Orbán titkosrendőrségéről írt a New York Times

A TEK egyszerre rendőrség és titkosszolgálat.

Budapest, New York – Nagyobb módosító csomagokba rejtett kisebb törvénymódosítások révén a magyar kormány az eredetileg a terrorizmus ellen létrehozott Terrorelhárítási Központot két év alatt titokban félelmetes, szinte ellenőrzés nélkül működő rendőri-titkosszolgálati szervvé tette.

Nagy hiba lenne komolytalan szervezetnek elkönyvelni a Brad Pitt zombiellenes kamufegyvereinek lefoglalása miatt az egész világon kiröhögött Terrorelhárítási Központot – írja a New York Times élményrovatában a Magyarország-szakértő Kim Lane Scheppele.

A professzor szerint a TEK egyre inkább a miniszterelnök magántitkosszolgálatává válik, ami máris Orwell-i hatalmat birtokol, mivel gyakorlatilag ellenőrzés nélkül hajthat végre titkos megfigyelést és folytathat titkos adatgyűjtést bárki ellen.

A szerző megjegyzi, hogy nem Orbáné az egyetlen magyar magánhadsereg, hiszen a Parlament Kövér László házelnök magánmilíciájának, a Házőrségnek a felállítása 2013 január 1-jén kezdte munkáját. Kim Lane Scheppele kiemeli, hogy egész Európában nincs még egy olyan Parlament, amelyik őrségének joga lenne magánszemélyek lakásába behatolni és azt kikutatni.

A cikk további részében a TEK létrehozásának történetével ismerkedhetnek meg az olvasók.

A szöveg végigköveti, hogy Orbán az EU soros elnökségével járó biztonsági feladatokra hivatkozva hogyan alapította meg a szervezetet 2010 szeptemberében, hogyan nevezte ki az élére személyi testőrét, majd nagy törvénymódosító csomagokba rejtett, szinte észrevétlen módosításokkal hogyan szabták át az eredetileg tisztán terrorelhárítás jelszavával létrehozott szervezetet kontroll nélkül működő komplett titkosszolgálattá.

A TEK-et Orbán a neki alárendelt belügyminiszteren keresztül személyesen irányíthatja. A cikk ezen részei olyan információkat közölnek, amelyeket a tájékozottabb magyar közönség sem igen ismer, mert a vonatkozó törvénymódosításokat – szándékosan – vastag törvénymódosító csomagokban rejtették el.

Scheppele felidézi, hogy lényegében a rendőrségi törvény két módosításával hozták létre a kontroll nélkül működő, félelmetes jogosítványokkal bíró magán kémhadsereget.

Az első kör 2010 decemberében volt, ekkor a rendőrségi törvény módosításával a TEK jogot kapott titkos megfigyelések és adatgyűjtések folytatására. Titokban behatolhatnak a lakásunkba és kikutathatják azt, lehallgathatják az ingatlant és a telefonokat, hang- és képfelvételt készíthetnek rólunk, kinyithatják a postánkat és behatolhatnak a számítógépünkbe. Erről utólag sem kötelesek tájékoztatni, a megszerzett adatokat pedig bármeddig szabadon kezelhetik.

Scheppele kiemeli, hogy a rendőrség Magyarországon ugyanezeket megteheti, de csakis bírói engedéllyel. A TEK-nek viszont nincs szüksége ilyesmire, nekik csak az igazságügy-miniszter engedélye kell az adatgyűjtéshez. Mivel a TEK vezetője az igazságügy-miniszterrel egy kormányban ülő belügyminiszter, nincs semmiféle független kontroll az Orbán-titkosszolgálat akciói fölött.

Második körben a 2011. december 30-ai extrém törvénygyártási dömpingben szavaztatott meg a kormány néhány újabb módosítást a rendőrségi törvényhez. Az egyik értelmében a TEK a látókörébe került állampolgár bármilyen személyes adatát kikérheti pénzügyi cégektől, biztosítóktól, mobilcégektől és internetszolgáltatóktól, illetve állami szervektől.

Igaz ugyan, írja Scheppele, hogy a TEK ezeket az adatokat 2011. december 30-a előtt is elkérhette, de csakis akkor, ha az ügyben nyomozás folyt és az adatkérést a nyomozást felügyelő ügyész engedélyezte. De december 30-a óta akkor is megszerezhetik az adatokat, ha nem folyik semmiféle eljárás és ügyészi bólintás sem kell már. Gyakorlatilag bármilyen adatot megszerezhetnek rólunk, mindenfajta engedély nélkül, ráadásul úgy, hogy az adatszolgáltatásra kényszerített magáncég vagy állami szerv el sem árulhatja nekünk, hogy kiadta a titkainkat.

Restaurálták a pártállami helyzetet. A cikk emlékeztet arra, hogy a rendszerváltás után az Alkotmánybíróság a személyi szám megszüntetésekor kimondta, hogy a kommunista diktatúra egyik alapja volt, hogy az állampolgárokról a tudtuk nélkül gyűjthették össze egy helyre a rájuk vonatkozó személyes adataikat. A Fidesz-kormány pontosan ugyanazt a rendszert teremtette újra, amit az Alkotmánybíróság annak idején szétzúzott: létrehoztak egy olyan ügynökséget, ami egy helyre gyűjtheti össze az állampolgárokra vonatkozó összes titkos információt.

A szerző szerint a zavart csak fokozza, hogy a törvény szerint a TEK egyszerre rendőrség és titkosszolgálat. Rendőri szerepében azokkal szemben léphet fel, akik terrorfenyegetést jelentenek, de joga van a közrend megzavarására alkalmas bűncselekmények, illetve veszélyt jelentő személyek ügyében is nyomozni.

Szó sincs terrorról Scheppele emlékeztet arra, hogy a TEK emberei kapták el a kulcsi macsetés gyilkost, de április 13-én ők csaptak le 23 drogterjesztőre is. Utóbbi eset arra utalhat, hogy teljesen általános rendőri feladatokat is el akarnak látni.

A TEK egyszerre rendőrség és titkosszolgálat: csak akkor köti bírói engedély, ha éppen rendőri szervként cselekszik. Ha viszont éppen titkosszolgálati minőségében akar megfigyelni valakit, már csak a miniszteri bólintásra van szüksége. Scheppele arra is rámutat, hogy a kormány azért szüntette meg az adatvédelmi ombudsman posztját, hogy ne legyen, aki tiltakozik a TEK adathalmozása ellen. A helyette létrehozott hatóság feje politikai kormánykinevezett. Pont ezért indított kötelességszegési eljárást az EU Magyarország ellen az adatvédelem területén is – véli Scheppele.

(Forrás: Amerikai Népszava 2013-02-19)

Egy picit összefoglalnám

Hello kedves olvasó!

Egy picit összefoglalnám, hátha kedvet kapsz az olvasáshoz: 

A 2001. szeptember 11-én lerombolt WTC tornyainak helyén, az azonos nevű emlékhely közelében lassan befejeződik a Szabadság Torony felépítése.

Luigi Scarfalone, New York egyik hatalmas és igen ambiciózus maffiafőnöke - minden hazafias érzelme ellenére - egy egyszerű, mégis zseniális tervvel, e tragédiát kihasználva, a világkereskedelem feletti totális ellenőrzés átvételére készül. A gépezet beindul. 

Scarfalone kiválóan képzett és rendkívül kreatív „katonái” kegyetlenül félreállítanak bárkit, aki - akár véletlenül is, de - a megvalósítás útjába áll.

A terv végrehajtása megzsarolt, megvesztegetett hivatalnokok, rendőrök, orvosok és egy mérhetetlenül kapzsi ingatlanügynök segítségével, kiválóan halad, mindenütt hullákat hagyva, a hiba legapróbb lehetőségének kizárásával.

Azonban a fogaskerekek közé mégis beszorul egy apró homokszem, amikor egy Scarfalone számára teljesen jelentéktelen ember nem várt akadályokat gördít elé, s a gép csikorogni kezd.

Ez a valaki pedig nem más, mint Dr. John Stuart, a fiatal feleségét autóbalesetben elvesztő sürgősségi orvos, aki egy fatális véletlennek köszönhetően keveredik az ügy kellős közepébe azzal, hogy egynémely összefüggésre rájön.

