét veszi fel felnőtt korára. Azonban a nagy oligarcha alfajról nagyon nagy százalékban már születésekor tudni lehet, hogy az lesz. Élete első 14 évét  magánóvodában, magániskolában tölti, szabadidejét dajka, nevelőnő és más háztartási alkalmazottak felügyelik. Később minimum 100 éves gimnáziumba jár, szabadidejében folyamatosan sportol, nyelveket tanul, rengeteget olvas, néha ír is. Az érettségi utáni nyarat már rejtőzködve, önkéntes szociális munkával, majd Kajmán szigeteki nyaralással tölti. Élete ezen szakszára jellemző az elszeparált életmód, szintén nagy oligarcha szülei óvják mindenfajta közszerepléstől. Egyetemi évei alatt (melyeket angol, amerikai csúcsegyetemeken folytat) ismeri meg a köznép fogalmát, bár velük (azaz az alacsonyabb képzettségű, általában kétkezi munkából élő városlakókkal) nem vegyül, azokat már a húszas évei elején erősen lenézi. Ahogy a kicsi, úgy a nagy oligarchákra is jellemző a hímneműség. Ez nem egyfajta hímsovinizmus, csupán a nőnemű egyedek még felnőtt korukra sem tudnak olyan szívtelenek lenni, amilyenre egy hímnemű egyed már kora egyetemista korában fejlődik, amelyre már ekkor bőven képes. A nagy oligarcha egyed az egyetemen általában egyszerre hallgat közgazdaságtant és politológiát és némi művészettörténetet. Egyes egyedek az egyetemi évek után azonnal politikusi pályán elhelyezkedve építik további karrierjüket, bár ez a nagy oligarchákra egyébként nem, vagy csak kevésbé jellemező. 
 Az elmúlt huszonöt évben a nagy oligarcha magyarországi példányai nagyjából két generáció óta léteznek. Számuk nem túl nagy, melyet magyaráz a kicsi oligarchák nagy számú elhullása, vagy a körültekintő párválasztás ugyanúgy, mint egyes esetekben a belterjes tenyészet, vagy a kis szaporulatszám. Azonban a második generációs nagy oligarcha kifejlett példánya -folytatva a már megkezdett utat- már nem simliskedik, a törvényesség látszatára messzemenően ügyelve irányít vállalatbirodalmakat, kiadóvállalatokat, kereskedelmi tévéket. A szintén innen származó és a politikusi pályát választó nagy oligarchafaj politikus tagjainak hathatós segítségével irányít azután 2/3-os parlamenteket, valamint az ország kormányát. Tevékenységével a nagy oligarcha egyed más városlakók gondolkodását, a sajtótermékein, kampányain keresztül befolyásolva kormányának, pártjának ál-demokratikus választásokat is nyer, így a jövő állami megrendeléseit előre borítékolhatja, az adót, járulékokat rendre befizeti, vissza időben és pontos összegben oszt. Remélem -ismét- segíthettem.
Megjegyzés küldése