86. NAPIJÓ

2011. június 9. Csütörtök

Szunyókálás az ebéd után.

(Naaa. ..... Csak néha, ..................... csak egy picit.)

85. NAPIJÓ

2011. június 8. Szerda

Amikor számítanak, 

nagyon sokan (vagy egyre többen) számítanak rád!

Negyvenéves nyugger IX. Time to Eat the Dog? Ideje megenni a kutyát?

Hello kedves olvasó!

Hát lehet, hogy eljött az idő. Mindenki csodálkozik, hogy a kormány így, meg a kormány úgy, pedig nincs is min nagyon csodálkozni és azt is megmondom, hogy miért. Nekem konkrétan nagyjából nyolc (lassan kilenc) évvel ezelőtt úgy tűnt, 

hogy az első Orbán kormány nem elbukott, hanem épp csak szüneteltei a tevékenységét. 

A pártelnök minden januárban évértékelőt tartott, pontosan úgy, mint amikor még miniszterelnök volt. Évértékelőjében 

persze folyamatosan érvelt, hogy a kormányt markolászó MSZP itt is, ott hibázott, amikor ezt, meg azt csinálta. A Fidesz 

vezetője tulajdonképpen már akkor megkezdte a 2010-es választások kampányát.  Azért a 2010-es évét, mert időközben 

elvesztett még egy választást és ezt már nagyon nehezen viselte Orbán Viktor úr. Úgyhogy belehúzott rendesen ezután, 

például azzal, hogy a parlamenti munkában sem ő, sem pedig a frakció nem vett részt az utolsó években, bár a fizetésüket 

no meg a költségtérítést nyilván akkor is felvették. 

Az MSZP-re leadott utolsó lövés végül halálosnak bizonyult. Gyurcsány Ferenc öszödi beszéde a legnagyobb elégedetlenség 

kellős közepén pattant ki és elszabadult a pokol. Lángolt a köztévé székháza, lángoltak az autók, a kukák. Az Erzsébet téren 

barikád állt és muzeális, valamiért mégis működő harckocsi tarolt le minden útjába kerülő buszmegállót. 

Ezt nem nézhette a regnáló kormány és bedobott mindent a tűz eloltására. És persze Orbán úrnak sem kellett több, a helyzet 

végre megérett a totális támadásra, az MSZP pedig ha lassan is, de kivérzett. Szorult helyzetére még azért rádobott az időközben a mi kis országunkba is bekopogtató gazdasági világválság.

Így érkezett el azután a 2010-es esztendő, ahol a Fidesz-KDNP 2/3-os többséggel vette át a hatalmat, kispadra ültetve mindenkit, aki még labdába rúghatott volna. Rendszerváltó pártok tűntek el a politika süllyesztőjében. Az új helyzetben új pártok jelentek meg, és a Parlamentbe került a Jobbik is, amely párt hamarabb juttatott képviselőket az Európa Parlament

be,  mint a magyarba.

A Fidesz-KDNP pedig elkezdte ízlelgetni a hatalmát. Komoly rendszereket nem alakított még át, csupán megvárta az önkormányzati választások eredményét és csak ekkor indult be igazán. 

A bankadó, a kiemelkedően teljesítő nagyvállalatok extra adója még jó lépésnek is tűnhetett volna, ha nem számolunk azzal, hogy a cégek által nyújtott szolgáltatások ára -a kenyértől, a gépkocsin és az üzemanyagon át, egészen a hitelekig-  az egekbe szaladt.

Nem baj, nekünk ez is jó. Ahogy az is jó, hogy a magánszemélyek egyéni számláján gyűjtögetett magánnyugdíj-pénztári befizetések (Tetszik, nem tetszik ki a fenét érdekel?) végül mégiscsak átvándoroltak az állami nagy kalapba. Ebből aztán (bár a pénz még szinte ott sincs) máris jutott sok mindenre, annak ellenére, hogy a kormány megígérte: -e pénzből (mely pénzt szó szerint kivett az emberek zsebéből) csak nyugdíjra költ majd. Képzeljék, még BKV-s konszolidációt is szabad volt finanszírozni belőle. 

Persze szükség volt erre a pénzre, mondhatják most a párt elvakult hívei, hiszen milyen jó nekünk, hogy csökkent az államadósság. Jó! Persze, hogy jó! De azon az áron, hogy tőlem, tőled elveszik és úgy rendelkeznek vele, mintha az mindig is az övék lett volna, nos ez már a bűncselekmény kategóriáját is súrolja.