Az aggodalmát két sokat látott, dörzsölt nyomozóval megosztó doki előtt lassan összeáll a kép. A kérdés az, hogy ennyi elég lehet-e, a kegyetlen összeesküvés leleplezésére? 

A könyv

Hello kedves Olvasóm!

Ma, amikor az önjelölt írók nagyobbik többsége (az olyanok, mint én is) többnyire az íróasztalfióknak írogatnak, kiemelkedő tény, ha az ember írása mégis megjelenik. A könyvkiadás folyamata bonyolultabb, mint azt első blikkre gondolná az ember.

Először ugye próbálj meg írni valamit. Azután találj kiadót a művednek. (Na ez a legnehezebb!) Ám amikor ez is megvan, akkor is azon töröd majd magad, hogy vajon jól választottál-e, nem fog-e kizsigerelni a kiadó, lehetett volna nagyobb hasznod a kiadáson, jó-e a marketing, tudod-e, hogy mibe vágtad egyáltalán a fejszédet  stb.... Ne rágódj ezen, mert könyvet kiadni 2013-ban elég ritkán sikerülhet. Viszont, ha már túl vagy ezen és a könyved gondozása megkezdődött, a folyamat megindult, még akkor sem lehetsz biztos a sikeredben.

Ezért készült ez a jegyzet. Azon túl, hogy felkeltsem a könyvem iránti érdeklődést, szeretném, ha tudnád, hogy az a közel tíz év, amelyet a könyv (az első könyv) megírásának, majd kiadásának szenteltem (az ötlet-, a legelső gondolat születésétől a könyv kiadásáig eltelt idő) arról szólt, hogy dédelgettem egy álmot, kigondoltam magamnak egy világot, melyben abból élhetek majd, amit amúgy is nagyon szeretek csinálni: -és ez nem más, mint az írás.

Kezdetben mindez csak utópiának tűnt és oly messze álltam tőle, hogy szinte teljesen elképzelhetetlen volt  maga a kiadás. Írogattam. Nem nagy meggyőződéssel -mely szerint egyszer talán könyv válik az általam lejegyzett gondolatokból- most mégis itt tartunk. Remélem, hogy a kiadás zökkenőmentes lesz, hogy sikerül elég teret nyernem, nyernünk a fejekben, és ahogy azt is, hogy a regény sikere feljogosít majd további írások készítésére. Minden esetre biztató, hogy valaki látott fantáziát a művemben.

És, hogy van-e tanulság? Természetesen van: -ez pedig nem más, mint az hogy -bár elég közhelyes, mégis így gondolom- ne add fel, soha ne add fel te sem az álmaidat! Remélem segíthettem!

Hajsza Manhattanben

Hello kedves Olvasóm!

Most, csak néhány mondattal jelentkezem, de ezek fontosak. Örömmel tudatom veled, hogy megkezdődött a Hajsza Manhattanben c. legeslegelső regényem kiadása. 

A folyamat nyilván nem kétperces lesz, ám a kiadás minden egyes fázisáról, lépéséről itt: www.facebook.com/pages/Charles-Greenwood/128749473958766 fogok neked, nektek beszámolni. Kövesd nyomon egy bonyolult krimi születését, légy te is része ennek rögös, de izgalmas utazásnak!

Mi fog történni 2013-ban? Ééééén megmondom.....(humor)

Hello kedves olvasóm!

Hogy mi fog történni? Megmondom: -borzasztóan sok minden, de semmiképpen sem szaladhatunk ennyire előre, hiszen még le sem zártuk az idei, a 2012-es évet, kezdjük hát ezzel.

Miután ez az év bővelkedett rengeteg történésben, ezért nehéz összerakni azt csak úgy kutya futtában. Én mégis megpróbáltam (fejben, a teljesség igénye nélkül) kiemelni a fontosabb eseményeket, ám ekkor jöttem rá, hogy abból csak egy keserédes, szomorkodó, sajnálkozó írás jöhetne létre de annak meg semmi értelme az év utolsó napján.

Sajnálattal kell közölnöm, hogy a 2012-es év sokunk számára (az ország lakosságának jelentős részét értem ez alatt) nem volt a siker éve. Nem tudtam (túl sok) olyan hírt feltenni a palettára, amitől te, kedves olvasóm most mosolyra húznád ajkaid, ezért aztán kénytelen voltam a fantáziámra bízni 2012. történéseit. Jöjjön hát most néhány kitalált hír az óévből, melyek, meglehet nem történtek meg, mégis jó leírni, olvasni őket. (Meg hát miért pont ma ne csipkelődnék.)

A kormány úgy döntött, hogy szükségessé vált hazánk demokratikus köz állapotainak visszaállítása, ezért:

1., -eltörölte az új alap törvényt, hogy annak helyébe (vissza)állítsa az Alkotmányt, így automatikusan eltűnt az általuk átmeneti intézkedésnek aposztrofált választási regisztráció is.

2., -a választási törvény módosítása ezzel egy időben szintén szükségessé vált, hát (mivel hirtelen nem találtak jobbat), némi módosítással, pl.: a kisebb létszámú parlamentről alkotott elképzelés megtartásával, a régit helyezték hatályba.

3., -a média törvény sem állta ki a demokrácia próbáját, ahogy az orvosok, bírák korai nyugdíjazása sem (bár így nagyon nehéz lesz majd OV-nak mindenhová a saját embereit elhelyezni) mégis megsemmisítette azokat.

4., -a Fideszhez közeli személyek kikerültek az Alkotmány bíróság a Média hatóság és a monetáris tanács soraiból így e szervek ismét valóban függetlenné váltak, ahogy megszűnt a Kúria, hogy a helyét ismét a Legfelsőbb Bíróság vegye át (annak régi vezetőjével együtt, akit csak az LB kvázi megszüntetésével tudtak a posztjáról elmozdítani anno), és ahogy megszűnt az OBH (Országos Bírósági Hivatal) is, mivel ott meg túlságosan nagy hatalom összpontosult egy (szintén a Fideszhez közeli) ember kezében. Így talán már beszélhetünk (újra) független magyar bíróságokról.

5., -az Ombudsmani hivatal a jelenlegihez képest ismét tagozódott, majd a kormány felkérte az intézmény(ek) korábbi vezetőit, hivataluk ismételt elfoglalására.

6., -a nyugdíj törvény egyes passzusainak megsemmisítésével ismét lehetőség nyílt a magánnyugdíj-pénztárak megnyitására (mer' ugye az egy lényegesen korszerűbb elképzelés az állami nyugdíjak intézménye helyett), bár az elvett lóvét már nem adták vissza, merthogy nem nagyon volt miből, viszont új garanciát emeltek be az Alkotmányba -végleges intézkedésként- arról, hogy többet (semelyik!) kormány sem teheti rá a kezét a lakosság, A MAGÁNSZEMÉLY! bármilyen formájú megtakarítására. 

7., -a tulajdon védelmének Europai Úniós alapdirektíváit szem előtt tartva, a nyugdíj ismét magántulajdonná vált (ahogy az a világon mindenütt az, csak nálunk nem volt), így megsemmisítették a korengedményes nyugdíjak megszüntetését célzó intézkedéseiket. Egy csapásra megszűnt ezáltal a szolgálati járandóság, a bányász járandóság (stb...) fogalma. Ezek eltörlésével egy időben kidolgoztak egy új, biztonságot nyújtó és legfőbbképpen IGAZSÁGOS korengedményes rendszert, mely a bevezetésekor lépett hatályba és csak az új munkavállalókra volt hatással, megszüntetve a visszamenőleges hatályú jogalkotást, visszaállítva ezzel Magyarországon a jogbiztonság demokratikus alapelvét.

Ezek mellett a rendőrök, tűzoltók, mentősök bérét államtitkár-helyettesi fizetésig húzták, hogy ne kelljen mondjuk egy kétgyermekes mentősnek a fizetési hónap második felében, a családjával együtt szabályosan éheznie. Hogy ne kelljen másod, harmad állásokat vállalniuk. Így szilárdítva azt a biztonságot, melyre (többek közt) minden politikus felesküdött.

8., -a kormányhivatalok egy tollvonással szűntek meg és a járási hivatalokat már létre sem hozták. Bár sok jó káder veszítette el így az állását, nem volt mit tenni, az azonos, vagy hasonló feladatkörrel felruházott hatóságok, párhuzamos állások kora lejárt. Sajnos így a következő választásokon vesztő egyéni jelöltek -hűség ide, vagy oda- nem jutnak majd megfelelő, jól fizető, semmitmondó állami poszthoz, de sebaj, kevesebbe kerül majd nekünk. És ha már mutyizás:

9., -a TEK (ha már létrejött) új feladatköröket kapott. A Nyomozó Ügyészségek irányítása közvetlenül a Legfőbb Ügyész hatáskörébe került (úgy értem valóban) aki ugye az Országgyűlés felé köteles elszámolni, a TEK pedig elsőbbségi feladatként hajtotta végre a Nyomozó Ügyészségek felkéréseit, kvázi közös nyomozásokat végeztek (karöltve a polgári titkosszolgálatokkal) az állami korrupció felszámolása érdekében! Csak és kizárólag állami vállalatok, gazdasági egységek, állami és önkormányzati, rendőrségi, tűzoltósági, vám-és adóhatósági szervek alkalmazottainak korrupció gyanús, a hatalommal visszaélős ügyeit vizsgálták.

10., -ezzel egy időben az Országgyűlés a BTK. módosításával elérte, hogy a súlyos, köztörvényes bűncselekményekkel egy tekintet alá essen minden olyan jogsértés, amelyet vezető beosztású állami tisztviselő, a hivatalának gyakorlása közben követ el, így még 2012-ben született néhány ítélet, amelyben kormánytiszviselőket, rendőröket, parlamenti képviselőket, önkormányzati vezetőket, polgármestereket ítéltek jogerősen életfogytig tartó szabadságvesztésre, korrupciós ügyek miatt. (Mondjuk e törvény hatására az ilyen ügyek gyors kifutásúakká váltak, és hamar lepörgött az "ügydömping" mert mások már nem mertek játszani az adóforintjainkkal.) De persze a kormány ettől függetlenül a módosításokat életben tartotta, hogy 2013-ban se fordulhasson hasonló elő.

Húúúú, milyen sok lett! Pedig épp csak szemezgettem az idei év kedélyromboló, mondhatni diktatórikus intézkedései közül. Arról már nem is beszélve, hogy még mennyi lehetne, ha belegondolnék. De az év utolsó napján nem akarok belegondolni (abba, hogy egy diktatúrában élünk), mer' minek. 

A maradék ész talán elég lesz ahhoz, hogy 2014. tavaszán mindezt valóban megváltoztassuk, és reménykedjünk abban, hogy a hátralévő bő egy évben már nem keletkeznek nagyobb károk kis hazánk háza tájékán. De tartozom a cinikus, kitekert, fanyar humoron túl egy adag könnyebben emészthető "kis színessel" is. Lássuk hát ezek az (ál)híreket, 2012-ből:

 

Gyurcsány Ferenc, a DK képviselője egy rövid sajtóközleményben tudatta a közvéleménnyel, hogy parlamenti mandátumáról 2013. január elsején lemondva visszavonul a politikától. Indoklásul elmondta, hogy az utóbbi néhány hétben elhangzott egy-két mondatát már ő maga sem értette valami nagyon.

Ugyanígy tett -nagyon masszív vigyorral az arcán- Lendvai Ildikó, a régi-új mszp erős embere is, ám döntését semmilyen formában nem indokolta. Sajtósát megkérdeztük, ő azonban kitérő válaszokat adott, de említett valamit egy utolsó, kissé félresikerült botoxkezelésről. (Na b.....meg, ezt is megmondtam: http://www.origo.hu/itthon/20130108-lendvai-ildiko-kikoltozik-a-parlamentbol.html Hát nem megmondtam?)

Eltűnt Orbán Viktor! Na nem hazánk miniszterelnöke, hanem az az azonos nevet viselő, november első napjaiban született kiskunmajsai kismalac, akit gazdái tálaltak fel -sok társával egyetemben- december 31-én, a majsai művelődési ház szilveszteri mulatságára egybegyűlteknek. A mondással ellentétben, miután vélhetőleg őt is megették, nem volt malaca.

Ismét műsorra tűzik a Győzike show-t. Az új reality a "43.256-os elítélt" címen fut januártól az RTL II-n és "szerencsétlen" Gáspár Győző mindennapjait mutatja majd be a Váci Fegyház-és Börtön falai közt. A műsor készítői elárulták, hogy kénytelenek voltak az éjszakai műsorsávba tenni a valóságshowt, ugyanis az annak ellenére sem szűkölködik igen erősen pikáns jelenetekben, hogy a főhős cellatársai kizárólag férfiak. Már ha érti a kedves olvasó, hogy mire gondoltam itt.

A BTK-ba is beemelt új egészségvédelmi rendelkezések értelmében az ORFK beidézte, majd gyanúsítottként hallgatta ki Ronald McDonald-ot. A milliárdos a rendőrségen az étteremhálózat kabalafigurájának  bohócjelmezében jelent meg, ezzel is tiltakozva a gyanúsítás ellen, miszerint a hálózat egyik budapesti éttermében -micsoda bűn kérem- az étterem vezetőjének hallgatólagos beleegyezésével, saját elhatározásból sült krumplit, dupla sajtburgert, valamint nagy kólát vásárolhatott magának egy, a 21-ik életévét még be nem töltött hölgy.

Feloszlatta saját magát az Országgyűlés! Timbuktuban. Az elnökkel együtt kilenc fős parlament azért jutott erre az elhatározásra, mert többször megismételt szavazással sem tudták eldönteni, hogy az ország egy főre jutó GDP-ét képző három darab kecskének mi legyen a sorsa. A bal oldali képviselők szerint két és fél kecskét kell adóként beszedni a lakosságtól, míg a jobb oldal mind a hármat az államháztartásban szerette volna látni. (Egy kicsit ismerős nem?)

És végül, de nem utolsó sorban egy főhír: Hosszas börtönbüntetését letöltve, a nyilvánosság elé lépett a kedvezmény nélkül szabadult Kiss-Vitai Lóránd, volt független országgyűlési képviselő, akit még 2005-ben ítéltek jogerősen hét év fegyházban letöltendő szabadságvesztésre, mert az egyik parlamenti vitanap során elhangzott, legalább két perces felszólalásának néhány mondatával, kb.: -35 másodpercig igazat mondott. A volt képviselő kijelentette, idézem: -".....ez a büdös kurva életben többet nem velem fog előfordulni! ....." (A nyilatkozatát követő napokban máris több párt felvételi szándékkal kereste meg az exképviselőt.)

Ezzel a néhány tréfásnak szánt hírrel búcsúztatom tehát az óévet. Kívánom, hogy a következő évben egyetlen "kis színes" hírem egyetlen mondata se valósuljon meg, és szeretném, ha e bejegyzés első részének legalább néhány javaslatát megfontolná szeretve tisztelt miniszterelnökünk.

Kivánok mindannyiótoknak egy szebb, jobb és élhetőbb évet, mint amilyen a 2012-es, a legnagyobb jóindulattal nézve volt. Remélem segíthettem.

PLÁGIUM-ADÓ! Adóisztán 2016.

Hello kedves olvasó!

".....Az országot irányító kormány (mármint az Adóisztánt irányító kormány) széles spektrumú antibiotikumot szed elmésségre már látom. ...."

Nos, így kezdtem bele lassan kilenc hónapja az egyik bejegyzésembe, ám akkor abbamaradt a gépelés, (Egyetlen mondat után, durva mi?) mivel szülői teendőim akkor már elragadtak az írástól. (Felébredt a gyermekecske.) Na de mire jó a számítógép, ha többek közt nem arra, hogy emlékezzen helyettem. 

Így megtartotta piszkozatként mind a címet, mind pedig ezt a fent idézett első mondatot azért, hogy az íróasztal fiókjába beleszületett íráskezdemény mégiscsak napvilágot lásson. Már nincs konkrét emlékem arról, hogy mit is akartam írni, de az írás már csak ilyen. A szavak formálása során törnek elő a gondolatok így, míg az előző mondatnál valóban nem méltóztatott előjönni az alapgondolat, most már tudom: -a 2016-os év legextrémebb adónemeiről kell, hogy kokettáljak itten, különösen az eltelt idő során történtek vonatkozásában. 

Gondolok itt például Adóisztán miniszterelnök-helyettesének 2012-es"nemplágiumára", ha szabad e szerkesztett, "nagyonmagyaridegen" (már hogy még egy kitalált szóval fejeljem meg az előzőt) szavakkal élni. A doktori dolgozat annyira "nemplágium", hogy már el is ült a botrány a helyettes körül.

De már csak a plágiumgyanús ügyek nagy száma is arra sarkallta Adóisztán kormányát, hogy új adónemeket találjon ki, (foglalkozzon inkább ezekkel a sajtó a plágiumügyek helyett). De ment ez nekem is, saját kútfőből, mindenféle kormányzati segítség nélkül. Mondjuk a kormány és az őt mindenben támogató kétharmados országgyűlése önmagától is nagyon kreatív, de gondoltam: -segítek. Íme Adóisztán legújabb adónemei, kis csokorban.

ADÓ-ADÓ Az adó-adó egy olyan új adónem, ahol az szja-val és járulékokkal csökkentett jövedelmünkből, egy értéktárgy (de ez lehet bármilyen más árú, mint pl.: - egy kiló kenyér) az áfa befizetése után -ami ugye mindjárt a pénztárnál megtörténik-, de az üzletből még nem kilépve, egy újabb pénztárgépnél állhatunk majd sorba. Itt -mily meglepő-, az ANAV (Adóisztán Nemzeti Adó és Vámhivatala) munkatársa fogad, majd bennünket vásárlókat (csinos formaruhába öltözött hölgy képében, csakhogy ne legyen mégse olyan fájdalmas az aktus) és nem kell tennünk semmi mást, csak át kell adnunk neki a blokkot meg a fizetési papírunkat, amit a munkáltatótól kaptunk. Itt aztán a hölgy pillanatok alatt mosolyogva kiszámolja, hogy a kifizetett termékre mekkora szja, áfa, tb lófasz esik. Ezután felszámolja ezeknek további 30%-át, melyet  ott helyben át is vesz tőlünk, hogy az adó-adó időben! befizetésre kerülhessen.

HŐMÉRSÉKLET-ADÓ Ez egy rendkívül egyszerűen és könnyen kiszámítható adónem, mert mindenki, akinek a lakásában a hőmérséklet az őszi téli időszakban a külső hőmérsékletet minimum 10 fokkal meghaladja, az ez után adót lesz köteles fizetni. Az adónem mértéke 5 foktól fokonként három forint / nap. A kormány rendelete szerencsére a jövedelemszintek szerint itt tett némi különbséget, mert: 1., - öt fok alatt nem kellett fizetni, 2., - nagycsaládosok, a gyermeküket egyedül nevelők, és a minimálbéresek esetén ez az adó csak kettő kilencven, fokonként. A kormány a rendelet kihirdetésekor bejelentette, hogy a kora tavasszal történő adószedést még fontolóra veszi, egyenlőre azonban nem kell adózni ebben az időszakban. Az ellenőrzést a közös képviselőkre testálták, kvázi hatósági jogkörrel felruházva őket, kiknek ezt naponta kellett elvégezniük. Tekintve azonban, hogy a házmester is a nép egyszerű gyermeke, a csalásokat elkerülendő, a kórházaknak havonta kellett jelentést készíteniük arról, hogy ki nem fázott meg az előző hónapban, mert azoknál a családoknál szinte borítékolható volt az adócsalás elkövetése. (Megjegyzem: -a kormányfő már most utasítást adott a hőmérséklet-adó fordított, nyári változatának kidolgozására, csak ott a klimatizálás lesz a fő szempont.)

FEHÉRKENYÉR-ADÓ Ez egy vicces, ám inkább cinikus lépése volt Adóisztán kormányának, ugyanis ezen adónem bevezetését (a chips-adóhoz hasonlatosan) a lakosság egészségének védelme érdekében tette. Ugyanis a szénhidrátokban gazdag fehér kenyér fogyasztása túlsúlyhoz, elhízáshoz vezethet, tehát egészségtelen. Az adónem bevezetését még a kétharmadon belül is komoly vita előzte meg, mivel a hagyományőrző polgári körök augusztus 20-án mindenütt ezt a kenyérfajtát szeletelgetik és nem akartak rossz érzést kelteni a tagokban, akik közül elég sokan egyébként többnyire huszártisztek, de még többen meg pont pékek. (Az persze még véletlenül sem jutott senkinek az eszébe a vita során, hogy alapvető élelmiszerként inkább adócsökkentést kellett volna alkalmazni, hiszen az alacsonyabb jövedelmű rétegek nagy számban vásárolják és eszegetik ezt a "súlyosan egészségromboló" ételfajtát.) De, ha már élelmezés, ha már jólét:

JÓLÉT-ADÓ E "furfangos" elnevezés kapcsán azt hihetnénk, hogy Adóisztán kormánya végre felébredt csipkerózsika-álmából és nekifogott, hogy megnyesegesse a gazdagabb rétegek szárnyait olyformán, hogy a jelenleginél súlyosabb terheket vállaltat velük. (Mert ugye a minimálbérből éhező is 16%-ot fizet, meg a milliárdos is asszem', és nem túl bonyolult kiszámolni, hogy ki jár jobban.) Ám a jólét-adó többnyire nem őket sújtja. 

A dolog úgy néz ki, hogy minden adóisztáni kereső állampolgár benyújtja az ő kis adóbevallását. Mondjuk a bevallások még mindig nem férnek el egy söralátéten, de legalább kibővültek egy újabb oldallal, ahol a könyvelőknek össze kell vetniük a polgár előző évi bevallásának adózott eredményét az ideivel, majd ha az több, mint az előző évben, akkor a különbözet összegét hozzá kell csapni az eredetileg kiszámolt szja-hoz. (Nanehogymá' jó legyen! Érted?!) Így az adóisztáni polgár számszerűen pontosan annyit kereshet idén, mint az előző évben, vagyis a jólét (no persze nem az érdeklődés hiányában), de idén is elmarad. (Ha ehhez még hozzáveszed az inflációt, akkor már az is csoda, hogy a polgár nem döglik éhen, miután befizeti az adóját.)

PELENKA-ADÓ Nahát ez a legérdekesebb ötlet. Történt, hogy a lakosság népesedését is elkezdte erősebben kontorollálni a kormány. (Na nem mintha tartani kellene volna a túlnépesedéstől, de mit lehet tudni? Ellenőrizni kell itt mindent kérem!) Ennek jegyében minden polgár, a csecsemőtől az aggastyánig köteles volt 2016. március 15-ig -micsoda kultikus határidő- DNS mintát adni, illetve bevezették a születéseknél is a kötelező mintavételt. E határidő után egy nappal hogy, hogy nem, hirtelen egyéni indítványként az egyik képviselő benyújtott egy törvénymódosítási javaslatot, mely szerint a környezet fokozott terhelésének enyhítése érdekében a kisgyermekek anyagcseréje során, a végtermékek felfogása érdekében keletkező piszkos pelenkák szelektív gyűjtése szükséges és indokolt. A törvénymódosítást természetesen megszavazták (nagyjából három és fél perccel a benyújtást követően), majd csodák csodája, még aznap valaki meghívásos pályázaton nyerte el a begyűjtéshez szükséges eszközök legyártására, forgalmazására, kihelyezésére és ürítésére kiírt, többszáz-milliárdos tendert. De hol itt az adó? Nagyon egyszerű a válasz. A "szelektív pelenkagyűjtő-szigetek" darabos egységekben veszik át a pelenkákat, darabonként tíz forintért, így az adó már be is van fizetve.

Szankció? Hát persze! Sokan próbálkoztak a pelenkák egyéb módon történő kidobásával. Volt aki egész egyszerűen a kommunális hulladék közé rejtette. Azonban az ANAV nem volt rest ellenőrizni a szeméttelepre beérkező szemétszállító járműveket. A menetlevél adataiból, illetve a kidobott pelenkákból vett DNS minta alapján pénzt és időt nem kímélve könnyedén azonosították az adócsalókat! A híradóban látott képsorok megdöbbentőek voltak. A fiatal apuka könnyek közt mesélte el a stábnak, hogyan vitte el bilincsben a feleségét az ATEK (Adóisztán Terrorelhárító Központja).

És persze még sorolhatnám napestig az ország különböző új adónemeit (mer' rendkívül kreatív vagyok ám én is), de minek. Halkan jegyezném meg itt a végén, hogy Adóisztán jogkövető, adózó állampolgáraként rendkívüli módon várom már a pillanatot, amikor a kormány bevezeti végre a:

PLÁGIUM-ADÓ-t. Így aki azt befizeti, az a jövőben jogkövetkezmények nélkül másolhat majd bárhonnan, bármennyi bármit, hogy aztán főiskolai szakdolgozatként, kisdoktoriként, vagy éppen a tudományos fokozatot érő doktori disszertációként lásson ismét napvilágot egy-egy írás. Bőrkötésben. És ha számon kérik a politikust, az nyugodtan kijelenthesse: -kérem, mit kell itten csodálkozni, hisz mindenki így csinálja, de velük ellentétben én befizettem a plágium-adót. Remélem segíthettem.

SZERINTED?

Hello kedves olvasó!

Most nem az én tollam ékeskedik, de az írás olyan jó, hogy hogy nem, "idekerült". Lássuk, tudod-e a választ?


"...........Egy amerikai újságíró cikke:

Van a Balkánon egy állam, amely önmagával határos. Ahol a legszebb nők élnek, mégis csökken a népesség. Ahol a munkanélküliek dolgoznak a legtöbbet, ahol a legtermékenyebb földön éhező emberek élnek. Ahol a vonatok menetrend szerint késnek. Ahol mindenki focizik, mégis vízilabdában, kosárlabdában, kézilabdában és röplabdában jeleskednek.
Ahol mindenki siet a munkában, de senki sem érkezik be időre. Ahol a nyolcórás munkaidő tizenkét óra. Ahol az egészségügyi ellátás ingyenes, de a gyógykezelés drága. Ahol az újságírók szabadon írhatnak bármit, amit parancsba kapnak.

Ahol a világválság állampolgárságot kapott. Ahol a közbeszerzések titkosak, az államtitkok nyilvánosak. Ahol a háborúk sohasem érnek véget. Ahol a történelem naponta megismétlődik. Ahol a leggazdagabbak azok, akik egy napot sem dolgoztak. Ahol a külföldi valuta felváltotta a hazait. Ahol az emberek megünneplik a családi védőszent napját, de káromolják az Istent. Ahol az okosakat értetlenségből bolondnak nézik, a bolondokat meg tehetségesnek. Ahol az írástudatlanok írják a történelmet. Ahol a törvények törvénytelenek, az anarchia pedig normális állapot. Ahol a hatalom, mint nemkívánatos tanúkat, megveti a polgárokat.

Ahol a jövőből élnek, mert a jelenhez nincs joguk. Ahol mindenki mindenkire mosolyog, senki senkinek nem a jóakarója. Ahol a bírósági eljárások tovább tartanak mint egy élet. Ahol az árvíz a talajöntözés egyetlen módja. Ahol megidézik a diktátort, a demokráciát pedig a hülyék adójának tekintik. Ahol úgy gondolják, hogy az ország annál jobban fejlődik, minél jobban visszafejlődik. Ahol nem vagy normális, ha nem bolondultál meg. Ahol csak azért élsz, hogy meghalj. Ahol az idő végtelen és a butaság múlhatatlan....

Szerinted?  "

Gondolkodj. Remélem segíthettem.

Szita Bence

Hello kedves olvasó!

Az apaság (normális esetben) szerencsére egy olyan műfaj, amely egy egész embert kíván. (Korábbi írásaimban olvashattad, hogy hét hónappal ezelőtt ismét gyermekem, ismét kisfiam született.) Ez az oka annak, hogy sem időm, sem erőm, sem energiám nem marad az írásra. Sajnos. Nos ez valóban igen sajnálatos, főleg egy blogger, egy reménybeli író számára, azonban maga a tény, hogy apa lehetsz, sokkalta többet ad, mint amennyit elvesz tőled, így azért nem dőlök a kardba, amikor arra gondolok, hogy nem jut (túl sok) időm olyan úri huncutságra, mint az írás. De hadd forduljak végre abba az irányba, amiért mégis "tollat ragadtam" ma este.

Amikor az ember fia végre elindul a felnőtté válás lépcsőfokain, követ ugyan el hibákat, de, ha otthonról jó erkölcsi alapokkal indul, akkor e hibák inkább megerősítik az elképzeléseiben a terveiben, sem mint letaszítják a mélybe. Én, a hibáimból tanulva, ma már próbálok olyan életet élni, ami jó a gyermekeimnek, a feleségemnek, ami jó nekem és a tágabban vett környezetemnek is. Igyekszem megfelelni az elvárásoknak, igyekszem jogkövető magatartást tanúsítva az írott és íratlan szabályok szerint élni. Ez néha nem könnyű én mégis így teszem és -talán ostobaságnak gondolhatod, mégis- erre nevelem a fiaimat is.

Ezért is furcsa a számomra sokszor más emberek gondolkodása. Például nem fér a fejembe, hogy mit gondolhatott P. Erika (Szita Bence korábbi nevelőanyja, majd a kisfiú sérelmére elkövetett brutális emberölés egyik gyanúsítottja), amikor -a sajtóban található hírek szerint- már a tette előtt hetekkel elkezdte kitervelni a gyilkosságot. Nem tudom felfogni: -hogyan gondolhatta azt, hogy e cselekedettel majd megoldja a problémáját, nevezetesen azt, hogy a kisfiút félreállítva ismét összekötheti az életét a gyermek (nevelő)apjával.

Egy ép elméjű, normális gondolkodású ember azon van, hogy a problémáit megoldja, vagy sikeresen lép tovább olyan ügyekben, mint mondjuk egy félresikerült kapcsolat. Egy ép elméjű ember pontosan annyit vár az élettől (így negyven környékén ez már kijelenthető), amennyit az -észszerű keretek között- adni tud. Egy ép elméjű ember csak olyan tervek sző, amelyek megvalósíthatóak anélkül, hogy ő maga, vagy más bajba keveredjen.

Felfoghatatlan, ahogy ez a nő tervezett. Felfoghatatlan, hogy egy olyan ember, aki önmaga is szülő, egy kisgyermek halálán keresztül látta az utat a saját boldogulása felé. Egyszerűen nem értem, hogyan juthatott idáig el! Hogyan gondolhatta, hogy ezt meg lehet úszni és, hogy ebből aztán tovább lehet majd lépni. Vagy úgy akarta a hátralévő életét leélni (szeretett párjával), hogy csak ő tudja: -megölte a gyermeket, aki szerinte az útjában állt? Nem értem. 

Ma egy hete, hogy a sírban elhelyezték Bencét. Ma egy hete, hogy el kellett temetni egy kisfiút, aki senkinek sem ártott és számomra teljesen mindegy, hogy ki szúrt, vagy ki ütött lapáttal. Számomra teljesen érdektelen, hogy kinek milyen szerepe volt a három gyanúsított közül az emberölés végrehajtásában. És, hogy miért? Joggal kérdezheted, de azonnal válaszolok is rá. Azért, mert aki részt vesz egy ilyen cselekedetben, lett-légyen bármilyen szerepe, kapcsolódjon be az ügy bármely szakaszában: -csak a kiszabható legsúlyosabb büntetést érdemli!

Nem ismertem Bencét. Ahogy az ország 99%-a sem ismerte, de az eseményről, majd a gyertyagyújtásról és a temetésről szóló híradások képei (férfiasan beismerem) gyakorló apaként könnyeket csaltak a szemembe. Egyszerre éreztem fájdalmat és dühöt. A különböző, mégis egyszerre rám törő érzelmek megfoghatatlan, kimondhatatlan keveréke annyira felkavart, hogy még most is kiráz a hideg, ha Bencére, a tőrbecsalt kíváncsi kisfiú általam elképzelt félelmére, szenvedésére, fájdalmára, utolsó könyörgő szavaira, a rémült tekintetére gondolok.

Ha arra gondolok, hogy egy olyan ember csalta csapdába, majd ölte, ölette meg, akit ismert, akiben megbízott, akinek (a facebook-os) hívó szavára autóbusszal Kaposvárra utazott meghalni tizenegy évesen!, nos ha erre gondolok, akkor azt hiszem, hogy erre nincs méltó büntetés a magyar büntető jogban.

Három fiam van. Van egy nagy kajla, már a szárnyait próbálgató, lassan 18 éves srác, aki mostanra már a haverom is. Van egy hét hónapos, mosolygó édes-szép kisbabám, aki mindennek örül és akivel nagyon sokat kell foglalkozni ahhoz, hogy jól érezze magát és ez így természetes. És van egy igen jó humorú, cserfes, okos, életvidám, szőke hajú tizenegy éves fiacskám! Ahogy már mondtam: -nem ismertem Szita Bencét. Nyilván a belőlem feltörő érzelmek meg sem közelíthetik az apja érzéseit. 

De tudom, hogy milyen az, ahogyan egy apró ajándékért, kedvességért, dicséretért, vagy csak egy jó szóért hálával telt boldogsággal néz rád, néz fel rád a saját, tizenegy éves fiad! Tudom, hogy milyen játszani, beszélgetni, sétálni, autózni, kirándulni bármi jót csinálni vele! Tudom, hogy mit érez, amikor kimond valamit és tudom hogy mennyire tisztel és szeret! Tudom, hogy hiányzom neki, de nem említi túl sűrűn, nehogy megbántson. Tudom, hogy kíváncsi, hogy mindent tudni akar, hogy szemérmes, hogy kedves és  végtelenül érzékeny, de leplezi, mert ő már "nagyfiú". Tudom, hogy okos és szép. Tudom, hogy érző lény, akinek minden nap nagyon nagy szüksége van a szeretetre. Ahogy azt is tudom, hogy én mit tennék azzal, aki bántani merné! 

 

Bence! Ismeretlenül is nagyon bánt hogy meghaltál, s az még jobban, hogy így kellett meghalnod. Talán te is ilyen kisfiú voltál. Álmodj szépeket! 

Remélem segíthettem!

Na ez már tényleg kiakasztott....

Hello kedves olvasó!

Na ez már tényleg kiakasztotta nálam a mutatót! Idézem: ".....Ha mindenki a két-három, vagy négy gyermekét megszüli, és eleget ad a hazának, és mindenki boldog lesz, ezt követően mindenki megvalósíthatja saját magát...." idézet vége.

Azt hiszem, talán már nem is kell mondanom, hogy e veretes szavak ismét a FIDESZ nevű kormánypárt egyik jeles képviselője, nevezetesen Varga István honatya száját hagyták el a napokban. Annak a FIDESZ nevű kormánypártnak a képviselőjétől származnak, amely párt parlamenti csoportja sikeresen szavazta le a Btk. családon belüli erőszakra vonatkozó módosítását.

Pedig attól még nem szűnik meg a jelenség, mert a FIDESZ azt mondja, hogy nincs. Pedig attól még a jövőben éppúgy lesz családon belüli erőszak, ahogy eddig volt, hiába állítja a kormánypárt, hogy a sok gyermekes családokba nem üt a ménkű. (A statisztikák éppen ennek az ellenkezőjét bizonyítják: - miszerint a sokgyermekes családokban gyakoribb az erőszak előfordulási aránya.)

De mit várjunk egy olyan kormány képviselőitől, akiknek -alapon és úgy általában- sincs fogalmuk arról, hogy hogyan élünk mi, egyszerű állampolgárok, akik sem iparmágnások, sem bankárok, sem nagykereskedők, sem pedig politikusok nem vagyunk, tehát nem "érünk fel" a köreikhez. (Mellékesen megjegyzem: -határozott meggyőződésem, hogy az átlag politikus szociális érzékenysége a parlamenti mandátum megszerzésével egy időben múlik el.)

Amikor azt hallom, hogy Gyurcsány Ferenc többedmagával éhség sztrájkol a parlamenti fűben (legalább életében egyszer lesz éhes is), vagy amikor azt látom, hogy a kormánypárt már a Parlamentben, élő adásban veszi semmibe választóit és azon belül a nőket: -vagyis konkrétan a bántalmazott nőket okolja a sérelmükre elkövetett -igenis speciális- bűncselekményekért, hát tényleg felszökik a pumpa.

Mert ugyan kit érdekel, amikor csapzott hajú, zokni nélkül bőrcipőt viselő milliárdos politikusok MEGHATÁROZOTT IDŐKERETEK KÖZT! éheznek, bohóckodva egy sörsátorban a Kossuth Lajos téren, amikor sokaknak már tizedikén sem jut még kenyérre sem? (Éltem így, tudom mit beszélek!) Mert kit érdekel, hogy eljátssza a DK a kisembert, miközben mondjuk Gyurcsány (a saját bevallása szerint) már évekkel ezelőtt napi kétszázötven-ezret költött megélhetésre? 

Vagy kit érdekel egy olyan FIDESZ-es honatya szava, akiről messziről ordít, hogy még közelítő fogalma sincs a arról, hogyan él egy sokgyerekes családanya ott, ahol már tizedikén a kenyérre sem futja? Mert, ha valami, akkor a pénztelenség bizony tud feszültségeket szülni és elpattannak a húrok hamar. 

A nők emancipációját lesajnáló, az ember önmegvalósításhoz fűződő alapjogát becsmérlő, a nőket gyermekgyárakként elképzelő politikus számomra nem ember. És ne védjük párton belül azzal, hogy szavai a parlamenti vita hevében hangzottak el, hiszen aki a mondandóját olvassa, az nyilván korábban már megírta e szavakat, de legalább is jegyzeteket készített.

Előre köszön és előre engedi a hölgyeket, nagyon udvarias - mondják női párttársai Vargáról. Nagy dolog. Breivik is csendes, visszahúzódó, kedves udvarias fiúnak tűnt, míg ki nem ugrott Utoja szigetére.

Szomorú és elszomorító dolog látni, hogy már tényleg semmi sem szent. A politikus, tartozzon bár a jobb-, vagy baloldalra, ugyanazzal a módszerrel operál: -próbál az emberek (vagy a "zemberek") érzelmeire hatni. Csak míg az uralkodó párt túlságosan is elbizakodottan leszarja, hogy ki mit gondol arról amit tesz, vagy mond (lásd: az azeri baltás csávó elengedése, vagy Varga beszéde), addig az ellenzék egyes prominensei már színészkedni sem szégyellnek a szavazatokért.

Úgy tűnik -nekem legalább is nagyon-, hogy a kampány elkezdődött. Ami nem baj, mert egyre nagyobb kíváncsisággal várom a végét. Remélem segíthettem.

Tóth Tamás barátom születésnapjára!

Méltóságos Öcsémuram!

Ma, az Úr 1879. esztendejének július havában, annak is a huszonötödik napján, fényes és boldog napra ébredtünk. Reggel, a jó mangalicakolbászokból, szalonnákból és tepertőkből álló früstök után, amelyet Isten segedelmével volt szerencsém elfogyasztani úgy döntöttem, hogy hódolok új hóbortomnak, és a ház teraszán iszok egy jó feketét.

Amint ott üldögélek, a reggeli Hírharsonát lapozgatva és a forró italt kortyolgatva, a szokásos merengésemnek valamit gátját vetette. Kerestem az okát. Csak nem elfejtettem valamit? Azután, mint valami valóságos meteoriteső, mint egy irgalmatlan és istentelen villámcsapás, úgy hasított belém a felismerés: -de hát öcsémuramnak ma van a születésnapja!

Szerencsére az emberiség ma már a kezében tartja a technika legújabb vívmányait, így kértem a kocsist, hogy sürgősen fogja be a lovaimat, mert a postahivatalba kell mennem.

Egy röpke fertály-óra múlva, a postára érkezvén, az elém nagy hajbókolva érkező postamestert -aki rangban bőséggel alattam áll- utasítottam, hogy teremtsen öcsémurammal kapcsolatot Bell nagy találmányának,  a távbeszélőnek segítségével.
A postamester azonban néhány perc múltán, kezét sűrűn tördelve sopánkodott, hogy a kérésemet nem tudja teljesíteni. Elmondta: -hogy bár Miskolcon és Kolozsvárott is hazánk napja süt le a polgárokra, ám úgy véli, hogy a távbeszélő oszlopainak erdeje, vezetékeinek irdatlan mérete még nem elégséges ahhoz, hogy  e helyekre is elérjen. (Hívtalak mobilon, de nem értelek el b...meg.)

Így, nagytiszteletű öcsémuram, nem maradt más, mint hogy tollat ragadva levélben értesítsem. (Írok neked a Facebook-oldaladra te f..sz.) 
Tudom, hogy hivatásának gyakorlása, jelesen: -a technikai tudományának a széles, ámbátor jámbor és egyszerű néptömegek felé való eljuttatása sokszor ragadja el öcsémuramat. Így társadalmi kötelezettségeinek csak ritkán tehet eleget, én mégis úgy gondolom, hogy egy jeles napot meg kell majd ünnepelnőnk, némi jóféle gyöngyösi bor és a sertések legjavának elfogyasztásával. 

Nem is maradt más hátra, minthogy megköszöntsem: 

-áldja az a jóságos és magasságos Atyaúristen, a születése napján a Kedves Öcsémuramat! 

De, hogy eme ékes napról mindenki más is jól értesüljön, e levelet (blogpostot) befejezvén, még itt, a postahivatalban újfent utasítottam a postamestert (akit valami Mark Zuckerbergnek, vagy minek hínak') , hogy juttassa el az írást a széles néptömegek felé oly módon, hogy kifüggeszti azt hivatalának falára (kitettem az üzenőfaladra) és felhívja minden arra haladót a levél elolvasására, okulásképpen, hogy megfelelő ajándékokkal halmozzák majd el a kellő időben a megfáradt testben hazaérkező utazót: -vagyis nagy tiszteletű öcsémuramat!


Gyöngyösön, az Úr 1879. éve júliusának 25-ik napján.


Tisztelettel, őszinte híve:

Gróf Beverneki Kemény Farkas

A Magyar Királyi Humán Inszeminátorok

Társaságának

címzetes titkára

BÁNDY KATA keressük, hogy miért?

Hello kedves olvasó!

Bándy Kata esetéről tegnap ismeretlenül írtam. Sajnos iszonyatosan beletaláltam (itt olvashatod: http://www.jaszaic.blogspot.hu/2012/07/bandy-kata-avagy-ennek-igy-kellett.html ), pedig nem akartam. 

Nem tudtam, nem tudom eldönteni, hogy ezt az élettapasztalatomnak (ugyanis aki nem ismer annak elmondom: az előző húsz-huszonöt évet a rendvédelem területén, pontosabban hivatásos rendőrként éltem meg), vagy az írói vénámnak köszönhetem, de -a visszajelzések alapján- sajnos túl sok olvasóm szemébe csaltam könnyeket. Pedig nem akartam.

Nyilván, mint a híreket egyébként zabáló, azokat a kocsiban óránként újra és újra meghallgató, az összes híradót megnéző, a jelentősebb lapokat elolvasó, a netet bújó, tájékozódni vágyó emberként én is értesülök az ügy fejleményeiről. Ahogy egyre több részlet lát napvilágot, úgy veszem észre, hogy mennyire kezd hasonlítani a valóság, és az általam, az esetről, Kata haláltusájáról írt bejegyzés. Iszonyatosan beletaláltam, pedig nem lett volna szabad beleéreznem Kata fájdalmába, mert még most is fáj nagyon.

Ha veszed a fáradtságot kedves olvasóm és a linkre kattintva elolvasod a fent említett spotot, akkor már te is tudni fogod, hogy milyen fájdalomról, milyen félelemről beszélek. És akkor majd megérted azt a felháborodást, amit most én érzek. 

Sok, túl sok emberölés történt, történik kicsiny hazánkban. Bándy Kata ügye nem egyedi eset. Kriminalisták, rendőrök, pszichológusok, szociológusok -talán még politikusok is- dolgoznak azon, hogy ez ne legyen így. Ennek ellenére a sok most már nem sok, hanem egyre több és ennek -úgy látom- nem szakad vége. Legalább is nem itt és nem most.

Bándy Kata ügye nem egyedi eset, mégis, az az iszonyatos brutalitás, primitivizmus, ok és indok, amivel egy műveletlen és végtelenül primitív, ugyanakkor rendkívül korlátolt, barbár elme végrehajtotta az elmúlt évek egyik legsúlyosabb kéjgyilkosságát, elvéve egy értelmes, okos, szép és nem utolsó sorban társadalmunk egy szorgos, HASZNOS tagjának fiatal életét, arra enged következtetni, hogy ebben az országban lassan egyeseknek már tényleg mindent szabad!

Ne essen félreértés! Én nem cigányozok! Nincsenek bennem előítéletek és tényleg a legmélyebb tiszteletem az egyre szűkülő kivételnek, de! De engedtessék már meg nekem (nekem, neked, mindenkinek) végre, hogy elmondhassa a véleményét.

Hangsúlyozom: -nincsenek bennem előítéletek. Nem vagyok a mellét verdeső "nagyonmagyarok " egyike sem! Ám a véleményem, mely a saját bőséges tapasztalatomon, a szüleimtől kapott (és a barátaim, ismerőseim szerint is megkérdőjelezhetetlen) tisztességemen, az ebből fakadó igazságérzetemen alapul, azt mondatja velem, hogy eljött az idő!

Eljött annak az ideje, hogy mindenkit megkérjek: - nem higgyetek többet az egymásra mutogató, időnként kormányokat alakító politikusok hazudozásának! (Rend két hét alatt? Ugyan milyen rend van itt?) Ne higgyetek a médiabirodalmakat fenntartó két nagy párt demagógiájának! Ne higgyetek a liberális ömlengésnek szabadságjogokról, demokráciáról, a felzárkóztatás szükségességének szajkózásáról! Ne higgyetek!

Inkább higgyetek az én szememnek! Inkább higgyetek a saját szemeteknek! Nem hiszem el, hogy van ma Magyarországon valaki, aki nem látja, hogy merre tart ez az ország! Két út van előttünk: Az egyik egy olyan sötét diktatúra, amilyet talán még Adolf Hitler, vagy Sztálin sem bírtak felépíteni.

A másik -és ennek van most a legnagyobb esélye- egy anarchia! Olyan országban fogunk rövidesen élni, ahol az életednek legfeljebb csak pénzben kifejezhető értéke lesz. Ha tehetős vagy túléled az elkövetkező pár évet, ha nem eltaposnak. Egy olyan országban fogunk rövidesen élni, -ha máris nem ott élünk- ahol senki sincs biztonságban. Sem éjjel, sem pedig nappal.

Ahol egy huszonöt éves pszichológus meghal, mert nincs, aki vigyázzon rá. Ahol egy huszonöt éves pszichológuslánynak meg kell halnia, mert állatok járják az éjszakát, akik bedrogozva a prédára várnak és a szemükben nincs értéke az emberi létnek! Látszólag nem félnek semmitől. Ölnek! Némi szexért, egy mobiltelefonért, kétszáz forintért. 

Ám a saját életük mindennél fontosabb, hiszen így nevelkedtek, így érzik, így tudják. A saját jogaik felette állnak bárki jogánál! Ezért aztán oda jutottunk, hogy bármit megtesznek. Bárkivel! Puszta szórakozásból!

Kötelességeik viszont nincsenek! Csak nekünk! Gyermekeket nevelünk jóra, tisztességre. Dolgozunk! Ebből jövedelmünk származik. Fizetjük a rezsinket, vagyis a szolgáltatások árát. Lakunk, eszünk, autót tartunk fenn. Az orvosi ellátásunkért járulékot fizetünk, nem is beszélve arról az irdatlan mennyiségű pénzről, amit a járulékbefizetéseinken túl adunk orvosainknak, az egészségügyi személyzetnek a tisztességes ellátásért. A közös teherviselés elve alapján adót fizetünk, melyre ugye szintén kötelesek vagyunk.

Nem volna szabad, mégis leegyszerűsítem: -a fentiekből egyértelműen következik, hogy végül is kötelesek vagyunk eltartani őket! Míg ők rajtunk röhögve a mi pénzünkből szaporodva nőnek lassan a fejünkre, miközben lopnak, rabolnak, ölnek! Bándy Katákat csak úgy, nyolcvanéves öregasszonyokat egy ócska porszívóért és némi élelemért, kézilabdázókat puszta kedvtelésből. Aztán meg sírnak. Meg joguk van. Joguk van a védelemhez, a tisztességes eljáráshoz, a börtön mindent elfedő, számukra kellemes melegéhez.

Senki felett nem akarok pálcát törni, de (az összes korábbi és a mostani) korrupt, impotens kormány nem fogja ezt a problémát megoldani. Szerintem új demokrácia kell. Egy olyan demokrácia, ahol mindenkinek van joga, ha a kötelességét már teljesítette. Új állam kell! Egy olyan ország, ahol a teherviselés valóban közös, ahol senki nem bújhat -magának plusz jogokat követelve- az etnikai hovatartozásának pajzsa mögé. Ahol élsz és megélsz, ha letetted azt az asztalra, amit kell. Ahol hagynak élni és nem pedig a véredet szívják a hatóságoknak és bankoknak nevezett uzsorások csak, hogy másokat ugyanaz az állam teljesítmény nélkül tartson el! Ahol este tíz után nem a halál az úr! Ahol Bándy Kata békében hazaérhetett volna!

Kata! Remélem, hogy a halálod nem volt hiábavaló! Nem ismertelek, de ismertem, ismerek szakmabelieket, akikre értékes emberekként nézek fel. Remélem, hogy a halálod végre felnyitja azok szemét, akik eddig vakon hittek rendben, közbiztonságban, politikában. Hiszem és tudom, hogy nemcsak a gyilkosod, hanem azok áldozata is vagy, akik hagyták, hogy ez megtörténhessen ma Magyarországon, Pécsen veled. Remélem, hogy a haláloddal minden jóérzésű, tisztességes emberben végleg eltört valami. Ahogy bennem eltörött. Szerintem a pohár most betelt és pillanatokon belül túlcsordul, ha nem lesz végre igazi rend ebben az országban. Nyugodj békében. Remélem segíthettem!

BÁNDY KATA, avagy "...ennek így kellett történnie..."

Hello kedves olvasó!

Amint azt láthatod sajnos sok időm nem marad az "alkotásra", amióta Keve kisfiam megszületett, és ezért szerintem nem is kell elnézésedet kérnem de! (És itt van már megint az a fránya de.) De mindig történik valami olyan a világban -ezúttal annak szűkebb szegmensében, Pécsett- ami felháborít!

Azt sem tudom, hogy hogyan kezdjem, hogy hogy fogjak bele. Voltak ötleteim meg mocskolódhatnék is, de arra ott van az FB, ott zajlik csak igazán az élet. Aztán rájöttem (már nem most), hogy egy blogger azért blogger, hogy egy kicsit másképpen közelítsen, mint ahogy azt egyébként egy átlagos FB bejegyzéstől elvárna az ember. Úgyhogy nézzük ezt meg egy kicsit másképpen.

Ez a buli most tényleg jó volt. Igaz, hogy jobbára csak beszélgettünk és sok fontos dologról sem esett szó, de hát az ember ezért társaslény (és nekem ezt mindenkinél jobban kell tudnom), hogy megossza az élményeit, hogy másokkal lehessen, mert egyszerűen szüksége van rá. Ahogy nekem is! 

Jó volt. Tényleg jó. Tény, hogy sok a dolgom, ahogy az is tény, hogy a munkám szinte ugyanolyan mint ez a mai buli. Ott is emberek között vagyok, emberekkel beszélgetek. Igaz, ott többnyire inkább a panaszokat hallgatom. Talán ezért éreztem ma magam ilyen jól. Mert a barátaim nem pácienseim és ők ritkán panaszkodnak. Főleg egy ilyen szép nyáreste.

Maradhattam volna még, de már nagyon elfáradtam. Hollandia jó volt és mamáék is nagyon örültek, amikor elmeséltem nekik délután. Igaz is. Imádom, ahogy hallgatják a sztorijaimat. Olyan cukik, ahogy ámulattal néznek, amikor mesélek. Na nem a melóról, mert arról nem szabad, de az utazás tényleg klassz volt. És Hollandia tényleg szép, de Pécs az az otthon. Itt érzem jól magam. Meg Győr, ahol apukám lakik.

Szóval maradhattam volna még, hiszen rövidesen szabadságra megyek, de tényleg fáradt vagyok. Hosszú volt ez a nap, melytől ugyan feltöltődtem, de fel akartam tenni az "i"-re a pontot egy kellemes sétával. Kiszellőzik a fejem és a lelkem és majd alszom egy jót, mert holnap vasárnap. Azt hiszem csak lustálkodni fogok. Na jó, talán elindítom majd a mosógépet. Meg meglocsolom a virágokat......

Mi volt ez! Azt hiszem mintha hallottam valamit. Furcsa volt. Mintha egy száraz ág tört volna ketté. Olyan mint mikor valaki rálép az ágra. Talán van még itt valaki rajtam kívül? Csak nem?! Különben meg mindegy mert öt perc és otthon vagyok.

Nem állok meg! Ezek nekem kiabálnak! Azt mondják, hogy álljak már meg, de nem hiszem, hogy az jó lenne, inkább belegyorsítok egy kicsit. Úristen! Basszus! Ezek futnak utánam! Most mit csináljak, mindjárt utolérnek, nagyon félek! A telefon! Fel kell hívnom a rendőrséget!

Ez nagyon fájt! Az egyik fellökött! Lehet, hogy eltörtem a kezem? Sikítanom kell! De hogy? Az erősebb testalkatú befogja a számat! Büdös a keze! Ez az ember csupa piszok! Kik ezek? Mit akarnak? Mondanám, hogy vegyék el a táskámat, de nem tudom. Ordítom, hogy van pénzem, odaadom, de nem hallják! Vagy nem is akarják hallani? A másik a megfogta a lábaimat! Húz a földön! A hátam! Valami fatörzs? Ágak? Össze-vissza karcolt! A blúzom már a nyakamban van! Megvan! Rángatózni kell. Rugdosni kell! Rugdosnék, de nagyon erősen fog! Annyira félek, így még sohasem dobogott a szívem! Ez lenne a halálfélelem? Nee! Behúztak az erdőbe! Alig kapok levegőt! Az egyik a nadrágom cibálja! Neeeee! Bánt! Üti a fejemet ököllel! Engem még soha nem bántottak! Neee! Valami éget! Megint és megint! Ez nagyon nagyon fáj! Ez iszonyat!

Bántanak! Még mindig bántanak! Miért bántanak? De miért? Már nem is állok ellen! Már azt sem tudom, hogy mennyi idő telhetett el. Az egyik belém hatolt! Durván. Undorodom. A másik előtte! Megharapott, megégetett, most meg úgy közösül velem, hogy közben fojtogat. Már ez sem baj, már semmi sem baj csak szeretnék szabadulni. Csak szeretnék elmenni innen. Az sem érdekel, hogy nincs ruhám. Csak engedjenek el! Csak hadd menjek haza. 

Aha! Lazul a szorítás a számon! Nagy levegőt veszek! Láttam az arcukat. Annyira félek! Nagyon nagyon félek! Sikítok! 

De többször már nem jutott a tüdejébe az éltető levegőből. Több sikolyra nem volt lehetőség. A durván bántalmazott, megkínzott megbecstelenített test az árokba hullott és a férfi nem sokkal később egy újabb értelmetlen, szükségtelen, értéktelen bejegyzést eszközölt az FB-n. Olyan bejegyzést, amilyen ő maga is.

Meglehet, talán nem így történt. Csak remélni tudom, hogy nem így történt. Csak remélni tudom, hogy ebből a helyzetből végül már hamar érkezett a vég, hogy Kata szenvedéseire pontot tegyen. Csak szeretném azt hinni, hogy ez nem történhetett meg így. Mert bár az elkövetéssel gyanúsított Péntek László az elfogásakor azt mondta, hogy "......ennek így kellett történnie....", én mégis azt gondolom, hogy nem!

Nincs olyan erő, vagy hatalom, ami bárkit feljogosít erre! Péntek László nem ember, ezért emberi bánásmódot sem érdemel. Ahogy a bűntársa sem. És elfogytak a lehetőségek is. A büntetés eszközei, lehetőségei. Itt a börtön már nem segíthet. A tényleges életfogytiglan értelmetlen és szükségtelen lehetőség, intézkedés! 

Remélem, hogy az Isten (vagy végre valahára az emberek, a társadalom) olyan pálcát tör e felett az állat felett, ami örökre intő példa marad minden aberrált szardarab számára! (Bocs, ha vulgáris voltam, de dühös vagyok. Nagyon dühös.)
Az én kicsi Kevémért, a fiaimért Leventéért és Martinért, és minden a gyermekéért aggódó szülő gyermekéért született meg ez az írás, Bándy Kata emlékére. Nyugodjon békében. Remélem segíthettem!