MEGTILTJUK! Mit is? Most ezt hogy?

Hello kedves olvasó! 

Meglovagolva az internet fodrozta hullámokat, szinte naponta akadok olyan hírre, amin ki is akadok egyből. A mai nap csodája, hogy a regnáló hatalom már nem elégszik meg azzal, hogy a történelmet hamisítsa. 
Legyen szó a második világháborúról úgy, mint mondjuk egy pár napja elhangzott bármilyen kijelentésről, melyről már másnap azt állítják, hogy nem is így mondtuk. Vagy nem így gondoltuk. Vagy mi nem is mondtunk ám ilyet, és azt sem mi mondtuk. (Ja! Hogy azt hazugságnak hívják? Mindegy is, az eredmény szinte ugyanaz.)

Ám, amit ma olvastam, az lassan tényleg mindennek a legalja. Most már idő-utazunk is! Ugyanis manapság már a jelen -és/vagy- a közeli jövő átformálása a cél. Ami önmagában még nem is hangzana rosszul, ha azt nem a diktatúra semmi mással össze nem téveszthető, teljességgel nyílt, brutális eszközeivel tennék.

Történt ugyanis, hogy a Balogh Zoltán nevével jegyzett Emberi Erőforrások Minisztériumának és háttérintézményeinek berkein belül megjelent egy körlevél.

Csak halkan jegyzem meg, hogy ott is dolgozhatnak még emberek, mert -hogy, hogy nem- a sajtó is szagot fogott és bedobta a körlevelet a köztudatba.

Az említett körlevélben ugyanis a vezető megtiltja bizonyos szavak használatát. Egyszerűbb, ha idézem:

".....Belső e-mailt kaptak az Emberi Erőforrások Minisztériumának és háttérintézményeinek munkatársai: a levélben a VS.hu információi szerint oldalakon keresztül sorolják azokat a szavakat és kifejezéseket, amelyek „nem használhatók az egymás közötti, illetve a kedvezményezettekkel folytatott kommunikációban”. Kedvezményezetteken az EMMI által kezelt uniós pályázatok nyerteseit kell érteni.

A nemkívánatos kifejezések között a köznyelvben teljesen megszokottak, ugyanakkor negatív dolgokra utalók is vannak, mint szegény, szegénység, mélyszegénység, gyermekszegénység, de olyan semlegesnek tűnők is, mint az esélyegyenlőség, az ápoló, a gondozó. Vannak olyan szavak is, melyek ma már tényleg kevésbé illőnek számítanak, mint a rokkant, a terhes vagy éppen a fogyatékos.

Ugyanakkor a lista összeállítóinak figyelmét a stadion kifejezés sem kerülte el, a levél értelmében ezt sem illik használni. A minisztérium vezetői azonban mankót is adnak a dolgozók kezébe, és alternatív kifejezéseket javasolnak. Így a szegény, szegénység helyett a rászorult, rászorultság, a fogyatékos helyett a ma már egyébként is használt fogyatékkal élő a megfelelő kifejezés. A stadion helyett pedig a fedett sportlétesítmény használandó. ...." (forrás: VS.hu)

Mert ugye kies hazánk határain belül bizony nem élnek ám szegénységben, esetenként mély-szegénységben emberek?! Meg gyermekszegénység? Áááááááááááá, dehogyis. Ugyan. (Uhhh......mit mondtam, aztaaaaaaa. Most csapok a számra de rögtön.)

Aztán nyilvánvalóan stadionok sincsenek, sőt, maga a foci sem létezik ugye. ( Uhhh..............már megint. Én nem is tudom, hogy mi van ma velem. Már megint hogy mondhattam ilyet? Stadion? Pfúj.)

Aztán persze a sajtó által feltett kérdésre (nyilván a lehető leggördülékenyebben kommunikálva a hülyeséget) meg is próbálták magyarázni azzal, idézem:

"....a levél valóban a minisztérium munkatársainak készült, – s ahogyan ez más cég esetében is teljesen természetes – ez a belső szabályozási és eljárási rend része, segíti az egységesebb, pontosabb mindennapi munkát. Ebben az esetben nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy megfelelő szavakat, kifejezéseket használjanak a munkatársaink a kommunikációban......”. (forrás: VS.hu)

Ezt a marhaságot. Édes istenem! Szerintem még ezt még a Kiszel Tünde, a nyíltan vállalt fingásairól megismert celeb, VV Oki, vagy egy botsáska se hinné el.

Szóval. Amikor egy állami csúcsszerv szinte összes dolgozójának -tagadva ezzel egy halom olyan LÉTEZŐ jelenséget, melyek jellemzőek kis hazánkra és melyeket együtt vizsgálva: 

SZEGÉNYSÉG - STADIONÉPÍTÉS

simám megállapítható még a leghülyébbnek is, hogy a befizetett adóforintjai nem feltétlenül a lakosság, a szavazók, a választók, az ország szempontjából megfelelő sorrendben, nagyságrendben és céllal vannak elköltve- megmondják még azt is, hogy mely szavakat használhatják, (nehogy bárki gondolkodóba essék), vagyis az agyakat mossák át, minisztériumi szinten, nos azt a helyzetet valószínűleg már tényleg hívhatjuk diktatúrának. Remélem, hogy ma is segíthettem.