2013. szeptember 26., csütörtök

Vélemények: Kövér László

Hello kedves olvasó!

Új ötletem, hogy néha előkeresem olyan emberek "hangját" is, akik nem az én gondolataimat gondolják, de akik a véleményüknek ugyanúgy hangot adnak mint és, és talán ismered is őket, vagy valakit közülük. Ezúttal Kövér László az Országgyűlés FIDESZ által delegált elnöke szavait tenném közzé kötve, fűzve, egy példányban. Íme:


"Ha a baloldal visszatér, és lerombolja azt, amit könnyekkel és verítékkel kiszenvedtünk magunkból az elmúlt négy évben, ennek az országnak vége." - jelentette ki Kövér László, az Országgyűlés elnöke Baján a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének fórumán. (Forrás: Origo)

Míg korábbi bejegyzésemben Nagy Bandó András szavait csak alig kommentáltam, Kövér úr szavaihoz azért hozzáfűznék néhány keresetlen gondolatot. A Kövér László szavait idéző cikk címe szerint Kövér a csodával határosnak látja a Fidesz teljesítményét. No. Én ezt vitatnám azért. De vegyük e magvas gondolatot soronként górcső alá.
Bár az, hogy a Fidesz teljesítménye a csodával határos, valamilyen formában még igaz is lehet, ugyanis már önmagában az is csoda, ahogy a jelen gazdasági helyzetben (recesszió), a párt képes volt ennyi pénzt kisajtolni a "zemberekből", tőled, tőlem. 
Hihetetlen mennyiségű új adóval, vagy kacifántos módon behajtott egyéb terhekkel -mint például az elektronikus útdíj, melyet a fuvarozók egy az egyben hárítanak a szolgáltatóra és ez nyilván megjelenik a termékek árában, tehát ez egy új adónem- szóval ilyen eszközökkel könnyű költségvetést készíteni. 
Szándékosan nem gazdaság-építésről, -élénkítésről beszéltem, mert olyan itt nincs. Gondolkodjunk kicsiben. Családi költségvetés. Ha nagyjából jól gondolkodsz, akkor a költségvetés elkészítésekor a kiadási oldal szerkesztésével kezded, vagyis: -befizeted a csekkjeidet, átutalod a gázszámlát, bérleti díjakat, UPC-t, DIGI-t, a fene tudja mit, adókat bla, bla, bla.... Amikor mindez megvan, akkor abból, amit ketten kerestetek, gyakorlatilag nem marad szinte semmi. Na ezt aztán jól elosztod. 
Semmi / nap, és ebből veszel ételt, italt ruhát (szigorúan a gyereknek, gyerekeknek), magadra már régen nem gondolsz. Ha jól gondolkodtál, akkor talán kijöttök nullára a hó végén mondjuk úgy, hogy harmincadikától ötödikéig már tényleg csak néhány száz forintod van. Ha nem gondolkodtál jól, akkor nagyon hamar elfogy a keret és lehet rohangálni kölcsön, hitel akármi után, amit később újabb kölcsönökből, hitelekből fedezel és amiből nem, vagy csak nagyon nehezen lehet kimászni. 
Kicsiben ezt hitelspirálnak hívják (sokan belezuhantak), nagyban meg néveleges törlesztésnek, amikor az állam csinálja ugyanezt. (Mennyivel jobban hangzik nem?) Márpedig csinálja azt ugye tudjuk, de most nem akarok újabb közgazdasági ki-kicsodába belemenni. A különbség annyi, hogyha te -a kisember- csinálod ezt, akkor vétkes vagy, felelőtlen hülye, akiért nem kár. Ha az állam, akkor ők épp vért és verejtéket izzadnak, mint ahogy Kövér úr méltóztatott fogalmazni. Szóval a csoda az nem a Fidesz teljesítménye, hanem az, hogy eziádig még nem döglöttünk éhen.
Ha a baloldal visszatér és lerombolja azt, amit könnyekkel és verítékkel a Fidesz kiszenvedett magából az elmúlt négy évben, akkor ennek az országnak vége? Hát nem tudom. Mi az amit veszíthetünk? A fent felsorolt rossz gazdaságpolitikát, amit amúgy gazdasági szabadságharcnak hívott a kormány? Szabadságharc: -erősen utalva 1848-ra. Csakhogy a mai retorikában úgy jelenik meg az EU, mint valami felettünk hatalmaskodó, tőlünk teljesen külön létező elnyomó valami. 
Kövér úr! Tisztelt Fidesz! Az EU (többek közt) mi magunk vagyunk! Jó reggelt! Magyarország az Európai Unió tagja! Akkor önmagunk ellen hirdettünk szabadságharcot? Úgy tűnik igen, mert a nép az bizony szenved rendesen. Ezt ugyan nem lehet sikerként elkönyvelni, de a Fidesznek ez is sikerült. Könnyedén sikerült elérni azokat a könnyeket és verítéket, mert az alapmunkhelyeden csakugyan nem tudsz annyit keresni, hogy az elég legyen a családod fenntartására, ezért dolgozol még mindenhol máshol is, hogy legalább megéljetek. Hogy enni adj annak a gyereknek, mert ő még nem tudja, hogy mi is ennek az ára és ne is tudja meg. Ilyenformán mondhatjuk akár sikeresnek is ezt a kibaszott, nyomorult szabadságharcot.
Lássuk mit veszíthetünk még. Elveszíthetjük a Fidesz egyik -a világon egyedül álló- vívmányát, a visszamenőleges jogalkotást? Az egykulcsos, ezért a tehetőseknek jelentős megtakarításokat hozó személyi jövedelem-adó rendszert?  A szintén egyedülálló 27%-os AFA-t? A tranzakciós adót? Nyilván igen és így talán ismét hihetünk majd a demokrácia erejében, a jogbiztonságban. Elveszthetjük a hatalom felé maximálisan lojális és ezért impotens médiahatóságunkat, ne adj Isten különösen a hasonló kvalitásokkal bíró alkotmánybíróságunkat? Esetleg veszíthetünk a tempóból, amellyel most egyenesen a diktatúra ölébe rohanunk? (Vagy nem tér vissza a baloldal és 2014 tavasztól összefogdossák majd a bloggereket is?)
Könnyek és veríték még egyszer. Mert erről még az jutott az eszembe, hogy a Felcsúton, vagy a budai hegyekben legfeljebb a bográcsba kockázott hagyma csal könnyeket a szembe és legfeljebb az erdei úton történő kocogás sarkallja verítékezésre a jó politikust. Így és ezért (odafent, nagyon fent) biztosan jobb és egyszerűbb könnyezni és verítékezni. Remélem segíthettem.

Megjegyzés küldése