MOSOLYMANÓ - ÉRZÉSEK

Hello kedves olvasóm!

Talán olvastad a ma már önálló oldalként is létező előző bejegyzésemet, ( http://jaszaic.blogspot.hu/2014/08/horvath-dominik-emlekere.html ) amely arról három éves, HORVÁTH DOMINIK nevű, halálos beteg győri kisfiúról szól, akinek még az oly rövid emberi élethez képest is csak egy icipici időt adott az ég.

Rövid földi létének, kis útjának végén, felfogva a felfoghatatlant, a Dominik szülei kezdeményezésére, hatalmas emberi összefogással, a szülők hősies kitartása révén sikerült e kisfiú utolsó néhány hónapját és Viola nevű kislányuk idei nyarát, a szülők által összeállított "bakancslista" alapján olyan csodálatossá tenni, amely csak nagyon kevés, három és hat éves kisgyermeknek adatik meg.

Mosolymanó, ahogy Dominiket becézik, mindezt egy kisfiú természetes és csodálatosan őszinte örömével élhette meg, és szülők úgy intézték, (külön és óriási tisztelet ezért is) hogy Viola, az öccséhez mindenek felett ragaszkodó, hat éves nővére ne érezze, ne sejtse, hogy miért is e csodás nyár. Azután a kis Mosolymanó, 2014. augusztus 19-én, 03 óra 38 perckor -édesanyja szavaival- felment az angyalokhoz. Dominik élete és halála, a szülők munkálkodása olyan erőket mozgatott meg, olyan összefogást hozott létre, olyan példát adott, tisztességből, emberi tartásból, reményből, az élet szeretetéből, mint semmi más ezidáig.

Ahogy olvashattad is az előző cikkben, a kis Dominik előttünk zajló története és fájdalmas halála engem nagyon megérintett. Hasonló korú kisfiút nevelő apaként az egész eddigi életemet értékeltem át, Dominik mosolyának segítségével. És megérintett, hogy minden emberi fájdalmon túl a szülők itt nem állnak meg, hanem szándékukban áll, egy a Mosolymanóról elnevezett alapítvány létrehozása, hogy más, hasonló sorsú gyermekeken segíthessenek a jövőben. Sokan, sokféleképpen reagáltunk, azonban abban mindenki egyetért, hogy a Mosolymanó történetének megismerése átalakította sokunk gondolkodását. Ez a tény és az, hogy rövidesen létrejön az alapítvány, megadta Dominik rövid földi létének célját, küldetését, így ő nem hiába ment fel az angyalok közé.

E rövid bevezető után, melyben ismételten kérlek, hogy ismerd meg Őt már elárulhatom, hogy nem csak erről szerettem volna írni. Ahogy azt tudod, (ha nem, most elmondom), hogy már a bakancslista teljesítésének idején, majd a Mosolymanó halála óta is kapcsolatban állok Horváthné Bihari Ritával, Dominik édesanyjával a Facebookon, ahol sokan, nagyon sokan próbálunk most is segíteni. 

Ma reggel, ahogy minden nap, "benéztem hozzá", és megosztottam a fenti fotót. A kép Dominik harmadik születésnapján készült, Vérteskethelyen, nem is olyan rég: 2014. június 28-án, szombaton. 

Ahogy látod, a Mosolymanó, édesapja kezében, a sok-sok szülinapi torta egyikén fújja el éppen a gyertyákat. Rengeteg kép készült Dominik életében és utolsó heteiben, és én már most -a szülőktől előre bocsánatot kérve- lelkiismeret furdalást érzek, hogy jogot formáltam e kép kiragadására, de dacolva a lelkemmel mégis arra kérlek most, hogy jól nézd meg ezt a fotót.

A képen egy idegen (vagy bárki más, mint mi) egy egészséges, boldog kisfiút lát, aki túlcsorduló örömmel, egy három éves kisfiú boldogságával készül, hogy a kis tüdejét teleszívva az éltető levegővel, elfújja tortájának gyertyáit. 

Kérlek, hogy nézd a kis kezeit, ahogy mindeközben, de tudat alatt, az édesapja biztonságot nyújtó kezeibe kapaszkodva engedi, hogy az apa, akiben ártatlan kisfiúként mindig hitt, és őszintén megbízott, (mint a te gyermeked benned) felemelje. Tudod, olyan nagyon magasra. 

Kérlek, hogy nézd, ahogy az édesapa fogja, biztatja és segíti Őt. Nézd a kis karján, ott a könyökhajlatban, ahogy megfeszülnek azok a pici izmok, hogy teljesíthesse a nagy-nagy feladatot, a gyertyák elfújását, hogy aztán minden jelenlévő, a siker láttán éljenezve tapsolja, ünnepelje Őt, annak a bizonyos, még csak most történt szombati napnak a kis hősét, az ünnepeltet.

A fényképben az a jó, hogy megörökíti, megtartja odaadja nekünk a pillanatot. A fényképben az a jó, hogy frissen tartja, támogatja az emlékezetet és segít, hogy soha senki, aki látta e képet ne feledhesse el Őt!

Nézd, lásd értelmezd, gondold át, és adj hálát az égnek, hogy te magad még megteheted, hogy te magad megérintheted azt akit szeretsz. Hogy felemelheted a kisfiad, a kis gyermeked bármikor.

Dominik küldetése, hogy rövid kis életének történetét megismerd. Dominik küldetése, hogy e megismerés útján átalakulj, hogy  teljesen másképp gondolkodj, mint azelőtt, mielőtt láttad e képet. 

Dominik, aki a létével, rövid kis életével alapjaiban változtatta meg az enyémet, majd rajtad is segíteni fog. Csak engedd meg neki, hogy segítsen. Hát ezt érzem én. Torokszorító fájdalmat, furcsa és még soha azelőtt nem érzett bizsergést a fejemben, a mellkasomban. Minden egyes nap, mióta ismerem a képen látható Kisfiú történetét. Köszönöm hát még egyszer neked, nyugodj békében drága kis Mosolymanó. (Remélem -magam is- segíthettem.)