De nem baj! Tulajdonképpen mindegy is, hogy mire költi a kormány, mert úgy is visszafizeti. Majd elveszi a tanártól, az orvostól, az egészségügyből, a rendvédelmi nyugdíjastól (mert ám az tarthatatlan, hogy munkaképes fiatal emberek ennyit pénzt kapjanak) és el is vette.

Az nem baj, hogy egyes népcsoportok az etnikai hovatartozásuk pajzsa mögé bújva követelnek maguknak plusz jogokat, miközben az ország lakóinak jelentős rész lassan éhen döglik! Az nem baj, hogy ugyanezek harmadik generáció óta (és ez visszamenőleg az összes kormány bűne) segélyen, és úgy általában másokból élnek! Az nem baj, hogy csecsemő koruktól halálukig az állam gondoskodik róluk. 

Mindez nem baj.

Ahogy az sem, hogy a nem is oly régen történt választások idején a mostani cselekedeteikkel szögesen ellentétes dolgokat ígértek, magyarán hazudtak! Reggel, délben, este, de ez nem baj, mert ők a Fidesz-KDNP, nekik lehet. A valódi, a fenti helyen leírt problémát a szőnyeg alá söpörve a kormány a saját rendvédelmének ugrasztotta saját választóit, még nagyobb szakadékokat képezve ezáltal a már amúgy is súlyosan megosztott társadalomban.

Ezért van az, hogy a politikai hatalommal járó felelősséget én, az egyszerű választópolgár nem nagyon látom, de annál inkább érzem a gőgöt, a cinizmust, az emelkedő árakat, az egyre nagyobb hazugságok súlyát. És most, amikor ma este (2011. június 06-án) a szakszervezetek tiltakozása, az összes ellenzéki párt ellenszavazata, a rendvédelemben dolgozók tüntetéssorozata ellenére megszavazták a jelen (ideiglenes Alkotmány) módosításáról szóló lázári javaslatot, már nem is nagyon tudok mást vizionálni, mint egy nagyon rövid időn belül bekövetkező totális diktatúrát, ami azonban már a tősgyökeres fidesz-szavazónak sem lesz jó.

Az egésszel csak az a baj, hogy a kutya még kellhet, de amikor tényleg arra lesz szükség, hogy megvédje a házat, akkor jönnek majd rá, hogy már nagyon régen megették, és a kutyaól előtt szétdobált csontok nemhogy harapni, de ugatni sem tudnak. Remélem segíthettem.

84. NAPIJÓ

2011. június 7. Kedd

Holnap már szerdát írunk.

Végül is ma már ez sem túl rossz hír. 

(Lassan vége a hétnek.)

83. NAPIJÓ

2011. június 6. Hétfő

Blogkarbantartás közben akadtam rá,

(szégyenlem is magam)

pedig a forrás a szomszédomból érkezik:

http://yard-photo.blogspot.com/

Érdemes megnézned neked is, mert csodaszép.

Negyvenéves nyugger VIII. A SZIMAISÁG!

Hello kedves olvasó!

Ez kell? Szerintem nem.

Nehéz mégis meg kell tenni! El kell most vonatkoztatni a péntek esti eseményektől! El kell most vonatkoztatni Szima Judittól! Ugyanis, ha erre most lehetősége volna, akkor ugyanezt kérné tőletek!

Mint ismeretes pénteken, azaz 2011. június 3-án, a kaposvári ügyészség munkatársai, egy egész napos monstre házkutatást és lefoglalásokat követően, az esti órákban előállították, majd gyanúsítotti kihallgatását követően őrizetbe vették Szima Juditot, a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezetének főtitkárát.

Micsoda lángelmék! Micsoda briliáns időzítés! Na most aztán magam is beszartam, de rendesen. Úgy megijedtem, hogy elhatároztam: -soha többé nem írok egyetlen olyan sort sem, amelyben ne adj Isten, kritikai hangvétellel élek a vezetés iránt. Olyan nagyon félek, hogy az már kimondhatatlan. Az őrizetbevétel hírére bezárkóztam, leengedtem a redőnyöket, kikapcsoltam tv-t, mobilt, számítógépet és csendesen rettegek itthon a sötétben!

Hát mit képzelnek ezek? Azt, hogy harmincezer dühös embert -és a családjaikat- be lehet szaratni, az efféle hozzáállással? Azt, hogy majd jól megijednek a népek és a fülüket, farkukat behúzva oldalognak el, hogy közben néhány prosti szakszervezet néhány prosti vezetője aláír majd minden eléjük tett papírt? Vagy netán azt, hogy ezzel a tettel egy csapásra megszűnik a tüntetéssorozat? Esetleg azt, hogy a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete, vagy a Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete megszűnik és eltűnik egy tollvonással, a  teljes tagságával együtt?

2006-ban -és ez ma már tény- nagyon alapos előkészítést követően valakik szándékosan túlfeszítették a húrt! Akkor az utcára -a vonatkozó jogszabályok alapján sokszor éppen törvénytelenül- kivonuló tömegek megmozdulásait a rendőrség szétkergette! Megakadályozva egyébként ezzel a teljes káoszt, az anarchiát, Budapest teljes lerombolását. Hozzáteszem: -a bejelentett demonstrációkat, a gyülekezési jog hatálya alá eső rendezvényeket senki sem korlátozta! Akkor sem.

Szima Judit

Büntetőeljárások tömegkelege indult a szemkilövők parancsnokai, a földön fekvők rugdosói ellen. És viszont-feljelentés is érkezett a törött kezű, betört fejű, vagy éppen meggyújtott rendőrök részéről is. Jól eladható hírek voltak ezek akkoriban, amiből aztán lehetett politikai tőkét kovácsolni, majd választásokat nyerni gazdagon.

Figyeljétek meg: -a Lázár-féle: -minimum csúsztatásokat, de főleg hazugságokat tartalmazó folyamatos uszítással, mellyel (a sajtó ismételt hathatós segítségével), az átlagembert a rendvédelmi dolgozó ellen fordították, a szerezett jogok megsemmisítésének szándékával, az időhúzással, egyes szakszervezetek kizárásával, az egymással sokszor köszönőviszonyban sem lévő hírek, újabb és még újabb lehetetlen  kormányfeltételek lebegtetésével, és végül, de nem utolsó sorban Szima Judit őrizetbevételével üzent számotokra a kormány: -minket senki nem fenyegethet, azt tesztek, amit akartok, gyertek csak, állunk elébe!
Ez egy csapda! Mert, ha hétfőn valamilyen oknál fogva, ne adj Isten vér fog folyni, akkor azonnal be lehet jelenteni egy különleges vészhelyzetet, melyben a kormány a Parlamentet kihagyva szinte bármiben rendelkezhet és a rendelkezéseit azonnal végre is hajthatja.

Nekem úgy tűnik, most azt akarják elhitetni velünk (és a "zemberekkel"), hogy a lassan polgárháborús helyzetté váló feszültségről, ellentétről nem ők, hanem a jogaikért az utcára vonulók tehetnek.
Vagyis konkrétan azok a rendvédelmi dogozók, akik szerződést kötöttek (a szerintem teljesen mindegy, hogy melyik) állammal ám az állam most nem tartja a szavát. Az állam most kihátrál ezekből a szerződésekből, mondván: -nem is ők kötötték és különben is tarthatatlan a helyzet, mert erre most nincs is pénz és hasonló dogmák, melyeket naponta sulykolnak a gondolkodni igazán nem képesek fejébe, hadd szajkózzák ők is, egyre többen, mert az a kormánynak jó.
Mert eközben a háttérben gyors és alapos előkészítés folyhat a következő néhány nap történéseit és azok hatásait megtervezve. Ennek egyszer már beugrott a nép. Ez egyszer már bevált. És higgyétek el, a kormány nem rossz a sakkban.
Szima Judit most azt mondaná: -függetlenül a történtektől, valamint attól, hogy a most harcba induló szakszervezetet  tégláról téglára, forintról forintra, tagról tagra ő építette fel, miközben elveszítette a férjét, később a rendfokozatát is és függetlenül attól, hogy milyen módon időzíti őrizetbevételeit a kormány: -nem az ő személye, hanem az a magas cél a fontos, amelyért ő személyesen, sok száz aktivistája és a szakszervezet tagsága egyként szállt harcba! Ez már nem Szima Juditról szól! Ennél értelmesebbek vagyunk, ennél többet kell, hogy gondoljunk saját magunkról, a céljainkról és az eddigi tetteinkről! 
A TMRSZ vezetőjének korlátozása nem tarthat tovább hetvenkét óránál, ez szilárd meggyőződésem! Bezárása azonban a legtöbb emberből pontosan ellenkező reakciót váltott ki, mint amire az őt bezárók számítottak. Nem lehetetlenült el, nem vált bűnözővé, nem vált hiteltelenné! Az én szememben legalábbis nem! Viszont új fogalom került a magyar nyelvbe, a kitartás, a becsület, a tettrekészség, a jogbiztonság szinonimájaként: -A SZIMAISÁG!
Mert úgy harcolni, ahogy ő teszi, mert oly idealizmussal és a győzelembe vetett hittel embereket lelkesíteni, ahogy ő teszi: -hittel, akarattal, tettrekészséggel, civilként, nos így kevesen vezetnek ma Magyarországon szakszervezetet. Példája, hozzáállása ragdós. De a lelkesedés kevés lesz, holnap ész is kell majd!
Ezért innen kérem minden kollégámat, sorstársamat, minden a mozgalmat pártoló embert: -hogy a szerzett jogaiért, a kollégáik jövőjéért, a harc után szintén sorra kerülő összes kisember jogaiért küzdő fegyelmezett tömeg maradjon is az holnap (2011. június 06-án, hétfőn)! Ne sétáljatok be a kormány csapdájába! Ne legyetek egy előre elkészített forgatókönyv szereplői! Ne legyetek gyalogok a sakktáblán! Ne legyen rendkívüli állapot! Mert ekkor és csak ekkor nem taposhatnak el benneteket, bennünket, az ország lakóit! Remélem segíthettem!

82. NAPIJÓ

2011. június 5. Vasárnap

Este békével a lelkedben lefeküdni 

egy -lelkileg egyébként- nagyon szar nap után.

(Ehhez kell csak igazán két ember!)

81. NAPIJÓ

2011. június 4. Szombat

Élvezni a gyermekeid szeretetét,

látni a mosolygó, okos szemeiket!

Negyvenéves nyugger VII. Mással fényesíttessék a bohócot!

Hello kedves olvasó!

Sokan, nagyon sokan várták a mai napot. A BL döntő és a brüsszeli utazás fáradalmait kipihenve ma végre fogadta Orbán Viktor miniszterelnök a rendvédelmi dolgozók szakszervezeteinek vezetőit. Már akit akart ugye, mert tartva a Szima Judit által vezetett és egyre radikálisabb hangot megütő Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezetének tagjaitól, őket nemes egyszerűséggel kizáratta a tárgyaló felek közül. 

Mondjuk ezt konkrétan nem értem, hogy hogyan tette, vagy tehette meg, tudtommal ugyanis mi mindannyian egy demokratikus köztársaságban élünk, ahol ez nem történhetett volna meg. A jogállamiság, a gondolati-és szólásszabadság, a szerzett jogok biztonsága manapság azonban kis pálya egy olyan nagyra törő miniszterelnöknek, mint Orbán Viktor. 

Miniszterelnökünk ugyanis azzal tárgyal, akivel akar. Legalább is most még úgy tűnik. Én azonban más következtetéseket vontam le az elmúlt napok történéseiből. A HTFSZ (Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete) vezetése megtiltotta a sztrájkbizottság új vezetőjének, Árok Kornélnak, hogy bármilyen egyezséget kössön a kormánnyal, előzetes egyeztetés nélkül.

Megjegyzem: -délutánra le is mondott Árok Kornél úr a sztrájkbizottság vezetéséről, melyhez hozzáteszem, hogy nagyon helyesen tette. Indoklásában kifejtette: -vállalhatatlan feltételeket szabott a legújabb tervében a kormány, így, miután a jövőben nincs miről tárgyalni, gyakorlatilag kivonult az egyeztetésről. A TMRSZ pedig már be sem jutott a nyolcvan négyzetmétert rég meghaladó, új miniszterelnöki dolgozószobába, ami önmagában is érdekes, hiszen a rendőrség hivatásos és köztisztviselői körében legnagyobb, tehát reprezentatív szakszervezetről van szó, amit nem lehet kispadra ültetni, még jogilag sem.

A Független Rendőr Szakszervezet, valamint a Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete viszont tovább tárgyalt Orbán Viktorral és Pintér Sándorral. Ebben csak az a baj, hogy a semmiről beszélgetnek immáron több, mint egy hónapja.

Végre látni kellene és nem nézni! Észre kellene vennie minden, a kormánnyal jelenleg is tárgyalásokat folytató szakszervezeti vezetőnek, hogy a probléma túlnőtt azon, hogy megnyirbáljuk -e a rendvédelmi dolgozók mostanra amúgy is meglehetősen szűk körű juttatásait, vagy sem.

A probléma nem ez, hanem az, hogy a kormány esetleges sikere egy, a szociális ellátások körét az ország minden lakójára érvényes módon történő beszűkítési lavina indulhat, sőt indul el. 
Ugyanis, ha a legkeményebben ellenálló réteg torkán letolható a gombóc, vagyis, ha a kormány ebben az országban elveheti emberek tízezreinek a szerzett jogait, akkor onnantól kezdve tulajdonképpen a jövőben már azt csinál, amit akar!

Mert nem nagyon lesz olyan ember ebben az országban, aki ellent mert majd mondani Orbán Viktor úr és a mostanában (a király kedvében járandó)  egymás ellen ötletelő elmebeteg holdudvarának.

A minap szembesültem néhány idióta elektronikus kirohanásával, amely írásokban csürhézi, bandázza, bűnözőzi a rendvédelemben dolgozó emberek tüntetéssorozatát. Akkor nagyon nem akadtam ki, mert feltételeztem, hogy a TEK-el, meg a honvédség különleges kommandóival fenyegetőző ember (valami ügyvéd, a neve nem érdekes) erős mentális problémákkal küzdhet, ha ilyeneket irkál.

Ám ma, amikor a miniszterelnök dezertőröknek nyilvánította az Adrássy úton vonulók tűzcsapnyitási akcióit, -hozzáteszem: -abszolút helytelenül, mert az ott lévők közül senki nem hagyta el az egységét, vagy a zászlaját, sem a tüntetések, sem pedig a bevetések alkalmával- és a szakszervezeti vezetőket a bohócügyi államtitkárhoz irányította a kéréseikkel (bohóckodásnak értékelve ezáltal a rendvédelmi dolgozók tüntetéssorozatát) nos azt gondolom, hogy a miniszterelnök fejében sem lehet minden rendben ezek után.

Pintér Sándor belügyminiszter csak rátett minderre egy lapáttal, amikor a mai egyeztetéseket követően (a már ismert koreográfia szerint, vagyis a háttérben nemzeti lobogókkal és a vele egyezkedő nevetséges szakszervezeti vezetők biodíszletével, csak úgy orbánosan, fideszesen) kijelentette, hogy közelednek az álláspontok, és a szakszervezetek valószínűleg rövidesen tudomásul veszik majd a kormány álláspontját, utasításait. Hát tényleg itt tartunk? Egy kormány ma már utasíthat egy szakszervezetet? Hát hol itt a demokrácia kérem szépen?

Lassan tényleg az lesz majd, hogy az egykor volt kommunista vívmányok, a Hazafias Népfront, meg az MSZOSZ (Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége), amolyan mini-fideszként közvetíti majd a nagy párt és a nagy kormány parancsait? Hát lehet, hogy ebből nem kérek. Ahogy sem a HTFSZ, sem pedig a TMRSZ nem kér! Szerencsére!

Orbán Viktor úr kijelentette, hogy péntekre szeretné lezárni a közte (kormánya) és a szakszervezetek közötti vitát. Ja! Hogy ez így megy? A miniszterelnök úr belefáradt a vitába? Vagy hatalmi szóval egyszerűen lezárja az egyeztetést? Egyszerűen nem értem! Nem akarom megérteni, hogy hogyan teheti meg a kormány azt, hogy nem tárgyal jelentős munkavállalói érdekeket sértő, nagy döntések előtt a szakszervezetek mindegyikével?! Nem akarom megérteni, hogy az FRSZ és a BRDSZ miért csinál saját magából bohócot, amikor hagyja, hogy a bohócügyi államtitkárhoz irányítsák?! Nem akarom elhinni, hogy Európában, 2011-ben mindez lehetséges?!

Pénteken a kérdések eldőlnek miniszterelnök úr! Ön és szeretve tisztelt belügyminisztere (aki teljességgel megtagadta a rendőri múltját) majd eldöntik, hogy mi legyen! De higgye meg nekem, hogy az azt követő eseményekért, a ma még valóban független magyar bíróság egyszer majd Önt és a barátait fogja -nagyon keményen- elmarasztalni, nem pedig azokat a tíz-és százezreket, akiket a döntéseivel sújtani kíván. Ön sem lesz mindig miniszterelnök, ahogyan már a Gyurcsány nevű barátja sem az.

A politikai hatalommal járó gőg elvakította Önöket uraim! Ideje lenne leszállni ismét a földre és gondolkodni egy kicsit az Önöket a mostani helyükre juttató "zemberek" fejével is. Innen, e helyről pedig azt üzenem a HTFSZ, a TMRSZ vezetőinek és tagjainak, hogy az események egyre nagyobb sajtója azt jelenti, hogy a sajtómunkások már megszagolták a vihar előtti csendet és tollat (fényképezőgépet, mikrofont és videó kamerát) ragadtak, hogy ott lehessenek az első sorban, ha elszabadul a pokol.

Ne hagyjátok, hogy a kormány elvegye tőletek azt, amit az aktuális törvények szerint kaptatok, ami jár nektek! Ne hagyjátok, hogy az 1222. óta deklarált szerzett jogok csorbulhassanak ebben az országban! De ne hagyjátok azt sem, hogy a kormány, benneteket csapdába csalva előállításokat kezdeményezve megakadályozhassa, esetleg szétverhesse a megmozdulásaitokat! Éljetek a gyülekezési jog adta lehetőségekkel és vigyázzatok magatokra.

És még valami: -tisztelt készenléti rendőrök, tisztelt BRFK-s kollégák, tisztelt barátaim! Ti pedig gondolkodjatok el azon, hogy ki és mire adhat adott esetben nektek parancsokat és hogy azokat, a hatályban lévő jogszabályok szerint végre kell-e hajtani, avagy sem! Remélem segíthettem.

80. NAPIJÓ

2011. június 2. Csütörtök

Azt tenni, amihez a legjobban értesz.

79. NAPIJÓ

2011. június 1. Szerda

Átragasztani a lelkesedésed másra, tenni egy ügyért!

És nem a szerencsére várni!

Negyvenéves nyugger VI. A nyugger a Kossuth térre megy!

Hello kedves olvasó!

A hétfői nap (ha később olvasnád, úgy 2011. május 30.) egy sorsfordító nap lehet számomra -és szinte biztos vagyok benne, hogy- sokunk számára. Ezen a napon tartotta a TMRSZ, vagyis a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete, Szima Judit vezetésével azt a tüntetést, amelyen (mint utóbb megállapítást nyert) nagyjából ötezer ember vett részt.

Nem célom az eseményekről, percről-percre tudósítani, mert ezt -szerencsére- a kereskedelmi rádióadók, párhuzamosan az eseménnyel, valamint az internetes hírportálok megtették helyettem, ám mégis összefoglalnám a történéseket dióhéjban, hogy azok is értesüljenek róla, akik nem lehettek jelen.

Teszem ezt azért is, mert -az egyébként a hírekre oly éhes, ám ezen eseménysorozatot egyoldalúan, és a lakosságot többnyire negatívan befolyásoló módon bemutató- kereskedelmi televíziók, köztük az RTL Klub, a TV2, és nem utolsósorban a HÍR Tv erről, mint észleltem, erőteljesen megfeledkezett.

Bár a Hír Televízió közvetítőkocsija a közelben volt, ám annak műholdas antennája egyszer sem nyílt fel. Sőt: - az említett gépkocsi a tüntetés idején először az utcán, ám később már a Parlament zárt parkolójában! várakozott. Azért ez beszédes.

Szóval a helyszínre viszonylag korán érkezve én magam először igencsak lelombozódtam, mert a Parlament előtti parkban, a Kossuth szobor környékén található logisztikai központ környékén jó, ha néhány százan lézengtek. Ez a helyzet bizonyos szempontból jó is volt, mert a tájékozódás, a regisztráció könnyen és gyorsan ment.

Az adminisztrációt követően (miután ekkor nagyjából 12:30 lehetett) várakozó álláspontot vettünk fel, figyeltük a környezetünket. A környező utcákban ekkor már szinte mindenütt megtiltották a várakozást, és igen jelentős, -bár burkolt- rendőri készültséget lehetett megfigyelni.

Úgy egy, másfél óra telhetett el, amikor ismét számba vettem a jelenlevőket és örömmel konstatáltam, hogy a lelkes mag után megérkezett az a komoly tömeg (és innentől folyamatosan nőtt a létszám) akikre a szervezők és jómagam is számítottunk. A tér pillanatok alatt telt meg, a TMRSZ pólóját, tűzoltóegyenruhát, a vám-és pénzügyőrség egyenpólóját, a rendőrséghez való tartozást jelző ruhát viselő, vagy éppen határőrség, vagy büntetés végrehajtás felirattal ellátott kék felsőt viselő férfiakkal és nőkkel.

Az ekkor már csoportosulásnak kevésbé, ám tömegnek annál inkább nevezhető emberáradat ekkor (szervezetten és nagyon fegyelmezetten) a Parlament Kossuth tér felőli oldalához vonult, hogy a lánckorlát vonalánál megállva tiltakozásának adjon hangot.

Vuvuzelák, rendőrsípok, kereplők, hangorkánján át a "Pintér takarodj!" felszólítást skandálta ordítva az egyre duzzadó és végig folyamatosan növekvő létszámú tüntetők tömege. Volt, aki méretes narancsokat dobált a Kossuth szobor előtti füves területre, majd néhány narancs (persze messze elkerülve az ott posztoló néhány egyenruhást) a Parlament parkolójában landolt: "Itt van a magyar narancs a kurva anyátokat!" szavak kíséretében. (Itt jegyezném meg, hogy a fenti cselekményt "elkövető" konkrét személyt én határozottan nem láttam.)

A tömeg hangulatát kialakító  lánckorlát melletti spontán tüntetés eredményeképpen a főrendező felszólítása alapján indult aztán ez rendkívül dühös tömeg a Nádor utca irányába. A Belügyminisztérium felé fordulva, a Parlament nyugati oldalán, az utca túloldalán is szerveződött egy csoport, "LÁZÁR JÁNOS SZAR ALAK!" feliratú és egy emberi fekáliáról készült képet is mutató transzparenssel. A tömeg a feliratot felfedezve, ha lehet még hangosabban adott hangot a véleményének, megtapsolva a transzparenst tartó embereket. A belügy előtt aztán megállt az ötezer fő és a "Pintér takarodj!", valamint a jól ismert "Gyertek ki!" szavakat bömbölte. (Nincs rá jobb szó, mert a mindent elsöprő hangerő kezdte megmutatni az erőt, és elszántságot, ami az odavonuló emberekben lakozott!)

A menet, dobszó kíséretében ezután végigvonult a Parlament környéki utcákon, majd a Kossuth térre visszaérve, Woodstock-jellegű fiestába kezdett, hogy meghallgassa Szima Judit Asszony és többek beszédeit, lelkesen helyeselve az elhangzottakhoz. A beszédeket követően hasonló hangulatú fáklyás menetre került sor, a Parlament körül.

Ahhoz, hogy átérezd azt, ami akkor és ott történt, ahhoz ott kellett volna, hogy legyél, de megpróbálom átadni azokat a vegyes érzéseket, melyek belőlem törtek ki e tüntetés kapcsán.

Ami a legelőször eszembe jutott (és sokan, nagyon sokan osztották e véleményemet) az az, hogy soha az életben nem gondoltam volna, hogy én bármikor, bármilyen tüntetésen is részt veszek. A hangulat -nagyon erőteljes- fokozódásával pedig az, hogy bárhogyan alakuljon is az este (mert bármi benne lehetett volna a pakliban), olyan Isten nincs, hogy egyenruhás rendőrökkel forduljak szembe! 

A tömeg hangulatára egyébként a düh, az elkeseredettség volt általánosan a jellemző, azonban az erőt érezve ez hamar eufóriába csapott át, szinte minden tüntető mosolygott!, mert okos, jól szervezett, a provokációt azonnal felismerő és kiszűrő, a feladatát itt is jól végrehajtó erőről volt szó. Olyan erőről, amelyet nem lett volna szabad a kormánynak önmaga ellen fordítania. El kellene például azon gondolkodni, hogy amikor a főrendező a hangosításhoz szólította a számára teljesen idegen rendezőket, azok a felszólításra azonnal megjelentek a jelölt helyen, majd kétsoros vonalban négy csoportra osztódtak és három mondatból megértették (és később jól végrehajtották) a rájuk eső feladatot. Pedig ez "csak" egy tüntetés és nem pedig egy katonai feladat, de nyilván (ugyanilyen fegyelmezetten) menne az is.

El kellene például azon is gondolkodni, hogy hétfőn egyetlen szakszervezet, a kormány szándékos halasztása, a más szakszervezetek határozott kérése ellenére megtartotta a demonstrációt, amelyre ötezer embert volt képes odahívni. EGYETLEN, bár talán a legnagyobb szakszervezetként, senkivel le nem paktálva!

El kellene gondolkodni azon az erőn, amit a hívó szó, amit az emberek hozzáállása, fegyelmezettsége, a szervezettség jelent, mert a belváros és a BRFK összes fix és mobilkamerája is kevés lehet, és a forgatómechanikájukat csapágyasra verethetik az operátorok anélkül, hogy tüntetésen részvevő emberek közül bárkit is megijesztenének vele.

És mindenkinek, az ország összes polgárának el kell gondolkodnia azon, és ez a hétfői tüntetés üzenete is egyben, hogy a totális hatalomra törők nem véletlenül fordultak szembe a saját rendvédelmükkel!

Aktív rendvédelmisekkel, valamint az összes nyugdíjas egyetlen egy százalékával! Itt nem megtakarításokról, vagy nagy összegű nyugdíjkifizetésekről van szó! Nem kell matematikusnak lenni azon, hogy a rendvédelmi dolgozókkal szemben meghozni szándékozott intézkedések egyetlen fillér megtakarítást sem eredményeznek, eredményezhetnek!

Itt egész egyszerűen a Magyarországon 1222. óta deklarált, és minden írott törvényben újra megjelenő szerzett jogok korlátozásáról, majd későbbi esetleges megszüntetéséről van szó!

Hiszen, ha a rendőr, a tűzoltó, a pénzügyőr, a katona, a bv-s torkán le tudja nyomni a kormány ezt a gombócot, akkor ezzel mindenkit megfélemlíthet, és ezután mindent megtehet, legyen szó adózóról, nyugdíjasról, tanárról, orvosról, munkásról!  Bárkitől bármit elvehet és el is vesz, ha nem teszünk, ha nem teszel ellene!

A határozott kérés ellenére megtartott TMRSZ tüntetés (mert a demonstráció szó erre már régen nem jó) elsöprő ereje megmutatta, hogy a hívó szóra ötezer ember egyként lép fel -csakúgy mint amikor még szolgált- a törvénytelenség, az alapvető jogok sárba tiprása ellen.

A TMRSZ tüntetése megmutatta, hogy ez a szervezett erő nem egyszerű csőcselék! A tüntetésen résztvevőkkel az utca embere -szemben a kormánytól függő, a fentiekben említett, részrehajló, a teljes körű tájékoztatást nem teljesítő, megosztó média híreszteléseivel- az elhaladó tüntetőket megtapsolva szimpatizált a rendvédelmi dolgozók tiltakozásával! A környező üzletek dolgozó, a közeli lakások lakói mosolyogva integettek a tüntetőknek! És milyen érdekes: -itt egyetlen autó sem gyulladt ki, egyetlen kirakat sem tört be! Ugye hihetetlen?

A szolgálatot teljesítő rendőrökkel beszélgetve, mindenki, akit megszólítottam, teljes mellszélességgel kiállt a tüntetők véleménye, érdekei mellett. "Ha nem rendeltek volna be, szerinted most hol lennék?" -kérdezte az egyik egyenruhás kolléga!

Hát az már biztos, hogy érdekes helyzetet szülne, ha a kormány mégis szembe akarná fordítani a rendőrséget azokkal, akik felismerve a kétharmad alattomos elképzelései mögött húzódó valódi szándékot, mostanra minden magyar állampolgárért, és minden magyar jogaiért álltak ki hétfőn és állnak ki csütörtökön is!

Szerintem ne tegye, ne akarja a rendőrséget a saját kollégáival szembe fordítani, mert ezzel -talán- önmagát söpörné el! A hétfői, a "határozott kérések ellenére" -ugyanis hétfőn tele volt a Parlament külföldi delegációkkal és hát itt nincs baj ugye- mégis megrendezett tüntetéssel szerintem a TMRSZ csatát nyert a kormánnyal szemben. Csütörtökön -ha szükséges- egy olyan tüntetésre kerül sor, amely létszámában minden eddigit felül kell, hogy múljon! Szervezett, vezetőkkel rendelkező, a parancsot végrehajtó tömegről van szó! Nagyon nehéz lesz szétverni! Remélem segíthettem.

78. NAPIJÓ

2011. május 31. Kedd

Amikor odateszed magad és végül nagyon elfáradsz.

De ez a fáradtság jó is lehet.

(A régi időkre emlékeztet, amikor még igazán volt értelme.)

77. NAPIJÓ

2011. május 30. Hétfő

Csak ma mindent feladva, kőkeményen harcolni: 

-a kitűzött céljaidért, a jelenedért, a jövődért.

76. NAPIJÓ

2011. május 28. Vasárnap

Jogod van az élethez, éppen úgy, mint a pillangónak. (...)

Jogod van szabadon gondolkodni a világ dolgai fölött,

szép és csúnya, jó és rossz között választani.

Jogod van bátornak lenni és őszintének.

Becsületesnek, igaznak.

/Wass Albert/

(A holnapra, 2011. május 30-ra készülve.)