ÉVÉRTÉKELŐ

Hello kedves Olvasóm!

Én az Úr 2015. esztendeje, december havának 31. napján döntöttem úgy, hogy értékelem az ABSZURDISZTÁNI KÖZTÁRSASÁG elmúlt évét. Miután mindenki, aki egész évben hallatta a hangját ebben az országban és január, február tájékán ezt fogja tenni úgy döntöttem, hogy megelőzöm őket, így az én véleményem lesz az első az elmúlt, ....... a 2015-ös évről. 
Természetesen nem is én lennék, ha nem tennék bele egy kis csavart, ezért az értékelést egy előre megírt (az engem 'nem úgy' figyelőknek kihangsúlyozom:) FIKTÍV beszéd formájában teszem. A Te tiszted pedig az Kedves Olvasóm, hogy kiderítsd: - vajon kinek a szemszögéből értékeltem Abszurdisztán 2015-ös történéseit? Jó szórakozást hozzá!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Barátaim, Magyarok! (khmmm.......öööö....izé....) Abszurdisztánok!

Engedjétek meg nekem (hát persze, hogy tegeződünk az uram-bátyám rendszerben), hogy minden álszerénység nélkül adhassam közre a gondolataimat, ................... erről a nem könnyű évről előttetek!  Idén a feladataink nagysága és száma jócskán meghaladta a tavalyi év munkáját, hiszen nemcsak a polgárok Európában példátlan jólétét és biztonságát szolgáló intézkedéseink ütköztek súlyos ellenállásba Brüsszelben, de a pártot és azon belül személyemet érő súlyos kritikák is hátráltattak volna bennünket, ........ ha hagyom. 

De nem hagytam! Hát persze, hogy nem! Hát persze, hogy én! Mert egy erős nemzetállam vezetőjeként erre egyszerűen nem volt lehetőségem. Bár csapataink mindvégig hadrendben álltak, és folyamatosan megadták a szükséges válaszokat Európa üresfejű, ultraliberális bürokratáinak kekeckedésére, mégis azt hiszem, hogy mindazok a kiemelkedő sikerek, melyeket a 2015-ös évben EGYÜTT! értünk el, nem jöhettek volna létre nélkületek. És ...... hát .... ööö..... nyilván nélkülem sem ugye.

De, hogy e rövid bevezető után végre a 2015-ös évről szóló gondolatok fősodrából is meríthessek, engedjétek meg nekem Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Barátaim, hogy -jó szokásomhoz híven- egy dakota közmondással nyissam ezt az évértékelőt:

"...A kanyon bejáratából érkező hangos zúgásról, csak egy tapasztalt indián tudja megmondani, hogy az csak a gépházból feltörő moraj-e, vagy egy szökőár hangja...."

Tisztelettel jelentem, Hölgyeim és Uraim, Kedves Barátaim, hogy a tapasztalat, ez a tapasztalat megvan, ................ és jól kufárkodtunk e tudással 2015-ben is! 

És, bár ennek az évnek az elején sokan -szerintem közületek is- (közben a fej kicsit előrehajtva, a bal szemöldök felhúzva és szemkontaktus az első sorban ülő prominensekkel) azt hihették, ........ .hihettétek, hogy ez az ár majd elsodor bennünket, utólag kiderült, hogy nekem volt igazam és a zaj, csak a gépházban 'dohogó gépek' végletekig elhanyagolható hangja csupán. 

Most, hogy ez az év, ez a 'mértéktelenül' sikeres év (....hát kinek mi a siker ugye.... - a szerző) véget ért, mindenki nyugodtan összeadhatja fejben, hogy meddig jutott, (....ki mennyit gyűjtött a számlájára....- a szerző) mit ért el, hogy együtt mit értünk el! (És most ismét -szinte vádlón- a hallgatóság első soraiban helyet foglaló pénzemberekre néz.) 

Mert ami a ti sikeretek, az egyben az ország sikere is, hiszen nekünk ettől az évtől az égvilágon senki nem mondhatja meg - Brüsszelből sem -, hogy mi a mi dolgunk! Ahogy azt sem 'tőlük kellett ettől az évtől kezdve megtudnunk', hogy az onnan érkező pénzt mire költjük el. Ha mást nem is, ezt biztosan elértük. 

Én nem időrendi sorrendbe tettem mondandómat, hanem a beérkező kritikus hangvételű kérdések özönére fogok most reflektálni, rendet téve a fejekben egyszer, s mindenkorra! Miközben hadd legyek egy kicsit önkritikus is. 

Sokszor ért bennünket az a vád, ........................ (hosszú szünet, és ismét az első sor nézése) hogy egy diktatórikus rendben gondolkodva nem országot, hanem csupán hatalmat építünk. Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Barátaim, ez nem igaz! Mert nem szabad összekeverni az illiberális államot a diktatúrával, ahogy nem szabad összekeverni hatalmat a renddel! 

 

Tisztelettel jelentem, és ebben a belügyminiszter, és a miniszterelnöki főtanácsadó is megerősített a napokban, hogy hazánkban végre rend van! Intézkedéseim hatására a migrációs válság ugyanúgy elkerülte az országot, mint ahogy elkerülték a terrorcselekmények is ennek köszönhetően és bárhogy ágált a liberális Európa a kerítéseink ellen, most mindannyian kerítést építenek.

Pénzügyi, jogi és fizikai kerítéseket a példánk (példám), a tanácsaink (tanácsaim) alapján. (................az már más kérdés, hogy naponta halnak meg kilencven éves idős emberek, néha egy pár cipőért, vagy egy kolbászért, de nálunk azért rend van..... - a szerző) Mondjuk az kicsit szar, hogy 2016-ban új ellenségképet kell csapataink számára gyártanunk, de meglesz, ígérem.........

És, ahogy migráns, úgy oligarcha sincs ebben az országban, állítsa bárki, bárhogy is az ellenkezőjét. És nem is volt, sohasem.......... Nincs, mert először is én azt mondtam, másodszor pedig nincs, ha én úgy akarom. 

Bár egyesek szerint én egy "...geci..." vagyok, hogy pontosan idézzem az ország egyik jelentős pénzügyi szereplőjét, - bár pontosabb, ha azt mondom, hogy már se nem szereplő, se nem jelentős -, kijelenthetem, hogy nyugodtan kösse föl mindenki más is a nadrágot, aki a jövőben hasonló módon veszti el a realitás-érzékét. (......vagyis -mint valami megvadult kutya-, esetleg nem tudná, hogy hol a helye....)

Abszurdisztán nem arról híres, hogy gazdaságának kiemelkedő szereplői az állami megrendeléseken híznának meg. Nem, mert én ezt mondom. Abszurdisztán, ez a harmincéves államtitkároktól hemzsegő ország kiemelten díjazza a kreativitást (......a seggnyalást....-a szerző), a törekvést (....a törtetést....- a szerző), a lojalitást (.....a seggnyalást...- a szerző) és a kitartást (.....a seggnyalást....- a szerző). 
Amit mi sem bizonyíthatna jobban, minthogy hemzsegnek benne a harmincéves államtitkárok ugyebár?!(A vezér itt most a miniszterelnökséget vezető fiatal, jóképű, kőgazdag miniszter mögötti második, harmadik sorban ülő, rendkívül fiatal öltötnyösökre szegezi szúrós tekintetét.) Így hát Abszurdisztán a kreativitás országa (is),........................ azt hiszem, ezt kijelenthetjük.

És, ha már kreativitás! Éles logikámmal szeretnék újabb vádakat lesöpörni az asztalról! Abszurdisztánt szokás a magát ellenzékként aposztrofáló idióták maroknyi, széthullófélben lévő laza szövetségének részéről egyenesen 'MUTYIORSZÁGNAK' is nevezni. (A vezér a kezét eközben felemeli, majd erősen gesztikulál, ajkait immár másodpercenként harminckétszer nyalja meg, hangja egyre hangosabb.)
Kérdezem én: - mi a baj azzal, hogy vissza akartuk szorítani a dohányzást, és ezt új törvényekkel meg is tettük? (Trafik csak havernak!.....- a szerző) Mi a baj a focival? (Áááááá, semmi! Az ég adta világon semmi, hiszen az már most világszínvonalú ugye? .... - a szerző) Mi a baj a stadionjaimmal? Talán nem elég tágasak, vagy szépek? Mi a baj a Lecsúti Pisztolyos Tivadar Stadionnal? A néhai jó barátom, Holnapkovecz Imre által tervezett komplexum legyen mementó! Legyen öröksége minden jóérzésű miniszterelnöknek és örökös fennállásával arra figyelmeztessen, hogy így kell egy országot a jólétbe lökni! (A focistákat, meg a stadionépítő nem oligarchákat legalábbis.....- a szerző)
Mi a baj a Pisztolyos Tivadar Stadion fűthető műfüvét melegítő holnapkoveczi stílusban épült, olcsó kazánházzal? Mi a baj a Lecsútot átszelő kisvasúttal? (Hja, hogy két állomása is van? Egymástól ötven méterre és az egyik nem is az? Kit érdekel, csak a pénz folyjon!....- a szerző) Mi a baj lecsúti polgármesterrel, Hentes Lőrinccel? Bár mindenki ilyen szépen ívelő pályát tudhatna magának, mint Lőrinc! Hát ezen dolgozunk mi Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves barátaim, Abszurdisztánok! 
Nap, nap után azon dolgozunk, azon dolgozom, hogy felemeljük, felemeljem ezt az országot abból a posványból, melyet a kommunisták hagytak ránk! Azok az emberek, akik most azzal vádolnak bennünket, amit ők tettek! Azzal hogy eláruljuk, kiárusítjuk ezt az országot bagóért! Azzal, hogy a saját gyarapodásunkat szolgálja minden intézkedésünk!

