2016. április 14., csütörtök

Ti hős anyák!

Hello kedves olvasóm!

A minap saját tapasztalásaim, no meg egy facebook bejegyzés hatására megnyíltam és elmondtam a frankót! Arról, hogy mi is az én igazi véleményem rólatok, anyákról. Azután rájöttem, hogy nem baj, ha ezt többen is elolvassák, így kerekedett ki mindebből ez a mai posztom:
 Ugye mi apák, -no mégsem általánosítok- szóval főleg a szűk látókörű, korlátolt, 'munkahőse' apák, hajlamosak beleesni abba a hibába, hogy a munka frontjáról -majd a kocsmából- megtérve rendszeresen teszik fel az otthon lévő anyukának a kérdést: - hogy "...mi a lófaszt csináltál egész álló nap?..." Erre főleg az a kategória képes, amelyik lenyomja a nyolc óráját, de azzal mégsem keres valami sokat. Ennek ellenére még sincs másodállása, többet termelni nem hajlandó, de tovább megyek, amit termelt, annak egy részét is szívesebben költi sör-pálinka kombóra, mint a családjára. De ezzel ő nincs egyedül.
 Mert ott van ám a csúcsvezető is! A munkahelyén istenként létező, a pótolhatatlan, a megkerülhetetlen. Akinek (merthogy a hatalom idővel elszigetel és ez csupán egy minimumszintű mentális változás a hatalmat gyakorlók lelkében) az a fixa ideája, hogy bizony otthon is ugyanígy kell viselkednie. Így anyut is lenyomja fél kézzel minden egyes nap amikor felteszi anyunak a fenti kérdést -szó szerint ugyanúgy-, merthogy neki meg ettől áll fel. Ő az előző faszival ellentétben rengeteget keres és meg van róla győződve, hogy az élet kizárólag a pénzről, no meg persze róla szól. (Esetleg fordított sorrendben.) És nyilván lehetne még sorolni.
 Aztán persze megy a szájkarate, miközben ezeknek a szinteknek valóban nincs semmilyen fogalma arról, hogy mi is stájsz otthon, amíg ők a munkahelyükön 'hősködnek'. Mondjuk én megmondhatom:

- Mert például van, hogy az Encónak -a feleségemnek- dolga akad. Olyan, amihez egyedül el kell mennie otthonról. (Munkahelyi, kozmetikai, orvosi. Sok ilyen van.) No problemo, majd apa kemény lesz és tartja a frontot ugye, mert az ilyen ügyek legfeljebb egy-két óráig tartanak, mi az nekem.  Nincs is gond, ameddig nincs gond. De, amikor a kiscsoportos óvodás fiacskám kiabál magas 'C'-ben a WC-ről, hogy "- apaaaaaa, végeztem!" jelezvén ezzel, hogy mehetnék már igazán kitörölni a fenekét, ám eközben épp csak befejeztem a négy hónapos kislányom etetését és várom a büfit, (ami csak nem jön, ám helyette bukik a kiscsajszi olyan ezer litert a saját arcára, mellére, lábára, de még a vállamra, a bútorokra, a parkettára, és még a csillárra is) közben a nagyobbik most már üvölti, hogy végzett -hátha előbb csak nem hallottam meg- nos, olyankor egy kicsit elgurul a gyógyszer. 
Merthogy fél kézzel -úgy, hogy a kislányt magaddal viszed-  az összes híreszteléssel ellentétben bizony nem lehet segget törölni! Másét meg különösen nem! De, ha a csupahányadéklánykádat' leteszed, ő bizony méltatlankodni fog. 
 Az meg egyébként komoly dilemma ilyenkor, hogy hármótok közül először kit is kellene kivakarni a szarból. Aztán a kiscsajt mégiscsak leteszed gondosan ügyelve arra, hogy az úrhölgy azért ne fulladjon bele a maradék hányadékába, illetve arra, hogy a parkettán lévő tejen te se csússz meg, mert amilyen balfasz vagy ott döglesz meg egy koponyaalapi törés hatásaként és akkor bizony nagy a baj, mert a gyerkőcök nem lesznek ellátva. 
 Kirohansz, a fiad segge rendben, türelmesen kivárod míg kezet mos és persze felhívod a figyelmét a szappan helyes használatára, valamint a törölközés fontosságára, majd berobogsz ismét a szobába, hogy legalább a padlóról eltüntesd az életveszélyes, egyben csúszmákos nyáladékot, mielőtt az ekkor már üvöltő négy hónapost is rendbe szednéd, aki ekkorra persze már tarkóig össze is fosta magát, ám a négyévesed meg közben unatkozni kezd (harminc másodperc elteltével) és téged kezd basztatni ezért. 
 Hát így van ez és nem is nagy időről beszélünk, mert a fenti pár mondat végéhez nyugodtan hozzágondolhatod, hogy -Hölgyeim és Uraim! Önök most a "Gyermeknevelés egyedül" című dokumentumsorozatunk egy három és fél perces részét láthatták, hallhatták-. 

Így aztán eszembe sem jutna soha a fenti baromsághoz még csak hasonlót sem kérdezni a feleségemtől, amikor beesek a 'munka frontjáról' sőt, ilyenkor minden alkalommal megállapítom, hogy TI ANYÁK TÉNYLEG IGAZI HŐSÖK VAGYTOK! És akkor a szülésről itt most nem is esett szó. Remélem ma is segíthettem!

Nincsenek megjegyzések: