Nélkülük semmi sem vagy!

Hello! Kicsit furcsa, de télen bizony (néha) meglehetősen hideg tud lenni, időnként esik a hó. Télen ünneplünk, többször is, valamint havat takarítunk, elesünk és összetörjük magunkat, csúszik az autónk (még a "csoda" téli gumikkal is), hóesést csodálunk, vagy éppen szitkozódunk miatta és szinte egyfolytában a nyarat várjuk, ahogy nyáron a telet. Ilyenek vagyunk. Türelmetlenek, telhetetlenek, önzők. Rosszindulatúak és indulatosak, fáradtak, olykor letörtek, pedig nem biztos, hogy így kellene ennek lenni. Mégis, amikor leülsz az év végén, hogy számot vess önmagaddal, hogy elkönyveld a hibáidat és az erényeidet, hogy újabb fogadalmakat tégy, inkább ne fáraszd ezzel magad. Nem ismerem a meditációs módszereket, fogalmam sincs a karmámról, (és úgy általában a keleti okosságokról) mégis úgy gondolom: - az lenne a legfontosabb, ha mindenkinek és így neked is kedves olvasó, sikerülne úgy megállni néhány percre, hogy ez a számvetés leginkább csak a hibákra terjedne ki. Biztosan emlékszel az elmúlt évre és azokra a pillanataira, mikor inkább mondjuk Zimbabvében lettél volna és nem ott és akkor, ahol és amikor megéltél néhány nagyon rossz pillanatot az idén. Lásd be (mos én is azt teszem), hogy meglettél volna ezen rossz napok nélkül is, és lásd be, hogy e pillanatok (kisebb-nagyobb) részét te magad okoztad magadnak, környezetednek. Ha sikerült, akkor szedd össze a bátorságodat, hogy megszámolhasd ezeket a perceket. Gondolom nem kevés. Amikor viszont ezzel megvagy, akkor már szinte kész is a számvetés, de le kell vonnod legalább egy megfelelő következtetést is: Az enyém az lett, hogy az idei év (a 2009-es) önmagában meglehetősen keményre, nehézre sikeredett, pedig nem így indultam neki, s mindez szinte magától lett így. Nem akartam világválságot, égbeszökő kamatokkal, nem akartam betegséget, mégis jött csőstül ebben az évben, nem akartam semmi olyat, ami aztán mégis érintett, ugyanúgy, ahogy téged is, aki e sorokat olvassa. És mindezek mellett saját balgaságaim is ott sorakoznak az elmúlt év lapjain. Ebből számomra egyenesen az következik, hogy igyekszem a jövőben még kevesebbszer megbántani a hozzám közel állókat úgy, hogy megfontolom minden szavam és a tetteimet! Ezután még inkább fogom szeretni azokat, akik szeretnek! Mert a nehézségeket csak úgy vészelheted át, hogy szeretteid támasza vagy, s ha baj van, rájuk támaszkodhatsz! Mert, ha kicsit nem figyelsz, akkor elfogy a szerelem, elfogynak a barátok s nem marad más, mint a nem mindig megválasztható rokonság, s az érdekkapcsolatok. Viszont, ha kiüresedik az életed, ha nem lesz többé, akit szerethetsz, s aki szeret, ha elkopnak a barátok, akkor nagyon nagy bajban leszel, mert nélkülük semmi sem vagy!