Bándy Kata - A tárgyalás I.

Hello kedves olvasó!

P. László most is jogerős büntetését tölti

Ha egy kicsit is felháborított az, ami 2012. július 08-án Bándy Kata pécsi rendőrségi pszichológussal történt, (márpedig bízom benne, hogy igen) akkor kérlek, hogy most nagyon figyelj, mert ilyen és így működik a magyar igazságszolgáltatás. És most nem elsősorban az eljáró bíróságról, vagy az eljáró bíróról beszélek, mert úgy vettem észre, hogy kellő objektivitással szemléli, kérdezi az előtte megjelenteket, hanem a védelem taktikájáról.

A per első tárgyalási napjáról, amely tegnap, azaz 2013. február 19-én történt, itt olvashatsz: (http://index.hu/belfold/2013/02/18/betemetik_p._laszlot_a_hazugsagai/) és gyanítom: -el is kell majd olvasnod ahhoz, hogy megértsd a dühömet.

Ugyanis azt fel nem foghatom, hogy a nyolc kihallgatása alkalmával vallomást a lenti módon tevő, idézem:
".......A férfi rengeteg hazudott a rendőröknek, ez derült ki abból, ahogy a bíró egymás után ismertette a korábbi vallomásait. P. Lászlót összesen nyolcszor hallgatták ki. Az egyes alkalmakkor nemcsak az olyan alapvető dolgokban állított gyökeresen különböző dolgokat, mint hogy ismerte-e az áldozatot, vagy sem, hanem gyakorlatilag nem volt olyan részletkérdés, amiben ne hazudott volna valamelyik vallomásában. ....." 

P. Lászlónak, és különösen az őt rendkívüli részletességgel felkészítő, de mondhatnám úgy is, hogy a szavakat a vádlott szájába adó, azt számára betanító ügyvédnek hogyan volt lelki ereje, erkölcsi alapja arra, hogy az első tárgyalási napon P. azt merje állítani, hogy kapcsolatban állt a későbbi sértettel, a P. által kegyetlenül meggyilkolt, megbecstelenített és kirabolt Bándy Katával!

Szégyentelen, szemérmetlen, aljas, mocskos hazugság ez kérem! Hazugság egy olyan ember szájából, akinek korábban (ahogy az a cikkből is kiderül), három értelmes szava nem volt soha. Csókolóztak! Micsoda! Ki, kivel? Az elkövető a sértettel? Kapcsolata volt sértettel, a cselekményt megelőző két hétben? Ez már akkora nonszensz, hogy szavaim nincsenek rá! Volt mersze azt állítani, hogy Bándy Kata kacér, könnyen ismerkedő, vele kvázi flörtölő nő volt! Nem elég, hogy P. László tett, amit tett, még most is árt (folyamatosan árt, az ilyen "ember" mindig árt) a sértettnek, (és mindenkinek) hiszen van mersze bemocskolni egy halott ember emlékét!

Ismert, hogy Bándy Kata a halálát megelőző egy hétben Hollandiában tartózkodott. Ismert, hogy nem sokkal a halála előtt szakított korábbi vőlegényével, és barátai elmondása szerint egyáltalán nem állt készen egy újabb kapcsolatra, ahogy az is ismert, hogy kifejezetten konzervatív gondolkodású, kissé zárkózott személyiség volt. Mindez szöges ellentétben áll a vádlotti "védekezéssel". (Már, ha nevezhetjük annak egy eltorzult, a legkomolyabb mélységekig primitív "ember" által, ügyvédi beavatkozásra előadott szavakat, mondatokat.)

Most ne a két személy különböző társadalmi helyzetéből, korából, neméből, képzettségéből, baráti köréből, foglalkozásából (vagy annak hiányából), érzelmi intelligenciájából (vagy annak teljes hiányából), esetleg előéletéből induljunk ki. Induljunk ki abból, hogy két, egymás számára teljesen idegen, ám értelmes ember a lehető legritkábban jut el a megszólítástól a szexuális kapcsoltig, néhány perc alatt. Hacsak, az egyik nem válik ezáltal egyúttal bűncselekmény áldozatává is. Különösen úgy nem, hogy az egyik menekül!

Nekem úgy tűnik, hogy a védelem (amely már az első tárgyalási napon összeomlani látszik) pusztán egyetlen dologra összpontosít és az nem más, mint a tényleges életfogytiglani fegyház kiszabásának elkerülése. A védelem "taktikája" azon alapszik, hogy tényként ismerteti el az emberölés elkövetését a vádlottal, egyúttal őszinte megbánásra készteti P. Lászlót. Minderre nem azért kerül sor, mert P. valóban megbánta a tettét, hanem, mert az enyhítő körülmény lehet. Ugyanakkor a cselkményhez kapcsolódó egyéb minősítő körülmények élét csorbítani kívánja. (Különös kegyetlenség, aljas indok, nyereségvágy, stb....) Ennek érdekében aztán mindeféle égbekiáltó hazugságokkal traktálja már az első napon a vádlott és védője a bíróságot. 

Csak az a baj, hogy nem vagyok jogász, csupán joggyakorló ember. Hogy ez miért baj? Azért, mert ezt az idióta taktikát ennek ellenére már az első perctől átlátom! Azért baj, mert a "védelem taktikája", annak alkalmazása nemcsak a sebeket tépi fel, de újakat is okoz. Új, mély fájdalmas sebeket a családon, a rokonokon, a barátokon, a munkatársakon, de még az olyan embereken is, mint én, aki csak nyomon követi az eseményeket! És különösen az a baj, hogy a magyar jogrend ezt hagyja.

Hagyja, hogy a gyanúsítotti, vádlotti védekezés alapulhasson az első szótól hazugságokon, hagyja, hogy a védelem ezen az elven bármilyen újabb hazugságokat felvonultató taktikát dolgozzon ki, hagyja, hogy védőügyvédek bizonyos keretek közt azt tegyenek, amit akarnak. Meg is teszik. Hajmeresztő hazugságok, indítványok tömegével elárasztva a bíróságokat, az eljáró bírókat, húzva ezzel akár évekig egy-egy büntető ügyet (és a vádlott pénztárcáját), hogy az ítélet megszületése után mondhassák: -én megtettem mindent. Kíváncsian várom tehát a folytatást, P. László (és védője) legújabb verzióit, melyekről itt majd ismételten véleményt fogok alkotni. Még szerencse (ez esetben a lehető legnagyobb szerencse), hogy a bíróság a bizonyítékokat (így a terhelt vallomásait is) szabadon értékelheti. Magyarán P. hazugságaiból azt fogad el vallomásként, amit akar. Ha úgy akarja, egyiket sem. Remélem segíthettem.