Ez nem így van! Nem így van, mert én azt mondtam (És a vezér szúrós tekintete ismét végigpásztázza a beszéd meghallgatásán megjelent 'kiválóságokat'.) .... és nem így van, mert ennyi rang és pénz nincs is, mint amennyinek az ellopásával most vádolnak bennünket. 
Erre a vádak ellenére mégiscsak hazai kezekben maradó földek (....hazai, sógori, komai, jószomszédi, fiatal földügyi államtitkári, rokoni, kezekben maradó földek, tavak, kastélyok, erdők..... - a szerző), a hazai kezekben lévő kaszinók (Bécy Vajna, talán ismerős név Abszurdisztánban.... - a szerző), a hazai kezekben lévő sportélet, a hazai kezekben lévő gázkereskedelem (Ami durva haszonnal lépteti be az országba érkező földgázt. ... - a szerző), a hazai kezekben lévő cigaretta nagykereskedelem, a jól működő ügyészség, a jól működő rendőrség, és a jól működő bíróságok a válasz! 
Mi a baj a hazai kezekbe áramló Euro-milliárdokkal! Hiszen az ország minden vád ellenére működik, és köszöni, jól van!
Jól vannak a pedagógusok, az egyetemi oktatók sőt, jól vannak az általános-és középiskolások, a főiskolások, és az egyetemisták is! Jól vannak a nyugdíjasok, jól vannak a szociális ellátásban részesülő volt rendvédelmiek: - tűzoltók, mentők, rendőrök, bányászok, vegyipari dolgozók, vasutasok, rokkantak, akik ugyanazt az ellátást kapják mint azok, akik ezen ellátásért soha az ég világon semmit az asztalra le nem tettek! Na ők aztán kifejezetten jól vannak! (Mert ez az ország olyan jól van, hogy itt még ez is lehetséges. ....- a szerző) Jól vannak az egészségügyben dolgozók, ahogy jól vannak a tűzoltók, a mentők, a rendőrök, a katonák!
Jól van az oktatás, a közbiztonság és az egészségügy! Ez utóbbi meg még annál is jobban van, mint ahogy azt elképzelni tudnátok! Sokat dolgoztunk mi mindannyian azért, hogy ez most így legyen! A 2015-ös évben, mint azt megelőzően bármikor, amikor a mi pártunknak volt szerencséje vezetni ezt az országot, megtettünk szinte minden lehetségest azért, hogy most, itt állva, nyugodt lélekkel mondhassam: - ................ ma Abszurdisztánban a tőlünk kapott lehetőségekkel élve válthassa be minden család Dagadt László és Lakatos Ákos barátaim vízióit, hogy beteljesülhessék a női princípium!, hogy ideális környezetben sokasodhassék  végre minden abszurdisztáni család!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Barátaim, abszurdisztánok!
(Hosszú szünet, majd újfent jelentőségteljes, szinte kihívó szemkontaktus, ezúttal a vezér beszédét rögzítő kamerába. Ki van ez találva, hiszen a soha, semmilyen kormánnyal, országgyűléssel, állammal szerződésben nem álló Bubony Árpád megtervezte ennek az évértékelőnek is minden másodpercét jól.)
Ma Abszurdisztán történelmi időkben kénytelen helyt állni! Olyan kihívásoknak kell megfelelni, amilyeneket az előző kormányok a legdurvább rémálmaikban sem vizionálhattak korábban. Tagja vagyunk az Európa Uniónak és nehéz, nagyon nehéz úgy fikázni egy szövetséget, hogy közben onnan jön az a pénz, amiből ez az ország él, de mi megtesszük ezt is! Dagadt László barátomat kifejezetten kértem erre! Ja, hogy be van kapcsolva a mikrofonom most is?
Akkor ezt most -minden ellenkező híresztelés ellenére- nem én mondtam az imént. Világos? Szóval............................................ khmmmmm ........ööö.........izé! Hajrá Abszurdisztán! Hajrá abszurdisztánok!

(A döbbent nézősereg először csak másodpercekig hallgat. A csend olyan súlyos, hogy a miniszterelnök már-már kezdi kellemetlenül érezni magát, ám a következő másodpercben -a helyzetet huszárosan megoldva- vállait egy másodpercre hetykén fel húzza, majd a fejét jobbra-balra mozgatva csábos mosolyt dob híveinek, miközben bal szemöldöke ismét a homloka közepéig szalad fel. A hívek erre persze mindent elsöprő tapssal, pozitív és hálás bekiabálásokkal, transzparens-és zászlólengetéssel reagálnak és ez az eufória legalább tizenöt percig tart, hiszen a vezér 'csak' viccelt az imént és Bubony Árpi úgy is személyesen vágatja majd ki a felvétel utolsó tíz másodpercét.)

Hát nagyjából ilyen volt ez az év a távoli, nem is létező, csak általam elképzelt Abszurdisztánban. Mondjuk a miniszterelnök ejthetett volna kicsit több szót az egészségügyről. Remélem ezúttal is segíthettem (asszem' ebben az évben utoljára írva a blogomba) és kívánok mindnyájatoknak (ha már tegeződünk ugye :) )  egy sikeresebb, boldogabb új esztendőt!