65. NAPIJÓ

2011. május 18. Szerda

Lélekben (és egyéb módokon is) két egymást követő jeles eseményre készülődni.

(Úgymint: -házassági évforduló, majd másnap a feleség szülinapja. Biztos örülni fog.)

64. NAPIJÓ

2011. május 17. Kedd

Az, ha mindennap van lehetőséged -legalább egyszer- a mosolyra.

(Az én kicsi feleségemnek köszönhetően, aki minden áldott nap, legalább egyszer -de általában inkább többször- megnevettet, nekem ez -ma is és- mindig sikerül.)

NEGYVENÉVES NYUGGER IV. Nem gondoltam volna, hogy ismét írnom kell!

Hello kedves olvasó!

Állj bármely oldalán -vagy manapság a inkább a szélén- e csodálatos ország politikai palettájának, és légy te magad akár maga a miniszterelnök, vagy mondjuk egy egyszerű kétkezi munkás, szinte teljesen mindegy. Egy demokratikus jogállamban a kötelességeid azonosak, és valószínűleg az életét is mindenki egyformán szereti.

Egyébként nem véletlenül kezdtem a kötelesség szóval. Aki ismer, az tudja, hogy egész eddigi életem során megpróbáltam úgy élni, hogy a törvények, rendeletek, önkormányzati rendeletek és egyéb írott, vagy íratlan szabályok által előírt -és éppen ezért követendő- normák szerint éljek. (Némely barátom szerint -korábban- talán néha túlzásba is vittem.) De-hát ilyennek nevelt az édesapám, ez van.

Ma már kissé lazább vagyok, ám az élet megtanított arra, hogy így tegyem, hiszen beleőrül az ember abba, ha nagyon sarkosan él és én nem szeretnék így járni. Ám, bár manapság kevésbé feszesen élem az életem, de a rám vonatkozó szabályoknak, a mai napig abszolút megfelelve, vagyis jogkövető állampolgárként.

És itt szeretném -és kell- megjegyeznem, hogy ez azért nem jellemző sokakra. Azokra pedig különösen nem, akiknek ebben az országban csak jogaik, sőt: -plusz jogaik vannak, de erről majd később.

Így elérkeztünk azokhoz a bizonyos jogokhoz is! Bár nincs benne (sem a régi, sem pedig az új) Alkotmányban, ennek ellenére én úgy vélem, hogy jogai csak annak kellene, hogy legyenek, aki a kötelességeit ismeri, mindig teljesítette, teljesíti. Az alaptörvény persze nyilván a jogokat is szabályozza. Egészen az emberi élethez, a testi épséghez, egészséghez, munkához való jogtól, a pihenésig, a szórakozásig való jogokig.  A törvények szabályozzák például a szerzett jog fogalmát is. (Róma óta.)

Anélkül, hogy azt gondolnád, jogi diskurzusba akarok merülni, röviden összefoglalnám ennek a lényegét: 
- SZERZETT JOG! Latinul jus quaesitum, mely szerint meghatározott személyt valamely jogalapon tényleg immár megillető, vagy valamely dologgal kapcsolatos, tehát össz-szerűen létező jog, ellentétben a jog megszerzésének elvont lehetőségétől egyrészt, s másrészt az úgynevezett várandóságtól jus virtuale. 

Az, hogy valamely jog feltételtől vagy időhatározástól függ, a szerzett jognak e minőségét meg nem szünteti. A szerzett jog fogalma kiváló fontossággal bír a törvény időrendben való hatálya, vagyis annak a kérdésnek tekintetében, hogy a törvény mely időtől fogva alkalmazható, amit másként röviden a törvény visszaható erejének neveznek.

De lefordítom, mert ez így -még nekem- is túl száraz. 
Itt tehát arról van szó, hogy ha valakit (például az adott időben fennálló jogi szabályozás alapján) megilletett valami, attól azt senki és semmilyen körülmények között, MÉG A JOGSZABÁLY MÓDOSÍTÁSÁVAL SEM veheti el. Ha példákat akarnék helyezni e rövid ismertető mellé, akkor megemlíteném a név  viseléséhez fűződő jogunkat (mert ugye a nevedet senki nem veheti el tőled), vagy mondjuk a nyugdíjat.

A törvény pedig mindenkire egyaránt vonatkozik. Lehet az miniszterelnök,  Balsai István, egy kétkezi munkás, vagy éppen a Fidesz parlamenti csoportjának frakcióvezetője, maga a nagy Lázár János.

Lázár és Balsai urak pedig rendesen beletenyereltek a közepébe akkor, amikor az ideiglenes Alkotmány módosítását indítványozták. Elképzelésük szerint egyes személyek nyugdíját a jövőben (ezen új jogszabály alapján) csökkenthetik, megszüntethetik, vagy szociális járadékká alakíthatják át.
Ha ezidáig nyomon követted a fenti címen megalkotott sorozatomat, akkor láthattad, hogy nem kis kihívás most a rendvédelemben dolgozni.

Ma, amikor naponta arról kaphatsz hírt, hogy megtámadják a mentőst, vagy a tűzoltót (évi több száz! esetben), amikor egyes országrészekben lévő településekre a tűzoltók már csak rendőri kísérettel vonulnak, amikor a rendőrök autós üldözésbe, vagy tűzharcba keverednek a bűnözőkkel, amikor az évtizedek óta zajló harc ilyen furcsa formákat öltve keveredik a felszínre, amikor Kalasnyikovval nyitnak tüzet a pénzszállítót megtámadók úgy a páncélautóra, mint a segítségül érkező egyenruhásokra, amikor találomra lőnek agyon igazoltató rendőrt, autóval utazó egyetemistát, nos akkor mindent elmondhatsz az erről országról, csak azt nem, hogy biztonságos.

Mindez elmondható annak ellenére, hogy a magyar rendvédelem tagjai -egymással összefogva- folyamatosan, a nap huszonnégy órájában azon fáradnak, hogy megfeleljenek az új kihívásoknak, és ugyanolyan erővel és hatékonysággal dolgozzanak ebben az új és igen veszélyes környezetben, mint rég.

Aki nem ismeri ezt a belső világot, az nem tudhatja, hogy a mentős név szerint ismeri a területén dolgozó tűzoltót, rendőrt, mert oly sok alkalommal találkoznak a  szolgálataik során, hogy megjegyzik egymás nevét. Szabadidejükben -még ha évente csak egy-két alkalommal is- de összejönnek, hogy megismerhessék egymás családját, hogy megismerhessék mélyebben egymást. (Pedig senki nem teszi ezt kötelezővé számukra, ha csak nem az a belső késztetés, hogy: -dolgozz bárhol, a másik "cég" másik beosztottja megvéd a támadástól, a lángoktól, az életveszélytől.)

Miközben mások életét mentik meg, miközben súlyos károktól mentik meg a települést, a várost az országot, és miközben minden egyes napon bűnözőkkel kell "érintkezniük", még egymásra is vigyáznak. Aki nem dolgozott a felsorolt területek bármelyikén, aki a munka után -minden nap percre pontosan- hazamehetett, az szerintem fel sem fogja, hogy azért tudott hazamenni, mert nem ütötték el, nem lőtték le, nem rabolták ki, nem verték agyon, vagy, ha bármilyen szélsőség történt mégis vele, a nagyobb bajt a mentők, a rendőrség, a tűzoltók akadályozták meg és ezért él, egészséges, és ezért tudott elmenni például szavazni. 

A kétharmados parlamenti többséggel rendelkező kormány pedig nem tesz mást, mint csúnyán szembefordul a szavazóival. Ígéretei naponta dőlnek meg, s az égbekiáltó hazugságok úgy borzolják a kedélyeket, hogy az -kulturáltan- már el nem mondható!

A Balsai és Lázár urak által napokban beadott indítvány megszavazása esetén összeomolhat, bocsánat összeomlik a magyar demokrácia utolsó tartópillére: -a jogbiztonság, a jogbiztonságba vetett hit! Márpedig a Parlament kétharmados többsége -a fejükben nagyon kusza gondolatokkal bíró- szélsőséges szavazóinak megtartása érdekében, vagyis politikai érdekből, meg is fogja szavazni a javaslatot.

A Tisztelt? Ház az illetékes bizottság számára tíz órát hagyott az előkészítésre, ahonnan nemcsak a legnagyobb ellenzéki párt, az MSZP képviselői, de a Fidesz koalíciós partnerének, szinte részének számító KDNP tagjai és néhány Fideszes képviselő is kivonult, látva azt a görcsös akarást, azt a mindenek feletti pártfegyelmet a bizottság Fideszes vezetőiben, amely még csak megszólalni sem engedett másokat a bizottsági ülésen.

Engem felháborít az, ahogyan ma a Fidesz (egy jelentős része) politizál! Engem mélyen megrendít a rendvédelemben dolgozók -még mindig fennálló- lojalitása, hősiessége, családjaik áldozatvállalása! És engem feldühít az, ahogy Orbán Viktor miniszterelnök úr, megmaratja ezeket az embereket a leghűségesebb kutyáival, folytatva a 2006-ban elkezdett rendészet-, rendvédelem ellenes politikát.

Balsai pincsi István jól kijogászkodta ezt a javaslatot. De kíváncsi vagyok, mi gondolna, vagy tenne élete utolsó néhány percében, ha a Parlament vörös szőnyeggel borított lépcsőin kapott infarktusába bele kellene döglenie, mert senki nem kapcsolná be a kiérkező mentősök közül a defibrillátort. Ott feküdne beszarva, behugyozva és a fölötte állók pl.: -legfeljebb leköpnék. Az szar lenne.
Lázár doberman János frakcióvezető úr a csodálatos öltönyében valószínűleg köpni, nyelni nem tudna, ha valaki felrugdosná az utcán az Audi kulcsaiért.

Szíjártó pitbull Péter, a miniszterelnök szóvivője, akin annyira elhatalmasodott mára a Fidesz-gőg, hogy beszélni is csak úgy tud (olyan szavakkal, olyan kifejezésekkel, úgy gesztikulálva), mint a gazdája, minden pökhendiségét néhány pillanat alatt levetkőzve, bizonyosan sikoltozva könyörögne a szaros életéért, ha néhány "született nyugdíjas" késsel akarná megszabadítani az értékeitől a Kossuth téren, a kettes villamos megállójában, egy csendes nyáreste. 

Harrach keresztény-magyar-vizsla Péter a templomból hazafelé menet esetleg már nem tudna bemenekülni egy üzletbe a támadói elől, mert rég bezáratta azokat az üzleteket vasárnap, így lehet, hogy egy csukott plaza-ajtóban verik majd agyon, miközben őt is kirabolják.

Én "csak" dühös vagyok. De olvass el néhány elkeseredett véleményt a facebookon kedves olvasó és megállapíthatod, hogy mások -sokan, nagyon sokan- őrjöngő dühvel gondolnak (már most) ellenségként munkaadójukra, a Magyar Köztársaság Kormányára!

Túl szép épület a magyar Parlament épülete és túl sok történelmi-érzelmi szál fűz hozzá minden magyart ahhoz, hogy lássa lángolni, mert tudom: -lassan nem lesz, aki eloltsa majd azt a tüzet! Túl közel kerültünk ahhoz, hogy nem lesz egy olyan ember sem, aki a kordont majd megvédi a lerombolástól! Már lesz olyan, aki kordont épít. 

Amikor egy kormány a saját rendvédelmének megy neki, amikor az igazi problémát fel nem ismerve még mindig támogat egy olyan csoportot, amelynek nyolcszázezer életerős tagja -és itt most nagyon mély tisztelet a kivételnek- a teljes történelme során az elmúlt hétszáz évben, soha semmit nem tett ezért az országért, amikor folyamatosan eltart olyanokat, akik -nem mellékesen- sem a NAV, sem pedig a társadalombiztosítás előtt nem ismertek, ott már nagyon nagy a baj. 

Ugyanez a kormány mindezzel szemben viszont, hamis ellenségképeket gyárt, félrevezetve ezzel még a saját szavazóit is és erőből politizálva nekimegy olyan becsületes, tisztességes hatszázezer magyar embernek, több tízezer családnak, akik naponta  lemondással és áldozatvállalással élnek! Nekimegy olyan férfiaknak és nőknek, akik önfeláldozó munkavégzésükkel, sokszor az életük árán is megvédenek mindannyiunkat.  "....Még tűr a nép....", de szerintem már nem sokáig és ez nagyon nem jó! 
És álljon itt még egy idézet a Magyar Helsinki Bizottság állásfoglalásából:


"A nyugdíjjogosultság tulajdoni védelmet élvez.

Az Emberi Jogok Európai Egyezményének a tulajdonhoz való jogot biztosító rendelkezését sértené a már megszerzett kedvezményes nyugellátás csökkentése, megvonása, vagy az érintettek számára jelentős hátrányt okozó egyéb átalakítása - erre figyelmeztette az Országgyűlést a Magyar Helsinki Bizottság. "Minden természetes vagy jogi személynek joga van javai tiszteletben tartásához. Senkit sem lehet tulajdonától megfosztani, kivéve, ha ez közérdekből és a törvényben meghatározott feltételek (...) szerint történik" - ídézték az egyezmény ide vonatkozó passzusát.

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjoga egyértelmű abban a tekintetben, hogy a nyugdíjjogosultság tulajdoni védelmet élvez. Kádár András Kristóf, a bizottság társelnöke úgy fogalmazott: egy olyan rendelkezés, amely a már megszerzett nyugellátást az érintettre nézve jelentős hátrányt okozva átalakítja, érdemben csökkenti, vagy akár el is vonja, az előreláthatóság hiánya miatt nyilvánvalóan nem felel meg a "törvényesség" strasbourgi értelemben vett követelményének, így tömeges egyezménysértést okozhat. Ha olyan megoldás születik, amely Helsinki Bizottság szerint az egyezménybe ütközik, a szervezet jogi segítséget nyújt az érintetteknek alapjogaik érvényesítéséhez."  Idézet vége. Remélem -ma tényleg- segíthettem.

63. NAPIJÓ

2011. május 16. Hétfő

Amikor egy új és nagyon rossz helyzetben rájössz: -nem vagy egyedül és -minden problémára- van megoldás.

WOLF KATI: - What about my dreams?

Hello kedves olvasó!

Hát azért átfutottam a híreket. Na meg átnéztem a híradókat, és hát elolvastam sok-sok ember véleményét a közösségi oldalakon, mielőtt nekifogtam ennek a cikknek. Olvashattam összeesküvés-elméletekről gazdagon. Láthattam kárörömöt, kesergést, kesergést és kesergést. Sokan találtak ki valami elképesztőt, ám (szerencsére) még többen a nagy igazsághoz álltak közel, amikor arról írtak a kommentekben (ne adj Isten: -egy hivatalos cikkben), hogy többnyire etnikai, nyelvcsaládbeli, nyelvrokonsági, szomszédos ország, szimpátia, vagy antipátia alapú elveken szavaztak a népek. És sajnos a nemzeti szakmai zsűrik is.

Például -és ez tényleg érdekes kérdés- keresték nagyon a szlovákiai és romániai magyarság szavazatait, amelyek egyes elméletek szerint eltűntek az éterben. Konkrétan ez az üzenet érkezett a szlovákiai magyar mobiljára, amikor szavazott:

Vazeny zakaznik, obsah spravz aslanych z vybraneho cisla nie je pre vas povoleny. V pripade otazok.

(Tisztelt ügyfél, a választott számról, ilyen tartalmú szöveg küldése Önnek nincs megengedve.)

Valóban megpiszkálhatnánk a témát, de minek. Nekem kétségbeesett próbálkozásnak tűnne, az egyszer biztos. A meg nem értett zseni segélykiáltása nem hallatszik túl messzire és elég hülyén is néz ki, amikor kiabál. Van egy zenész haverom, név szerint a Mátra Guszti, aki sommásan fogalmazott, amikor így írt, idézem: 

"Tegnap halálra röhögtem magam az Eurovízós akármin fellépő, égnek zselézett hajú, gitár himbáló, hóttlapos dalokat, hóttrosszul elnyivákoló műmájeren. Nem számítottam rá, hogy Wolf Kati megnyeri, de hogy találnak tőle 21 jobbat, azt álmomban nem gondoltam volna."

Szóval ilyen előzmények után nyilván muszáj elgondolkodni azon, ami történt, és ahogyan történt: Van egy dal, amit sokan, sok munkát belehelyezve, sok-sok álmot és ígéretet beleszőve megírtak, megzenésítettek. Aztán van egy énekes, akit felkértek és aki elvállalta, hogy felénekli és a megmérettetésen elénekli a dalt.

Nagy felhajtás, jó pr, jó előkészítés, a rádiók nyomják úgy itthon, mint külföldön. Az angol nyelvű változat pillanatok alatt elterjed és ismertté válik Európában. Az emberek (bárhol) nagyon jól fogadják. Olyannyira, hogy az előzetes felmérések szerint a dal nagy sikert aratott, széles közönség előtt.

Aztán befordulunk az elődöntő hajrájába és a fináléba jutunk. Hát mi ez, -kérdem én- ha nem a dalhoz fűzött remények valódi sikerre történő váltása? Abszolút siker. Végül aztán jön az Eurovíziós Dalfesztivál döntője! És az eredményt már ismerjük.

What about my dreams? Hááát, nem tudom! Olyan álmok voltak ezek, melyek megvalósulásától csupán centiméterekre álltunk, mégis elvérzett a produkció, mondhatnánk. Bizony a huszonkettedik hely nem túl előkelő, viszont én ennyire nem látom vészesnek a helyzet. Hogy miért?

Mert Wolf Kati, az, aki a magyar X Faktor döntőseként vált ismertté, majd rövid idő múlva megmérettetett egy olyan helyen, ahol egyszerre, egy időben százharmincmillió ember látta és főleg hallotta a dalát. Mert Wolf Kati nemzetközi ismertségre tett szert! Mert a dalt (és az előadót) több külföldi rádióadó is megszavaztatta a hallgatóival, és az így szerzett első hely díját Wolf Katinak adta!

Mert Wolf Kati kőkeményen kiállt önmagáért és értünk, magyarokért azzal, hogy finalista lett és elénekelte a dalát. Mert nincs olyan -fentről irányított- országimázs akció, amely többet hozott volna nekünk az elmúlt időben, mint Wolf Kati és az, ahogyan -azt- a dalt elénekelte. Az Eurovíziós Dalfesztiválról régebben többnyire akkor értesültem, amikor az zajlott és egészen kisgyermek korom óta nem néztem meg. Most megtekintettem, de kár volt és ezután valószínűleg soha sem fogom nézni, mert Wolf Kati után nehéz hinni a dalfesztivál rendszerében.

Tegnap azt írtam: -talán csodát látunk majd szombaton este. És így lett! Csodát láttunk a düsseldorfi Spirit Arena káprázatos színpadán, függetlenül a helyezéstől, a csalás gyanújától, és mindentől, ami esetleg beárnyékolhatná ezt a csodát: -Wolf Kati énekét! Szerintem minden magyar nevében írhatom: -köszönjük szépen Kati! Remélem segíthettem!

62. NAPIJÓ

2011. május 15. Vasárnap

"A hatalom akarata, vagy cselekvése a legtöbbször csupán politikai szándékot takar.

Sohasem az igazságot!"

                                                                                                                                      Jászai Csaba

WOLF KATI (56 th Eurovision 2011)

Hello kedves olvasó!

Bevallom, először olvasói kérésre (mondjuk így: -nyaggatásra), de mégis belevágtam  a dalfesztiválról szóló cikkembe. Az eseményeket az m1-en tudod nyomon követni és szükséges is, hogy kövesd, mert ha igazán magyarnak akarod érezni magad, akkor most megteheted és inkább így (és itt tedd), ne pedig az utcán.

Persze nyilván fel kellett készülnöm a témában. Aki akar, nagyon sok mindent olvashat az Eurovíziós Dalfesztiválról, a kezdetekről, a bakikról, a bonyolult pontozási szabályrendszerről, a részvevőkről, a győztesekről. (Meg is érdemel az egész egy külön kis cikket, amit -ígérem- a következő alkalommal meg is írok.)

Apropó: -győztesek! Túl vagyunk az elődöntőkön. Meglehetősen sok ország indult idén is, és meglehetősen sokan véreztek úgy el, hogy nem kerültek a finálénak  még csak a közelébe sem. Mondjuk némelyik produkció -rossz hasonlattal- olyan volt, mintha óvodás gyermekkéz által készített vízfestményeket neveztek volna egy 3D grafikus programíró versenyre. Szóval akadt köztük néhány bűn-rossz is. (Egyiket-másikat még meghallgatni is komoly kihívás volt a számomra, de muszáj, ha már az ember fia írni akar az eseményről.)

Persze gyorsan hozzáteszem: - egy-egy előadás viszont világszínvonalú volt, (már abban az elődöntőben, amit magam is láttam, ugyanis amelyben nem lépett fel a magyar lány, azt annyira azért nem nézegettem), így összességében a mezőny vezető dalnokai erős konkurenciái lesznek, lehetnek nemzeti előadónknak: Wolf Katinak.

És akkor Wolf Kati! (Micsoda átkötések, Istenem: -egyre jobban megy ez nekem- ez persze csak egy vicc volt, némi öniróniával.) Szóval Kati!

A rendezvényért felelős ország (Németország) sajtója lesújtó véleményt alkotott az elmúlt napokban Wolf Kati teljesítményéről és magáról az énekesről is. A Spiegel és a Stern egymást túllicitálva írt mindenféle ökörséget a kétgyermekes anyáról. Többek között odáig elmerészkedtek, hogy azt állították: -úgy néz ki, mintha transzvesztita lenne. Azért ez -még finoman szólva is- egy cseppet erős.

Ám mi sem természetesebb, minthogy Wolf Kati mindezt mosolyogva, hűs és nyugodt derűvel kezeli, és azt mondja, az nem baj, ha foglalkoznak vele a német lapok, mert az azt jelenti, hogy számolnak vele a döntőben, vagy fogalmazhatok úgy is: -a (végső) győzelmet (most is) oly nagyon áhító németek tartanak Wolf Kati tehetségétől. És ebből az aspektusból már valóban nem is olyan nagy baj, ha megkísérlik lehúzni a magyar X Faktor döntősét, és az Eurovíziós Dalfesztivál -immáron- finalistáját, aki jó szerzőkkel és egy csodálatos dallal hengerelte le Európa 130.000.000.- (IGEN, JÓL OLVASTAD: százharminc-millió) televíziónézőjét.

És, hogy végül ne csak a német lapok ostobasága okozta keserű íz maradjon meg a szádban: - több reprezentatív felmérés is készült, a negyvenhárom! induló országban. A felmérések a fesztivál pontrendszerét alapul véve készültek és láss csodát: -harminc országban a megkérdezettek jelentős hányada Wolf Kati teljesítményét értékelte az ominózus tizenkét ponttal. Azért ez már jelenthet valamit! Így, ma este nézd a magyar1-en a döntőt és kívánom, hogy valóban láss csodát. Remélem segíthettem!

61. NAPIJÓ

2011. május 14. Szombat

(Ha dolgozol:) -várni, hogy végre bekövetkezzen a délután.

(Mert be fog, az teljesen bizonyos.)

60. NAPIJÓ

2011. május 13. Péntek

Először is: -megúszni ezt a napot, majd este együtt lenni a barátaiddal.

(Most éppen ezt teszem.)

59. NAPIJÓ

2011. május 12. Csütörtök

Elindulni egy új úton.

58. NAPIJÓ

2011. május 11. Szerda

Ma először: -beleszagolni az igazi nyár illatába.

Negyvenéves nyugger III. Széll Kálmánnal karöltve!

Hello kedves olvasó!

Ismerős a cím: -A hatalom hálójában. Már nem emlékszem pontosan a film konkrét tartalmára, de az dereng, hogy az Amerikai Egyesült Államokban játszódó, politikai cselszövésektől sem mentes olyan film volt, amely (az adott) kormány, az elnök mindenhatóságát tűzte a céltáblájára. Olyan film volt, melyben az állam nem mint közszolgáltató, hanem mint erőszakszervezet lépett fel minden, a saját hatalmát veszélyeztető tényező ellen.

Szomorú látvány ez kérem.

Valahogy mostanában nálunk is megfordultak a szerepek. Ne érts félre, nem a Fideszt kívánom ostorozni, a politika szereplői (kétharmados többségüktől függetlenül, vagy épen azért) valahogy elszálltak mostanában maguktól. Persze nyilván a gazdaságot meg kell állítani a lejtőn és komoly tanulmányok százai jelennek meg a közlönyökben (na meg a jobboldali beállítottságú napilapokban) arról, hogy a kormány nagyon is jól teszi a dolgát. Biztos így van, nem az én tisztem megítélni ezt, hiszen közgazdászok és politológusok hada elemzi nap nap után a kormány lépéseit, döntéseit.

Engem jobban a stílus zavar. Olvasom (és persze hallom mindenhonnan), hogy a rendvédelem szereplői (egyre erőteljesebben) hallatják a hangjukat csorbítani kívánt jogaikért. A minap már egészen arra vetemedtek (a szerencsétlenek), hogy a Parlamentet körülvevő lánckorlát által megrajzolt (egyébként jelképes és láthatatlan) vonalat átlépve az épület Kossuth tér felőli oldalának lépcsőiig mentek, majd onnan rövid időn belül (most még békésen) távoztak. Nem történt rendbontás.

Leszámítva azt az egy -szándékai szerint nem egészen érthető-, egyébként egyenruhában lévő, immáron nyugdíjas tűzoltót, aki az izraeli zászlóhoz hasonlatos rongyot égetett el a Parlament láncain.

Nem semmi, bár nem látom át, hogy a cselekmény zsidózás volt, vagy így zsidózta le a kormányt az öreg. Szerintem (attól függetlenül, hogy ismereteim szerint az esetet az V. kerületi Rendőrség garázdaságként értékelte) ez inkább egy olyan kétségbeesett ember kétségbeesett lépése volt, aki elkeseredett dühében, és nem antiszemita beállítottsága okán próbálta még inkább felhívni a figyelmet a tűzoltóságon (és általában a rendvédelem területén) dolgozók általános kétségbeesésére, elkeseredettségére.

Ugye kinek mit jelent a hír, vagy az, amit a televízióban élő eseményekről közvetítenek. Én sem antiszemitizmust, sem pedig garázdaságot nem látok az eset mögött, csak éppen a hatalomnak már lépnie kellett valamit. (Teljesen biztos vagyok benne, hogy a tűzoltó kollégák össze fogják dobni a bírság összegét és ily módon is a hatalom képébe röhögnek.)

Nem tréfadolog ez kérem.

Mert a tűzoltó olyan közegben dolgozik, hogy az összetart. A tűzoltó az olyan állatfajta, amelyik csoportosan vonul, de nem csak a Kossuth téren, hanem a tűzhöz is, ahol adott esetben vadidegen emberekért meghal, ha kell, csak mert ilyen fajta. Kötelezi rá az eskü szövege és az a legbelülről fakadó elhivatottság, ami egyáltalán a pályára irányította, és ott tartotta.

Ilyen állatfajta még a rendőr és a mentő is, bár ez utóbbi nem részesül a klasszikus értelemben vett nyugdíj kegyében. Igaz is nyugdíj. ugye most megy a fight a kormány és az ő saját rendvédelme között ez ügyben. Ez szólította az utcára a rendvédelemben dolgozókat és ez tartja ott őket immáron harmadik, vagy negyedik hete. Ez az az utolsó olyan kedvezmény, amely jár, az áldozatos munkáért, amely jár az emberi természettel teljesen ellentétes: -önfeláldozó magatartásért, amit ezek az emberek azzal, hogy az éjszakáikon járőröznek, tüzet oltanak, rabokra vigyáznak, kábítószer csempészeket fognak el, életeket mentenek, JÁR!

Azt hittem: -ilyet
soha az életben nem látok

JÁR! Egészen egyszerűen jár! S a nép, az isten adta nép pedig élvezi a rendvédelem fenntartásának hasznát azzal, hogy (általában) nem hal meg egy rablótámadásban, nem vész oda egy lakástűzben, vagy egy autóbalesetben (ellentétben a motorosrendőrrel, aki meg már harminckét évesen hullik mint a légy, csak, hogy vigyázzon ránk), a gyereke nem adagolja túl magát, mert a rendőr, vagy a pénzügyőr megelőzi esetleg ezt, vagy, ha infarktust kap az utcán, akkor van, aki megmentse a szaros kis életét.

Mindez csak úgy lehetséges, hogy néhányan (nyomorultul jelképes összegekért) megmentik, eloltják, elfogják, megelőzik azt, vagy amit kell. Ugye ez még érthető.

Amikor a Parlamentet oly nagyon megközelítették a békés rendvédelmi dolgozók, akkor derék belügyminiszterünk végre vette a fáradtságot (nem kis dolog lehet e vészterhes időkben belügyminiszternek lenni) és percek alatt előkerült, majd lement a saját emberei közé, ahol azt mondta, hogy hétfőn megkezdődhetnek az egyeztetések. Hétfőn aztán semmi nem történt azon kívül, hogy mindkét fél közölte: -az álláspontok nem közeledtek egymáshoz. 

És hogy miért jutott eszembe az írásom elején idézett filmcím? Hát azért, mert a Széll Kálmán Terv kiagyalói, azaz nemes egyszerűséggel a kormányunk ma reggel ismét megpöckölte az elégedetlenkedők orrát. (És ez baszott fel.) Az említett terv ugyanis nem csak a korai nyugdíjazást vette fel a listájára, mint megszüntetendő folyamatot, hanem említette a már nyugdíjban lévők állapotának felülvizsgálatát, és kb.: harmincezer rendvédelmi dolgozó visszaállítását. 

Sajnos (és hát leginkább szerencsére) még nincsenek olyan törvényeink, melyek a polgári jog szerinti öregségi nyugdíjat el tudják törölni, vagy el tudják venni bárkitől, de nyugodj meg kedves olvasóm, ha a dolgok így haladnak lesz ilyen törvény nem is egy.  Mondjuk, erre rájöhettek a terv készítői is (néhány másodpercre átlátva saját ködös elképzeléseiken) és gyorsan levetették a napirendről ezt a témát úgy, hogy megmaradtak ez eredeti -vegyük mától el ezeknek a nyugdíját- elképzelésnél.

De! Bemászik a  tűzoltó a Kossuth térre? Engedetlen? Tűzcsapot nyitogat? A tiltás ellenére egyenruhát visel? (Ártalmatlan) Füstbombát gyújtogat? Bekiabál, amikor a nagy miniszter szól? Sebaj! Nem egyezkedünk az alja söpredékkel! Sőt! Újabb feltételeket állítunk! Felröppentünk még egy hírt, -miszerint még a nyugdíjast is visszahívjuk- hadd csámcsogjon rajta a sajtó! Hadd forduljon még inkább szembe saját rendvédelmével az Isten adta nép!

Olyan őszinte a mosolya, mint
a nénié a szélvédőn.

Oszd meg és uralkodj! Kissé elavult ez az ókori (szó szerint ókori) vezetési elv, de úgy látszik 2011-ben ugyanúgy működik, mint sok ezer évvel ezelőtt!

A rendvédelmi dolgozók megmozdulásait koordináló bizottság elnöke pedig nem tudja, hogy meddig maradhat ilyen békés jellegű a tüntetéssorozat. Ez is egy üzenet. Méghozzá a maga burkolt formájában is igen kemény és érthető. Szerintem nem kellene odáig eljutni. Szerintem le kellene már dobni a -mindenki felett állunk okozta- gőg maszkját (nem először kérem erre a kormány tagjait) mert ez nincs így és értelmes, felnőtt emberként kezelni az ország polgárait.

Különösen a tűzoltót, a rendőrt, a büntetés-végrehajtásban dolgozót, a katonát, a mentőst, a pénzügyőrt mert higgyék el uraim és hidd el kedves olvasó: -értelmes emberek azok, hiszen te sem bíznád rájuk az életedet, ha nem volnának azok és feltétel nélkül bízod rájuk mindennap!

A hatalomnak most az egyszer  be kellene látnia: -hibázott, amikor nekiugrott a saját embereinek. Mert nem nagyon vagyok abban biztos, hogy -ha ne adja az Isten- elfajulna a helyzet, hogy akkor Orbán úr most is leszaladna a Kossuth térre egy csendes kordonbontogatás erejéig, mint tette azt 2006 tájékán. Szerintem nem, de ez nyilván csak az én véleményem. Remélem segíthettem!

57. NAPIJÓ

2011. május 10. Kedd

Ma "csak" ennyi:

http://youtu.be/Rq2cSw5GXfM

Nézd meg, beszarás!

56. NAPIJÓ

2011. május 9. Hétfő

Megtapasztalni egy (majd másnap még egy) nagy sikerű szakvizsgát!

(Nagyszerű, kellemes érzés elhiheted.)

55. NAPIJÓ

2011. május 7. Vasárnap

Felkészülni valami teljesen újra.

(És másnap megtudni, hogy ez mennyire sikerült.)